Szabad Földműves, 1975. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1975-08-16 / 33. szám

A tűkemíívelésmód és a zöldmunkák

A LOMBFELÜLET NAGYSÄGÄNAK SZEREPE

Ha a szőlő hőnaljhajtásait nem távolltjuk el, a fő hajtások rövidebbek lesznek. A hónaljhajtások lombfelülete azonban a legtöbb fajtán nagyobb, mint a fő hajtásoké, ezért- a nem hónaljazott hajtások lombfelülete a hőnaljazottakénak körülbelül a kétszerese lesz. Már pedig a cukorképzés a lombfelület nagyságán múlik, vagyis a nagyobb lombfelület nagyobb cukortartalommal jár együtt.

A hónaljhajtások meghagyásakor nemcsak a rügy termékenysége nő, hanem maguk a fürtök is nagyobbak lesznek. Az átlagos fürtsúly kb. 25 százalékkal növekedik. A hónaljhajtások csak akkor nyomják el a főhajtást, ha nagyon erőteljesen fejlődnek és vastagságuk eléri az 5—6 mm-t. AZ ilyen erős hónaljhajtások eltávolításakor a főrügyböl Igen kis fürtök fejlődnek. Zöldmetszéskor tehát nem szabad a főrügyre, csak a fölötte levő 2—3 rügyre visszametszeni. Ezek ugyanis jóval termékenyebbek.

Áz utóbbi évek lombfelületmérései szerint az amerikai szőlőfajok és hibridjeik lombfelülete 1 m2 területen 4—5 m2. Az európai fajták lombfelülete pedig szorosan összefügg a fekvéssel, a trágyázással, a tőke életkorával, a fajtával és az időjárással. Még a magas művelésű ültetvényekben is jelentékeny különbségek mutatkoznak az egyes fajták közt, pedig ott nem végeznek zöldmunkát.

jól kezelt ültetvényben a Rizling szilváni és a Zöld veltellni 1,5—-1,8 m2 lombfelületet fejleszt 1 m2 területen. A Rajnai rizling, a Piros tramini és az Olasz rizling átlagos felülete ugyanakkora területen k6. í m2. A Korai piros veltelini, a Muscat sylvaner (Sauvígnon), a Kékfrankos, a Chasselas és a Kék Zweigelt fajtáé 2,3 m2.

A lombfelület nagyságának Ingadozása az Időjárástól függően 20—30 százalékos lehet. Egyes fajták csapadékos, hűvös időben fejlesztik a legnagyobb lombfelületet (például a Korai piros veltelini, a Chasselas és a Kékfrankos). Más fajták viszont forró száraz időben növekednek fokozottabban (például a Zöld veltelini, az Ottonel muskotály, Olasz rizling).

A termőfajták átlagos lombfelülete 1 m2-en 2 m2. Ez 1 hektárra átszámítva 20 000 m2 lombfelület.

Ha az átlagos hektárhozamot 10 000 kg-nak vesszük, akkor 1 kg szőlő kifejlesztéséhez 2 m2 lombfelület szükséges.

A LOMBFELÜLET ÉS A CUKORKÉPZŐDÉS

I

Jó évjáratban, amikor a szőlő cukortartalma eléri a 20 százalékot, 10 000 kg szőlő 2000 kg cukrot termel. Egy kiló cukor előállításához tehát 10 m2 lombfelületre van szükség. Ez a számítás a napos, meleg időjárású évekre érvényes, amelyekben az egész tenyészidőre jutott napsütéses órák száma eléri az 1400-at, a höösszeg pedig 3000—3200 fok.

Ha a napfényes órák száma és a höösszeg nagyobb, ugyanaz a lombtömeg nagyobb cukormennyiséget állít elő. A hőmérséklet azonban ezt jobban befolyásolja, mint a napsütéses órák száma. Ha ugyanis közepesen borult időben a hőmérséklet eléri a legtöbb fajta esetében 28 C-fokos optimumot, akkor a cukorképződés alig lesz kisebb, mint teljesen derült napokon.

Ä délebbre fekvő országokban (ahol a szőlőt öntözik) a napfényes órák száma évente 3000, a hőmérséklet pedig a tenyészidő folyamán az optimális 20 C-fok körüli. Ott az 1 m2-re jutó 2 m2 lombfelület kétszer akkora cukormennyiséget termel, mint a mi földrajzi szélességünk alatt.

