Szabad Földműves, 1975. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1975-08-16 / 33. szám
1975. augusztus 18. SZÖVETSÉGI SZEMLE Életképek fiatalokról... Varga Anna Addig, mig egy fiatal iskolás éveit tölti, részben meghatározott élete, problémái vannak, s nem túlzás az a jelző, hogy a szülök, a tanítók „irányítása alatt él“. Persze mikor a diák kilép az életbe, számára teljesen új feladatok, gondok, örömök állnak elő, amelyek fogadása nem mindig problémamentes. A .Vefký Krtíš-i (nagykürtösi) járás egyes mezőgazdasági üzemeiben öt most kezdő lányt kerestem [el, akik jellemezték munkájuk milyenségét, meglátásaikat, terveiket, életkörülményeiket: VARGA ANNA g autóbuszon jár be Щ mindennap Nová Vesról Veľký Krtíš|s re, ahol egy hó- I napja alkalmazott- Ц ja a JMI-nek. Ad|Ц minisztratív munj kakörben dolgozik j itt, felettesei edjdig szorgalmas, i gondos embernek ismerik. Hogy a gimnáziumot végzett lány miért ragaszkodott a mezőgazdasági pályához, milyen körülmények között lett a JMI alkalmazottja, mondja el ő maga: — Gyermekkorom óta vonzott a mezőgazdaság, hiszen falun nőttem fel, sokszor brigádoztam a helybeli szövetkezetben. Mivel beteg édesanyámmal egyedül élek, a továbbtanulásnak azt az útját választottam, hogy elvégzem a gimnáziumot. A jó tanulmányi eredmények és a sikeres érettségi után a Nitrai Mezőgazdasági Főiskolára jelentkeztem, — ahová helyszűke miatt nem vettek fel... Annát felettébb érdekli a növénytermesztés, s szavai szerint nem úgy képzelte el az életet, hogy adminisztrációs munkaerőként „az Íróasztalhoz láncolja magát“. Mivel agronómusí képesítése nincs, — magától érthetödően — a lakóhelyéhez közeli szövetkezetben nem kapott állást. De Anna tervét nem adja fel. Jövőre ismét jelentkezik a mezőgazdasági főiskolára, hogy célja teljesültével még hasznosabb állampolgára legyen társadalmunknak. Lehet, a rövid jellemzés után sokan gondolják, hogy Varga Anna esete egyszerű, „szokványpélda“. Korántsem. Hány olyan fiatal szerez mező-, gazdasági képesítést, akit ez a pálya egyszerűen nem érdekel s hányán vanne olyanok, akik az említett végzettet :1 más szakmában dolgoznak. Éppen ezért kívánjuk Annának azt, hogy célját elérje, mivel mindenki csak azon a téren érhet el sikereket, melyet szeret, amelyhez vonzódik. ria panasza érthető az első hetekben, mivel Ilyenkor még a nem problémák is képzelt problémákká válnak. Bizonyíthatná ezt számos női zootechnikus is, aki hosszú évek óta jól dolgozik szakmájában. OBERTH ILONA, a želovcei (zsélyi) termelőszövetkezet kertészetében tölti gyakorlatát, ö szintén az idén Végzett a Zemianske Sady-i szaktanintézetben, ahol a kertész-szőlész szakmát sajátította el. в* Ilona nem elége- Oberth Ilona dett jelenlegi tudásával, így saját szakágazatában felépítményi iskolába jelentkezett — sikertelenül. Ha fellebbezésére is negatív választ kap, akkor több mint valószínű, hogy a szövetkezet szőlészetében helyezkedik el, ahol nagy szükség lesz munkájára: az eddigi 50 hektár szőlőterületet mégegyszei; ennyivel kívánja bővíteni a gazdaság. Mivel egy hónap alatt is már kialakul bizonyos kapcsolat a fiatal dolgozó és munkatársai között, Ilona ezekről a következőképpen beszélt: — Habár eddig még nem történt olyasmi, hogy valakivel komolyabban vitába kellett volna szállnom igazamért, már jelei mutatkoznak. A közvetlen termelésben dolgozó, idősebb munkásokkal — véleményem szerint — egy fiatal vezető sokkal jobban megérteti magát. Jobb a kapcsolat, mint a közép korosztályúakkal, esetleg a