Szabad Földműves, 1975. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1975-11-01 / 44. szám
1975. november 1. SZABAD FÖLDMŰVES 13 A HALADÓ TAPASZTALATOK A mezőgazdasági és Élelmiszeripari Dolgozók Továbbképző Intézete, Bratislava ISKOLAÚJA Tenyésztői munka a szarvasmarha-, sertés- és juhtenyésztésben A SZERZŐI MUNKAKÖZÖSSÉG TAGJAI: Doc. Ján Váchal mérnök, CSc., Doc. Rudolf Šiler mérnök, CSc.„ Doc. Václav Jakubec mérnök, CSc. 2. LECKE Bevezetés A gazdasági állatok termelőképességeinek fokozásához, amely az egész társadalom életszínvonala növekedésének múlhatatlan előfeltétele, két út vezet. Az egyik a környezeti viszonyok — a takarmányozási, istállózási és ápolási feltételek Javítása, a másik a tenyésztett állatok minőségének céltudatos tenyészkiválasztással (szelektálással) és tenyésztési eljárásokkal való növelése. Elsősorban a a második út — az állatok örökletes alapjának a céltudatos Javítása — jelenti az állatok termelőképessége növelésének értékes forrását. Igen fontos követelmény, hogy a fajtenyésztö, vagy ahogyan ezt manapság nevezzük, fajnemesítő jól Ismerje nemcsak a szelektálás és a tenyésztési módszerek ábécéjét, hanem azt is pontosan tudja, hogy az állatok nemesítésében mire kell fektetni a legnagyobb súlyt. A NEMESÍTÉS ELMÉLETI ALAPJAI Az öröklődés szempontjából a tulajdonságoknak lényegében két fajtáját különböztetjük meg, vagyis a kvalitatív (minőségi) és a kvantitatív (mennyiségi) jellegű tulajdonságokat, habár e két csoport között gyakran nem is létezik világos határvonal. A kvalitatív jellegű tulajdonságok közé soroljuk a szőrzet, a bőr és a gyapjú színét, a szarvatlanságot, a szarváltságot, a vércsoportot stb. Az örökletes alap (genotípus) közvetlenül az egyeden észlelhető, ezért megközelítően egyezik a fenotípussal (észlelt termelőképességgel), mivel a környezethatás a tulajdonságok végső alakulását csupán kismértékben befolyásolja. A kvantitatív tulajdonságok közé soroljuk a tejtermelést, a hústermelést, a gyapjútermelést, az élősúlyt, a test méreteit stb. Habár ezeknek a tulajdonságoknak a változékonysága részben az örökletesség függvénye, kialakításukat a környezet is jelentős mértékben befolyásolja. Az állatok mennyiségi tulajdonságainak esetében a genetika rendszerint nem az egyes állatokkal, hanem azok nagyobb csoportjaival foglalkozik. Az állatok termőképességének objektív értékelése csak abban az esetben lehetséges, ha az egyes termelőképességet egymással összehasonlíthatjuk. Például az évi 4000 kg tejet termelő tehén csak akkor minősíthető rossznak, ha az egész állomány átlagos évi tejtermelése az 5000 kg körül mozog. A genetikában, populációban és a nemesítésben fontos fogalmat jelent a tenyészérték. Ez az egyednek az utódok átlagos értéke alapján meghatározott értéke. A változékonyság (variabilitás) legjobb mértékei az ún. varfanciák. A varíanciák az adott populáció igen fontos jellemzői. A legfontosabb korrelációk egyike éppen a fenotípusos variancia és a genotípusos variancia közötti korreláció. Ezt a korrelációt örökölhetőség! értékszámnak is nevezzük. Az örökölhetőségi értékszámot 0—í-ig terjedő korrelációval, vagy pedig 0—100 °/o-ig terjedő százalékértékekben szokták kifejezni. A 30 %-ig terjedő értékek esetén alacsony örökölhetőség]' értékszámról beszélünk. A középértékek a 30 és 60 százalék között mozognak, és a 60 százalékon felüliek már magas értékeknek számítanak. Nagyfokú örökölhetőség esetén fenotípusos szelekciót végezhetünk, azaz a tulajdonképpeni termelőképesség alapján szelektálhatunk. SZARV ASMARHA-NEMESITÉS A nemesítés első eredménye! a szarvasmarhatenyésztésben is tapsztalhatók. Az inszeminálás előnyeit maximális mértékben értékesítő komplex tenyészkiválasztás (szelekció) programjainak realizálásáról van szó, amelyek optimális formájukban az