Szabad Földműves, 1975. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1975-12-06 / 49. szám

Sikeres rendezvény A közelmúltban másodízben rendezték meg Pribetán (Per­­betén) az apróállatok — ka­csák, libák, tyúkok és galam­bok — kiállítását. A kiállítás főleg a fajtákat, azok sokféle­ségét igyekezett bemutatni, tí­zért az értékes és tanulságos dicséret illeti a rendezőket és a tenyésztőket. A kiállításon körülbelül 300 darab különféle fajtájú apró­­baromfit: nyulakat, kutyákat, galambokat láthattunk szép számban. Általános feltűnést keltettek a nagyméretű húsga­lambok (90, sőt 100 dkg-osak). az amerikai Kingek stb. Szabó László (pribetai lakos) belga tenyésznyúlja meghalad­ta a tíz kg-ot. Említést érde­melnek a kendermagos tyúkok és a kakasok. Jellegzetességük: nagyok, jó tojók, emellett jó minőségű, ízletes hússal is szol­gálnak. A kiállítás nyertesei közül dicséretet érdemel Himpán László, a vojnieei galambszak­osztály elnöke, akt ezen a ki­állításon tiszteletdíjat nyert hí­res komáromi húsgalambjai­val. Bohos János szintén tisz­teletdíjat nyert bukógalambjai­val. Szabó László (pribetai la­kos) tiszteletdíjat nyert több mint kg-os belga tenyésznyu­­lával; Zelenák Pál bohatái te­nyésztő pedig kiállított törpe tyúkjaival. HOLCZER LÁSZLÓ c7ERVEZETt vmnm nTil Vojanyhan 1969 ben alakult meg a Kisállattenyésztők Szlo­vákiai Szövetségének helyi szer­vezete. Tizennyolc lelkes állat­barát fogott össze a nemes ügy érdekében. Ma huszonhat tagja van a szervezetnek, ebből né­gyen az ifjáság soraiba tartoz­nak. Vagyis, a szorgalmas mun­ka eredményét látva, már a fia­talok is érdeklődnek a kisállat­­tenyésztés — és ami még fon­tosabb —, a szervezeti élet iránt. A nevezett alapszervezet tag­jai leginkább a baromfitenyész­tés iránt érdeklődnek. Túlsúly­ban tyúkot, kacsát, ludat és pulykát tartanak, de a nyúl- és galambtenyésztésnek is vannak kedvelői. Néhányan még dísz­madarakat is tartanak. Viszont a juh- és kecsketenyésztés már senkit sem vonz, mert igen sok gondot és problémát jelent a legelő és a téli takarmány biz­tosítása. A tyúktartók a hemsír fajta mellett döntöttek. Eredményeik szépek. Évente mindig több tíz­ezer tojást adtak el a Jednotá­­nak, de az utóbbi időben már csökken a tojás iránti érdeklő­dés. Ez a jel arra utal, hogy szocialista társadalmunk már nagyüzemi termelésből is képes biztosítani az igények fedezé­sét, tehát a tenyésztők nem bosszankodnak, hanem ésszerű állománycsökkentést végeznek. Annyi tojást termelnek, hogy nekik, családjuknak elég le­gyen. Persze még így is jut a felvásárlóknak néhány ezer da­rab. Nemcsak a tojástermelésben járnak az élen az itteni tenyész­tők, hanem a tenyészmunkában is. A múlt évben már három elismert A tenyészetük volt. Az idén ősszel négy állomány A- tenyészetté minősítését kérvé­nyezték. Minden jel arra vall, hogy kérésüknek eleget tesz­nek, mert az állatok szépek, hasznosságuk jó, megfelel a követelményeknek. Filo Dezsőtől, a kisállatte­nyésztők alapszervezetének el­nökétől tudom, hogy minden tag kihasználja az alapszabály­zat által biztosított lehetősége­ket. Vagyis mindenki annyi ál­latot tart, amennyit csak lehet, belga óriást, a francia ezüstöt és a német tarka fajtát tenyész tik. A pecsenyenyulak felvásár­lását még nem sikerült megol­daniuk, mert a tenyésztők kö­rében egyelőre kicsi az érdek lődés a szerződéses nyúlhizla­­lás