Szabad Földműves, 1975. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1975-08-16 / 33. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1975, augusztus 18 6 novemberi határozatainak teljesítéséért Sikeresen teljesítik tervfeladataikat A nitrai járás földmúvesszövetke- ZRtei Hz utóbbi évek eredményeiből kiindulva dolgozták ki az ötéves tervidőszak utolsó évére vonatkozó termelésfejlesztési terveiket, melyekre a gyors ütemű fejlődés iránti igényesség jellemző. Tervezéskor a kulcsfeladatok megoldásának szentelték a legnagyobb figyelmet. Ilyen kulcsfel adatnak számít a növénytermesztésben a gabona és a takarmánytermesztés hathatos fejlesztése, az állattenyésztésben pedig a szarvasmarha tenyésztés színvonalának emelése, főleg a tehenek tejhasznosságának növelése. ökonómiai szempontból a mezőgazdasági termelés hatékonyságának sakatmondó növelése a fo céljuk. Ezt a termelési költségek, főleg az anyagköltségek csökkentése révén szeretnék elérni, ezért minden szövetkezetben műszaki-szervezési és ésszerűsí tési intézkedéseket foganatosítottak. A járás szövetkezetei eredményesen gazdálkodtak az első félévben. A tér vezeti színvonalat minden mutató te kintetében elérték. Persze vannak járásukban olyan szövetkezetek is, amelyek nem tettek eleget kötelezettségeiknek, némely gazdasági mutató tekintetében elmaradnak az át lagos színvonaltól. Elsősorban ezekben az üzemekben látjuk azokat az azonnali mozgósításra váró tartalékokat, amelyek nagyban hozzájárulhatnak az ötéves tervfeladatok sikeres teljesítéséhez. A mólt év hasonló időszakához vi szonyitva szövetkezeteink június végéig több mint 15 millió koronával növelték a mezőgazdasági nyerstermelést, illetve 52 millió koronával a mezőgazdasági árutermelést. Az említett növekedés az első esetben 7,7 százalékos, a másodikban pedig 28.6 százalékos javulást jelent. A bevételek félévi tervét szövetkezeteink 108.1 százalékra teljesítették, ami a múlt év hasonló időszakához mérten 23,5 százalékkal jobb eredmény. A tervezett kiadásokban ugyan akkor 5,5 százalékos megtakarítás volt tapasztalható, ami értékben kifejezve több mint 14 millió koronát képvisel. 1974 első félévéhez viszonyítva 10,5 százalékkal, azaz 24 mii lió koronával növekedtek az anyagi és egyéb költségek. Ezen kiadások zöme a talaj termőképességének fo kozásara irányult és hatékonyságuk nak az elkövetkező években kellene megnyilvánulni. A szövetkezetek többségében ked vezóen alakult a jutalmazás is. A jutalmazás fejlődésével kapcsolatos új intézkedések nagyban segítik a nor mázás és jutalmazás egységesítését, de a további problémák sikeres meg oldása ezután is megköveteli az el végzett munka pontos nyilvántartó sát, az elvégzett munka mennyisége és minősége szerinti jutalmazás szó cialista alapeiveinek betartását. Ere detileg úgy tervezték szövetkeze leink, hogy 100 korona teljesítményre 62,90 korona anyagi és egyéb költség fog jutni az első félévben, a valóság azonban mindössze 58 korona volt. Ugyanilyen viszonylatban a tervezett 28 helyett csak 26,40 korona munkabér jutott 100 korona teljesítményre. Az eredményes gazdálkodást jelzi az is, hogy a tervezett 339 ezer korona hiány helyett csaknem 27 millió korona nyereséggel zártak a szövetkezetek június végén. Igen szép eredményeket