Szabad Földműves, 1975. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)
1975-02-08 / 6. szám
t SZABAD FÖLDMŰVES 1975. február 8. 12 • j I Egy kolhozközi vállalat eredményei A Novo-Anyenszki Járásnak egyik kolhozközi vállalatát, mégpedig a Kirkal Állattenyésztési Egyesülést kerestük meg, ahol a közös sertéshizlalásról tájékoztattak bennünket. példás fegyelem Mielőtt a vállalat tevékenységét bemutatnám, szólni kell arról a példás rendről és fegyelemről, amellyel itt minden állattenyésztőtelepen találkozik a látogató. Addig nem teheti be a lábát senki sem a telepre, míg az előírt fertőtlenítést végre nem hajtja. Udvariasan, de határozottan közölték, hogy a delegáció csak akkor mehet be, ha a fogadó épületben levetkőzik, fertőtlenítő zuhany alá áll és átöltözik a telepen használatos, fertőtlenített ruhákba. A telepen dolgozók is, (akár igazgató, akár beosztott), ha kimennek, csak a fürdőn keresztül térhetnek vissza Ahol még nem alakították ki ezt a rendszert, a kézfertőtlenítés, lábbeli váltás és a fehér köpeny kötelező. Mindenhol a telepvezető, vagy a helyettesé ellenőrizte a művelet pontos végrehajtását, sőt a szoroki állattenyésző telepen a vállalat igazgatója nagyon udvariasan minden vendégnek „sajátkezűleg“ állította be a fertőtlenítő zuhanyt Ogy gondolom, ebből a szigorú fegyelemből nálunk is sokan tanulhatnának 1 TERV ÉS GYORS KIVITELEZÉS A Kirkai Állattenyésztési Egyesülés tipikus példája a kolhozközi vállalkozásnak: 20 kolhoz létesítette ezt a nagy sertéshizlaló telepet. P. G. Ocsakovszkij, az egyesülés elnöke a kezdeti időkre emlékezve elmondta, hogy a gazdaságok 1987-ben döntöttek úgy, hogy a sertéshizlalás rentábilissá tétele érdekében, egy közös farmot hoznak létre. Ehhez viszont több mint 3 millió rubeles pénzalapot kelleti létesíteniük. Nem kis gondot okozott, hogy a társuló gazdaságok milyen arányban járulnak hozzá a közös pénzalaphoz. Többszöri tárgyalás után úgy döntöttek, hogy minden kolhoz a földterület arányában, hektáronként 6 Rb-t fizet be. A létesítményt rövid idő alatt átadták rendeltetésének: 1967- ben született meg a határozat és 1969-ben már üzemelt az évi 20 ezer hízósertést kibocsátó telep. A telep elhelyezését és berendezését illetően mindenütt egy sajátos szovjet technológia kialakítását figyelhettük meg. A saját tervezésű telepeket mindenütt a déli lejtőkre építik. A belső tér kialakításánál és a berendezéseknél a hallatlan egyszerűségre és a célszerűségre való törekvés dominál (pl: a tető hőszigetelését két sor pala, a közé rakott olcsó anyaggal oldják meg). A berendezések, a takarmányozás, a szellőzés, a trágyalé-eltévolítés gépei szovjet gyártmányúak. Ez is jelentősen hozzájárul a költségek csökkentéséhez. SZÜKSÉGES A SAJAT ÁLLOMÁNY KIALAKÍTÁSA A hizlalás! alapanyagot a társuló kolhozoktól kapta a vállalkozás. A 20—25 kg-os malacokat nevelték fel és 110 kg-os átlagsúlyban adták el. Elég sok gondot okozott a húsz gazdaságból „összeszedett“ állomány. A többféle fajtájú és fejlettségi állapotú állatokból egy heterogén csoport alakult ki, amelynek különösen az állategészségügyi ellátása okozott gondot. Ezek miatt a vállalat mér elkezdte a saját kocák tartását, így nem vásárol malacot a társuló kolhozokból. A saját állományban két vonalat szándékoznak tenyészteni: a Landrasse-it és a magyar KA—HYB sertést. Ezzel még nem szűnik meg a kapcsolat a vállalat és a kolhozok között, mert a takarmány jelentős részét ezután is a kolhozok adják. A vállalatnak 2400 ha saját takarmánytermő területe van, de emellett még jelentős mennyiséget vásárol fel a társgazdaságoktól állami áron és a saját üzemében dolgozza fel tápnak, illetve granulátumnak. (0VÉDELMEZD TERMELÉS Hogyan alakul a jövedelmezőség, összehasonlítva a kolhozokban hagyományos hizlalással? — Erre a kérdésre Ocsakovszkij elnök azt válaszolta, hogy a telepen sikerült magas jövedelmezőségi szintet biztosítani, míg