Szabad Földműves, 1975. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1975-11-01 / 44. szám

-SZABAD FÖLDMŰVES

1975. november 1,

12

közelmúltban módomban állt megismerkedni a szegedi székhellyel működő Gabonatermesztési Kutató Intézet nemesitő munkájával, az évek folyamán elért vívmányaival. Sokrétű kutató-nemesítő munkát végez ez az intézet. Foglalkozik a kenyér- és a takarmánygabona, valamint a kukorica és a hagyma (ajtanemesftésével, és alkotó módon járul hozzá a termelési technológia korszerűsítéséhez.

A mi sajátos problémáink azonban arra figyelmeztetnek, hogy elsősorban is a szegedi hibrid kukoricák iránt tanúsítsunk nagyobb érdeklődést. Ugyanis mezőgazdasági üzemeinknek, főleg azoknak, amelyek az őszi gabona jelentékeny részét kukorica elővetemény után vetik, szinte évről évre komoly gondot és bosszúságot okoznak — az egyébként nagyhozamú — kései jugoszláv és román hibridek. Gyakran veszélyeztetik az őszi gabona tervezett vetésterületének kialakítását és kérdésessé teszik a megkésve vetett gabona sorsát, hozamának alakulását.

A szegedi hibridek rendkívüli előnye a koraiság, s lehetővé teszik olyan vetésforgó kialakítását, amely szinte teljesen kizárja annak szükségességét, hogy a mezőgazdasági üzemek búza után búzát termeljenek és viseljék annak gyakran eléggé károsnak bizonyuló következményeit.

Nagyon jó tulajdonságokkal rendelkezik például a GK TC 255-ös szemes hibrid, amely igen korai, alacsony, generatív típusú és jól bírja a tőszámsűrítést. A hektáronkénti optimális tőszáma 60—65 ezer lehet. jó szárszilárdságú és kétháromhetes túlérésben géppel számottevő veszteség nélkül betakarítható. Üszög és más jellegű fertőzésre nem érzékeny. Korai érése jobb takarmánybiológiai értékű termést eredményez, mint a kései hibrideké. Rövid tenyészideje folytán a kalászosoknak jó előveteménye és másodvetésre is alkalmas. Megfeleld tápanyagellátás és termőtőállomány mellett hektáronként megadja a 70—75 mázsa szemtermést is. Hasonló tulajdonságokkal rendelkezik а К SC 360-as szemes hibrid is, amely 55—60 ezer tőszámsűrűség és megfelelő tápanyagellátás mellett hektáronként 75—80 mázsa szemtermésre is képes. Szépséghibája, illetve fogyatékossága, hogy az üszögre kissé fogékony.

A szegedi kutató intézet silókukorica hibridjei közül külön említést érdemel а ВЕКЕ 270-es hibrid, illetve az NDK bernburgi intézetének és a szegedi Gabonatermesztési Kutató Intézet közös, korai, háromvonalas silókukorica hibridje, jellemző tulajdonsága, hogy hidegtűrő, fattyasodásra hajlamos, széles

tó. Csupán néhány termelőbázis

létezik Szlovákia kukoricatermesztő körzeteiben. így például a galantai járáshoz tartozó Trnovec nad Váhom-i Efsz, a košicei járáshoz tartozó Vefká Ida-i Állami Gazdaság, a Dunajská Streda-i járásban levő Orechová Potôň-i Efsz, valamint a vráblei, és a levicei járáshoz tartozó Vefké Eudince-i Efsz mutatott érdeklődést a szegedi korai szemes hibridek iránt. Ezeknek a gazdaságoknak a kutató intézet ingyen ad vetőmagot és szaktanácsokkal látja el a dolgozókat. Lapunk már két ízben foglalkozott érdemben — mindkét esetben a Trnovec nad Váhom-i Efsz viszonylatában — a szegedi korai szemes hibridek termesztési eredményeivel, amelyek a

ff ••

ФИНИШИ

ftlfafoteMhe!

levelű, vegetatív típusú. Silóérettség állapotában jó szárszilárdságú, s géppel veszteség nélköl betakarítható. Optimális, vagyis 80—90 ezer tőszámsűrűség és megfelelő tápanyagellátás mellett 600—800 mázsa zöldtömeg termésére képes hektáronként.

