Szabad Földműves, 1975. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)

1975-02-01 / 5. szám

1975. február I. SZABAD FÖLDMŰVES, .15 Teendők a méhészet­ben Február elején a méhcsa­ládoknál megkezdődik a pe­­tézés. Ez természetszerűleg maga után vonja a nagy mézfogyasztást. A méhcsa­ládnak ilyenkor az élelmen kívül vízre Is szüksége van, s a virágpor készlete Is fogy. A levegő Igénye is na­gyobb, s a fészekben a hő­mérséklet 28—30 C fokra emelkedik. Mit tegyen a mé­hész, hogy méheinek élette­vékenysége zökkenőmentes legyen? Figyelje meg a röpnyílá­­son keresztül a méhcsalá­dok viselkedését. Szabadon vagy gumicsövön keresztül hallgathatja a zsongást, ha pedig semmi életjelt nem észlel, újjá hegyének kop­pintásával kierőszakolhatja a méhek „beszédét“. Azok elárulják mi a helyzet a te­lelő csomóban. Ha csendes, egyenletes a zsongás, a koppintást köve­tően elcsendesedik a család, akkor nincs rendellenesség. Ha azonban a zsongás egyre erősebbé válik, akkor a kaptárban valamilyen hiba van. Előfordulhat, hogy a család elanyátlanodott, ke­vés a levegője, egér garáz­dálkodik bévül, vagy valami­lyen betegségben szenved. Ha nem muszáj, a méh­családot ne bolygassuk meg. Ilyenkor ugyanis a nyugta­lanságon amúgy sem segít­hetnénk. Meg kell tehát vár­nunk a melegebb idők bekö­vetkezését. Az élelem hiá­nyát azonban etetéssel, a szomjúságot pedig vízzel oltsuk. A levegőhiány és a belső nedvesség a kijáró nyílás túlzott leszűkítésének a függvénye. Ezért szükség esetén zajtalanul bővítjük a ktjárőt. Az első kirepüléskor az alsó röpnyílású kaptárakból távolítsuk el a lehullott méh-hullákat és a viaszmor­zsát. Ez a művelet a felső kijáratú kaptáraknái sajnos a tavaszi vizsgálatig elma­rad. A kisöpört méh-hullákat és a viaszmorzsát 5 mm-es rostán szitáljuk át. A hullá­kat égessük el, a viaszt pe­dig főzzük ki. Állítsunk me­leg vizű ltatót a kaptérak közelébe napos, szélvédett helyre, hogy a méhek hoz­záférhessenek. A méhek ugyanis a fiasítás vízigényé­nek az ellátására még ked­vezőtlen időjárás esetén is kirepülnek vízért, s ha hideg az ivóvíz, akkor megdermed­nek, elpusztulnak. Nem egy­szer az áttelelt népes csalá­dok gyengültek Így le, ha a méhész nem volt eléggé kö­rültekintő s olyankor a ter­mészetes Hasítás is szüne­telt. A képtárakat még az első tisztuló repülés előtt tegyük rendes helyére, mert a kire­pülő méhek tájolódnak. A kaptárakat úgy helyezzük el, hogy a röpnyllásokkal déli­­délkeleti irányba nézzenek, így a tavaszi napsugár egész délelőttön át melengeti a kaptár elejét, s ez nagyon kedvezően hat a korai fiasí­tás fejlődésére, a család si­keres népesedésére. Persze a téli takarót még ne távolítsuk el, sőt ellenke­zőleg, ahol a takarás nem kielégítő, ott jobban takar­junk, mert a fiasítás nevelé­séhez sok meleg szükséges. Az elpusztult családok kaptárait tisztítsuk ki, a le­hullott méheket égessük el, a kereteket tisztítás után szellős, száraz helyre raktá­rozzuk úgy, hogy a méhek oda ne férkőzhessenek. A ki­tisztított kaptárakat jól zár­juk le. Szövetkezeti méhészek I Ne sajnáljátok a fáradságot, küzdjetek a téli