illetékes szelekciós fázisok olyan összetételét képviselik, amelyek a szelekció hatékonyságának optimalizálását jelentik. A szarvasmarhanemesítés általános célkitűzése, hogy saját termelésből megfelelő mennyiségű tej- és hústermelést biztosítsunk, azaz maximális mértékben biztosítsuk a lakosság élelmiszerekkel való önellátását. Ez megköveteli, hogy állandóan gondoskodjunk a nagyobb teljesítőképességű biológiai anyag előállításáról és arról, hogy a tenyészállatok termelőképességét olyan színvonalra emeljük, amely az adott koncentráció és technológia feltételei között lehetővé teszi a termelési célkitűzések elérését. Az elmúlt évtized alatt a tenyészetek jelentős mértékben > konszolidálódtak, és ez a konszolidáció a csaknem 100 százalékos inszeminálással együtt megteremtette a tenyészállatok teljesítőképességének növeléséhez szükséges előfeltételeket. Ez az időszak kellőképpen igazolta, hogy a nálunk tenyésztett marha aránylag nagy ^ermelési tartalékokkal rendelkezik. A gyakorlati termelés már számtalanszor meggyőződött arról, hogy a tenyésztett állatok alacsony termelőképességének oka nem a fajtatulajdonságokban, hanem elsősorban a tenyésztési viszonyokban, főként a táplálás színvonalában rejlik. Például a Csehszlovák Szocialista Köztársaság állami tenyésztési vállalatai csupán 1974-ben 765 olyan tehénállományt tartottak nyilván, amelynek tejzsír termelést átlaga meghaladta az egy tehénre és évre átszámított 150 kg-ot, ami 4 %-os telzsírtartalom esetén 3750 kg, vagy még ennél is több átlagos évi tejtermelésnek felel meg. Ezenkívül tízével tartunk nyilván olyan állatokat, amelyek egy laktáción belül elért tejelése meghaladja az évi 9000 kg-ot. Amennyiben ezekhez az eredményekhez hozzászámítjuk a hizlalásban elért eredményeket is, akkor megállapíthatjuk, hogy a mi marhafajtáink az elmúlt időszakban aránylag kielégítően eleget tettek a velük szemben támasztott követelményeknek. Am a jelenlegi időszakban a szarvasmarhatenvésztés új szakasza kezdődik, amelyet az új technológiai eljárások jellemeznek. A távlati időszakra vonatkozó tanulmányokból kitűnik, hogy az állati eredetű élelmiszerek fogyasztásának feltételezett növekedése megköveteli a tej- és a hústermelés további fokozását, miközben viszonylag igényesebb feladatnak tűnik á hústermelés növelésére irányuló követelmény. A mi viszonyaink közötti konkrét tenvészcél egy olyan vegyes hasznosítású marhatípus nemesítése, amely a várható termelési viszonyok között megfelelő termelési eredményeket képes kimutatni. Ugyanakkor tekintettel kell lenni a tejtermelésre szakosított üzemek szükségletéire, vagyis az állományátlagok természetes ingadozása mellett a kívánt tejelési országos középátlag — 3600 kg tej — keretébe 4000, sőt 5000 kg átlagos tejtermelésű szakosított üzemeknek kell lenniük. Ami a hústermelést illeti, a szelektálást eljárásokat a hizlalásban állatonként 1000—1200 grammos napi súlygyarapodással kifejezett termelőképességre kell irányítani a magasabb vágási súly, kielégítő vágóérték és a takarmányértékesítés hatékonyságának a figyelembevételével. SZELEKCIÓS KRITÉRIUMOK A tulajdonképpeni nemesítő folyamatban a szelekció a következő döntő jelentőségű tulajdonságokra összpontosul: — az adott nagyüzemi technológiák segítségével elért tejtermelés; — hízási képesség és vágőérték; — a tőgy funkcionális és alaki tulajdonságai; — tejzsír- és fehérjetartalom; —• a termelőképesség és a morfológiai tulajdonságok kiegyenlítettsége; — az állat termelésre irányuló belterjes kihasználását befolyásoló tulajdonságok: — a termékenységet befolyásoló tulajdonságok. A szarvasmarha egész populációjában olyan szelekciós módszerek megválasztásáról lesz szó, amelyek az egész populáció átlagában a genetikai hatékonyság níaximalizálásához vezetnek, amely elsősorban az apaállatok — bikák és azok anyai ősének a szelekciójától függ. Ez megköveteli, hogy az előhasi teheneket a teljesítőképességük alapján közvetlenül az állomány keretében szelektáljuk. A nemesítés legfőbb kritériuma továbbra is a tejhasznosság lesz, mivel a tehenek tenyésztési technológia feltételeivel szembeni reakciója a teljes tejtermelésben mutatkozik meg a legjobban. Ennek alapján feltételezhető, hogy az állatok nagymértékű koncentrációja és a műszakosított környezeti feltételek között elért tejtermelés alapján végzett szelekció egyúttal olyan marhatípus nemesítéséhez vezet, amely kedvezően fog reagálni a feltételekre. A szelekciós folyamat keretében ki kell hangsúlyozni egyúttal a fejhetőséget is, mivel ettől függ a tej gyors kifejése és a progresszív fejési rendszerek okszerű érvényesítése. Itt érvényesíthető legjobban az összes előhasi tehén fejhetőségének értékelőrendszere. A fejhetöségi mutatót itt a 3 perc alatt kifejt tej mennyisége képviseli, amely egyúttal alapul ■ szolgálhat minden képességvizsgálat tárgyát képező tenyészbika átörökítő-képességének az ellenőrzésére. A bikák anyai őseinek a kategóriájában még vezetik a tőgy indexét, azaz az elülső és a hátsó tőgynegyedek tejtermelésének arányát. Ami a tejhasznosságot illeti, már a jelenlegi időszakban biztosítjuk a növendékbikák tulajdonképpeni teljesítőképessége alapján végzett szelekció formáinak a bevezetését. Ugyanakkor előfeltételeket teremtünk a szarvasmarha öröklődésének, hízékonyságána-k és vágóértékének az ellenőrzésére olyképpen, hogy ezt megvalósíthassuk a speciális hízékonysági és vágóérték vizsgáló állomásokon minden évben képességvizsgálat tárgyát képező összes tenyészbika esetében. A tej összetevői közül a szelekció a zsírtartalomra irányul, miközben a szelekció mértékegysége a teljes tejzsírtermelés. Előremutató irányzatnak kell tekinteni a tej biológiai értékének a növelését és a tej fehérjetartalmának megállapítására való fokozatos áttérést, valamint a teljes fehérjetermelés, mint távlati szelekciós kritérium bevezetését. Kívánatos lenne, hogy az állományok keretén belül nagyobb egyöntetűséget érjünk el nemcsak a tehenek testrámájában, hanem mind a tehenek, mind a hízóbikák termelőképességében is. A szelekció problematikáját még ezideig nem sikerült teljesen megoldani néhány további tulajdonság esetében, amelyeket az ún. technológiai szelekció közös fogalom alá sorolunk. Ezek közül elsősorban az állatok agresszivitását, flegmatikus viselkedését, más tehenek tőgyének szopására irányuló hajlamát, falánkságát (az adagolt takarmányok gyors elfogyasztására való képességét), az istállóban való mozgás során mutatkozó könnyű kezelhetőségét stb. kell figyelemmel kísérni. A TERMELŐKÉPESSÉG ELLENŐRZÉSE Amennyiben a szelekciót helyesen akarjuk megvalósítani, akkor következetesen meg kell valósítani a termelőképesség ellenőrzését. A jelenlegi időszakban a tejtermelő képességet ellenőrizzük a 466113 sz. Csehszlovák Szabványban rögzített elvek szerint. Megállapítják a tejhozamot, a tej zsírtartalmát, a tehenek élősúlyát, termelékenységét, a növendékmarhák nevelésének a minőségét, a fejhetőséget, és a kijelölt tenyészetekben a tej fehérjetartalmát is. A szocialista szektorban a tehenek termelőképességének ellenőrzését az I. fokú és a II. fokú termelőképességi ellenőrzés formájában valósítják meg. Ezenkívül vállalati ellenőrzést is folytatnak, amelyet a mezőgazdasági vállalat valósít meg önerejéből a tejelékenység és némely tenyészadat figyelemmel követésével a 466165 sz. szakigazgatósági szabvány szerint. A jelenlegi időszakban a termelőképesség ellenőrzésének jelentősége bővül. Elveszíti kizárólagos tenyésztői jellegét és bizonyos mértékig termelési jellegű intézkedéssé válik, főként az állatállomány növekvő koncentrációjának feltételei között. Az