Szabad Földműves, 1975. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1975-11-08 / 45. szám
á szőlő helikopteres növényvédelméről A Hollandiában székelő Nem zelközi Repülésügyi Központ adatai szerint az egész világon ma körülbelül 20 ezer repülő gép áll a mezőgazdaság szolgálatában. Az ezekkel kezelt te rület nagyságát közel 200 millió hektárra becsülik. Tavaly a Szovjetunióban például 23 millió hektáron védekeztek beteg ségek vagy állati kártevők ellen és 24 millió hektárt kezeltek gyomirtószerekkel ilymó dón. A repülőgépes növényvédelem kezdetén merevszárnyú re_ pülőgépeket használtak. Ezek mellett azonban igen hamar megtörténtek az első helikopteres növényvédelmi kísérletek is. A kedvező eredmények alap ján e gépek száma évről évre rohamosan növekedik. A hatvanas évek kezdetén a Szovjetunió mezőgazdaságában például már 500, az USA ban pedig 120 helikopter dolgozott. Hogy ma hány helikopter dolgozik a mezőgazdaság és ezen belül a növényvédelem terén, nagyon nehéz volna pontosan megállapítani, mivel számuk szinte napról napra növekedik és sok gép nemcsak növényvédelmi, de más mezőgazdasági munkát is végez. Tény azonban, hogy I960 ban a Szovjetunióban már 1,8 millió hektárt kezeltek helikopterekkel. Újabban igen megnövekedett e gépek száma Franciaországban, Japánban, a Német Szövetségi Köztársaságban és sok más országban is. A növényvédelem terén dolgozd helikoptereket nagyjából két csoportra oszthatjuk, éspedig a több vagy speciálisan e célra felliasználhatékra. A Szovjetunióban több célú, nyugaton pedig főleg egycélú, illetve felhasználhatőságú helikoptereket alkalmaznak. A Szovjetunióban ma legelterjedtebben a Ka—26 jelzésű kétmotoros, igen jó manőverezésé, műtrágyát aplikáló berendezéssel is ellátott helikoptert használják. Amerikában és a nyugati országokban ezzel szemben csak permetező, vagy esetleg még porozóval ellátott könnyű, olcsóbb gépek különböző típusai vannak elterjedve. A legtöbb közülük a Bell típushoz tartó zik. Újabban igen ellerjedten alkalmazzák a helikoptereket a szőlek növényvédelmében is. Franciaországban például már 1965 ben tízezer hektáron vé dekeztek a szőlőbetegségek, illetve a kártevők ellen. A Né met Szövetségi Köztársaságban pedig tavaly ilymódon 8000 hektárt kezeltek hétszeres is métlésben. Újabban Magyaror szagon is igen jé tapasztalato kát szereztek a helikopterek használatával. így például a Balatonboglári Állami Gazda ság 1200 hektáros szőlőjében már ötödik éve alkalmaznak helikoptereket, s ma e nélkül a szőlő növényvédelmét szinte már el sem képzelhetik. Érdé kés tény az, hogy itt, szemben a nyugati országokkal, ahol fő leg a lejtős, nehezen kezelhető szőlőket védik helikopterekkel, a síkterületű szőlők védelmét biztosítják. Az előbbiek alapján feltehető a kérdés, miért is alkalmazzák a szőlő növényvédelmében évről évre mind elterjedtebben a helikoptereket? Talán a leg meggyőzőbb érv e gépek — például a szovjet Ka—26 os — napi 560 hektárt is meghaladó munkateljesítménye. Hogy ilyen munkateljesítmény milyen nemzetgazdasági értéket menthet meg, ha például esőzések alatt vagy után a földi gépekkel a talaj felázottsága miatt nem lehet dolgozni, azt minden szőlőtermelő tudja. Bizonyos mértékben tehát a helikoptert nagy teljesítményű tűzoltó berende zéssel hasonlíthatjuk össze, amelyek beszerzésénél a döntő tényező a teljesítmény, illetve a megmentett nemzetgazdasági vagyon értéke és csak másodsorban a gépek ára. A helikopterek nagy napi tel jesítménye a földi permetezők, traktorok és munkaerők létszá mának csökkentését, illetve azok másirányú foglaikoztatá sát teszi lehetővé. Ez a tény természetesen a növényvédelmi