Szabad Földműves, 1975. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1975-11-29 / 48. szám

SZABAD F0LDMOVES 1975. november 29. to Az amatőr színjátszók sikeresen tevékenykednek 30 év szadad hazában ezzel a címmel hirdetett országos vetélkedőt a CSEMADOK KB-а, az SZSZK Oktatásügyi Minisztériuma, a Hét szerkesztő­sége, a bratíslavai Népművelési Intézet, a Szlovákiai Írók Szö­vetségének magyar tagozata és a Csehszlovák Rádió magyar adásának szerkesztősége. A nemes vetélkedőben több mint nyolcszáz diák vett részt az ország valamennyi magyar tan­nyelvű Iskolájából. Már a járási és a kerületi döntők is azt bi­zonyították, hogy diákjaink Jól felkészültek úgy a történelmi, mint a honismereti és irodalmi kérdésekre. Az országos vetélkedő döntőjére Bratislavában a Szlovák Filharmónia kistermében került sor. A döntőn kilenc gimná­zium hármas tagú csoportjai vettek részt. A bíráló bizottság az országos vetélkedőben a legjobbnak a šafarikovoi (tornaijai) csoportot nyilvánította. Névszerinti Válent Anna, Fekete Irma és Bodnár Ilona. Második helyet a bratíslavai gimnázium versenyzői: Petényi Zsuzsa, Braunsteiner Glória és Fekete Ma­rian szerezték meg. Harmadik helyre került a šahyi (Ipolysági) gimnázium vetélkedő-csoportja, melynek tagjai: Pásztor Pi­roska, Gál Milan és Korcsok László voltak. Az_ országos vetélkedő résztvevői és bíráló bizottsága meg­állapította, hogy a versenyző diákok alapos, sokrétű ismeret­­anyagról tettek tanúságot, noha ezt a történelmi szakaszt csak könyvekből, vagy az idősebbek elbeszéléseiből ismerik. A kér-, désekre gyorsan, pontosan, szabatosan válaszoltak, látszott rajtuk, hogy a vetélkedőre lelkiismeretesen felkészültek. Ez nemcsak a győztes csoportokra vonatkozik, hanem érvényes a döntő résztvevőinek valamennyi tagjára. A tornaijai csoport tagjai elmondták, hogy felkészülésüknél különféle forrásmun­kákra, történelmi-irodalmi tanulmányokra, sajtóközleményekre támaszkodtak s ehhez nagy segítséget nyújtott számukra Zsámbok Tamás történelem szakos tanáruk. A versenyző diá­kokat a rendezők értékes tárgyi ajándékokkal, valamint dísz­oklevéllel jutalmazták —nt— Az öntevékeny színjátszásnak mint tudat- és érzelem-formáló eszköznek igen fontos szerepe van főként a vi­dék kulturális életében. Persze ez korántsem jelenti azt, hogy nincs szükség a szórakoztató színházra, de csak az olyanra, amely az élet játé­kos derűjét, a színvonalas színjátszás örömét nyújtja. Ugyanis, ha a szín­játszás nem kér részt a társadalom napi harcaiból, ha nem akar cselek­vőén beavatkozni a társadalmi és po­litikai formálásba, annak elöbbrevl­­telébe, halottá válik, s ha vannak is bizonyos művészi eredményei, hama­rosan elveszti társadalmi Jelentőségét, mert megszűnik erkölcs-politikai tar­talma. Ezért az öntevékeny színját­szásnak nemcsak a látszat-sikereket kell hajszolnia, de mind tartalmában, mind formájában meg kell válaszol­nia korunk emberének időszerű kér­déseit. Mindezek az időszerű kérdések fo­kozott érvényt kaptak az 1974/75-ös színházt évadban, felszabadulásunk 30. Jubileumi esztendejében. S hogy ezeket a célkitűzéseket mennyiben sikerült eddig megvalósítani? — Ál­talában elégedettek lehetünk, mert az öntevékeny színjátszó együttesek is többnyire időszerű mondanivalójú műveket tűztek és tűznek műsorukra. A színjátszók dramaturgiája általá­ban színes, és közvetve vagy közvet­lenül kifejezésre jutott óltala a fel­­szabadulási évforduló jelentősége. Hazai kortárs szerzőktől például ezeket az időszerű drámákat láthatta a közönség — Lovicsek Béla: Tűzvi­­rág, Tóth Ernő: Törlesztés, Sípos Jenő: Jelzötflz. Szlovák kortárs szer­zőktől: Ivan Bukovőan: Mielőtt a ka­kas megszólal, Luigi szíve. Magyar­­országi