Szabad Földműves, 1975. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1975-10-11 / 41. szám
1975. október lí. SZÖVETSÉGI SZEMLE L a szocialista mezőgazdaság építésében let államosítására, a szövetkezeti tagok földterülete azok önkéntes döntése alapján a szövetkezetek állandó és bérmentes használatába került. Az állam olyan földterületeket is juttatott az efsz-ek állandó és bérmentes használatába, amelyekről az állami gazdaságok elhelyezkedésük miatt nem gondoskodhattak. Az ilyen földterületek és a többi vagyon, amelyre a szö-r vetkezetnek használati Joga van, alapjában véve a kialakulóban levő szövetkezeti szocialista tulajdon oszthatatlan részét képezik. A szövetkezeti tulajdon az össztársadalmi tulajdonhoz viszonyítva alacsonyabb szintű. Az állami vállalat termékei az egész társadalom tulajdonát képezik, míg a szövetkezeti termékek tulajdonosa a szövetkezeti kollektíva. Az efsz-ek az egységes szocialista népgazdaság integrált részeként gazdálkodnak. Fejlődésüket a társadalom szükségleteinek megfelelően az egységes népgazdasági tervek, a szocialista jogrend és az illetékes állami szervek Irányítják. A mezőgazdasági termelés új szakaszának fejlesztésében a szocialista mezőgazdasági termelés mindkét szektora egyaránt részt vesz. Fokozatosan kiépülnek az állami gazdaságok magasan koncentrált szakosított vállalatai, gyorsan növekszik az efsz-ek anyagi-termelési alapja, kialakulnak a kooperáció alacsonyabb és magasabb fokú formái, létrejönnek az állami gazdaságok és az efsz-ek közös mezőgazdasági vállalatai. Ezekben a folyamatokban objektív szükségszerűségként megszűnnek a két szektor közötti különbségek, elsősorban azokon a területeken, ahol ezt a kooperációs tevékenység megköveteli, később pedig az elosztás, az önálló elszámolás érvényesítése és a társadalmasítás területén is. Az állami szektornak ebben a fejlődési folyamatban vezető szerepe van. az Állami mezögazdasägi vállalatok A CSSZSZK állami mezőgazdasági vállalatai az állami gazdaságok, a központilag Irányított állami mezőgazdasági szervezetek, az iskolai gazdaságok, a kutatóintézetek kísérleti gazdaságai és más, mezőgazdasági termelést folytató állami vállalatok. A csehszlovák állami_ gazdaságokat 1949-ben alapították. A fejlődés folyamán az állami gazdaságok társadalmi-gazdasági szerepe a helyzetnek megfelelően alakult, kezdetben a szocialista mezőgazdaság élcsapatát képezték mind a termelés, mind pedig a gazdálkodás és a szervezés területén, jelentős feladatokat teljesítettek az élelmiszerek és a mezőgazdasági eredetű ipari nyersanyagok termelésében, a gyengén gazdálkodó efsz-ek megsegítésében és a parlagon heverő földterületek megművelésében. Az állami gazdaságok földterülete a szocialista építés folyamatában gyorsan növekedett, s 1974- ben az egész CSSZSZK területén elérte az 1452,8 ezer ha mezőgazdasági földterületet, a mezőgazdasági összterület 20,6 százalékát. Ebből 1 019,2 ezer ha a szántó. Az SZSZK területén 1974-ben 362,0 ezer ha mezőgazdasági földterület volt az állami gazdaságok tulajdonában, ami itt az összterület 13,9 százalékát adja. Ebből 234,7 ezer ha a szántó. Az állami gazdaságok száma az ötvenes évek folyamán fokozatosan növekedett, később a földterület koncentrálása következtében csökkent, az egy állami gazdaságra eső átlagos földterület azonban megnagyobbodott. 