Szabad Földműves, 1975. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)
1975-01-04 / 1. szám
f 10 SZABAD FÖLDMŰVES 1973. január L Ősi kultúránk ifjú terjesztői Ä CSEMADOK KB SZŐTTES népművészeti csoportját ma már országszerte ismerik. JÓ hírnevét megalakulása után szinte azonnal megalapozta, a mlndösszes négy esztendős, lelkes kis gárda. A közönség, de szakmai vélemény Is, minden esetben, pozitívan növelte a SZŐTTES hírnevét. S ez ai egybehangzó elismerés joggal megilleti az együttest, mivel legtöbb céljának a lényeget tartja: hazánk magyar folklór anyagának feldolgozását. Tény, hogy az együttes ezzel a célkitűzésével a nehezebb utat választotta, és az eredmények ennek ellenére hamarosan megmutatkoztak. A szakvélemény, a négy esztendős működés után, tehát továbbra Is nagyra értékeli, hogy a SZŐTTES művészeti dolgozóinak egyetlen alkotása sem mellőzi a folklór alapanyagokat. Külön előnyére válik az együttesnek, hogy következetesen fáradozik a még meglevő folklóranyagok feltárásán, feldolgozásán és megőrzésén, azzal is, hogy a SZŐTTES mflsorszámal minden esetben az eredeti anyagra épülnek. Ennek tudható be, hogy a műsorszémokból magyar népi jelleg, derű és egyszerű tisztaság árad, mert alkotóik mellőzni Igyekszenek az olcsó és üres hatásvadászatot. Helyette a haladó hagyományokra épülő, lírai hangvételű kifejezésmódra törekszenek. Lehetőségeiket Így nem lépik túl. A SZŐTTES-t természetesen nemcsak Dél-Szlovákla közönsége Ismeri és értékeli. Ennek bizonyítására érdemes idézni Stefan Nosálnak, a világszerte elismert LUŐNICA Szlovák Dal- és Tánc Együttes koreográfusának szavalt: „Manapság nem egy esetben vagyunk szemtanúi annak, hogy a műkedvelő, de esetenként a hivatásos együttesek Is, stilizálni igyekszenek a már stilizált művészetet. Ezért nekem külön is tetszik, hogy a SZŐTTES műsorszámai nem hatnak erőszakoltan, felépítésükből hiányzik a konstruáltság. Az együttes koreográfusa Quittner János a földön Jár. Igyekszik előbb erős alapokat építeni és nem akar azonnal a csillagokig törni. Ez az értékes alaposság és egyszerűség máris sikert hozott, s ez lesz további munkájának Is a legjobb fedezete. Becsülendő az eredeti magyar folklór anyaghoz velő hozzáállása.“ Már az első nagy műsorral, „A tűznek nem szabad kialudni" címmel, amellyel a SZÖTES 1971-ben elindult, Pereszlényi Irén szólóénekes, az együttes alapító tagja. szinte azonnal megnyerte Dél-Szlovákla közönségét. A „Mezőkapu“ című másik nagy műsort ugyancsak szép számú nézősereg tapsolta végig országszerte. Sikert aratott az együttes „Kaszák éneke" című, Irodalmi színpad jellegű műsora is, amely a kosúti sortűz 40. évfordulójának Jegyében készült. Ennek a műsornak főbb számait látták a želiezovcel (zsellzi) és a gombaszögi nézők Is. A SZŐTTES az „1974-ben szőttük" című új műsorával az SZNF 30. Jubileumi évfordulójának tiszteletére és jegyében, december 13-án mutatkozott be nagy sikerrel, a bratislavai Nová Scénában. A bemutatót megelőzően is aránylag sok fellépést kellett a SZŐTTES-nek megvalósítania ebben az esztendőben, de egyébként is évente átlag hetvenet-nyolcvanat, Így természetesen az együttesnek problémái le adódnak szép számmal, de mind a vezetőség, mint a tagság lelkesedéssel dolgozik és önzetlenül, szabadsága rovására jár a fellépésekre és mindent megtesz annak érdekében, hogy a hiányosságokat felszámolja. Mlndannyluk titkos vágya, hogy a SZŐTTES-ből hivatásos együttes legyen. Bizonyára ez lenne a legbiztosabban járható út: a SZŐTTES szakmai fejlődésének problémamentes jövője. Jelenleg a SZŐTTES mindössze 34 tagot számlál. Az együttes szfikebb vezetőségét •— Vlozay Pál igazgató, Quittner János művészeti vezető és koreográfus, Sípos Károly tánckarvezető és Papp Sándor karmester — alkotják. Fontos megjegyezni még azt is, hogy a SZŐTTES, műsorszámainak műfaját tekintve, kamara együttesnek nevezhető. Ami abból adódik, hogy kis létszámmal dolgozik. S hogy így is sikereket ér el, az csak emeli tekintélyét. Hiszen hazánkban ez a műfaj aránylag Idegen, s főleg a néptánc területén elég ritkán fordul elő. Tegyük hozzá azt is, hogy nagyon nehéz színvonalas kamara jellegű színpadi táncokat komponálni. Köztudott, hogy a nagyobb számú szereplő, mindig jobban le tudja kötni a közönség figyelmét. A kamara jelleggel kapcsolatban érdemes idézni Cyril Zálesáknak, a bratislavai Népművelési Intézet táncszakosztálya vezetőjének, az országos viszonylatban elismert szakembernek is a véleményét: „A SZŐTTES fő pozitívumát egyebek között abban látom, hogy kamara jellegénél fogva, országos viszonylatban példát tud mutatni. Mivel ilyen jellegű és felépítésű együttes alig található a szlovák népművészeti együttesek között le. Az ilyen kis csoport létrehozása szerencsés ötlet volt. Kis létszámánál fogva, könnyen mozoghat, a legkisebb faluba is eljuthat...“ Írásunkban két esetben Is Idéztük a szakmai véleményt. Ezért befejezésül szólaljon meg a közönség is. A „Vélemények a SZÖTTES-ről“ című vastag füzetbe a nézők szokták beírni elismerő szavaikat. Ebből is idézünk néhány mondatot: „Hálás szívvel köszönjük a SZŐTTES Népművészeti Csoportnak, hogy ellátogatott falunkba és ősapáink dalait és táncait oly szépen adták elő." (BranC — Berencs). „Fiúk, lányok! Csak Így további Legyetek terjesztői a szocialista magyar kultúrának." (Tekovské Lužany — Nagysalló.) Mi is szívből kívánjuk, hogy ősapáink dalait és táncait 1975-ben, hazánk felszabadulásának 30. esztendejében is nagy kedvvel, színvonalasan és tartalmasán terjesszék a SZŐTTES fiataljai, s hogy hasonló kedves fogadtatásban részesüljenek szerte az országban. —kassa— Berci félárva gyerek volt. Édesanyja nevelte fel. De már ő Is gyengélkedett. Ügy gondolták, jobb lesz, ha a gyerek megnősül. Ennek már az ideje ts itt van. Berci már gyerekkora Óta szeretett Sárika társaságában lenni. Mindketten szegények voltak, de amikor egymás szemébe néztek, erről teljesen megfeledkeztek. El Is csapták a lakodalmat. Csak úgy szegényesen. Sárt sem kérette nagyon magát, mert nyolcgyerekes családban nem csak, hogy nem lakhatott JÓI, de még harapnivaló ts csak szűkösen jutott a háznál. A fiatalok jól megértették egymást. Berci nagyon dolgos legény volt. Felesége pedig ügyes, takaros asszonyság, és olyan szép, hogy párját ritkította. Így aztán nem csoda, hogy Halmost Aladár Rezső nevű fia, gyakrabban tekintett Berciék udvarába, mint azelőtt. De az öreg Halmost, annak ellenére, hogy már deres volt a haja és nagyobb a rangja, szívesen tartózkodott a csinos menyecske közelében. Nem sokkal a lakodalom után történt. Berci idejében elvégzett, megvacsorázott és elballagott a kocsmába, ö foglalta el az utolsó helyet az asztalnál. Az emberek, legények Iszogattak, plpázgattak, vidáman mókáztak, egyszóval rövidítették az estét. A szokottnál egy kicsit később, de megérkezett Halmost ár Is. Bár valamenynyiüknél többnek tartotta magát, mégis gyakran töltötte Idejét a kocsmában, de talán éppen azért, mert szerette tudatni mindenkivel, hogy neki f óbban megy, hogy ő az ár. Most ennek ellenére bajban volt. Nem tudott hova leülni. Persze egy olyan ravasz embernek, mint Halmost, ez nem okozhat nagyobb gondot. Es nem Is okozott. — Te, Berci, ha az én páromhoz egy fiatalember osont volna be, én nem tudnék olyan nyugodtan pipázni, mint te — mondja félhangosan Halmost — Csak nem — ugrik fel Berci? — De úgy a — bólint a gazda. Berci, mint a sárkány, tüzzel-vassal rohan haza. Bosszút forral magában. Halmost Aladár ezalatt nagyot kacag a jól sikerült trükkjén, és nagy bölcsen telepedik le az árván maradt székre. Vele együtt jót mulatnak a többiek Is. Berci nem gondolkodik. Reszkető kézzel nyit be a konyhába. Szíve majd kiugrik a torkán. A sötétben, a tűzhely kinyitott ajtaján kiszabadult fényben megpillantja párjának ártatlan, piros orcáját, amint kendert rágva fonogat, s a lobogó tűz karcsú alakját a falra vetítve kísérteihez hasonlón lebegett. Egyedül volt. Azaz most már kettesben a férjével. Nagyon megijedt. — Ml történt, miért jössz ilyen nagy széllel? Berci köpködik ... a pipám, dohány ... semmi, semmi... mindjárt jövök. S még gyorsabban, mint ahogyan jött, eltűnik a sötétben. — Becsapott, — suttogja magában Berci. S annak ellenére, hogy valamit kieszelt volna, a kocsma jelé sietett, már amennyire sietni lehetett a sötétben, közben azon tűnődött, hogyan ts hihette el. Az esti csendet az egyik udvarból kihallatszó jajveszékelés zavarta meg. A bolonddá tett fiatalember azonnal a hang Irányába Indult. Hátha segíteni tud. Panni nént volt a csendháborító. Tömés közben libájának a gégéjébe ment a kukorica. A nagy sötétben nem tudott vele mit kezdeni. De már úgy ts késő volt. — Ennek már vége — állapította meg Berci. — Jaj, jaj, hol találok kést ebben a sötétben — köpködik az öregasszony. — Annyi baj legyen, Itt a zsebkésem — és már nytszálja ts a liba nyakát. Berci nem Időzött tovább. Becsukta zsebkését és ment a dolga után. Amint benyitott a kocsmába, hangos hahotázás fogadta. Talán az adta azt az ötletet, amit másként öt esztendeig sem talált volna kt. Odaállt vetélytársa elé, elővette véres zsebkését és csak annyit mondott: ■ — Halmost uram, nem is hittem volna, hogy Rezső fiának Ilyen szép piros vére van. A teremben egyszerre olyan csend lett, hogy a légy zúgását ts meg lehetett volna hallant, ha ugyan lett volna tél Idején. A gazda borvlrágos, vörös arca szemlátomást fehérednt kezdett. Arcizmat furgsa rángatódzását szemlélhették a jelenlevők. Szó nélkül távozott, de korát meghazudtoló gyorsasággal. Néhány másodperc múlva a rendkívüli csendet olyan nevetés váltotta fel, hogy az ablakok ktshijján kirepültek. Ezekután jó sokáig üresen maradt Halmost Aladár helye a kocsmában, ha ugyan valaki más nem ült rája. Nagy László, Mula Kivé „Nagy munkát vállal az magára, ki kezébe lantot vesz.“ Ezeket a sorokat irodalmunk kimagasló költője, Petőfi Sándor Irta. En viszont azt Írom, komoly feladatot vállal az magára, aki a szervezők csatasorába áll, ott becsülettel dolgozik, mert megtanult az egyszerű gondolkodású emberek nyelvén beszélni. Ezen a téren jelesen vizsgázók közé tartozik a CSEMADOK dunaszerdahelyl járási vezető titkára, Fél Miklós is: Fél elvtárs közel egy negyedszázaddal ezelőtt jegyezte el magát a CSEMADOK-al. Azóta különböző beosztásokban tevékenykedett s a leghosszabb ideig — rövldebb megszakítással — a Csallóköz szivében levő járásban. Bátran állíthatjuk, hogy a dunaszerdahelyl Járás kitűnik és a' legjobbak közé tartozik a CSEMADOK berkében. E néhány szám mindennél szebben beszél. A Járásban levő 88 helyi szervezetnek 8700 tagja van, és emellett 10 efsz tagsága kollektív tagja a CSEMADOK-nak. Tíz énekkar ajkáról szárnyal a dal, féltucat irodalmi színpad és tánccsoport tevékenykedik aktívan, és 18 színjátszó csoport játszik télidőben. A citerazenekaroknak a közelmúltban lezajlott Járási fesztiválján nyolc, — főleg mezőgazdasági dolgozókból álló — együttes mutatta be tudását. A népművelő tevékenység Is kimagasló. Tavaly mintegy 140 ismeretterjesztő előadást szerveztek és példamutató az Író-olvasó találkozók megtartása Is. Elismerésre méltó, hogy az irodalmi estre meghívott tollforgatóknak mintegy 3000 kötetnyi könyvöt adták el s így a résztvevők Jelentős része már előre olvasta az írő művét. Temérdek terménkeny munkát csak úgy lehet Jól végezni, ha aktív az elnökség és odaadók a hivatásos munkatársak. Bátran állíthatjuk, Fél elvtárs jól választotta meg a közvetlen munkatársait, akik nem szükkeblflek a tanácsadásban, sőt a munka elvégzésében sem. Az elnökség segítségére nagy szükség van, mert a CSEMADOK-tltkár egész sor funkciót tölt be. Tagja a járási pártbizottságnak, a Nemzeti Front elnökségének, a Lakásszövetkezetek Központi Bizottságának és ami legtöbb gondot okoz, tiszteletbeli elnöke a járási lakásszövetkezetnek. Az ezernyi gond közepette Fél elvtárs kommunista becsülettel helytáll mindenütt. Munkáját megbecsülik, amit az elismerő oklevelek, emlékérmek és kitüntetések is igazolnak. Fél Miklós az egykori proletár, mint a derék had egyike, mindenütt helytállt és sokéves munkásságával igazolta: hasznos, megbecsült tagja társadalmunknak. Fél elvtárs e napokban töltötte be 50. életévét. E jelentős évforduló alkalmából — a szerkesztőségi kollektívánk szívből gratulál, erőt, egészséget kíván további áldozatkész munkájához. TÖTH DEZSŐ szervező DOHÁNY TIBORI Ha mi akarnánk, milyen szépen tudnánk eggyékuloeolva élni csendesen, mint kertben a széltől lengő, ezerszlnű, selymes virágok. Milyen ragyogó volna, összeforrva egymás szemében megpillantani a kékes-fodrú, mélytenger vizet. A végtelen fáradt szívek is kibomlanának. Az emberöltői hazugságok ködvllága, megfulladna és elsüllyedne egy szennygödörbe. Dühös szavunk Is meglágyulna, és helyette, dajka-éneket dúdolnánk. Házasságunkban álcázás nélkül forgolódnánk: jó feleség, kedélyes férj. Csak a megértő buzgalomnak élnénk, nyugodtan öregségig. Az Idegen nyelvek Ize sem lenne akadály, mert azok is furulyaszerűen, pompásan csengnének a fülünkbe, — az örökszép zenélő, andalító tónusokkal. Az ólmos háborúk is mindörökre elnémulnának. Mert a dobogó szivek nem a gyikos fegyvereket kovácsolná, hanem a mindennapi élet elmélyülését. Így zengő-szavunk mindig villámgyorsan szállna, lelkesedő agyunkba, s ott mintázna finom élet-gyökeret az örök Jövőnek. Ha mi akarnánk... Mindenki karácsonyfája. Napjainkban már nemcsak a városok főterein, hanem minden falu központjában is felállítanak szépen díszített fenyőfákat. foto: —-tt— Klebercx Sándor, Ag Tibor, Quittner János: „Gömdri hangulatok“ cimfi koreográfiája. Foto: Kontár Gyula
