Szabad Földműves, 1975. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)

1975-02-08 / 6. szám

2 SZABAD FÖLDMŰVES 1975. február 8. A CSKP KB novemberi határozata szellemében tanácskozzunk (Folytatás az 1. oldalról.) a termelés, a gazdaság fellendítésére, a munkaközösségben hatásos nevelő­munka fejlesztésére törekednek, és bí­rálják azokat, akik megelégednek az elért eredményekkel“. Ne legyen tehát egyetlen egy szö­vetkezeti évzárónk és még kevésbé pártgyűlésünk sem, ahol ne tárgyal­nánk a termelés javításáról, a mező­gazdasági gépek megbecsüléséről, gazdaságos kihasználásáról, az irányí­tásban résztvevő szakkáderek tovább­képzéséről, fiatalok felkarolásáról és helyes bérezéséről. Itt kezdődik a me­zőgazdaságban dolgozó kommunisták igazi munkája. Tőlük, politikai elkö­telezettségüktől és aktivitásuktól függ, hogy pártunk mezőgazdasági programja, melyet földműveseink már magukénak tekintenek, időben és mi­nőségben teljesüljön. A januári pártgyűléseken elhang­zott vitákból kifolyólag örömmel álla­píthatjuk meg, hogy mezőgazdasági dolgozóink, falvaink lakossága pozití­van fogadta pártunk novemberi irány­vonalát és most már csak tőlünk függ, hogy ez vissza is tükröződjön a pártalapszervezetek további terveiben ás célkitűzéseiben. Eveleji gyűléseinken és általában a mezőgazdasági üzemek mellett műkö­dő pártalapszervezetek további mun­kájában, nagy gondot kell fordítani a tagjelöltek nevelésére és a taglétszám növelésére, tekintettel arra, hogy az efsz-tagok még kevesen vannak a párttagság soraiban. „Minél erőseb­bek lesznek a mezőgazdasági üzemek, vállalatok és a falvak pértszervezetei, annál jobban szavatolja ez a felada­tok teljesítését“ — jegyezte meg Baryl alvtárs a KB novemberi ülésén. Földművesszövetkezeteink és fal­vaink fejlődése függ a szövetkezetben dolgozó káderek képzettségétől is. Az utóbbi időben bizonyítást nyert ugyanis, hogy ott, ahol az üzemi, Illetve a falusi pártalapszervezetek­­ben, a szövetkezet vezetőségében fia­tal szakkáderek vannak túlsúlyban, ott általában sok fiatal dolgozik a mezőgazdasági termelésben és az eredmények is jobbak. Az eddigieknél több figyelmet kell szentelnünk a községekben, illetve az efsz mellett levő pártalapszervezetek­­ben nyilvántartott, „regisztrált“ kom­munisták munkájának. Pártunk Köz­ponti Bizottsága irányelveinek alapján nyilvántartott párttagoknak hozzá kell járnlniok a falusi, illetve a szö­vetkezeti pártszervezet munkájához. Sajnos, meg kell állapítanunk, hogy nyilvántartott párttagok eddig nem tanúsítottak elég érdeklődést a lakó­helyük problémái iránt. Vonjuk őket be problémáinkba, ezek megoldásába. Az efsz-ekben dolgozó kommunis­táknak, amint ezt hangsúlyozta a CSKP KB novemberi plénuma is, tá­jékozottnak kell lenniük a szövetke­zet helyzetéről és problémáiról, jó példaként kell élniük a többi dolgozó előtt. Csak Így tudják maid érvénye­síteni a párt vezető szerepét. Községeink életében, irányításában a pártalapszervezetek komoly szere­pet töltenek be. A falvakban levő pártszervezetek munkája azonban lé­nyegesen különbözik az ipari üze­mek pártszervezeteinek munkájától. Ugyanis községeinkben nem csupán az efsz-ben dolgozó polgárok, hanem a társadalom más réteseihez tartozó dolgozók is élnek. Szükséges