Szabad Földműves, 1975. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1975-12-06 / 49. szám
/ 12 , SZABAD FÖLDMŰVES 197S. december S. Végkövetkeztetés: a távlatok biztatóak A nagy sikernek örvendő — őriősi területet felölelő Budapesti Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás — állattenyésztési bemntatőját sokan tekintették meg. A legfőbb pozitívumok közé sorolnám azt, hogy — mint ez hasonló kiállításokon megszokhattuk — nem találkozhattunk csak eredeti rekordteljesltményeket „produkáló“ állatokkal, hanem főleg a nagyüzemi gazdálkodásra kitenyésztett egyedekkel. A 12—120 napos süldők részére rekesz „házilag“ is elkészíthető. készített malacnevelő- = RÖVIDEN A SZARVASMARHATENYÉSZTÉSRŐL A szarvasmarha-tenyésztési bemutató a tenyésztőmunka örvendetes javulásáról és a szakosított tenyésztés kezdeti lépéseiről tanúskodott. Hasznos érdekességként említhető az, hogy öt év telt el a legutóbbi kiállítás óta, s ez az időszak már a lassú generáclóváltású szarvasmarhánál is lehetővé teszi az új tenyésztési elképzelések, keresztezések eredményeinek gyakorlati bemutatását. Az öt év változásait, törekvéseit az állattenyésztők következetes és javuló színvonalú munkáját a kilenc tenyésztői és tizenegy teljesítmény-nagydíj is igazolta, de a többi tenyészállat is joggal vívta ki a szakmai bírálók elismerését. A bemutatott üszőcsoportok anyai termelési háttere, a tenyészbikák utódellenőrzési eredményei és a tenyészállatok külleml értékelése alapján az állatokkal minden téren jobb eredményeket értek el. Ez természetesen figyelmet érdemel, hiszen napjainkban egyre inkább beigazolódik — a kudarcok árán —, hogy a tej- és a marhahústermelés fokozatos és megbízható növelése csak a tenyésztési színvonal következetes javításával érhető el. Példa erre az Enyingi Állami Gazdaság, mely jelenleg Magyarország legjobb szarvasmarhatenyésztője, s e gazdaságban az utóbbi évek kimagasló termelési eredményeinek forrása a nagy szakmaszeretettel és a még nagyobb fegyelmezettséggel végzett tenyésztés volt. A kiállítás I. számú Istállójában látható volt 72 hegyitarka tisző, melyek anyai termelése évi átlagban 5793 kg tej, és 254,5 kg tejzsír. Ugyancsak az Enyingi ÁG-ban nevelték fel a Jónás nevű tarka tenyészbikát is, melynek 34 leányutóda az első laktációbaň 4308 kg tejet, illetve 162,4 kg tejzsírt termelt. Az érdeklődés középpontjában az európai lapály- és a magyar tarka keresztezéséből származó üszők álltak, amelyeknél a tejtermelés javítása mellett a holsteinfrizhez képest jobban megőrzött húsformákat, ígéretesebb hústermelőképességet találunk. összesítve: a szarvasmarha-tenyésztés bemutatója jó útmutatást adott a kiállítást tanulmányozó szakembereknek ahhoz, hogy a következő években miként kell alakítaniuk tenyésztői munkájukat a tej- és a marhahústermelés gyorsabb ütemű fejlesztése, növelése érdekében. HIBRIDSERTÉSEK TENYÉSZTÉSE A sertéstenyésztés bemutatója egyértelműen a minőségi, illetve a minél jobb végterméket, értékesebb húst adó sertések tenyésztésére irányuló törekvést, valamint az iparszerű tartás követelményeit vázolta fel. A kiállításon megtalálhattuk a tísztavérben tenyésztett fehér, hús és különböző lapálysertéseket is. Az egyszerű és kombinatív keresztezésekkel, valamint a hibridizálással legjobb sertéstenyésztő gazdaságok arra törekednek, hogy növeljék a sertések szaporaságát, javítsák a takarmányértékesítő képességet. A legnagyobb érdeklődés a