Szabad Földműves, 1975. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1975-08-16 / 33. szám
Mi legyen az elárvult fiókák sorsa? A galambok világában a ne mek közötti egyenjogúság mind nyájunk által ismert, hiszen jól tudjuk, hogy a tojások kül tésében, a kottásban, majd a kikelt fiókák pépelésében a hímek a tojókhoz hasonlóan részt vesznek. A fiókák további nevelése is problémamentes az úgynevezett természetes fajták nál, de a tenyésztéssel járó negatív bélyegként öröklődnek már olyan tulajdonságok is, amelyek éppen a fiókák nevelésében támasztanak akadályokat. Lehet ez a tulajdonság a fajta külleméhez, vérmérsékleté hez kötve, de előfordulhatnak rossz nevelők megfelelő csőr hosszúságú, nyugodt, vérmérsékletű, és kiváló erőnlétű fajták esetében is. A rossz nevelés, a fiókák elhanyagolása legtöbbször az ivarzási ciklus meggyorsulásában leli magyarázatát. Ha a fiókáit nevelő tojó petefészkében a következő fészekalj tojásait biztosító pe ték a szokásosnál korábban érnek, a szervezetben a hormonális működés olyan eltolódása következik be, amelynek eredményeként a galamb kicsinyeinek intenzív etetését időlegesen abbahagyja, vagy még ön álló táplálkozásra képtelen fiataljait tovább egyáltalán nem táplálja. A fiókák egyedül ma radnak, elárvulnak. Megtörténik az is, hogy a szülők megbetegszenek, esetleg el is pusztulnak, ez azonban általában ritkább eset. Ha a tenyésztő az üres begygyei eleség után siró fiókákat idejében észreveszi, akkor jár el leghelyesebben, ha az árvákat dajkaságba adja. Ez a fiókák életben maradásának biztosítéka, de a megoldáshoz azonos, vagy közel azonos korú fiatalokat nevelő párok szűk ségesek. A tokosodás állapotában levő, elárvult fiókát közepes testnagyságú, egészséges galambpár, akár a sajátjai mellett is képes a fészekhagyásig etetni. Ha pedig történetesen egy fiatal nevel, úgy a dajka Ságba adott, illetve kapott fia tál semmi problémát nem jelent. A dajka jó segítség, de ha nincs kéznél, úgy az éhező fia talok etetését esetleg magának a tenyésztőnek kell vállalnia. A már tollasodé, de még fészken ülő fiókák kézből való ete tését, tömését sok lelkes te nyésztő gyakorlatában láttuk, sőt nem kevesen vannak olyanok, akik ebben a munkában szinte művészi fokra jutottak. A vízben felpuhított magvak kézzel etetését az irodalom is említi. Barth például szakkönyvében azt írja, hogy a bal kéz hüvelykjével és mutató ujjával ki kell nyitni a fióka száját, és jobb kézzel pedig a magvat olyan mélyen kell a torokba nyomni, hogy az lenyelhető legyen. Ha a kézzel etetésnél egy másik személy a fiatalt mozgásában gátolja, tehát egy helyben tartja, a magvak szájba rakása a begy megteléséig. sokkal gyorsabban végezhető Ha segítség nincs, legjobb a fiókát egy ruhadarabba becsavarni, hogy abból csak a feje és a nyaka maradjon szabadon. A kézzel történő tápláláshoz legalkalmasabb a vízben pulii tott borsó, amelyből nagysága következtében rövid idő alatt, megfelelő mennyiség tömhető. Ha több mint három négy napig kell a fiatalokat mestersé gesen etetni, akkor már magkeverék felpuhításáról és begybe töméséről kell gondoskodnunk. Ilyen esetben nem sza bad elfeledkezni a magvak zúzógyomorban történő felapró zásához