veszteségek ellen, aki Így tesz, azt az eredmény semmiképen sem kerülheti el. A méhész szá­mára nagy öröm az, ha a lelkiismeretes munkáját si­ker koronázza. Bőséges hor­dás után aztán a társada­lomnak, főképpen a gyerme­keknek adhatunk sok mézet. Ez vezéreljen mindnyájun­kat. Luzsica László, méhészeti szaktanító ■ A méhek és a maghozam A múlt évek során több mezőgazdasági üzemben kísér­leteztek méhekkel a növények megporzását illetően s arra a megállapításra jutottak, hogy azokon a parcel­ládon, amelyek közelében méhcsaládokat helyeztek el, a magtermés jelentősen növekedett! Ilyen kísérletet végez­tek a vojnicei (bátorkeszii) szövetkezetben is, ahol két hasonló terjedelmű repce parcella magtermését hason­lították össze. Azon a parcellán, amely közelében 25 méhcsaládot helyeztek el, a magtermés 8 mázsával volt több, mint azon a parcellán, ahol csak természetes volt a megpor­­zás Ezt a módszert alkalmazzák azokban a mezőgazda­­sági üzemekben Is, amelyek mag- és gyümölcstermesz­téssel foglalkoznak. Ez rendszerint úgy történik, hogy a kaptárakat a virágzás megkezdése előtt a megporzás­­ra váró terület közelébetv helyezik el, s mindaddig ott hagyják, amíg a növények virágoznak. A. J. Vándoroltatás a méhekkel A mezőgazdaságban alkal­mazott vegyszerek használa­ta végett egyre nagyobb gonddal jár a méhek meg­­porzó munkája. Részben ezért, de a nagyobb mézho­­zam érdekében is az utóbbi években a méhészek vándo­rolnak méheikkel. A meg­felelő méhlegelök fellelése és a méhek vándoroltatása jelentős kiadással jár és nem egyszer a kedvezőtlen időjárás végett még a befek­tetett összeg sem térül meg. Ezért csökken évről-évre a méhállomány és a magter­mesztés is. Néhány évtizeddel ezelőtt a mezőgazdasági üzemekben nemcsak a méztermelés eredménye szerint fizették a méhészt, hanem a beporzás, illetve magtermés után is. Az utóbbi időben a méhé­szek a méhek vándoroltatá­sát Igen megfontolják, mivel gazdasági jelentősége évről­­évre csökken. A. f. Gazdag vadászzsákmány A búöi (komárnol járás) vadásztársaság, mely 19 tag­ból áll és 2100 hektár va­dászterületet mondhat ma­gáénak, gazdag zsákmány­nyal zárta a vadászldényt. Szabó Zoltán a szövetke­zet ökonómusa aki egyben a vadászgazda is, elmondot­ta, hogy a leadási tervet százszázalékra teljesítették. A három körvadászat alkal­mával elejtettek és leadtak a felvásárlónak 223 nyulat, fácánból pedig 66-ot. A két „hálózásból“ 98 élő nyulat adtak le. A tervben szerépei még 100 fogoly leadása is, amelyek „elejtésére“ csak februárban kerül sor. A vadászgazda elmondotta még, hogy a tél beállta előtt több helyen etetőt állítottak fel az állatok téli ellátására. Igaz, hogy a tél enyhe, de a vadásztársaság nem csak a vadak elejtéséről, hanem azok etetéséről is gondosko­dik. Ifj. Retkes Lajos, Búcs Sikeres A vérbeli vadász idény után sem tekinti befejezett­nek az évet. Ilyen emberek­ből tevődik össze a 18 főt számláló Nový 2ivot-i (Cj élet) Efsz keretében tevé­kenykedő vadásztársaság. Sikeres idényzárás után a szervezet elnöke Kolláth Gyula, és a vadászgazda Paj­­ger Tibor mérnök, a téli vadvédelem lehető