Szabad Földműves, 1975. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1975-12-20 / 51. szám

1975, december 20.

SZABAD FÖLDMŰVES.

Г

Lt

ľ

Г

Vl£j

fa**

FENYŐD N M £ P *75

Afas/iú dél óta az eget leste, mikor Jön föl a csillag.

Alit a homokos parton, vallatta a tengert. Jó lett volna megtudni mire készülnek a hullámok, nem támad-e föl a szél, hogy az égboltot tisztára söpörje. De örökösen egyazon morajlás érkezett válaszul. Csak víz és ég, ennyi volt a szemhatár itt a szigeten.

Lassan visszafordult. Töprengön haladt végig a partnak futó utcasoron. Megkopogtatta a magányos öreg ajtaját.

— Gyere be — mondta meglepetés nélkül.

Az ablaknál nagy támlás szék, a hosszúkás asztalon hajlított, kurta pengéjű vagy tűhegyű faragókések, árak. Naphosszat metszetbe, alakította velük az öreg a különös figurákat, állatszobrocskákat, só- és borstartókat a merev fahasábokból, háncslapokból.

A kisfiú leült a pokróccal takart lócára s fölnézett az öregre. Tud ta, hiábavaló ilyenkor faggatni, mit csinál a kezébe vett fadarabból, csak visszamered csodálkozón: „Várd ki a végét, majd kiadja magát."

Azért most megkockáztatta:

— Karácsonyfát még sosem csináltál?

— Karácsonyfát? Azt nem faragják. Megterem.

— Csak nem minálunk — mondta a kisfiú szomorúan. S mindjárt kifutott belőle a szorongás: — Lehet, hogy az ünnep is elmarad?

— Ma van, ma este — felelte az öreg.

— Az még nem biztos. Néztem a parton.

— Az ünnepet?

— A karácsonyt — mondta nyomozókkal.

— Es? Semmi nyoma?

A kisfiú elCrehafolt ültében, hogy a magasba kémleljen аж eblakon át.

— Egészen starke, látodt Mtndtdrt esik.

— Hát astánf

— Es ha nem főn föl a csillag?

Az öreg figyelmesen a kisfiú

arcába meredt.

— Az ünnep tudja, hogy itt az ideje. Akkor ts, ha nem Jeleznek neki.

— De ha az esó nem engedi, hogy feljöjjön a cstllag ...?

— Akkor esőben lesz karácsony. —' Letette faragókését.

— Ott, följebb, északon hó hull ilyenkor. Az utcák, a háztetők, szobrok mind meghíznak tőle.

— Te már láttad?

— Amikor arra Jártunk hajóval. Nem ts egyszeri ért útközben az ünnep, ök úgy hívják: fehér karácsony.

— Ott nőnek a karácsonyfák is, igaz?

— Ott.

— Miért nem hoztál egyet?

— Mert itt nálunk meghalna. Elhullatná a tűleveleít. Északi fa a fenyő. Téli fa, illik hozzá a hó.

— Milyen az a fehér karácsony?

— kérdezte a fiú, mert nem sikerült elképzelnie.

— Mintha megöregedne a világ, ősz a haja meg a szakálla. De nem szürke ősz, hanem fehér, mint a parti sziklák. Es kristály tükröződik rajta.

A KARÁCSONYFA TARTÓSÍTÁSA

A fenyőfát a legtöbben nem az utolsó percben veszik meg, így azonban karácsonyra már tűlevelei peregnek, ágai kopaszodnak. A fe пуб sokáig frissen tartható, ha egy vödör vizbe állítjuk, amibe fél deci glicerint is öntünk.

PARRAGHY JOHANNA:

A kemence-Л kisfiú elmélázva hallgatta a mesét arról a hideg csttlogdsú ünnepről, a nagy hófúvásról, amely nélkül nem is igazi az ünnep abban a messzi világban.

Sajnálta a jagyoskodö karácsonyt, amért dideregve kell átvonulnia azokon a messzi északt tájakon. Talán azért is gyúlnak kt körülötte a szikrázó fények, hogy egészen meg ne dermedjen.

— Itt nálunk még sosem volt hő? — kérdezte később.

— Nagyritkán. Talán a nagyapám életében esett utoljára, de mindjárt el is olvad. Nem marad meg.

A kisfiú elméldzott:

— Akkor nekünk nem pálmából kellene karácsonyfát állítanunk?

Az öreg erre a kérdésre már nem válaszolt.

Odakinn sötétedett lassan, a kisfiúnak indulnia kellett.

— Igaz is — az öregnek már az ajtóban Jutott eszébe el ne feledjem! — Gondosan begöngyölt csomagocskát nyomott a ktsftú kezébe. — Ez a tiéd. De otthon szabad csak megnézned, ha már beköszöntött az ünnep.