értek el járásunk szövetkezetei az állatte nyésztés fejlesztésében is A CSKP KB novemberi plénuma a szarvasmarha tenyésztés fejlesztését, ennek keretén belül a tejtermelés fokozását jelölte meg a fő feladatok egyikeként. Sző vetkezeteink tehénállománya hat hó nap alatt összesen 945 darabbal gyarapodott, vagyis az évi tervet már 84,9 százalékra teljesítettük. A szarvasmarhák tekintetében 2392 darab bal, a fejősökében pedig 746 darabbal léptük túl az ötéves tervidőszak irányszámait. Az állatok létszámának növelése mellett nagy gondot fordítottak üzemeink a hasznosság fokozásé ra is. A tehenek napi tejelékenysége elérte a 8,1 literes átlagot, ami 1466 literes félévi tejhasznosságnak felel meg. Ez az 1974 júniusában kimuta tott átlagnál 50 literrel jobb eredmény. Szövetkezeteink összesen 1 millió 871 ezer literrel termeltek több tejet, mint a múlt év első hat hónapjában. Ez tette lehetővé a tejeladás félévi, tervének 103,3 százalékos teljesítését. javulás mutatkozik a hústermelésben is. A hízómarhák átlagos napi súlygyarapodása 0,86 kg volt, ami 2,3 százalékkal jobb a múlt év hasonló időszakának eredményénél. Ez a mutató még jobb is lphetne, ha a 0,80 kg nál gyengébb eredményt kimutató szövetkezetek is igyekeznének egy ki csit, hiszen a hízómarhák 17 százaléka ezekben a gyengébb üzemekben van. A hízómarhák összállományának mindössze 7,2 százalékánál értek el 1 kg fölötti átlagos uapi súlygyara podást. Sertésekből összesen 4220 darab bal tartottak többet június végén szövetkezeteink, mint az év elején, javul a hasznosság is. A húseladás tervét ennek köszönhetően 230 tonna val, illetve 2,7 százalékkal teljesítet ték tál az efsz-ek. A tervfeladatok teljesítésében elért eddigi eredmények és a kialakítóit kedvező feltételek arra engednek következtetni, hogy szövetkezeteink a második félévben is sikeresen :el'esítik majd a reájuk háruló feladatukét és ezzel hathatósan hozz4í~rninak járásunk és kerületünk mezögaz dasági termelésének fejlesztéséhez, a CSKP KB novemberi plénuma hatá rozatainak eredményes teljesítéséhez. lukáí jozef mérnök, JMI Nitra F%él-Szlovákia mezögazdasági üzemeiben — a kedvezőtlen időjárás ellenére — aránylag rövid idő alatt magtárba került a gabona. Persze valamivel gyorsabban Is lefolyhatott volna az aratás, ha ... A sok hátráltató tényező közül most csak egyet említek. Egyet, de olyan problémát, amelyhez hasonlóval sajnos, több helyen is találkoztam. A gabonabetakarítás idején megnyilvánuló üzemek, járások, kerületek, sőt országrészek közötti szervezet kölcsönös együttműködés és baráti segítségnyújtás nem új keletű és valóban hasznos dolog. Persze csak akkor, ha a messziről érkező gépek és emberek valóban azt teszik amiért jöttek — segítenek a termés mielőbbi betakarításában! Sajnos, nem minden esetben van ez így. A biftai és a kameníni egyesült szövetkezet egymással határos. Az elsőben 94, a másodikban 98 hektár gabonaterület jutott az idén átlagosan egy fizikai kombájnra. Kamenínban mégis négy nappal korábban vágták le az utolsó kalászt, holott itt sem volt könnyebb dolga a gépeknek. Mi okozta a bifiaiak lemaradását? Elsősorban az, hogy a nagy teljesítményű kisegítő gépek nem azt tették, amiért jöttek. A kölcsönös megegyezések alapján három E—512-es kombájnt