Ä 29. .és 30. szélességi fokon elterülő szőlővidékeken az erősebb napsugárzás és a kedvezőbb hőmérséklet-viszonyok következtében két-háromszor anynyi a cukortermelés, mint Közép-Európában.

800 MÁZSA SZŰLŰ HEKTÁRONKÉNT

Jó talajon, bőséges öntözéssel 800 q/ha csemegeszőlő is termeszthető Észak- és Dél- Afrika szőlővidékein, Chilében, Argentínában, Ausztráliában és Dél-Japánban. A szőlő cukortartalma eléri a 18 százalékot. Az értékes borszőlőfajtákból ott mintegy 450 q terem hektáronként, kb. 20—22 százalékos cukortartalommal. A fürtöknek a tőkéken hagyásával tetszőlegesen növelhető a cukortartalom, a bor minősége azonban a savcsökkenés következtében romlik.

Ä nagy hozam azonban nem magyarázható kizárólag az erős napsugárzás és a magas hőmérséklet hatásával. Része van ebben a lombfelület nagyságának is. Erős napsugárzás esetén 1 m2 területre 4 m2 lomfelületet lehet számítani, mert még a félárnyékban levő levelek is kapnak annyi fényt, hogy erősen asszimilálhassanak és bőségesen képezzenek cukrot.

A forró égövben még nagyobb is lehet a cukorképződés, ha a hőmérséklet nem emelkedik a 28 —30 C-fokos optimum fölé. Ha viszont eléri a 35—40 C-fokot, az optimálisnál kisebb lesz

r

a cukorképződés. A legkedvezőbb hőmérséklet alatti és fölötti minden fok hőkülönbség jelentékenyen befolyásolja a cukortartalmat. így például 20 vagy 40 C-fokon a cukortermelés az optimális hőmérsékleten elérhetőnek kb. az 1/3 része. Ez az oka, hogy a forró égövben termett szőlőnek kisebb a cukortartalma, mint a szubtrópusi övezetinek.

FONTOS A SAVTARTALOM ÉS AZ ILLAT IS

A minőségi bortermelés szempontjából azonban nem kizárólag a cukortartalom az irányadó. Ugyanilyen fontos a savtartalom és a fajtára jellemző búké is. A legjobb borok nem a legmelegebb országokban teremnek. Ennek nem a fajták az okai, hanem az, hogy a magas hőmérséklet következtében ott igen nagy mértékű a savbomlás és csekély az illatanyagképződés.

Á Rajnai rizling, a Piros tramini, a Muscat sylvaner (Sauvignon), a Zöld veltelini is termeszthető forró éghajlat alatt. Nagy cukortartalmú bő termést ad. Nem lesz belőle azonban soha a fajtára jellemző bor. A legjobb minőségű a 40—50. szélességi fok között terem. Az ott termett minőségi fajták bora jellegzetes illatú, mérsékelt alkoholtartalmú és kellemes savtartalmú.

Áz északi borvidékeken a legtöbb fajta msenként 1 kgnál kevesebbet terem. A hozam szelekcióval fokozott trágyázással és öntözéssel bizonyos mértékig növelhető. (E cikk szerzője magasművelésű ültetvényben 25 százalékos hozamnövekedést ért el ilyen módszerekkel.) További hozamnövelés azonban nem várható. Ennek több oka is van.

A HOZAMNÖVELÉS KORLÁTÁI

Egy folyóméter huzalon csak bizonyos lombtömeg helyezhető el, mégpedig a kis levelű fajtákból kb. 40, a nagy levelűekéből kb. 30 hajtás. Ha több rügyre metszünk, több hajtást hagyunk meg, akkor nemcsak sok levél, hanem sok fürt is teljes árnyékba kerül, és roszszul fejlődik. A levelek idő előtt lehullanak, a bogyóknak pedig jóval kisebb lesz a cuortartalma. A mi földrajzi szélességünk alatt legfeljebb 2,3 m2 lombfelületet szabad meghagyni 1 m2 területen, jó szellőzésű, meleg teraszokon pedig 2,5 m2-t. Ez a lombfelület biztosítja az optimális hozamot és minőséget.

