Szabad Földműves, 1975. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1975-07-19 / 29. szám

SZABAD FÖLDMŰVES ww. miiu« is hét^v ándódás, Qfytuáhdoelás Az országúton a velünk szembe­jövő terepjáró gépkocsi tetején sár­gán csillogó lámpájával és kitűzött, lengedező vörös zászlócskájával a mögötte közeledő' menetoszlopra fi­gyelmeztet, és már ki is bukkannak a kanyarból a rendezett sorban egy­más után haladó kombájnok. Érdekes, de egyben lelket melen­gető jele ez annak az elvtársi össze­fogásnak, mely minden évben meg­ismétlődve, Így aratásidőben már megszokottá válik, s mégis újszerűén hat. Az egymást előzni akaró, igyekvő autók között ez a lassan haladó ka­raván megnyugtatólag hat, mert an­nak bizonyságát adja, hogy a még lábon álló gabona nemsokára kicsé­pelve a magtárba kerül. Megnyugtató érzés, hogy mezőgazdasági üzemeink ezzel a segítséggel könnyebben meg­­bírózhatnak igényes, sokszor igen ne­héz feladatokkal — gyorsan és mini­mális veszteséggel begyűjteni mind­nyájunk kenyerét. Megnyugtató érzés tudni azt, hogy számíthatunk olyan hathatós segítségre, amely erőnket megsokszorozza. A kombájnok rendszámtáblája el­árulja, hogy ez a tíz SZK—5-ös arató­­cséplő gépből és két szalmaprésből álló menetoszlop a dél-morvaországi, znojmoi járásból- indult el. Végered­ményben azonban talán nem is lé­nyeges. honnan, hová mennek. Az el­következő héten vagy hetekben Dél- Szlovákia egyik mezőgazdasági üze­mében találnak átmenetileg otthonra, ahol épp oly gondosan, szorgalmasan végzik majd munkájukat, mint sző­kébb hazájuk jól ismert gabonatáb­láin. Nyár van — aratásidő. S ezzel nem­csak a szabadságosok népvándorlása, hanem ugyanakkor a kombájnok gép­vándorlásának ideje is megkezdődött. Örömteli időszak ez, amit a jól vég­zett munka megnyugtató érzése hatvá­nyoz majd az aratás sikeres befeje­zése után. (ben) Akárhová érkeztünk, a meglátogatott szövetkezet irodájában alig akad­tunk valakire. Csupán az adminisztratíva dolgoxái végezték megszokott, mindennapi munkájukat. A vezetőség tagjait aratáskor csak a határban, a gépek zajátél hangos gabonaföldeken lehet nagyobbára megtalálni. De ez így is van rendjén, hiszen a vezérkar, ha jól és rugalmasan akarja Irá­nyítani a munkát, ilyenkor nem is Jehet másutt. Z e 1 m a n László, a seneci szövetkezet gépesítöje csak egy pillanatra szaladt be a gazdasági udvarba, hogy néhány halaszthatatlan ügyet intéz­zen el, kiadja a szükséges utasításokat a javítóműhelyben szolgálatot tel­jesítő szerelőknek. — Öt saját kombájnunk — mondotta Zelnian elvtárs. amikor néhány percre kérdéseinkkel feltartottuk — éspedig három SZK—4-es. valamint .ét SZK —5-ös Niva arató-cséplő gépünk már a földeken dolgozik. Ma estére várjuk a kromčŕíži járásból ígért két SZK—6-os, Kolosz kombájn megérke-Ütemesen, de nem elhamarkodva zését. Egy további kombájnt, éspedig egy E—512-est a Bernolákovo! Mező­gazdasági Technikum bocsát rendelkezésünkre. További géptartalékot ké­pez a Pezinoki Gépállomástól biztosított négy E—512-es kombájn. Ez a fel­sorolt technika előreláthatóan elegendő lesz az aratás sikeres elvégzésé­hez. • Rövid beszélgetésünk során megtudtuk, hogy összesen 700 hektárnyi ga­bona vár szövetkezetükben betakarításra, ebből 180 hektár az árpa vetés­területe. Az aratás