1950-ben például a CSSZSZK viszonylatában 219 volt az állami gazdaságok száma 2749 ha átlagos mezőgazdasági földterülettel, 1960-ban 365 állami gazdaság átlagosan 3Í04 ha mezőgazdasági földterülettel rendelkezett, 1974-ben pedig a 290 állami gazdaság átlagos földterülete 4972 hektárra nőtt. Hasonló arányú változásokra került sor az SZSZK területén gazdálkodó állami gazdaságokban, ahol 1974-ben 77 állami gazdaság átlagos mezőgazdasági földterülete 4611 hetár volt, ezen belül a szántóterület 2986 hektárt tett ki. Az állami gazdaságok 1973-ban a bruttó mezőgazdasági termelés 16,1 százalékát és a mezőgazdasági árutermelés 19,2 százalékát adták. Az állami gazdaságok tulajdonában volt a szarvasmarha-állomány 20,4 százaléka, a tehenek 19,7 százaléka, a sertésállomány 13,9 százaléka és a baromfi 14,5 százaléka. Az állami gazdaságok adták a gabonatermés 18,1, a cukorrépa 15,3, a burgonya 10,6, a hústermelés 19,3, a tejtermelés 22,3 és a tojástermelés 22,5 százalékát. 1973-ban az egy átlagos dolgozóra számított bruttó mezőgazdasági termelés értéke elérte a 64 870 koronát. Az állami gazdaságoknak összesen 137 ezer dolgozójuk volt, ami a mezőgazdasági dolgozók összlétszámának 18 százalékát képezte. A központilag irányított állami mezőgazdasági szervezetek 1973-ban összesen 384 995 ha mezőgazdasági földterületen gazdálkodtak, ami az állami tulajdonban levő mezőgazdasági földterület 21,1 százalékát adja. Az állami szektorhoz tehát összesen 1824 ha mezőgazdasági földterület tartozik, az egész mezőgazdasági földterületnek csaknem 26 százaléka. A központilag irányított állami mezőgazdasági szervezetekhez nagy szakosított vállalatok tartoznak. Ilyenek a nemesítő és vetőmagtermesztő állami gazdaságok, a törzstenyésztő vállalatok, a különböző szakágazati vállalatokhoz, a Nagyhizlaldákhoz, a Baromfiüzemekhez, az Állami Halgazdasághoz, a Tachovi Állami Gazdasághoz, a Semprához, a Nltrai Állandó Mezőgazdasági Kiállítás Gazdaságához és más szervezetekhez tartozó üzemek. Ezeket a vállalatokat társadalmi jelentőségüknél fogva a nemzeti mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztériumok közvetlenül Irányítják. Az állami gazdaságok a mezőgazdaság szocialista átépítése idején progresszív szerepet töltöttek be. Szükséges, hogy vezető szerepük továbbra isjnegmaradjon a tudományos-műszaki haladás érvényesítése, a koncentráció, a szakosítás és a kooperáció folyamatában. AZ EGYSÉGES FÖLDMÜVESSZÖVETKEZETEK Az elmúlt év végén összesen 3619 egységes földművesszövetkezet volt Csehszlovákiában 1143 ha átlagos mezőgazdasági földterülettel. Az efsz-ek használatában van az összes mezőgazdasági földterület 61,0 százaléka és a szántóterület 65,6 százaléka (a háztáji gazdaságokat is beszámítva). Az egységes földművesszövetkezetek a párt vezetése alatt szocialista gazdaságunk jelentős részévé fejlődtek. A termelés dinamikus fejlesztésében, a termelés koncentrációjában, a munkatermelékenység színvonalában, a gépesítés és a kemizálás fokában, a hektárhozamokban és az állatok hasznosságában elérték a legjobb állami gazdaságok színvonalát. Az efsz-ek igazolták a lenini szövetkezeti gondolat helyességét, erejét és életképességét. Az efsz-ek lehetővé tették, hogy a földművesek aktív részt vállaljanak a szocialista építés feladatainak teljesítésében. Az egységes földművesszövetkezetek korszerű technikára és kollektív munkára épülő mezőgazdasági nagyüzemek, s a szövetkezeti földművesek osztálya a szocialista építés aktív résztvevője. Az efsz-ek adják a bruttó mezőgazdasági termelés és a mezőgazdasági árutermelés döntő hányadát. 