Ennél nagyobb vagy kisebb felület esetén csökken a hozam és a területegységre jutó cukormennyiség. A művelésmóddal bizonyos mértékig befolyásolható a mennyiség-minőség törvény, teljesen azonban nem kerülhető meg.

Ha a lombfelület msenként

1,5 m2, akkor a cukortartalom 1—2 százalékkal növelhető ugyan, a hozam azonban kb. 20 százalékkal csökken. A leszüretelt szőlő mennyiségének és a százalékos cukortartalomnak a szorzata tehát, területegységre számítva, kisebb cukormenyhyiséget ad, mint optimális lombfelület esetén.

Még kedvezőtlenebb, ha az optimális 2,5 m2-nél nagyobb, 3 m2 lombterületet hagynak meg 1 m2 területen. Ilyenkor a minőség is romlik, a hozam is csökken. A sűrű lombtakaró ala'tt rosszul megy végbe'a virágzás, erős a termés-elrúgás. A rossz szellőzés következtében sok fürt már zsendüléskor rothadni kezd. Ezeket tehát idő előtt le kell szüretelni. A mi földrajzi szélességünk alatt ezért a túl nagy lombfelület nagyobb kárt okoz, mint a túl kicsi!

A korszerű magasművelésnek előnye, hogy lehetővé teszi a tőkék akadálytalan fejlődését, a meghagyott hónaljhajtások pedig elősegítik a cukorképződést és a vesszők beérését és növelik a rügyek termékenységét.

A szélessoros magasművelésű szőlők sorközeiben a zöldtrágyázás is megoldható, s ez lényegesen csökkenti a késkenysoros szőlőkhöz képest a 20—25. évben bekövetkező talajuntság veszélyét is. Ültetvényeimben a legidősebb magasművelésű tőkék 45 évesek, és még teljes termőben vannak!

Az elmondottakból megállapítható, hogy:

1. egészséges tőkék csak egészséges talajon nevelhetők;

2. minél kevesebb zöldmunkát végzünk, annál gyorsabban növekednek a tőkék;

3. az 1 m2 területre számított optimális lombfelület 2—2,5 m2, ez teszi lehetővé a legjobb hozamot és minőséget!

Lenz Moser

A szerkesztő megjegyzése:

A neves osztrák szőlészt hazánkban is sokan ismerik, ha másról nem, hát a szőlő kétkarú vízszintes kordonművelésének egyik általa kidolgozott mórdszeréről. A közelmúltban értékes írást jelentetett meg a magyarországi Kertészet és Szőlészet ben, közreadva legfrissebb tapasztalatait. Gondoltuk, a mi szőlészeink — bele-, értve a kiskertészkedőket is — is tanulhatnak belőle, tehát tel- Л jes terjedelmében átvettük test- X vérlapunkból a fenti írást.

• f

Készítsünk kecskéinknek jó minőségű téli takarmányt

Az életkörnyezet, az istállózás és a tenyésztői munka mellett a téli takarmányok minősége is nagy mértékben.kihat a kecskék egészségi állapotára, hasznosságára és az utódok életképességére. Az ízletes, lédús herével való nyári és őszi takarmányozás, a napfényes kifutóban vagy legelőn tartózkodás után az istállóba kerül az állat. S ekkor már a tenyésztő gondoskodásától, hozzáértésétől függ, hogyan alakul a hasznosság, van-e elegendő jó minőségű takarmány a kecske számára. Vemhesség, ellés és utódnevelés idején a kecske Igen igényes a teljes értékű táplálékra. Ezt az igényességét nem szabad lebecsülnünk, mert döntő szerepe van a tenyésztés gazdaságosságának végső alakulásában.

Hazánk minden körzetében a here-, és erdei széna adja a kecskék legfontosabb téli takarmányát. A kaszálókról való gondoskodás már tavasszal kezdődik. Elegyengetjük a betakarítást nehezítő, s ezzel az átlaghozamot csökkentő domborulatokat vakondtúrásokat és hangyabolyokat, majd lehetőség szerint átgereblyézzük a területet. Óvatosan dolgozzunk, nehogy az elöregedett fűvel együttl kitépjük a fakadó növényzetet is. A könnyű talajokon ajánlatos lehengerezni a hereféléket, hogy javítsuk a talaj hajszálerességét.