első napján 30 hektárt, a következő nap pedig körül­belül 50 hektárnyit arattak le. Mindenre gondoltak és emberi számítás szerint mindenre felkészültek. Ami azonban a vezetőséget, de különösképpen a gépesítot rendkívüli mér­tékben aggasztja, a még mindig megoldatlan és állandóan fennálló alkat­részhiány. Az időjárás mellett ez az egyetlen, ami mindannyiunknak fej­fájás okoz. Csak azért fohászkodnak, hogy az időjárás megfelelő legyen, és hogy a kombájnok kibírják a megterhelést, mert máskülönben foltozó­varga szerepére kényszerülnek. Véleményük szerint sajnálatos, hogy még a hazai traktorokra is nehezen tudnak néhány lényeges, másképpen nem helyettesíthető alkatrészt beszerezni. Ebbúi az okból már fél évet rostokolt egy Z—1811-es Krista) traktoruk, amelyet csak nagy nehézségek, hosszas utánjárás árán tudtak a legutóbbi napokban üzembe helyezni. A NOVÁ DEDINKA-I (újfalusi) Efsz irodájában csupán Ven esi cs István főkönyvelőt találtuk. Itt is teljes ütemben megkezdték az aratást, és a 130 hektár területű árpaföldjükről learatott első termést már be is szál­lították a felvásárló vállalat seneci raktárába. Öt saját kombájnuk mellett további négy dolgozik gabonatábláikon, melyeket a Szenei Gépállomásról küldtek kisegítésképpen a szövetkezetbe. Bíznak abban, hogy az aratást a kitűzött határidőre befejezik, habár igen nagy területen dőlt meg gaboná­juk a legutóbbi viharok következtében. A TOMÁŠOVI (féli) szövetkezetben Hérics József elnököt és Mózes Ferenc agronómust csupán azért találtuk a szövetkezet irodájában, mert éppen aznap költöztek be a még festékszagú új épületbe. — Már legfőbb ideje volt -*• jegyezte meg az elnök elvtárs — hiszen eddig a község különböző részein, szétszórva hivataloskodtunk. Jelenleg, hogy már egy fedél alatt vagyunk, reméljük, a munka is eredményesebb lesz. • Náluk is megkezdték az aratást és négy^SZK—4-es, valamint egy SZK — 5-ös Niva kombájnuk dolgozik. Egy kombájnt a Szenei Gépállomástól vár­nak. Összesen 683 hektár a gabona termőterületük, amelyből 140 hektár árpa. Túlnyomó részt vetőmagnak termesztik az árpát, de vagy 40 hektár­nyi merkantil, fogyasztásra szánt árpájuk vau. Az 540 hektárt kitevő búzá­juk nagyobbára Kaukáz fajtájú, de termesztenek Mironovszkája. jubilejná és egyéb fajtájú búzát is, ami szintén várja a „kaszát“. Az eddigiek alap­ján úgy tűnik, hogy a hektárhozam a tavalyinál valamivel alacsonyabb lesz. Azonban még néhány nap szükséges, hogy gabonájuk elérje a szükséges érettségi fokot. S a végleges hektárhozainot majd az aratás befejezésével látják meg. OBENAU KAROLY Ezekre az emberekre lehet támaszkodni... Említette a napokban Urbán Ferenc, a Veiké Ludincei (nagyölvedi) szö­vetkezet elnöke amikor szóbakerült a gazdaság szocialista munkabrigádja. A gépesítésben levő szocialista bri­gád tagjai Moncz István és Martin­­kovics József tavaly a levicei (lévai) járás legjobb kombájnosai címet nyerték el s az 1973-as évben is fű­ződik egy ilyen „trófea“ a brigád ne­véhez. A kiérdemelt dicsérő szó után Urbán elvtárs az idei betakarítás me­netét ismertette: — Lehet, nem állítok újat, de az idei és az utolsó néhány év aratásai­ról az a véleményem; hogy a betaka­rítás könnyen, nem sok ember „be­vetésével“ megy végbe. Mert ugye, ha van gép és