Szabad Földműves, 1975. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1975-08-16 / 33. szám

NAPENERGIÄS GYÜMÖLCS ASZALÓ. A taskenti míísza kl, fizikai intézetben szer­kesztett napenergiás szárító gép a negyedére ötödére csökkentheti a gyümölcs- és főzelékfélék szárításának költségeit. A berendezés 20 üvegpanelből áll: a hat négyzetméteres panelek dél felé nézve 25 fokos szöget zárnak be a vízszintessel. Az általuk felhevített leve gőt vezetik be a szárítókam­rába: ennek 4,5 köbméter a térfogata és 000 kilogramm nyi gyümölcs fér el benne. Eltekintve a szárítási folya mat meggyorsításától (a ki magvazott szilva szárítását például a hatszorosára gyor­sítja a napszárító gép), az új gép működése sokkal gaz­daságosabb is. A hagyomá­nyos módon, a szabadban szárított gyümölcs- és főze­lékfélék szárítás közben szennyeződnek és rovarok kerülhetnek közéjük: a zárt szárítás esetében nincs szükség utólagos tisztításra. A taskenti tudósok egyéb ként kimutatták a leggaz­daságosabb használati mó­dot: csak félig szárítják meg a gyümölcs-, zöldség­féléket a zárt napkamrában, majd a szabadban fejezik be a szárítási folyamatot. Ezzel a módszerrel a beru­házás költségei egy fél szá­rítási időszak (évszak) alatt megtérülnek. ASZALT SZILVA KÉSZÍTÉ­SE. Az aszalás a gyümölcs­tartósítás legrégibb, ősidők óta használatos módja. A nap a legolcsóbb energia­­forrás, s ha tartósan forró, száraz idő van, nálunk is nagyszerűen kihasználható. Jobb minőségű aszalványt azonban csak szabályozható hőmérsékletű berendezése­ken készíthetünk. Legegy­szerűbb és legsikeresebb módja: sütőben eserényekre rakva szárítani a gyümöl­csöket. (A cserény egy fa­vagy vaskeret, amelyre sű­rű dróthálót feszítünk.) A hőmérséklet az aszalás kezdetén és végén legyen a legalacsonyabb (50—60 C- fok), a félidejében pedig a legmagasabb (75 C-fok). A sütő hőmérsékletét hőmérő­vel ellenőrizzük, nehogy a gyümölcsöt tűlszárítsuk vagy megégessük. Ezt a sütő ajtajának kinyitásával sza­bályozzuk, így egyidejűleg a vízgőzt is elvezetjük. Az aszalást befejezhet­jük, ha a gyümölcs száraz, összenyomásra vagy ketté vágva nem ereszt levet, és gumiszerű. л csemegeszőlők érése Ide­­jén a legeredményesebb védekezés a rovarok összefog­­dosása. Ez ugyan csupán rész­leges eredményt hozhat, mégis jelentősen csökkenti a kár mér­tékét. Függesszünk a fákra vagy a szőlőskert karóira, huzalaira darázsfogő üveget (rajz). Ez a következőképpen készül: vá­lasszunk egy olyan — lehető­leg fehér falú — palackot, a­­melynek a feneke homorúra van kiképezve, és acélszöggel', kalapáccsal üssünk a fenekén körülbelül 1 cm átmérőjű lyu­kat. (Ha az üveg száját desz­kalapra helyezzük, akkor ez nagyobb nehézség nélkül sike­rül is!) Ezután készítsünk drót­ból akasztószerkezetet, duga­­szoljuk be a palackot, és tölt­sük meg egyharmadáig csalo­gató folyadékkal (kétszeres hí­­gítású sörrel, két-három evő­kanál ecettel és egy-két evőka-Védekezés a darazsak ellen nál cukorral). Ez a folyadék a méheket nem vonzza, a dara­zsak viszont igen kedvelik, a lyukon át az üvegbe