А ВЕКЕ 270-es silókukorica hibrid jelenleg a legelterjedtebb Európában. A behozott vetőmagmennyiség alapján azonban úgy tűnik, hogy a mi illetékes szakembereink nem valami nagy érdeklődést tanúsítanak e jó tulajdonságú hibrid iránt. Mert míg például Magyarországon, az NDK-ban és Lengyelországban többezer tonnát vetettek el belőle, addig a mi igényeink csak 500—600 tonna behozatalig terjedtek.

Miért, miért sem — az okot keresni kellene! — a szegedi hibridek iránt nálunk csak egyedi érdeklődés tapasztalhanagyhozamú jugoszláv kései hibridek hektárhozama mellett nem maradtak el. Emellett bebizonyosodott az is, hogy a szegedi hibridek koraiságuknál fogva valóban jó előveteményei az őszi gabonának.

Érdekes jelenség, hogy a termelési eredmények évenkénti értékelésekor a központi és az alsóbb fokú irányító szerveket képviselő szakembereknek szinte mindegyike „kalapot emel“ az említett hibridek előtt, ennek ellenére a vetőmagbehozatal még mindig késik. S még olyan eset is előfordul — mondotta Dr. Széniéi Imre, a kutató intézet igazgatója — hogy külkereskedelmünk illetékes szerveinek képviselői olyan szemes hibridek behozatala mellett kardoskodnak, amelyeket Magyarországon — rossz tulajdonságaik miatt — már több évvel ezelőtt kivontak a termelésből.

Az előbbiekben említett szB'

gedi hibrideket termesztő bázisgazdaságokban — a kukori cabetakarítást követő időszak ban — a szegedi Gabonatermesztési Kutató Intézet képvi selőinek részvételével az idén is értékelik a korai hibridek tulajdonságait, termelési ered ményeit. Ideje lenne már levonni a végleges következtetéseket. S ha a gyakorlat valóban és több éven keresztül bizonyítja a szegedi korai szemes hibridek jó tulajdonságait, akkor illenék tenni is valamit azért — még akkor is, ha az idei kedvező őszön a kései hibridek is „befutnak“ —, hogy a korai hibrideket minél szélesebb méretekben meghonosítsuk, s ezáltal felszámoljuk azt a bizonytalanságot, amit a kései kukorica hibridek szinte minden esztendőben okoznak azáltal, hogy az agrotechnikai követelményekkel ellentétben — gyakran rohamtempóban „előkészített“ magágyba és alapos késéssel vetjük el a gabonát, s így még a legoptimistább szakemberek is kételkednek abban, hogy megteremtették a jó gabonatermés előfeltételeit.

Mezőgazdasági termelésünk növekedése sok szempontból a testvéri szocialista országok együttműködésének a függvénye. Számtalan példa bizonyítja — így a jó nevű szovjet búzafajták meghonosítása is —, hogy érdemes jobban körülnézni a szomszédok háza táján és mielőbb el kell fogadni azokat a vívmányokat, amelyek sajátos viszonyaink között is segítik termelésfejlesztéssel járó problémáink megoldását.

Nyilván jól jönne szomszédainknak, a magyarországi mezőgazdászoknak is, ha a jó nevű csehszlovák árpafajtákat nagy területen termeszthetnék, mivel nem titok, hogy ezek jóval felülmúlják a magyarországi fajtákat. Létre kellene tehát hozni az előfeltételeket — az árucserekapcsolatok színvonalának emelése által —, hogy a kedvező tulajdonságokkal rendelkező különböző növények a határon innen és a határon túl mielőbb és minél szélesebb méretekben meghonosodjanak.

PATHÖ KAROLY

Tartalékok a tehenek meddő-Sok a tennivaló a szarvasmarhaállomány fejlesztésében

Napjaink fontos kérdése a tejtermelés, mert több millió literre tehető a lemaradás . Szlovákiában. Több járásban a szarvasmarhaállomány fejlesztése, a tervezett létszám elérése sincs kellő hatással a termelésre! Így van ez a Rimavská Sobota-1 (rimaszombati] járásban is. Daniel Paľove mérnök, a Járási Mezőgazdasági Igazgatóság állattenyésztője ezzel kapcsolatban így tájékoztatott:

„Járási méretben az első félév végével 49 793 szarvasmarhát tartottunk számon, vagyis 621-el többet a tervezettnél. A mült év azonos időszakához viszonyítva bizonyos javulás tapasztalható, mert idén az állomány 2156 darabbal több.“

