Szabad Földműves, 1975. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)

1975-02-08 / 6. szám

1975. február 8. SZABAD FÖLDMŰVES Ccedménye&en noiqaljúk U ВВЕЗЕН® ВИИ!ВИВ Csallóköz a szocialista országépítés közel három évtizede alatt hazánk legproduktívabb mezőgazdasági területévé fejlő­dött. A felső párt- és állami szervek a mezőgazdaság szo­cialista átépítése után felismerve az ottani tartalékokat, jelen­tős eszközöket fordítottak a földalap jobb kihasználására, a korszerű termelési eljárások gyakorlati alkalmazására. A fő cél a belterjes termelés alapjainak a kialakítása volt, mely hazánk mezőgazdaságában egyre sürgetőbben lépett előtérbe. Köztudomású, hogy a növényter­mesztést nem lehet teljesen függetle­níteni az időjárástól, s Csallóköz idő­járása a tenyészidöhen eléggé száraz, kevés csapadék hull a földekre. A másik tényező a talajösszetétel, mely főleg Felso-Csallóközben igen válto­zatos, kavicsos, ezért az ott termesz­tett növények optimális fejlődéséhez mesterségesen kell vizet juttatni. Az említett tényezők figyelembevé­telével a hatvanas években jelentős állami beruházással elkezdődött a csallóközi öntözőrendszer építése. A 31 ezer hektár öntözhető terület na­gyobbik hányada éppen Felső-Csalló­­közben van. Ezt a rendszert a Kis- Duna látja el vízzel. Ennek a résznek a központja Zlaté Klasyban (Arany­kalászban) van. Ezzel a berendezéssel több mint 18 ezer hektárt öntözhet­nek. MIT JELENT AZ ÖNTÖZÉS A Zlaté Klasy-i Agroprogres szol­gáltató vállalatban a hozzá tartozó gazdaságok termelési eredményeiről aprólékos kimutatást készítenek. A tapasztalat bizonyítja, hogy ezen a tájon öntözés tekintetében előnyben kell részesíteni az évelő takarmányo­kat és a speciális növénykultúrákat annál is inkább, mivel öntözéssel több takarmány érhető el az állatállomány hasznosságának a növelésében és csökkenthető a termőterület. Ennek kapcsán a szóbanforgó termények ter­mő területét gazdaságonként mintegy Érdekes újítás várható a közeljövő­ben az emberi élelmezésben, ha sike­rül nagyüzemi szinten gyártani azt a fehérjében rendkívül gazdag és em­beri étkezésre alkalmas tápanyagot, amelyet a lóbab szénhidrátjának és egy bizonyos gomba kölcsönhatásának folyamata útján állítottak elő, a Lord Rank Research Centre laboratóriumá­ban. Az új találmány azért jelentős, mert nem mesterséges anyagokból készül, ugyanis a fehérje gombafehérje, tehát 5—7 százalékkal csökkentették, a fel­szabadított földeken gabonát ter­meszthettek. A Zlaté Klasy-i Béke efsz-ben, amelynek egész földterülete ma már öntözhető, 1981-ben lucerna­szénából mindössze harminc mázsát értek el hektáronként. Ezzel szemben az öntözés bevezetése után már nyolc­van mázsára emelkedett a lucerna­széna termésátlaga. Jelentős mérték­ben javult a cukorrépa hektárhoza­ma is. tgy 1981-ben 347,8; 1970-ben 450 mázsa volt, 1974-ben pedig az-öt­­száz mázsát is túlhaladta. Ugyancsak kiváló eredményekkel büszkélkednek a Nový 2ivot-i szövetkezetben, ahol a lucernaszéna 90, a cukorrépa pedig 520 mázsa átlagot nyújtott hektáron­ként az öntözés bevezetésével. A gabonafélék — a búza — öntözé­sében a gyakran változó vetőmagfaj­ták miatt még nincsenek „kiforrott“ tapasztalataik, annyi azonban