tehát, hogy az efsz mellett működő pórt­­alapszervezetek munkája, tevékenysé­gének tartalma és módszere megfe­leljen a község jellegének. Irányuljon következetesebben a község társadal­mi, gazdasági és kulturális életének fejlesztésére, tömegpolitikai munka hatékonyságának fokozására, vagyis a párt vezetőszerepének érvényesíté­sére a falvaink életének minden terü­letén. Éppen ezért most, a tervkészí­tés időszakában ügyeljünk arra, hogy mindezek a problémák bekerüljenek a pártalapszervezet munkatervébe, célkitűzéseibe, hogy az előttünk álló 75-ös évben valóban a novemberi plé­­numülés szellemében dolgozhassunk. Kertész Pál, az SZLKP KB dolgozója Ülésezett az SZLKP KB mezőgazdasági és élelmezésügyi bizottsága A múlt hét végén tartott ülésen, melyen Ján Janik elvtárs, az SZLKP KB elnökségének tagja és titkára elnökölt, jelen volt Emil Čakajda elvtárs is, a CSSZSZK mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterének helyettese. A bizottság ezúttal is nagyon fontos kérdésekről tárgyalt. Így például — az előterjesztett dokumentumok alapján elemezte az állami gazdaságok fejlődését és gazdálkodását, valamint e gazdaságok távlati fejlesztésének koncepcióját, majd elmélyülten foglalkozott a szlovákiai mezőgazdasági és élelmiszeripari komplexumhoz tartozó építőipari kapacitás fejlesztésével és a hatodik ötéves terv időszakára előirányzott építkezési beruházásokkal. A bizottság megtárgyalta továbbá a gép- és traktorállomások, mezőgaz­dasági gépjavító üzemek fejlesztési tervének teljesítéséről szőlő jelentést, valamint meghallgatta Ján Janovicnak, az SZSZK mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszterének az őszi gabona állapotáról és a tavaszi mezőgazda­sági munkák előkészületeiről tartott tájékoztató jellegű beszámolóját. A bi­zottság tagjai véleményt nyilvánítottak a Földművesszövetkezeti Törvény­­javaslat, valamint a föld és egyéb mezőgazdasági vagyon használatát sza­bályozó törvényjavaslat alapelveihez. / Maradéktalanul teljesíteni a kongresszusi feladatokat „Maradéktalanul teljesíteni a XIV. pártkongresszus feladatait!“ — jelsző jegyében folyt le a jnb nagy üléster­mében az SZLKP Komárno (Komárom) Járási Bizottságának plenáris ülése. A tanácskozás napirendjének főpontja az SZLKP JB elnöksége jelentésének megtárgyalása volt. Értékelték a já­rás pártszervezeteinek tevékenységét a kongresszustól napjainkig, valamint a CSKP KB múlt évi novemberi plénu­mán hozott, jóváhagyott záradékai realizálásának biztosítását. Nemcsak a teljesített feladatok megtárgyalása volt e plenáris ülés célja, hanem a megvitatás után olyan intézkedések, javaslatok jóváhagyása, amely biztosítéka lesz annak, hogy a járás dolgozói tiszta számlával kezd­hessék majd a hatodik ötéves tervet. A járás üzemelnek, vállalatainak, szövetkezeteinek, állami' gazdaságai­nak többségében előfordult nehézsé­gek ellenére Is jó eredményeket ér­tek el a dolgozók. Bizonyíték erre, hogy például az Ipari össztermelés a kongresszus óta mintegy negyven szá­zalékkal, 1 milliárd 300 millió korona értékkel növekedett, a mezőgazdasági össztermelékenység pedig 30 száza­lékkal, amelynek értéke ma mér eléri a 3 milliárd 200-toí1Hő koronát. A szo­cialista mezőgazdaság egyébként is rohamosan fejlődött, főleg a