Szabad Földműves, 1975. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1975-12-20 / 51. szám

1975, december 20. SZABAD FÖLDMŰVES. Г Lt ľ Г Vl£j fa** FENYŐD N M £ P *75 Afas/iú dél óta az eget leste, mikor Jön föl a csillag. Alit a homokos parton, vallatta a tengert. Jó lett volna megtudni mire készülnek a hullámok, nem támad-e föl a szél, hogy az égbol­tot tisztára söpörje. De örökösen egyazon morajlás érkezett vála­szul. Csak víz és ég, ennyi volt a szemhatár itt a szigeten. Lassan visszafordult. Töprengön haladt végig a partnak futó utca­soron. Megkopogtatta a magányos öreg ajtaját. — Gyere be — mondta meglepe­tés nélkül. Az ablaknál nagy támlás szék, a hosszúkás asztalon hajlított, kurta pengéjű vagy tűhegyű fara­gókések, árak. Naphosszat metszet­be, alakította velük az öreg a kü­lönös figurákat, állatszobrocskákat, só- és borstartókat a merev faha­sábokból, háncslapokból. A kisfiú leült a pokróccal takart lócára s fölnézett az öregre. Tud ta, hiábavaló ilyenkor faggatni, mit csinál a kezébe vett fadarab­ból, csak visszamered csodálko­­zón: „Várd ki a végét, majd kiad­ja magát." Azért most megkockáztatta: — Karácsonyfát még sosem csi­náltál? — Karácsonyfát? Azt nem fa­ragják. Megterem. — Csak nem minálunk — mond­ta a kisfiú szomorúan. S mindjárt kifutott belőle a szorongás: — Le­het, hogy az ünnep is elmarad? — Ma van, ma este — felelte az öreg. — Az még nem biztos. Néztem a parton. — Az ünnepet? — A karácsonyt — mondta nyo­mozókkal. — Es? Semmi nyoma? A kisfiú elCrehafolt ültében, hogy a magasba kémleljen аж eb­lakon át. — Egészen starke, látodt Mtnd­­tdrt esik. — Hát astánf — Es ha nem főn föl a csillag? Az öreg figyelmesen a kisfiú arcába meredt. — Az ünnep tudja, hogy itt az ideje. Akkor ts, ha nem Jeleznek neki. — De ha az esó nem engedi, hogy feljöjjön a cstllag ...? — Akkor esőben lesz karácsony. —' Letette faragókését. — Ott, följebb, északon hó hull ilyenkor. Az utcák, a háztetők, szobrok mind meghíznak tőle. — Te már láttad? — Amikor arra Jártunk hajóval. Nem ts egyszeri ért útközben az ünnep, ök úgy hívják: fehér kará­csony. — Ott nőnek a karácsonyfák is, igaz? — Ott. — Miért nem hoztál egyet? — Mert itt nálunk meghalna. Elhullatná a tűleveleít. Északi fa a fenyő. Téli fa, illik hozzá a hó. — Milyen az a fehér karácsony? — kérdezte a fiú, mert nem sike­rült elképzelnie. — Mintha megöregedne a világ, ősz a haja meg a szakálla. De nem szürke ősz, hanem fehér, mint a parti sziklák. Es kristály tükrö­ződik rajta. A KARÁCSONYFA TARTÓSÍTÁSA A fenyőfát a legtöbben nem az utolsó percben veszik meg, így azonban karácsonyra már tűlevelei peregnek, ágai kopaszodnak. A fe пуб sokáig frissen tartható, ha egy vödör vizbe állítjuk, amibe fél deci glicerint is öntünk. PARRAGHY JOHANNA: A kemence-Л kisfiú elmélázva hallgatta a mesét arról a hideg csttlogdsú ün­nepről, a nagy hófúvásról, amely nélkül nem is igazi az ünnep ab­ban a messzi világban. Sajnálta a jagyoskodö kará­csonyt, amért dideregve kell átvo­nulnia azokon a messzi északt tá­jakon. Talán azért is gyúlnak kt körülötte a szikrázó fények, hogy egészen meg ne dermedjen. — Itt nálunk még sosem volt hő? — kérdezte később. — Nagyritkán. Talán a nagy­apám életében esett utoljára, de mindjárt el is olvad. Nem marad meg. A kisfiú elméldzott: — Akkor nekünk nem pálmából kellene karácsonyfát állítanunk? Az öreg erre a kérdésre már nem válaszolt. Odakinn sötétedett lassan, a kis­fiúnak indulnia kellett. — Igaz is — az öregnek már az ajtóban Jutott eszébe el ne fe­ledjem! — Gondosan