1974-ben az efsz-ek részesedése a bruttó mezőgazdasági termelésben 56,3 százalékos, a mezőgazdasági árutermelésben pedig 62,0 százalékos volt. Az SZSZK területén az efsz-ek adták a bruttó mezőgazdasági termelés 58,1, és a mezőgazdasági árutermelés 67,7 százalékát. A CSKP XIV. kongreszsusának határozata új fejezetet jelentett az efsz-ek fejlődésében. A koncentráció, a szakosítás és a kooperáció kitűzött alapelveit a CSKP KB 1972-es áprilisi plenáris ülése fejlesztette tovább. Ezekből az alapelvekből indultak ki a mezőgazdasági termelés koncentrálásának, szakosításának, a kooperáció fejlesztésének és a mezőgazdasági termelés területi elhelyezésének 1985-ig kidolgozott járási programjai. E programok teljesítése során újjáépül a mezőgazdasági termelés anyagi-technikai alapja, s az egész folyamat magas színvonalú szervezési, műszaki és káderpolitikai előkészítést igényel. Az egységes földművesszövetkezetek 90 százaléka vesz részt a kooperáció valamilyen formájában. A kooperációs kapcsolatok elmélyülésével összefüggésben megkezdődött az efsz-ek egyesülési folyamata, amely az utóbbi időszakban lényegesen megerősödött. E folyamat eredményeként fokozatosan csökkent a szövetkezetek száma és nőtt azok átlagos mezőgazdasági földterülete. 1960-ban például 10 816 szövetkezetnek átlagosan 420 ha mezőgazdasági földterülete volt. 1972-ben az efsz-ek száma 5318-ra csökkent, átlagos területük azonban 768 hektárra növekedett. További egyesülések eredményeként 1974-ben 3619-re csökkent az efsz-ek száma, s átlagos mezőgazdasági földterületük elérte az 1143 hektárt. A koncentráció és a szakosítás folyamatában közös mezőgazdasági vállalatok keletkeztek, amelyek a résztvevő tagok magas száma szempontjából a kooperáció legelterjedtebb formáját képezik. A közös mezőgazdasági vállalatok többsége állattenyésztési termelést folytat. A közös mezőgazdasági vállalatok rövid idő alatt az élenjáró vállalatok szintjére emelkedtek, álalndóan növekszik a mezőgazdasági termelésben való részesedésük, szilárdul a gazdálkodásuk. A közös vállalatok sajátos formái a növények tápanyagellátására és a növényvédelmi munkák elvégzésére létesített agrotechnikai vállalatok, amelyek mezőgazdasági és más vállalatok részvételével épülnek. A közös szövetkezeti vállalatok tulajdonjogának szociálgazdaságl alapja továbbra is szövetkezeti. Általában több társult vállalat közös tulajdonáról van szó, ezért a közös szövetkezeti vállalatok szövetkezeti tulajdona a társadalmasítás magasabb fokán áll, s további lépést jelent a szövetkezeti és az össznépi tulajdon közelítésében. A mezőgazdasági termelés szakosításának és koncentrációjának elsősorban a mezőgazdasági termelés és a munkatermelékenység növelése a célja, s ezen az alapon a társadalmi szükségletek tökéletesebb kielégítésére irányul. Ugyanakkor a mezőgazdasági szocialista termelési viszonyainak további fejlesztését is szolgálja. Említést érdemel még az is, hogy a csehszlovák mezőgazdaságban a szocialista szektor mellett a kisüzemi termelés maradványai is előfordulnak. 1974 kezdetén az egyénileg gazdálkodó földművesek összesen 482 336 ha mezőgazdasági földterületen, az ország mezőgazdasági földterületének 6,8 százalékán gazdálkodtak. Ez a mezőgazdasági termelés számára kevésbé kedvező hegyvidéki és hegyaljai körzetekre összpontosul. A CSKP KB említett áprilist plenáris ülésének határozata lehetővé teszi, hogy az egyénileg gazdálkodó földművesek önkéntes alapon és a helyi viszonyoknak megfelelően szocialista mezőgazdasági üzemekbe lépjenek, vagy új szövetkezeteket alakítsanak. A MEZÖGAZDASÄG SZOCIALISTA RENDSZERÉNEK ELŐNYEI Tervszerűen fejlődő szocialista mezőgazdaságunknak elvitathatatlan előnyei vannak a kapitalista és a kisüzemi mezőgazdasági termeléssel szemben. A kapitalizmussal együtt véglegesen felszámoltuk a válságokat a munkanélküliséget, a dolgozó tömegek kizsákmányolását. A szocialista termelési viszonyok összhangban vannak a termelőerők adott színvonalával, lehetővé teszik a tudományos-műszaki haladás eredményeinek folyamatos kihasználását. Ä tudományos-műszaki haladás a jelenlegi kapitalizmus viszonyai között nem oldja meg a mezőgazdasági kisüzemi termelők helyzetét, hanem inkább fokozza a falu