fiatalokkal. Gondolkodtam ennek okán is: Talán az idősebbek több élettapasztalata, kiegyensúlyozottabb jelleme adja ezt. Nem így van ez a vezetőségben. A fiatalok és az idősebbek között néha van valami érthetetlen feszültség, melynek okáért talán mind a két fél felelős. Persze félretéve az előítéleteket, egy kis megértéssel, helyzetfelismeréssel az ilyen gondok is kiküszöbölhetők. LIBIAKOVÁ MÁRIA a bušincei (busái) egyesített termelőszövetkezet mufai (mulyadi) részlegén mint segéd-zootechnikus helyezkedett el. Ő is ebben az évben végzett, s a lučeneci (losonci) mezőgazdasági tech-Libiaková Mária nikumban szerzett növénytermesztői, állattenyésztői képesítést. Mária egyenlőre szüleinél él Bušincén s mint ahogyan ez szokásos a jó zootechnikusoknál, reggel ötkor kerékpárjára ül, hogy ott legyen az állatgondozók munkakezdésénél. Bejárva „birodalmát“, Máriával arról beszélgettünk, hogyan került erre a pályára, mi a véleménye a sokak szerint nem éppen nőies szakmáról. Kérdéseimre így válaszolt: — Szüleim szintén a mezőgazdaságban dolgoznak, testvérem azt a szakot végezte a mezőgazdasági technikumban, amit később én. Talán ez adta az „ihletet“, hogy mezőgazdász legyek. Az állattenyésztésbe úgy kerültem, hogy a helybeli szövetkezetben itt volt szabad hely, ezt fogadtam el. Egy hónapja dolgozom itt. Úgy érzem, hogy mind a feletteseimmel, mind beosztottjaimmal kölcsönösen megértjük egymást. Mint minden fiatal, a munkába lépés első heteiben, hónapjában én is tapasztalok, megállapítok számomra egy-két fontos dolgot. Még mielőtt ideérkeztem volna, a fejők között egy kemény „tejcsata“ zajlott le. Arról volt szó, hogy egy fejőre gyanakodtak, panaszkodtak kollégái, gondolván, az illető vizezi a tejet. A vezetőség kivizsgálta az ügyet, s kiderült, hogy nem másról, mint személyi gáncsoskodásról volt szó. Ebből a példából okulva, most már minden reggel ellenőrzőm az egyénenként kifejt tejmennyiséget, s csak akkor bírálok, ha tökéletesen meggyőződök igazamról. Ahány fiatal, annyi probléma. MáALAKSA VERONIKA 1974-ben végzett a Safárikou voi Mezőgazdasági Műszaki Középis® kola ökonómiai szakán, s egy éve a nenincei (nyényei) Vörös Lobogó nevet viselő szövetkezetben dolgozik a bérelszá- Alaksa Veronika móló osztályon. Veronika indulása, elképzelései, évekkel ezelőtt kizárta a mezőgazdaságot. Ápolónő szeretett volna lenni. Állítása szerint, akik erről a pályáról eltanácsolták, illúziómentesen gondolkodtak, s ma már nagyon örül annak, hogy ezt a szakmát választotta: — Míg az ember nem éri el a húsz évet, addig nagyon sokszor megváltoznak vágyai, tervei és egyáltalán elképzelése a világról. Például, míg 15 éves koromig itt éltem falun, mindig az volt a kívánságom, hogy városi ember legyek. Aztán a továbbtanulás folytán városba kerültem, s idő után ezek a vágyaim szertefoszlottak. Éppen azért nagyon örülök, hogy egy olyan képesítést sikerült szereznem, mellyel a szülőfalumban el tudtam helyezkedni. A munkatársaimmal való viszony jó — több fiatallal dolgozom az irodában — akikkel jól megértjük egymást. OHAJDOVÁ MÁI RIA egy évvel ez! előtt végezte el I Luéenecen (Loson|con) a közgazdasági középiskolát, I s szülőfalujában, ;! Nenincén helyezkedett el a szövet- i kezetben. Mint az elnök titkárnője nagyon sokat van Ohajdová Mária kapcsolatban az emberekkel, ismeri jellemüket, s problémáikban segítségükre van. Mária ilyen értelemben beszélt munkájáról, magáról, megfigyeléseiről: Az iskolában elég széleskörűen elsajátítottuk, amit egy középfokú közgazdásznak