Szabad Földműves, 1975. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1975-11-08 / 45. szám

»léget ért a szüret. A szó" lötermö vidékeken már az új termés levét ízlelgetik a termelők. Sajnos, sokhelyütt még az idén is csak direkttermők nedűje csordul a pohárba. Pedig, aki egyszer már megkóstolta az oltványszőlők borát, annak aligha ízlik igazán az Otelló, a Noah, az Izabella, a Bakó és más direkttermők leve. Annál is inkább, mert ezek gyenge minőségű, és nagy metyl-alkohol tartalmuk miatt az emberi egészségre káros hatású bort adnak. Ma, amikor már faluhelyen is elérte az életszínvonal a kívánt szintet és az emberek is egyre igényesebbek, ugyancsak elgondolkoztató tény, hogy Szlovákiában még mindig 5700 hektár direkttermő szőlő van. Érthetetlen, tulajdonosaik miért vonakodnak ezen ültetvények likvidálásától és új fajtákkal, nemes oltványokkal való helyettesítésétől. A századforduló éveiben más volt a helyzet. A filoxéra tönkretette a nemes szőlőket, s elődeink — nem akarván bor nélkül maradni —olyan szőlőt telepítettek, amely ellenállt a filoxérának. Vagyis direkttermőt. A legtöbbet nálunk a huszas és harmincas években telepítették, főleg azok, akik nem engedhették meg maguknak, hogy drága, vadalanyra oltott nemes szőlőt vásároljanak.

A mezőgazdaság szocialista átszervezésével egyidőben kezdetét vette a tervszerű telepítés. A Földművelésügyi Megbízotti Hivatal 1949-ben kiadott 288. számú rendelete kimondta, szigorúan tilos a direkttermő szőlő telepítése, s egyben elrendelte a már meglevő ültetvények fokozatos és tervszerű likvidálását. A szocialista nagyüzemekben 1970-ig, a háztájiban ős az egyéni gazdálkodóknál 1975-ig kellett vcolna befejezni a direkttermő szőlők felszámolását. Épp a fordítottja történt: a rendelet megjelenésének évében nyilvántartott 34Q0 hektárról 1964 ig 6500 hektárra nőtt a tiltott ültetvények nagysága. Főleg a kistermelők telepítettek sok direkttermőt. A kitűzött cél elérését volt hivatva szolgálni egy további rendelet is, amely kimondta, tilos felvásárolni és forgalmazni a direkttermők borát. A konzervipar csak elenyésző mennyiséget használt fel kompotok és alkoholmentes italok készítésére, szirupok gyártására. Egyúttal — az 1982/123 as számú rendelettel — megszüntették a direkttermő szőlő borait érintő adókedvezményt is. Ez már sokat jelentett és segített, de a cél teljes elérését nem hozta meg. Igaz, hogy 1964 óta 5770 röl 3210 hektárra csökkent a direkttermők területe, de még mindig van mit tenni, hogy teljesen felszámoljuk a haszontalan ültetvényeket. A nyugat-szlovákiai kerületben a legrosszabb a helyzet, hiszen a közép-szlovákiaiban csak 630, a keletszlovákiaiban pedig mindössze 115 hektár direkttermő szőlő van. A legtöbb direkttermő szőlő a levice! járásban van — mintegy másfélezer hektár —,

de a komárnoi és a galantai járásban is alig változott a helyzet 1964 óta. A Nové Zámky i járásban viszont már csak 490 hektáron terem ez a cseppet sem kívánatos szőlő.

A fejlett szőlőtermesztéssel rendelkező országokban állandó harcot folytatnak a direkttermők ellen. Nálunk is na gyobb figyelmet kellene szentelni ezen fájó kérdés végleges és mielőbbi megoldásának. Annál is inkább, mivel sok község határában találhatók még szétszórt, részben gondozatlan ültetvények, amelyek gyakran akadályozzák a gépkihasználást, a nagytáblás gazdálkodás létrehozását.

Á szőlőtermesztés fejlesztési terve kizrólag azokkal a keresett perspektív fajtákkal számol, amelyek iránt jogosan

alapul, amikor nyelcszor kellett permetezni, a legrosszabb esetben sem lehet nagyobb a kiadás, mint 120—130 korona áranként. Vagyis az olcsódrága kérdést firtatok nem jutnak messze érveikkel. Nem beszélve arról, hogy a szépen beállított és gondozott lugas a kert vagy udvar díszévé tehető.