alkatrész, — a többi már csak rajtunk múlik. A betakarí­tások után jönnek csak igazi gondok; a szállítás — hová? — raktározni — hogyan? — problémák. Hogy ezt pél­dákkal is igazoljam: Tavaly „bizo­nyos“ okok miatt még áprilisban is a szövetkezetük raktározó helységeiben — ha Így nevezhetem ezeket — volt elhelyezve — nagy mennyiségű gabo­na. Ezzel kapcsolatban az idei év is szállítanunk kellene a sörárpát... De aratunk, így a hurbanovoi és a le­vice! erjesztő üzemekkel kötött meg­állapodás értelmében részükre már szállítanhnk kelle a sörárpát... De milyen választ kaptunk? — „Kérem mi még nem ' készültünk fel a mag fogadására csak ekkor és ekkor ...“ S enneél a pontnál már „lőttek“ is a folyamatos szállításnak ... Persze a kukoricával sem könnyebb a helyze­tünk. Még a kisteljesítményű szárító­­berendezésünket sem tudjuk szükség esetén üzembe helyezni, mert képte­lenek vagyunk kokszot beszerezni. Tehát a jövőben a gabona folyamatos felvásárlása ügyében van mit ten­nünk központilag, mivel ennek bebiz­tosításával problémamentessé tehet­nénk az ország részére oly fontos aratási és az ekörüli munkafolyama­tokat. Szalma Ferenc, agronómus a ter­melésről, a várható eredményekről beszélt.’ Elmondta, hogy a gabona megsínylette a múlt év őszét, a laza talaj, a szálak számának hiányossá­ga, nagyban „beleszól“ az idei ered­ményekbe. Az idén körülbelül 50 má­zsa átlag hektárhozamra számítanak, ami a múlt évi átlaghoz viszonyítva nem bíztató. A mag nedvességtartal­ma kielégítő, így az esetleges hosz­szabb idejű gabonatárolás nem okoz majd különösebb gondot. Mikor a rekkenő hőségben Duchoň Dezső mechanizátor társaságában fi­gyelemmel kísértük a gazdaság kom­bájnjainak, aratóinak munkáját, jól­eső érzés volt látni azt, hogy minden rendben, probléma-mentesen folyik. Ez a három E—512-es és öt SK—4-es kombájn elsőként kezdte meg a levi­cei járásban a gabona aratását, s ha az idő is kedvez, a tervezett időn be­lül vágják le 564 hektárról a búzát és a 429-ről az árpát. Mikor a mecha­­nizátort arról kérdeztem, felkészül­tek-e az esetleges esőzésekre, ilyen értelemben válaszolt: — Területeinken a talajvíz nagyon alacsonyan van, így természetesen a föld hamarabb elnyeli a vizet, mint más helyeken. Ennek ellenére néhány kombájn részére előkészítettük a se­gédkerekeket is. Az aratás közvetlen irányítását is megoldották a fudinceiek: Volter Béla mérnök — aki az idén végzett a nitrai mezőgazdasági főiskolán — a főagronómus „jobkezeként“ állandóan az aratók között tartózkodik, akikkel együtt a helyszínen igyekszik megol­dani az esetleg előforduló kísebb­­nagyobb problémákat. Nagy István kombájnossal munka közben beszélgettem, mikor E—512-e rövid „pihenőre“ állt meg, hogy a magot kiszórja egy traktor pótkocsi­jába. О 1962 óta dolgozik a szövetke­zetben. Ez idő óta minden aratásból részt vállalt és munkája dicséretet érdemel. Ahhoz, hogy az aratás a dolgozók részére is kedvező legyen, szükséges a róluk való gondoskodás, az étkezés, a frissítő bebiztosítása. Nagy Istvánt kérdeztem afelől, hogy szövetkeze­tükben milyen az ezzel kapcsolatos helyzet. Elég negatív választ kaptam. Jó lenne, ha mi is követhetnénk azokat a szövetkezeteket, ahol van szövetkezeti konyha. Hiszen a gazda­ság anyagilag áll olyan jól, hogy