legtöké­letesebb szervezésén fára­doznak. G| terveket szőnek. A vadászgazda többek kö­zött örömmel számolt be a közelmúltban létesített 183 hektár fácánosról, melyet védett területté nyilvánítot­tak. Itt január elsejétől szer­ződtetett vadőr segíti elő a fokozott vadnevelést és vé­delmet. Az említett fácános­ban kezdték a mongol fácán meghonosítását, melyet a nitrai keltetőből szereztek be. Az említett fácán sokkal testesebb a mienknél. A ka­kas testsúlya eléri a 2,20 kg-ot is! Nyúlállományuk vérfrissí­tése céljából 50 idegen pél­dányt rendeltek. A vadászok örülnek a vad­állomány bőségének. A terü­let a múlt őszön vaddisznók­kal is gyarapodott, és a tú­zokállományuk eléri a 21 darabot. Túzokállományuk fenntartása és helyhez kö­tése azonban problémákkal is jár. A túzokról köztudo­mású. hogy télen nem veszi Igénybe az etetőket, viszont legfontosabb téli takarmá­nyával a repce termelésével a helyi szövetkezet beállí­tottságánál fogva nem fog­lalkozik. A társaság tagjai nagy gondot fordítanak az ifjúság nevelésére. A helyi alapis­kola pionírjaival vadvéde­lem és vadnevelés szempont­jából Kalusz Vilmos pedagó­gus foglalkozik elméleti és gyakorlati vonalon. A pioní­rok esetenként vadász-tema­tikájú faliújságokat Is ké­szítenek. résztvesznek az etetők készítésénél, a téli etetésnél, sőt az élővad be­fogásánál Is eredményes te­vékenységet fejtenek ki. A felnőttek tájékoztatása és felvilágosítása szempont­jából mind nyáron mind té­len beszámolókat tartanak, melyekben időszerű vadvé­delmi problémákkal foglal­koznak. Tulajdonképpen a sokrétű tevékenységüknek köszön­hető, hogy vadászterületü­kön a lesipuskás vadászat úgyszólván ismeretlen. A fiatalok köréből jelenleg négy vadászjelöltjük vani év volt Sajnos, vadállományuknak ennek ellenére van egy olyan dézsmálója, mellyel szemben úgyszólván tanács­talanok. Vadászterületükön ugyanis keresztülvezet egy öntözöcsatorna, amely 1967- ben készült el. Növényter­melésük ennek hasznát ye­­szi, vadállományuk viszont a csatorna tervezésénél fogva csak kárát látja. Ez a csa­torna eléggé mély, a partjai meredekek, (betonozott) s ráadásul lépcsők nincsenek. Így főképpen a csülkösvad „temetőjévé“ vált, amelyek idejárnak szomjukat oltani. A meredek lejtőn lecsúsz­nak, de kijutni a csatorná­ból nem tudnak. Már szar­vasbikát is találtak benne megfulladva. Vlzlszérnyasok szempont­jából is hasonló a probléma, természetesen más értelem­ben. A Kis-Dunával kapcso­latos szennyezettség a károk okozója. Ezért vfziszárnyast már csak elvétve találni. A helyi vadásztársaság a szövetkezetek egyesítése folytán három község: Elia­­šovce, Vojtechovce és Ton­­kovce vadászait fogja össze egy szilárd, nagyon eredmé­nyesen tevékenykedő közös­ségbe. Egyébként a három említett községen belül ez az egyetlen tömegszervezet, amely közös. A vadásztársa­ságok és a szövetkezet kö­zötti kapcsolat nagyon gyü­mölcsöző, mivel kölcsönösen segítik egymást. Ezzel ma­gyarázható, hogy a helyi va­dászoknak a téli takarmá­nyozást illetően nincsenek problémáik, például osak szemestakarmányból 2 va­gon (hulladéktakarmány) áll az