S most egy konkrét példát. Gbelcén 1962-ben látott hozzá a szövetkezet a telepítéshez, s 1973-ban már 120 hektár korszerű kordonművelésű szőlészete volt. A községben 1962- ben közel 100 hektár háztáji és magánszőlő volt, 90 százalékban Noah (Fehér otello). A hozamok kicsinyek, a minőség csapnivaló volt. Az emberek látták a közösben elért kiemelkedő hozamokat, a szövetkezet tagjai a jó ízű nedűt is megkósNemes oltványszőlőt a direkttermők helyébe!

nagy a kereslet. A fogyasztók 99 százaléka ma már a nemes fajtákat helyezi előtérbe, a csemege- és borszőlők esetében egyaránt. A tervek szerint 1980-ig hazánkban 50 ezer hektárra nő a szőlőtermő terület. Az ellátottság tehát egyre javul, háttérbe szorulnak az olcsó, de egyáltalán nem versenyképes direkttermő szőlők és borok. A konzervgyárak is a nemes szőlőt részesítik előnyben, így a makacs termelők maguk kénytelenek elfogyasztani minőségen aluli borukat.

Egyesek azzal érvelnek, hogy a direkttermők olcsóbban termelhetők, mert nem igényelnek olyan gondos növényvédelmet. Ez igaz, csakhogy ezen szőlők a legjobb esetben is csak 100 kg termést adnak áranként, ami 3 korona felvásárlási ár esetén 300 korona bevételt biztosít. A korszerű kordonműveléssel termelt nemes szőlő viszont 200 kg-ot is terem ekkora területen, felvásárlási ára pedig 7 korona. A gondozás, trágyázás, talajművelés mindkét esetben fontos, a nemes szőlőnél a növényvédelem jelent többletkiadást. Vegyszer van elég, lehet válogatni. S hogy drága? Ha az idei kritikus évet vesszük

tolhatták. Nem kellett kormányrendelet, utasítás, maguktól fogtak hozzá a direkttermők kivágásához, nemes szőlők telepítéséhez. Ugyanúgy telepítenek, mint a szövetkezet tette: 180—200X120 cm es kötésben. A példa ragadós. Aki látja, hogy a szomszédja 8—10 árról 6—7 ezer korona értékű szőlőt értékesít a borászati üzemben, s még otthon is jó minőségű bort készít, ugyancsak nekilát maga is. A tények meggyőzőbbek minden rendeletnél, s önmagukért beszélnek. A gbelcei borüzem 1972-ben már 400 mázsa nemes szőlőt vásárolt fel a helyi kistermelőktől. Az idén mintegy ezer mázsára van kilátás. S gondolom, mondani sem kell, hogy emellett minden kiskertészkedő kielégítette családja igényeit is. Ugye, lehet kis területen is eredményesen! Elgondolkoztató tények ezek még a megrögzött ottelo-barátok számára is. Ahol megértik az idők szavát, ott gyorsan terjed a jó. De nemcsak Gbelcéről van szó, hiszen a borüzem körzetében az 1972-es 2650 mázsa helyett 1974-ben már 5210 mázsa nemes szőlőt értékesítettek a kistermelők. A legnagyobb előrelépés Močán, Strekovban és Gbelcén volt tapasztalható.

Mi segíthetné még elő a direkttermők likvidálásának ügyét? Ismét Gbelcéről indulok. A szövetkezet 1964 óta szőlőoltvány szaporítással is foglalkozik. Évente mintegy 80—100 ezer oltványt nyerünk. Ezt részben magunk ültetjük ki, részben átadjuk a bratislavai magnemesítö vállalatnak, de mindig találtunk rá módot, hogy tagjaink vagy a község lakosság kérésének is eleget tegyünk. Tagadhatatlan, hogy ez nagyban hozzájárult a direkttermők felszámolásához. Ha a direkttermőket likvidálni akarjuk — márpedig ez a nemzetgazdasági érdek —, akkor gondoskodni kell az újratelepítéshez szükséges nemes oltványokról is. Sajnos, itt jelentkezik a legnagyobb probléma, mert a gyorsütemű termelésfejlesztés sok oltványt igényel, s egyelőre a nagyüzemi igényeket sem tudjuk kielégíteni. így a kiskertészkedők igénye háttérbe szorul, s egyre húzódik a direkttermők felszámolásának kérdése. Behozatallal aligha számolhatunk, tehát magunknak kell megoldani az oltványtermelés kérdését. Az oltványnyerés ma 20—25 százalékos, amit belátható időn belül duplájára kellene növelni. Külföldi tapasztalatok alapján már mi is próbálkozunk a fólia alatti oltványtermeléssel és az első eredmények biztatóak. Tehát folytatni kell a munkát, csak nagyobb területen, mert csakis a megfelelő ellátottság biztosítja az előbbrelépést a direkttermők likvidálásában.