küldött a Žiar nad Hronom-i Gép- és Traktorállomás a bifíai szövetkezetbe az aratási munkák meggyorsítása céljából. Ez eddig rendben is volna, csakhogy milyen gépeket küldtek és kiket ültettek a kombájnokra? A szövetkezetben már vágták a gabonát, amikor végre megérkeztek a kisegítő gépek. Hat fiatal legényke szállt le róluk. A közös vezetői alig várták hogy megérkezzenek és munkához lássanak, ők meg nekiláttak javítani, tisztogatni a gépeket. Szemmel látható volt, hogy a múlt nyár óta feléje/ sem nézett senki a gépeknek, Még szerencse, hogy új gépekről volt szó és a munkaszerkezetek alapos kitisztításán, no és néhány ékszíjon kívül másra nem volt szükség az üzemképessé tételükhöz. A következő — ha lehet, az elsőnél nágyobb — csalódás a földeken érte a szövetkezet ve-Felelősségteljesebb hozzáállást! zetöit. A három vasparipa „egy iépés előre, kettő hátra“ alapon dolgozott. Dolgozott? A fiatal kombájnosok igyekeztek uralni a gépet, de kevés sikerrel. A vágószerkezet minduntalan a földet túrta, a kaszák kicsorbultak, a tolatás nem sikerült, s olykor egy-egy vezérlőkar is elbújt valahová ... Szóval rossz volt néznt. A fiúk végül bevallották, ezidáig csak messziről szagoltak aratást, 6k tulajdonképpen gépjavítók, de mível megvan a vizsgájuk, pár nappal indulás előtt beosztottak őket a gépekre és indulniuk kellett. Mit tehettek a szövetkezet vezetői? Vissza nem küldhetik a „segítséget“, hát hagyták, hadd tanuljanak. Tanultak is, az utolsó napon már egész jól ment nekik a munka. Csakhogy a tandíjat a közös fizette meg. Ráadásul meg is késtek a betakarítással, hiszen csak darabra voltak meg a gépek, teljesítményre nem. A kisegítő gépek napi átlagban két-három hektárról vágták le a gabonát nagy üggyel-bajjal — zúgolódtak is a beosztott gabonahordók —, a hazai E—512-es kombájnok ■ meg tíz hektárról csépelték ki a szemet naponta. Mudroch Jozef mérnöktől, a jmi főagronómusától tudom,' hogy a végén még az eredeti leg jobban leterhelt kameníni szövetkezetből kellett átirányítani három német kombájnt, hogy megmentsék a binaiak esőáztatta gabonáját. Hasonló volt a helyzet például a lehnicei szövetkezetben kisegítő, Kromérízből érkezett három Kolosz egyikének legénységével is. Persze a Dolný Bar-i szövetkezet vezetői is csak addig örültek a Uherské Hradišté-i járásból érkezett három kisegítő kombájnnak, amíg ki nem derült, hogy a múlt nyár óta rá sem néztek a gépjavítók a kombájnokra. jő és hasznos dolog az önzetlen segítség, hiszen a kombájnok tervszerű átcsoportosítása nagyban meggyorsítja az aratási munkák menetét és elejét veszi az egyébként várhaté nagy veszteségeknek. A hasz nos együttműködés főleg a kedvezőtlen időjárású években bír nagy jelentőséggel, ezért valahogy úgy kellene megszervezni ezt az együttműködést, hogy aki segíteni érkezik, az valóban segítsen! Vagyis, nagyobb felelősségérzettel kell hozzáállni a feladathoz, mint ahogy azt egyes üzemek esetében az jdén nyáron tapasztaltuk. Ne 'engedjük, hogy kevesek felelőtlen munkája homályt vessen eddigi eredményeinkre lés kialakult kapcsolatainkra, s kedvezőtlenül befolyásolja az üzemek, járások,. kerületek és országrészek közötti hasznos együttműködés fejlődését! —dek— Káröröm helyett segítséget A zemnéi földművesszövetkezetben mindig is