régebben egyes kolhozokban egyáltalán nem volt gazdaságos ez a tevékenység. Ez azzal magyarázható, hogy a termelés koncentrálásával, a magas fokú gépesítéssel sikerült az élőmunka- és anyagráfordítást je/lentősen csökkenteni! A telepen az önköltség 82 %-a takarmány, 6 °/o-a munkabér, 7%-a amortizáció és öt százaléka egyéb. A számítások azt bizonyítják, hogy az élőmunkaerő hatékonysága közel tízszerese, mint a hagyományos hizlalásnál. Ehhez még azt Is hozzá kell tenni, hogy a Szovjetunióban is egyre több fiatal megy el a faluból, a mezőgazdaságban egyre kevesebb lesz a munkaerő. Nincs más lehetőség, mint az ilyen, teljesen gépesített nagy telepek létrehozása. Ezen e telepen például csak 54 személy dolgozik. Egy állatgondozó 1200 sertést lát el. A fizetés is jó: a havi 180 Rb mellé minden 100 kg súlygyarapodásra 1,1 Rb-t kapnak a dolgozók. (Egy rubel = 10 Kős.) A múlt évben közel másfélmillió Rb volt a sertéshizlalásból származó bevétel A vállalat a kolhozok nevében adja le a hízókat. Általában az a gyakorlat, hogy a tiszta jövedelem 80 °/o-át a kolhozok kapják és a 20 %-ot pedig a fejlesztési alapra visszatartja a vállalkozás. FONTOS SZEREP A LAKOSSÁG ÉLETÉBEN Külön érdemes megvizsgálni a kolhozok — újabban a kolhozközi vállalkozások — társadalmi szerepét, mert nemcsak mint gazdasági termelőegységek jönnek számításba, hanem komoly társadalmi, politikai szerepet is betöltenek a környező községek életében. Ha azt mondom, hogy egy kolhoz, vagy kolhozközi vállalkozás művelődési házat, vagy szociális intézményt létesít, akkor ez már közhelynek számít a Szovjetunióban. Találkoztam egy igen érdekes kezdeményezéssel egy kolhozközi vállalkozásnál, a florest* állattenyésztő egyesülésnél. Ez a tejtermeléssel és szarvasmarha-hizlalással foglalkozó kolhozközi vállalat azt a pénzösszeget, amit az éves tervezett jövedelmen felül állít elő, iskolák építésére, a falusi iskolák ingyenes tejjel való ellátására és iskolai konyhák létesítésére fordítja. A tavaly terven felül előállított félmillió Rb tiszta jövedelemből az idén a járás összes községében Ingyen isznak tejet és kapnak ebédet az iskolás gyerekek, (E. Z.) A mezőgazdasági termelés fejlő** dése és tervteljesítése, amely együtt járt az ipari termelési módszerek fokozatos térhódításával az NDK- ban a szocialista együttműködés új formáihoz vezetett. A kooperációból a szövetkezet tagsága egy fontos felismerést szűrt le: egyetlen efsz sem legyen kicsi, vagy nagy, vagy egyáltalán olyan jól működő, hogy ne származtathatna le magának előnyöket az együttműködésből. Az alapok koncentrálásával olyan beruházások megvalósítása vált lehetségessé, amelyekre egy-egy szövetkezet önmagában talán egy évtized eltelte utén sem lenne képes. A beruházások, gépvásárlások hektáronként mintegy 200 márkával kevesebbe kerültek így, mintha külön-külön üzemenként építették, illetőleg vásárolták volna azokat. A társulásokban folyó szerződéses együttműködés nagyon hasznosnak bizonyult a lakosság élelmiszerekkel történő stabil ellátása szempontjából. NAGYÜZEMI TERMELÉS A nagyüzemi termelési módszerekre való áttérés, melyet a szövetkezeti parasztok mindenekelőtt a kooperációs kapcsolatok továbbfejlesztésének útján hajtanak végre, megteremtette az előfeltételeit a munka- és életkörülmények döntő mértékű megjavításának. Egyidejűleg a munka termelékenysége 40—60 %-kal növekedett! A nehéz testi munka helyett, amely még ma is sok munkafolyamat túlnyomó részét képezi, egyre inkább a szakképzettséget kívánó vezető vagy ellenőrző tevékenység jut előtérbe. Természetesen ehhez megfelelően növelték a szakmunkások és a főiskolai végzettséggel rendelkező szakemberek létszámát. 1970-re a szocialista mezőgazdaság 1000 foglalkoztatottja közül főiskolai vagy szaktechnikumi végzettséggel 40, művezető, illetőleg brigádvezető képzettséggel 53, és szakmunkás végzettséggel 483 fö rendelkezett. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az új, nagyteljesítményű géprendszerek és modern technológiák, amelyeket a mezőgazdasági gyakorlatban már bevezettek, vagy bevezetnek, nagyon nagy és egyben nagyon eltérő követelményeket támasztanak a koncentráltság mértékével szemben. Ismertetésük szerint pl. az E—-512 tpusú arató-cséplőgéppel kapcsolt gépkomplexum egy 1750—2000 hektár területű gabona-gazdálkodást kíván meg (egy komplexumban több kombájn és traktor), a K—700 típusú traktor-eke-komplexum pedig 6000 hektár felszántására képes. Ezeket a követelményeket egyedül — tekintve, hogy a III. típusú efsz-ek átlag területe 850 hektár — még nagymértékű felhalmozás mellett sem tudták létrehozni. Csak különböző mezőgazdasági üzemek kooperációja révén lehetett megteremteni így a modern géprendszerek kihasználásához szükséges nagy termelési egységeket. KOOPERÁCIÓS FORMÁK A szövetkezetek és állami gazdaságok konkrét viszonyainak megfelelően az NDK-ban az alábbi kooperációs formák fejlődtek ki és váltak be: 1. Szövetkezetek, illetve állami gazdaságok időleges, vagy állandó együttműködése a munka- és termelési folyamatok olyan formán történő végzésében, hogy már meglevő vagy közösen beszerzett gépeket és géprendszereket komplexumokban és több műszakban közösen használnak. Ez a forma rendszerint a kezdete a kooperációs kapcsolatoknak és ez is terjedt el a legjobban. 2. Különböző efsz-ek, illetve állami gazdaságok együttműködése egy bizonyos termék, pl. burgonya, cukorrépa vagy zöldségfélék előállításéban. 3. Egy „Kooperációs NövénytermeszтжштшАчщттштттшттпя tési Részleg“ képzése, melynek keretein belül több mezőgazdasági üzem közösen műveli meg a szántó-, rét- és legelőterületeket. Ez a részleg állandósított munkaerőivel, gépeivel és más állóeszközeivel saját felelősségvállalás mellett végzi a teljes növénytermesztést a szövetkezet-közgyűlés határozatainak alapján. A részleg önállóan tervez és számol el, a vezetés legjobb módszerének az bizonyult, ha ezt az együttműködő efsz-ek elnökeinek legtapasztaltabbja látja el. A növénytermesztés területén jelenleg ez a legfejlettebb formája a kooperációs együttműködésnek. 4. Együttműködés üzemek közötti létesítményekben, melyek biztosítják a legeredményesebb munkavégzést az agrokémia, a talajjavítás és vízgazdálkodás, a szállítás és anyagmozgatás, az építkezések, a zöldtakarmány- és kapásnövényszárítás, valamint a burgonya, gyümölcs és zöldségfélék kezelésének és tárolásának területén. 5. Együttműködés az állattenyésztés egyes szintjein, vagy egyes ágazataiban a szervezés és vezetés mélységéig. Ez a forma több efsz-en végighúzódik és előfeltételét képezi később a nagyüzemi termelési módszerekre való áttérésnek. 6. Együttműködés olyan üzemek közötti létesítmények létrehozásában, melyek nagyüzemi termelési módszerekkel húst, tejet, tojást és más termékeket állítanak elő. (Az állattenyésztés területén a koncentrálódási és speoiálizálédási folyamat eleinte lassabban ment végbe, mint a növénytermesztésben, mivel az előrevetített szükségesen magas pénzalap túlszárnyalja ^ csak korlátozott mértékben rendelkezésre álló beruházási eszközöket.) 7. A mezőgazdasági üzemek együttműködése az élelmiszer-gazdaság és a kereskedelem vállalataival bizonyos termékek előállítása céljából képzett kooperációs társulások étkezési tej, hússertés, étkezési burgonya, különleges minőségű gabonafélék, stb. előállítására. ÜZEMI TAPASZTALATOK A Hohenargelebeni növénytermelési társulás 4 Üzemből (3 szövetkezet, 1 ÄG) alakult 4900 hektáron. Először a cukorrépa nagyobb arányú gépesítése volt a cél, majd lényegében átfogta az egész növénytermelési ágazatot. Ennek keretében 200 hektáros táblákat alakítottak ki egységes vetésforgó rendszerrel és az egész vetésforgó rendszert egyszerűsítették a következő vetésszerkezettel: Őszi gabona 60 % (ezen belül búza 70%) cukorrépa 16,5 % takarmány (szálas) 20,0% egyéb 3,5 % (ezen belül burgonya 150 he) Az egyesülés növénytermesztésében 250 személy dolgozik, vagyis egy tagra 20 ha terület jut. A tervezés önállóságát minden üzem megtartatta, önállóan terveznek és egy központi irányítású függetlenített apparátus sorolja be az üzemenként! tervet egy egységes rendszerbe. Lényegében 3 tömböt alakítottak ki a szántóterületből, ahol a központi irányítás alatt működő gépegységek — gépsorok oldják meg a feladatokat. Fontosabb munkáknál, pl. lucernabetakarítás, éjjel-nappali műszakot szerveznek. A megtermett termények elosztásánál először az állami kötelezettséget elégítik ki, tartalékot képeznek és az üzemek igényeit megfelelően elégítik ki. A nyereséget a teljesített munkaegység arányában osztják szét. A kooperációban egy munkaegység értéke 10"íiiárka előleg, illetőleg a terv teljesítése esetén 4 márka kiegészítő részesedés volt. A kialakult költségszint 85 %-os. A kooperációba való belépés az indulásnál 1000 márka volt hektáronként. A későbbi belépőknél 7 %-kal növelték a belépéshez előírt pénzöszszeget. Az egyesülést kooperációs tanács irányítja, amely függetlenített irodát tart fenn. A kooperációs tanácsank tagja mind a négy alapító tag elnöke, főkönyvelője, párttitkéra és 2—2 dolgozója. Az üléseken, amelyeket félévenként tartanak, egyforma szavazati joggal bírnak. • • • A megtekintett agrokémiai társulás önálló jogi személy, amely 17 efsz és 1 ÁG kooperációjában jött lótre mintegy 21 000 hektár területet érintve. Az alapító tagok 360 márkát adtak be hektáronként. Ez a kooperáció lényegében megoldja a csatlakozó üzemek műtrágya ellátását, növényvédelmi és egyéb szolgáltatásokat is végez, pl. burgonyatárolást, szállítást, lucernaliszt feldolgozást, stb. Az agrokémiai társulásnak 10 000 tonna raktárterülete van műtrágyatároláshoz, tehergépkocsiparkja, egy saját-, egy béreit repülőgépe és amennyiben szükséges még bérel repülőgépet. Értékelésük szerint amíg az üzemek külön-külön végeztek a műtrágyázást és külön tároltak, mintegy 11—20 %-os nitrogénveszteség jelentkezett, amióta közösen, szakszerűbben végzik a tárolást és alkalmazzák a repülőgépes elszórást, a veszteség mintegy 0,2 %-ra csökkent! Mintegy 3200 hektáron végeztek repülőgépekkel burgonyavész elleni védekezést. A repülőgép általában a kialakított központi telephelyről száll fel, mivel a tapasztalatok azt igazolták, hogy 5—6 km-es sugarú kör középpontjából a leggazdaságosabb a felszállás, szakszerűbb a munka és biztonságosabb, de ellenőrizhetőbb is a munka minősége. Egy tonna műtrágyázás költsége ezzel a rendszerrel csupán 7 márkába kerül. Az agrokémiai társulásnál képződő nyereséget nem osztják fel a tagok között, hanem fejlesztésre fordítják és az igényeknek megfelelő ágazatot fejlesztik. Így került sor a szállítási kapacitás növelésére, amellyel ha a tagoknak igénye nincs, bórszállítást is végeznek ipari üzemek részére. A nyereségből alakították ki pl. а 10 000 tonna nagyságrendű burgonyatárolót is. A kooperáció legfelsőbb szervezete az elnöki tanács, amelynek minden üzem elnöke, vagy igazgatója tagja. A tanács négyhetenként ülésezik, fontosabb ügyekben döntenek, elkészítik terveiket, árkalkulációkat, amelyeket az illetékes tanácsi szervek hagynak jóvá. ( a M. M. nyomán) A magajáró E—285 jelzésű gép alkalmas zöldtakarmány, fonnyadt takarmány betakarítására, széna- és szalma begyűjtésére, továbbá friss takarmány bekészítésére. Munkasebessége 1,4—8,7 km éránként. A szecska hossza 3, 6, 12, 25, 30, 50, 60 vagy 120 cm. A motor 150 lóerős. TARTOZÉKAI: E—295 jelzésű vágószerkezet magas növényzetre. Munkaszélessége 2400 milliméter. E—296 jelzésű vágószerkezet, alacsony növényzetre. Munkaszélessége 2400 mm. E—294 jelzésű begyűjtőszerkezet. Munkaszélessége 2400 mm. Ára együttesen 168 196 korona. Gyártják az NDK-ban. Forgalmazza az Agrotechnika, n, v. Mezőgazdasági kooperációk az NDK-ban Foto: —ksz—)