történel­mi jelentőségű XIV. pártkongresszus után. A nagyszerű gabonaprogram realizálását, Illetően az utóbbi négy ! év alatt a komáromi járás mezőgazda­­sági dolgozói 12 700 vagon gabonát termeltek terven felül. Nagyszerűen bontakoztatták ki a | szocialista munkaversenyt a dolgozók, lakosok kezdeményezését az igényes, nagyon hasznos feladatok teljesítése érdekében. Ennek eredménye főleg az utóbbi esztendőben mutatkozott meg, amikor is a nemzeti bizottságok irá­nyításával és a társadalmi szervezetek bekapcsolásával a járás dolgozói és lakosai szocialista munkaverseny so­rán hazánk felszabadítása és az SZNF 30. évfordulója tiszteletére mintegy 160 millió koronás értéket létesítet­tek. A plenáris ülés rámutatott — teljes joggal — néhány hlánnyosságra is. í Például számos üzemben nem hasz- I nélják ki kellőképpen a munkaidőt (aminek oka lehet a rossz munkaszer­vezés, az irányítómunka, vagy néhány egyén felelőtlensége). Mindmáig elég sok a munkaképtelen (betegség, vagy baleset miatt), vagy éppen munka­idő alatt intézik a dolgozók a saját ügyeiket. Sok bosszúságot okoz az alkatrészhiány, emiatt a mezőgazda­ságban is sok gép marad kihaszná­latlanul. Mindezen hiányosságok kin küszöbölésére nagy gondot kell for­dítani elsősorban a vezetőknek ёц a, pártszervezeteknek. Kolozsi Ernő A nemzetközi szocialista együttműködés nagyszerű eredményei Ä szocialista országok sokoldalú po­litikai, gazdasági, társadalmi és kul­turális együttműködése évről-évre szorosabbra fűződik és olyan gyümöl­csöző, amelyre már világszerte is fel­figyelnek. Neves közgazdasági szakértők te­szik fel a kérdést, vajon mi a titka annak, hogy amíg a kapitalista álla­mokban egyre rosszabbodik a gazda­sági helyzet, addig a szocialista or­szágokban eddig soha nem látott méretekben fokozódik a munka ter­melékenysége, nagyobbodik a nemze­ti jövedelem, és kézzelfoghatóan emelkedik a lakosság életszínvonala?! Bár tények bizonyítják, nem akar­ják elismerni, hogy a sikerek alapja a tervgazdálkodásban rejlik, amely meghatározza — mégpedig az előre látható szükségletek szerint — a gaz­daságfejlesztési programokat. A KGST 25. ülésén például a _ tag­államok egy olyan komplex progra­mot fogadtak el, amely már több or­szágot érintő hatalmas kooperációs vállalatok, üzemek, kutatóközpontok létesítését irányozza elő. A mezőgaz­daság terén például épp e terv segíti elő az olyan mérvű szakosítást, misze­rint egyes terményféléket azokban az országokban termelünk, amelyekre ezek előállításához a legkedvezőbbek a feltételek, és aránylag kevés költ­séggel hozhatók létre. Hasonló szako­sítást tapasztalhatunk az iparban, vagy más szakaszokon is. A komplex program alapja a nemzetközi össze­fogás és egyik főfeladata a tagálla­mok népgazdaságának fejlesztését olymódon elősegíteni, hogy egyre ki­sebb legyen az országok közötti kü­lönbség a termelés szintjében. Az utóbbi években például rendkívüli gyors ütemben fejlődött Bulgária ipa­ra, pedig azelőtt az agrár-termelési formák voltak jellemzőek erre az or­szágra. Lengyelországban is jelentős lépéseket tettek az iparfejlesztésben. Hazánkat azért nem említjük, mert nálunk már évtizedekkel ezelőtt is jelentős Iparral rendelkeztünk. Érdemes néhány adattal érzékeltet­ni, hogyan fokozódik a