Szabad Földműves, 1975. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1975-10-18 / 42. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1975. október 18. 12 Űj üzemközi sertéshizlalda eredményei Három szomszédos földművesszövetkezet, a Iubál (libádl), a kamenlni (kéméndij) és a svodlni (szőgyénl) korszerű üzemközi sertéshizlaldát létesített Svodín község határában. A nagyarányú vállalkozás vezetője S 1 a b á к Jozef mérnök, aki szervezőképességeit az új üzemben eredményesen gyümölcsöztetl. A vállalkozás kezdeti nehézségeiről, általános helyzetéről, fejlődéséről és azon tapasztalatokról érdeklődünk nála, amelyeket az üzemelés rövid ideje alatt szereztek. Az építkezés 1971 júliusétól 1974 áprilisáig tartott. Az üzembe helyezés idejére Magyarországról KA-HYB (kaposvári hibrid hússertés) tenyészanyagot szereztek be. Múlt év júniusában 300 darab, októberben pedig további 400 darab elóhasl kocát vásároltak. Az első malac náluk novemberben jött világra. Az idei évet 104 előhasi kocával és 400 szopósmalaccal kezdték. A 500 darabban megszabott előhasi kocából már 420 állományban van. A nagyhizlalda teljes befogadóképessége 5000 sertés, beleértve a tenyészanyagot és a hízókat is, amiből már 4090 állományba került. A hizlalda teljes feltöltését év végéig szeretnék elérni. )ővóre műszaki változások miatt mindössze 85 vagon sertéshús termelésével számolnak, de 1977-ben már előreláthatólag elérik az évi 100 vagon sertéshúsban megállapított szintet. Idén 50 vagon mennyiségű sertéshúst állítanak elő, ebből 30 vagon mennyiségű az árutermelés. A gazdasági eredmény idén még csak kiegyenlítettre alakulhat. A részleges üzemelés ellenére az alkalmazottak létszáma harminc. Az építési tervben feltüntetett munkatermelékenység fizikai dolgozóként csaknem 800 ezer korona, mivel évi 18 millió korona értékű teljes termeléssel számolnak. Jövőre a munkatermelékenység tervezett értéke személyenként 500 ezer korona, idén viszont ennél kisebb. A sertéstelep kilenc épületből áll. Az elsőben műhely, garázs. fűtőolaj- és egyéb raktár, fűtőberendezés stb. kapott helyet. A második épület a fedeztető, a harmadik a vemhes kocáké, a negyedik az ellető, az ötödik a süldőnevelő, a további négy pedig hizlalda. Mesterséges fedeztetést alkalmaznak, amelyhez a spermát saját állományukban lévő kanoktól szerzik be. A KA-HYB előnye, hogy az anyasertéseket nem kell selejtezéskor ismét drágán vásárolni, hanem ezeket a saját állományból lehet kiválasztani. Ez pénzügyileg is előnyös, hiszen náluk évi 200—250 előhasi koca beszerzése darabonként 3000 koronás áron legkevesebb 600 ezer korona kiadást jelentene. Így viszont egy előhasi koca a hazai mesterséges fedeztetéssel együtt mindössze 1000 koronába kerül. Selejtezéskor csupán a kanok vásárlása elkerülhetetlen. Ezldálg három ízben került tőlük vágóhídra 250 sertés. A mérések szerint a KA-HYB húsaránya jobb a szlovák fehér fajtánál vagy a magyarországi Tetra hibridnél, mivel 105 kg-os darabonként! átlagsúlyban a szalonnaréteg vastagsága mindössze 23,5 mm volt. Szerződés alapján a nitrát vágóhídon levágott és kettéhasított sertést vágósúlyban árusítják. így az I. minőségi osztályba sorolt 28 mm-nél vékonyabb szalonnájú sertéshús klléjáért 19,50 koronát kapnak, а II. osztályúért pedig kg-onként 18,50 koronát. Az említett három szállítmányuk 88—92 százalékban az I. minőségi osztályba került. Élősúlyra átszámítva tehát legalább 18 koronát kaptak a sertéshús kilójáért s így 1,20 koronát nyertek. Ez náluk évente több mint 1 millió korona többletbevételt jelent majd a jövőben. Ezen nagyobb jövedelemre nem érdemtelenül tesznek szert, hanem а XIV. pártkongresszus irányelveivel összhangban, mivel a hús minőségének javításáról van szó. Idén augusztus végéig 57 dekás napi és darabonkénti súlygyarapodást értek el és 1 kg súlygyarapodáshoz 4,20 kg keverék-takarmányt használtak feli Mivel ezt a mennyiséget soknak tartják, intézkedéseket tesznek a túlzott takarmányozás felszámolására. A prelnuéi AGRA gyártotta külső tartályok-A svodíní