hibridsertések iránt nyilvánult meg, és az öt évvel ezelőtti kiállításhoz képest akadt is bőven látnivaló. A Kahyb hibridsertés mellett már megtalálható a Hungahib sertés és ígéretes eredményeket mutatott a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát Tetras hibridser-A képen látható javító hatású magyar tarka tenyészbikának főleg a hízásra beállított utódai értékesek. (A szerző felvételei) tése is. A Hungahib-bal kapcsolatos vizsgálatok folyamán bebizonyosodott, hogy 10,4-es malacszaporulat mellett 9,2-es választási malacszámot értek el, s ennek a sertésnek a karéjmetszete 42,5 négyzetcentiméter, sonkasúlya pedig 43 kg. A sertéstenyésztési bemutató tükrözte a sertéstenyésztők próbálkozásait, erőfeszítéseit, mellyel keresik a legjobban alkalmazható tenyésztési konstrukciót. Mivel a tartási körülmények nem mindenütt a legkedvezőbbek, — viszont a kimondott hibridsertések a jó körülményeket kedvelik — a kiállítási mutatók szerint éppen ezért van szükség a német, a holland és a belga lapálysertések tenyésztésére is. A korábbi sonkasertés tenyésztése Magyarországon megszűnőben van, s egyre inkább a kiegyenlített, hosszabb törzsű, vékony szalonnájú és több értékes húst termelő sertések kerülnek előtérbe. TÖBB ÉS TÖBB „BAROMFIGYÄRAT“ Ha valaki a kiállításon a baromfitenyésztésről érdeklődött, az információs szolgálattól ilyen útbaigazítást kapott: „Nézze meg a bábolnai pavilont“. Igen, Bábolna leválaszthatatlanul összeforr a korszerű mezőgazdaság, az iparszerű termelés fogalmával. Az idén sem „menekültek meg“ attól, hogy ne térjenek haza képviselői valamilyen komoly elismeréssel: Tetra baromfijuk nagydíjas lett. A kombinát 15 évvel ezelőtt kezdett foglalkozni az intenzív baromfitartással. Hoffer Györgynek, a gazdaság külkereskedelmi könyvelőjének szavaiból kiderült: többre is képesek, mint a nyugati mintagazdaságok. „Önállóságuk“ első esztendejében, 1969- ben alig valamivel több, mint félszáz millió csibét „gyártottunk“, ma pedig kis híján 200 milliót. Ez persze a jövedelmezőségben is megmutatkozik: 2,2 milliárd forint az éves termelési értékünk és ebből 260 millió a tiszta nyereség“. Ezek után ismerkedjünk meg a díjnyertes Tatra tulajdonságaival: a négy elődből kitenyésztett hibrid évente 275 tojás termelésére képes darabonként 61 grammos átlaggal, amelyhez — ugyancsak darabonkénti — mindössze 150 gramm takarmányt igényel. Azok a szakemberek, kik külföldről érkeztek, sok újdonsággal, érdekességgel ismerkedhettek meg. Jóleső érzés volt tapasztalni azt, milyen törekvések nyomai mutatkoznak az utóbbi években a szocialista országok közötti tudományos ismeretek közös kidolgozására, átadására. Remélhetőleg — az öt év múlva ismét megrendezendő kiállításon — ezen a téren még jelentősebb változások szemtanúi lehetünk. Kalita Gábor NÖVÉNYVÉDELEM II. BTS 30,843 Az angol Boots cég új készítménye pre-, vagy korai posztemergens alkalmazású gyomirtószer. Az eddigi megfigyelés szerint hatását gyökéren át fejti ki, kontakt hatással nem rendelkezik. Hatékonynak találták fűféle gyomok irtására. A vegyület, amely N-karbamoiltriazol típusú, szelektívnek bizonyult szója, kukorica, földimogyoró, gyapot, búza, árpa, cukorrépa, bab, borsó, len. burgonya kultúrákban 1—2 kg/ha adagban. Az aprőmagvú, széleslevelfl gyomokat irtja, de csak viszonylag nagy adagokban. A gyomirtó hatás a csírázás elmaradásával, a palánták torzulásával jelentkezik, posztemergens kezelés esetén