iránt. A szervezet vezetői úgy tájé­koztattak, az idén télen már szeretnék megoldani a szakmai oktatás kérdését is. Néhány ál­lategészségügyi és tanácsadói előadás megtartását tervezik. Az előadásokra azokat is meg Több érdeklődő nincs a faluban? néha még többet is, mint a­­mennyire takarmányt kaphat­nak, csakhogy nagyobb legyen a válogatási lehetőség. Mindez nem véletlen, hiszen már rájöt­tek az emberek, hogy csakis a jó tulajdonságú fajtatiszta álla­tokkal lehet teljes sikert elérni, s ugyanakkor ésszerűen hasz­nosítani azt a kevés szemes vagy szálas takarmányt. Kár, hogy eredményes ténykedésü­ket látva, mégis oly sokan ma­radnak közömbösek a szerve zeti élet iránt Vojanybanl Ne­kik talán mindegy, mennyit és milyen ráfordítással termelnek? A nyúltenyésztés aránylag nagy közkedveltségnek örvend a faluban, a kisállattenyésztők helyi alapszervezetében mégis igen kevés nyúltenyésztőt tar­tanak nyilván. Űk túlsúlyban a hívják, akik még nem tagjai ugyan a szervezetnek, de tarta­nak valamilyen kisállatot vagy már érdeklődnek a szervezeti tevékenység iránt. Nem feled­keznek meg a fiatalokról sem! Azt is megtudtam, hogy a szervezett tevékenység, a kis­állattenyésztés iránti érdeklő­dés felkeltése céljából jövőre kiállítást szeretnének rendezni, s megszervezik a járási vagy más kisállat-bemutatók csopor­tos megtekintését. Ugyancsak Filo elvtárstól tu­dom, hogy a szervezet tagjai a CSKP közelgő XV. kongresszu sa tiszteletére vállalták, szemé­lyenként hat óra társadalmi munka ledolgozásával járulnak hozzá a falu szebbé, csinosabbá tételéhez! —bor— íisaBJktiyémmm Baromfitenyésztés. A tyúkok­nak a reggeli és az esti órák­ban villanyvilágítás segítségé­vel hosszabbítsuk meg a napot, ez kedvező kihatással van a hasznosságra. A tyúk ugyanis csak világosban eszik, tehát a világítással meghosszabbított téli napokon is képes annyit enni, mint nyáron, s így a tojás­termelés sem csökken, vagy csak kis mértékben. Az esti ta­karmány-adagba keverjünk né­mi szemet is. A fagyos téli na­pokon elsősorban a kukorica jön számításba. A kacsák már decemberben tojni kezdenek, ezért figyeljük őket, nehogy valahol az udva­ron rakják le a tojást. A takar­mányozás az előző havi szinten maradhat. A ludak, főleg az idősebbek, már kezdenek párzani. Ezért a napi adagjukat ki kell egészí­teni zabbal. Darabonként és naponta 80 gramm zabot számí­tunk. Ne feledjük, az A-vltamin hiányában szenvedő állatok to­jásai rosszul termékenyítettek, ezért az А-vitamin megfelelő szintjének biztosítása érdeké­ben reszelt sárgarépát is etes­sünk a ludakkal. A párzó luda­­kat külön ketrecben kell tar­tani, sőt, ha lehet, külön ólban, hogy ne zavarják őket az egyéb háziállatok. A tojást előre elké­szített fészekbe rakják, ezért sem kívánatos más háziállatok jelenléte. Nyúltenyésztés. Ha nem al­kalmazunk téli szaporítást, biz­tosítsunk teljes nyugalmat nyu­­laink számára, hogy a jövő te­­nyészidő kezdetéig kipihenjék magukat. A nőstényeket csak január végén tegyük bakhoz. Legfőbb ideje, hogy levágjuk a felesleges állatokat, mert most a legértékesebb a gereznájuk, legsűrűbb a szőrük. Csakis a télen nyert nyúlgerezna alkal­mas szűcsipari feldolgozásra! Kecsketenyésztés. Az istálló­kat úgy szigeteljük el, hogy biztosítani tudjuk a kecskék számára szükséges 15 C-fok ál­landó hőmérsékletet. Szellőz­tetni, persze minden nap