Szabad Földműves, 1975. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)

1975-02-01 / 5. szám

A gyümölcsösben. Folytatjuk a fák törzsének és vastagabb ágainak tisztogatását, a kaparé­­kot összegyűjtjük és eltüzeljük. Ha nincsenek erősebb fagyok, folytathatjuk a ritkító vagy ko­­ronaalakltó metszést. A sebeket, vágási felületeket éles késsel elsimítjuk és bekenjük oltó­viasszal. Hogy hidegebb napo­kon is használhassuk az oltó­viaszt, csináljunk benne néhány lyukat, ezekbe öntsünk denatu­rált szeszt, a dobozt zárjuk le és tegyük forró vízbe. A viasz 15 perc alatt felolvad a forró fürdőben. Utána jól elkeverjük és cca. 5 pecre újra visszatesz­­sztik a dobozt a forró vízbe. Az így kezelt oltőviasz kihűlés után fagyos időben is jól ken­hető. Az átoltásra kijelölt fák ágait 15 cm-rel a leendő oltási hely fölött visszavágjuk. A csonthé­jasoknál eltávolítjuk a gyökér­nyakból és gyökérből fakadó hajtásokat, mert ezek sok táp­anyagot vonnak el a fától és többnyire a kártevők telephe­lyéül szolgálnak. A törzs mel­lékhajtásait 3—4 szemre vissza­vágjuk, az öregebb fák eseté­ben teljesen lemetsszük. Ne feledkezzünk meg a de­cemberben és januárban sze­dett, pincében tárolt oltóvesz­­szőkről sem. Esetleg még most is megszedhetjük az oltóvessző­ket. Februárban hozzáláthatunk a csonthéjasok oltásához, átol­­tásához, de ne feledjük, átoltá­­suk sohasem jár olyan sikerrel, mint a magvas termésűek ese­tében. Ezért a csonthéjasok át­­oltását legjobb még a nedvke­ringés megindulása előtt elvé­gezni, még pedig a fiatal, leg­feljebb hároméves hajtásokon. Az átoltásra szánt őszibarackot most legjobb mélyen visszavág­ni, hogy sok fiatal hajtást hoz­zon, s ezeket majd augusztus második felében tanácsos alvó szemre átoltani. Az őszibarack tavaszi átoltása vagy szemzése ritkán sikerül. A ribiszke- és köszmétebok­rok és fák legöregebb, valamint leggyengébb hajtásait úgy kell eltávolítani, hogy egy bokorban vagy fán ne maradjon 8—12 két-négyéves hajtásnál több. Az egresfák vezérhajtásait 6—8, oldalágait pedig 2—3 szemre kell visszavágni. Igaz, így keve­sebbet, de nagyobb gyümölcsö­ket fog teremni a fa és a ritka koronát nehezebben támadja meg a köszméte-lisztharmat. A bokrok ifjítását nem egy­szerre, hanem fokozatosan vé­­ezzük, hogy minden évben le­­yen termésünk. Ugyanakkor tartsuk szemelőtt, hogy a ri­biszke és a köszméte a múlt évi fán hoz legtöbb és legszebb gyümölcsöt! A málna hajtá­sait egészen a jól fejlett szeme­kig kell visszavágni. Az öreg, már letermett, vesszőket kivág­juk és eltüzeljük. Februári A fagy- és szélmentes napo­kon lepermetezhetjük gyü­mölcsfáinkat a Nitrosen N 50 2 százalékos permetlevével. A kajszi- és őszibarack esetében azonban óvatosan kell eljárni, nehogy megégessük a megduz­zadt vagy fakadó szemeket. Ha fennáll a perzselés lehetősége, akkor inkább Sulkával perme­tezzünk, 18 C fok hőmérsékleti napokon. Levél fodrosodás el­len az őszibarackfákat a Poly­­barit 3 százalékos, a Sulka 5 százalékos, a Sulikol К 0,4 százalékos vagy a Kuprikol 1 százalékos