etetéshez rendelke­zésére. A vadászok fáradságot nem ismerő tevékenységét, a vadak iránti szeretetét már sokszor megcsodáltam, de teljesen csak a közel­múltban értettem meg iga­zán. amikor egy sörétezett fácánkakast láttam amint lehull. Kihűlő teste fokoza­tosan elvesztette tollazata színét. Szeme pedig olvan gyorsan fonnyadt semmivé, mint a leszakított vadvirág. CSIBA LÄSZL0 Vadon élő állatok meghatározása A vadállomány Jelvétele a blocönázis kutatásának a része. A számlálás módszerei közül a gyakorlatban al­kalmazhatók közé tartozik a közvetlen számlálás, amely­nek Jeltétele az, hogy közel azonos időben kell Jelvenni az egész vadállományt, tehát több személyt igényel. A térképezés azon az elven alapszik, hogy a Jelvétel ide­iében az egyedek egy bizonyos élettérhez kötöttek. A megfigyelési területről minden állatfajra vonatkozóan megfelelő méretarányú térkép szükséges. Nagyon meg­felel a terület légi fényképe. Az állománybecslés a po­puláció Ismert részének egy ismeretlen részével össze­hasonlítás útján is történhet abból az elvből kiindulva, hogy az egész populációra következtetni lehet. A mada­rakra, valamint a szőrmés vadra a térképezésnek külön­böző módszerei és lehetőségei vannak. (S. F.) Vízparti ismerősünk - a vidra „Nekirohant itt is, ott is, a háló nem engedett, s tüde­jéből már kezdett elfogyni a levegő. Még egy perc, és lutra — igen a nagy Lutra — fuldoklott. Most már nem kellett a ponty, csak az élet. Eldobta hát a halat, nekiro­hant a hálónak, tépte, rágta, szaggatta, és éppen csak fel­ért a levegőre, mert a kö­vetkező percben már meg­fulladt volna. A vidra sokáig kibírja a víz alatt, hosszú percekig, de ha időnként nem vesz levegőt, bizony megfullad“. „Idézet, Fekete István: LUTRA c. könyvé­ből). Hazánk e pompás vadja a menyétfélék családjába tar­tozik. Hátszíne sötétbarna, hasa világosabb tónusú. Rendkí­vül értékes bundája rövid szőrökből áll, és annyira tö-Csakis a csöndes, háborítat­lan területeket kedveli. A partmenti nyár- és fűzfák gyökerei között építi koto­rékját, melynek falát gondo­san kibélell puha és száraz növényekkel. A nappalt al­vással itt tölti. Kölykeit is itt hozza világra. Ha csak nincs párzási idő­szaka, a hím és a nőstény külön-külön kotorékban la­kik. Éjszaka keresi táplálékát. Fő vadászterülete a víz. Ki­tűnően úSZik és búvárkodik. Percekig bírja a víz alatt. Akrobatikus ügyességgel kapja el — főleg a bágyadt, beteg halakat. Ha más nincs, megeszi a rákokat, kagyló­kat, vlzlcsigákat, békákat, siklókat. A szárazföldön nem kíméli az aprő rágcsá­lókat (főleg pockokat és patkányokat), sőt még adan­dó esetben a dögökre is rá­fanyalodik. Téli álmot nem alszik, táplálékát a jég alatti vízben is megszerzi, jellemző sajátsága, hogy a táplálékát a szájában min­dig a partra viszi, s azt ott fogyasztja el. A vidra halfogyasztása nem közömbös a horgászok­nak. Annál is inkább nem, mert egy-egy kifejlett állat naponta 80—120 dkg halat is bekebelezhet. Mégse tör­jünk pálcát felettel Hiszen zömmel az aprő, beteg, lassú reflexű és mozgású halak válnak zsákmányává, eze­kért pedig aligha fájhat a