bizo­nyos, hogy az öntözés a hektárhoza­mot 5—8 mázsával javította! Az árpa öntözésénél már rendelkeznek bizo­nyos tapasztalatokkal. A tenyészidö­­ben végzett öntözés kedvezően befo­lyásolta a hektárhozam növekedését. A Hubice-i Állami Gazdaságban és a Lehnice-i szövetkezetben, amelyek­nek a határa kavicsos, nem bírja a hosszabb szárazságot, az öntözőrend­szer megépítése óta szintén figyelem­re méltó eredményeket értek el a ga­bonafélékből. Míg a hatvanas évek elején búzából átlagosan 20—25 mé­termázsa volt a hektárhozam, addig az utóbbi évedben ezekben a gazda­ságokban is túlszárnyalták a negyven mázsás átlaghozamot, azonban takar­mányfélékből is önellátóak lettek. természetes fehérje, emellett rendkí­vül olcsón állítható elő. A folyamat, amelynek végterméke a fehérjében gazdag tápanyag ugyan­az, mint ami a tehén gyomrában kép­ződik, de a laboratóriumban a tehén gyomrát egy nagy üvegtartály helyet­tesíti. A gomba- és a lóbabból nyert szén­hidrát kölcsönhatása során nyert fe­hérje minősége messze felülmúlja a húsfehérjéét, ezenkívül pontosan olyan kémiai reakciókkal ízesíthető Mindez kedvezően tükröződik vissza az állattenyésztés eredményességében, főleg a tejtermelés fokozódásában. A Zlaté Klasy-i efsz-ben 1970-ben az egy tehénre jutó évi tejhasznosság 3590 liter volt; 1972-ben már 3900, 1974-ben pedig elérték a négyezer litert. A Nový Život-i efsz-ben a hatvanas években tehenenként alig érték el a 3000 literes átlagot, azonban a hetve­nes évektől a járás élenjáró termelői közé tartoztak, s a múlt évi átlagos tejhozam meghaladta a 4000 litert! Az 1974-es évben a tizedik öntözési idényt fejezték be. mely valamennyi mutatóban felülmúlta a korábbi ered­ményt. Teljesítették az előirányzott feladatokat és nem egy esetben túl is szárnyalták. Búzából pl. 32, árpából pedig 38 százalékos termésnövekedést értek el a gazdaságokban, s ennek kapcsán 11,5 millió korona többletbe­vételhez jutottak. A sikerek ellenére több sürgősen megoldásra váró prob­léma is akad. Ezek közül első helyen kell említeni a legfontosabb takar­mánynövény — a kukorica — öntö­zési technikájának a megoldását. Ugyanis a hagyományos módszerrel végzett öntözésnél utakra van szük­ség, s ezzel a termőterület közel tíz százalékkal csökkenne! Tavaly a búzának 78, az árpának pedig 97 százalékát öntözték. Teljes mértékben kihasználták az éltető vi­zet. A szövetkezetek közül a legered­ményesebben Zlaté Klasy-ban és Nový Životon használták ki az öntözővizei. Az előbbiben 5414, az utóbbiban 3198 hektárt öntöztek. AZ ÖNTÖZÉS TECHNIKÁJA Az eredményesség az öntözőberen­dezéseket üzemeltető személyzet mi­nőségi munkájának a függvénye. Ez szükségessé teszi, hogy minden mező­­gazdasági üzemnek legyen állandó — éspedig sokféle ízzel és zamattal — mint a természetben. Eszerint tehát nincs mér messze az az idő, amikor nem lesz szükség mesterséges ízesítő anyagokra. Jelenleg az új tápanyagot iskolák­ban gyermekek, valamint idős szemé­lyek étkeztetésére már széleskörűen használják. A jövőre nézve a fejlődő országok lakosságénak fehérjeellétása ezzel a rendkívül olcsőn előállítható tápanyaggal igen nagy Jelentőségűnek ígérkezik. A feltalálók véleménye szerint ez az új tápanyagforrás hatása ugyan­olyan lehet a mezőgazdasági terme­lésre, mint amilyen volt a műanyag­­szál feltalálása a gyapjú- és a gyapot­­termelésre, (—) öntöző csoportja. Ac Agroprogres n. v. nemcsak a vizet szolgáltatja, hanem a lehetőségekhez képest öatöző-sze­­mélyzetről is gondoskodik. Ezek jé péMét matatnak a szövetkezetekben dolgozó társaiknak. Az öntözés idény­munka és nem tűr halasztást. Ha késnek vele. az megbosszulja magát! A gazdaságok gyakran nem tudják a munkaerőt eléggé gyorsan átcsopor­tosítani. Emsei szemben az öntöeévúl­­lalat munkásai mindig készen állanak. Minél több órán keresztül üzemeltetik az öntözőrendszert, annál kedvezőbb az évi leírás, s az egységnyi vízmeny­­nyiségre fordított költség ezzel lénye­gesen kisebb. Bebizonyosodott, hogy gazdasági szempontból a napi IS órás üzemelés a legmegfelelőbb. Ennélfog­va előnyös, ha az öntözöcsoport két műszakban dolgozik. Ha ehhez hoz­zászámítják, hogy ae éjszakai áram­szolgáltatás olcsóbb., mint a nappali s az éjszakai öntözés párolgási vesz­tesége is lényegesen alacsonyabb, könnyű megérteni a kélműszakos üzemeltetés gazdaságosságát. Az Agroprogres dolgozói az öntözés helyes alkalmazására törekedtek. Ez az öntözőberendezések megfelelő víz­­mennyiséggel veié ellátáséban, továb­bá azok helyes kihasználásában és karbantartásában jutott kifejezésre. A csövek telepítésénél a szórófejeket úgy helyezik el, hogy mindegyik he­lyes nyomás alatt legyen, egyenlete­sen öntözzön. Az öntözésnél olyan nyomást kell elérni, hogy az adagolt víz beszivároghasson a talajba. Ha vi­szont több vizet kép a talaj, mint amennyit elnyelni képes, eliszaposo­dik és károsítja szerkezetét. Meleg­ben adagolt vízmennyiség jelenté­keny hányada elpárolog s ezzel ma­gas a párolgási veszteség. Az Agro­progres szorosan együttműködik a bratislavai öntözőgazdasági Kutató­­intézettel. Megfigyelés alatt tartják az új növényfajtákat s a különböző fej­lődési szakaszokban az adagolt öntö­zővíz hatását felmárik, majd a tapasz­talatokat a gyakorlatban hasznosítják. A tizedik évfordulóját ünneplő Ag­roprogres és a partner mezőgazdasági üzemek között gyümölcsöző kapcsola­tok alakultak. Ma már senki nem ké­telkedik ezen szolgáltató szervezet létjogosultságában. A mezőgazdasági üzemek igénylik szolgáalatait. Jövője megalapozott, hiszen jelentősen hoz­­zájőrult a belterjes mezőgazdasági termelés megalapozásához, a CSKP XIV. kongresszusa Irányelveinek gya­korlati megvalósításához. Az élen... A közelmúltban az SZSZK Mezőgaz­dasági és Élelmezésügyi Minisztériu­ma kiértékelte a fehérjékben és vita­minokban gazdag takarmánylisztek készítésére kiírt szocialista munka­versenyt. Az első csoportba tartozó — óránként 6 mézsás teljesítményű — szárítók versenyében szlovákiai mé­retben az első helyet a trsticei (nád­szegi) szövetkezet szerezte meg. A szövetkezet képviselőinek az értéke­lést végzők elismerő oklevelet és pénzjutalmat nyújtottak át. Győri Irén iá CSKP XIV. kongresszusa ** konkrét igényt szabott a mezőgazdasági termelés- és vele együtt az élelmiszeriper ágazatainak a fogyasztói igény szerinti fejlesztésére. Országos méretben többek rozt « hús­iparnak is megvan a maga fel­adata, mely szorosan kapcsoló­dik a mezőgazdasági üzemek állattenyésztéséhez. Megbízható adatok mutatnak tájékoztatót arról, hogy 1970- ben szlovákiai viszonylatokban egy lakos átlagában 65,4 kg volt a húsfogyasztás. Tehát 1,8 kg-mal kevesebb mint a cseh­szlovákiai átlag. Ez arra figyel­meztet, hogy bár az európai átlaghoz képest 18,7 kg-mal több húst fogyasztottunk, mégis van behoznivalónk, egyrészt a termelésben, másrészt pedig a fogyasztói piac jobb, bősége­sebb ellátásában. Napjainkban amikor magunk mögött tudjuk az ötödik ötéves tervidőszak több vonatkozásá­ban sikeres négy esztendejét, bátran állíthatjuk, hogy a kong­resszuson kitűzött bölcs iránv­­elvek jöl teljesülnek. Társadalmi igények Jóllehet az elmúlt időszak legfeljebb csak annyiban érde­kel bennünket, hogy felismer­tük a hellyel közzel kiütközött minőségi fogyatékosságokat, a­­mi viszont arra jó, hogy a jövő­ben ugyanazokat el ne köves­sük. Hátja van persze még egy egész, nem is annyira könnyű esztendő, az összes feladataival. Ebben az évben egy lakos átla­gában nem kevesebb mint 70 kg hús fogyasztásával számolunk, s tulajdonképpen ennek a meg­oldása a mezőgazdasági terme­lésre és a húsiparra hárul. A maga vonalán mindkettőnek ha­tékony intézkedést kell tennie a célkitűzések teljesítése érde­kében. Itt persze nemcsak a mennyi­ségi, hanem egyben a minőségi tényexők is előtérbe kerülnek, ami sokkal inkább kutatőt, ter­melői, takarmányipari, mintsem feldolgozó ipari elvárős függ­vénye. Olyan hústermékek piaci forgalmazásáról lévén sző, me­lyek kevesebb zsiradékot tartal­maznak, mint régebben, tehát fogyasztásuk közegészségügyi szempontból is előnyös. Itt kerül előtérbe a sovány, fehérjékben gazdag marha- és sertéshús termelésének a társa­dalmi igénye. Tulajdonképpen ezt a célt szolgálják a Mező­­gazdasági- és Élelmezésügyi Mi­nisztérium távlati fejlesztési terve kapcsán megvalósuló ál­lattenyésztési programok is, amelyeknek a kidolgozásában és megvalósításában részt vesz­nek a mezőgazdasági tudomány és a termelési gyakorlat leg­jobbjai. Talán mondanunk sem kell, hogy például a híbrídizélási program keretében kialakításra kerülő hússertés általános el­terjedését milyen bizakodással várja a fogyasztó, aki jelenleg rá van kényszerítve a túlzottan kövér áru vásárlására. Már volt arra is példa, hogy a hen­tesáru az adott lehetőségeken belüli minőség tekintetében nem felelt meg a szabványban meghatározott követelmények­nek Egy bizonyos, ha jobb húsmi­­nőséget várunk a termelőktől, ehhez az is szükséges, hogy a takarmányipar kifogástalan mi­nőségű tápokat szállítson az ál­lattartóknak. Olyan fehérjedús tápokat, amelyek a maga ide­jében elősegítik a fiatal állati szervezet gyarapodását, nem pedig hízását. Szénhidráttal, keményítővel túlságosan telített tápok etetésétől nem várhatunk soványhúst, sem a ma tenyész­tésben levő szlovák-fehér, sem pedig a kimondottan hústípusú sertésektől, de a vágómarhák­tól sémi Nem beszélve arról, hogy a takarmány-összetevők bármilyen fajtájának a táplálé­kokban való normán felüli ada­golása pazarlás a rendelkezésre álló készletekkel, országos mé­retekben óriási veszteség, amit ésszerű gazdálkodással elkerül­hetünk. (hoksza) SVINGER ISTVÁN Ha megiszol negyven csöppnyi napfényt... Но valahol a bor esetenként beszéd tárgyát képezi egyes embereknek rendszerint a hagyomá­nyos házi „borreceptek“ jutnak az eszükbe. Ha azonban felkeresünk egy korszerű borászati üze­met, kellemesebbnél kellemesebb meglepetésekben lesz részünk. A kisüzemi tároló edények helyett, ott korszerű feldolgozó, tároló berendezéseket, tá­gas csarnokokat és kellemes levegőjű pincéket, s a nagy hordók hosszú sorát találjuk. Вега György agrotechntkust irodájában talál­tuk. Készségesen elmondta, hogy tulajdonképpen miből is áll a szorgos munkaközösség napi mun­kája s milyen termékeket készítenek. A Slovenské Nové Mesto-l Borüzem a trebiSovi (terebesi) járás­ban a szőlőtermesztő mezőgazdasági üzemeknek több mint 1000 hektáron szaktanácsot nyújt. Ugyanakkor behatóan foglalkoznak a szőlők hoza­mának a fokozásával. Országszerte fái ismertek az itt készült Tokaji szamorodni, Tokaji édes és a Tokaji száraz borok. Kedvelt termékek közé tartoznak a fogyasztók körében az aszűborok ts, amelyekből évente több mint 10 vagonnal exportálnak. A különböző faj­tájú „asztali“ boraikból is nagy a kereslet, ame­lyekből 12 faftát készítenek és tetszetős palac­kokban forgalmaznak. Érdemes megemlíteni, hogy a budapesti bor-világversenyen két aranyérmet szereztek, azonban a hazai versenyeken is a leg­jobbak közt szerepelnek. Az üzemgazdász meghívására kissé körülnéz­tünk a nemespenésszel ellepett falak birodalmá­ban. Negyvennégy ember dolgozik itt, gondosan kezeli, érleli, nemesíti a bort. Havonta 50 hekto­liter bort palackoznak. Igazi nagyüzem ez. A 240 vagonnyi bort befogadó pincében a hatal­mas hordók közt vezet utunk. Negyedórányi gya­logolás után vidámságot hallottunk. Egy szöglet után rájuk is bukkantunk. Aztán megkínáltak. Ki­tűnő, zamatos az Ital — sok a dicséret. A szemér­mes agronőmus, a dicsőséget a dolgozókra hárítja — persze nem érdemtelenül, mert ttt a jó minőség érdekében ki-ki megtette a tőle telhetőt. Bizony úgy igaz, ha a pince fenekén poharadból megiszol 40 csöppnyi napfényt, akkor boldog le­szel tőle, ha azonban sokat húzol a pohárből bol­dogtalanná válsz! Jőleső érzéssel jártuk be a részlegeket. Minden­hol a jó gazda, a lelkiismeretes dolgozó keze­nyomával találkoztunk. Példás rend, tisztaság a palackozó és raktározó központban. Az agronőmus szívesen beszélt a szocialista munkaverseny ered­ményeiről. Itt kitűnnek a három Szocialista mun­kabrigád tagjai. Munkájukat számos dicsérő, elis­merő oklevél bizonyítja. Urbán János pincemester kissé bánatosan beszélt a szőlőtermésről. Például 1973-ban 512 vagon sző­lőt vásároltak fel a termelőktől és 330 vagon bort készítettek belőle, de 1974-ben gyengébb volt a termés. A koratavaszi fagyok, s az érés Idején a hosszantartó esőzések gombabetegségeket idéztek elő. A termésnek mintegy 50 százaléka kárbave­­szett. A korabeli feljegyzések arról adnak számot, hogy 1620 Óta nem volt ilyen rossz időjárás mint az idei. Míg 1973-ban a mezőgazdasági üzemek átlagosan 80 mázsás hektárhozamot értek el sző­lőből, addig 1974-ben a 30 mázás hozam is jó ered­ménynek számított. Például Kráľ. Chlmec (Király­­helmec) környékén a szőlőkben 90 százalékos kárt állapítottak meg. Tehát kevesebb az aszú bor. Illés Bertalan Fehérjetáplálék gombából /

Next

/
Thumbnails
Contents