begöngyölt csomagocskát nyomott a ktsftú kezébe. — Ez a tiéd. De otthon szabad csak megnézned, ha már beköszöntött az ünnep. Sietve vágott neki az útnak, hogy otthon érje a karácsony, ha mégis megérkezik. A jelhőkre pil­lantott, s ekkor észrevette az első, sugárzó csillagot. Most már Jókor toppan bei A csomagban pedig kitárt szár­nyú, fehér fából faragott sirályt talált. Neki faragta az öreg, aján­dékul. A kisfiú álmában megérkezett a messzt városba, ahol az öreget egyszer nagyon régen, útközben érte az ünnep. Óriási fenyőfák aludtak az ablakok mögött, vatta­­pamacsos hő lepte águkat, olyan hó, amely sosem olvad el. Jártá­­ban-keltében nem vertek zajt a léptet. Fölfogta az a puha, világító szőnyeg, amelyik sosem fogyott kt a lába alól, akármerre fordult. Reggel « kiterjesztett szárnyú sirály után nyúlt. Ott pihent mel­lette. Megérintette. A sirály csőre furcsa, friss hideget árasztott. Egyszerre megértette, hogy a si­rály ott Járt éjszaka, s elhozta neki a fehér karácsonyt. Mosoly­gott, de nem beszélt róla a felnőt­teknek. . Délelőtt kifutott a tengerpartra, s arról ábrándozott: egyszer meg­nő majd. Es eljut a fehér kará­csony városába. A tengeren, vagy a tenger fölött. Amerre a halak, vagy a sirályok. Vidor Miklós rövidített meséje. Ügyeskedjünk тштшшт* »c A krampusz-dobozt cukorkával, vagy egyéb aprósággal tölthetjük még, mielőtt szüléinknek átad­nánk. Szükséges hozzá: fekete és piros karton, továbbá vékony pi­ros papír. A mellékelt rajz sze­rint előbb vágjuk ki a megadott formákat. A] fekete karton (a krampusz teste Bj piros vékony papír (az öv és a csat) C) piros vékony papír (a haj) D) piros karton (orr) EJ fekete karton (talp és fedőrész) F) piros karton (a kúpnak összeragasztva a két szarv) G) piros karton (nyelv) Először a fekete kartonbői hen­geralakú testet ragasztunk. A ha­jul szolgáló papírcsíkot bevagdos­­suk, az olló élével megpödörjük, és a henger felső nyílásának a belső oldalához ragasztjuk. Az orrt a szaggatott vonal mentén meghajlítjuk és így rögzítjük az arcrészre. Ez alá kerül a nyelv. A két szem lehet papír, vagy két egyforma gomb. A doboz tetejét képező kerek lapot csak egy-két ponton kell a hengerhez erősíteni. Erre kerülnek a kúp alakú szar­vacskák. Ha a dobozt megtöltöt­tük, a talpat is felragaszthatjuk. hökristaly padka Peti már kinőtte a kis rácsos ágyat. Bizony az rövid lett, és hol a fejecskéjét ütötte bele, hol a lá­ba lógott ki az ágy végén. Egyik nap megszólalt Peti papája: — Valami új fekhelyet kellene vennünk ennek a gyereknek. Két nap múlva már hozták Is a szép piros heverőt. Édesapja el­kezdte szétszedni a régi kiságyat. Amikor ezt Peti meglátta, odaro­hant, belekapaszkodott az ágy rá­csába, és sírős hangon kiabálni kezdett: — Ne vigyétek el az ágyacská­­mat, nem akarom, hogy kidobjá­tok. Édesanyja megmagyarázta, hogy 6 már nagy fiú, nem fér el benne, azért kapta az új ágyat. Elérkezett az este, Peti befe­küdt az új ágyba. Durcás volt, és egyre csak forgolódott. Már késő­re járt, de még mindig nem aludt el Egyszer csak felölt az ágyban és sírni kezdett: — Ez olyan kemény, ebben nem lehet aludni. Nagyanyő, aki eddig csendesen kötögetett a szoba sarkában, oda­ment Petihez, lefektette, az ágya szélére ült és azt mondta: — Tudod-e, hol aludtam én kis­koromban? A kemencepadkán. Az volt csak az egészséges fekhely. Olyan kemény volt, mint a kő. Nem volt azon sodrony, sem mat­rac. Édesanyám rátette a házi­szőttes pokrócot, édesapám beta­kart a subájával, és már aludtam is. Soha az életben nem voltak olyan szép