Ami a tehénlétszámot illeti, itt már nem ennyire kedvező a helyzet. Az első félévben a tervezett állománnyal szemben 286-tal többet tartottak, ám az évi tervből még hiányzik 380 tehén. Idén 1082-vel tartanak több tehenet a járás mezőgazdasági üzemeiben, mint egy évvel korábban. Tehát az első félév végével sikerült elérniük mind a szarvasmarha-állomány, mind a tehénállomány tervezett létszámát. Tulajdonképpen itt következik az, amire már a fentiekben céloztam: Nem sikerült teljesíteni a tejeladás tervét. Az első félév végével a tartozás elérte az 1 millió 344 ezer litert! Szeretném megjegyezni azt is, hogy az idén a múlt év azonos időszakához viszonyítva 1 millió 220 ezer liter tejjel kevesebbet értékesítenek, ami nem válik becsületére a járásnak.

A tejeladás tervét az első félév végével csak 10 szövetkezet teljesítette. A leggyengébb eredményt a lenártovcei, a vőelincei, a Rim. Sobota-i és az Uzovská Panica-i szövetkezet, valamint a jesenskéi, a šafárikovoi és a bátkei állami gazdaság érte el. A hét mezőgazdasági üzemnél a lemaradás több mint egy millió liter! Ezekben az üzemekben — a CSKP KB novemberi és az SZLKP KB Januári plénuma határozatainak megvalósítása érdekében — sokat kell még tenni, főleg a tartalékok feltárásában!

A termelésben még aggasztóbb a helyzet, mert a lemaradás az első félév végével elérte az 1 millió 916 ezer litert! A tehenek félévi tejelékenysége — a műit félévi 1436 literrel szemben — csak 1265 liter volt, ami 153 literrel kevesebb a tervezettnél.

A szarvasmarha-tenyésztés további eredményeinek elemzésekor hasonlóan gyenge mutatókkal találkoztunk. A borjúszületésben a múlt évihez képest kedvezőbb a helyzet, mert több borjú született, de még így sem sikerült elérni a tervet. Nem lehetünk elégedettek az egész évre tervezett borjúszületéssel sem, mert 100 tehénre csak 62,76 borjú Jut. Ennek megfelelően alakult a borjűelválasztás is. Az idén 100 tehéntől az egy évvel korábbihoz képest 26-tal csökkent a választott borjak száma. Nem lehetünk elégedettek a 100 tehénre tervezett évi 58,76 borjúelválasztással sem. Ezt súlyosbítja a növekvő borjúelhullás.

ségének megelőzésében

(FOLYTATÁS AZ ELŐZŐ SZÄMBÖL)

II. RÉSZ

A nagyüzemben szükséges meddőségi megelőző beavatkozások jól bevált módszereit azzal a megjegyzéssel szeretném a következőkben röviden ismertetni, hogy ezeket sablonszerűén végezni nem lehet! E munkának már az ellés alkalmával meg kell kezdődnie. Figyelemmel kell lennünk az ellés körülményeire (vérzés, nemi utak zúzódása, repedése, magzatburkok visszamaradása stb.). Az ellés különféle kóros szövődményeinek elhanyagolása nyomán ugyanis a nemi szervek és a szülőút nyálkahártyájának súlyos gyulladása következhetik be, ám ha ezek a bántalmak az ellést követően azonnal szaksíorű ellátásban részesülnek, néhány napon belül rendszerint gyógyulnak.

Tehenészeteinkben a szülőút sérülésein kívül a magzatburkok visszamaradása általában az ellések, Illetve vetélések 15—20 százalékával kapcsolatban következik be, ezért a magzatburkok lekiismeretes, szakszerű és mindig korszerű eltávolítását, valamint a visszamaradás következményeinek megakadályozását a megelőző munkában döntőnek kell tartani. A kezelő állatorvos az ellés után a méh involutióját kísérje figyelemmel, mert könnyebb az esetleges elváltozást gyógyítani, ha a folyamat friss, mintha elhanyagolt, régi.

A gyakorlat igazolja, hogy olyan állományokban, ahol az ellési higiénia hiányosságai, az ellések során bekövetkezett sérülések, a nem kielégítő takarmányozás miatt a méhnek súlyosabb baktériumos fertőzötfsége jelentkezik, nem elegendő az involutió állásának ellenőrzése az ellést követő 4. hét végén, hanem már közben,

a 2—3. héten gyógykezelni kell a méhet. Ebben a tekintetben az üzekedésl nyálka pH-méréseiből kapott eredmények alapján a savanyú Lugol-oldat alkalmazását emelem ki, amely a méh receptoraira igen jő hatást gyakorol. A beömlesztés után élénken összehúzódik a méh, kosszarv alakot vesz fel és ezt rendszerint meg is tartja. Mivel a méh lumen-nélkülivé válik, így az oldat a nyálkahártya egész felületére eljut, s a savanyú közeg a lúgos környezetben elszaporodott fakultatív csírák fejlődését meggátolja.

