Szabad Földműves, 1975. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)
1975-02-08 / 6. szám
1975. február 8. SZABAD FÖLDMŰVES 11 A trebišovi (terebesi) járásban a természet okozta károk a növénytermesztésben évente többmillió koronára rúgnak. A víz évente többször lemosta a föld vékony termőrétegét. A meliorációs munkálatokról Iván András elvtárssal, a Král. Chlmec-i (Királyhelmecí) Állami Gazdaság főmérnökével beszélgettünk. Nem véletlenül választottuk ezt a gazdaságot, hiszen éppen itt végzik a járás legnagyobb talajjavító munkálatát. KOMPLEX SZABÁLYOZÁSSAL — Elöljáróban elmondhatom — jelentette ki a főmérnök —, hogy a talajvédelem agrotechnikai rendszerének kutatása és kidolgozása a jövő szempontjából elengedhetetlen és döntő. Elsősorban: növelni kell a talaj vízbefogadó, másodszor: javítani kell a talaj vízáteresztő képességét, s harmadszor: fokozni kell a talaj szerkezetének vízállóságát, csökkenteni a vizek felszíni elfolyását és szabályozni a talaj fedettségét, mert csak így növelhető kívánt módon a termésátlag. Az 5706 hektáros gazdaságunkban ezek az eljárások nem mind agrotechnikai jellegűek, köztük szerepel az aktív meliorációs beavatkozás is: mélylazítás és az alagcsövezés. Gazdaságunkban csak így tudjuk a szélsőséges időjárást, a rapszodikus csapadékelosztódást ellensúlyozni. SAVANYÜ „PERCTALAJOK“ A gazdaság szántóföldjének nagyobbik hányada a századfordulón még láp, vagy lápi eredetű víznyomásos ósgyep volt. A talajadottságokra ez rányomja bélyegét. A tájra jellemző a mész-szegény, savanyú kémhatású agyagtalaj. Alapvetően réti öntéstalaj. Ezek a talajok szénsavas meszet nem tartalmaznak. Vízgazdálkodásukra jellemző a gyenge vízáteresztő képesség, a duzzadás! hajlam és nyáron szárazság esetén erősen repedeznek. A tápanyagvizsgálatok alkalmával megállapították, hogy a talaj csupán 1,4 százalék humuszt tartalmaz! Nitrogénben és foszforban szegények, káliumban azonban gazdagabbak. A gazdaság földterületének alig 20 százaléka közömbös, a többi savanyú vagy erősen lúgos kémhatású. A természetes rétek és legelők nagyon rossz minőségek, fűvük tavaszszal a magas talajvíz és a hosszantartó belvíz következtében savanyú. A hektáronkénti fűtermés 6—27 mázsa között váltakozik. A korszerű trágyázással is alag adnak 35 mázsás hektárhozamot. A talajtani tulajdonságok miatt a szántók művelhetősége nehéz, csak nagy teljesítményű erőgépekkel művelhetők. A magágy készítése többszöri munkálást kíván, az időjárási viszonyoktól függően átlagosan 10—15 normahektár munka-ráfordítással végezhető. Rossz idő esetén egy hektár előkészítése 20—25 normahektár munkát is megkövetel. Tehát nagyon rossz szerkezetűek ezek a talajok -1- úgy nevezett: „perctalajok“, egyik nap még nem lehet rajtuk dolgozni, mert sárosak, ha pedig kiszáradnak akkor olyan kemények, hogy lehetetlen a jó magágy készítése. A talajvízszint — csapadékos évek őszén és tavaszán — eléri a kritikus szintet, nyáron pedig gyorsan süllyedő, ami a szántóföldi kultúrák hozamát szélsőségesen befolyásolja. ELŐFELTÉTEL A VÍZRENDEZÉS A talajok sikeres javítása, a biztonságos termelés előfeltétele a vízrendezés. A korszerű talajművelés, az öntözhetőség megteremtése: a vízgazdálkodási tulajdonságok fizikai-kémiai és biológiai rendezése jelentős meliorációs beavatkozásokat kíván. A főmérnök elmondotta, hogy a komplex melioráció megvalósításához 1971-ben kezdtek hozzá és azóta több, mint 7 millió koronát költöttek a munkákra a szükséges létesítményekre, berendezésekre. A drénezést, az alagcsövezést 634 hektáron végezték el, azonban a munka tovább