Vannak olyan nézetek, hogy a direkttermőket átoltással is nemes ültetvénnyé lehet változtatni. Szakszempontbél ez azonban csak szükségmegoldás, Egyéni véleményem az, hogy nem éri meg és nem is tanácsos vele foglalkozni. Egyrészt azért nem, mert a felújítás így is 2—3 évet vesz igénybe és elég körülményes munka. Másrészt ezért nem ajánlom alkalmazni, mert a direkttermő nemigen jöhet számításba mint jó alany, mert kicsi és bizonytalan hozammal kecsegtet, még a leggondosabb fajtamegválasztás esetén is. Vagyis, amit nyerünk a réven, elveszítjük a vámon. Öt ár telepítési költsége — 260X120 cm-es kötés esetén — a támasztóvezetékkel együtt kb. kétezer korona, tehát nem sok. S a negyedik évben a terméshozam behozza a kiadásokat! Létezik egy olyan rendelet, amely kimondja, hogy ahol a hnb vagy a Gyümölcstermesztők és Kiskertészkedők Szlovákiai Szövetségének irányítása mellett történik a direkttermők felszámolása és a nemes szőlők újratelepítése, ott anyagi támogatásban lehet részesíteni a kistermelőket. A lehetőség tehát adott, csak élni kell vele, hiszen mindanynyiunk érdeke, hogy minél több jó minőségű szőlő és valóban élvezhető bor teremjen ültetvényeinkben, kertjeinkben és álljon rendelkezésére a fogyasztók széles tömegeinek.

Varga József

Kedvencei a galambok

Egyre több az olyan kisállattenyésztők száma, akik a sokoldalú tevékenység mellett eredményeiket is felmutathatják és helyesen értelmezik az SZKSZ alapszabályait. Ezek közé tartozik Vánik Mihály, Trnovec nad Váhom-i (vágtornóci) kisállattenyésztő is, aki már gyermekkora éta foglalkozik a kisállatok tenyésztésével. A Szlovákiai Kisállattenyésztők Szövetsége helyi szervezetének 1967-től tagja. Vánik elvtárs azt a nézetet vallja, hogy a kisállattenyésztéstől ugyan nem sok hasznot várhat, mégis foglalkozik vele, mert megkedvelte. Igyekszik (szerényen) segíteni más tenyésztőkön is, főleg a kisállatok eladása terén. Vánik Mihály elsősorban galambokat, továbbá kaparóbaromfiakat, nyulakat és egzotikus madarakat tenyészt.

A galambok közül általában 15—16 párat tart a szlovák sárga begyes, a sziléziai begyes, a feketeszalagos kék és a fehér szárnyvégű fekete cseh begyes galambokból. Nagy körültekintéssel neveli a továbbtenyésztésre szánt galambokat, mert csak a legjobb egyedeket válogatja ki. Sok esetben idegen tenyésztőktől is vásárolt tenyészgalambokat, de ezek nem mindig váltak be. Nemrégen is vásárolt egy pár sziléziai begyes galambot Csehországból, de a jérce nem tojott. így kénytelen volt ezeket kizárni a tenyészetéből. Az összes egyedről pontos nyilvántartást vezet, hogy a következő évekre jó párokat tudjon meghagyni és ezzel jobb galambtörzseket kialakítani. A galambok téli takarmányozására kukoricát és árpát használ, tavasszal és nyáron pedig repcemag, borsó és hámozott zab keverékét. Naponta háromszor eteti a galambokat. Vánik Mihály a galambokat fából készült, tágas galamhbázban neveli, melynek belső berendezését saját elgondolása alapján készítette. Itt főleg arra ügyelt, hogy egy pár galambnak elegendő helye legyen. Egy pár galambtól évente 5—6 párat tud kikeltetni. Már kiállításokon is részt vett galambjaival, melyeken kedvencei több helyezést, oklevelet nyertek.