szerzőktől — Jókai Anna: Fejünk felől a tetőt, Gyárfás Miklós: Dinasztia — clműeket. Az orosz klasz­­szikus és szovjet kortörs drámát pe­dig Javarészt Gogol: Revizor, Vampi­lov: Búcsúzás júniusban, Szofronov: Az új szakácsnő, Dunajevszkij: Szabad szél című darabok képviselték. örvendetes, hogy szinte minden Já­rásban megemlékeztek az öntevékeny színjátszók Jókai Mór születésének 150. évfordulójáról. A leggyakrabban játszott Jókai darabok: A debreceni lunátikus, Szeretve mind a vérpadig, és egy-egy esetben a Mire megvénü­lünk, valamint a Szabadság, szerelem című daljáték. E néhány felsorolt példa is bizo­nyltja, hogy a színjátszók megértették a kor követelményeit, még akkor is, ha akad néhány elavultnak számító mű is a csoportok műsorán. Ez abból is adódhat, hogy sok esetben az esz­mei szempontból tartalmas, sőt jól előadott drámának nincs mindig értő közönsége, kritikája. S mint eddig mindig, napjainkban is a fejlődés és az átmenetiség adja meg az öntevé­keny színjátszás Jellegzetességét. Ez a kettősség, az új és a régi keveredése a jelenlegi profil is. Hiszen az ered­mények és a problémák az öntevékeny munkában, Így a színjátszásban is szükségszerűen összefonódnak, a problémák zöme tehát rendszerint valamilyen előrelépéssel Is kapcso­latos. Ilyen eredmény és probléma össze­fonódásáról beszélhetünk az öntevé­keny színjátszók ez évi járási feszti­váljait illetően, melyeket a járási népművelési és kulturólis szervek hirdettek; meg. A felszabadulási év­forduló méltó megünneplése érdeké­ben a még elevenebb színházi élet megteremtése lett a cél. Ez a feladat megvalósult. Bizonyltja ezt az a tény, hogy a járási fesztiválokra 11 CSE­­MADOK-együttes nevezett be. Külön elismerést érdemelnek azok a köz­ponti és járási dramaturgiai tanács tagok, akik a fesztiválok beindításá­­sánál és lebonyolításánál segítséget nyújtottak. Ilyenek voltak: Vincze Gábor, Drobka Géza, Kassai Béla, Pak­si Lászlóné, Szanyi József és mások. A legsikeresebben működő élenjáró színjátszó csoportok a Jókai-napokon vettek részt. A vágkirályfai (Králová n/Váhom-1) csoport Jókai Mór: Mire megvénülünk című darabjával aratott sikert, rendezője Vincze Gábor volt. A komáromi csoport Jókai Anna: Fe­jünk felől a tetőt című darabjával szerepelt, Tarics János és Löwinger László rendezésében, a lévaiak pedig Gogol: RevizorJát adták elő Nagy Lőszló rendezésében, a fülekiek Huszka: Szabadság, szerelem című daljátékéval arattak sikert Szloszíár Pál rendezésében, a rozsnyőiak pedig Csiký Gergely: Ingyenélők című da­rabjával Krausz Zoltánné rendezésé­ben. Ezek az együttesek megállták a helyüket a Jókai-napokon és bízunk abban, hogy munkásságukat továbbra is siker koronázza, s hogy sorukba további jó együttesek törnek fel a jövőben. Jelenleg, illetve az új évad küszö­bén.« színjátszó csoportok javarésze a darab-választással foglalkozik, s be kell Ismernünk, nincs könnyű dolguk. Annak ellenére, hogy évente átlag 7—8 színdarab jelenik meg, ma is gondot jelent a kezdő, illetve kisebb vidéki csoportoknak a darab-választôs. U- gyanis kevés л C kategóriának meg­felelő, kevesebb szereplőt igénylő időszerű színdarab. Ezt igazolja az a valóság, hogy a jelen pillanatban na­gyon sok színjátszó együttes tűzi műsosára Slposs Jenő: Majomszeretet című darabját, mivel kevés szerep­lős és aránylag könnyen megrendez­hető. Másik lényeges szempont, hogy bár öntevékeny színjátszók törekvéseit segítik a bratíslavai Népművelési In­tézet által rendezett iskolázások, ki­adványok, ennek ellenére az egyes Járásokban, illetve országos viszony­latban mindmáig fogyatékosságok mutatkoznak a Jól képzett rendezők sorában, sajnos nagyon kevés a tuda­tos és színvonalas, szakmailag