Szabad Földműves, 1975. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1975-08-16 / 33. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1975. augusztus 18. 15 A teleltetés nemcsak azért fontos, hogy a méhcsaládok sikeresen átélhessék a telet, hanem a tavaszi fejlődés tekintetében is. Az aránylag korán bekövetkező hordást így sikeresebben kihasználhatják. Mi szükséges ahhoz, hogy ezt a célt elérhessük? a) a családokat úgy készítsük elő, hogy minél több, jól táplált fiatal méhhel teleljenek, amelyek más munkák által (főleg Hasítás táplálásával) nem voltak elfoglalva; b) gondoskodnunk kell arról, hogy a méhcsaládoknak minden feltételük meglegyen, hogy a tél károsító hatásainak (hideg, szelek, zavarások stb.) az elkerülésére; c) melegebb idő beálltával úgy kell a családokat hogy augusztusban, valamint szeptember elején kikelő méhek már ne termeljenek pempőt a fiasítás táplálására. Arra kell törekednie, hogy a méhek szervezetében felgyülemlett zsír- és fehérjeanyagok télen megmaradjanak a tavaszi fejlődéshez. A megkímélt méhek liosszúéletűekké válnak, s tavasszal még sokáig dolgozhatnak a családokban, mindaddig amíg a tavasszal fejlődött nagymennyiségű fiatal méh fel nem váltja őket. Hogy ezt elérhesssük, szükséges, hogy a b) pont alatti teendőket idejében megvalósítsuk. A teendők későbbeni elvégzésével már nem érhetjük el a kitűzött célt! 2. Augusztus közepe táján átvizsgáljuk a családokat, miután már előbb eltávolítottuk a mézkamrákat. A fészekben megvizsgáljuk a fiasítás mennyiségét és minőségét. Egyúttal megálla pítjuk a család erőnlétét. Mindazon kereteket, melyeket eltávolítjuk a fészekből, a méhek nem lepnek sűrűn, vagyis leszűkítjük a csalá-Készüljünk a méhcsaládok áttel éltetésére! kezelni, hogy a meleg, а táplálék — beleértve a vizet is — minél hozzáférhetőbben. a legkedvezőbb mennyiségben rendelkezésükre álljon. Az első két pont alatt felsorolt feltételeket már most augusztusban és legkésőbb szeptember elején feltétlenül teljesítenünk kell. Későbben ezt sikeresen, amint azt a család igényelné, nem lehetne teljesíteni. Jelenleg, amikor annyi káros külső befolyás nehezíti méhcsaládjaink létét (legelőhiány, betegségek, vegyszerek által okozott károk stb.) mindent el kell követnünk, hogy távoltartsuk a káros befolyásokat. Röviden foglalkozzunk a pontokban említett teendőkkel, hogy a kitűzött célt elérhessük. 1. Ismeretes, hogy a tavaszt csak azoknak a melleknek többsége éri el, amelyek augusztus folyamán. legkésőbb szeptember elején kelnek. Kelésük után bőven fogyaszthatnak virágport, azonban sem a téli készletek kiegészítésével kapcsolatos munkákkal, sem a nyílt fiasítás etetésével nincsenek elfoglalva. Amely méhek júliusban, esetleg októberben kelnek, azoknak legtöbbje a telel nem éli túl. Azért szükséges most kisebb adagokkal serkenteni a családokat Hasításra, ha nincs hordás és a mérleg nem mutat legalább 10—20 dkg gyarapodást naponta. A kikelő méhek részére bőséges virágporkészlet szükséges. Azok a méhészek, akiknek családjai késő nyáron, ősz elején nem gyűjthettek virágport, jól cselekszenek, ha a családokat cukros-mézes lepénnyel serkentik, amelybe 15 százaléknyi pékélesztőt, vagy zsírtalanított tejport kevertek. Bőséges fehérjetartalmú tápanyagok lehetővé teszik, hogy a fiatal méhek a (fehérjeanyagokat tartalmazó tápanyagok felvételével) szervezetében zsír- és fehérjeanyagok rakódjanak le. Tenyészidőben az említeti anyagok „segítségével“ termelik a fiatal méhek a nyílt Hasítás részére szükséges pempőt. A méhész érdeke, dókat. Ez igen fontos teendő, mégpedig két oknál