repülnek, onnan kijutni azonban nem ké­pesek, és a folyadékban meg­fulladnak. Az edényeket időn­ként ki kell üríteni és friss fo­lyadékkal feltölteni. Jó módszer — különösen sző­lőben — a zacskózás is. A für­töket tüllből vagy más szellős textiliából készült zacskóba bújtatjuk, mielőtt még zsendül­­hi kezdenének. A műanyag zacskó csak akkor alkalmas e célra, ha sűrű, apró lyuka­kat fúrunk rá. Éneikül a bo­gyók a zacskó belsejében be­­füllednek. ha viszont nagyok a lyukak, a darazsak is áthatol­nak rajtuk. (Kész) ■ ♦» *>.♦> *1« ♦> ♦-« ♦> ♦’< ► <C * ♦> Л « * - - ♦> *-> »> ■ - ♦> ♦> ♦> «> « A KISKERT JOBB KIHASZNÁLÁSÁÉRT! Piramis alakú szamócaültetvény Általános szokás szerint ágyásokban termel jük a szamócát. Igen ám, csakhogy ez nagy területet igényel, viszont aki végre kiskerthez jut, annak nagyon meg kell gondolnia, mit te­gyen bele, miből mennyit vessen vagy ültessen, hogy ésszerűen, de ugyanakkor célszerűen is hasznosítsa a rendelkezésére álló területet. Mindenki szereti a szamócát, sokan mégsem termelik, mert nagy területet igényel. Én pi­ramis alakú ültetvénnyel oldottam meg a prob lémái. Jó tapasztalataim vannak vele, ezért esak ajánlani tudom a kiskert tulajdonosoknak. A piramis alakú szamúcaiiltetvény mindösz­­sze 4,80 m2 —utakkal együtt 6,78 mz — alap területet vesz igénybe, s e területre összesen 70 tő szamócát ültethetünk. Ezen módszer elő nyei közé tartozik, hogy a gyümölcs 5—7 nap pal korábban érik be és nem támadja meg a szürkepenész. HOGYAN KÉSZÍTSÜK A PIRAMIST? Először is válasszuk ki a helyet — lehetőleg naposat — ahol megépítjük a piramist. A ki szemelt helyen terítsünk a földre 2.4X2,4 mé teres, nyúlketrecek készítésénél használatos drótszövetet úgy, hogy minden oldalon 10 cm kimaradjon (ezt erősítjük majd a piramis alap­deszkáihoz). A drótszövetet azért tesszük a földre, hogy a szamócát kedvelő és károsító kártevők ne jussanak be a piramisba, illetve a szamócásba. A piramist észak-dél irányba épít sük, körülötte 40 cm széles muiikaiitat hagy junk. A piramis közepébe tegyünk 1,30 méter hosszú, öntözővíz kijuttatására alkalmas fura tokkal ellátót! csövet. A piramis közepét tölt sük ki friss trágyával, régi falevelekkel stb., hogy öntözés után ielmelegítsék az egész pira­mist. A piramis építésének munkameneté a követ kezű. Készítsünk be 24 folyóméter gyalulatlan. 250 mm széles deszkát. Az egyik hosszanti élét minden deszkának gömbölyítsük le, hogy a rajta nyugvó, a termés súlyától megterhelt szárak le ne törjenek. Az alapot 2,2 X 2.2 méleresre készítsük, vagyis ekkora területet kerítsünk körül a 250 mm szé­les deszkákkal. A nyert keretet töltsük meg műtrágyává] kiegészített, jól érett komposzttai (a középen elhelyezett cső körül már istálló­­trágya van). Az így nyert alapra építjük fokozatosan az 1,7 X 1,7 méteres, az 1,2 X 1,2 méteres, a 0,7X11,7 méteres és végül a 0,2 X 0,2 méter alapterületű lépcsőzetet. Az utolsó „emelet“ közepén emel kedik ki a szilárd fenékkel és oldalán furatok­kal ellátott esd, melynek segítségével majd vizet juttatunk a piramis