oldatával kell ke­zelni. A zöldságeskertben. A legfon­tosabb teendők egyike a meleg­ágy készítés, az előnevelt salá­­tapálánták kiültetése. A sorkö­zökbe hajtatásra alkalmas ret­ket, karottát, karalábét, kar­fiolt, kora} kelt és káposztát vagy zellert vethetünk, illetve ültethetünk. Ha nincs elég istál­lótrágyánk, fűtött melegágyat is készíthetünk, vagy várjunk a hónap végéig, s amikor már melegebbre fordul az idő, keve­sebb trágya felhasználásával félmeleg-ágyat készíthetünk. Ez esetben már csak más 1,5—2 mázsa istállótrágyára van szük­ségünk melegágyi ablakonként, s az ilyen ágyban is előnevel­hetjük a szükséges palántákat, sőt retket, salátát, karalábét, metélőhagymát és leveles zöld­séget is hajtathatunk. Ha vi­szont ez sem áll módunkban, akkor az ablakban, hajtatólá­dákban kell kinevelnünk a pa­lántákat. A korai ültetőburgo­nyát szintén kisebb ládákban, vékony homokrétegbe ágyazva kell előcsíráztatni, középmeleg világos helyiségben. A szőlőben. Időnként ellen­teendők őrizzük a tárolt ültetőanyagot és az oltóvesszőket. A földet tartsuk állandóan nedvesen, de ne öntözzük túl, nehogy meg­feketedjenek és tönkre menje­nek a fiatal gyökerek. A pené­­szedő vesszőket hintsük meg kénporral. Ha nincs kilátás erősebb fagyokra, a hónap vé­gén a kiskertben is hozzálátha­tunk a szőlő metszéséhez. A februárban metszett szőlő nem könnyezik annyira. Metszéskor tartsuk szemelőtt az egyes faj­ták igényeit. Ne hagyjunk túl sok szemet, mert azzal idő előtt kimerítjük tőkéinket. Egyéb­ként sem célszerű a mennyiség ésszerűtlen növelésére töreked­ni, mert az a minőség rovására megy. A vesszőt 3 cm-re az utolsónak szánt szem felett fer­dén metszük el úgy, hogy a nedv ne a szemre csorogjon. Aki ősszel elmulasztotta a ta­lajforgatást, tavasszal feltétle­nül végezze el, s közben áran­ként 10—15 kg Cereritet is dol­gozzon be a talajba. A virágoskertben. Készítsük el, rostáljuk át a vetéshez vagy átültetéshez szükséges kom­­posztföldet. Szobanövényeink átültetésekor azonban igyekez­zünk biztosítani az általuk igé­­uyelt savanyú (azálea, rhodo­dendron, Clematis], vagy lúgos kémhatást. A talaj savanyú kémhatásának kialakulását se­gíti a tőzeg, valamint a tűleve­lűek és a tölgyfa leveleiből ké­szített lombföld. A tavasszal vi­rágzó szobanövényeket (pl. Cli­via)'csak elvirágzás után sza­bad átültetni. E hónapban már megkezd­hetjük egyes szobanövényeink (pl. a Pelargonium, Fuchsia, Tradescantia, Scindapsus, He­­dera) dugványos szaporítását, másokat (pl. Sansevieria, Ca­­lathea, Chamaedorea) tőosztás­sal szaporítunk átültetéskor. A pincében tárolt vlrághagy­­mákat és gumókat gyakrabban ellenőrizzük, mert a legtöbb februárban indul romlásnak. Az értékesebb fajták rothadó gumóit nem feltétlenül muszáj eldobni: elég ha éles késsel ki­vágjuk a fertőzött részt és a sebeket behintjük fahamu és kénpor, vagy a gyógyszertárak­ban beszerezhető, por alakú aktív szén és őrölt kén keveré­kével. Folytathatjuk a díszfák és bokrok földlabdás átültetését és metszését. Egyes fák és bok­rok esetében azonban nem sza­bad visszavágni a meghagyott ágakat, mert ezek a tavalyi fán hoznak virágot. Ne feledkezzünk meg a füves területek tápanyagpótlásáról sem. A gyepre szórjunk kom­­posztot, vagy öntözzük le higí­­tatlan trágyalével. Ahol mohát észlelünk, ajánlatos mészport hinteni a pázsitra. Cvíčela Alexej '♦ *£♦ ♦$» «5» ♦J* »J» «j* «j* »j* «J« «J* «J* »2» *2» *2» «J« *2* *2» *2* »2* *** ♦«* *** *** *** ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ **♦ ♦♦♦ ♦♦♦ *J* «2* «2* *** ♦$* *2* *2» ♦ virágkedvelő számára — " akinek nincs kertje — az erkély egy kis oázis., ahol ta­vasztól őszig nevelheti kedvenc növényeit, s ha jól választotta meg őket, díszei lesznek a ház­nak és a környékének. Bár a naptár még csak a feb­ruárt jelzi, már most ajánlatos tervezgetni: mivel és mikor ül­tessük be a virágládákat. A vi­rágmagvak, palánták beszerzé­sére így lesz elegendő időnk. A növényeket tavasszal, nyá­ron és ősszel cserélve, három szakaszt tervezhetünk. Kora tavaszi beültetésre a hagymásvirágok alkalmasak. A Crocus, Scilla, Leucojum, a tör­pe íriszek, jácintok hagymáit ősszel már beszereztük; most mielőbb be kell ültetni az er­kélyládába, és bűvös, sötét he­lyen előhajtatni. Amikor azután az idő melegre fordul, bármi­kor kihelyezhetők az erkélyre. Az említett virágokhoz igen de­koratív szegélynövény az ár­vácska, nefelejcs, primula stb. A nyári virágok kiválasztása­kor már feltétlenül figyelembe kell venni: milyen égtáj felé néz erkélyünk, mennyi napfényt kapnak majd növényeink reg­geltől estig? Napos fekvésű helyre a mus­kátli, törpe dália, petunia, Ga­­zania, törpe Zinnia és Tagetes való, s igen dekoatív közöttük árnyékot akarunk teremteni ve­lük erkélyünkön, igen dekora­tív a Cobea (trombitavirág), a Lathyrus (szagos bükköny), az Ipomaea, vagy a Convolvulus (díszfolyondár). Félárnyékos erkélyek számá­ra bővebb a virágválasztSk, mert oda a Begonia-félék, (a virágok az erkélyen az ezüstös levelű Cineraria ma­ritima. Ha csüngő növényekkel kí­vánjuk díszíteni erkélyünket, a muskátli, petunia vagy szegfű­félék e célnak megfelelő válto­zatait használhatjuk fel. Kül­földi és hazai fajtákból egy­aránt rendelkezésre állnak már mindhárom virágféléből igen szép változatok. Ha viszont felfutó növények­re van szükségünk, mert némi folytonvirágzók és a gumósbe­­gónia fajták), a fuksziák, az Impatiens holstii, valamint ezek csüngő változatai is ültethetek. Közéjük díszspárgát, meténget (Vinca) telepíthetünk. Az északi vagy északkeleti fekvésű, továbbá az árnyékos helyeken már leszűkül a válasz­ték. A Fuchsia és a Begónia még megél, úgyszintén az Im­patiens holstii és a sarkantyúka is. Az örökzöldek közül a bo­rostyán, a meténg ültethető. Ezek azután őszre is kinn ma­radhatnak, csupán a virágoso­kat kell közöttük kicserélnünk. A törpe krizantémok az ősz dí­szei: a fagyokig virágoznak. Aki pedig még télen is igényli a zöld növényt, a virágosak he­lyére fenyőféléket ültethet az erkélyládába. Akik először ültetnek virágos növényeket erkélyükre, azok számára a megfelelő láda be­szerzése vagy elkészítése is fel­adat. Fából, műanyagból, eter­nitből egyaránt készíthető, vagy vásárolható, lényeges, hogy kellő mélységű és vízelvezetése is megoldott legyen. A növé­nyek ugyanis a pangó vizet nem szeretik. Helyenként tehát le­gyen lyuk az erkélylódán, ame­lyet cserépdarabbal fedjünk le. A láda aljára folyami homokot terítsünk, legalább 3 cm vasta­gon, és erre a kerti földet, ame­lyet évenként cserélünk. Növé­nyeink bőséges virágzással há­lálják meg a tápdús földet és a gondoskodást. —g— MINI Azt hiszem, joggal nevezhe­tem így mindazt, ami Pichlík Zdenek povadai (pódafai) kis­állattenyésztőnél látható. A szépen rendezett családi ház udvarán hatalmas német dog fogadja az érkezőt. Ahogy a házigazdától megtudtam, a kutya még csak három hónapos, de a szakértő megállapítása szerint nagyon jól fejlődik. Pichlík elvtárs készségesen áll rendelkezésemre, hogy be­mutassa tenyészetét. Az udvar egy részén a baromfiak vannak elhelyezve, fajták szerint kü­­lön-külön elkerítve egymástól. Nézelődésem során a tenyésztő elmondja, hogy az itt látható egyedek a fekete minorka, an­gol törpe és más fajtákhoz tar­toznak. A mellettük levő ketre­cekben rágcsálnak holland tar­Azon kívül íurjtenyésztéssel is foglalkozik. Az udvaron egy fűtött házi­kóba megyünk. Itt található Pichlík elvtárs tenyészetének legszélesebb skálája, az egzo­tikus madarak. Ezeket megszá­molni nem is egyszerű. Van ott lusz-papagáj, melyből Európá­ban csak ez az egy egyed él. A többi is olyan fajta, melyek or­szágos viszonylatban kevés te­nyésztőnél találhatók meg. Pichlík Zdenek 1955-től fog­lalkozik elkötelezetten a kis­állattenyésztéssel. Azóta elért ÁLLATKERT ka, holland fehér és a japán nyulai, valamint a tengeri ma­lacok tarka serege. Állományából nem hiányoz­nak a galambok sem. Legin­kább a cseh csattogó begyest tenyészti. Nem kevesebb lelke­sedéssel beszél díszfácánjairól sem, melyekből 14 fajtát tart. Hogy csak a jelentősebbeket említsem, díszelegnek az arany-, ezüst-, király-, gyémánt-, ezüst nyerges, kékfüles-, sárga arany-, sötét és világos mongolfácánok. Pichlík elvtárs legszebb nyúl; kanári, papagáj és sok más kis madár. A tenyésztő, saját sza vai szerint, csupán az amerikai papagájokból 46 fajtát tart te nyészetében. Köztük olyanokat, mint a zöldszárnyú amerikai papagáj, melyből hazánkban csupán öt darabot tartanak szá­mon, valamint az amerikai kak­inak egyike — hollandi nyúl. eredményeit tanúsítja az elis­merő oklevelek sokasága, -me­lyeket a kerületi, hazai, de leg­inkább nemzetközi kiállításokon nyert el. Nemcsak mint tenyész­tő vesz részt úgyszólván min­den rangos kiállításon, de mint pontozó is. Külföldi utazásai alkalmából mindig új és újabb állatkákat vásárol, rengeteg tapasztalatot gyűjt, amit azután otthon saját tenyészetében kamatoztat, je­lenleg az egyik német tenyész­tőnél látottak alapján rendezi tenyészetét, jobban mondva egy korszerű „villát“ épít állatai számára, ahol minden egy te­remben fér majd el. Titkolt ter­ve, hogyha elkészül az állatok új lakása, tovább bővíti tenyé­szetét. Például csak az ameri­kai papagájokból legalább 100 fajtát szeretne tartani. Kívánom a lelkes kisállatte­nyésztőnek, hogy az elkövet­kezendő időben tervei, elképze­lései maradéktalanul megvaló­suljanak. Kedvencei a papagájok. Kép és szöveg: PUHA MARGIT Újdonságok a pulykáról Szükségtelen a pulykákat AE-vel többször vakcinázni. Ezt állapítja meg D. R. llesmukh, a Minesotai Egyetem munkatársa. A rövidítve AE-nek nevezett vírus okozta encephalomalacia nemcsak csirkéket, hanem pulykákat is fertőz­het. Minesota államban 1970-ben a pulykaszü­­lőpár-állományoknak 72 %-a kapta meg ezt a fertőző betegséget. Pulykáknál Amerikában először 1968-ban állapították meg az AE beteg­séget, és a fertőzött tojóállományokban nagy gazdasági veszteséget okozott, mert hatására csökkent a termelés, romlott a termelékenység, a keltethetőség, és nagymérvű elhullás mutat­kozott a fertőzött tojásból kikelt pulykapipék­­ben. A kereskedelmi forgalomban kapható élő vagy elölt AE vakcina — D. R. Desmukh sze­rint — biztos védelmet nyújt a szülőpárállo­mánynak, és elegendő az egyszeri vakcinázás is, ha a tojókat két ciklusban termeltetik, vagyis a vedletés utáni újravakcinázás szükség­telen. V. B. KOCSONYA Készíthető: bármilyen ba­romfiaprólékból, kakascomb­ból, csirkecombból, pulyka­combból és zúzából. Hozzávalók: Уг kg húshoz, zúzához (aprólékból kétszer annyit számítsunk) öt nagy gerezd fokhagyma, 3 dkg zselatin, egy citrom leve, egy mokkáskanál egész feke­te- és fehérbors. Készítés: a húst súlya másfélszeresének megfelelő vízzel öntjük fel (tehát Уг kg húst háromnegyed literrel, 1 kg aprólékot egy literrel, és párolgásra önt­sünk még hozzá 2 dl vizet), hozzáadjuk a tiszta fokhagy­mát, valamint a borsokat és kuktában egy óra hosszáig főzzük. Beletesszük a zsela­tint, és még kb. 5 percig lassú tűzön forraljuk. Hús­kanállal kiemeljük a húst, a kocsonyáiét az erőlevesek­nél leírt módon vattarétegen szűrjük át, hagyjuk kihűlni, vagy hirtelen hűtjük ki úgy, hogy az edényt, amibe le­szűrtük, egy nagyobb edény­be állítjuk, és ebben vizet áramoltatunk. Ezután a ko­csonyáiéból őzgeriücformá­­ba, jénai tálba vagy hosszú­kás jénai edénybe önlsünk kb. egy cm-es réteget. Hi­degre tesszük vagy a hűtő­szekrénybe és megdermeszt­jük. Közben a csontról le­szedjük a húst, és kockákra vagy hosszúkás darabokra vágjuk. A kocsonyáiét elke­verjük a citrom levővel. A megdermedt kocsonyaréteg­re helyezzük a húsdarabo­kat, és ráöntjük a citromos lét. Visszatesszük a hűtő­­szekrénybe. Megalvadás után tompa kés fokával meglazít­juk az edény oldalain a ko­csonyát, majd óvatosan la­pos tálra vagy tálcára borít­juk. Vágjuk szeletekre. Ha hosszúkás, akkor 3—4 cm vastagra, ha kerek tálban alvasztottuk, torta alakúra. Tálalás: a tálra helyez­zünk majonézes burgonyát, vagy francia salátát és te­gyük rá a szeletelt kocso­nyadarabokat. A hideg salá­tát el is hagyhatjuk. Citrom­levet tálaljunk hozzá. Fogyó­kúrásoknak semmit sem sza­bad hozzá enni, citromot sem, kenyeret sem. (-)

Next

/
Thumbnails
Contents