pedig a növekedés megáll és a növény elszíneződik és elhal. Egyes esetekben előnyösen kombinálható, pl. atrazinnal kukoricában, vagy fluometuronnal gyapotban. A hatóanyag nem teljesen veszélytelen: akut orális LD 50 patkányon: 100—200 mg/kg. WL 29226 A Schell cég neves woodstocki laboratóriumának kutatói már több éve folytatják céltudatos kutatómunkájukat, hogy hatékony készítményt dől-Új gyomirtószerek a láthatáron gozzanak ki a kalászos fűféle gyomnövényei ellen. E munka során jutottak el a benzoilprop etil és a flamprop izopropil után a WL 29226 jelű diklórbenzil-származékhoz. Az új vegyület 1 kg/ha adagolásban kitűnően irtja a fűfélét, valamint egy sor kétszikű gyomnövényt. A csírázást nem gátolja, a növény egy későbbi fejlődési stádiumban pusztul el. A toleráns növények között szerepel a búza, a gyapot, a cukorrépa, a szója. A hatóanyag meglehetősen biztonságos, az akut orális LD 50 patkányon: 3—4000 mg/kg. BIFENOX (MC 4379) A Mobil társaság új preemergens gyomirtószerének föltételezett alkalmazási területe a szójabab, kukorica, magcirok, napraforgó, árpa, zab, búza, rizsgyomirtás. Az új vegyület a 2,4-D- nek nitrobenzoesav származéka, mely viszonylag veszélytelennek látszik a környezetre. Akut perorális toxicitása patkányon p. o. LD 50:6400 mg/kg és a természetben gyorsan bomlik. A hatékony adag 1,68—2,24 kg/ha közöt változik, jól irt számos kétszikű gyomot és egyes egynyári egyszikűeket is számos, különböző szervesanyag-tartalmú talajtípuson és különböző éghajlati viszonyok között. Hatását főként a fotoszintézis gátlása útján fejti ki. Az ismertetett vegyületek újdonsága általában viszonylagos, hiszen legtöbb esetben már ismert és bevált gyomirtószer-család — mint pl. a dinitrotoluidlnek, klóracetanilidek, stb. — újabb tagját (variációját) állitoták elő. Kérdés, hogy a gyakorlatban hogyan fogják megállni a helyüket. Mindenesetre megállapítható, hogy meglehetősen hatékony vegyületekről van szó: a hektáronkénti adag átlagosan 1—2 kg/ha. Ugyanakkor a vegyületek általában kedvező toxicitásí tulajdonságokat mutatnak. Ha a felhasználási terület szempontjából vizsgáljuk az új gyomirtószereket, kibontakozik előttünk, hogy milyen irányban folynak ma leginkább a kutatások, azaz, hogy milyen károsítok leküzdését, illetve melyik kultúrák növényvédelmét tartják legfontosabbnak. A kongresszus anyaga azt mutatta, hogy az egyszikű gyomok irtására fordították a kutatók a legtöbb energiát, mégpedig elsősorban a nagy kultúrákban, mint a kalászosok, szója, kukorica, gyapot, földidió. (B. J.) Helyzetünk a takarmánytápok gyártásában és fogyasztásában Az állattenyésztés további fejlesztése megköveteli a jó takarmánytápok gyártását. Társadalmunk ebben a tekintetben az utóbbi években jelentős sikereket ért el. Napjainkban a takarmánykeverő üzemek mintegy 70 féle tápot gyártanak. Ebből 14 félét a baromfi, 25 félét a sertések, 17 félét a szarvasmarhák részére stb. Míg 1961-ben 79,1; 1974-ben már 1 millió 198 ezer tonna takarmánytápot gyártottak a keverő üzemeink mezőgazdaságunk állatállománya részére. Ennek a mennyiségnek több mint egy negyedét a szarvasmarhák fogyasztották el. Eddigi tapasztalataink azt mutatják, hogy az állatok számára hasznosabbak a szemcsézett tápok, mint a nem szemcsézettek. Ezért az utóbbi években megkülönböztetett figyelmet fordítottak a tápgyárakban a szemcsézett takarmányok készítésére. Tavaly nem kevesebb mint 80 ezer tonna készült belőle. A