kapitalista differenciálódásának folyamatát. A nagyüzemek fokozatosan kiszorítják a kisüzemeket, s ezt a folyamatot most a kapitalista államok is gyorsítják. Főleg a 20 hektárnál kisebb mezőgazdasági üzemek szűnnek meg. Az NSZK-ban 1960-tól 1973-ig a mezőgazdasági vállalatok száma 1,4 millióról 960 ezerre csökkent, Franciaországban pedig 15 év alatt 30 százalékkal csökkent a mezőgazdasági vállalatok száma. Az USA-ban a kisüzemi gazdaságok helyét ipari szinten termelő óriásfarmok foglalják el, amelyek az árutermelés döntő hányadát adják. A burzsoázia osztályérdekeinek megfelelően a kapitalista nagyüzemeket fejleszti, politikai és ideológiai okokból azonban kénytelen figyelembe venni a kisüzemi termelők tekintélyes rétegének létezését. A burzsoá propaganda ezért a szocialista államok szövetkezeti agrárpolitikájával szemben az ún. családi vállalatok típusát igyekszik népszerűsíteni. Ez azonban a kapitalizmus feltételei között csupán illúzió marad. A mezőgazdaság „egészségesebb, szerkezetét tervező elméletek 80— 120 hektárban állapítják meg az üzemek minimális nagyságát, s azt is meghatározzák, hogy milyen számú állat tartása szükséges az üzem fenntartásához. Azonban ezek a vállalatok sem érhetik el a koncentrált nagyüzemi termelés gazdasági eredményeit, s aZ éles konkurrencia feltételei között fokozatosan beépülnek a kapitalista vertikális integrációba, melynek keretében a tulajdonos termelők gyakorlatilag az integráló nagyüzemi érdekeltségek bérmunkásaivá válnak. A kapitalizmus tehát képtelen megoldani a mezőgazdasági kisüzemi termelés problémáját a dolgozó földművesek érdekelnek megfelelően. A szocialista államok eredményei ezzel szemben meggyőzően bizonyítják a szocialista mezőgazdasági nagyüzemi termelés előnyeit, fejlődésének dinamikáját, a rendszer stabilitását, valamint a mezőgazdasági dolgozók biztos jövőjét. A KGST-tagországok gazdasági integrációja a szocialista mezőgazdaság további fejlődése számára újabb lehetőségeket biztosít. A MEZÖGAZDASÄG FEJLESZTÉSÉNEK FELADATAI A CSKP XIV. KONGRESSZUSA UTÄN A CSKP XIV. kongresszusa a szocialista mezőgazdaság szúmára célul tűzte az intenzitás és a munkatermelékenység további növelését, a termelés anyagi-műszaki alapjának átépítését és korszerűsítését, a tudományos-műszaki haladás ismereteinek szélesebb körű érvényesítését, a koncentráció, a szakosítás és a kooperáció előnyeinek kihasználását. A kongresszus a gazdaságpolitikai célok kitűzésénél a gazdaság elért színvonalából, a források és a lehetőségek reális értékeléséből indult ki. A gazdaságpolitika fő tartalmaként a népgazdaság hatékonyságának sokoldalú növelését jelölte meg, a növekedés intenzív tényezőinek kihasználása alapján. A mezőgazdaság szakaszén az volt a fő feladat, hogy a bruttó mezőgazdasági termelés növekménye fedezze az élelmiszerfogyasztás növekedési többletét. Ennek megfelelően az 5. ötéves terv irányelvei szerint a mezőgazdasági össztermelést 14 százalékkal, a mezőgazdasági árutermelést pedig 18—19 százalékkal kellett növelni. A terv gyorsabb ütemet irányzott elő a növénytermesztés, elsősorban a gabonatermesztés, a burgonya- és a takarmánytermesztés területén, a növekvő állattenyésztés takarmányalapjának biztosítása céljából. A CSKP XIV. kongresszusának mezőgazdasági vonatkozású határozatait a CSKP KB 1972-es áprilisi plenáris ülése fejlesztette tovább. Az elfogadott megoldások komplex intézkedéseket tartalmaznak, amelyek a népgazdaság valamennyi érdekelt ágazatának összefüggő és tervszerű fejlesztésére irányulnak. A határozatok kötelező feladatokat tartalmaznak mind a mezőgazdaság, mind a többi ágazat, a gépipar, a vegyipar, az építőipar, a mezőgazdasági tudomány és kutatás, valamint az irányító