üzemközi vállalat ablak nélküli sertéshizlaldái a katonásan sorakozó takarmány-tartályokkal. (A szerző felvétele) ban 7—10 napos takarmánykészletet tárolnak. A granulált száraztakarmányt spirál viszi az épületben lévő napi tartaléktartályba, onnan láncszerkezet juttatja az egyes fülkék pléhtubusaiba. Ezek alsó végét a padozathoz erősítették, felső végükre pedig adagoló mérleget helyeztek. A takarmányozás rendszerében rejtett tartalékot spjtenek, mert rájöttek, hogy a 8 órakor, a 10 órakor, a 14 órakor és a 18 órakor, vagyis a 4 óránként végzett takarmányozás alkalmával 10 órakor legrosszabb az állatok étvágya. Ezért mindennap ld órakor ellenőrzik a takarmányfogyasztást és ha a kutricában lévő hízósertések 25—30 percen belül megettük a takarmányt, úgy krétával a korlátra jelet húz az állatgondozó. Ha már két jelet húzott és a harmadik napon is megeszik takarmányadagjukat az állatok, akkor nagyobb takarmánymennyiség adagolására igazítja a mérleget. Erre szabályos időközökben, mégpedig hétfőn és csütörtökön kerül sor. A négy hizlalda közül jelenleg csak három üzemel. A jövőben egy állatgondozó két hizlaldában, vagyis 2000 hízósertés körül végzi el a szükséges munkát, 12 órás műszakban. Itt ketten váltják majd egymást. Minden hizlaldát négy negyedre osztottak fel, melyek mindegyike 20 fülkéből áll. Egy fülkében 12, az egész épületben pedig együttesen 980 sertés elhelyezését tervezik, ami gyakorlatilag 1000-nek vehető. Mind a kilenc épület melegvizes központi fűtéssel télen is a szükséges hőfokon tartható. Légelszívó berendezés tisztítja a légteret, még a rostpadozat alatti trágyacsatornában Is. A jelenlegi időszakban Í0 naponként 30 koca ellik és 40 kocát búgatnak. Az ellesi forgó évente átlagosan 2,4-szeres. A kocák termelékenysége évi átlagban 19,5 életképes malac, a párosított kocák vemhességi százaléka meg átlagosan 70 százalék. A szopós malacokat négy hetes korukban választják el. Évente öt kiselejtezett tenyészkant cserélnek ki, Magyarországról behozott tenyészanyaggal. Saját inszeminátoruk van, aki a spermavátelt is végzi, megállapítja a sperma életképességét, hígítja és a mesterséges megtermékenyítéssel értékesíti. Egy ellésből átlagosan 8—9 életképes malacot érnek el. A dolgozók jutalmazását 50 százalékban a tervteljesítéshez kötötték, aminek egyik lényeges mutatója a 25—30 kg-ot elérő malacok hizlalásba fogásának a mennyisége. Jövőre 3,5 millió, 1977-ben pedig már 4,5 millió korona haszonnal számolnak, ami azonban a takarmány minőségétől függ. A minőség jelenleg nem kielégítő, mert a keveréktakarmány összetétele egyenetlen, nem éri el a szabványminőséget. Az állítólag szitahíány miatt durva szemcsézetű és elsózott takarmány különösen a választott malacokra van káros hatással. A halliszthiány pótolhatatlan változást jelent a szabványminőséggel szemben. A tejporarány a COS-1 és COS-2 malac tápokban negyedévenként csökkent. Ezzel szemben a tápot teljesen tejpor nélkül, sőt cukor és gyógyszeranyag nélkül, tele zsiradékkal kapták kézhez. Ha mindezt figyelembe vesszük, az elért termelési eredményeket az üzemközi sertéshizlaldában rendkívül jónak lehet minősíteni. Remélhetőleg a fennálló hiányosságok csak átmeneti jellegűek és nem gördítenek sokáig akadályt a jelenleginél is jobb eredmények elérésének útjába. KUCSERA SZILARD Az üszők felnevelés! időtartaménak csökkentése A felnevelés környezeti tényezőinek javításával csökkenthető az első borjazási életkor, ami a tejelő állomány intenzívebb hasznosítását teszi lehetővé. A tehén-üsző arány teljes kialakításával azonos nagyságú állományban Jelentősen nő a közvetlenül termelő tehénállomány hányada. így az üszőnevelésben megtakarított takarmány és egyéb termelőeszköz a tehénállományban hasznosítható. A felnevelést Időszak megrövidítésével, és az első borjazási életkor csökkentésével 20 hónapról 24 hónapra, azonos tehénállomány után évenként 7,6 %-kal több borjúval lehet számolni. Ugyanekkor az egy tehénre jutó éves tejtermelés 3000 kg évi átlagszinten 147 kg-mal, 4000 kg-os