fogva. Leszűkítéssel kényszerítjük a méhcsaládokat, hogy a beadott készleteket oda helyezzék el, ahol télen szükségük lesz rá. Másrészt elejét vesszük annak, hogy a családok még októberben is fiasítsanak. A nyílt fiasítás nagyobb méreteinek szeptember elején szűnniük kell! Az a) pont alatt azt követeltük, hogy a telelésbe menő, jól táplált fiatal méhek már ne termeljenek pempőt a fiasítás nevelésére. A fészek szűkítésével, s az etetéssel elfoglaltatjuk a fészekben az üres sejtek többségét és az anya kénytelen beszüntetni a petézést. Tulajdonképpen ez a célunk. Miután a leszűkített fészekben megmaradt lépeken felbecsültük a készletet, kiszámítjuk, mennyi cukorszörpöt kell a családokkal feletetni. Arra kell törekednünk, bogy átlagban a fészekben telelésre meghagyott lépenként másfél kg készlet jusson („B“ típusú lépet feltételezve, nagyobb méretű lépekre megfelelően nagyobb mennyiségű készlet). He tehát 8 lépet hagytunk a fészekben s ezeken még két kg készlet volt, úgy a családnak 10 kg cukrot adunk szörp alakjában. A cukrot vízzel 3:2 arányban keverve (három kg cukorra két liter vizet). A szörpöt augusztus végén kezdjük a családoknak beadni úgy, hogy ezzel a munkával legkésőbben szeptember 10-én elkészüljünk, fgy a már és aztán kelő fiatal méheket megkíméljük a szörp felvételétől, feldolgozásától és fedelezésétől. Ezt a munkát a családban levő öreg méhek végzik el. Nyílt fiasítás a családokban már csak itt ott egyes sejtekben marad. Ezzel a családokat telelésre szakszerűen készítettük el s nyugodtan (további munkák elvégzése után: etetők eltávolítása, a fészek hőszigetelése, beta karása a keretekre alátétek elhelyezése, kijárónyílások egerek behatolása elleni védekezése stb.) mehetünk a télnek s várhatjuk a tavaszt. A c) pontban felsoroltak már csak tavasszal lesznek időszedűek. Svancer Lajos A vadgazdálkodás és a vadászat egymástól elválaszthatatlan fogalmak. A hoszszútávú tervezésen belül a legapróbb részleteket is érintő ésszerű gazdálkodás nélkül nincsen vad és nincsen vadászat sem. Ezzel a hónappal új vadászati évbe lépünk, tehát rendeznünk kell a társaság életében függőben levő ügyeket. Feltétlenül ellenőrizzük a vadászjegyek kiváltásának megtörténtét. A lőjegyzéke két adjuk át a vadászmesternek. 'A területen érik az évi munka gyümölcse, s ennek begyűjtésére a tilalmi táblázat fokozatosan, egyre több lehetőséget ad. Emellett azonban ne hanyagoljuk el a vadóvási teendőket. Megkezdődött a vadkacsa vadászata: csak kifejlett kacsára lőjünkl Ä határban újból számba vehetjük a vadállományt. A vadkárelhárítás tennivalói fokozódnak. Éppen ezért meg kell találnunk a termelőkkel karöltve az elhárítás legeredményesebb módjait. Az élővad befogási tervét jelentsük a központi szervnek. A sózókat, leshelyeket, magasleseket, cserkészsövényeket hozzuk rendbe. A legtöbb vad rejtetten él. Zavart erdőkben keveset és többnyire csak alkonyat kezdetétől, a kora reggeli világosságig mozog. Ezért az állomány számbavétele nem korlátozódhat a vad látására, hanem ismerni kell azokat a Jeleket, melyeket a szarvas jelenlétekor hátrahagy, ez a vadász számára nagyon fontos jel. A vadászat csak akkor „díszíti“ az embert, ha abban nem lát mást, mint életkorának, vérmérsékletének, ízlésének megfelelő sportot, kikapcsolódást a munkából, üdülést, szabad idejének tartalmas eltöltését. Olyan tevékenységet, amely módot ad a természet beható megfigyelésére és megköveteli az előrelátó emberi gondosságot. J. M. H. Erdeink „tigrise“ a hiúz Vadászterületünket I960 telén úgyszólván 4 hónapon keresztül kétméteres összefüggő