Sietve vágott neki az útnak, hogy otthon érje a karácsony, ha mégis megérkezik. A jelhőkre pillantott, s ekkor észrevette az első, sugárzó csillagot.

Most már Jókor toppan bei

A csomagban pedig kitárt szárnyú, fehér fából faragott sirályt talált. Neki faragta az öreg, ajándékul.

A kisfiú álmában megérkezett a messzt városba, ahol az öreget egyszer nagyon régen, útközben érte az ünnep. Óriási fenyőfák aludtak az ablakok mögött, vattapamacsos hő lepte águkat, olyan hó, amely sosem olvad el. Jártában-keltében nem vertek zajt a léptet. Fölfogta az a puha, világító szőnyeg, amelyik sosem fogyott kt a lába alól, akármerre fordult.

Reggel « kiterjesztett szárnyú sirály után nyúlt. Ott pihent mellette. Megérintette. A sirály csőre furcsa, friss hideget árasztott. Egyszerre megértette, hogy a sirály ott Járt éjszaka, s elhozta neki a fehér karácsonyt. Mosolygott, de nem beszélt róla a felnőtteknek.

. Délelőtt kifutott a tengerpartra, s arról ábrándozott: egyszer megnő majd. Es eljut a fehér karácsony városába. A tengeren, vagy a tenger fölött.

Amerre a halak, vagy a sirályok.

Vidor Miklós rövidített meséje.

Ügyeskedjünk

тштшшт*

»c

A krampusz-dobozt cukorkával, vagy egyéb aprósággal tölthetjük még, mielőtt szüléinknek átadnánk. Szükséges hozzá: fekete és piros karton, továbbá vékony piros papír. A mellékelt rajz szerint előbb vágjuk ki a megadott formákat.

A] fekete karton

(a krampusz teste

Bj piros vékony papír (az öv és a csat)

C) piros vékony papír (a haj)

D) piros karton (orr)

EJ fekete karton

(talp és fedőrész)

F) piros karton

(a kúpnak összeragasztva a két szarv)

G) piros karton (nyelv)

Először a fekete kartonbői hengeralakú testet ragasztunk. A hajul szolgáló papírcsíkot bevagdossuk, az olló élével megpödörjük, és a henger felső nyílásának a belső oldalához ragasztjuk. Az orrt a szaggatott vonal mentén meghajlítjuk és így rögzítjük az arcrészre. Ez alá kerül a nyelv. A két szem lehet papír, vagy két egyforma gomb. A doboz tetejét képező kerek lapot csak egy-két ponton kell a hengerhez erősíteni. Erre kerülnek a kúp alakú szarvacskák. Ha a dobozt megtöltöttük, a talpat is felragaszthatjuk.

hökristaly

padka

Peti már kinőtte a kis rácsos ágyat. Bizony az rövid lett, és hol a fejecskéjét ütötte bele, hol a lába lógott ki az ágy végén. Egyik nap megszólalt Peti papája:

— Valami új fekhelyet kellene vennünk ennek a gyereknek.

Két nap múlva már hozták Is a szép piros heverőt. Édesapja elkezdte szétszedni a régi kiságyat. Amikor ezt Peti meglátta, odarohant, belekapaszkodott az ágy rácsába, és sírős hangon kiabálni kezdett:

— Ne vigyétek el az ágyacskámat, nem akarom, hogy kidobjátok.

Édesanyja megmagyarázta, hogy 6 már nagy fiú, nem fér el benne, azért kapta az új ágyat.

Elérkezett az este, Peti befeküdt az új ágyba. Durcás volt, és egyre csak forgolódott. Már későre járt, de még mindig nem aludt el Egyszer csak felölt az ágyban és sírni kezdett:

— Ez olyan kemény, ebben nem lehet aludni.

Nagyanyő, aki eddig csendesen kötögetett a szoba sarkában, odament Petihez, lefektette, az ágya szélére ült és azt mondta:

— Tudod-e, hol aludtam én kiskoromban? A kemencepadkán. Az volt csak az egészséges fekhely. Olyan kemény volt, mint a kő.

Nem volt azon sodrony, sem matrac. Édesanyám rátette a háziszőttes pokrócot, édesapám betakart a subájával, és már aludtam is. Soha az életben nem voltak olyan szép álmaim, mint a kemence padkáján. Minden éjjel tündérországban jártam, csodálatos üveghegyek között, aranyosan csillogó kis patak partján ezüst szárnyú pilléket kergettem. És képzeld, egyszer egy gyönyörű tündérke azt súgta nekem:

— Egész életedben olyan egyenes és sudár leszel, mint egy szálfa, mert a kemencepadkén alszol.