szívünk. Ritka és értékes állatunk, szervesen beletar­tozik vizeink világába. Szám­űzése, üldözése semmikép­pen sem helyes. Amennyi a kára. legalább annyi a hasz­na. Ha nyomára bukkanunk, ne rendezzünk hajtóvadásza­tot utána! mött, hogy a víz nem hatol közé. Teste karcsú — hossza kb. 120 cm, melyből 40 cm a farokra esik. Törzse roppant hajlékony, végtagjai rövi­dek. Ujjai is a vízi életmód­hoz alkalmazkodtak, egé­szen a karmokig úszőhártyát találunk közöttünk. Az isza­pos vízparton úszóhártyás láblenyomata alapján követ­keztetni lehet jelenlétére. A kifejlett állat súlya 8—12 kg. Érzékszervei roppant fejlettek, ennek alapján rendkívül óvatos és körül­tekintő. я Nemcsak Európában, ha­nem Észak- és Közép-Azsiá­­ban, valamint Észak-Afriká­­ban is honos. Kifejezetten vízi állat, leg­inkább a dús nádszegéllyel övezett tavak, holtágak partján él, de előfordul az erdei patakok mellett is. Januárban, februárban párzik. A kiszemelt nőstény megszerzéséért, a hímek kö­zött mindig ádáz harc fo­lyik. A győztes elvonul a választottal, s a közös koto­rékban néhány napig együtt maradnak. A nőstény 60—65 napig vemhes, s többnyire 2—3 utódot szül. Az aprósá­gok világrajövetelükkor csu­paszok és vakok. Háromhe­tes korukig szopnak, majd utána fokozatosan áttérnek az anyjuk által elejtett zsák­mány fogyasztására. Alig érik el a 2 hónapos kort, kö­vetni kezdik anyjukat a va­dászó portyákon. Ahogy sárgul a nád, s a haj­nalok ködössé válnak, a fia­talok elválnak egymástól, s külön-külön kotorékba vo­nulnak. A telet már önállóan élik. Következő év tavaszán ivaréretté válnak és új csa­ládot alapítanak. (mh) BLINKERTISZTÍTÄSHOZ HASZNÁLJON FÜVET! Rend­kívül egyszerű és főleg ol­csó módszert ismertet egy külföldi horgász-szaklap. A közlemény szerint a blinker tisztításának legegyszerűbb módja a következő: gyöke­restől és földestől ki kell tépni egy kis csomó füvet és ezzel alaposan meg kell dör­zsölni a műhal oxidált, ho­mályossá vált fémfelületét — kis munkával ismét fé­nyesen csillogóvá varázsol­ható a műhalunk. HIGANY A DUNAI HALAK­BAN! Az NSZK-bell Donau­­wörthben rendezett horgász­bajnokságon kifogott halak­ból 5 példányt elküldték a müncheni halegészségügyi Intézetbe. Ott vizsgálatok során megállapították, hogy а Ъа1ак májában és izomza­túban tetemes mennyiségű higany halmozódott fel, ezért a halakat veszélyes el­fogyasztani. Az illetékes ál­latorvosok szerint a Duna német szakaszába nagy mennyiségű higanyos nö­vényvédő szer mosódik be, ezért mérgezettek a halak. PORSZÍVÓ SZÁRÍTJA a GUMICSIZMÁT! Könnyen megvalósítható ötletet olvas­tunk a nedves gumicsizmák szárításával kapcsolatban. Eddig a legtöbb horgász száraz újságpapírral tömte ki nedves gumicsizmájának belsejét. A száradás mindig hosszadalmas volt. Az új el­járás során a csizmát le kell fektetni, majd a háztartás­ban használt porszívó kifúvó csövét a nyitott szárhoz kell állítani, hogy a száraz, me­leg levegő könnyen behatol­hasson a csizmába. Csupán néhány percre van szükség, hogy a horgászatnál nélkü­lözhetetlen lábbeli ismét kellemesen száraz legyen. —mh-r

Next

/
Thumbnails
Contents