felké­szült fiatal rendező. A kerületi nép­művelési központoknak, de főként а járási népművelési és kulturális szer­veknek még többet kell törődniük a színjátszással. Sajnos, mindmáig fo­gyatékosságok mutatkoznak az állami szervek instruktorai hálózatának, módszertani munkájának, szakelőadói tevékenységének, anyagi támogatásá­nak terén. Minden bizonnyal ennek tudható be az a tény, hogy sajnálatos módon a magyar öntevékeny színját­szó-mozgalomban, nagyon nehezen törnek fel a további együttesek a В és A kategóriába. A C kategória s ez nem más, mint a Járások terüle­tén működő vidéki együttesek nagy csoportja, gyakorlatilag a szakmai fejlődés szempontjából hosszabb ide­je mozdulatlan. A konkrét segítséget Járási viszonylatban a szakmai ta­nácsadásban, iskolázások, szemináriu­mok, aktívák, versenyek, fesztiválok időbeni rendezésében, valamint a színvonalas módszertani és műsor­anyagok kiadásában látnánk. E célok eléréséhez szükséges elsősorban a Járási népművelési otthonok szakmai, anyagi terén való gondoskodása és a CSEMADOK tömegeket mobilizáló szervező munkája. Jövőre ünnepeljük pártunk meg­alakulásának 55. évfordulóját, ezért a fejlődést segítő igények, követelmé­nyek fokozott érvényűek, hogy az egyik legnépesebb és közkedvelt ön­tevékeny mozgalom — a színjátszás az 1975—78-os évadban tovább fejlőd­jön és tartalmas, magas művészi szin­tű darabokkal szórakoztassa a közön­séget. TKI Az adigek a Nyugat-Kaukázug leg­régibb és egyik legkisebb nemzetisé­gi csoportját alkotják. A Szovjetunió Krasznodári «kerületében, az Adigei Autonóm Területen élnek, melynek fővárosa Majkop. Van saját nemzeti színházuk, zeneiskolájuk, Írószövetsé­gük, tehát sajátos nemzetiségi kultú­rájuk. A négyszázezer adige ötvenöt százaléka vidéken, vagyis hagyomá­nyos jellegű falvakban, aulákban la­kik. л Az utóbbi években egy új város, vagyis ipari és kulturális központ van kialakulóban. Ennek a városnak a ter­vek szerint tizenötezer lakosa lesz. Nem valami különleges jelenség en­nek az új városnak, Adigejszknek a születése. Hiszen a Szovjetunióban sok új város, évi átlagban tizenhat léte­sül. E város építésének körülményei azonban figyelmet érdemelnek. Egy mesterséges tenger partján, a krasz­nodári víztároló szomszédságában épül. S olyan huszonhat község la­kosságának ad otthont, amelyeket Je­lenleg víz borit. A kubáni sztyeppék termékeny ta­laja vízhiányban szenved. Ezért szü­letett a döntés, hogy a Kubány-folyó árterületén víztárolót építenek. Az épülő víztároló első két része már készen van és kielégíti a környezd rizsföldek vízigényét. Megjegyzem, hogy itt vannak a világ legészakibb fekvésű rizsföldjei. A mesterséges tenger korszerű hid­rotechnikai berendezéseivel kizárta az árvízveszélyt és a Kubány-folyó hajózhatóságának létrehozta a ked­vező előfeltételeit. S természetesen a haltenyésztés ipari szintű fejlesztésé­ben is komoly szerepet tült be. Kiha­tással van az éghajlati viszonyokra is. Lényegesen több a csapadék, Job­ban terem a föld, amit a gabona és a kukorica nagyobb hozama is bizo­nyít. Tény, hogy a mesterséges tenger létrehozása népgazdasági szempont­ból előnyösnek bizonyult. A helyi vezetőknek azonban komoly gondot okozott a lakosság kitelepíté­se azokból a falvakból, amelyek az elárasztott községekben laktak. Az adigek, főleg az idősebb korosztá­lyokhoz tartozók, nem szívesen köl­tözködtek. Görcsösen ragaszkodtak az ősi földhöz, sajátos életkörülmé­nyeikhez, nemzetiségi sajátosságaik­hoz, szokásaikhoz és hagyományaik­hoz. Ezek után érthető, hogy az új vá­ros tervezői komoly gondokkal küsz­ködtek. Olyan típusú lakásokat kel­lett tervezniük, amelyek bár korsze­rűek, mégis összhangban vannak a lakosság