Igen kedvező eredményeket kapunk a nehéz ellések utáni méhatóniák kezelésében a savanyú hatóanyagot, toxinmegkötő, valamint baktericíd anyagokat tartalmazó gyógyszerekkel is. Savanyúan ható anyagként ilyen esetben a citromsavat ajánlatos használni. Kifogástalan eredményeket ad az 1,5 százalékos citromsavoldattal 50—100-szorosára hígított Lugol-oldat (100 rész 1,5 százalékos citromsavoldat + 1—2 rész Lugol-oldat) ha belőle az ellés utáni 10—14 nap között kb. 100 ml-t (de sohasem többet!) ömlesztőnk minden olyan méhbe, amelyik* nem emelkedett legalább a pecten vonalába és határozottan nem érezhető ki, hogy lumen nélküli. Ezt a gyógykezelést 10—14 naponként meg kell ismételni mindaddig, amíg a méh-kosszarv

formát felvéve, a medencébe nem jut. Ezenkívül a citromsav alkalmazása után megfigyelhető, hogy fokozódik a nyálmirigytevékenység, élénkül a bendő- és bélmozgás. Ez a parasympathícus idegrendszer élénkebb működését jelzi. Ennek eredménye lehet az involutió befejezésével egybeeső, vagy azt igen gyorsan nyomon követő valódi ivarzás és a méh nyálkahártyájának olyan mértékű előkészülése, ami a fogamzást lehetővé teszi. A gyakorlat

szerint kb. 13—15 százalék vemhesség-többlet érhető el* az így kezelt tehenek inszemínálásakor. Erre a többletre pedig igen nagy szükségünk van! < A tehenészet fizikai dolgozóinak is saját érdekükben fel kell Ismerniük a meddőségi prevenció fontosságát. Van már több olyan nagyüzemi tehenészetünk, amelyekben a tehenészet dolgozói maguk hívják fel a vizsgáló állatorvos figyelmét arra, hogy egyik-másik tehén az ellés után még nem ivarzott, vagy az ellést követő 2—3 héten belül állatorvosi vizsgálaton még nem esett át. Sokan hajlamosak azonban arra, hogy a tehenészeten belül a meddőség okát egyetlen körülményben keressék. így pl. a takarmányozási nehézségeket, az ásványi anyagforgalom terén mutatkozó zavarokat és hiányokat, a sperma minőségét, az inszeminálás technikáját, a meddőségi kezelések rendszertelen voltát vagy elmaradását stb. vetik fel. Azon a véleményen vannak, hogyha az általuk feltételezett — talán valóban fenn is álló — egyetlen okot sikerült megszüntetni, a helyzet azonnal, ugrásszerűen javulni fog.

A gyakorlat ellenben igazolja, hogy egyetlen és valóban fennálló meddőségi ok megszüntetése után jelentősebb javulás a vemhesedés terén nem nagyon szokott bekövetkezni. Természetesen egy tehenészeten belül a fogamzások szempontjából optimális viszonyok kialakítása nem kis feladat és rövid Idő alatt nem is lehetséges. Több évi kitartó és szigorúan következetes állatorvosi és tenyésztői munka szükséges ahhoz, hogy a meddőségi prevenció eredményessé váljék. Az eredmények eléréséhez pedig az állatorvos részéről fontos:

1. az elhúzódó ellések esetén az időben történő segélynyújtás,

2. késedelmes magzatburokelvetés vagy visszatartás esetén a méh tökéletes gyógykezelése,

3. az érzékeny és oedemás tőgy gondos klinikai vizsgálata és szükség szerinti gyógykezelése,

4. az ellést követő 10. nap körül a méh-involutió rectális és vaginális ellenőrzése,

5. a 20. nap körül az involutió közeli befejeződésének, illetve a subinvolutiős állapot megállapítása,

6. az ellést követő 2. hónapban nem ivarzó tehenek kivizsgálása, illetve gyógykezelése,

7. végül a visszaivarzó egyedek kivizsgálása és gyógykezelése.