munkaterme­lékenység a szocialista és a kapita­lista országokban. A szocialista országok a kölcsönös előnyök alapján működnek együtt, erre jó példa, hogy egymás-közölt 102 ezer műszaki és technológiai eljárást, kész termelési folyamatot cseréltek ki. Az 1973-as év végéig 37 összehan­goló tudományos-technikai központ működött, amely számtalan kisebb­­nagyobb kutató- és kísérleti tintézetet foglalt magéba, és több mint 2000 tu­dományos-műszaki feladatot oldott meg. Épp a jő együttműködés ered­ménye, hogy a tudomány és technika vívmányai aránylag elég gyorsan kaptak helyet a termelésben; ennek következtében például az 1950-es év­hez viszonyítva 1972-ben Bulgáriában 4,2-szer, Csehszlovákiában 3,5-szer, Magyarországon 2,7-szer, a Német De­mokratikus Köztársaságban 4,1-szer, a Szovjetunióban pedig 3,8-szor volt na­gyobb a munkatermelékenység foka. Ezzel szemben Franciaországban az említett időszakban a munkatermelé­kenység csak 3,1-szer, a Német Szö­vetségi Köztársaságban 2,7-szer, az Amerikai Egyesült Államokban 2,1- szer, Angliában pedig mindössze 1,8- szor. Ebből a néhány adatbői kitűnik, hogy a fejlett kapitalista államokban a munkatermelékenység fokozása eléggé lassú. Ezekkel a számokkal azt is bizonyítjuk, hogy a tudomány és a technika vívmányainak felhasználásá­val nem maradunk el á világszint mö­gött, sőt némely országban épp az új üzemek és berendezések építésének, valamint a dolgozók szakképzettségé­nek gazdagítása következtében egyre gyorsul az ütem és kiffzetőbbé válik a termelés. '■ 1 A KGST-tagorszögok népgazdaságá­nak gyors fejlesztése, — mint tnár hangsúlyoztuk is„ -^- a Szovjetunió önzetlen segítségének köszönhető, a­­mely a világ’ ipari termeléséből már mintegy 20 százalékban veszi ki ré­szét. Szovjet berendezések, tapaszta­latok figyelembe vételével a tagálla­mokban közös erőfeszítéssel 732 új üzem épült. Előtérbe került főleg a kohó-, a gép- és a vegyipar. Szinte ki se fejezhetjük értékekben a Szovjet­uniónak azt a baráti, Igazi nemzetközi segítségét, amelynek értelmében nyersanyaggal, energiával látja el a szocialista közösség országait. A szov­jet vasérc, olaj, földgáz, és más nél­külözhetetlen nyersanyag felhaszná­lásával működnek a lengyelországi, a magyarországi, a bulgáriai, a cseh­szlovákiai és más szocialista országok kohóművei, különböző hengerelt árút gyártó üzemel. Az egységes villanyhálózat kiépíté­sének köszönhetjük, hogy csökkennek energiaellátási gondjaink. A másik oldalon viszont a Szovjetunió nagyon jó kereskedelmi partner és óriási mennyiségű Ipari árút vásárol fel más szocialista országoktól, sokszor még abban az esetben Is, ha az Illető árút kapitalista országokból előnyösebb körülmények között szerezhetné be. Ismeretes, hogy hazánkban a kenyér­gabonaellátási gondok elég nagyok voltak. A szovjet búzafajták megho­nosítása a mezőgazdaságban valósá­gos forradalmat hozott. Olyan gazdag termést takarítunk be, hogy szlová­kiai viszonylatban már önellátók va­gyunk. A kapitalista országok közötti együttműködés, még mindig az „em­ber az embernek farkasa“, a „a nagy hal felfalja a kis halat“ alapján tör­ténik. A legfejlettebb kapitalista álla­mok igyekeznek kihasználni a szorult helyzebten levő államokat, és az egy­re általánosabbá váló gazdasági vál­ság