folytatódik, s bár rövid időn belül nem képesek az összes területet alagcsövezni^— mert költséges — egyelőre a tervezett 710 hektáron befejezését, 350 hektáron az öntözőhálózat kiépítését és 500 BELTERJES KULTÚRÁK A melioráció még nem fejeződött be, ezért az eredmények véglegesen még nem értékelhetők — a gazdaság felhalmozott értéke 40 százalékkal máris javult. Az átlagos eredmény az alagcsövezett területeken még szembetűnőbb. Igaz, hogy egy hektár területet 11 ezer korona költséggel alagcsöveztek. — Még így is megéri — jelentette ki a főmérnök. — Eredetileg 13 éven belül számoltunk a költségek visszatérülésével, azonban már látjuk, hogi feleannyi idő is elég lesz. Bebizonyo sodott, hogy az alagcsövezett területeken belterjes gazdálkodást folytathatunk. Csak így térülhet meg leghamarább a költség. Elsősorban nagyhozamá ipari és az állattenyésztés részére nélkülözhetetlen takarmánynövényeket termesztünk, s ugyanakkor bővítettük a kenyérgabona vetőterületét. Szemeskukoricát az 1971. évi 95 hektár helyett — melioráció után — 1974-ben 460 hektáron, silókukoricát * a régi 160 helyett 441 hektáron, s ke- ( nyérgabonát a korábbi 1978 helyett )) Meliorációs . beavatkozással a belterjes termelésért! hektáron a felületi vízrendezést (csatornázás) szorgalmazzák, mert ezeknek is felbecsülhetetlen az értéke, jelentősége. A drénezett és altalajlazított területeken tavaly nyáron és ősszel se gyűlt össze a víz, illetve: a vizet a talaj gyorsan elnyelte, a mélyebb rétegekben tartalékolta. Ott sem állt sokáig a víz, ahol felületi csatornákat építettek. Érdemes megemlíteni, hogy például az egyik belvizes évben a búza termésátlaga hektáronként 29 mázsa volt, tavaly pedig a szélsőséges időjárás ellenére már 48 mázsás átlagtermést értek el! Az említett természeti és talajadottságok között a múlt időszak táblásítási, földrendezési problémái és a rendezetlen vízlevezető rendszer miatt kisméretűek a gazdaság táblái. A meliorációs munkálatok előtt az átlagos táblanagyság 15 hektár volt, újabban pedig — a melioráció befejezése után — 80 hektár lesz. A múltban a kedvezőtlen táblanagyság lehetetlenné tette a nagygépek munkáját, akadályozta a zártrendszerű termelés bevezetését, a növények tömbösített elhelyezését, szakosított egységek kialakítását, s nem utolsó sorban a korszerűbb üzem- és munkaszervezés kialakítását. I-------- 30 ÖTLET -3—j ,1 hwszhos újítás I Javult a teljesítmény Stacho Koloman, a koltai szövetkezet gépesítöje, továbbá Varga/ Michal agronómus nem nyugodott bele abba, hogy náluk a Sex 125-ös vetőgép — dombos területről lévén szó — vontatásához két Z—5511-es kerekestraktor szükséges. Érthető volt a nyugtalanság, hiszen a két erőgépnek ugyanabban a munkamenetben való kényszerű használata meglehetősen költségessé tette a vetést. Kezdetben ugyan próbálkoztak egy Z—5511-es igénybevételével azonban sehogyan sem ment a munka. A vetőgép vontatása közbe* a Zetor kereke rendszerint csúszott, s végül a gép tengelyig bemarta magát a földbe. Ilyenkor vontatót kellett szerezni az erőgép kimentésére. A két szakember törte a fejét, mitévők legyenek, hogy elkerüljék a költséges üzemelést, s végül rájöttek a megoldás módjára. A traktor hátsó tengelyéhez kapcsolták a vetőgép hajtókerekét, persze ekkor már az M—651—U traktort vették igénybe. Ez egészen egyszerű és hasznos megoldásnak bizonyult, mert az M—651—U traktor a dombos területen a Sex—125-ös vetőgépart könnyen elbírta. Ugyanakkor teljesítőképessége a Z—5511-eshéz képest 25 százalékkal jobbnak bizonyult. Tehát ebben az a lényeges. hogy nem két, hanem egy erőgépet használnak a vetésnél, s ezzel az egyik oldalon lehetővé vált a teljesítmény fokozása, a másikon pedig jelentős mennyiségű üzemanyag megtakarítása. —hal— 2220 hektáron termesztettek. Említést érdemel az is, hogy 1970-ben 629 hektár földjük volt parlagon, azonban a múlt évben alig 100 hektár ilyen földet tartottak számon, s az is a meliorációs munkálatok végett maradt kihasználatlanul TÖBB A TERMÉS Az alagcsövezés — talajvízgazdál* kodás — eredményeként 22 mázsává; javult a búza, s 15 mázsával az árp*, ugyanannyival a szemeskukorica és 110 mázsával a silókukorica hektárhozama. Cukorrépából az alagcsövezett területen hektáronként 100 mázsával, szálastakarmányokból pedig 40 mázsával értek el többet. A csernői és a battyányi részlegen az alagcsövezett területen 60 mázsán felüli rekordtermést értek el búzából és kukoricából hektáronként. JAVUL A TAKARMÄNYTERME SZTÉ S A meliorációs munkák befejezése után nagy gondot fordítanak a gyepgazdálkodásra. A gazdaságfejlesztés ötéves terve kimutatja azt is, hogy a termelőalapot és a pénzügyi eszközöket főleg a szarvasmarhatenyésztés- és a juhállomány fejlesztésére, korszerűsítésére kell fordítani. A gyepgazdálkodást a szarvasmarha-állo mány és a juhászat részére kell ah kalmassá tenni. Ennek ' érdekében hasznosítják a legelőket és a kishozamú területeket bőtermő fűfajtákkal vetik be. Mostanáig mintegy 400 hektáron végeztek gyepesítést, s ezen a területen 100 mázsás hektárhozamot értek el. Ezzel tulajdonképpen kettős célt követnek: egyfelől a szántóföldeken növelhetik a termésátlagot, mert a jó földeken érdemes műtrágyázni, vegyszerezni, korszerű gépeket használni, zártrendszert kialakítani, mert a befektetések bőségesen visszatérülnek. Másrészt: a kialakított területeken korszerűsíthetik a gyepgazdálko dást, ami hozzájárul az állattenyész tési célok eléréséhez. A melioráció utáni adottságokat figyelembevéve a szarvasmarha- és a juhtenyésztési ágazatot kihasználva, tovább építenek. Már el is kezdték a 840 férőhelyes juhístálló s az 1240 férőhelyes korszerű tehénistálló építését. Ugyanakkor rövidesen megkezdik az 1940 férőhelyes borjűnevelde építését is. Az elmondottak azt bizonyítják, hogy a termelés szerkezetét a racionális földhasznosítás elve szerint alakítják ki. Illés Bertalan KEDVES OLVASÓK! A „Korszerű Termelés“ című rovatunkban 1975 januárjától „Mi lehet az oka?“ cím alatt alrovatot indítottunk. Esetenként olyan kérdéseket vetünk fel, amelyekre az olvasónak meghatározott időn belül kell megadnia a választ. A helyes válaszok beküldői közt kéthetenként 100 Kčs jutalmat sorsolunk ki. Megjegyzendő hogy minden egyes megfejtés csak akkor kerülhet sorsolásra, ha a beküldő a „Mi lehet az oka? rovat fejet felragasztva küldi be. Az egyik Z—3011-es kerekestraktor légnyomásmérője nem mutatott nyomást, pedig a motort járatták, s a kompresszor be volt kapcsolva. Megvizsgálták a komppresszort, hogy termel-e levegőt, s jónak találták. Ezt követően ellenőrizték a csövek csatlakozóit, s ott sem észleltek rendellenességet. Elektromos kompresszorral megállapították, hogy a nyomásmérő hibátlan, s a nyomás-szabályozó szelep is kifogástalan. Széjjel szedték a fékszelepet, s akkor jöttek rá a hiba okára. Kicseréltek egy alkatrészt, s a traktor légfékrendszere máris jónak bizonyult. Kérdés: Mi volt a hiba? (A megfejtést 1975. február 15-ig kell beküldeni. ) HELYES VÄLASZ A 4. SZÄMBAN KÖZÖLT CIKKRE A Zetor 3011-es kerekestraktor tengelykapcsolójánál az volt a hiba, hogy a dörzsbetétes tárcsa a lendítőkerék palástjára nem teljes felülettel tapadt rá, mert a három kimarás eltámasztotta, mivel a marások tompított sarkait kireszelték a dörzsbetét teljes felülettel ráült, s így megszűnt a tengelykapcsoló csúszása. A megfejtők közül sorsolással a 100 korona jutalmat Valcsay Tibor šamoríni lakos nyerte. fő DO MÁNY ÉS TECHNIKA ~t>-íčcĹf*íb-ó-t' Fehérjék a futószalagon A volgamenti Ksztovban üzembe helyezték a fehérje-vitamingyár első részlegét. A gyár kapacitása: 50 tonna értékes takarmánykiegészítő fehérje előállítása naponta. Nyersanyagként a szomszédos petrolkémiai üzemben keletkező parafint használják fel. A fehérje-vitamin koncentrátum előállítása a mikrobiológiai laboratóriumban veszi kezdetét. Az üveghengerbe, a laboratóriumi fermentálóba vízben oldott parafint adagolnak, majd különböző sók keverékét, mikroelemeket és erjesztő anyagokat adnak hozzá. Meghatározott hőmérsékletet tartanak fenn és gondoskodnak a megfelelő légcseréről. A folyamat néhány óráig tart, az él«*»* növekszik és gyorsan szaporodik. Így állítják elő tiszta tenyészetüket, amely a laboratóriumból az ipari fermentálóba kerül — amely egyébként a világ legnagyobb ilyen berendezése — és az élesztő súlyban a sokszorosára gyarapszik. Az anyag innen, a fermentálóból a keverőbe jut, majd a ciklon szárítókban kivonják belőle a nedvességtartalmat. hogy végül pneumatikus szállítóberendezéssel, por alakban a készáruraktárba irányítsák. A fehérje-vitamin koncentrátum hozzáadagolása a takarmányhoz — maximum a teljes súly 5 százalékáig — kiváló eredményeket ad. (APN) Új gép Norvégiából érkezett vizsgálatra a Kverneland centrifugál vetőgép. A függesztett gép központi magtartályából terelökés szabályozható nyíláson át juttatja a magvakat a pörgettyű tölcsérbe, ahonnan azok a centrifugális erő és csekély légáram hatására a körkörösen elhelyezhető maglevezető nyílásokba oszlanak szét, majd teleszkópos magvezető csöveken át a barázdákba hullanak. A magvezető nyílások egyenként zárhatók a szélesebb sortávok esetén kevesebb csoroszlya működtetéséhez. A rugósterhelésű csoroszlyák — aprómagvak pontosabb mélységű vetéséhez — talajfelszínt követő kocsikkal szerelhetők fel. A magtartály Űrtartalma 290 liter. A kiadagolható magmennyiség 1—400 kg/ha. Zöldbab vetésnél végzett vizsgálat során az adagolási pontosság 6 km/h sebesség mellett 21—23 mg/m sűrűségnél megfelelő volt. 3 kg/h sebességgel a vetésegyenletesség romlott. —M. G.— Serkentett fejes Amerikai kutatók megállapításai szerint, a jól előkészített tehenektől fele annyi idő alatt lefejhetö a tej, szemben azokkal, amelyeknél nem alkalmaztak valamilyen serkentést. Egy-egy tehéntől időegység alatt lefejhető tej mennyiségét ugyanis az - egyes tőgybimbók fiziológiai tulajdonságai szabályozzák. Mindegyik t'őgybimbőnak saját árfolyási csúcsértéke van, de ez az érték nem tartható az egész fejési folyamaton keresztül akkor, ha a tehenet nem készítették elő megfelelően a tej leadására. Holstein-tehenekkel végzett fejési kísérleték során a kísérleti egyedek tőgymosást, majd oxytocin-injekciókat kaptak. Az oxytocin olyan hormon, amely megnöveli a tőgyben a vér mennyiségét, mialatt emelkedik a tej-nyomás is. Ily módon a kísérleti teheneknél olyan hatást értek el, mintha azok nagyon hosszú ideig tartó tőgymosást vagy meleg permetező mosást kaptak volna. A kontroli-állatoknak tőgymosás után sóoldatos injekciót adtak, amely nem végzett serkentő hatást, de az injekció érzetét keltette. Az eredmények egyértelműen azt igazolták, hogy a serkentéssel előkészített kísérleti tehenek gyorsabban adták le a tejet kevesebb tőgysérülés mellett, mint a kontrollként kiválasztott és kezelt állatok. —T. M.—