munkák megszervezését és a végzett munka minőségének ellenőrzését is megkönnyíti. A helikopteres permetezéshez szükséges kisebb vízmennyiség, a mozgássebesség tetszés szerinti iassíthatósága, a dnmbo zati viszonyokhoz való jó al kalmazkodó képesség mind olyan tényezők, illetve tulaj dunségok, melyek e gépek hasz nálata mellett szólnak. A helikopteres növényvédelem hátránya, a ma még aránylag magas beszerzési ár és a földi permetezéssel szembeni esetleg még nagyobb permetezési költség. A Kunbaja—Bácsalmási Állami Gazdaságban 1973 ban egy hektár szőlő permetezése földi gépekkel 240, a helikopteres permetezés pedig 275 forintba került. A Balaton bogiári Állami Gazdaságban úgy mondják, nincs különbség a permetezési költségekben. Nálunk a helikopterekkel először 1959 ben, majd 1966 ban kísérleteztek. Az első kísérlete két a kis HC—2 típusú, az utóbbiakat pedig egy lengyel gyártmányú géppel végezték. A kísérletek nem zárultak jó eredménnyel. Ennek követkéz (ében — és valószínűleg más okokból is —, szőlészetünk máig sem rendelkezik helikopterrel. A nemrég Zohorban megtartott és az agrokémiai központok létesítésével foglalkozó értekezleten úgy látszik e téren is megtört a jég, mivel itt már nem egy, hanem nyolc helikbp tér beszerzéséről volt szó. Mivel a helikopterek alkalmazását a nagyüzemi szőlésze tekben, gyümölcsészetekben és más nagy gazdasági értéket je lentő kultúrákban jómagam is évek óta szorgalmaztam, felvetettek néhány kérdést, amelyeket a gépek bevetése előtt még tisztázni, illetve megoldani kell. Az egyik ilyen kérdés a pilóták szakképzése. Szükséges volna ugyanis, hogy e gépek pilótái necsak a repülés terén le gyenek jó szakemberek, de egy ben a növényvédelemben is ^XXXXXNXX>XXX>NVVXXXXXX\\XNXXXXVSAX4V4XV4XXXXXXXXXXXXVX>XXXXXX4XXXXXXX\XXXX\4X>XXXXXXX4XXXX\4XXXXXXXXXXXXV44XXX444\XXXX44VXXXVXXVXV' Állítható huzal A kúszó rózsát, a szőlőt, újabban a sövényformára nevelt gyümölcsfákat, a gyümölcstermő bokrok közül a málnát, a törzses és bokoralakú köszmétét, valamint még több más növényt is az oszlopok között kifeszftett huzaltámasz mellett neveljük. Az űj hajtások, levelek, virágok, továbbá a bőven termő növények egyre súlyosabb teherként támaszkodnak a huzalokra, amelyek — külö- vényzet megkönnyebbedése, a nősen ha a szél is hat rájuk — levelek és termések lekerülése megnyúlnak. Emiatt ősszel a után még az eredetileg erősen nagyobb súlyúra fejlődött nö- kifeszftett huzalok is meglazulnak. Nemcsak hogy, csúnyák, hanem a laza, mozgó huzalok felsérthetik a rájuk kúszó növényi szárrészeket. Mindig kellő feszességflre állíthatjuk a huzalokat, ha egyik végükre arasznyi hosszúságú láncdarabot erősítünk, a tartóoszlopokba (a huzalok helyén) erős kampősszeget verünk, vagy kampős végű csavart hajtunk. A kampősszegre vagy csavarra ráakasztjuk a léncosvégű, feszesre húzott huzalokat. Amelyik huzal meglazul, azt egyszerűen egy vagy két láncszemmel rövidebbre fogjuk és máris újra feszes. (KI) minden tekintetben „otthon“ legyenek. Az ilyen kiképzésre van már példa. A magyarországi Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskola ugyanis már évek éta képez ki ilyen szakembereket. Ez a kérdés tehát, szükséges számú fiatal kiküldésével erre az iskolára, megoldható volna. Szükséges továbbá már must előkészíteni a helikopter liasz nálatát minden szempontból szabályozó előírásokat. Például azt, hogy kinek, mikor kell a permetezést bejelenteni, hogyan kell biztosítani, hogy a permetezéskor a területen ne tartóz kodjon ember vagy állat stb. Elő kellene készíteni a számításba jövő első szőlőterületek ről a szükséges térképeket. A felszálló helyek szükséges