közepébe. A piramist legalább négy héttel a palánták ültetési ideje előtt kell elkészíteni, mert a földnek kellően le kell ülepednie. Én már júliusban kiültettem a palántákat, hogy jól begyökerezzenek, mire beköszönt a tél. Mivel ebben az időben még sehol sem kap­ható Ultetőanyag. azt is magam termeltem ki. A hagyományos termelésnél legtöbb és legszebb gyümölcsöt adó töveket még az előző évben megjelöltem. Amelyik növénynek nem kell gyü­mölcsöt táplálnia, az indákat, ezek végén pe­dig gyökeres ültetőanyagot fejleszt. Az anya­növények indáinak minden csomója alá kis virágcserepet vagy PVC pohárkát tettem, hogy segítsem az egyszerre történő gyökerezést. Összesen 70 tö palántára van szükségünk a piramis betelepítéséhez: a földszinten 4X7, az első lépcsőn 4 X 5, a másodikon 4 X 3, a harma­dikon 4X2 és az utolsó lépcsőn 2 darab palán­tát helyezünk el. A gyomokat kelés után azonnal tépjük ki. Kapálni szükségtelen. Tapasztalataim szerint kiültetés után mintegy 14 nappal ajánlatos megöntözni az ültetvényt a Fragarin készít­mény gyengébb oldalával. Az elkövetkező évben virágzás elntl Mikrolával kezelem az ültet­vényt. Ä piramis alakú szamócaültetvény létrehozá­sa kezdetben több fáradságot igényel, mint az egyszerű ágyásos telepítés, de a terület jobb kihasználása, a gazdag és egészséges termés mindenkor kárpótolja a kiskertészkedőt. íj-h) о ♦% ♦> m ♦ ♦ ♦ ♦ 4 ► ♦> ♦> ♦> ♦:« m *:« ♦> ♦> * ► ♦ ♦> ♦.< ésszerűen, eredményesen Németh Gyula, a ielinicei földművesszövetkezet könyve­lője mindig is szerette az álla­tokat. Néhány tyúkot, nyulat mindig tartott. így azután nem sokat tétovázott, amikor végre a faluban is életre hívták a Szlovákiai Kisállattenyésztők Szövetségének helyi szerveze tét, hanem belépett a tagok so­rába. Tíz éve tagja a szervezet­nek. Mit tart? Baromfit és julio kát. Tíz darab teghorn tojója és hat merinója van. Eleinte még nyuiakat is tenyésztett, de a takarmánygondok választásra kényszerítették, s ő a juhok mellett döntött. — Évente cserélem a tojó kát, akárcsak tenyésztőtársaim. Szervezetünk minden kiste nyésztő számára biztosítja a szükséges tenyészanyagot. Lé­nyegében ezért nem értem, mi­ért vonakodnak sokan a szer­vezeti életttől. Vagy nekik mindegy, hogy a négy öt éves csenevész, csak elvétve tiszta vérvonaló állatok mennyit esz­nek és mit adnak érte cserébe? Ügy látszik. De nem ártana né­ha azzal is gondolni, hogy össz­társadalmi szempontból koránt­sem mindegy, mennyi szemele­­séget etetnek fel — vagy mond juk meg nyíltan, pazarolnak el — feleslegesen a háztájiban évente! Mert nálunk még a szö­vetkezettől kapott pecsenye csirkéket is évekig meghagyják egyesek. Az állat már lassan olyan nehéz, mint egy óriás­­belga anyanyúl s annyit eszik, akár három megtermett te­nyészkakas, haszon meg sehol. Németh elvtárs hozzáértően gondoskodik állatairól. Ezt ta nósítja például az a tény is, hogy a leghorn tojók évente és darabonként átlagosan 210— 225 darab tojást termelnek. Ta valy például közel 1400 tojást értékesített, s emellett még az ugyancsak népes család igé nyei