nélkülözhetetlen apró szemű kavics adásáról sem. A harmadik hetes kortól az elárvult fiókák sikerrel felnevelhetök. Ötödik hetes koruktól szoktatni kell őket a szemes eleség felcsipkedésére, az önálló táplálkozás megtanulására. Sokkal több gondot okoz az olyan fiatalok mesterséges felnevelése, amelyek életük első két hetében — tehát a pépelés időszakában — árvulnak el. A szülők begytejéről azt mondhat juk, hogy az a fiatalok életé ben, pontosabban a kelésük utáni időszakban, nélkülözőé tetlen. Értékesnek ígérkező fiatalok esetében mégis megpróbáltam néhány napos fiókák mesterséges felnevelését. Táp lálékul zabpehely pépet, tejet, szőlőcukrot és csukamájolajat kevertem össze. Egy hét múlva azonban ez a táplálás balsikerrel fejeződött be. A fiatalok a fejlődésben visszamaradtak, egyre rosszabbul emésztettek. Hat napnál idősebb fiataloknál ez a módszer sikeresnek bizo nyúlt. Az így táplált fiókák he teken át gyengébbek voltak a velük egyidős, de a szüleik ál tál nevelt társaiknál, de a re pülési idő bekövetkezéséig utol érték azokat, s a továbbiakban is erőteljesen fejlődtek. A tenyésztő által felnevelt galambok később, a legtöbb esetben feltűnően bizalmasak maradnak a velük foglalkozókhoz. A korai beidegződés eredményeként a tenyésztőben fajtársukat, sőt partnerüket látják. Különösen a fiatal tojók, egykori ápolójukat szinte nyo mon követik. Így jártam egy kézből etetett pergő tojóval, amely a dúcba lépésemkor azon nal a közeibe repült és szinte násztáncot lejtett. Többszöri próbálkozás ellenére sem tud tam elpárosítani, mert egyetlen hím közeledését sem fogadta. Végül egy hétre egy félreeső padlástérbe zártam, amely sza bad repüléshez is elég helyet biztosított. Eleséget és ivóvizet olyan módon adtam számára, hogy engem nem láthatott és hangomat sem hallhatta. A hé! leteltével eresztettem be hozzá a neki szánt hímet és magukra hagytam őket. Tíz napon belül elpárzottak. A tojások lerakása után, az addig oly bizalmas nőstény, már természetesen viselkedett, kikelt fiókáinak ne velésében pedig példás szorga lommal vett részt. H a I a s y L. HeSytakarékos szénatárolás préseléssel A több juhot, kecskét, nyulat tartó kisállattenyésztőknek szinte kivétel nélkül gondot okoz a télire bekészített szénaszalma tárolása. Pár éve én is sokat töprengtem a megoldáson, végül a préselés mellett döntöttem. Készítettem egy egyszerű préselő keretet, vagy ha úgy tetszik formát. Miből? Néhány szál deszkából. Préseléskor szükség van még drótra és spárgára is. A 2—2,5 cm vastag deszkát 90 cm hosszú darabokra vágtam, ebből készültek az oldalak. Ezután vágtam 8 darab 6 cm széles és 45 cm hosszú lécet a keresztirányú rögzítés, merevítés céljából. A merevítő léceket kívülről szegeztem fel, hogy a préselő keret belseje sima legyen. A keret készítésekor egyébként ne feledkezzünk meg arról, hogy két szemközti oldalt feltétlenül hézagosra csináljunk, vagyis a deszkák között hagyjunk némi rést. A másik két szemközti oldal lehet tömör. Ez egyébként az ábrán jól látható. A kész keretnek nincs se feneke, se teteje. Préseléskor két szál megfelelően meghajlított drótot helyezünk a keretbe úgy, hogy a hajlított rész kerüljön alulra. A keret alsó részén spárgával a