szinten 192 kg-mal nő, a korábbi első borjazás hatására. A tehénférőhelyek számához viszonyítva csökken a tehénállomány repprodukcíójához szükséges üszőférőhely és ezzel kisebb lesz a tejtermelés beruházási önköltsége. Az első borjazási életkor 6 hónapos rövidítésével az üszőnevelés önköltsége 8—10 %-kal lesz kisebb. Vizsgáljuk meg, hogy a zárt rendszerben élő tehenek szaporodásának és tejtermelésének takarmányozási feltételeit milyen mértékben és hogyan, mivel tudjuk biztosítani. A szaporodás jelenleg még gondos és szakszerű üzemszervezés mellett sem egyenletes, mert nyáron és a téli istéllózés idején a fiziológiai takarmányigényt sok helyen nem tudjuk teljesen biztosítani. Ennek két oka van. Egyik a korszerűtlen takarmányozási szemlélet és gyakorlat, a másik a biológiai igényeknek nem minden tekintetben megfelelő takarmányozás. A takarmány ásványi anyag- és vitamintartalma nagy mértékben függ a termelés módjától, az Időjárási viszonyoktól, a takarmány előkészítésétől, az etetés módjától. Ezért az egyes komponensek arányai gyakran szöges ellentétben állnak a rendelkezésre állő táblázatok átlagértékeivel. Nem egyszer meggyőződhetünk arról, hogy ez a gyakorlat a gondos szakembert teljesen tévútra viszi, megoldhatatlan feladat elé állítja. Gondoljunk csak az ellést anyagforgalmi zavarokra leghajlamosabb, nagvtejfl tehenek tömeges ellésl bénulására. Nem feladatom a takarmányozási kérdések részletes taglalása, de említést kell tennem róla, mert a Jelenlegi takarmányozási gyakorlat negatív következményeit a szaporodáson, a tejtermelésen és az újszülöttek gyenge ellenállőképességén lehet legkorábban és elsősorban lemérni, továbbá azon, hogy a gyakorló állatorvos munkaidejének 60—70 százalékát- e területen végzett rendszeres munka teszt ki. A másodikként említett probléma a nem minden tekintetben megfelelő összetételű takarmány. Közismert, hogy a szaQorodás feltételeinek biztosítása már a felneveléskor kezdődik, mert a fiatal állatok petefészket Jóval érzékenyebben reagálnak a takarmányosságokra, mint a megalapozottabb nemi ciklusú tehenek. Általában négy komponens: a foszfor-, a kalcium, a karotín és a fehérje ellátás okozza a legtöbb gondot Régi tapasztalat, hogy a „nagy tejű“ tehenek mindig később lesz nek vemhesek, mint a klstejűek Más szóval, ha az állat a laktáclő elején, a maximális tejprodukcíő elérése előtt nem iverzlk, Illetve gazdag takarmányok nyújtása, nemcsak az ellést követő közismert anyagforgalmi „összeomlás“ veszélyének az elkerülése céljából, hanem azért Is, hogy a foszforellátottság feltétele a lágy szülőút tágulásának, a sérülésmentes ellésnek a 3—4 órán belüli magzatburok elvetésének és a petefészek gyors aktiválódásának, ami az involutlót gyorsítja, továbbá mert ez a savanyú kémhatású takarmány kedvez a tüsző- és tüszőhormonszint növekedésének és általában az ellés után az új nemi ciklus megindulásának. Az elmondottakból következik, a nemi szervek disztinkciójában ismerhető fel. Az ilyen állatok rendszertelenül folyatnak, lvarzásuk egyfázisú, egy részük állandóan nyugtalan, étvágyuk szeszélyes, tejtermelésük csökken. De megnyilvánulhat a zavar perzlstá- 16 sárgatest formájában is, amelyhez a külvilágból a hüvelyen és a hiányosan zárult nyakcsatornán keresztül a méhbe jutó baktériumok „Jóvoltából“, különböző jellegű és fokú méhhuruttá szélesedhet a nemi funkciók teljes pauzája kíséretében. Ilyenkor vagyunk azután kénytelenek a legkülönbözőbb eljárásoTartalékok a tehenek meddőségének megelőzésében nem termékenyül, lvarzása mindaddig kimarad, amíg a negatív ásványianyag-egyensúly nem kompenzálódik, ami csak a tejtermelés nagymértékű csökkenésekor következik be. Az egyes gazdaságokban nem ritka 15—16 hónapos ellésforgó legtöbbször Ilyen okokra vezethető vissza. Az sem véletlen, hogy a petefészek-cysták leggyakrabban a maximális tejtermelés Időszakában alakulnak ki. Az Ismertetett összefüggések és tapasztalatok egyértelműen rámutatnak arra, hogy a szárazonállás Idején és az ellés követő 1—3 hőnapban fokozott