szervek számára. Az áprilisi plénum rámutatott annak szükségességére is, hogy a párt- és állami szervek konkrét elemzések alapján olyan intézkedéseket tegyenek, amelyek az átlagon alul gazdálkodó vállalatokat minél gyorsabban az átlagosak színvonalára, az átlagosakat pedig az élenjárók színvonalára emelik. Az elvégett elemzések kimutatták, hogy ezen a szakaszon még jelentős és gyorsan mozgósítható tartalékok vannak. E feladat teljesítésével összefüggésben nagy jelentősége van a komplex szocialista racionalizációnak, amely lehetővé teszi a tudományos és műszaki ismeretek céltudatos kihasználását a termelés hatékonyságának, gazdaságosságának növeléséhez, hogy a társadalom a források, vagyis az idő, az anyagok, az energia és az emberi képességek optimális kihasználásával érhesse el célját. A szocialista racionalizációnak nemcsak a termelés növelése a célja, hanem az élet- és munkafeltételek javítása is. Ebben rejlik az alapvető eltérés a kapitalista racionalizációtól, amely a nyereség növelésének és a kizsákmányolás fokozásának az eszköze. Szocialista gazdaságunk további fejlődése szempontjából elsődleges jelentősége volt a CSKP KB elmúlt évi novemberi plenáris ülésének, amely értékelte a XIV. kongresszuson elfogadott határozatok teljesítését, s levonta a következtetéseket a kapitalizmus általános válságának elmélyülésével kialakult világgazdasági helyzetből. Az utóbbi időben ugrásszerűen megnövekedtek a nyersanyagok, az energia, az élelmiszerek és a takarmányfelék világpiaci árai. A kapitalista államokban gyors ütemű az infláció, csökken a termelés, növekszik a munkanélküliség. Ez a fejlődés a mi gazdaságunkat is kedvezőtlenül érinti, mert a behozott nyersanyagok és anyagok egy részét a kapitalista piacokon vásároljuk. A megnövekedett beszerzési árak terhét nem akarjuk a dolgozók vállára helyezni, hanem a termelésben tett aktív intézkedésekkel, a hatékonyság növelésével, jobb gazdálkodással akarjuk azt ellensúlyozni. Ebben atf irányban nagy Jelentősége van a szocialista gazdasági integráció elmélyítésének is. Fokozottabb mértékben kell érvényesíteni a tudományos-műszaki haladás eredményeit és saját természeti forrásaink kihasználását. A mező- és az erdőgazdaság Jelentős mértékben hozzájárulhat a problémák megoldásához, a hatékonyság növeléséhez. Nagy lehetőségeink vannak társadalmunk egyik legnagyobb forrása, a termőtalaj, valamint a termények hatékonyabb kihasználásában. A növénytermesztés szakaszán meg kell teremteni a feltételeket a gabonatermesztés további növeléséhez, hogy a következő években gabonafélékből — a kukoricát is beleértve — önellátókká váljunk. További jelentős feladat Л cukorrépa, a fehérjetartalmú takarmánynövények, a hüvelyesek, a zöldség- és gyümölcsfélék termesztésének a növelése. Különleges figyelmet igényel továbbá a hazai fehérjeforrások maximális kihasználása. Az igényes feladatok teljesítése jelentős mértékben függ i dolgozók aktivitásától, kezdeményezésétől. A tartalékok feltárására irányuló kezdeményezésben a pártszervezetek és a kommunisták haladnak az élen. Az 5. ötéves terv feladatainak túlszárnyalásához Jelentősen hozzájárultak a szocialista munkaverseny különböző formál, s azok a kötelezettségvállalások, amelyeket a mezőgazdaság dolgozói hazánk szovjet hadsereg által történt felszabadítása 30. évfordulójának tiszteletére tettek. A növekvő feladatok szempontjából elkerülhetetlenül szükséges, hogy a marxizmus-lenlnlzmus elvei alapján tovább erősödjön a párttagok szervezési, eszmei és akcióegysége, s hogy a pártszervezetek fokozottabb igényességgel érvényesítsék a párt vezető szerepét a szocialista mezőgazdaság és egész népgazdaságunk előtt álló feladatok eredményes teljesítésében. i