általános termelőképesség eredményeinek párhuzamosan kell elegendő alapot nyújtaniuk a tehenek, a bikák és a növendékmarhák értékelésére és szelektálására, az állományforgó irányítására, a tehenek állományon belüli szervezésére, a racionális takarmányozásra, valamint a gazdasági értékelésre és jutalmazásra is. Az így szerzett adatok nemcsak a mezőgazdasági vállalat szükségleteit szolgálják, hanem a tenyésztési szervezetek és az irányítószervek szükségleteit is. A termelőképességi ellenőrzés feltételeinek összhangban kell lennie az illetékes nemzetközi szabványokkal is, hogy az ellenőrzés eredményeit össze lehessen vetni más országok eredményeivel. Az ellenőrzés foka szerint az egyes tulajdonságok figyelemmel követésének módja különböző. Az illetékes vizsgálati évre a tejelésellenőrző adatok szerint a termelőképességi ellenőrzés adatait feldolgozzák és összesítve nyilvánosságra hozzák. Az alábbi értékmérő adatokat dolgozzák fel: a tehenek átlagos termelőképessége az első laktációs időszakban, a tehenek átlagos termelőképessége a második és a további laktációk idején, az összes tehén átlagos életteljesítménye a megszabott laktációs Időszakban, a tehenek átlagos vemhességek közötti időköze, a borjazó tehenek átlagos életkora, a viszonylagos tejtermelőképesség, a 3 perc alatt kifejt tej átlagos, százalékban kifejezett relatív mennyisége, a tőgy átlagos indexe. AZ ELŐHASI ÜSZŐK TENYÉSZKIVALASZTÄSA Az előhasi üszők istállójában szervezett tenyészkiválasztás célja többek között az állomány átlagos termelőképességének a fokozása, az állomány minőségi összetételének fokozatos javítása, valamint az állatok egészségi állapotának a feljavítását szolgáló feltételek kialakítása a tenyészet adott feltételeinek megfelelő egyedek kiválasztása útján. Az előhasi üszők állományaiban egyúttal feltételeket teremtenek a vemhes üszők laktációra való intenzív előkészítésére. Az előhasi tehenek termelőképességére vonatkozó adatok egyúttal a tenyészbikák örökítőképességének az ellenőrzésére is szolgálnak, ezért a mezőgazdasági vállalatok keretén belül elsődlegesen kell gondoskodni az előhasi tehenek állományának optimális és egyöntetű táplálásáról és gondozásáról, mivel ez a pontos és hatékony tenyészkiválasztás előfeltétele. Egyúttal figyelembe kell venni az alábbi követelményeket: — Gondoskodni kell arról, hogy minél több üsző nevelkedjék a csoportos nevelés standard feltételei között, mivel a borjak és az üszők már ebben az időszakban elsajátítanak néhány, a nagy befogadóképességű tehénistállókban fontos szokást, ugyanakkor megvalósul a tenyészet adott feltételei szempontjából alkalmatlan egyedek negatív kiválogatásának első fázisa. — Az előhasi üszők Istállójába kell összpontosítani és leborjaztatni minden továbbtenyésztésre alkalmas üszőt. Itt folytatódik a szükséges szokások elsajátításának folyamata és itt állapítják meg a fontos termelési tulajdonságokra vonatkozó szükséges adatokat. — Az állatok összes tulajdonsága alapján, beleértve az állatok nagymértékű összpontosításával és az adott technológiai módszerekkel kapcsolatos feltételekre való reakciót is, meg kell valósítani a nagy intenzitású tenyészkiválasztást. — A kiselejtezett üszőket a helyi adottságoknak megfelelően kell okszerűen széthelyezni és értékesíteni. A termelési tulajdonságokon kívül, amelyeket a termelőképességi ellenőrzés első fokozatának formájában rendszeresen figyelemmel kísérünk, az előhasi üszők tenyészkiválasztása az állategészségügyi szempontokat is figyelembe veszi. A szelekciós intenzitásnak az előhasi üszők esetében nem szabadna a 25 % alá csökkennie, mivel az intenzitás fokozása meggyorsítja az állomány feljavításának folyamatát. A konkrét eljárást a tenyészkiválasztás hosszúlejáratú tervébe kell foglalni, amely minden egyes mezőgazdaság! vállalat