vol­na módja ezt biztosítani ... A fentiekben egy araátsi pillanat­kép egyes mozzanatait, sikereit, gond­jait elevenítettük fel. Többek között olyan negatívumok is mutatkoznak, amelyeket központilag szükséges a jövőben megoldani. Ez azért szüksé­ges, mert azok a gondok, melyekről beszélünk, nem foglalkozunk velük, továbbra is problémák maradnak. Kalita Gábor B^ovák Gyulával, a Dun. Streda-1 TM (dunaszerdahelyl) Városi Nem­­.zeti Bizottság kereskedelmi osztályá­nak dolgozójával a koradélelőtti Órákban toppanok be a Lenin utcai zöldségüzletbe Mária Királyuvá üz­letvezetőim. ugyancsak jókedvű, mert a Zelenina Orecjiová Potôň-i (díóspa­­tonyil raktárából igazán jó minősé­gű. friss zöldség érkezett. A vásárlók máris abból kérnek, de uem kapnak, mert az árut már előre lefoglalták pz üzemi konyhák. Várni kell tehát. A város zöldségellátásáról hosszabb ideig elbeszélgettünk kísérőmmel, Pavel Ciniuiraval, a járási fogyasztási szövetkezet dolgozójával. A négy zölÖ- ségüzlet már nem felel meg a köve­telményeknek. Újabbakat kellene te­hát nyitni. Az áruszállítás is döcög. A kískertészkedök például — és né­hány közeli efsz — szívesen adná el zöldségét egyenesen az üzleteknek, de ennek különböző akadályai van­nak. Az említett főútvonalon levő zöldségüzletben például csak azért nem kerülhet be egyenesen a helyi efsz zöldsége, mert traktorral tilos megállni még rövid időre is az üzlet előtt. Persze meglehetne oldani a problémát, ha a közös gazdaság egy kisebb teherautóval juttatná oda na­ponta többször is a zöldséget. De egvenlöre a probléma megoldásra vár. A járási fogyasztási szövetkezet ve­zetősége arra törekszik, hogy a lako­sokat a lehetőségekhez mérten jól ellássa zöldséggel. Ennek érdekében több mintaboltot nyitott. Azonban — főleg a kisebb falvakban — a dolgo­zók egy része sokszor nem vásárol­hat olyan zöldséget, amilyenre szük­sége lenne. Činčura elvtérs. amikor felteszem neki a kérdést, bogy miért nem vásárolhatnak helyben a kisker­­tészkedőktől zöldséget, arra hivatko­zik, hogy ez jelentősen metgerhelné a béralapot. Szerinte a zöldség hely­beli átvétele jelentős adminisztrációs munkát igényel és ezért prémiumot kellene juttatni az üzletek dolgozói­nak. Néhány üzlet látogatása után Csöl­­lei józseftal. a Zelenina Orechová Pôtoii i kirendeltségének igazgatójá-Miért csak három napig? tói kértem felvilágosítást a zöldség­ellátással kapcsolatban. Az igazgató nagyon örül annak, hogy a kískertészkedök is hozzájá­rulnak a lakosság zöldségellátásá­hoz. Évente mintegy négymillió ko­rona értékű vitamíndús zöldséget vá­sárolnak fel. Különösen jó az együtt­működés a kískertészkedök helyi és környékbeli szervezeteivel, amelyek tagjai főleg az annyira keresett gyö­kérzöldséget szállítják a központi raktárba. Amikor eddig jutunk a be-Megállás nélkül, gyors ütemben folyik a rakodás az Orechová Pôtoň-i központi raktárban. szélgetésben, parázs vitába bocsátko­zunk. Én azt állítom, hogy a zöldsé­get minden községben fel kellene vásárolni a Zelenina, vagy a járási fogyasztási szövetkezet üzleteibe. Az igazgató viszont különböző érvekre támaszkodva, úgy vélekedik, hogy nincs más megoldás, az árut vagy a központi, vagy két körzeti raktárba kell felvásárolni. Ugyanis a kisker­­tészkedök a helyi