A herefélék, de különösképpen a fűfélék hozamát és minőségét nagyban befolyásolja a nitrogén- és foszfortrágyázás, valamint a növényzet betakarításkori fejlettsége. A növényzet tápanyagtartalmát, beltartalmi összetételét, tehát a takarmány minőségét a betakarítás ideje határozza meg. Feltételeink között virágzás kezdetén ajánlatos első ízben szénának kaszálni a füvet, mert az első tavaszi sarjak tartalmaznak legtöbb növekedési energiát. Tavasszal gyorsan nő a fű, s ha megkésünk a kaszálással, megdől. Ilyenkor az alsó levelek megsárgulnak, elhalnak, rothadni, penészedni kezdenek, nehezítik a betakarítást, rontják a széna minőségét.

Azokban a körzetekben, amelyekben jó eredménnyel termeszthető a lucerna, könnyen beteremthetik a tenyésztők a szükséges tápanyagokat, főleg az emészthető fehérjét, ásványi anyagokat, a meszet, foszfort és a vitaminokat. Normális feltételek között a lucerna háromszor kaszálható, kedvező évben négyszer is. Előnye, hogy kéthárom évre vethető. Akkor ad legértékesebb szénát, ha virágzás előtt kaszáljuk. A további kaszáláskor virágzás kezdetén vágjuk, amikor a legtöbb karotint tartalmazza a növény. Időbeni betakarítás esetén a takarmány fehérjében gazdagabb,

7 a túl fiatalon levágott növény sok vizet tartalmaz, nehezen szárítható.

A lucernát legjobb vörösherével, baltacimmal és valamilyen fűvel keverve vetni, mert így szép sűrű növényzetet kapunk a következő években. Igen fontos időben elvégezni az utolsó kaszálást, hogy a hidegek beálltáig még kifakadjon a tarló. Ellenkező esetben sok növény kipusztul és az üres foltokon gyorsan elszaporodik a gyermekláncfű, a tarackbúza és más gyom.

Jó minőségű szénát a levágott növényzet gyors szárításával nyerünk. A már fonnyadt növényzetet szárító állványokra rakjuk, hogy alulról is érje a levegő. Forgatás és gereblyézés közben csak feleslegesen törnénk a szénát, sok levél és gyenge szárrész letöredezne, így még a hozam is csökkenne, nemcsak a minőség. A jó szárított széna szép zöld színű.

Jóval több munkát igényel a szárítás csapadékos időjárás esetén. Ilyenkor a rendeket jól szét kell teríteni, hogy gyorsabban fonnyadjon a növényzet, azután meg kell forgatni, állványokra rakni és az eső elől igelit-takarőval védeni, majd eső után a takarókat el kell távolítani.

A szénát száraz helyen kell tárolni, hogy a lehető legkisebb legyen a tárolási veszteség. A tárolt széna érni kezd, ami bemelegedéssel jár. Minél szárazabb a széna, annál kisebb a hőemelkedés. Ha a tárolt széna a kelleténél több nedvességet tartalmaz és nincs megoldva a hűtés, vagy szellőztetés, könnyen befülled. E- zért az ilyen szénát nem szabad vastag rétegekben és meggyúrva tárolni, inkább függőleges nyílásokat kell hagyni, hogy a nedvesség a legalsó rétegekből is elpárologhasson. A nedvességtartalom sózással csökkenthető.

Egyes kisállattenyésztők leveles faágakat is szárítanak télre az állatoknak. Ezt június —júliusban a legjobb elvégezni. A fiatal leveles hajtásokat, kisebb ágakat kötegekben, árnyékos helyen kell megszárítani. Igaz, csak fele olyan tápértékük van mint a réti szénának, de kitűnően megfelelnek a napi adag változatosabbá tételére. Kecskéink számára akácról, fűzről, rezgő nyárfáról, nyírről, jávorfáról, hársról és nyárfáról szedett ágacskákat száríthatunk télire.

Télen a hüvelyesek (bab, borsó, lencse) szalmája is jól jön. A gabonafélék szalmája azonban korántsem megfelelő takarmány a nagyobb hasznosságú kecskék számára. Ennek ellenére néha adhatunk nekik egy kevés szalmát, mert szívesen kiválogatják belőle a gyomnövényeket, vagy az alávetésből belekeveredett lucernát és az elvétve előforduló apró kalászokat.

