Szabad Földműves, 1975. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1975-12-20 / 51. szám
Szabad földműves Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának hetilapja f Kellemes ünnepeket kívánunk kedves olvasóinknak! BÉKÉT>8ÉKlT MINDEN NÉPNEK, i Szerte a hatéban, széles e világon millió és millió képes lapra Íródott a szívből fakadó jókívánság:' Örömteljes ünnepe ketl E bensőséges, meghitt han gulatot árasztó szavakkal búcsúztunk munkahelyeinken dolgozó társainktól, vezetőinktől, ismerősöktől — és ismeretlenektől. Vajon kívánhatunk-e jobbat a fenyöillatos, békességóhajtó. ajándékokban bővelkedő. pirosbetűs szeretetünnepre? Aligha. KI vonhatná kétségbe, karácsonyaink évről évre varázslatosabbak. gazdagabbak. Csakis az üzletvezetők, az elárúsitók a megmondhatói, hány féle, s mennyi árú akadt az utóbbi hetekben, napokban gazdára — ajándék formájában. f.ám. micsoda minőségi változás történt néhány év leforgásával? Ezeknek a mai karácsonyi ajándékoknak egy része már nem is fér el a mennyezetig érő. villanygyertyás. csillogó villogó csupadísz fenyőfa alatt. A tágas szobából kiszorul. ide-oda, s nemegyszer a garázsba... az egész család ajándékaként. Az üzleteket naphosszat ostromló vásárlók tömege láttán Immár fakuló kamaszkori emlékek jutottak eszembe: a mendikálással együttjáró csinytevések (ahol pénzt adtak, két szer. háromszor is az ablak alá mentünk, sapkát, kabátot, hangot váltva...). Hová is tűntek azok a nyomorúságos karácsn nyok? Kevesek örömünnepe volt ez az idő tájt. A javakban dúskálóké, akik a jogfosztntt, földig alázott munkások, agrárproletárok százezreinek, millióinak bátgörnyesztó, insza kajtó, verltékes munkájának hasznát fölözték le ... Ezt a százszor. ezerszer átkozott, dölyfös úri rendszert söpörte el a történelem vihara három évtizeddel ezelőtt, s válhatott a karácsony dolgos embermllliók áhított szeretetünnepévé. Párhuzamot vonni, emlékeztetni! Erről az idősebb nemzedékhez tartozó — az ifjúság helyes szemléletmódjának kialakítása érdekében — sosem mondhat le, még a szeretet ünnepén sem. Azért, mert a mai jómódú életért, az ajándékdús karácsonyokért harcos elődeink hátán csattant a korbács, a kardlap, folyt a munkásvér. Tehát a harmincadik — Kelet Szlovákia egyes részein a 31-ik — szabad karácsony ünnepi légkörében se feledkezzünk el a vöröscsillagos szabadsághozókról — közülük sokan a legdrágábbat, az életüket adták! —, az új rend előhírnökeiről, a szocialista mezőgazdaság úttörőiről ... Hiszen a falvak népe csakis a közös gazdálkodás útjára térve lábalhatott ki az elmaradottság mocsarából, járhat felemelt fővel, egyenes derékkal. A jómódú, művelt szövetkezeti parasztság a munkásosztály hű szövetségese, a hatalom részese, ma már országvilág dolgát helyesen értelmezi. Azt, hogy már számos sző vetkezet világszínvonalon termel, a korszerű gépeknek, a tudományos-műszaki vívmányoknak —■ és szakmai-politikai műveltségnek, a szorgos igyekezetnek köszönhető. Természetesen. mindehhez nyugodt, békés légkörre — bé kére volt, van és lesz szükség. A következetes szovjet békepo litika, a szocialista országok szoros, sokoldalú együttműködése. előrehaladásunk, népgazdaságfejlesztésünk záloga. A tőkés országok egyre mélyülő gazdasági válságának hatását csakis közös erővel ellensúlyozhatjuk, bizonyos értelem ben. Ezért olyannyira fontos a józan ész diktálta takarékossá gi elvek betartása a szellemi töke jobb hasznosítása, a meg változott követelményekhez va ló igazodás. Ez is békeharc, a javából. Sajátos békeharc. a munka frontján. Küzdeni kell nap mint nap, hogy erősödjék az ország, váljék mind szilár dabbá és fejlettebbé szocialista társadalmi rendünk. Az oly létfontosságú békét nem elég áhftani, a békéért, a fejlődő és elnyomás alatt sfny lődö országok népeinek sza badságáért harcolni kell, a magunk módján. A szocialista országok közösségének kezde ménvezése volt a Helsinkiben tartott európai biztonsági értekezlet összehívása, amely si körrel végződött. A helsinki békedekrétumokból eredő köte lességünk a világbéke megőrzé sének szorgalmazása. Küzdjünk érte, erőnk, szorgalmunk, tudó sunk teljes latbavetésével, hogy a karácsony a béke és a sze retet ünnepévé válhasson az egész világon. N. Kovács István VÁRNÁI ZSENI: A fenyőfa éneke Zsenge fácska voltam fenyveserdő árnyán, mellettem állt néném. meg hatalmas bátyám, ök oly nagyok voltak, szinte égig értek, nem őket vágták ki, csak a csemetéket. Erdő édesanyánk zúgott keservében, de: csak vittek minket nyikorgó szekéren, messzire kerültünk nagy házak tövébe, zúgó rengetegből ember sűrűjébe. Minket körülállták, azután megvettek. Engem egy nagy tágas hajlékba cipeltek, ott reám aggattak sok, sok ékességet, aranyhajszálakat, édes csemegéket. Mint csillag az égen, annyi csillag rajtam, mint a hó az erdőn, fénylett minden gallyam, s jöttek az emberek piciny csemetéi zsibongva, ujjongva jöttek engem nézni. Én a nagy erdőben süvőlvény fa voltam, itt meg a fejemmel mennyezetig- nyúltam: — De szép karácsonyfa! — zengték, csicseregték, s szép gyermekszemüket rajtam legeltették. Kacagtak, daloltak, táncoltak köröttem ... Soha nem volt részem ekkora örömben, mert a mi erdőnknek nincs tarka virága ... de most kinyílt rajtam az öröm virága.
