Szabad Földműves, 1975. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)
1975-02-08 / 6. szám
A CSKP KB novemberi határozata szellemében tanácskozzunk Január és február általában a számvetések hónapja. Földmüvesszövetkezeteinkben ezek a hónapok jelentik az egyik legkomolyabb munkát, illetve a szövetkezeti évzáró taggyűlések lezajlását. Velük egyidőben a párt alapszervezeteink is mérleget készítenek az elmúlt év eredményeiről, esetünkben a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság továbbfejlesztéséről, valamint az alapszervezet belső problémáiról. Talán mondanom sem kell, hogy az előttünk álló év nem akármilyen — nem közönséges esztendő. Felszabadulásunk jubileuma mellett, ez év jelentőségét kiemeli az a tény, hogy ötödik ötéves tervünk időszakáról van szó, ami viszont azt jelenti, hogy ez év sikerétől függ az ötéves terv teljesítése, valamint a CSKP XIV. kongresszusa célkitűzéseinek megvalósítása. Egyszóval szükséges, hogy a január—márciusi pártgyűléseket, illetve felméréseket a legnagyobb körültekintéssel és odaadással végezzük. Először is feltétlenül szükséges, hogy taggyűléseink tartalmát áthassa a CSKP KB novemberi gyűlésének és az SZLKP Központi Bizottsága januári ülésének a szelleme. Nélküle lehetetlen alkotójellegű pártfórumról beszélnünk, de még kevésbé alkotóan és racionálisan cselekedni. A CSKP KB novemberi plenáris ülése a pártszerveinek és szervezeteinek munkájával kapcsolatban elfogadott következtetésekkel és az ötéves terv utolsó évi feladatainak meghatározásával kijelölte azokat az alapvető problémákat és feladatokat, amelyeket a januári, illetve februári és márciusi pártgyűléseken kell megtárgyalnunk. Az első és legfontosabb feladat: maximális mértékben mozgósítanunk a párt minden erejét, a gazdasági politika sikeres megoldása érdekében. Nehéz, de nem teljesíthetetlen feladat ez. A pártalapszervezetek számára (először is tőlük függ hogyan jutnak el a központi bizottság novemberi plénumának következtetése azt jeberek közé) a gyakorlatban azt jelenti, hogy konkrét problémákról konkrétan tárgyaljanak és konkrétan határozzák meg a felelőséget, valamint az alapos ellenőrzés módját. Mindez azonban megköveteli, hogy még rendszeresebben és következetesebben érvényesítsük a demokratikus centralizmus elvét és a pártépítés minden fokán kibontakoztassuk a párton belüli demokráciát. A felsorolt alapvető követelmények mellett meg kell javítani a párt ellenőrző tevékenységét (különösen a párthatározatok teljesítésének elvégzését) a kollektív irányítás és a vele járó lenini elvek, valamint normák biztosítását. Valamennyi pártalapszervezetben el kell érnünk az őszinte, építőjellegű véleménynyilvánítást, illetve az eddiginél jobban be kell vonnunk a dolgozókat a vezetők munkájának ellenőrzésébe. Tévedés ne essen, nem arról van szó, hogy a demokrácia, illetve üzemi demokrácia leple alatt csorbítsuk az odaadó, lelkiismeretesen dolgozó vezetők tekintélyét. Nem! Sőt ellenkezőleg. Az őszinte szókimondással, főleg a párt fórumain, csak segítünk a vezetők tekintélyének megszilárdításában. Persze, le kell szögeznünk azt is, hogy a hatalom nem a személyeké, hanem a munkásosztályé, s azok, akik visszaélnek a munkásosztály által rájuk ruházott tisztség gél, azok nem lehetnek funkciókban. Végül is meg kell szüntetnünk az egyes vezetőknél tapasztalható vezetői gőgöt, a kollektíva véleményének a semmibe vevését, illetve a jogos bírálat megtorlását. Igaz, ez nem könnyű dolog, hiszen sokan még húzódoznak attól, hogy őszintén feltárják az üzemükben tapasztalható hibákat. Ennek egyik oka az, — erről tanúskodnak az egyes járásokban való felméréseink — hogy a vezetők nem hallgatják meg kellően a dolgozók észrevételeit, nem fogadják meg a bírálatukat, sőt van olyan eset is, ahol az igazságosan bíráló húzza a rnvidebbet. Ne csodálkozzunk tehát, ha ittott még ma is találkozunk azzal a közmondással, hogy „ne szólj szám, nem fáj fejem“. Az SZLKP KB januári ülésén birálöan lett rámutatva