Sok-sok év eltelt azóta, öreg anyóka lettem, de látod, a hátam nem hajlott meg. Ma már nincsenek kemencepadkák, de ha ezen a kemény, egyenes fekhelyen alszol, a te hátad sem görbül meg soha, és olyan szépeket álmodsz rajta, mint én valaha.

És tudjátok gyerekek, milyen igazat mondott nagyanyő? Peti másnap reggel boldogan mesélte: álmában tündérországban járt.

„EGY KIS SZÄMTAN“

Az ötszáxhetvenkattőt százhetvenöttel szorozzuk, hogy az 100100 számot megkapjuk.

Nyilvános dicséretben részesül: Kovács Magda, Nová Bodva, Bódé Regina, GabCíkovo, Bajcsl Tibor, Opat. Sokolec, Sinkó Melinda, Málaš, Hőnyi Lajos, Тек. Lužany, Erdélyi Boldizsár, Mostová, Domonkos-testvérek, Chrámec, Varga Rózsi, Farná.

Ej-ej, felnőttek! Hagyjuk a gyerekeknek .,. 1

SIMKÖ TIBOR:

Karácsony, karácsony, parázs Izzik a rácson, dala — búból, örömből — korom-égen dörömböl.

Dörömböl, dorombol, csillag hull a koromból, jégvlrágos istrángba’ galamb húzza szobánkba.

Gilingel — galangol, harang szól a galambból, béke zsong a parázson, karácsonyi kalácson

VÍZSZINTES: 1.

Az idézet első része (zárt betűk: e, m, a, á, s). 9. A csehszlovák repülőgépek jelzése. 10.

Női becenév. 11.

Férfinév. 12. Lóca közepe. 13. Tiltőszó. 14. Szaglószerv (ford.). 15.

Védelmez. 17. Nem fél. 19. Tenger angolul. 20. Síkság

Olaszországban. 21.

Gyümölcs. 23. Valaminek a biztosítéka. 25. Tudomány. 26. Folyó Jugoszláviában. 28.

Csuk. 29. Kisebb

lepkefajta. 30. Ver.

31. Keresztül. 33.

Bocskay István névjele. 34. Kettő római számmal. 35.

Göngyöleg. 36. Európai főváros. 37.

Tiltószó. 39. Európai nép. 41. A múlt idő jele. 42. Fél satú. 44. Július 17-én ünnepeljük névnapját. 46. Nem ugyanaz. 48. Ázsiai nép. 50. Bírói eljárás. 51. Állati szállás. 53. Női becenév. 54. Fél ember. 55. Mely helyen. 56. A Lengyel Légiforgalmi Társaság neve. 58. Argon vegyjele. 59. Nem bizonyos. 60. Bellini operája. 61. Mássalhangzó kiejtve. 62. Rosszindulatú daganat. 64. Adria része. 65. Azonos a vízszintes 12-el. 66. Sebhely. 87. Az idézet harmadik része (zárt betűk: 1, u).

FÜGGŐLEGES: 1. Középeurópai Kupa. 2. Testrész (ford.). 3. Vékony fémkorong. 4. Erna Anna. 5. Igekötő. 6. Csapat. 7. Éveinek száma. 8. Görög betű. 9. Tanult. 16. Az elektromos feszültség gyakorlati egysége. 18. Gyorsan, hevesen ide-oda mozgat. 19. Gléda. 20. Becézett férfinév. 22. Személyes névmás. 24. Szemével észlel. 25. Állóvíz. 27. Kettő közül nem a megnevezett. 29. Bemutató darab. 30. A* idézet második része (zárt betűk: n, t). 32. Kinyit. 33. Fehér színben a vakok segítő eszköze. 38. Férfinév. 40. Erődítmény. 42. Magyar király (1052—1087), I. Endre fia. 43. Gyümölcs névelővel. 45. ő németül. 46. Malomrész. 47. Ruhadarab. 49. Sír. 51. Fonott Juhakol. 52. Rege (é. h.J. 55. Ékezettel: görög istennő. 57. Tornában vani 63. Azonosak. 64. Tavasz része.

Beküldendő: a vízsz. 1., függ. 30. és vízsz. 67. sorok megfejtése.

MEGFEJTÉS — NYERTESEK

A 48. szám keresztrejtvényének megfejtése: A sokoldalúan művelt szövetkezeti parasztságért — Tanulni sosem késő — A tudás szellemi tőke.

Könyvnyertesek: Szabó Katalin, Bodza-Lúky (Bogyarét), Vida József, Muíín, Smajda József, Košice (Kassa).

Csínytevök