Szabad Földműves, 1975. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)

1975-02-01 / 5. szám

4?

m

hsáűttűenyészmpen* BAROMFITENYÉSZTÉS.

Kezdetét veszi a keltetötojás t rmolés, ezért jó minőségű to jótáppal etetjük tyúkjainkat. A táphoz Időnként adjunk reszelt sárgarépát, vagy csírás szemet (búza, árpa, zab). Számításba jöhet a csíraolaj is. E hónapban már megjelennek az első naposcsibék is, számukra meleg nevelőhelytséget kell biztosítanunk. Az első napokban a kiscsibének mintegy 30 C tok melegre van szüksége. Hidegebb környezetben hamar meg fázik, a kelleténél lassabban növekedik és a hideg helyiségben tartott állatok közül aránylag sok elhullik.

Februárban tojni kezdenek a kacsák, a libák pedig már teljes erővel termelnek. Helyes takarmányozás esetén jó minőségű tojásokat nyerünk. A szép eredmény érdekében különösen a gúnárokat kell kiadósán takarmányozni. A napi adagból nem szabadna hiányozni a zabnak, a csíráztatott szemesnek és a sárgarépának. A lúd fészekbe tojik, ezért ne feledjük el jól kibélelni azt. A kacsák esetében arra kell ügyelni, ne raktározzuk sokáig a tojásokat, mert veszítenek keltethetőségükből. Egy hétnél régebbi tojást ne is tegyünk a keltetőbe, sőt ismerőseinknek se ajándékozzuk oda, ha nem akarunk haragot. Egyes nagytermelékenységű lúdfajták (olasz, emdeni) tartói csak keltetőgéppel tudják hasznosítani a sok keltetőtojást.

Februárban minden eddiginél nagyobb gonddal etessük a kacsákat, mert csak így lesz elegendő és jó minőségű keltetőtojásunk. foto: —bor—

NYÜLTENYESZTES.

Ismét kezdetét veszi a tenyészidény. A jól táplált anyákat minél előbb pároztassuk be. Zöldtakarmány még nincs, így helyette sárgarépát, jő minőségű szénát és szemet adjunk nyulainknak. Kellőképpen gondoskodjunk a téli szaporításból származó kicsinyekről és a bakról is. Tartsuk jó kondfcióban, etessük kiadósán, de ne hizlaljuk el.

KECSKETENYESZTES.

A tenyészállatok többsége előrehaladott vemhességi állapotban van, sőt egyesek már világra is hozták utódaikat. Fő figyelmünk a kiadós takarmányozásra és megfelelő Istállózásra összpontosuljon. Ellés előtt ne adjunk sok vizet az állatnak, utána viszont feltétlenül gondoskodjunk a meleg folyadékról, s ebbe korpát is tegyünk, mert ez serkentőleg hat az anya tejtermelésére. A gidákat ne hagyjuk az anyjuknál, tegyük külön rekeszbe és minél előbb szoktassuk rá őket a frissen fejt tej ivására.

GALAMBTENYÉSZTES

A hónap elején kialakítjuk a párokat. Gondoljunk arra, minél előbb kelnek ki a fiókák, annál nagyobb a remény, hogy az őszi kiállítások valamelyikén rangos helyezést érhetünk el velük. Február—márciusban azonban csak azoktól a tenyészállatoktól várhatunk minden tekintetben megfelelő és egészséges utódokat, amelyek a tollasodásig védik fiókáikat a hideg hatása ellen.

EGZOTIKUS MADARAK.

A meleg helyiségből ugyan még nem lehet őket kivinni, de már készülődhetünk az idényre. Kiválasztjuk a párnak szánt egyedeket, s egy kalitkába tesz szűk őket. Madaraink számára mesterséges világítással szükséges meghosszabbítani a napot. Akinek van volierje, igyekezzen üsszeismertetni, össze szoktatni a későbbi együtt-tartásra szánt madarakat, nehogy féljenek vagy összeverekedjenek a madárházban.