merevítő lécekhez kötözzük a meghajlított drót két szárát, felül pedig a drótvégeket csavarjuk — a deszkák közötti réseknél — a merevítő lécekre. Utána megtömjük szénával — vagy szalmával — a préselő keretet, jól lenyomkodjuk vagy meggyúrjuk, s ha már tele van, az említett drőtszálakat lecsavarjuk a felső merevítő lécekről és a két-két ellentétes szálat összekötjük, jó erősen meghúzva. Alul elvágjuk a drótot rögzítő spárgát, lefektetjük a keretet és lábbal kinyomjuk belőle a préselt szalmát, a csomagot. Legjobb kora reggel vagy hűvös, párás időben préselni a szénát, amikor kissé nyirkos, megereszkedett, és nem törik annyira. Préselés előtt hintsük meg a szénát takarmánysóval. A préselt szálasok igen jól raktározhatók, háromszor kevesebb helyet igényelnek, mint a szabadon tárolt széna vagy szalma. A 45X45X90 cm-es szénacsomag súlya 13 kg körül mozog. Már évek óta tárolom így a szénát nyulaim számára, s még egyszer sem romlott meg. Másoknak is ajánlhatom ezt a tárolási módszert! Búdéra B. A szamóca szaporítása és gondozása A szamóca (sokfelé eper né ven ismerik) termesztése jelen tosen különbözik a többi gyű mölcsétől. Amíg a többi gyű mölcsfán vagy bokron terem, a szamóca földön hozza termését. A gyümölcsfák ültetésük után 4—5 évig, sőt egyesek még később sem hoznak jelentős termést, ezzel szemben a sza mócát egyik évben elültetjük, a másikban már fogyaszthatjuk ízletes gyümölcsét. Igaz, a szamóca nem él olyan hosszú ideig, mint a gyümölcsfák, élettartama 3—4 év, de könynyen felújítható, újra telepíthető. E különbségek miatt a szamócát nem is sorolják a gyümölcsfák közé. Hosszú évek óta folyik a vita a gyümölcstermesztők és zöldségtermelők között, melyikük vegye birto kába ezt a hasznos és értékes gyümölcsöt. Felhasználhatóság tekintetében egyike a legérlé kesebb gyümölcseinknek. Sok kezdő kiskertészkedő nem értékeli kellőképpen a szamóca telepítését a házikertben, pe digy egy kertben, amikor még csak néhány aprócska gyű mölcsf-a van, az idejében kiültetett szamóca már szép termést hoz és kielégíti a család szükségletét. A SZAMÓCA MŰLTJA Háromszáz évvel ezelőtt még csak az illatos erdei szamócát ismerték őseink. A 17-ik század elején Észak Amerikából hozták be Európába az úgynevezett: virginiai, majd egy évszázaddal később Dél Amerikából a chilei szamócát. Ezek már illatosak és nagy gyümölcsnek voltak, bár az itteni éghajlati viszonyok között nem hoztak megfelelő termést. A két ame rikai keresztezéséből szármáz tak a mai nagygyümölcsíí Ana nász fajták, amelyeknek ma már több száz változata isme retes. A tudományos nemesítés az utóbbi időkben kettős célt tűzött maga elé. A konzervipar és a házi feldolgozás tömör, piroshúsú, főzéskor a színét megtartó, jó fajtákat igényel. Közvetlen fogyasztásra viszont a minél korábban érő, sokat termő, kemény húsú, jól szál lítható, mutatós külsejű piaci fajtákat keresik. Amíg a nagyüzemekben — munkaszervezési okokból — elsősorban az egyszer termő fajták dominálnak, addig a házikertekben keresettek a többször termő és hónapos szamócák is. Az egyszer termő fajták évente egyszer virágoznak és gyümölcseiket is rövid időn belül beérlelik. Elő fordul ugyan, hogy ősz felé elvétve egy egy gyümölcsöt