foszforigény Jelentkezik. Ekkor olyan takarmányt kell adnunk, amely könnyen emészthető és szénhldrátdűs, továbbá mely a létfenntartás és a termelés igényének kielégítésén túl lehetővé teszi az állat számára a foszfor tartalékolását. A fokozott foszforadagolás — megfelelő Ca-ellátottság mellett — az anyagforgalomra Is kedvező, mert ilyenkor optimális a Ca- és a P- visszatartás. Különösen fontos az ellés előtt és után a foszforban hogy a „foszfordepő* a biztosítéka a service period ős a két ellés közötti Idő rövidítésének Is. Ha ez elmarad, vagy elégtelen, akkor a petefészken kialakult tüszőt felváltó sárgatest állandósul és zavarja az újabb tüsző növekedési és érési folyamatát. Az ellés után a petefészken kitapintható sárgatest már nem a vemhességi sárgatest maradványa, hanem az említett Időszakból visszamaradt és megrekedt corpus luteum. Ezért fontos az lnvolutlő ellenőrzése és siettetése fizikális — és ha szükséges, gyógyszeres — beavatkozások felhasználásával is. Ellenkező esetben ez a lényegében kezdetben csak a petefészket érintő hormonális zavar csökkenti, majd leállítja a szaporodás anyagforgalmát tekintettel arra az élettani alaptörvényre, hogy az élő szervezet számára a létfenntartás az elsődleges és a fajfenntartás csak másodlagos. Innét származnak atünetmentes meddőség elnevezések, mert valójában a bántalom igen sokszor kllnikallag megfoghatatlan, kimutathatatlan és csak kát és gyógyszereket kipróbálni és használni. Ettől kezdve szakad az állatorvos nyakába a vég nélküli meddőségi kezelések nehéz korszaka, amely amellett, hogy fáradságos, költséges, nagy türelmet és kitartást igényel. Ha Ilyenkor a tervszerű és megfelelő kezelések Időszakát újabb takarmányozási és tartási nehézségek zavarják meg — és valljuk meg, mikor és hol nem lehet ezzel számolni —, akkor a gyógyulás csak nagyon lassan vagy az Is lehet, hogy egyáltalán nem következik be. így telnek el lassan hoszsú hőnapok az ellés után és így kerekedik ki lassan, de biztosan a 15—16 hőnapos országos átlagos ellési forgó! Hogy mit Jelent ez az „üresjárat“ közgazdasági szemszögből, elég csak egy adatra utalni, amely szerint a két borjazás között 12 hónapon túl minden hőnapos eltolódás 8,6 százalék csökkenést okoz a tejtermelésben. A gazdaságokra súlyos tehertételként nehezedik az üres, minduntalan vlsszaüzekedő, tejet csak mérsékelten vagy alig termelő gazdaságilag improduktív egyedek nagy száma, amelyek azonkívül, hogy növelik az önkölséget, csökkentik a tenyésztői kedvet is. Világos tehát, hogy a kívánt számú szaporulatot az ellesek Időközének rövidítése biztosíthatja. A legsürgősebb tennivalókat a gazdaságok részéről a következőkben foglalhatjuk össze: 1. A gazdaságos üzemeltetéshez szükséges a vezetési ismeret és gyakorlat, mert a közvetlen haszonszerzésre valő törekvés és a nemtörődömség még az egyébként jő feltételeket Is lerontja. 2. Biztosítani kell az állatok számára a létfontosságú amlnosavak mellett a megfelelő karotín-, foszfor-, kalcium- és nyomelemszükségletet, nemcsak a takarmányozási naplókban, hanem az Istállókban Is. 3. Fokozni kell az ágazat részére a szakmunkásképzést. 4. Javítani kell a munkakörülményeket. 5. El kell érni a szarvasmarhatenyésztésben dolgozók körében a szocialista brigádmozgalomba való széleskörű bekapcsolódást. 6. Gondoskodni kell a nyugodt, higiénikus, megfelelő levegőjű és hőmérsékletű környezetről, illetve elhelyezésről. 7. Az ellésl higiéniát maximálisan meg kell valósítani és ellenőrizni. 8. A csendesen lvarző egyedeket meg kell jelölni, szemmel kell tartani. 9. Az egyedi nyilvántartás felfektetése'— a tehén neve és száma, születést éve, termékenyítésének Ideje, a vemhesség megállapításának Igazolása, az ellés (vetélés) ideje, végül a gyógykezelések és beavatkozások ideje) „naprakész“ állapotban legyen. Ezekután jogos a kérdés, mit kell tenni (az állategészségügy! dolgozóknak) állategészségügyi téren az adott lehetőségek és körülmények között a szarvasmarhatartás rentabilitása érdekében. (Folytatjuk) Dr. Berényi Tibor