(Folytatjuk)

Dr. Berényi Tibor

» A 100 tehénre jutó borjúelválasztásban egyes mezőgazdasági 'üzemekben nagyok az eltérések. Míg a Nová Bašta-I szövetkezet 81,9, a tisovce! 78,2, az Ožďany-i 77,6, a skereSovoi 73,6 és 'a Rim. Janovce-i szövetkezet pedig 73,5 borjút választott el [100 tehenenként, addig az Uzovská Panica-i szövetkezet csak > 32,9, a husinál 37,4, a Vefký Blh-i 42,0, a káloäai 42,8 és a [Drienőany-i szövetkezet pedig 43,3 db-ot. Az ÄG-ok közül egy- I ben sem érték el a járási Magot. Hasonló eltérések mutatkoz'nak a borjúelhullásban is. Ebben a tekintetben legjobban a I tisovec! szövetkezet áll, ahol nincs elhullás! Leggyengébben >a Rim. Seő-i szövetkezet áll Í4,8 százalékos elhullással.

1 Az üszők fedeztetésének első félévi tervét járási méretben [túlteljesítették, ám nem sikerült teljesíteniük az üszők tehén- I sorba történő besorolásának tervét.

1 Az abrakfogyasztásban is nagy az eltérés. Míg a Járás mezőigazdasági üzemeiben az 1974-es év első felében 0,37 kg abrak- I takarmányt fogyasztották 1 liter tej termeléséhez és 1440 literes félévi tejelékenységet értek el tehenenként, addig idén ugyancsak 0,37. kg abrakot fogyasztottak, de az egyedenkénti I tejelékenység csak 1265 liter volt! Tehát fejlődésről szó sincs, i Például 1973-ban az abrakfogyasztás csak 0,35 kg volt és félévi I átlagban 1362 liter tejet értek el tehenenként.

\ A fentiekből kitűnik, hogy a Rim. Sobota-i járás állattenyésztésében vannak még tartalékok. Ezért a beavatott személyeknek mindent el kell követniük, hogy a járás teljesíthesse a CSKP XIV. kongresszusa által kitűzött feladatokat és a CSKP KB novemberi plénumának határozatait.

Ellátogattunk a vőelincei (méhi) Oj Élet szövetkezetbe, ahol elbeszélgettünk Czókoly Miklós állattenyésztővel a szarvasmarha-állomány fejlesztésével kapcsolatos problémákról. A szövetkezetben 1971-ben 1235 szarvasmarhát, illetve 367 tehenet tartottak. Azóta a_következetes állattenyésztői munka és megfelelő férőhelyek készítése kapcsán továbbfejleszthették a szarvasmarha-állományt. Az idén június végével már 1635 szarvasmarhát tartottak. A tehén-létszám elérte az 526-ot. Ez év végére el kellene érniük az 1942 szarvasmarhát, s ebből a tehenek száma 700 lenne. Az állattenyésztő azonban borúlátóan jegyezte meg, hogy ezt az állományt nem érik el.

A szövetkezetnek évek óta szerződése van a tisoveci és a kraskovoi szövetkezetekkel vemhes üszők vásárlására. Ez irányú kötelezettségét idén a két szövetkezet nem teljesítette és nincs is kilátás arra, hogy év végére sor kerüljön rá. Ez hátrányosan befolyásolja a vőelincei szövetkezet termelését, főleg a tejtermelést, mert nem kevesebb, mint 800 vemhes üszőről van szó. Eddig már 29-et sikerült vásárolniuk más szövetkezetektől, de ez kevés. A jmi közreműködésével is próbálkoztak vemhes üszők vásárlásával, de sikertelenül.

Eszerint a tehénállomány teljes felújítása és hasznosságának a fokozása még tovább várat magára. A tejtermelés szempontjából lényeges, hogy a múlt évben és az idén is 170 üszőt fedeztettek be. Ezenkívül a múlt évben 62 vemhes üszőt vásároltak. Az idén 150 üszőt kell átcsoportosítaniuk a tehenek sorába. Eddig 107-et soroltak a törzsállományba és minden feltétele megvan annak, hogy a hiányzó 43-at év végéig átcsoportosítsák.

A szövetkezet az idén még „gyengélkedik“ a tejtermelésben, de a tervezett tehénállomány elérése és stabilizálása után remélik, eleget tehetnek azoknak az igényes feladatoknak, amelyeket társadalmunk megkövetel tőlük.

BARA LÄSZLÖ, mérnök