hoz nak, de ez jelentéktelen. . A többször, vagy folyamatosan termő fajták a május—júniusi fő termés beérése után ismét virágoznak és július—augusztusban beérik második termé sük. Ennek előnye az is, hogy ha az első virágzást netalán fagykár éri, a második termés még részben pótolja a veszte séget. Természetes, hogy a kétszeri terméshozam után gondo sabb tápanyagutánpótlást igényelnek, mint az egyszer termő fajták. Kizárólag házikertekhe valók az ún. hónapos szamócák. Ezek indákat nem növesztenek, de folyamatosan teremnek. E- zekből legelterjedtebb a Rügen fajta, amely az erdei szamócánál nagyobb, de kevésbé zamatos és édes gyümölcsöket terem. Szép zöld lombja, virágpompája és piros gyümölcsei miatt még díszként is felhasználhatók a házikertekben. HOL TERMRESZTHETÜNK SZAMÓCÁT? A szamóca nem túlságosan igényes növény, ezért minden házikertben, ahol a zöldségfélék megteremnek, ereményesen termeszthető, jól terem a bő vízgazdálkodású középkötött, tápanyagokban gazdag talajokon. De megél a jobb minőségű homokon is, sőt a talaj koráb bi felmelegedése folytán gyű mölcse korábban szüretelhető. Sekély termörétegű vagy szikes talajokon nem várhatunk sikert a telepítéstől. Nem alkalmas részére a mély fekvésű, hideg terület sem, mert itt a tövek gyengén fejlődnek és gyakran fagykárt szenvednek. Legjobban a napos, széltől védett helyen díszük, s mivel sok fényt és meleget igényel, ezért a déli lejtők a legkedvezőbbek számára. Ha hótakaró védi a talajt, akkor károsodás nélkül átvészeli a telet. Hóban sze gény télben ajánlatos a szamócát letakarni. A szamóca eléggé vízigényes növény. Akkor terem jól, ha rendszeresen öntözzük, különösen száraz időjárás esetén. A száraz, aszályosabb vidéken a Madame Mautot fajta öntözés nélkül is termeszthető, míg az igényesebb fajták kondíciója csak öntözéssel tartható fenn. A SZAMÓCA SZAPORÍTÁSA Aki először kezd szamóca termesztéssel foglalkozni, az feltétlenül csak megbízható helyről szerezze be a palántákat. A telepítésre alkalmas szamócapalánta három kifejlett lomblevéllel és egy fejlődésben levő ún. sziklevéllel rendelkezzék. Gyökérzite legyen erős, sűrű és bojtos. Ne vegyünk meg hervadt, vagy fonnyadt levelű palántákat és óvakod junk a fertőzött, foltos levelű szaporítóanyagoktól is. A be szerzett palántákat gondosan csomagoljuk nedves papírba, majd műanyagzacskóba, hogy megvédjük a kiszáradástól. Természetesen legjobb, ha mielőbb kiültetjük a jól előkészí tett talajba. Ha gyökér nélküli dugványokat tudunk szerezni, ezeket júniusban iskolázzuk ki és gondoskodjunk róluk úgy, hogy az augusztusi kiültetésig jól begyökerezzenek. Szaporítható a szamóca tőosztással is, főleg az indát nem nevelő, folyton termő, vagy hónapos sza mócák, mivel ezek sok oldalelágazást hoznak. Az oldalelágazásokat leválasztjuk, hoszszabb vagy rövidebb elágazással és ezeket telepítjük erősítő iskolába. Magról vetve a szamóca elveszti fajta azonosságát. Magvetéssel csak egyes törzsfajok szaporíthatok. A SZAMÓCA ÜLTETÉSE Mindenekelőtt legfontosabb a talaj gondos előkészítése és fertőtlenítése. Házikertekben legjobban bevált az 50X50 cm-es telepítési távolság. Így négyzetméterenként négy tő szükséges. Sűríthető a telepi tés, de