nagy gondot fordítottak a szarvasmarha-tenyésztés, de főleg a tehenészet tervszerű fejlesztésére. Erre különösen az egyesítés után volt nagy szükség, mert az újonnan kialakult ötezer hektáros nagygazdaság sem szeretett volna szégyent vallani tehenészetével. A sokrétű igyekezetei siker koronázta. A jó takarmányalap, a szakszerű tenyészmunka és az állatokról való színvonalas gondoskodás meghozta a várt eredményt. Az egyesülést belüzemi szakosítás követte, így már csak a zemnéi és a komoőai részlegen tartottak teheneket. A komoőai volt a kisebb létszámú és egyben kisebb tejhasznosságú állomány Is, de az átlagtejelékenység évente 200—300 literrel javult. A közös tagjai örültek is a szép sikereknek. A termelési-eladási tervek teljesítéséről készített járási kimutatásban lapozgatva olvastam, hogy a „Haladás“ valóban halad. Hathónapi tejeladási tervét 116,8 százalékra teljesítette. Egy további bejegyzésből azt is megtudtam, június végéig egyedenkénti átlagban 1846 liter tejet fejtek. Azt már nem volt nehéz megállapítani, hogy ez a második legjobb eredménynek számított félévkor a Nové Zámky-i járásban. Érthető, hogy az említettek tudatában jókedvvel Indultam Zemnére. Ott viszont gondterhelt emberek fogadtak, amin fölöttébb csodálkoztam. Illés László elvtárs, az összüzemi pártbizottság elnöke nem sokáig hagyott morfondírozni. — Szóról szóra igaz, amit az elvtárs mond — szólt csendesen, és egy pillanatra mintha fellebbent volna a gondok fátyla. — Vannak jól tejelő teheneink, jó szakembereink, gondos etetőink, túlteljesítettük , a félévi tervet, az élvonalban vagyunk 'és mindennek nagyon örülünk. Sőt annak is, hogy a múlt évi csaknem 40 dkg-ról 35-re sikerült csökkentenünk az egy liter kitermelt tejre jutó abrakfogyasztást. Ez már jobb eredmény szövetkezeteink járási átlagánál (38 dkg), de mi még ezzel sem elégedünk meg, mert ennél olcsóbban is lehet tejet termelni. Legalább is azt bizonyítja a mienknél jobb átlagot kimutató nyolc szövetkezet példája. — Mondom, örülünk az eredményeknek, másfelől meg gondokkal küszködünk. S nem is akármilyenekkel. Pár hónap múlva már csak múlt időben beszélhetünk kiváló tehénállományunkról. November végéig minden szarvasmarhát és sertést ki kell selejteznünk a zemnéi részlegen! Az ok: fertőző elvetélés. Alig tíz évvel ezelőtt szintén ez a betegség törte derékba a szövetkezet szarvasmarha-tenyésztésének fejlődését. Most 1400 marháról van szó, ebből 606 a tehén. A legjobb fejősök kerülnek vágóhídra Atlagtejelékenységük 3800 liter, s ezek adták a szövetkezetben kitermelt tej mennyiségének 2/3-át. Nagy csapás, annyi bizonyos S ami a legrosszabb az egészben, azt sem sikerült egyelőre megállapítaniuk a szakembereknek, a korábbi betegség lappangó maradványai okozták-e a fertőzést vagy a vásárolt állatokkal hurcolták-e be a tenyészetbe a betegséget. Pedig ugyancsak ié volna tudnil Most aztán törhetik a fejüket a szövetkezet vezetői, hogyan tovább. Mert még az sem biztos, hogy a megcsappant állománnyal — a komoőai részlegen 400 tehene van a közösnek — és a selejtezésig még hátralevő néhány hónap feladatainak maximális túlteljesítésével biztosítani tudják a várható mintegv kétszázezer literes kiesés fedezését és az évi eladási terv maradéktalan teljesítését. Hát még