is kielégítést nyertek. Pe dig szeretik ám a tojást mind annyian! — Valamikor szanaszét sza ladtak a csirkék az udvaron, utcán, most meg úgy vigyázunk rájuk, mint a szemünk fényére — szól Németh elvtárs. — Ha kicsit hidegebb van, még be is fűtünk a csibenevelőben, ne­hogy csak egy csirke is elhull­jon. Mert, milyen tenyésztő az. akinek fölforognak az állatai? Később füvesített udvaron tar­tom őket. Hej, de szeretnek is ám otl. Ügy nőnek, domborod nak, mint a kívánat. A kiutalt táp mellett házilag készített keveréket is kapnak az állatok. Egy mázsa keveré­ket 40 kg búzadarából, 40 kg kukoricadarából, 15 kg darált borsából és 5 kg apróra zúzott (vagy szintén darált) lucerná­ból készít Németh elvtárs. Eb­ből a keverékből azután 12—15 dekát fogyasztanak naponta és darabonként a tyúkok. Nyáron zöldet, konyhai vagy konyha kerti hulladékot, gyomot, csa­lánt, falombot, télen pedig re­szelt takarmányrépát és főtt burgonyát is kapnak a tojók, jó kondícióban vannak, termel­nek is szépen. Selejtezéskor az egyéves tojók 3—3,2 kg átlag súlyt érnek el, tehát hús is van bőven. Egyébként a követelmények nek megfelelő etető és itató edényeket használ a baromfiak nál. Ezeket rendszeresen tisz­togatja, időnként fertőtleníti. Naponta kétszer eteti a tyúko­kat. az ivóvizet pedig három­szor cseréli ki frissre. Közben mindig tisztára mossa az edé­nyeket. Az ivóvízbe időnként AD—3 vitamin készítményt is tesz a csirkéknek. Amikor el­érik a 30 dkg os átlagsólyt az állatok, Eritrocidin t ad he ne­kik, ugyancsak ivóvízben, jó Húsban, esetleg augusztus ele­jén már tojni kezdenek a jer cék. A juhok takarmányának dön tő része a határi kaszálókról származik, de némi lucernát a kertben is termel Németh Gyu­la. Július derekán már — sze­rény becslések szerint — mint­egy 30 mázsa szénája volt be­készítve télire. Nem halogatta az ntolsó napokra ezt a mun kát, s jól tette. Valahogy így kellene ezt csinálni mindenki­nek, akkor télen nem kellene annyiszor (kényszerből) meg köszörülni á kést. A juhok is meghálálják a gon­doskodást. Tavaly például ju honként 7,5 kg kiváló minősé­gű gyapjút értékesített, de volt olyan juh is, amelyik 9,5 kg gyapjút adott. A bárányokat is eladja, mert állománynövelési szándékai már nincsenek ki győzi takarmánnyal? —, a juh­húst meg emlegetni sem szere­tik a családban, nem még fo­gyasztani. — Nem is olyan régen még sok juh volt itt Légen. Persze akkor még több volt a határi út, a rét és a parlagon heverő föld, volt hol legeltetni, kaszál­­gatni. Most a nagyüzemi ter­melés minden talpalatnyi föl­det kamatoztat, s ez rendjén is van. Legfeljebb kevesebb juhot tartunk. Egyre kevesebbet. Már talán nyolcvan sincs a község­ben. De ha jól meggondolom, talán ezekre se volna szükség. A kisállattenyésztés — úgy mondják — a kellemes össze­kapcsolása a hasznossal. A ju hóknál ez nem így van. Mert mi ott a kellemes? A szabad időben végzett megerőltető munka semmi esetre sem az. A kistenyésztő szórakozásból tart­sa az állatokat, ne koloncnakl Gyula bácsi helyesen gondol­kozik. Nem afölött