arra, hogy még ma is akadnak felelős tisztségben emberek, akik visszaélnek a beléjük helyezett bizalommal, sőt még a rájuk bízott népvagyont is dézsmálják. Az ilyen emberek takargatása és támogatása ellentétben van a pártmunka lenini elveivel és végül is csődöt jelent majd, hisz a korsó is addig jár a kútra, míg végül el nem törik. Éveleji taggyűléseink legyenek tehlt az igazi, elvtársias szókimondás fórumai, hisz a „ne szólj szám, nem fáj fejem“ magatartásnak a szocialista társadalomban nincs sem erkölcsi, sem tartalmi alapja. Küzdenünk kell ellene, mégpedig úgy, hogy ösztönözzük a bírálatot és megtorlunk mindent, ami az őszinte szókimondás ellen van. A másik fő teendőnk, hogy javítsuk a párttagság és valamennyi dolgozó aktivitását. A kommunisták aktivitásának nagy fellendülése ellenére még mindig találkozunk, sajnos köreinkben is passzivitással. Igaz. egyes esetekben a passzivitás oka éppen a fentebb említett problémákból, az egyes vezetők magatartásából, valamint a pártvezetőség elégtelen munkájából fakad: Ez azonban csak az elenyésző kisebb rész. Arra kell tehát törekednünk, bogy megtaláljuk a többi okokat is, illetve teremtsünk olyan feltételeket az alapszervezetekben és a pártélet minden fórumán, amelyek minden párttag részére lehetővé teszik, hogy aktívan résztvehessen a pártéletben, a döntésekben és a problémák megoldásában, azaz felvértezzük őket az emberek között végzett politikai munkára. Persze ez nem lehetséges ott, ahol megsértik a kollektív vez etés elvét, ahol a parancsolgatás módszerét használ-' ják, ahol nincs megfelelő légkör és elvtársi viszony a kommunisták között. E sorokat olvasva valaki természetesen felteheti a kérdést: mi köze van az elmondottaknak az efsz problémáihoz, termeléséhez. Nos, nagyon is sok, sőt azt is mondhatnánk, hogy az említett problémák és feladatok megoldásától függ az idei mezőgazdasági tervünk teljesítése. A novemberi plénumülés nagy elismeréssel szólt az efsz-ek és állami gazdaságok munkájáról, illetve a mezőgazdaság hozzájárulásáról az ötéves terv sikeres teljesítéséhez. Elismeréssel nyugtázta, hogy önellátók lettünk a vaj, a tojás és lényegében a hústermelésben is. Egyben nyíltan rámutatott a gyönge pontokra, — arra, hogy még mindig sok az olyan efsz és állami gazdaság, amely átlagon aluli eredményeket ér el. ján Baryl elvtárs, a CSKP KB titkára, kritikus igényességgel mutatott rá arra, hogy az állattenyésztési termelés mértéktelenül függ az importált takarmányoktól, hogy a takarmányok és a kapásnövények termesztésében elégtelenül teljesítjük a tervfeladatokat. A novemberi KB-tilés követelményei szellemében fordulatot kell elérnünk a gyümölcs- és a zöldségtermesztésben is, amely az utóbbi években hanyatlott. A mezőgazdaság területén működő pártszervezeteknek arra kell tehát törekedniük, hogy eltávolítsák azokat az akadályokat, amelyek gátolják e fontos termények termelését. Baryl elvtárs a mezőgazdaság területén működő pártszervek és szervezetek feladataival kapcsolatban a novemberi plénumülésen a következőket mondotta: „Hatásosabban törekedjenek (értsd a pártszervek és szervezeteket) az ellenőrzési jog alkalmazására, bírálóan értékeljék a vezetőket, támogassák azokat a dolgozókat, akik (Folytatás a 2. oldalon.) A sesticei (szesztai, košicei járás) gazdasági udvar korszerű tehénistállójában, hasonlóan mint sok helyütt, a szorgos aszszonyok fehér köpenyben, gépi berendezéssel fejik a teheneket. Érezni kell az állatokkal — Szereti a tejet? — Kicsi gyermekkoromban, amikor kezdődött a fejés, én már ott álltam csuporral... Azóta is kedvenc italom. — Ezért lett tehenész? — Hát nem ezért... Nyolcán voltunk testvérek. Árván, apa nélkül nevelkedtünk fel. Négy testvérem a tehenészetben dolgozott. Eljártam nekik segíteni fejni. Kellett a pénz. Tehenek mellett jobban lehet keresni, ezért mentem oda. Tudtam, hogy nehéz munka, de 15 éves koromban már vállaltam. Az első évben a kereset egy kicsit gyenge volt, de miután kiismertem a jószágot, jobban kezdett menni. Most már irigykednek is rám egyesek. Tavaly 23 ezer literrel teljesítettem túl a tervemet. Vendéglátóm Fedor Miklós, a Leleszi Május 1 Efsz tehenésze, zömök, izmos férfi. Ereje teljében van. Harmincötéves. — Hány órakor kezdődik a munkanapja? — Hajnali háromkor. Akkor kelek. Nyolckor befejezzük a reggeli tennivalókat és jövünk haza. Délben bemegyek széjjelnézni. Majd délután két óra tájt ismét, csak este nyolckor jövünk haza. A programot azt be kell szigorúan tartani. Aki a jószágot becsapja, az magát károsítja meg ... — Mi a legnehezebb a napi programból? — Az állandó koránkelés. Aki ezt ném tudja megszokni, az ne is menjen tehenésznek. A jószág nem igazodhatik hozzánk, nekünk kell1 hozzá igazodnunk. Sokan megünják ezt a szabályosságot, s 2—3‘év után otthagyják a „szakmát“. A korai felkelés ... Hiá: ba van nékem televízióm a házban, csak ritkán -nézem. Ha ott; ülnék este előtte, hogy tudnék felkelni minden réggel háromkor?... De van más nehézség is. Nekünk kell az etetéshez a takarmányt-előkészíteni. Ezisnehéz •munka. < ' 1 — A .tehén — állat... Az ; istálló, akármilyen tisztán is tartják,. csak istálló... — A ruha magába veszi a- szagot. Az ember ezt megszokja. Csak akkor vesszük észre, ha mondjuk az'ünneplő után megint felvesszük a munkaruhát.' Akkor érezzük a szagot,.,. Ünneplő ruha?,.. A, tehenészek általában; panaszkodnak^ hogy- se va-sárňapjuk, se ünnepük! — Nincs ez így, és mi is felveszszük az ünneplőt. S ha akarunk, szabadságra is megyünk. De mi inkább kifizettetjük. . . — Hogyan lehet azt kiszámítani, hogy mi jár egy tehenésznek, mennyi szabadságpénz? — Az előző évben keresett tiszta fizetésünknek 10 százalékát kaptuk. Az én esetemben ez az idén 3900 koronát jelentett, vagyis a feleségemmel együtt 7800 korona szabadságpénzt kaptunk. — A felesége is dolgozik? — 1962-ben nősültem, azóta mindketten állatgondozók vagyunk. — Elégedettek? — Amikor összeházasodtunk, semmink sem volt. Igen kellett a pénz. A tehenészetben pedig lehetett keresni. Megszoktuk. Házat épitettünk. itt a szövetkezetben kerestük rá a pénzt. Kocsit vettünk. Mindenünk van, nem panaszkodhatunk. Elégedettek vagyunk. Van két gyerekünk: egy fiú, egy lány. — Hogy gondolja, a szövetkezet vezetősége megbecsüli magukat? — Biztos! Már többször kaptunk prémiumot. A feleségem kétszer volt külföldi ingyenes kiránduláson. Én már négyszer kaptam díszoklevelet. — Térjünk vissza az elejére- Említette, miután megismerte a jószágot, minden jobban ment. • — A tehenet tényleg ismerni kell. Ha az ember eredményt akar elérni. Ismerni kell tehát egyenként az állatokat. De most nézzük fordítva!... A tehén iá ismeri az embert? .— Hogyne ismerné! Van nekem egy jó fejősöm, a Piri. Harminc litert ad naponta. Ha odamegyek nyáron a csorda mellé és hívom, a Pirit, odajön hozzám. De csak hozzám jön. Más hiába hívja. .— íla bekötné a -tehenek szemét,- észrevennék-e, -hogy állandó gondozójuk van mellette vagy-más? — Észrevennék. , , — Miből? » v —■ Az ember u mozgásából, a kéz -érintéséből és sommás mindenből. A gondolkozó, céltudatos ember és -az oktalan állat között is kialakul valamilyen kapcsolat,-valamilyen viszonýulási forma. Illetve: az ember viszonyulásának reakciójaként az állat is-viselkedik valamilyen formában. -S hogy milyen* a viszonyulás az ember részéről —ez-sokban-befolyásolja-a sikert. Fedor Miklós, ez a-derék tehenész komoly részese, hogy a leleszi szövetkezet tavaly a. 300 fejőstehéntől 900 ezer ‘liter tejet adott el, ami azt jelenti, hogy átlagosan 3000 liter tejet fejtek ki tehenenként. "i Jí . L ...... . Ь ) i-w. J • i Illés-Bertalan Lapunk tartalmából MÉHÉSZET VADÁSZAT HALASZAT TOVÁBBI CIKKEK Új város a dombtetőn Jár-e a továbbdolgozó efsz nyugdíjasoknak szabadság • Népgazdasági tervünk záloga Miért elégedetlen Vaszin? Eredményesen szolgálják a társadalmat Társadalmi igények Meliorációs beavatkozással.. Egy kolhozközi vállalat eredményei A tőgygyulladás - a helytelen fejőgép üzemelés betegsége