hagyományos esztétikai igé­nyeivel, s ezáltal az adigek átköltöz­tetésével járó izgalmat csökkentik. Például az adige háznak — a hagyo­mányokhoz igazodva — mindig két bejárata van. Falun, ahol minden ház­hoz kert is tartozott, ez természetes­nek tűnt. De hogyan lehet ezt meg­valósítani egy városban, ahol a bel­terület kihasználása, az utcák és a terek tervezve vannak? Végül Is olyan megoldást választottak a ter­vezők, hogy az architektúra modern elemeit keverték az adige építkezési stilus elemeivel. Szükségesnek tartották azonban azt is, hogy az áttelepülő lakossággal, körülbelül kétezer családdal megbe­széljék a lakásválasztás lehetőségeit. Azok, akik saját családi házhoz ra­gaszkodtak, engedélyt kaptak arra, hogy az állam költségén a kijelölt helyen építkezzenek, mig a többi csa­ládok városi jellegű településekbe költözhettek. A városi jellegű településekre á tervezők a lakóházak három típusát tervezték: földszintes és egyemeletes családi házakat két bejárattal, vala­mint többemeletes épületeket. Termé­szetesen a házak mindhárom típusát ellátták központi fűtéssel és egyéb berendezésekkel. Az áttelepülők több­sége lakóhelyül többemeletes házat, vagy egyemeletes családi házat vá­lasztott. Bonyolultabb feladatnak bi­zonyult a kertjuttatás, mivel nehezen képzelhető el, hogy a városi házak között, az utcák és a terek közelében zöldséges kertek legyenek. Ezért a városi szovjet Adigejszk környékén juttatott minden család részére ker­tet, s Így az utcákat és tereket, illetve az egész várost díszparkok és gyü­mölcsfák díszítik. Az áttelepült csa­ládok a lakásokat ingyen kapták. De az állam fedezte költözködési költsé­güket és megfizette elhagyott családi házuk és kertjük értékét is. A krasznodári víztárolót s persze a várost, Adlgejszket is, még építik. Gj városnegyedek épülnek, ahol a lakó­házakkal egyidőben iskolák, óvodák, játszóterek és szolgáltatásokat nyújtó intézmények is létesülnek. A mester­séges tenger partján üdülőközpontok épülnek, de nem hiányoznak a hajó­állomások sem. A szteppe egykori lakói tegermel­­léki lakosokká váltak. Sokan közülük foglalkozást is változtattak. Azok, akik továbbra is ragaszkodnak a földhöz, vagyis a mezőgazdasághoz, a közeli szovhozban dolgoznak. A töb­biek a várost és a víztárolót építik. Adigejszk lakosainak száma növekszik. S hogy az építkezések befejezése után mindenkinek legyen munkahelye, üzemeket is létesítenek. A tizenötezer lelket számláló város munkaképes lakosságának munkalehetőséget ad majd az épülő konzervgyár, a barom­fi-feldolgozó üzem és a gabonakom­bájn-javító nagy műhely. A mesterséges tenger melletti új városba a krasznodári autósztráda vezet, amely a Fekete Tenger melletti üdülőközpontok egyik legismertebb üdülő már most is elidőzik egy-két órát Adigejszkben, mely város a ha­gyományait tisztelő és közigazgatási autonómiát élvező kis szovjet nemze­tiségnek második kulturális köz­pontja. VIKTOR SZMIRNOV A Baleari-szigeteket először tízezer méter magasság­ból pillantottam meg. Repülőgépünk akkor Marokkő jelé suhant s épp jelettük repült el, mikor az ablakon kite­kintettem. Szép, tiszta idő volt, a magasból is nagysze­rűen láttam Mallorca és Minorca sziklás partjait, a kö­zéjük vájt sok öböllel és zöldes termőjöldekkel a sziget közepén. Már jelűiről is megragadott a szigetek szép­sége. Az idén, amikor az Irptnía, olasz oceánjáró jedélzetén közeledtem a legnagyobb sziget, Mallorca jelé — akkor láttam csak igazán, milyen festőién szép! A szigetet, mely vagy 150 kilométernyire esik az ibé­riai félszigettől, valaha arabok lakták, volt önálló ki­rályság ts, amíg el nem foglalták a spanyolok. Azóta osztja sorsát ezzel a jobb sorsra érdemes, szerencsétlen