Répaszeleteket (takarmányrépából) szabadon, rudak ra

vagy kerítésre függesztve száríthatunk legegyszerűbben.

A száraz napi adagot télen is ki kell egészíteni lédús takarmánnyal takarmányrépával, burgonyával, takarmány sárgarépával, csicsókával. A takarmányrépát még az első fagyok beállta előtt szedjük fel, prizmázva vagy pincében tároljuk. A tárolóhely hőmérséklete 1—4 C fok legyen. A kecskék felszeletelve és darával megszórva fogyasztják legszívesebben a takarmányrépát. Rothadó vagy penészes répát nem szabad adni az állatoknak! A takarmányrépa 14 napos tárolás után már etethető.

A takarmány sárgarépa télen ínyencfalatnak számít. Ügy gazdálkodjunk vele, hogy a kiskecskéknek is jusson belőle. A könnyű homoktalajon termeszthető legeredményesebben, de termesztése sokkal több hozzáértést igényel, mint pl. a takarmányrépáé. Sokkal körültekintőbben kell eljárni a betakarításkor és tároláskor is. Azt is jó tudni, hogy a takarmány sárgarépa kevésbé elálló, mint a takarmányrépa.

A burgonyát többnyire főzve, híg eledelhez keverve adagoljuk a kecskéknek. Egyre azonban ügyeljünk: még véletlenül se adjuk az állatoknak a burgonya főzővizét, mert izgatja a beleket, s gyulladást okozhat.

Egyes körzetekben igen jó tapasztalatokat szereztek a tenyésztők a kukoricából, napraforgóból, falombból, tök- és dinnyeszárból készített szilázs etetésével. Gondolom, másutt is meg lehetne próbálni!

Abrakot egész évben adjunk a kecskéknek. A zabot, árpát, kukoricát, borsót, lóbabot és szóját apróra darálva adjuk az állatoknak, mert az egészben elfogyasztott szemeket a kecske nem képes megemészteni. A búzakorpa főleg szoptatás idején kitűnő takarmány. Az olajpogácsák szintén igen tápláló fehérjedús takarmányok, de a már penészedő vagy keserű ízű pogácsát ne etessük. Pogácsából kevesebbet adjunk az állatoknak mint darából, kivéve a lenmagpogácsát, szárazon. Nélkülözhetetlenek és szinte pótolhatatlanok az ásványi kiegészítők (főleg a mész, a foszfor és a nátrium) is.

Mennél jobb minőségű takarmányokkal és mennél változatosabban eteti a kecskét a tenyésztő, annál jobbak lesznek a hasznossági mutatók, s kifizetődőbb a tenyésztés!

Žáková D., tenyésztő

эфе A Cholesol mérsékelt hatású bélfertőtlenítő készítmény, amit élősködők vagy baktériumok okozta megbetegedések (bélfertőzések) esetén adunk az állatoknak. A fertőzés kezdetén a galamboknak például 4 tablettát oldunk fel egy liter ivóvízben, majd 5—6 napon át felére csökkentett adaggal (2 tabletta 1 liter vízbe) kezeljük az állatokat. Az év folyamán több ízben ajánlatos néhány napig kezelni az állatokat, hogy megelőzzük a bajt! Mérsékelt hatású készítményről van szó, tehát nem kell félni, hogy az időnkénti kezelés megárt az állatoknak. Ilyen ivóvizet azonban semmi esetre se adjunk néhány napnál, esetleg egy hétnél tovább galambjainknak!

зк Pázsit a kifutóban. A baromfit az év nagyobb részében kifutóban tartjuk. A kifutót célszerű füvesíteni, hogy legyen mit csipegetni az állatoknak. A pázsitról azonban gondoskodni is kell. Néha locsoljuk meg trúgyalé-oldattal, hogy szép sűrű, tápanyagokban gazdag növényzetet kapjunk. A baromfit azonban csak akkor engedjük újra a kifutóba, amikor az oldat már teljesen beszívódott a talajba!

Aki teheti, inkább nagyobb kifutót létesítsen s azt kerítse el két részre és felváltva hasznosítsa a füvesített területet. így könnyebben megoldható a trágyalevés öntözés és a baromfi sem teszi annyira tönkre a pázsitot.-eh—