ké szülékeket, például a légzsákot, a hő- és nedvesség viszonyokat regisztráló készülékeket is elő re be lehetne szerezni. Fel kell készülni a megfelelő növényvédő szerek kiválasztására; már csak azért is, mivel az eddigi tapasztalatokból tudjuk, hogy egynéhány közülük, például a Fundazol, e felhasználási mód ra nem alkalmas. Természete sen sok más részletkérdést is meg kell oldani ahhuz, bogy a helikopteres növényvédelem ha tásos, gazdaságos és minden szempontból biztonságos is le gyen. A pilótának ismernie kell a legmegfelelőbb repülési se bességet és annak magasságát. A rohamos vesszőnövekedés idején nem szabad például három méter magasan repülni, ilyenkor a repülés magasságát öt méterre kell emelni stb. A gazdaságosság szempontjából egyik döntő tényező a gyors permetlé- és Üzemanyagpótlás. A permetiépótlást úgy kell megszervezni, hogy az ne teljen több időbe, mint egy két percbe. A repülésre alkalmas idő kihasználása is fontos tényező. Nálunk, a szövetkezetek egyesítése után, különösen a Kis- Kárpátok körzetében, ma már több olyan szövetkezet van, ahol a szőlőterület nagysága megközelíti az ezer hektárt és azok nagy része meredek, illetve nagyon nehezen megközelíthető lejtőkön van kiültetve. Az ilyen meredek, nehezen megközelíthető szőlő permetezése körülményes, a földi gépek permetezéséhez szükséges nagy vízmennyiség felszállítása pedig nagyon költséges. Az ilyen szőlőterületeken tehát adottak a helikopteres növényvédelem feltételei. Végezetül meg kell jegyezni, hogy teljesen helytelen volna a szőlő növényvédelmét egyedül csak a helikopteres védekezésre alapozni. Ezt nem lehet és nem szabad már csak azért sem, mivel néhány védekezést, például az első tavaszi, úgynevezett száraz permetezést, valamint az erősebb lisztharmat fertőzés elleni kezelést csak földi gépekkel, lehet szakszerűen és hatásosan biztosi tani. 4 Renczés Vilmos A NYÜLTENYÉSZTÉSBEN IS LEHET TAKARÉKOSABBAN! Ne becsüliük le a szénát A kísállűttenyésztők gyak” ran nehezményezik, hogy az egyre gazdagabb gabonatermés ellenére sem kapnak több és jobb minőségű erőtakarmányt kedvenceik számára. Főleg a nyúltenyésztők szájából hallani ilyen és hasonló megjegyzéseket. Nos, nem ártana végre tudatosítani; az abrakot a központi alapokból kapják szocialista társadalmunktól, hogy legalább némileg hozzájáruljanak a kisállattenyésztők munkájának eredményesebbé tételéhez! Ugyanakkor minden téren azon fáradozunk, hogy a lehető legésszerűbbé és leggazdaságosabbá tegyük abrakkészletünk felhasználását, mert bizony nem állunk bővében az abraknak. Aki csak egy kicsit is odafigyel a társadalmi-politikai élet eseményeire, az tudja, hogy legfelsőbb párt- és állami szerveink is napirenden tartják a szemesekkel való sáfárkodás mind ésszerűbbé tételének kérdését. Mezőgazdasági nagyüzemeink állandóan keresik az abrak jobb hasznosításának módját, tehát végre a kisállattenyészlők is bekapcsolódhatnának a nemes mozgalomba. S nemcsak szóban, hanem konkrét tettekkel! Már több ízben írtunk róla, a nyári vagy a tavaszi hónapokban hogyan lehet abraktakarékosabb módszerekkel szép eredményt elérni a nyúltenyésztésben. Most a téli hónapok következnek. Zöldet már aligha etethetünk az állatokkal, főleg ha megfeledkeztünk pl. a takarmánykáposzta biztosításáról. De ott van a széna, ami gondolom egyetlen nyúltenyésztő takarmánykészletéből sem hiányzik. Nem szabad lebecsülni a szénát, hiszen nyulaink legjelentősebb takarmányaként szerepel. Ha elegendő jó minőségű szénánk van, télen nem kell abrakkal etetni a nyulakat! A legtöbben csak télen adnak szénát a nyulaknak, pedig kedvező étrendi tulajdonsága miatt nyáron sem lenne szabad mellőzni. A magyarországi tenyésztők közül sokan nyáron is szénával etetik a nyulakat s szép eredményeket érnek el, ráadásul kevesebb gondjuk van a betegségekkel és a fertőzésekkel is. Arról már késő beszélni, mit kell tenni a jó minőségű szénakészlet kialakítása érdekében. De arról nem árt néhány szót ejteni — utóvégre kezdők is vannak sorainkban —, mit is jelent nyulaink számára ez a takarmányféleség. A szakirodalom az emészthető tápanyagok jelentős természetes és egészséges forrásaként említi a szénát. Nem csoda, hiszen benne könnyen emészthető állapotban vannak jelen a fehérjék, az ásványi anyagok, a cukrok és az egyéb összetevők. Széna és széna között azonban különbség van. Lehet jó, kevésbé jő, vagy rossz, attól függően, milyen növényekről van szó, mikor kaszáltuk, hogyan szárítottuk, tároltuk stb. Ha a hereféléket pl. nem állványokon, hanem csak egyszerűen a földön forgatva szárítjuk, sok levél letöredezik és csak az értéktelen szárrészt gyűjtjük be. Az ilyen szénától bizony nem sok jót várhatunk a hosszú téli hónapokban. A későn kaszált lucerna, a kiázott vagy naptól megperzselt széna néha annyit sem ér, mint a jó takarmányszalma. A helyes tárolás is fontos, mert a beázó takarmány dohos, penészes lesz, s ha az állatoknak adjuk, elpusztulnak tőle. A gyakorlati tapasztalatok igazolják, hogy szénára mindig szükség van, még akkor is, ha zöldet adunk az állatoknak. Nem beszélve arról, amikor kapást kapnak. Bizonyított tény, hogy a szénával etetett állományban hullik el a legkevesebb kisnyúl. A legjobb szénát mindig a szoptató anyáknak és a választott fiókáknak adjuk, ők igénylik a legjobban, főleg a napokig tartó nyári esőzések idején. A myxomatózissal fertőzött területeken jelentősen csökkenthetjük a fertőzés behurcolásának veszélyét, ha szénával etetünk. Kokcldiózis esetén is hasznát vesszük a szénának, Illetve a széna kiváló ótrendi hatásának. Azok tesznek helyesen, akik a lucernaszénát réti szénával keverve vagy váltogatva etetik, mert így észerüen kihasználják a sok emészthető fehérjét és ásványi anyagot tartalmazó hereszénát és a változatos eledelt biztosító, kedvező egészségügyi hatású réti szénákat is. Sokan sózzák a szénát, okkal, ok nélkül. Csak a pajtában tárolt szénát kell sózni, mégpedig rétegenként úgy, hogy 100 kg szénára 1—2 finomra őrölt marhasőt (ez a legolcsóbb) használjunk fel. A sózással tartósított szénát fogyasztó állatok több vizet igényelnek! Ha nincs elegendő mennyiségű szénánk, helyette a hüvelyesek, a tavaszi gabonafélék szalmáját, továbbá a pelyvát és a töreket is felhasználhatjuk a nyulak takarmányozására. A jó minőségű szénát nem kell sajnálni az állatoktól. Ügy helyes, ha mindig van elegendő széna az etetőkben. Vigyázzunk azonban a friss szénával, mert az éretlen széna emésztési zavarokat, esetleg elhullást okozhat. Az első négy-hat hét folyamán erjedési folyamatok mennek végbe a szénában, ezért csak érett szénát adjunk a nyulaknak. Vagyis a betakarítás utáni 7—8-ik héten — tehát legalább 6—7 hetes tárolás után — ajánlatos elkezdeni a friss széna etetését, akkor is csak fokozatosan növelt napi adagokban, hogy az állatok megszokják az új eledelt. —bor— 1 vakcinázás sem veszélytelen Ezzel az eljárással valamely betegség gyengített megbeíegítő képességű kórokozóját juttatjuk az állat szervezetébe. Hatására megindul az ellen anyag termelés, ha igazi fertőzés támad (például járvány idején), az állat már nem be tegszik meg ebben a betegségben. Általában az a gyakorlat, hogy vakcinázáskor egy-egy állomány minden egyedét a vakcinához juttatjuk oltás vagy itatás formájában. Így az állomány minden egyede hozzájut a gyengített károkozóhoz, s az ellenanyag termelése során többé vagy kevésbé védetté válik az illető betegséggel szemben. Mi a helyzet akkor, ha az állománynak csak egy részét oltjuk be? Vagy, ha egy udvaron belül például a csirkéket beoltjuk, a tyúkokat viszont nem? Az oltott állatoktól könnyen fertőződhetnek az oltatlanak is. Az a jobbik eset, amikor csak olyan mértékű ez a fertőződés, hogy nem okoz jelentősebb megbetegedéseket és elhullásokat. A tyúkoknak nem árt a csirkék vakcinázása, ha ők az ellen a betegség ellen már védettséggel rendelkeznek. Ellenkező esetben azonban, sajnos, árthat. Amikor 1974. június elején az árpavetés okozta sok nyersrosttól prüsszögtek a csirkéim, először bronchitiszre gondol tani. Haladéktalanul meghozattam a csirkék számára a bron chovaki vakcinát. Ismerőseim már évek óta ajánlották, hogy itassam a csirkéket minden év ben fertőző bronchitis ellen is bronchovaki és bronchovak2 vakcinával, de erre mind ez ideig még egyszer sem került sor. Most tehát elérkezettnek láttam az időt, hogy megitassam velük a már amúgy is meglevő bronchovaki vakcinát. Meg is itták szépen, június 17 én (2 nap híján éppen 2 hónaposak voltak ekkor). Egy hét múlva fellépett az oltási reakció, legalábbis úgy gondolom, ez volt az oka annak az enyhe náthának, bágyadtságnak és étvágytalanságnak, amely néhány napig tartott. A csirkéket én a tyúkoktól teljesen elkülönítve nevelem, úgy, hogy még egy háromszög alakú, ón. semleges terület is húzódik a kifutók között. (Ez egy ponton csak 10 cm széles, de fokozatosan 2—3 méterre kiszélesedik.) Június 25 én viszont már 1 óllal tovább telepítettem a csirkéket, s ettől kezdve esténként egy drótkerítés egyik oldalán a csirkék, a másikon a tyúkok helyezkedtek el, vagyis a dróton át most már esténként közvetlenül érintkezhettek. Meg is lett az eredmény! jó lius 1 én az addig teljesen egészséges tyúkállomány hirtelen beteg lett. Erősen náthásak lettek, soha ilyen náthásak nem voltak addig a tyúkjaim! Többen csúnyán hörögtek, levegő utáii kapkodlak, néhány meg is fulladt közülük. A takarmány fogyasztásuk úgy lecsökkent, hogy napokig alig eltek valamit, s testsúlyuk néhány nap alatt alaposan megcsappant. Rohamosan csökkent a tojások száma is; 50 százalékról 4 nap alatt 25 százalékra esett a termelés, és soha többé nem emelkedett fel 50 százalékra, hiába selejteztem ki közben, amennyire lehetett, a nem tojó egyedeket. Nagyon aggasztó volt a tyűkok állapota. Tudtam, hogy csakis a csirkék vakcinázásától kaphattak betegséget, de a tyúkok egyáltalán nem olyanoknak látszottak, mintha csak egy ártatlan, gyengített vírus bete gítette volna meg őket. Lehetséges, hugy náluk már teljes „vadságában“ támadt a bronchitisz vírus? Rögtön Vitout, majd Trierrát, aztán Errais ot adagoltam számukra, a takarmány 1 százalékában. Egy hát múlva már kezdett visszatérni az étvágyuk. A kezelés mindenesetre hozzájárult, hogy a termelés nem csökkent 20 százalék alá, sőt később szépen emelkedett. Sajnos, sok tyúk hirtelen teljesen levedlett, a többség meg oly sokat veszített súlyából, hogy emiatt jó ideig nem tudtam eladni a tyúkállományt, pedig ez éppen akkor volt folyamatban. Szerencsére, mindez arra az időszakra esett, amikor a tyúk is, a tojás is jóformán eladhatatlan volt. Lehetséges, hogy csak a fertőző bronehitisz esetében ilyen veszélyes a vakcinázás? Dr. Mészáros János ugyanis ezt írja a Baromfiegészségtanban a fertőző bronehitisz elleni védekezésről: „A vakcinázással több országban kiterjedten élnek, de ma már kellő adat bizonyítja, hogy a vakcinázás nem veszélytelen eljárás.“ Csőri Istvánná, (Baromfitenyésztés 8/75, Magyarország)