hótakaró borította. Ez arra ösztönzött bennünket, hogy fokozott figyelmet fordítsunk a vad etetésére. A nagy etetőkbe bekészített erdei széna gyorsan fogyott, s a lombtakarmány is hamar eltűnt, a helyi lehetőségek ezzel kimerültek. Ezért vásároltunk 90 mázsa zabot, 70 mázsa vadgesztenyét, 5 mázsa cserfamajckot, 3 mázsa szezámpogácsát. Az állami erdészettől engedélyt kaptunk a gazdaságilag kevésbé értékes fák döntésére. A döntött fákat a nagyvad előszeretettel látogatta, annak rügyeit és vékonyabb ágait szívesen fogyasztotta. A baj ott folytatódott, hogy a szomszédos területekről hozzánk látogatott az összes nagyvad. Ezeknek a száma meghaladta a háromszázat! Az etetőkhöz és a vízhez a nagy hóban utakat készítettünk. A vadak kényelmesen érkeztek a táplálékhoz. Némelyik etetőnél 30—50 nagyvad tartózkodott. A nagyvadak után megérkeztek a hiúzok is. Szép őzállományunk volt. Számuk meghaladta a 160 darabot. Köztük 70 volt az őzbak. A tavaszi számlálásnál mégis alig találtunk 20 őzet területünkön. Amit a rókák, nyestek, hollók nem találtak meg a hótakaró alatt, azt erdeink fó étkü szanitécei — a medvék — „takarították“ el. Befejezésül egy utolsó epizódot örökítek meg. Vadászkunyhónk külső falán a hőmérő 25 fokot jelzett fagypont alatt! Vállamra akasztottam golyóspuskámat, nyakamra tettem messzelátómat, hubertusom belső zsebébe egy literes termoszt dugtam csipkebogyóból készült teával. Amikor kiléptem a vadászházból, derült, napos idő fogadott. A vadetetőket ellenőriztem. A porhanyós hóban a járás fárasztó volt. Egy kétméteres mogyorófából készült botra támaszkodtam. Ennek hasznát vehettem a lövésnél is. Örömmel bandukoltam a havas, zimankós téli napon, amely úszott a — nem éppen melegítő — napsugárban. Magam sem tudgm, hogyan történt, egyszer csak a hegytetőn voltam. Az egyik mezsgyéből nyúl szaladt ki, néha megállt, figyelt. Szememre emeltem a távcsövemet, követtem útját. Valami nem volt rendjén, mert minduntalan hátrafigyelt. Róka üldözi, villant át rajtam. A mezsgye szélén mozgást vettem észre, de aztán megszűnt, talán káprázott a szemem. A nyúl lelapult, mintha megnyugodott volna. Láttam, amint hegyezte a fülét. A mezsgyéből valami lassan, óvatosan kúszott a nyúl felé, de csak egy pillanatig, azután mozdulatlan maradt. Kezem reszketett az izgalomtól. Annyi bizonyos volt, hogy ez nem róka, mert nem volt farka. Ojabb kúszás, majd hasalás. A nyúl nyugodt volt, nem mozgott. Valami készült. A kúszó állat négylábra ugrott és nekiszaladt a fekvő nyúlnak, fól szemügyre vettem a támadót — hiúz volt. A nyargaló nyúl előtt egyszerre további két hiúz ugrott talpra. A háromszögből nem volt menekvés. )án M. Habrovský Vadászkiállítás A szálkái „Jánošík“ vadásztársaság megalakulása óta egyre többet hallat magáról. A tavalyi zsákmányban gazdag vadászév után elhatározták, hogy az elejtett vadak trófeáiból kiállítást rendeznek. Elhatározásukat valóra váltották. A község lakossága az elmúlt napokban a kultúrteremben megtekinthette az értékes trófeákat. A látogatók Színek Alfréd vadászgazda kalauzolásával a vaddisznóagyarakon kívül láthattak szarvas, őz, nyest, vadmacska, borz, egerészőölyv, bagoly, jégmadár és számos más trófeát. A kiállítást a tanulóifjúság érdeklődéssel nézte. Oly állatokkal, madarakkal ismerkedhettek meg, amelyeket eddigi tanulmányaik során csak képről láthattak. Majerszky Márton S. ábret Kapásjelzők (V.) A kapásjelzők közül a legáltalánosabban azok terjedtek el, amelyeknél a jelzőt kis csipesz segítségével függesztjük a zsinórra. E- zeket egyaránt lehet csónakról, horgászmólóról sőt a partról