tudnia kell. Én is különös gondot fordítottam arra, hogy magamévá tegyem a szakma minden fogását, módszerét, gondolván, nagy szükség lesz erre munkahelyemen. Viszont csalódtam, mivel csak egy részét tudom felhasználni ismereteimnek. Sokszor kerülök kapcsolatba — kintről, a termelésből — emberekkel, kiknek sok esetben viselkedése elég elszomorító. Hangoskodó, virtuskodó módon igyekeznek ügyeiket elintézni, s szinte meg vannak győződve arról, hogy másként nem járnak „sikerrel“. Pedig az egymás iránti türelem és bizalom sokkal hatásosabb, és emberibb. Máskülönben ezidáig munkahelyemmel elégedett vagyok, s látom jövőjét annak, amit jelenleg csinálok. öt most kezdő fiatal lány — munkahelyével kapcsolatos — gondja, öröme, vetődött ezennel papírra. Alaphelyzetük lényegében azonos, persze körülményeik változóak. Másként ítélnek meg élethelyzeteket, különböző érzékenységgel reagálnak természetes, de részükről még át nem élt eseményekre. Arról azonban — amire a fentiekben külön nem tértem ki — de beszélgetésünkkor némely esetben elhangzott, nagyon is egyöntetű következtetést lehet levonni: Még ma is dolgoznak népgazdaságunkban — sajnos, vezető beosztásban is — olyan emberek, akik — a szó szoros értelmében — „különböző okok miatt“ gátolják, vagy determinálják a fiatal dolgozók munkakezdeményezését, javaslatait. Ez sok munkahelyen előfordul, amit persze nemcsak a fiatalok, de a pártos gondolkodású, becsületes múltú, a termelésben hoszsú hosszú éveket dolgozó emberek is meglátnak, s tesznek is a súlyos probléma megoldásának érdekében. A máskülönben jól dolgozó — helyesen gondolkodó — fiatalok megértik a jó tanácsot, a céltudatos útmutatást, persze a gáncsoskodást, rosszakaratú „manőverezést“ egyiküknek sem kötelessége eltűrni. S hogy a fiatalok alkotókedvének megtartása, jó eredményeik kellő értékelése mennyire fontos, bizonyítja ezt a következő tény is: Egy idő elteltével ezek az emberek veszik át a sok tapasztalatot igénylő termelési ágazatok kormánykerekeit, végzik a legbonyolultabb munkálatokat, felkészítik az akkori fiatalokat a jövőbeni munkára. S hogy ezek az emberek, a mai fiatalok milyen alapok birtokában indulnak el az említett igényes feladatok elvégzése felé, szocialista társadalmunkban senki számára nem lehet közömbös. KALITA GÁBOR Foto: Kalita 3, Balia 2. A tagság kezdeményezésére támaszkodnak Á Kék-Duna egyesült efsz-ben (Dun. Streda-i járás) működő üzemi pártszervezet tagjai igyekeznek teljesíteni a párt januári plenáris ülésének határozatát. A fontosabb termelési ágazatokban pártcsoportokat alakítottak és ezek jó politikai-agitációs munkával mozgósítják a párton kívüli dolgozókat is, a termelési feladatok teljesítésével. Célul tűzték a termelés hatékonyságának növelését, az önköltség csökkentését, minden lehetőséget felhasználnak a nyersanyagokkal, az energiával és az üzemanyaggal való takarékosságra. Emellett keresik, kutatják a tartalékokat, a termelés mennyiségének növelésére. Tudják, hogy az olcsóbb és gazdaságosabb árutermelés előfeltétele az ésszerű, átgondolt gazdálkodás, amit lényegesen elősegít a jó munkaszervezés és az új technológia magasfokú alkalmazása. Az összüzemi pártbizottság minden eszközzel felkelti a kommunisták és a párton kívüliek kezdeményezését is. A dolgozók aktivitása főleg a nagyarányú kötelezettségvállalási mozgalomban nyilvánul meg. Fehér Káruly elvtárs, az összüzemi pártbizottság elnöke, a közös gazdaság alelnöke, nagyon jól ismeri a 3200 hektáros gazdaság problémáit, lehetőségeit és tudja, hogy melyik szakaszokon vannak meg a feltételek a többtermelésre. Jelenleg a kommunisták munkáját ő irányítja, hogy példamutatásukkal magukkal ragadják a párton kívülieket is, az ötéves terv utolsó évének teljesítésére. A kommunisták kezdeményezésére a báči részlegen felhívás született, amely arra ösztönzi az egész tagságot, hogy az előirányzottnál több árut termeljenek. A pártbizottság örömmel vette tudomásul a felhívást és a taggyűlésen ismertette a tagsággal. Az elfogadás után az ebből eredő feladatok megvalósításáért minden tag teljes erővel küzdött. Az eredmény nem maradt el. A vállalás szerint búzából 50, árpából 46 mázsás hektárhozamot kellett volna elérni. A gyors és jóminőségű munka eredményeként ezt a vállalást sikerült túlteljesíteni. A felmérések szerint a kukorica tervezett hektárhozamát is lényegesen túlteljesítik. Az állattenyésztési dolgozók is értékes kötelezettségvállalásokat tettek, eszerint az egy tehénre jutó évi tejhozamot 3400 literről 3500 literre, a hízósertések napi súlygyarapodását 0,53 kg-ról 0,56 kg-ra, a hízőmarhákét pedig 1 kg-ról 1,10 kg-ra emelik. Az egy anyakocára jutó évi malacszaporulatot a tervezett 16 darab helyett 18-ra szeretnék növelni. A fejési átlagot és súlygyarapodást naponta ellenőrzik. Bár ezek a vállalások nem tűnnek túl jelentősnek, az elnök úgy véli, hogy mégis serkentő hatásúak, mert megvalósíthatók. Nem törekednek a túl nagy előreugrásokra, kerülik a hangzatos szavakat. A helyzet felmérése után, a dolgozók hozzászólásait figyelembe véve, tűzik ki céljaikat. A novemberi plénum értelmében a termelés fokozása mellett törekednek az abraktakarmány csökkentésére, örvendetes, hogy ezen a téren megszülettek az első eredmények. A tehéntenyésztésben és a hizlaldákban már jelentős mennyiségű abraktakarmányt takarítottak meg. Hazánk felszabadításának 30. évfordulója tiszteletére a növénytermesztési dolgozók 759 ezer, az állattenyésztési dolgozók pedig 757 ezer korona értékű kötelezettségvállalást tettek. A félévi eredmények alapján arra lehet következtetni, hogy vállalásukat még túl is teljesíthetik. A rendszeres ellenőrző munkával sikerült biztosítani, hogy a múlt év azonos időszakához viszonyítva, 2 százalékkal csökkentették a villamosenergia fogyasztást. Pontosan meghatározták, hogy hol, meddig, * hány óra hosszáig szabad az égőket bekapcsolva hagyni. A mechanizációs szakaszon dolgozó kommunisták feladata, a géppark zökkenőmentes üzemeltetésének biztosítása. Jelentős eredmény, hogy az első félévben a tervezett üzemanyagfogyasztást egy százalékkal csökkentették. Ezt a megtakarítást a gépek szakszerű karbantartásával, az indítószerkezetek gyors megjavításával és általában a jobb minőségű munkával érték el. A szövetkezet könyvelősége havonta rendszeres kimutatást készít az önköltség csökkentéséről, a takarmánytakarékossági intézkedések eredményeiről. A készült jelentést a pártszervezet havi tagsági gyűlésein vitatják meg. Az esetleges hiányosságok pótlására konkrét határozatot hoznak. A szövetkezetben dolgozó kommunisták tehát teljes erejükkel küzdenek a párt novemberi plénuma határozatának teljesítéséért és amint az eredmények is bizonyítják, a párfonkívüliekkel együtt sikeresen csökkentik az önköltséget és jelentős mennyiségű üzemanyagot, energiát takarítanak meg. . Svinger István Szorosabb együttműködéssel osszuk el a beutalókat A Szlovák Szocialista Köztársaság népjóléti minisztériuma minden évben biztosítja a szövetkezeti tagok és a közös gazdaságok nyugdíjasai, valamint a hozzátartozók számára a fürdői gyógykezelést. A Szövetkezeti Földművesek Szövetsége járási bizottságai, valamint a járási nemzeti bizottságok közösen szerzik be a kiválasztott dolgozók számára a beutalókat. A mezőgazdasági dolgozókról való ilyen nemű gondoskodást az illetékes szervek többször is értékelik abból a célból, hogy menetközben kiküszöböljék az előforduló hiányosságokat. A legutóbbi felmérések azt mutatták, hogy a dolgozókról Való törődés ezen a szakaszon évről évre javul, de mégjohban el kell mélyíteni a SZFSZ járási bizottságai és az efsz-ek vezetőségei között az együttműködést. Az elért sikerek ellenére meg kell mondanunk, hogy még mindig vannak megoldatlan problémák ezen a téren. Főleg a beutalók elosztása történik sok esetben formálisan, és ennek következtében egyes dolgozók nem utaznak el a fürdői gyógykezelésre. A nyugat-szlovákiai kerületben például a topoľ éany-i járásban 38,1, a senicaiban 71,7, a komárnoiban csak a 72 százalékát vették igénybe a szövetkezetek dolgozói a beutalóknak. Összesen 959 igénybe nem vett beutalót juttattak a járási szociális bizottságok a már nem dolgozó nyugdíjasoknak. Az elosztásban azért is zavarok mutatkoztak, mert egyes járási nemzeti bizottságok szociális- és egészségügyi osztályain — többek között a bratislavai, galántai, komárnoi, senicai és topolcany-i jnb — nem működött eléggé együtt a SZFSZ járási bizottságaival. A gyógyfürdői beutalókat több dolgozó azért sem vette igénybe, mert olyan időszakra szóltak, amikor csúcsmunkák voltak, és természetesen ilyenkor jóval többet kereshettek, mint az év más hónapjaiban. Közrejátszanak még a különböző családi ügyek, nem megfelelő időszak és jórészt az is, hogy a járási nemzeti bizottságok említett ügyosztálya több esetben nem adott elég és átgondolt javaslatot a gyógyfürdői utalványok elosztására. A gyógyfürdői utalványok elosztásakor a Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi), levicei (lévai) nitrai és trenčíni járásokban a SZFSZ járási bi zottságai nagyon jól együttműködtek a JNB járási nemzeti bizottságok szociális és egészségügyi bi zottságaival. Ezekben a járásokban minden beuta lót gazdaságosan felhasználtak. Szlovákiai méret ben azonban 2006 beutalót nem vettek igénybe, ami olyan szám, hogy meg kell keresnünk a hiba okát. Amíg ezekből a beutalókból számos járás terven felül is átvett, — jó példaként említhetjük a prievidzai, Rim. Sobota-i (rimaszombati) és zvoleni járást — a nyugat-szlovákiai kerületből egy járás sem tartott igényt terven felüli beutalókra, pedig valószínű, hogy a közös gazdaságokban akadtak volna olyan érdemdús, élenjáró dolgozók, akik szívesen gyógykezeltették volna magukat. Nagyon nehéz olyan beutalókat szerezni, amelyek teljes mértékben megfelelnek a szükségletnek. A szövetkezeti tagok közül nagyon sokan szenvednek mozgásszervi betegségben, vérkeringési és emésztési zavaraik vannak, gyakori a vesebetegség, tehát túlnyomórészt ezek gyógyítására kérnek beutalót. Azonban előfordul az is, hogy más járásokban épp ilyen beutalókat hagynak kihasználatlanul. Ebből is látszik, hogy nincs meg a kellő összhang és főleg emiatt veszítik érvényüket az értékes beutalók. Az eddigi tapasztalatok alapján arra kell törekednünk, hogy a SZFSZ járási bizottságai, a járási nemzeti bizottságok szociális és egészségügyi osztályai, valamint az efsz-ek vezetőségei alaposabban foglalkozzanak ezzel a problémával, hogy minél több földműves szerezhesse vissza egészségét a gyógyfürdőkben. JUDr. Michal Durdiak