néppel, melyre Franco rázúdította a fasizmust és vele a szegénységet. Mallorca területe mintegy három- és fél­ezer négyzetkilométer, a sziklák, melyek büszkén dacol­nak a tenger hullámaival, a sziget belseje felé megtör­nek, itt vagy 400—500 méter magasságban földművesek laknak, főként olajbogyót, mandulát, szőlőt és narancsot termesztenek. De van, ahol gabonával és egyéb kerít növények termesztésével foglalkoznak. A partokon halászok élnek. A szigetnek igen kellemes a klímája, az évi középhőmérséklet 18 Celsius fok, ezért igen sok turista keresi fel. Ipara is van, főként mandu­laolajat, bőrtárgyakat, koráli- és kagylótárgyakat, vagy keramika-edényeket készítenek. A sziget fővárosában, Pálmában szálltunk partra. Na­gyon szép ennek is a fekvése, katedrálisa, amely építé­szeti remekmű, szinte a tengerparton áll. Napjainkban már 350 ezer lakos él benne. Sok szép épületet láttam, mikor a Pásén Sagrague utcán sétáltam, melyet két ol­dalt pálmafák szegélyeztek. A már említett katedrális négyszáz éven át épült. Szép a városháza, melyben a képtár van, a püspöki múzeum épülete, a csillogó kira­katok, melyekben szép selymeket láthattunk. A turista­­forgalom ellenére ts az üzletekben alig volt vevő. E’ általános jelenség a kapitalista országokban, hiszen ott a nép zömének alig van pénze. Megragadta figyelmemet egy szép, gótikus épület, amelyről elmondották, hogy ez a „la Ionja“ börze háza. Előtte néhány toprongyos ha­lász beszélgetett. Micsoda ellentétI Dehát ez így van a tőkés világban. Csavargásaim során megszoktam, hogy nem elégedek meg felszínes megfigyelésekkel, és ezért szívesen csatla­koztam a kiránduló csoporthoz, mely a sziget belsejét, Valldemosa falut tűzte ki célul. Autóbuszon mentünk. Láttuk, milyen serényen dolgoznak a földművesek, és mi­lyen szegények. A szigeten kevés a folyó, a teraszos földeket tehát öntözni kell. Sok volt a halványzöld olaj­fa erdő, melyeket sokszor megszakított egy-egy sötét­zöld lombú fa. Mi már tudtuk: ezen terem a szentjános kenyér. Megálltunk útközben Gordiola nevű üveghutánál. Szemünk előtt készítették a munkások az ügyes üveg­tárgyakat és elrémültem, pitkor megtudtam, hány pezetta a fizetésük. Valldemosa is vagy 500 méterrel fekszik a tenger szí­ne felett, körülbelül 1200 lakosa van, igen szép a fek­vése is. A völgykatlan felett pompás kastély emelkedik a kis falu felé, melyben szép népipari tárgyakat árulnak. Persze megtekintettem a kastélyt is, mely irodalom­történeti. jelentőségű. George Sand francia írónő idehoz­ta „gyógyulni“ a fiatal Chopint, itt töltötték a zongora­művésszel együtt 1837 telét. George Sand erről egy kis könyvet is írt „Un hiver a Majorque“ cím alatt. (Egy tél Mallorcán.) őrzik ma ts Chopin szobáit, bútorait kézira­tait és itt szerzett zeneműveinek kottáit; megvan a zon­gora is, melyen játszott és alkotott. A zongorát, mielőtt elköltözött Mallorcáról, el akarta adni, de mint a mal­­lorcaik mondták, senki nem akarta megvenni, mert fél­tek a tüdővész-bactllusoktól. Persze ma búsás értéke van; a Chopin-„múzeum“ értékes darabja, mely fölé a lengyel turisták, akik szintén szívesen keresik fel Mallor­cát — lengyel nemzeti zászlói helyeztek el a falon. Az esti órákban, a szinte éjszakai reklámfényekben fürdő Pálmán át tértem meg a hajóra. Valóban festői szép­ségű szigetet láttam. De a festői szépség mögött mást is megláttam: az emberek szegénységét. Barcelonában, ahonnan jöttem, a munkások nyomorát láttam, itt Mal­lorcán a halászokét és a földművesekét. Nem volt köz­tük különbség. Azzal az érzéssel távoztam a szigetről, hogy Franco kizsákmányoló rendszere már sokáig nem élhet. MARTONVÖLGYl LÁSZLÓ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents