Szabad Földműves, 1975. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)
1975-02-08 / 6. szám
6 SZABAD FÖLDMŰVES 1975. február 8. A kedvezőtlen feltételek ellenére A MÚLT ESZTENDŐ A HÜS, A TEJ ÉS A TOJÄS FELVÁSÁRLÁSÁBAN SIKERES VOLT A Szlovákia népgazdaságának fejlődését érzékeltető előzetes adatok alapján az elmúlt esztendőt jelenlegi ötéves tervünk legsikeresebb időszakának tarthatjuk. Az állami végrehajtó terv igényes feladatainak telje’ sitését kedvezőtlenül befolyásolták a tartós esőzések és az árvizek, valamint a kapitalista országokból népgazdaságunk szükségleteinek kielégítését szolgáló nyersanyagok behozatalának megnehezült feltételei. Az említettek hatását nagy mértékben a szervező és irányító tevékeunység fejlettebb színvonala, valamint a közgazdaság dinamikus fejlesztése adottságainak és a lakosság életszínvonala növelését célzó lehetőségek jobb kihasználása közömbösítette. Mezőgazdaságunk sikeresen teljesíti a CSKP XIV. kongreszszusán kitűzött feladatot — a legfőbb élelmiszerek egyre növekvő szükségletének kielégítését saját termelésünkből, jelenleg a tojás-, a vaj- és a tejfogyasztás tökéletesen fedezett hazai termelésünkből, s csak nem önellátók vagyunk már húsból és gabonafélékből. Ezt a tényt akkor tudjuk a legiobban értékelni, ha tudatosítjuk, hogy a búza világpiaci ára háromszorosára. a vajé négyszeresére és a cukoré pedig duplájára emelkedett. Emellett világ viszonylatban jóval kevesebb a kitermelt gabona és a cukor mennyisége, mint amennyire ténylegesen szükség van. A szocialista mezőgazdaság nagyüzemi termelésének előnye, hogy nemcsak az őstermelésben, hanem a piaci árutermelésben is dinamikus fejlődést mutat fel, s így folyamatosan, zökkenésmentesen tudja a dolgozókat élelmiszerekkel ellátni. A lakosság szükségletében bekövetkezett strukturális és minőségi változást figyelembevéve különleges jelentőséggel bírnak az állati eredetű élelmiszerek. Ezért a következőkben részletesebben kívánunk foglalkozni az állattenyésztési termékek felvásárlási feladatainak teljesítésével Szlovákiában, jelenlegi ötéves tervünk negyedik esztendejének eredményei alapján. Az állati termékek felvásárlási mennyiségét az összes legfontosabb termékegységben túlszárnyaltuk, kivéve a vágósertések és a juhok csoportját. A vágóállat összmennyisége elérte a 40 ezer vagonnyi menynyiséget, s így az állami tervet sikerült hattized százalékkal túlszárnyalni, az előző esztendő eredményét pedig több mint egytizenhatoddal. Az összmenyayiségben a vágómarha öttizenegyed-részt, a vágósertések pedig az összmennyiség felét teszik. A tavalyelőtti nehéz körülmények kövekeztében, amit a gazdasági állatokat veszélyeztető fertőző betegség elterjedése okozott, a sertésfelvásárlás a tervezett mennyiséggel szemben 2.8 százalékos lemaradást mutatott, viszont az 1973-as év mennyiségét sikerült csaknem egytizeddel túlteljesíteni. A vágójuhok felvásárlásának tervezett mennyiségében a nemteljesítés oka nemcsak a húsfeldolgozó ipar kapacitásának elégtelensége, hanem a felvásárlásra felkínált állatok gyenge vágóértéke, valamint a fogyasztók csekély érdeklődése okozta. A legszembetűnőbb fejlődés a vágóbaromfi esetében mutatható ki, amelyből több mint ötezer vagont sikerült felvásárolni, s így a tervezett feladatokat 4,4 százalékkal, az 1973-as év színvonalát pedig egytizenegyeddel sikerült túlszárnyalni. Szlovákia földművesei a közéllátás céljaira 1155 millió liter tejet és 610 millió tojást adtak el. A tej esetében a tervezett feladatot négytized százalékkal, a fogyasztási tojás esetében pedig csaknem egytizenketíeddel sikerült túlépni. Az előző esztendő felvásárlási mennyiségéi így 36 millió liter tejjel és tojásból 57 millió darabbal tudtuk túlszárnyalni. Az elmúlt évben tovább folytatódott a termelés és a felvásárlás belterjesebbé tételének folyamata egy területegységre számítva. Az elmúlt évben egy hektár mezőgazdasági földterületről 175.8 kg vágóállatot, ebből 71,1 kg marhát, és 78,4 kg sertést vásároltak fel Így az 1972-es évvel összehasonlítva 13,6 kg-os növekedést észlelhetünk, ami a szarvasmarha esetében 6,7 kg és a sertéseknél 4,2 kg-os növekedést jelent. A húsbeadás legmagasabb szintjét egy hektárra számítva a nyugat-szlovákiai kerület érte el, éspedig 250 kg-ot. Igen jó eredményeket értünk el egyes további termékekből is. A tejfelvásárlás az 1972-es évvel összehasonlítva az akkori hektáronkénti 4 hektoliterről majdnem 4,5 hektoliterre, pontosabban 455,6 literre, és a tojásfelvásárlás az akkori 214 darabról 235 darabra növekedett, A vágóállatok felvásárlásé nak évi tervét csupán a gálántai. N. Zámky-i, Považská Bystrica-i és a bardejovi járások nem teljesítették. A sertésfelvásárlás terén bizonyos hiánnyal zárta az évet Szlovákia 17 járása, ebből hat a nyugat-szlovákiai és a kelet-szlovákiai, öt pedig a közép-szlovákiai kerületben van. A tejeladás tervét csupán a kelet-szlovákiai kerület nein teljesítette és az egész évi fel adatot e téren Szlovákiában ti» járás zárta bizonyos hiányok kai. , A tojásfelvásárlás terén mutatkozott a legkedvezőbb helyzet, mivel a tervezett mennyiséget csupán öt járás: a öadcai, Dolný Kubín-i, žilinai, humennéi és a kosicei járás nem teljesítette teljes egészében. így összegezve elmondhatjuk, hogy a kedvezőtlen időjárás ellenére az állati termékek felvásárlásában Szlovákia sikeresen zárta az elmúlt évet. STEFAN KOCIÄN, mérnök A Dunajská Lužná-i egye-** sített szövetkezet hat üzemegységének mindegyikében legalább egy, sőt több lehetőség van arra, hogy televízió készülék elé gyülekezzenek a dolgozók és megtekintsék a haladó tapasztalatok iskolájának soronlevő előadását, amelyet mezőgazdasági üzemekben gyakorlati példákról készült filmfelvételek egészítenek ki. A TV program szerint adott időpont előtt már lassanként növekedett a gyülekezet. Legutóbb a Virradat Efsz rovinkai szállító üzemegységében több mint 40 hallgató, Dunajská Lužnán, a növénytermesztési üzemegység helyiségében több mint 30, Kalinkovon szintén legalább annyi, a többi részlegen pedig kisebb számú hallgató figyelte a TV előadást. Hamunak ovon nem találtuk a TV képernyő előtt a dolgozókat, más előadási időpontot választottak. Mint ismeretes, a soronlevő előadást mindig három ízben vetítik, először a késő esti, majd pedig ismétlésként a délelőtti, illetőleg a délutáni órákban, hogy minden műszak dolgozójának lehetőséget adjanak megtekinteni a TV adást. Az előadások megtekintését Czimer Viktor mérnök szervezi, aki a Szövetkezeti Munkaiskolának és a Haladó Tapasztalatok Iskolájának vezetője a közösben. Szövetkezetük már az elmúlt, azaz harmadik iskolaévben bekapcsolódott a szövetkezeti munkaiskolák szakaszán meghirdetett szocialista versenybe. Az iskolázást a Bratislava-vidéki járás területén a Szövetkezeti Földművesek Szövetségének Limbachon székelő járási központja szervezi és értékeli. Ezen versenyben tavaly a második helyen végeztek és kitüntetésben, valamint pénzbeli jutalomban részesültek. A munkaiskolát szövetkezetükben általában 550—700 hallgató látogatja. A hallgatók mindegyike igazolványt kapott és jelenlétét az előadáson bejegyzik. Szövetkezetükben hét helyre összpontosították a munkaiskolát, mégpedig a növénytermesztési, az állattenyésztési üzemrészlegen, a takarmányszárító és szemcséző ütembe, a gépjavító és a szállító üzemrészbe, a melléktermelési üzembe, valamint a központi irányító részlegre. A SZFSZ iskolázását rendszerint összevonják más teendőkkel és a program rendszerint a következőképpen alakul. Üzemszervezési kérdések megtárgyalása, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Dolgozók Továbbképző Intézete által szervezett Haladó Tapasztalatok Iskolája TV-adásának megtekintése, a TV előadás témájának megvitatása és a kérdések szakképzett instruktor általi megválaszolása. Ezután olyan aktuális téma ismerф Az iskolázáson résztvevő több tag érvelt amellett, hogy főleg a nyári betakarítási időszakban a brigádra érkező munkaerők kihasználása hiányos. Sok felesleges idő pazarlódik el azzal, hogy a brigádosokat a helyszínre szállítják, megvendégelik és a tényleges munkára így nem sok idő jut. ф Felvetődött továbbá a növénytermesztés racionalizálásának kérdése is. Ésszerűbben kellene szervezni a tevékenységet már a vetőmag kiválasztása, annak csávázása és raktározása során, továbbá a vetés, a növénykezelés, valamint a betéléket fokozatosan ki kellene vonni a tiszta formában történő takarmányozásból és ehelyett a takarmánykeverékek etetésének bővítését kellene szorgalmazni. A kenyérgabonát és a takar mánygabonát egyaránt a felvá sárló vállalaton keresztül kellene értékesíteni. A szükséges összetevőket tartalmazó takarmánykeverék etetése a jelenleginél jobb gazdasági eredményeket nyújtana, mert a takarmányozásban kevesebb lenne a ballaszt anyag. ф Z u r e к elvtárs vetett& fel azt a témát, miszerint a terimés takarmányok, de az egyéb takarmányok szemcsézése — különösen összetevők hozzáadásával — igen előnyös, ezért fontos, hogy a jelenlegi granuláló gépen kívül egy további takarmányszemcséző gépet állítanak üzembe. ф Amennyiben valóban olyan fontos a fehérjedús takarmányféleségek termesztése, mint ahogy az az előadásokból kitűnt — hangoztatta L a h 9 elvtáfs —-, akkor okvetlenül szükséegs lesz a jövőben ezek termésterületének jelentős bővítése, mégpedig a kisebb fontosságú növények rovására. A meglátogatott szövetkezet a tapasztaltak szerint nem elégedett az iskolázási versenyben elért eddigi második helyezéssel, mert nagy igyekezetei fejt ki az 1974/75-ös iskolaévben az oktatás színvonalának emelésére. Még az évfolyam befejezése előtt két üzemlátogatást kívánnak megszervezni, amelyek közül az egyikről ipar döntöttek. Eszerint megtekintik Nitrán (Nyitrán) az Állandó Országos Mezőgazdasági Kiállt tás gazdaságát, hogy áttekintést nyújtsanak szövetkezetük tagjainak az ott alkalmazott termelési mószerekről és az elért eredményekről. Másodikként a Gabóíkovoi (Bősi) Állami Gazdaságot, vagy valamely jó eredményeket elérő csallóközi szövetkezetei látogatnak meg, ahol főleg a szójatermesztésben értek el kiváló eredményeket. KUCSERA SZILARD Komolyan veszik a szakmai-politikai továbbképzést tetése következik^amely rend szerint általános érdeklődést kelt fel. Ilyen téma volt a legutóbbi iskolázáson a szociális alap felhasználása, valamint a szociális biztosítás jelentősége az efsz-tagok részére. A Haladó Tapasztalatok Iskolájának témakörében a vitakérdések rendszerint nem korlátozódnak kizárólag az előadott anyagra, hanem szélesebb témakört ölelnek fel, A legutóbbi előadások alkalmával a kérdések a következő témák köré csoportosultak: Ф A szálastakarmány betakarításakor nagy a veszteség annak folytán, hogy szeles időben a betakarító gép fuvócsövéből nem hullik az egész takarmánymennyiség a gyűjtő kocsiba. Ezen mindenütt elgondolkodhatnak az újítók. ф S m á к elvtárs és mások is felvetették az istállóban uralkodó, nem kielégítő higiéniai viszonyokat. A tej minősége érdekében kérték a helyzet rendezését. takarítás alkalmával. A hiányosságok részletezésébe bekapcsolódott például Z m e к о elvtárs és mások is. ф Ezenkívül felvetődött a szója termesztésének jelentősége. A szövetkezet már néhány éve termeszei ezt a sok fehérjét tartalmazó növényt, azonban a gyomirtás minősége még mindig kifogásolható. Ebből keresett felszólalásával kiutat többek között O n d r u š elvtárs is. ф Az iskolázás folyamán a szövetkezeti tagok megértették a szójatermesztés jelentőségét és javasolták, hogy vezessék be egyéb nagy fehérje tartalmú hüvelyesek és olajos növények termesztését, hogy ezzel a takarmányozásban áttérhessenek a mennyiségről a minőségre. A felszólalók kérték a lóbab és a napraforgó nagyarányú termesztésének bevezetését, amit az eddigi jó tapasztalatok indokolnak. ф V í g elvtárs felvetette azt a gondolatot, hogy a gabona-A jövő építése megköveteli, hogy néha-néha a'raúlt** ba is visszapillantsunk, értékeljük az eddig megtett utat. Ezért most álljunk meg egy kicsit, csupán néhány szóra. Ha valaki mondjuk úgy tizenöt évvel ezelőtt azt a nézetét nyilvánította volna, hogy köztársaságunk összes mezőgazdasági üzeme 1974-ben a közélelmezésre másfél millió tonnát meghaladó húsmennyiséget ad majd át, ezt aligha hitték volna el. Hiszen abban az időben az állami alapok feltöltésére, a közellátás céljaira kitermelt és felvásárolt húsmennyiség még a fele sem volt a múlt évi mennyiségnek. Az elmúlt másfél évtized alatt, de főképp a legutóbb négy esztendő folyamán — a termelés ésszerű fokozása következtében — a gabonatermesztés hazánkban kétszeresére növekedett, hiszen 1974-ben meghaladta a tíz millió tonnát. Túlléptük tehát azt a'határt, amit még néhány évvel ezelőtt olyan mennyiségnek tartottunk, amelynek kitermelése során gabonából önellátók lehettünk volna. Viszont a statisztikai adatok egyértelműen arról tanúskodnak, hogy az 1961—1971-es esztendők során a lakosság ellátását szolgáló mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek — köztük a gabona — behozatala 80 százalékkal megnövekedett. Mi ennek az oka? A helyzet legkézenfekvőbb magyarázata az, hogy az állattenyésztés belterjességének fokozását szem előtt tartva az abraktakarmányokat és a külföldről behozott fehérjetartalmú takarmányadalékokat felhasználó takarmányozási technológiák jelentős mértékben elterjedtek. Így köztársaságunk a legjelentősebb gabonafogyasztó országok sorába emelkedett. Míg az Európai Gazdasági Közösség országaiban az egy számosállatra eső abraktakarmány-szükséglet 7,5 mázsát tett ki, ugyanakkor Csehszlovákiában a takarmánygabona szükséglete az 1966—1973-as évek átlaga szerint 13,6 mázsa volt. Ezt a 4 > Álljunk meg egy szóra a takarmánykérdésnél kedvezőtlen helyzetet még az is súlyosbítja, hogy hazánkban 1973-ban több mint 2 millió mázsa gabonát közvetlenül, minden feldolgozás, fehérje tartalmú adalékokkal történő dúsítás nélkül etettünk fel. A kétségkívül sok előnyt jelentő, de költségesebb gabona-, illetve abraktakarmányozási módszer elterjedése további nem kívánt hatást váltott ki: általában háttérbe szorult a terlmés takarmányok termesztése. A terimés takarmányok kitermesztett mennyisége szénaegységre átszámítva 1961 óta csupán 4 százalékkal növekedett, míg az állattenyésztés ugyanezen időszak alatt 37 századékos térfogatnövekedést mutatott. Az állatenyésztés hatékonyságának további emelkedését a jövőben csakis és kizárólag a szemestakarmányok ésszerűbb kihasználásával, takarékosabb adagolásával kell elérnünk. Erre népgazdaságunkat a gabonafélék, a takarmánypogácsa, a hal- és csontliszt, valamint a lucernaliszt külföldi és hazai piacán előállott helyzet is kényszeríti. Közbevetve említhetnénk meg, hogy a takarmánypogácsa, valamint az állai eredetű takarmánylisztek behozatalát már eddig is 552 százalékkal * kellett a legutóbbi tíz esztendő során növelnünk. A kapitalista országokban a legutóbbi évek alatt kicsúcsosodott gazdasági válság következtében 1973 végéig például a szójadara világpiaci ára 260 százalékkal, a hallisztté 310, a csontlisztté 202, a melaszé 99, a búzáé 320, a cukoré pedig száz százalékkal emelkedett. Ez azonban, csupán néhány kiragadott példa, de hasonló „fejlődést“ mutat sok más fontos nyersanyag és gyártmány világpiaci ára is. Természetesen ez államháztartásunk költségvetésében a legutóbbi esztendők során több milliárd koronás többletkiadást jelentett, amivel eredetileg nem számolhattunk. Talán zsákutcába jutottunk? Egyáltalán nem, mert e nehéz helyzetből is akad kiút, ha mezőgazdasági üzemeink, szövetkezeteink és állami gazdaságaink következetesen és kezdeményezően igyekeznek megvalósítani a CSKP KB és az SZLKP KB múlt év novemberében megtartott plenáris ülésének határozatait. Már a CSKP XIV. kongresszusán jóváhagyott ötödik ötéves tervünk megszabta a gabonakérdés legcélszerűbb megoldásának irányát. Nagy előrelátásról tanúskodik pártunknak az a határozata is, hogy minden erőnkkei igyekeznünk kel! elérni az önellátói szintet, elsősorban a legfontosabb élelmiszerekből. A gabonatermesztés fokozásában már eddig is komoly haladást mutathatunk fel. A fehérjeprogram sikeres megvalósításában azonban még marad tennivalónk. Feltétlenül csökkenteni kell az abraktakarmányok és a fehérjetartalmú takarmányadalékok fogyasztását, elsősorban ott, ahol jó minőségű terimés takarmányokkal helyettesíthetők. A lehetőséghez mérten fokoznunk szükséges a gabonafélék, az olajnövények, a fehérjetartalmú hüvelyesek — főképp a vetési borsó és a lóbab — termesztését, vetésterületük és hektárhozamaik növelésével. De ne feledkezzünk meg a pillangósokról sem, hiszen hatalmas deviza-értéket takaríthatunk meg, ha sikerül jelentősebb lucernaliszt mennyiséget előállítani az állattenyésztés céljaira. A fehérjetartalmú takarmányok szükséges mennyiségének hazai kitermesztését célzó intézkedés tehát nem öncélú, hanem az adott helyzebtől kiinduló, jól megfon tolt és igen szükséges feladat. A vetési borsó és a lóbab fokozottabb termesztését kívánja elősegíteni az SZSZK kormányának 1974. június 12-én kelt, 169 sz határozata is, amellyel — felhasználva az anyagi ösztönzés eszkö zeit — módosította e két fontos takarmánynövény felvá sárlási árát. Az ármódosítás progresszív formában, figye lembe véve a beadott mennyiséget és a vetésterületet, külön prémiumokat állapít meg, hogy így is hozzájárul jón a fehérjetartalmú takarmányok nálunk kitermelt mennyiségének fokozásához. A lehetőség tehát adva van. Éljünk is vele ésszerűen, szocialista társadalmunk további gazdasági fejlődésének érdekében. (obenan) J