siránkozik, hogy a szövetkezet gabonát vagy kukoricát termel a feltört, korábban kihasználatlan terü­leteken. hanem azt kutatja, az adott lehetőségek mellett mi a legcélszerűbb megoldás. A nyúl­­teoyésztés felé orientálódik. Evekkel ezelőtt tartott már nyuiakat, igy vannak bizonyos tapasztalatai, s a nyúlhúst leg­alább szeretik is a családban. No meg a felesége és az unó kák is szívesebben segítenek majd a nyuiakat ellátni, mint­ha a birkák közé hívná őket. Helyesen döntött, most már a tetteken a sur. Reméljük, a megvalósítás is sikerül! (k á d e k) 5» **• »j* .*) »** ♦♦♦ ♦♦♦ «$♦ ♦♦♦ »*. «$♦ «$♦ •*« «J* »*• »** »** «*« »*• «J* *** *** *** ♦♦♦ ♦♦♦ «5» *j* *l* »*• *J> «J* «J» *J> «J» «J» «$* ♦»» j» z NDK-ban megjelenő Der . ” Lehbrief az alábbiakban foglalta össze a csibekeltetés sikertelenségét előidéző leg­gyakoribb okokat és a hibák kiküszöbölésének módjait. A tojásoknak több mint 10 százaléka nincs megterméke nyítve. Ok: túl kövérek a tojók, egyoldalúan takarmányozzák a kakasokat, rossz a takarmány összetétele (vitaminok és nyom­elemek), öreg a kakas vagy a tojás, sok tojó jut egy kakasra. Megoldás? Megfelelő takarmá­nyozás, a nemek megfelelő ará­nyának kialakítása, 10 napnál öregebb tojást ne keltessünk. Nagy az elhalást százalék. Ok: kevés az oxigén, túl nagy a meleg a keltetőben, hiányzik a D és E-vitamin, rokonte­nyésztés. Megoldás: javítani kell a szellőztetést, biztosítani kell a megfelelő hőfokot, he­lyes összetételű takarmányt kell etetni s meg kell vizsgálni a degenerálódás lehetőségeit. A csibék átütik a tojás héját, de nem kelnek ki. Ok: kicsi a levegő nedvességtartalma, hely­telen a tojások forgatása. Meg­változatos eledelt adjunk a tyúkoknak! Elhalás közvetlenül a kelés előtt. Ok: nem megfelelő a kel­tető hőmérséklete és a levegő páratartalma, hirtelen és erős Hol a hiba? oldás: betartani az előírt lég­­nedvességet, szakszerűen eljár­ni a tojások forgatásakor. Elhalás a keltetés 12—14. napján. Ok: kevés a tápanyag­tartalék a tojásban, tehát fel­tétlenül javítani kell a tojók takarmányát. Több összetevőjű, lehűlés, erős rázkódás a tojá­sok forgatásakor. Megoldás: a megfelelő hőfok és légnedves­ség biztosítása, az utasítás és előírás szerinti hűtés, óvatos forgatás. Túl korai vagy túl kései ke­lés. Előidézője a túl magas vagy a kelleténél alacsonyabb hőmérséklet. Ezen kell változ­tatni. Túl hosszú idő telik ei az első és az utolsó csirke ke lése között. A csirkék nedve sek, ragacsosak esetleg abnor málisak. Ennek oka lehet a rossz hőfok vagy páratartalom, a friss és öreg tojások egyszer­re történő keltetése, öröklött tulajdonság, vagy a tojás vita­min hiánya. Megoldás: a meg­felelő hőfok és páratartalom biztosítása, ne keltessünk öreg tojásokat, körültekintőbben jár­junk el a tenyészállatok kivá­lasztásakor és biztosítsunk ál­lataink számára megfelelő osž­­szetételű takarmányt. A csirkék nagyok és puhák. Ennek oka, hogy a keltetőben általában a kelleténél hidegebb volt. Tehát vigyázzunk a meg­felelő hőmérséklet betartására! Ford.: —ká —

Next

/
Thumbnails
Contents