kell! Télen az állatok aránylag ke­veset mozoghatnak szabadon, nem kopik, túlnő a körmük, amit időnként kezelni kell. A vemhes állatokat különös gond­dal kezeljük, főleg a tisztaság­ra és az egészségügyi követel­mények betartására ügyeljünk. Ne feledjük el naponta jó erős kefével átkefélni, megtisztogat­ni az állatokat — a tisztogatá­son kívül ez jó masszázst is jelent! Galambtenyésztés. A decem­ber itt is pihenést jelent, szü­netet a szaporftói munkában. Ezért úgy etessük az állatokat, hogy még véletlenül se jusson eszükbe fészekrakás! lehetősé­get keresni. A galambok fő ele­dele ilyenkor az árpa, amihez a valóban hideg napokon némi kukoricát keverünk a délutáni etetés alkalmával. Ügyeljünk rá, hogy elég ivóvíz álljon a galambok rendelkezésére és sose faggyon be az itatóban a víz, mert a galamboknak min­den egyéb madárnál több vízre van szükségük. Egzotikus madarak. Gondo­zásuk hasonló a múlt hónapi­hoz. Mesterséges úton igyekez­zünk számukra hosszabb napo­kat biztosítani. Igen hasznos legalább naponta egy órán át infralámpával megvilágítani a madarakat, mert így részben helyettesíteni tudjuk az ugyan­csak hiányzó napsugarakat! A kanáritenyésztők és ked­venceik már készen állnak a hónap derekán sorra kerülő énekversenyekre. Ne feledjék a tenyésztők, hogy sok múlik az állatcsoportok helyes összeállí­tásán — lehetőleg azonos te­hetségű, egyforma minőségű éneket produkáló egyedeket so­roljunk egy csoportba. A napi takarmány-adagba valamivel több kanárikölest tegyünk, hogy a kis énekesek tempera­­menlumosabban énekeljenek. —dp— Dolný Bar i (albá­­ri) Efsz (Dun. Stre­da! járás) nem­csak arról híres, hogy már évek óta kiváló eredménye­ket ért el a gabo­natermesztésben, hanem arról is, hogy zöldségtermesztéssel is foglalkozik, méghozzá sikere­sen. Bogyai Ignác elvtárs, a gazdaság népszerű elnöke el­mondotta, hogy évekkel ezelőtt igen felaprózott volt a terme­lés. Sokféle zöldséget termesz­tetek, ami nem volt kifizetődő, valamint zavarta a-munka fo­lyamatosságát. Három éve át­tértek a paradicsom termesztő­ben a paradicsom ára kilónként még tizenkét korona volt. Vincze Károly vezetőkertész hangsúlyozta, hogy az új fajtá­nál a paradicsom tövenként! termésszám nem érte el a múlt években tapasztalt mennyisé­get, de az egyes gyümölcsök sokkal nagyobbak voltak. Ez pótolta a hiányt. Tavaly még csak próbaképpen termeltek új fajtát. Kiderült, mivel elég ko­rán érő, aránylag sokat terem és a szár szilárdsága is meg­felelő. Szedése gyorsabb, ami a gyakran változó áralakulásnál döntő jelentőségű, mert közel feleannyi idő alatt lehet le­szedni, mint az említett fajtá­kat. — Mi szakítottunk azzal a a termőterületet minél jobban kihasználják. Például a hagyma helyére őszi káposztát ültettek. Igyekezetük a bevételnél meg­mutatkozott. Egy hektár terü­letre számítva 85 ezer korona volt. A kertészetben harminc nő és négy férfi dolgozik, beleért­ve a főkertészt is. Bogyai elv­társ, valamint Vincze Károly vezetőkertész a kertészetben dolgozó lányok, asszonyok mun­kájáról dicsérőleg nyilatkozott. A derék lányok-asszonyok, ha az igények megkövetelik, a leg­mostohább viszonyok mellett is elvégzik munkájukat. A fize­téssel elégedettek. Kosár jenőné szemrehényóan mondta az el­nöknek, hogy a szociális helyi­ség, melynek felépítését ez év őszére tervezték, még mindig nem készült el, pedig nagyon hiányzik. sére. Ebben