ebben az esetben egye denként kevesebb termést ad nak. Lehet telepíteni ágyrendszerben is. Az ágyások között legalább 30 cm es utakat hagyjunk a munkák elvégzésére. Másik fontos feltétel a nyárutói koraőszi telepítés. így még az ősz folyamán begyökeresed nek, megerősödnek a palánták és a következő évben már teremnek. Fontos az ültetési mélység betartása is. A mélyre ültetett palánták rosszul ered nek, mert a tenyészcsúcs a föld alá kerül, befullad és elpusztul. A magasan ültetett palánták viszont gyorsan kiszárad nak. Legjobb olyan mélyre ültetni, mint az erősítő iskolában, vagy a termő szamócában voltak. Ültetés után a laza talajt jól nyomkodjuk hozzá a gyökerekhez. A SZAMÓCA GONDOZÁSA A termő szamócát kora tavasszal műtrágyázzuk fuszfor-, káli- és nitrogén-műtrágyákkal, amit sekélyen munkáljunk be a talajba. A területet tartsuk gyommentesen. A termő szamócatelepen ne hagyjuk meg az indákat. Az erőteljes tövek már tavasszal ostor indákat fejlesz tenek, ezeket távolítsuk el, mert elszívják a tápanyagot és az indás tövek silány gyümölcsöt teremnek. Az indákat csak akkor hagyjuk meg, ha szaporítani akarunk. A szamócatelepet 3—4 évnél tovább ne tartsuk, telepítsük újra, mert a termőképesség csökken és a gyümöl csők aprók maradnak. A házikertben bármilyen szamócafajtát telepíthetünk, sőt az a jó, ha több fajtánk is van. Ezekből néhány fajtát ismertetünk. Eléggé elterjedt, külterjes fajta a Madame Moutot. Biztonságosan terem, 3—4 évig eltartható. Első gyümölcsei igen nagyok, vörös, vagy világospiros színűek. A Senga Sengana nagyon igényes, de a legbővebben termő fajta; első gyümölcsei nagyok, tompa kúp alakúak, a gyümölcs színe sötétvörös. Húsa is sötétvörös, ledús, jellegzetes ízű. Sauvenír: bőven termő fajta, kissé később érik. Gyümölcse nagy, érés ele jén szabálytalan, később szívalakú. A gyümölcs és húsának színe is sötétvörös, lédús, ízletes. Surprise: korán érő fajta, jó talajt és egyenletes vízellátást kíván. Gyümölcse kedvező körülmények között is csak középnagyságot ér el. Húsa világos vörös, kemény, enyhén édes, gyenge zamatú. A szamóca könnyen szaporítható és nemesíthető gyümölcsfaj, ezért évről évre újabbnál újabb fajták kerülnek a termelésbe. A jelenleg divatos külföldi fajtákból néhány: Asieta, Favorita, Gorella, Red Gauntlet, Senga Gigana, Senga Precosa, a magyar Fertődi korai és még több más fajta. Varga József II II a csípőn A szőlő, a gyümölcs szedéséhez, a kiemelt virágtövek összegyűjtéséhez, .Járolő helyre szállításához gyakran használunk kisebb-nagyobb méretű fa (esetleg műanyag) rekeszeket, ládákat. Félkézzel is biztosan tarthatjuk a ládákat, ha ládatartó csípőtámaszt készítünk. Alaktartő fémhuzalból formáljuk ki a képen látható vázat olyan méretűre, hogy ha a hosszabbik „U“ részénél fogva vállszíjként nyakunkba akasztjuk, alsó, ovális tartórésze a csípőnkre támaszkodjon. A rekeszt vagy kisméretű ládát az ovális tartórészre helyezzük, így egy kézzel is megakadályozhatjuk a lebillenést. Másik szabadon maradó kezünkkel a szőlőt, gyümölcsöt stb. szedhetjük. Még kevésbé nyomja csípőnket a rekesz vagy láda, ha a huzaltámasz csípőnkre támaszkodó részét vastag szövettel vagy müanyagszivaccsal bepólyázzuk. —t—