szarvasmarhatenyészete fejlesztési tervének részét képezi. AZ ÖRÖKLŐDÉS ELLENŐRZÉSE Az előhasi tehenek termelőképességi ellenőrzésének adatai alapul szolgálnak az összes vizsgált bika örökítőképességének ellenőrzésére az egész populáció keretein belül. A bikák tenyészértékének megállapítása a hasonlókorú leányok összehasonlításának módszerével történik — CC-próba a tejtermelésre, a tejzsír termelésre, a tejelési napok számára, az első borjazáskor az anya életkorára, valamint a tejelési görbe perzisztenciájának értékszámára, miközben az utolsó három adatnak tájékoztató és hitelesítő jellege van. A keresztezésre felhasznált bikákat azonos kritériumok szerint értékelik, ám a 25 %-nál nagyobb idegen fajta részarányú leánykeresztezettek összehasonlításakor a keresztezett, esetleg a hazai fajta leány-kortársairiak az adatait is felhasználják. Az eredményeket elektronikus számítógéppel dolgozzák fel. A bikák tenyészértékének a meghatározására legalább három tenyészetben nevelt 20 leánvutód tejelési adatait használják fel s a legfontosabb mutatóként a 3 perc alatt kifejt tej mennyiségét tekintik. A tőgy indexe (értékszáma) kiegészítő mutatóul szolgál. A tejtermelő képesség és fejhetőség öröklésének ellenőrzéséből származó adatok irányadók a bikák egész populációban való kihasználása szempontjából, de főként a csúcsteljesítményű bikák kiválasztásakor a potenciális anyákkal, azaz az egész populáció legjobb nőstényeivel való válogató pároztatásra. A bikákat a tejtermelésen és a fejhetőségen kívül a húshasznosság szempontjaiból is értékelik. A bikák tenyészértékét a kontroll hízialóistállókban, közvetlenül a mezőgazdasági üzemekben vizsgálják, továbbá az örökítőképességet és a végóértéket ellenőrző állomásokon. A termelőképesség ezen mutatóit értékelik: a felhizlalt utódok száma, a hizlalás befejezésekor elért átlagos testtömeg, a hizlalás befejezésekor elért átlagos életkor, átlagos tiszta súlygyarapodás és a tiszta súlygyarapodás indexe, átlagos napi súlygyarapodás. NEMESÍTŐ ELJÁRÁSOK A termelőképességek kívánatos irányban való nemesítésének tulajdonképpeni folyamata az egész populáció színvonalán történik, és nemcsak a fajtatiszta tenyésztésben, hanem a keresztezésben, valamint a tenyészbikák és az anyaállatok pontos és helyes irányított szelekciójában is megnyilvánul. Az egész folyamat meggyorsítása és intenzitásának növelése érdekében a szarvasmarha-nemesítés három formájával számolunk differenciáltan és olyan terjedelemben, hogy hatékonyságuk a lehető legnagyobb legyen. A következő tenyésztési eljárások alkalmazásáról van szó: — Az additív génhatás érvényesítő és a szülőpárok és utódaik hasonlóságára építő módszerek. — A szelekcióból származó heterózishatást érvényesítő módszerek. — A szelekció nélküli heterózishatást érvényesítő módszerek. A populációgenetika ezen a téren szerzett felismerései lehetővé teszik a világ létező génalapjának az aktív kihasználását. A nagy tenyészértékkel rendelkező tenyészbikák értékesítésének módja az adott haszontulajdonságok átörökítésére a komplex tenyészkiválasztási program megvalósításának egyik lehetséges és hatékony útja. A szarvasmarha génalapjának további kihasználási formája a haszonállat-előállító keresztezés, esetleg a fajtaátalakító keresztezés módszerét, amelyek tulajdonképppeni formája egész sor további tényező függvénye. Mindezek a tenyésztési módszerek, főként az első és második csoportba tartozók a szarvasmarhatenyésztés szakaszán kidolgozott nemesítőprogram tervezetének részét képezik. A tenyészkiválasztás alapvető célkitűzései és formái az egész Csehszlovák Szocialista Köztársaság területére és minden marhafajta — cseh tarka marha, szlovák tarka marha és pinzgauo marha — számára alkalmasak. A tulajdonképpeni nemesítő(Folytatás a 14-ik oldalon.)