az évben tizenöt hektáron termesztették a kere­sett zöldségfélét. Az elnöktől azt is megtudtam, hogy a szö­vetkezet több bel- és külföldi zöldségtermesztő kutatóintézet­tel, állami gazdasággal és szö­vetkezettel tart fenn közeli kapcsolatot, ami részükre igen kedvező. Ez a magyarázata an­nak, hogy a zöldségtermesztés területén is kiváló eredménye­ket érnek el. Például 1973-ban a paradicsom hektáronkénti átlaghozama 620 mázsa, 1974- ben 670 mázsa volt. Sajnos, az idei termés nem érte el a tava­lyi színvonalat, de az aránylag magas felvásárlási ár pótolta a kieső mázsákat, ugyanis július 1 A kertészetben dolgozó szocialista brigád néhány tagja. Foto: —kmf— A kaktusz és virága Különleges tüskézetük és szép virágjuk miatt sokan ked­velik a kaktuszokat és pozsgás növényeket. Mindkét növény­­csoport olyan gazdag fajokban és fajtákban, hogy részletes is­mertetésükkel nem foglalkoz­hatunk. Ha virágablakunkat kaktuszokkal és pozsgás növé­nyekkel rendezzük be, néhány ápolási szabályt meg kell tanul­nunk. Fényigényes növények. Té­­len-nyáron sok fényre van szükségük. Tavasztól őszig, a­­mikor hajtanak és virágzanak, bőséges öntözést igényelnek. A legtöbb fajta virágzási ideje augusztusban van. Az őszi hónapok beköszönté­sével fokozatosan vonjuk el az öntözővizet. Ilyenkor kezdődik a virágok pihenési időszaka. Ekkor már visszakerülnek a szobába, ahol lehetőleg minél világosabb helyen tartsuk. A téli hónapokban elég, ha 5—10 naponként öntözzük a növénye­ket, csak éppen annyira, hogy a gyökerük körül ne legyen a föld száraz. Februárig a szoba­­hőmérséklet ne haladja meg a 8—12 C-fokot, de semmiképpen se szálljon 5 C-fok alá. Kivételt képeznek az úgynevezett levél­kaktuszok (pl. karácsonyi kak­tusz), amelyek meleg, párás környezetet igényelnek. Február végén és március elején kezdődik az új élet. Megjelennek a hajtások és új­ra több nedvességre lesz szük­sége a növénynek. Ha szüksé­ges, ültessük át a kaktuszt új földbe, amelyet virágkertészet­ben vásárolhatunk. A vízát­eresztő, laza talajt kedveli. A túlságosan meszes talaj nem jó a kaktusznak. Az elmondottak után láthat­juk, hogy kaktuszokat más nö­vényekkel vegyesen nem alkal­mazhatunk. Aki kedveli ezt a különleges növénytársaságot, bő választékot talál tágas vi­rágablak benépesítésére is. Kú­szó- és ámpolnanövény is van közöttük. A kaktuszokat és pozsgás nö­vényeket magvetéssel, dugvá­nyozással és oltással szaporít­hatjuk. A dugványokat levágás után 1—2 napig fonnyasztant kell. (Csmhf hagyománnyal, hogy évről évre ugyanazon a területen ter­messzünk zöldségféléket. Két­évenként cseréljük a helyet. Ezt azért tesszük, mert az el­múlt években gyakori volt a ta­lajfertőzés, ami egyúttal a nö­vényi betegségek melegágya is volt — mondotta Vincze Károly. A paradicsomon kívül egy­­egy hektáron termesztenek ko­rai kelkáposztát, vöröshagymát és két hektáron karfiolt. Ter­vüket úgy állították össze, hogy — Kertészeti központunkat tovább bővítjük egy szociális helyiséggel. A kertészeti föld­területet is úgy szakosítjuk, hogy a központhoz két-három kilométerre legyenek. Bízunk abban, hogy a kertészeti köz­pont mellett rövidesen felépül egy fűtött szociális helyiség, ami remélem, jelentős mérték­ben növeli majd a munkaked­vet — mondotta Bogyai elvtárs, a gazdaság elnöke. Keszi Molnár Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents