Szabad Földműves, 1975. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1975-11-08 / 45. szám
1975. november 8, SZABAD FÖLDMŰVES. \b Hogyan kezdtem a méhészkedést? Az egyik hűvös, szeles, esős délutánon, amint üldögéltem az asztal mellett, önkénytelenül is eszembe jutott, hogyan zártuk az 1975- ös méhészeti évet. Tollat vettem, összegeztem a bevételt és a kiadást. Bárhogyan is szépítgetném a dolgot, be kell vallanom, ismét gyenge eredményt értünk el. Ha nem is általánosan, de az év sok méhész részére ténylegesen gyenge eredményt hozott. Lapozgattam a szaklapokban, a Szabad Földműves méhészeti rovatában, s azon törtem a fejem, mi adhatna kedvet a további méhészkedéshez. Sajnos, az ellenkezőjét tapasztaltam. Elkeseredett, segítségért folyamodó cikkeket olvastam, „Valamit tenni kell“ címmel. Vajon igaza van-e a cikk írójának? Előbb a fiatalokról írja, mennyire nem érdekli őket a méhészet. A cikkből idézek: „Tőlünk csak azt hallják, sőt meg is győződnek róla, hogy a méhészet manapság nem kifizetődő“. Eddig az idézet. Elgondolkoztam rajta, vajon igaza van-e a cikk írójának? Hogy az utóbbi évek gyengén sikerültek, az nem titok. Magam is ezzel kezdtem írásomat. Ennyire ráfizetéses volna a méhészet? Ez talán túlzás! Akadnak köztünk — bár kevesen — fiatal kezdő méhészek is, s ilyen lehangoló cikk olvasása után tényleg elmehet a kedvük a méhészettől, hiszen ők is úgy látják, a cikk írójának igaza van. Több mint harminc éve méhészkedem. Bizony, ez idő alatt nagyot változott a méhész évi jövedelme. Az egyik évet ráfizetéssel, a másikat pedig némi haszonnal zárta. Azonban, hogy a fiatalok megértsenek, visszapergetem az idő kerekét, s elmondom, hogyan kezdtem a méhészkedést. Tulajdonképpen az igazi érdeklődés a méhek iránt nem egészen fiatal korban kezdődött. Persze, a méheket gyermekkorom óta ismertem, hiszen édesapám is méhészkedett az akkor „divvatban volt“ kasokban. E- léggé fiatalon nősültem. Mint fiatalt engem is érdekelt a szórakozás, ami érthető. Pár évre rá egy méhész megkért, segítsek neki a vándorlásnál, a kaptárak le- és felrakásában. Szívesen tettem, mert arra gondoltam, lesz egy kis zsebpénzem a szórakozásra. Otközben a méhész a méhekről beszélt, a arról, hogyan sikerültek az eddigi évek, s talán még tett is hozzá valamit. Bárhogyan is történt, érdekelt minden szava. Hazatérve elmondtam a feleségemnek miről beszélgettünk, a közben eldöntöttük, veszünk néhány méhcsaládot, természetesen kasokban, mert így olcsóbb volt. Az idősebb méhészek megértik, mit jelentett akkor befektetni a méhészetbe, amelyből évekig nem volt haszon. Hozzáfogtam a szakkönyvek olvasásához, s rájöttem, hogy a méhészet akkor szép foglalkozás igazán, ha a méhész mindent maga készít el. így formáltam meg a préselt szalmakaptárakat egyre jobb minőségben. Ennek már 30 esztendeje elmúlt. A hosszú éves tapasztalat után sem írhatok mást a fiataloknak a méhészetről, minthogy szebb mellékfoglalkozást el sem tudok képzelni. Ehhez persze az kell, hogy tökéletesen ismerjük a méhek életét. Soha nem szabad egyes méhészek rossz szokását elsajátítani, vagy dicsekedését meghallgatni. Aki csak azért méhészkedik, mert abból hasznot vár, inkább ne Is fogjon hozzá, mert az egyes rosszul sikerült évek könynyen kedvét szegik. Aki a méheket ténylegesen szereti, az akkor segíti őket leginkább, amikor képtelenek maguknak gyűjteni. Aki nem így tett, idén is csak családroncsokat teleltetett be. Ha a főhordásnál a méhész mindenben szakszerűen járt el, az eredmény semmiképpen se maradhatott el. Ezeket azért írtam le, hogy akiket illet, okuljanak belőle. A mezőgazdaság fejlődése megköveteli, hogy a méhész se elégedjék meg azzal, amit eddig tudott. Törekednie kell a szakszerű munkára. A méhészeti év július 20-án kezdődik, akkor kell megalapoznia a következő évet. Fiatal, jól petéző anyát kell adnia a családoknak, ősszel serkentenie azokat, hogy minél több fiatal méhhel teleljenek be. Az idejében való etetés és betelelés után az anyarácson kívül mindent magam készítek el. Csak ilymódon kifizetődő a méhészet. Ha ugyanis valaki 570 koronás kaptárakkal kezd, ebbe még műlép is kell, s méheket is vásárol és hozzá néhány rosszul sikerült év elegendő, hogy elmenjen a kedve a méhészkedéstől. Az otthon készített kaptárral azonban lényegesen csökkennek a költségek. Fogadja meg tanácsaimat minden fiatal, mellékfoglalkozásnak szép és szórakozásnak hasznos, a méhészkedéstől szebbet nem választhatna, ami esetenként anyagiakban is megmutatkozik. Sajnos, az én időm lassan lejár, de ha ismét huszonöt éves volnék, újra a méhészkedést választanám mellékfoglalkozásnak. Azonban szükséges, hogy sokat olvassunk, minél többet tanuljunk, mert csak így lehet igazán jól méhészkedni. NAGY KÄLMÄN, Veľký Blh A szövetség hírei Június 20-án Bratislavában a SZMSZ titkárságán megbeszélést tartott a propolisz hasznosításáról tárgyaló II. nemzetközt szimpózium előkészítő bizottsága. A bizottság program szerint dolgozott. Meghatározta a külföldi, valamint a hazai résztvevők részarányát. A résztvevőknek személyenként 200 koronát kell befizetniük a SZMSZ KB számlájára. Az előkészítő bizottság javasolta, hogy a szimpózium résztvevőinek mutassák be a Kr. prl Senc-i méhészeti szaktan intézetet, az ottani méhészeti múzeumot, a galantai MEDOST, a bodoki méhészetet, a nítrai Mezőgazdasági Főiskolát és a nltrai Mezögazadsági Múzeumot. A szimpózium rendezője a SZMSZ, a CSMSZ továbbá a Mezőgazdasági és Erdészeti, valamint Élelmiszeripari Tudományok Ismeretterjesztő Társasága. A szimpóziumon a tárgyalás cseh, szlovák, orosz, angol, francia és német nyelven lesz. Ebből az alkalomból megrendezik a méhészirodalom kiállítását, s több méhészeti terméket bemutatnak. Olga juriíková Tudnivalók a nyúl vadászatáról A népgazdaság szempontjából elsődleges a mezőgazdasági termelés, ennek tükrében a vadállomány fajonpéntl összetételének alakulása kedvezőtlen. Nyúl-törzsállomáyunk az 1945 előttinek 45 százaléka. A csökkenés részben indokolt, hiszen a belterjes mezőgazdaság viszonyai közt, főleg a nagykiterjedésű gyümölcs- és zöldségtermelő gazdaságokban a nyúl nem kívánatos. Több olyan terület van ahol a nyúltenyésztésnek a mezőgazdaság szempontjából nem lenne akadálya, mégis kevés a nyúl. Ennek fő oka a rendkívül elszaporodott kártevőkben, a szakszerűtlen vadászati módokban, fegyelmezetlenségekben, a helyenként felépő nyúlbetegségekben, a megváltozott ökológiai tényezőkben és nem utolsó sorban a nyúl mezőgazdasági kártételével kapcsolatban kialakított korábbi helytelen szemléletben keresendő. A nyúl a legjelentősebb vadászható vadunk. Vadászati ideje általában október második fele és december 31-íg tart, ha lelövését évente más rendelet nem szabályozza. A eddigiek szerint egyéni vadászatának módja, hogy a vadász mindaddig járja a mezőgazdasági területeket, amíg előtte fektéből felugrik a nyúl, s ezt futtában igyekszik lövéssel zsákmányul ejteni. A nyúl szintén az időjárási viszonyok szerint változtatja tartózkodást helyét. Nagyon megkönnyíti a vadász helyzetét, ha ismeri természetrajzát és életjelenségeit. Szeles időben a szélmentes domboldalakat, nagy melegben a kukoricást, őszi enyhe melegben vagy borús nyári Időben a burgonyatáblát, késő ősszel sík területen a vetést, szélben a mély szántásokat választja tartózkodási helyéül. Késő ősszel, Illetve napokon, napsütéses időben előszeretettel húzódik meg a gazos részeken. Legjobban a déli meleg órákon tart ki, akkor legkönnyebb a vadászata. Nagy melegben azonban annyira kitart, hogy a vadászt engedi elmenni maga mellett. Az egyéni vadászaton, különösen a kora őszi napokban, közelről ugrik a nyúl. Közelről ne lőjük, engedjük ki a puskánknak Is megfelelő távolságra. Ez alatt van időnk megfigyelni az ugrott nyulat, nem vemhes-e? Az ilyet hagyjuk elmenni. Inkább a kisebb süldőket lőjük. Ezeknek a húsa is élvezetesebb. Késő ősszel, amikor már hiányzik a takarás, fagyott a föld, mind kevesebb eredménye lesz az egyéni vadászatnak, mert a nyúl már nem várja be a vadászt, hanem lőtávolságon kívül ugrik. A messze ugró nyulakra ne lőjünkl El nem tudjuk ejteni, de esetleg megsebesítjük, amibe előbb-utőbb belepusztul, vagy annyira leromlik, hogy a ragadozók martaléka lesz. Nem nevezhető vadásznak az a puskás, aki a fekvő nyulat lövi meg. A vadnak is meg kell adni a menekülés lehetőségét. A nyúl lövészhez nem vastag, nagyszemű sörét, hanem sok aprószemű kell, amelyből egyszerre annyi érje a nyulat, hogy az helyben maradjon. Az egyéni vadászatokon majdnem mindig csak tőlünk elfutó nyúlra tehetünk lövést. A kezdő itt sokat hibáz, lemarad a lövéssel, azonban nem annyira, hogy a nyúl sértetlenül mehessen el, hanem igen gyakran törött hátsó-lábbal menekül. Az így menekülő sebesültet addig tartsuk szemmel, amíg csak lehetséges, mert elfekszik. Ekkor óvatosan igyekezzünk újra „belopni“ és mielőtt felkelne, kegyelemlövéssel azonnal végezzünk vele. A lőtt nyúl legtöbbször még él, amikor a vadász fel akarja venni. Az ilyet szabadítsuk meg kínjaitól. Hátsó lábainál fogva felemeljük és tenyerünk élével a füle mögött fültövön ütjük. Itt annyira érzékeny a nyúl, hogy nagyon enyhe ütésre Is elszáll belőle az élet. Ezt „tarkózásnak“ nevezzük. Mielőtt a nyulat a hátizsákba tennénk, ki kell vizeltein!, mert különben tönkremenne. Ez úgy történik, hogy a nyulat elülső lábainál fogva felemeljük és a hasát felülről a mellétől a hátulsó lábáig többször erősen megnyomorgatjuk, míg a hólyagja ki nem ürül. A meleg nyulat ne tegyük hátizsákba, mert befülled, húsa élvezhetetlenné válik. Tegyük bokor alá árnyékba, ezután tovább is vadászhatunk, majd visszafelé jövet vesszük fel, és tesszük hátizsákba. Körvadászatokon a vadkezelés a hajtők feladata. Az ő szaktudásuktól függ — nem kevésbé a vadászatot vezető vadásztól, de főképp a vadászmestertől —, hogy a terítékre került nyulak ne vesszenek kárba. Ezért nagyon fontos, hogy a vadászat kezdete előtt a hajtókát figyelmeztessük elmaradhatatlan kötelességükre, a nyulakat kivizeltetni, már annál Is inkább, mert a hajtők kollektívája nem mindig ugyanaz. Végezetül, a nyúlnak sok az ellensége. A legtöbb nyulat azonban nem a szárnyas ragadozók pusztítják, hanem a szőrmések. Nyúlálloraányunk legveszedelmesebb kártevői a kóbor kutyák és a macskák. Az elvadult macskák valósággal megtizedelik nyúlállományunkat, ezért irtsuk őket minden eszközzel. ]án M. Habrovský Növekedik a horgászat iránti érdeklődés A Szlovákiai Horgászok Szövetségének taglétszáma évről évre szaporodik. Szlovákiai viszonylatban évente négy ezerrel, sőt négy és fél ezerrel növekedik az utóbbi időben a taglétszám, s így ez jelenleg csaknem elérte a negyvenezeret. Gecző Béla mérnök szerint, aki a SZHSZ nyugat-szlovákiai területi bizottságának titkári tisztségét tölti be, a nyugatszlovákiai kerület horgászainak taglétszáma tizenhétezer. Az előforduló vízszennyezés ellenére is hatalmas iramban növekedik a sporthorgászat iránti érdeklődés. Igaz, a sok belvíz jobb karbantartása és halasítása vonzza ezen sport kedvelőit. Örvendetes a 8—14 éves ifik, valamint a 15—18 éves fiatalok vonzalma a horgászathoz. Az SZHSZ szervezetei a járási és a kerületi pionírházak dolgozóival karöltve foglalkoznak az ifjúság nevelésével a horgászattal kapcsolatos ismeretek elsajátítása terén. A húszéves korhatárhoz közeledő ifjúság korcsoportjában a taglétszám terén bizonyos viszszaesés mutatkozik, mivel sokan tannlni mennek vagy tanoncviszonyba lépnek, később pedig katonai szolgálatra vonulnak be és nincsen módjuk vagy idejük a horgászattal intenzíven foglalkozni. A 25—40 év közötti korcsoportban azután a taglétszám ismét föltöltődik. A tagság átlagos életkora csökkenő irányzatot mutat és ma már nem mondhatjuk azt, mint az 1965—66 os években, hogy az SZHSZ a nyugdíjasok szervezete, mert az említett években a tagság 60 százaléka 50 év fölötti életkorú volt. Például az 1972-ben végzett felmérés szerint a tagságnak már csak 17 százalékát lehetett „nyugdíjasok“ közé sorolni. Ekkor legerősebben a 30— 40 éves életkor közöttiek csoportja képviseltette magát. Ami a horgászcikk-ellátást illeti, nagy nehézségeket okoz, hogy különösen azokon a területeken, ahol nagy a horgászok létszáma, . a kereskedelem részéről hiányos az ellátás, ami igen természetesen sok bosszúságot okoz, kritikát von maga után. Ezért olyan megoldás lehetőségével foglalkozott az SZHSZ, hogy a hatodik ötéves tervidőszak folyamán horgászcikk-gyártó vállalat létesítésével ezt a visszás helyzetet megszüntesse. A csehországi Zďár nad Sázavouban a TOKOZ n. v. és egy szövetkezet foglalkozik horgászcikk-gyártással, ami tekintettel a taglétszám növekedésére, már kevés. Ügy látszik, hogy az utóbbi időben pénzügyileg előnyösebbnek mutatkozott a két vállalat részére különféle háztartási cikkeket gyártani, annak ellenére, hogy például ún. Bovler gyártó vonalat vásároltak a Michel cégtől, amelyen a világszínvonalnak megfelelő teleszkópos horgászbotokat gyártanak. Ezekből sokat szállítanak külföldre is. Hazai viszonylatban fontos, hogy a külföldi árakhoz viszonyítva nálunk a horgászbotok ára, mindössze egynegyede a külföldi áraknak. A hazai gyártmányú horgok és zsinórok minősége esetében azonban sajnos, elmaradunk a világviszonylattól. Azok az igényes horgászok, akik közül sokan a hazai és a külföldi bajnokságokon is részt vesznek, többnyire külföldön gyártott horgokat vásárolnak. Igaz, a kereskedelem gondoskodik ezek behozataláról, de nem olyan mértékben, hogy ezek a cikkek a széles horgásztömegek rendelkezésére álljanak. Ezért az SZHSZ egy olyan horgászcikk-gyártó üzemet szeretne életrehívnl, amelyben megközelítően 100 munkaerő azokat a horgászkellékeket gyártaná, amelyekre a szövetség tagjai a legnagyobb igényt tartanak. Hazai kereskedelmünk áruelosztásán is változtatni kell a jövőben, mert ez nem a helyi viszonyokhoz alkalmazkodik. Például Dél-Szlovákia üzleteibe az elosztó szerv nagyon sok legyezőbotot irányít, amit főleg a Žilina környéki horgászok használnak, az Észak-Szlovákiai üzletekben pedig a szükségesnél több az ún. nehéz bot. Az említett horgászcikkgyártó létesítményt valószínűleg Žilina környékén állítanák üzembe, s ez attól függ, hol kínálkozik majd elég szakember és egyéb munkaerő. KUCSERA SZILÁRD Oj hajtómű a delfinek úszótechnikájának mintájára Nemzetközi viszonylatban is érdeklődést keltett az a hír, hogy Nyugat-Berllnben, a Műszaki Egyetem kutatói a delfinek úszótechnikájának mintájára új hajtóművet dolgoztak ki a vízijárművek részére, amely a már hagyományos hajócsavarral szemben kitűnő tulajdonságokkal rendelkezik. A tudósítások beszámolnak arról is, hogy a delfin-modell alapján konstruált lengőkarú propellert a Spree folyó egyik mellékágán már eredményesen kipróbálták. A német tudósok elképzeléseiket a következőkre alapozták: a delfin, mint a bálnák csoportjához tartozó emlős állat, a halakkal ellentétben „vízszintes“ farokuszonnyal rendelkezik, amellyel úszás közben erőteljes és gyors le- és felfelé irányuló mozgásokat végez. Tulajdonképpen ezzel az adottságával magyarázható, hogy a delfin nagy kezdősebességet tud elérni, ragyogóan úszik, gyors és meredek merülésre képes, még ezer méteres mélységet is elérhet. Érdekes, hogy ha egész testsúlyát az uszonyra helyezi és gyors, lefelé irányuló mozgásokat végez, akkor könnyedén kiemelkedik a vízből. A nyugat-berlini kutatók munkájuk során a delfinek mozgását filmfelvételek alapján elemezték és megállapították, hogy a „csuklósán felfüggesztett“ uszony a le- és felfelé Irányuló mozgásoknál bizonyos meghatározott szöget zár be a haladás irányával. Lényegében így jön létre az uszonyra ható hajtóerő, amely a test tengelyének irányában működik. Amint arról a Frankfurter Allgemeine Zeitung című lap beszámol a kutatók célja az volt, hogy lehetőleg egyszerű szerkezettel a delfineknek ezt a bonyulult, biológiailag irányított mozgásfolyamatát utánozni tudják. (Halászat 75/4)