az új állomány? Mert jövő áprilisban már kezdődnie keli a betelepítésnek. — Szakszerű tenyészmunkával sikerült jó színvonalra emelnünk a komoőai részleg tehenészetét is — mondta Illés elvtárs. — Egyedenkénti átlagban már kilenc liter tejet fejnek naponta. Tehát van mód és lehetőség az utódnevelésre és ezt a lehető legmesszebbmenóen ki is akarjuk használni. Persze, még így is sok állatot kell vásárolnunk. De ki, melyik mezőgazdasági üzem kínál ma fel annyi üszőt vagy tehenet, amennyi nekünk kell? És persze nem két és félezer „literes“ teheneket akarunk, hogy megint a legalsó lépcsőfokról kelljen indulnunk A rossz nyelvek úgy mondják, jól jön ez a kényszerselejtezés я zemnéieknek, mert egyébként ugyancsak megszorultak volna a húseladási terv teljesítésében mutatkozó lemaradás miatt. Tény, hogy a hústermelésben problémáik voltak és vannak. Két éve — ugyancsak betegség miatt — csaknem'az,egész sertésállományt ki kellett selejtezniük, a tervezett vásárlás meg áthidalhatatlan akadályokba ütközött. Egyszerűen nem kaptak sem választott malacokat, sem kellő haszontulajdonsággal rendelkező kocákat. Természetesen maguk is nevelnek malacokat, de nem sok sikerrel. A kocák csak elvétve ellenek tíznél kevesebbet, de átlagosan csupán 8,5 malacot tudnak elválasztani. Az ok: nagy az elhullás. Miért? A korszerű ötezres hizlaldát rengeteg műszaki hibával adták át az építők. Rossz volt a szellőztetés, nem lehetett fűteni az ellető istállót és a malacneveidét stb. Tavaly 34, most az első félévben 15 százalékos volt az elhullás, lgv persze nincs mit tenniük a hizlaldába és a korszerű épület alig ötven százalékra van kihasználva. A betelepített állomány pedig még véletlenül sem egy súly- és korcsoportba tartozik, így a takarmány hasznosítása sem éri el a kívánt színvonalat. i A sertések átlagos napi súlygyarapodása egyébként 0,53 kg, a hízómarháké pedig 0,86 kg volt az első félévben, s ez járási méretben jó eredménynek számít. A szövetkezetnek az idén 130 vagon húst (ebből 90 vagon sertéshúst) kellene értékesítenie. A féléves értékelés mindössze 39.5 százalékos tervteljesítésről beszél, vagyis e tekintetben az efsz visszaesett a sereghajtók közé. Nos, ezért a szóbeszéd, mely lényegében nem is alaptalan. Való igaz, hogy a húseladás tervét a zemnéi szövetkezet nem tudta volna teljesíteni. Legalább is a sertésekét nem, s ezen a téren a kényszerselejtezés sem változtat Igaz, a marhahús-eladás tervének kényszerű túlteljesítése legalább gazdaságilag helyre billenti a mérleg nyelvét, de őszintén szólva, ilyen „szerencsének“ egyetlen szövetkezeti vezető sem örülne, mint ahogv a zemnéiek sem örülnek. Sőt azt sem tudják, hogyan lábaljanak ki a sok problémából. Ezért, gondolom jobb volna, ha az élcelödők — könnyű a más baján mulatni! — inkább segítő kezet nyújtanának a szövetkezetnek. Utóvégre mindannyiük közös érdeke, hogy járásuk valamennyi mezőgazdasági üzeme pozitív számlával zárja a gazdasági évet, s kedvező eredményekkel az ötéves tervidőszakot. Az üzemek vezetői fontolják meg alaposan, mielőtt elvetik ezt az ötletet, s közben gondoljanak arra, hogy egységben az erő. Senki sem kívánja, de talán egyszer még nekik is lehet hasonló „szerencséjük“, s akkor majd jól jönne az őszinte baráti segítség! Kádek Gábor *