üzletekbe nem minden esetben szállítanak be a fo­gyasztók által kívánt zöldségféléket. Azonban egv kis rugalmassággal ta­lán ezt a problémát is meg lehetne oldani, mert két-három faluba is le­hetne ideiglenes felvásárló központo­kat nyitni, esetleg néhány ügyes em­bert megbízni a zöldségátvétellel. Ily­­módon biztosíthatnák a választékot is. A zöldségellátás problémáit tehát jelenleg a nagyüzemektől felvásárolt zöldséggel oldják meg. Tíz efsz és két állami gazdaság az időterveknek megfelelően juttatja áruját a raktá­rakba. A zöldség több esetben jófor­mán pár óra múlva, de általánban 12—24 órán belül kerül az üzletek­be. Ez ideális lenne, de sajnos a gya­korlat mást mutat. Az üzletek péntek délután, szombaton, vasárnap, hétfőn már nem veszik át az árut. Hétfőn tehát a vásárló már háromnapos vagy ennél öregebb árut kap. A Zelenina dolgozói hajlandók lennének vasár­nap is felvásárolni, ha az árut azon­nal lenne hová szállítaniuk. A múlt év tavaszán például négy vasárnap dolgoztak, idén nem volt rá szükség. Hetenként a cseh országrészekbe négy zöldséggel megrakott vonatot indíthatnának, de eddig ennyi meny­­nyiségű zöldség szállítására az ille­tékesek nem tartottak igényű Csak egy rövidebb időszakban 300 vagon zöldségfölösleg mutatkozott, ugyan­akkor Szlovákia északi részében és Gsehországban zöldséghiány mutat-Indulás előtt vízzel locsolják a teherautóra rakott zöldséget. (A szerző felvételei.) kozott. Ezek a gyorsvonatok az éjjeli órákban robogva, rövid idő alatt és aránylag kevés költséggel szállítják a zöldséget. A jövőben tehát jobban ki kellene használni ezt a lehetősé­get. A Csallóközben ugrásszerűen tör előre a fóliás zöldségtermesztés, mind a nagyüzemekben, mind a kiskerté­­szetekben. A primőrárut már korán piacra dobják, tehát lehetőségük nyí­lik a behozatal mérsékelt csökkenté­sére. Sajnos, sok esetben előfordul, hogy a zöldségüzletekben a már ke­vés vitamint tartalmazó külföldről behozott fonnyadt zöldséget kínáljuk a vásárlóknak, ugyanakkor a belföldi áru jórésze tönkremegy. A Dunajská Streda-i járásban is sok saláta mag­­baszökött, viszont Bratislavában, és más városokban hiány mutatkozott belőle. A lakosság zöldségellátása tehát elég sok nehézségbe ütközik a járás­ban. Amint meggyőződtünk róla. a termelők igyekeznek minél jobb mi­nőségű árut előállítani, a legfonto­sabb feladat tehát a szállítás jobb megszervezése és az üzlethálózat bő­vítése. Arra kell törekedni, hogy a zöldség lehetőleg a legrövidebb úton jusson a fogysztóhoz. Néhány gazda­ság már közvetlen az üzletekbe szál­lítja áruja egy részét. Ezen a téren tovább kell haladni. Valamilyen mó­don, az érdekek összehangolásával lehetővé kellene tenni, hogy a kis­­kertészkedők a helyi üzletekbe ad­hassák el áruikat. Jó lenne, ha a Ze­lenina „betörne“ a városok piacára is és vállalná a konkurrenciát a kis­­kertészkedőkkel. Ez egyrészt arra ösztönözné a felvásárlószerveket, hogy jobb minőségű árut adjon a fo­gyasztóknak, másrészt hozzájárulna egyes esetekben a kískertészkedök által túlmagasra szabott árak „lefa­ragásához“. A Zelenina ma már meg­teheti ezt a gesztust, mert igazán jó­minőségű árut kap a termelőktől, és ha idejében helyre juttatja, nem kell miatta szégyenkeznie. BÁLLÁ JÓZSEF

Next

/
Thumbnails
Contents