álmaim, mint a kemen­ce padkáján. Minden éjjel tündér­országban jártam, csodálatos üveg­hegyek között, aranyosan csillogó kis patak partján ezüst szárnyú pilléket kergettem. És képzeld, egyszer egy gyönyörű tündérke azt súgta nekem: — Egész életedben olyan egye­nes és sudár leszel, mint egy szálfa, mert a kemencepadkén al­szol. Sok-sok év eltelt azóta, öreg anyóka lettem, de látod, a hátam nem hajlott meg. Ma már nincse­nek kemencepadkák, de ha ezen a kemény, egyenes fekhelyen alszol, a te hátad sem görbül meg soha, és olyan szépeket álmodsz rajta, mint én valaha. És tudjátok gyerekek, milyen igazat mondott nagyanyő? Peti másnap reggel boldogan mesélte: álmában tündérországban járt. „EGY KIS SZÄMTAN“ Az ötszáxhetvenkattőt százhet­venöttel szorozzuk, hogy az 100100 számot megkapjuk. Nyilvános dicséretben részesül: Kovács Magda, Nová Bodva, Bódé Regina, GabCíkovo, Bajcsl Tibor, Opat. Sokolec, Sinkó Melinda, Má­­laš, Hőnyi Lajos, Тек. Lužany, Er­délyi Boldizsár, Mostová, Domon­kos-testvérek, Chrámec, Varga Ró­zsi, Farná. Ej-ej, felnőttek! Hagyjuk a gye­rekeknek .,. 1 SIMKÖ TIBOR: Karácsony, karácsony, parázs Izzik a rácson, dala — búból, örömből — korom-égen dörömböl. Dörömböl, dorombol, csillag hull a koromból, jégvlrágos istrángba’ galamb húzza szobánkba. Gilingel — galangol, harang szól a galambból, béke zsong a parázson, karácsonyi kalácson VÍZSZINTES: 1. Az idézet első ré­sze (zárt betűk: e, m, a, á, s). 9. A csehszlovák repü­lőgépek jelzése. 10. Női becenév. 11. Férfinév. 12. Lóca közepe. 13. Tiltő­­szó. 14. Szagló­­szerv (ford.). 15. Védelmez. 17. Nem fél. 19. Tenger an­golul. 20. Síkság Olaszországban. 21. Gyümölcs. 23. Va­laminek a biztosí­téka. 25. Tudo­mány. 26. Folyó Jugoszláviában. 28. Csuk. 29. Kisebb lepkefajta. 30. Ver. 31. Keresztül. 33. Bocskay István névjele. 34. Kettő római számmal. 35. Göngyöleg. 36. Eu­rópai főváros. 37. Tiltószó. 39. Európai nép. 41. A múlt idő jele. 42. Fél satú. 44. Jú­lius 17-én ünnepeljük névnapját. 46. Nem ugyanaz. 48. Ázsiai nép. 50. Bírói eljárás. 51. Állati szállás. 53. Női becenév. 54. Fél ember. 55. Mely helyen. 56. A Lengyel Légi­forgalmi Társaság neve. 58. Argon vegyjele. 59. Nem bizonyos. 60. Bellini operája. 61. Mássalhangzó kiejtve. 62. Rosszindulatú daganat. 64. Adria része. 65. Azonos a víz­szintes 12-el. 66. Sebhely. 87. Az idézet harmadik része (zárt be­tűk: 1, u). FÜGGŐLEGES: 1. Középeurópai Kupa. 2. Testrész (ford.). 3. Vé­kony fémkorong. 4. Erna Anna. 5. Igekötő. 6. Csapat. 7. Éveinek szá­ma. 8. Görög betű. 9. Tanult. 16. Az elektromos feszültség gyakor­lati egysége. 18. Gyorsan, hevesen ide-oda mozgat. 19. Gléda. 20. Be­cézett férfinév. 22. Személyes név­más. 24. Szemével észlel. 25. Álló­víz. 27. Kettő közül nem a megne­vezett. 29. Bemutató darab. 30. A* idézet második része (zárt betűk: n, t). 32. Kinyit. 33. Fehér színben a vakok segítő eszköze. 38. Férfi­név. 40. Erődítmény. 42. Magyar király (1052—1087), I. Endre fia. 43. Gyümölcs névelővel. 45. ő né­metül. 46. Malomrész. 47. Ruhada­rab. 49. Sír. 51. Fonott Juhakol. 52. Rege (é. h.J. 55. Ékezettel: görög istennő. 57. Tornában vani 63. Azonosak. 64. Tavasz része. Beküldendő: a vízsz. 1., függ. 30. és vízsz. 67. sorok megfejtése. MEGFEJTÉS — NYERTESEK A 48. szám keresztrejtvényének megfejtése: A sokoldalúan művelt szövetkezeti parasztságért — Ta­nulni sosem késő — A tudás szel­lemi tőke. Könyvnyertesek: Szabó Katalin, Bodza-Lúky (Bogyarét), Vida Jó­zsef, Muíín, Smajda József, Košice (Kassa). Csínytevök

Next

/
Thumbnails
Contents