A kaparóbaromfiak közül elsősorban a lazacszínű fevroll fajtájúakat tenyészti. Kezdetben 5 tyúkot és egy kakast vásárolt, jelenleg 20 tyúkot és három kakast tart. Általában

6—7 tyúkra hagy egy kakast, mert ezek a kakasok nem eleven vérmérsékletűek! Ezt a fajtát azért választotta, mert évente 160—170 db tojást termelnek és jó minőségű a húsuk is. Csirkéket kotlósok alatt keltet és kb. 50 db-ot hagy meg továbbtenyésztésre évente. Ebből a kakasok száma eléri a

Vánik Mihály

kedvenc francia ezüst nyulával.

18—20 darabot, mert csak minden tizedik válik be. Jelenleg két törzzsel rendelkezik ebből a fajtából, így könnyebben kialakíthatja, kiválogathatja a párokat, sőt kakasokat sem kell vásárolnia. A közeljövőben szeretne kiállításokon is részt venni lazacszínű baromfiaival.

Ezenkívül foglalkozik még a törpe ezüst vajandott fajta tenyésztésével is, melyekből általában 4 tyúkot és egy kakast hagy meg továbbtenyésztés céljából. Ezektől évi 120 db tojáshozamot ér el. Ez a fajta jól

megfelel a csirkék keltetésére,, mert évente 3—4-szer is kotlának, ezért a fevrollokat Is ezekkel kelteti. A kitermelt tojás egy részét saját szükségletének fedezésére, másrészt eladásra használja fel. Az idén már több mint 1200 db tojást adott el a JEDNOTA fogyasztási szövetkezetnek. Ezenkívül a környékbeli lakók is ide járnak tojásért.

A nyulak közül csakis a francia ezüstöt tenyészti. Jelenleg két anyával és egy bakkal rendelkezik. Egy alomból csak 6 kisnyulat hagy meg, a többit azonnal likvidálja. Ezzel eléri azt, hogy a kisnyulak korábban kifejlődnek. A francia ezüst nyúl szaporaságával és húsának minőségével Vánik Mihály meg van elégedve. A továbbtenyésztésre szánt nyulakból a környék nyulászainak is ad el.

Vánik elvtárs megjegyezte azt is, hogy az utóbbi időben a helyi szervezet gyengébben működik. Ennek szerinte az az oka, hogy elég nagyszámú a tagság, de kevés a tulajdonképpeni kisállattenyésztő! Ez bizony nem helyes, mert sokszor kellemetlenségeket is okoz a vérbeli kisállatenyésztőknek. Ezért reméljük, az SZKSZ Trnovec nad Váhom-i helyi szervezetének vezetősége a közeljövőben mindent megtesz annak érdekében, hogy a községben ismét fellendüljön ez a tevékenység; ha kell, a tagság létszámának csökkentése révén isi

Megtekintettük Vánik Mihály tenyészetét. Felvételeink e tenyészet néhány egyedét mutatják be. (baraj

Feketeszalagos kék cseh begyes galambok.

Lazacszínű fevroll tyúk és kakas. (A szerző felvételei)

Mi okozhatja a broilercsirkék elsőheti nagy elhullásai?

Számos nevelőtelepen gyakran tapasztalható, hogy az első héten elhullik a csibéknek 1—3 %-a. és a következő hetekben viszont a heti elhullás nem haladja túl a 0,1 %-ot.

Dr. R. E. Good (Gold Kist Inc. Cullman, AL) szerint dehidráció és éhenhalás következtében hullanak el a csibék, és ennek okai a következők:

1. Nyáron túl ritkán szedik össze a tenyésztojást és lassú a tojás lehűlése.

2. A tojásokat meleg csomagolóanyagba rakják.

3. A tojástárolőban alacsony a páratartalom.

4. Az előkeltetőben vagy a bújtatógépben túl magas a hőmérséklet vagy alacsony a páratartalom.

5. Helytelenül itatják a naposakat, mert az itató nem megfelelő vagy kevés, avagy a napositatókat túl korán elveszik a csibéktől.

6. Helytelen a naposak etetésének a módja, vagy túl korán elveszik a naposetetőket.

A felsorolt pontok szerint a minőségi csirke előállítása és a sikeres nevelés egyaránt múlik a tenyésztojástermelőn, a keltetőüzem munkáján, valamint a broilernevelőn. (gpt)