is használni, feltéve, hogy kellő magasságban tudjuk alátámasztani a botot. Ilyen megoldást mutat be az 5. ábra. Ennek az a lényege, hogy a jelzőn (a), amely a valóságban egy kis pingpong labda, vékony drótot vezetünk át, amelyből felül és alul is hurkot képezünk. A felsőbe parányi csipeszt (b) fűzünk be, g ennek segítségével akasztjuk a jelzőt a zsinórra. Az alsó karikába pedig zsineget fűzünk, amelyet egy nagyobb ólomdarabhoz, kőhöz, vagy az ábra szerint az egyik kitámasztó villás fa tövéhez kötözünk. Ha a csipesz belső oldala finoman van kiképezve, bevágáskor könnyedén kiakad, nem sérti meg a zsineget. Ugyanakkor a kapásjelzű is helyben marad, nincs gond a keresésével. Magát a jelzőt természetesen nemcsak pingponglabdából lehet elkészíteni, hanem a legkülönbözőbb alakú és színű dobozokból, tégelyekből stb. Többségük kaviccsal, vízzel vagy mással megtölthető, így a súlyuk is szabályozható. A csipeszek is különböző megoldásúak. A szerelék összeállításánál tág tere nyílik a barkácsoló horgász fantáziájának. Előnye: eléggé egyszerű, kitűnően bevált szerkezet. Igen jól jelez. Bevágás után azonnal elválik a zsinegtől, a fárasztásnál nem zavar. Hátránya: házilag kell elkészíteni — bár nem drága anyagokból. (Folytatjuk) Úszó polisztirolból Mint a sporthorgászok többsége, én Is magam készítem az úszókat. Mivel az igen értékes nyersanyagot, a balsafát drága pénzért külföldről hozzuk be, én inkább polisztirolt használok, amiből idehaza is van elég. Az éles késsel vagy borotvapengével durván megmunkált pollsztirol éleit dörzspapír segítségével simítom el, hogy megkapjam a kívánt alakzatot. Az úszó antennáját, tollát bambuszból vagy más hasonló anyagból, a zsinórvezetőt pedig egy darabka vékony alumínium drótból készítem. A toll alsó végét vigyázva szétlapítom és átfúrom vagy átszúrom, hogy a nyert lyukon átfőzhessem a zsinórt. Ezután fehér latex-festékkel több ízben lefestem az úszót. Száradás után szintetikus festékkel újrafestem az egészet. Á kétféle festék rétegei együtt jól megszilárdítják az egyébként igen gyenge és törékeny polisztirolt. Acetonos festéket még véletlenül sem szabad használni, mert szétmarja a polisztiroltl, (Sb) ínyencfalatok csukából SZARDELLÄS rántott CSUKA. Négy-öt szémély részére 1 kg csuka, 1 citrom, 8 dkg vaj, 1 fej hagyma, 4 kiskanál szardellapaszta, 3 tojás sárgája, 2 csésze zsemlemorzsa és 1 csésze olaj szükséges. A csukát felporciózzuk, citromot csepegtetünk rá és hideg helyiségben legalább egy óráig állni hagyjuk. A vaj egy részében habosra pároljuk a reszelt hagymát s kihűlés után a szardellapasztával és a tojás sárgájával együtt elkenjük a sütőedényben. A közben megszikkadt húst könnyedén megforgatjuk a zsemlemorzsában, utána a vajból, hagymából, szardellapasztából és tojás sárgájából készített pépben, majd ismét a zsemlemorzsában. A panírozott adagokat kisütjük és meglocsoljuk olvasztott vajjal. A szardellás rántott csukát petrezselyemzölddel meghintett pirított burgonyával tálaljuk. SÜLT CSUKA CITROMMAL. Egy kg csukából, kevés sóból, 12 dkg vajból, 2 citromból és egy’ kevés olajból 4—5 személy számára készíthetünk csemegét. A sütöedényt kikenjük vajjal, alját hámozott és magtalanított citromszeletekkel borítjuk, a citromszeletekre helyezzük a félbevágott vagy porciózott csukát. A húst megsózzuk, teszünk rá néhány darabka vajat és az egészet, közepesen előmelegített sütőbe téve, mintegy 30 percig sütjük. Ugyanig elkészíthetjük a 7 cm-es darabokra felszeletelt angolnát is. Melegen, zsúrkenyérrel és fejessalátával tálaljuk. fó étvágyatI —r— Augusztusi teendők