nagy fogyasztás növekvő igényt támaszt a tápok ritmikus szállításával szemben is. Míg 1966-ban mindössze 2000 tonnát, 1970-ben már több mint 100 ezer tonnát kellett eljuttatni az állattenyésztőtelepekre. Az ötödik ötéves tervidőszakban már főleg az ömlesztett tápokat szállították. Ebben a tekintetben az élenjárók közt kell említeni a topofčanyi, a Dunajská Streda-i, valamint a trnavai járásokat. A mennyiség és a választék bővítésével egyidőben a minőség is javult. Ezt az állatok hasznossága bizonyítja a legjobban: Megnevezések Évek Index Átlagos napi súly-1961 1965 1970 1974 1974/61 1974/70 gyarapodás — kg sertések 0,36 0,45 0,51 0,51 141,7 100,0 szarvasmarhák 0,58 0,70 0,84 0,88 151,7 104,8 Átlagos évi tojáshozam db 95,6 130,6 191,5 235,2 246 122,8 Átlagos évi tejelékenység lit. 2021 2105 2920 3022 149,5 103,5 Átlagos évi malacelválasztás kocánként 10,2 12,9 15,6 17,8 174,5 114,1 Borjúelválasztás 100 tehéntől 72,9 84,8 80 89,4 122,6 108,4 Ш Megjegyzendő, hogy az állatok hasznosságában tapasztalt változás §§§ a tápok hasznosításából ered. összefügg ez a szarvasmarhák részére || alkalmas takarmányok minőségi bekészítésével is. Így a tápok terül mékegységre jutó fogyasztása az alábbiak szerint alakult: Ш Tápanyagszükséglet kg p Evek 1 kg súlygyarapodásra 1 Ut. tejre — 1 db tojásra — Sertések — szarvasmarhák 1 kg baromfihúsra 1967 3,82 0,59 0,153 0,215 3,74 1970 4,40 1,00 0,217 0,201 4,56 1972 3,53 1,23 0,286 0,223 4,32 1974 4,34 1,75 0,295 0,208 4,10 Amint látjuk, a múlt évek során a sertések 1 kg súlygyarapodásra számított tápfogyasztása 52 dkg-al, a szarvasmarhák esetében pedig mintegy háromszorosával emelkedett. Ezzel szemben a baromfinál javulás állt be, amiben jelentős része van a kiváló minőségű tenyészanyagnak, mely nagyon igényes a tápok jó minőségére. Sajnos, a termékegységre jutó tápfogyasztás tekintetében az 1975-ös év első felében sem javult a helyzet. Még annak ellenére sem, hogy az illetékesek hatékony intézkedéseket tettek a fogyasztás csökkentése érdekében. Takarmányszükséglet-csökkenést csak a sertéstenyésztésben értek el (37 dkg/1 kg). A tojástermelésben a fogyasztás maradt az előző évi szinten, ellenben a szarvasmarhák és a baromfihús esetében a fogyasztás fokozódott. A tejtermelésben 1 literhez 19 gramm takarmánytáppal kellett több, mint tavaly. A múlt esztendőben a sertések élősúly kilogrammjaként a bratislavai járásban fogyasztották a legtöbb (4,71 kg) tápot, a legkevesebbet pedig (3,93 kg) a trenőíni járásban. A szarvasmarha hizlalásban a trenőinl járás mezőgazdasági üzemeiben átlagosan 2,29, a Dun. Streda-i járásban pedig 1,1 kg tápot fogyasztottak élősúly-kilónként. A nitrai járásban 1 liter tej termelésében 0,316 kg, a senicei járásban pedig 0,276 kg tápot használtak stb. Az abrakfogyasztásban azért tapasztalható emelkedés, mert több mezőgazdasági üzemben otthon darált szemes terménnyel etették az állatokat, nem törődve a felesleges pazarlással. Pártunk októberi plénuma rámutatott az abrakkal való takarékosság népgazdasági fontosságára is. Ennek kapcsán mindenütt fel kell tárni a tartalékokat. Elsősorban is a szarvasmarhák ellátásában kell törekedni a tápok adagjának a csökkentésére, s helyében jó minőségű terimés takarmányokkal kell elérni a kielégítő hasznosságot. Ez azonban azt követeli, hogy mind a zootechnikusok, mind az állattenyéaeíés dolgozói jA) odafigyelve keressék ennek a lehetőségét. Štefan Kocian, mérnök