következtében a lehető legna­gyobb nyereséget elérni. Az Európai Gazdasági Közösésg (Közös piac) tag­államai lényegében az Amerikai Egye­sült Államok karmaiba kerültek. Az USA-ban működő monopóliumok ellen­őrzik például az elektromos számító­gépeket gyártó üzemek 80, a félveze­tők 50 és az autógyártó üzemek 30 százalékát. Amíg az óceánon túli tő­kekivitel pár évvel ezelőtt még csak hét milliárd dollárt tett ki, ma már meghaladja a 30 milliárd dollárt. Az olajválságból is az amerikai monopó­liumok húzzák a legnagyobb hasznot, pedig ismeretes, hogy más országok­hoz képest az amerikai monopóliumok j számára jóval kevesebb olajat hoznak | be. Az utóbbi időben valóságos cukor- I vásárlási őrület ütötte fel fejét a ka- I pitalista államokban. A jelentős pénz- j eszközökkel rendelkező monopóliu­mok, az árak emelésének céljából ak­kor is óriási mennyiségű cukrot vásá­roltak fel elraktározás céljából, ha országuk lakosságának nem volt ilyen nagy mennyiségre szüksége. Most az a helyzet, hogy egyes országokban alig lehet cukrot kapni, viszont más országokban raktáron hever a „fehér­arany“. Ilymódon fojtogatják egymást a kapitalista országok, és a sok el­lentmondáson alapuló rendszerük okoza a gazdasági válságot. A KGST végrehajtó bizottsága leg- ; utóbbi ülésének részvevői megállapí- I tották, hogy a tagországok közötti együttműködés jő és gyümölcsöző. S az új ötéves tervekben az árúcsere I fejlesztésre megvannak a kedvező fel­tételek. A különböző bizottságok mintegy 70 megállapodást és szerző­dést írtak alá a tudományos-műszaki együttműködés szorosabbra fűzéséről, a nagy közös vállalkozások létesíté­séről és az energiaforrások közös ki­aknázásáról. Ismeretes, hogy a szocia­lista országok képzett szakemberek- j kel és beruházási eszközökkel js segl- ! tenek a szovjet olaj, földgáz, a vasérc kitermelésében, és cserébe ezért ösz­­szehasonlíthatatlanul olcsóbban kap­juk a nyersanyagot, mint a kapita­lista államokból. A tervszerű gazdálkodás, az inter­nacionalista, szocialista kapcsolatok alapján történő együttműködés tehát a szocialista országok sikereinek a titka és ezért a jövőben — mivel újabb intézkedések történnek a kap­csolatok javítására — még jobban ! megmutatkozik a szocialista rendszer fölénye, a kapitalista rendszer fölött. Balia József [ Figyelmesen közlekedjünk Közutainkon a gépjárművezetők egyre több forgalmi rendőrrel talál­koznak. Gyakoriak a közbiztonsági szervek tagjainak „rajtaütésszerű“ ellenőrzései. Természetesen az olyan gépkocsivezetők, akik a kritikus sza­kaszokon túllépik a megengedett se­bességet, nem adják meg az útkeresz­teződéseken más járműveknek a jogos előnyt, túl közel hajtanak az előttük haladó jármüvek után, vagy esetleg indulás előtt jó néhány kupica sze­szesitalt fogyasztanak, olyan esetben is előznek, amikor látják, hogy a szembejövő jármű gyors közeledése miatt már nem tudnak újra visszahaj­tani az úttest jobboldalára, bizony nem szívesen állnak meg a „lesben állú“ rendőrök jelzésére. Pedig amint a legújabb felmérések mutatják, épp a közbiztonsági szervek, a kisegítő rendőrök, rendszeres és gyakori köz­úti ellenérzéseinek következtében — annak ellenére, hogy a múlt évben 50 ezerrel szaporodott a személyautók száma — csökkentek a tragikus kimé netelfi balesetek. Elégedetten állapíthatjuk meg, hogy a hatásos intézkedések végre eléggé gyümölcsözőek. Persze sok még a ten­nivaló, mert közlekedési balesetek következtében elég sokan halnak meg, vagy válnak nyomorékká. Közbizton­sági szerveink tagjainak tanácsai fe­lett nem árt elgondolkozni. A közúti balesetek a legtöbb eset­ben főleg gyorshajtás miatt következ­nek be. Jónéhány autóvezető még mindig versenypályának képzeli a közutat. Nem számol azzal, hogy több gépkocsiban kezdő vezetők is ülhet­nek a kormánykerék mellett, akik el­felejtik, hogy a gyorsasággal egyidő­­ben fokozódik a gumiabroncsok csú­szósának veszélye. Nem számolnak azzal, hogy a forgalmas útszakaszokon szinte tükörsimára csiszolódik az út­testre borított aszfaltszőnyeg. Külö­­lönösen a gyakorlóéit gépkocsiveze­tők szedik gyorsan a kanyarokat. A sok közül megemlíthetünk egy szomorú esetet. A Veľké Krtíš-i (nagy­kürtös!) járásban egy 27 éves gépko­csivezető az éles kanyarban az úttest baloldalára csúszott és az árokba for­dult. A jármű ütásaf közül hárman meghaltak. » Gyakori jelenség, hogy a gépkocsik szinte „ráragadnak“ az előttük hala­dó járművekre. A nitrai járásban egy 18 éves autóvezető épp emiatt nem tudta elkerülni az előtte haladé 52 éves kerékpárost és a helyszínen ha­lálra gázolta. A követési távolság be nem tartása miatt nemegyszer soro­zatos balesetek következnek be, a „karavánokban“ haladó gépkocsik között. Annak ellenére, hogy útjelzé táb­láinkról világosan lelovasható, hogy a kereszteződéseknél melyik irányból közeledő jérmüveknek van előnyük, az előnyszabályok megsértése miatt mégis sok baleset történik. A brati­­slavai TomaSIk utcai kereszteződésnél például már nem egy autódaru, teher­autó roncsolta össze a szabályosan haladó kisebb személygépkocsikat. De fordított esetek Is történnek. A Klar nad Hronom-i Járásban a személyautó nem adott elsőbbséget a teherautónak és ennek következtében ketten a helyszínen meghaltak. Tartsuk be tehét minden esetben az előirt szabályokat, hogy ilymódon is hozzájáruljunk a balesetek csökkené­séhez, a közúti forgalom biztonságo­sabbá tételéhez. A türelmetlenség miatt sokan ak­kor is előznek, ha a szembe jövő jár­mű túl gyorsan közeledik, és nem tudnak visszatérni az út jobboldalára. Az ilyen elűzéseknél eredő balesetek sajnos már számos emberéletet köve­teltek. Elég veszélyesek a háromsávos közutak is. A gépkocsivezetők egy­mással versengve ugranak ki a közép­ső sávra és a legtöbb esetben már nem lehet a szerencsétlenséget meg­akadályozni. Bár az alkohol hatására elkövetett balesetek száma csökkent, mégis rendszeresebben kell ellenőrizni az ittas, gyanús gépkocsivezetőket, mert a kimutatások szerint ezek szintén lassan reagálnak az eseményekre és többnyire súlyos baleseteket idéznek elő. Közbiztonsági szerveink dolgozói a tavaly évben 10 019 italos gépkocsi­vezetőtől vették el a hajtási enge­délyt, vagy pedig súlyos büntetést szabtak rájuk. Valószínű, hogy egyre többen fontolják meg, fogyasszanak-e italt gépkocsivezetés közben, vagy in­kább az utána következő nyugalma­sabb érákban. Vezessünk óvatosan. Tartsuk be a szabályokat, hogy minél kevesebben váljanak a közúti forgalom, a gépjár­művek áldozataivá. (balia) \

Next

/
Thumbnails
Contents