A papagájt tartók már a pároztatásra gondoljanak. A nőstényeket melegebb helyiségbe kell vinni, ahol fokozatosan 22—24 C fokra kell emelni a hőmérsékletet. Szükséges feljavítani a napi takarmányadagot, amihez lehetőség szerint zöld eleséget vagy csíráztatott sze met, esetleg némi tojással ke vert reszelt sárgarépát kell ad ni. (dp)

PULYKA IKREK

Egy angliai pulykafarmon egy tojásból két pulykapipe kelt ki, s életképesnek bizonyultak. Az egyik, a tojó rendszeresen termel és már utódai vannak. A kakasnak viszont nem sikerült megszöknie a selejtezettek ketrecéből... (Pw)

A máit század nyolcvanas esztendeiben keletkezett Angliában a vadaskerti nyál örökletes tulajdonságainak hirtelen megváltozása következtében. A vadas nyállal történő keresztezés és nemesítés folytán nyerte el a mai alakját. Hozzánk hozzávetőleg 1898-ban került el a csernyúl. Teste mérsékelten zömök. A nőstényeknél engedélyezett a kisebb bőrredő is. A fülek 10 cm hosszúak, felállók és szőrrel jól benőttek. A legkisebb engedélyezett súly 2 kg. a legnagyobb 3,25 kg.

A csernyulat három színben tenyésztik, mégpedig feketében (čierny ohnivák), kékben (modrý ohnivák) és barnában (hnedý ohnivák). A fekete csernyúl esetében legfőbb követelmény a fényesen telt fekete alapszín és az alsó testtájak lángvörös színezete. A lángvörös szín legintenzívebb a tarkón, ahol éket alkot. Ennek a

tarkófoltnak azuuban nem szabad a fülekre, vagy messze a vállra érnie. Lehetőség szerint legyen kicsiny. A lángvörüs színezés körülhatárolja a fül- és orrnyílásokat, a szem körül szemgyürűt képez és körülhatárolja a felső és az alsó állkapcsot, valamint a karmokat is. A has és az egész alsó testrész

legyen lángvörös. A test mindkét oldalán a felszőr kifejező sávja húzódik végig, a felszőröknek mintegy a test középső részébe kell érniük. A szemgyűrűk ne legyenek szélesek, de jól zártak. A fekete szőrzetben ne legyenek fehér vagy más színű szőrszálak, a szőr ne legyen sem rozsdás, sem rozsdaárnyalatú. A pehelyszálak színe szürkéskék. A farok és a lábvégek alsó része legyen lehetőleg Iángvörös, de engedélyezett a fehér szín is ezen a testtájon. A szemek legyenek sötétbarnák,

a karmok barnásfeketék.

A kék csernyúl abban különbözik a fekete esernyőitől, hogy más alapszínű, vagyis sötét szürkéskék, szürkéskék pehelyszálakkal. A szemek színe szürkéskék, a karmoké sötét. A lángvörös színeződés ugyanolyan, mint a fekete esernyőié.

Súlyos hibák; Mind a három

változat esetében súlyos hibának számítanak a fehér szőrszálcsoportok, a fehér karmok, a világosan lángvörös színeződés, a rossz színes körülhatárolás, az erősen rozsdás szőrzet, a fehér szőrökkel keveredett szőrzet és a bőrredő. Súlyos hiba továbbá a szemek más színeződése, amelynek barnának kell lennie, továbbá a 2 kgnál kisebb és a 3,35 kg-nál nagyobb súly.

Kisebb hibának számít az elvétve található fehér és lángvörös szőrszál, az enyhén lángvörös színeződés, a gyengébb vagy megszakított szemgyüríi, csak a mellen gyenge lángvörös színeződés, nagyobb ék a tar kőn, kevésbé szőrözött fülek, gyenge rozsdás árnyalat, a fa rok és a lábvégek fehér alsó része.

A fekete csernyúl a kistestű fajták közül a legelterjedtebb fajta; a leginkább tenyésztik. A tenyésztők körében igen ked veit igénytelensége, edzettsége és életképessége miatt. Bizonyos állítások szerint az etetés vörös színű murokkal elősegíti a lángvörös színeződés kialakulását. A fekete csernyulak igen szaporák, a nőstények jó ivadéknevelők. A nyulak nagyon temperamentumosak, ezért időben külön kell őket választani. Ezzel elejét vesszük a felesleges marakodásnak (gerezna kártétele) és az idő előtti meg termékenyülésnek. A csernyúl igen jó minőségű, rövid rosta, rózsaszínű húst szolgáltat. Prémje felhasználható termé szetes színben, jó gazdasági tulajdonságai folytán a csernyúl igen alkalmas különösen a kis tenyészetek számára. (—)

Csernyúl

(OHNIVÁK)

6

Az almafasövény alakító- és

fenntartó metszése

A házikertekben a termőkaros orsófa volt a legelterjedtebb koronaiorma a legutóbbi időkig. Ojabban jelentős az érdeklődés a sővényrendszerü telepítés iránt, főleg az alma és a körte esetében. Ez annál is inkább indokolt, mert ennél a telepítési módszernél jóval több egyedet ültetünk ki egy területegységre, ezek megfelelő alanyon korábban termőre fordul nak és jóval nagyobb termést adnak, mint a hagyományos ültetvények.

Mit kell szem előtt tartani, ha almát sövényformában telepítünk? Mindenekelőtt a helyes fajtamegválasztást és a legjobb fajtát, amit a leginkább megfelelő alanyra oltunk. Az alany megválasztásánál inkább csak a legelterjedtebb vegetatív M típusalanyok jöhetnek számításba. Ezek közül is csupán néhány, mégpedig a gyenge növésű M IX, a középerős növésű M II, M IV, valamint az erős növésű M I, illetve M XI alanyok. A típusalanyok előnye, hogy a rájuk oltott fajták lassabban fejlődnek, hamarább termőre fordulnak és kisebb méretű koronát fejlesztenek. Ellenben igényesebbek a talaj és a tápanyagok iránt, de érzé kenyebbek a vírusbetegségekre, mint a vadalanyon nevelt fák. A legsűrűbb kötésben nevelt fák alanya az M IX. Ez nem_alkalmas azonban a lassú növésű és nagy terméshozamú (mint például a James Grieve, a Golden delicious, a Vógner stb.) fajtákhoz. Nem alkalmas továbbá a Spur típusokra sem, mivel azok is lassabban fejlődnek és nagyobb hozamúak, mint az ismert standard fajták. A házikertek legmegfelelőbb alanya M II és az M IV, mivel ezek a szárazabb és a kötetlenebb talajokon is jól fejlődnek. A bőtermő és lassan növő fajták mint például a Spur típusok az M I és az M Xl-es alanyokon is jól szaporíthatók.

Sövény művelésnél támasz rendszer mellett a hajtásokat, vesszőket ahhoz kötözve neveljük, esetleg a fák szabadon állnak, de a hajtásokat úgy irányítjuk, hogy a lombozat égysíkot képezzen, tehát az ültetvény sövényszerű lesz. A szélesebb sorokban a talajmüvelést fogalos, vagy gépi erűvel végezhetjük ugyanígy a permetezés és a gyümölcs szedése is könnyebben megoldható. A támasz nélküli szabad növésű sövény 3,5—4 X 1,5—2 méteres kötésben telepíthető. Ültetéskor ügyeljünk arra, hogy a koronában két jól kifejlődött hajtás legyen a sor irányában. Ültetés után a középhajtás (vezérág) és a sor irányában levő két szemben levő hajtáson kívül a többit eltávolítjuk. A középhajtást kb. a felére visszavágjuk, csapot hagyva, amelyhez majd a felső rügyből kifejlődő hajtást kikötjük.

A két oldalhajtást, amelyből a vázágakat fogjuk kinevelni,

gyengén (egyötödével) vissza vágjuk. Az első évben ezeket az ágakat nem hajtjuk le, hanem szabadon hagyjuk fejlődni. A vegetációs időszak alatt esetleg eltávolíthatjuk az olyan erős, fejlett hajtásokat, amelyek közvetlen a legfelső hajtás alatt fejlődnek (konkurrens hajtások). A második évben a koratavaszi metszéskor legelőször a konkurrens hajtásokat távolítjuk el (ha a vegetáció idején ezt még nem csináltuk meg). Szükséges továbbá, hogy az öszszes olyan erősen fejlődő hajtásokat is eltávolítsuk, amelyek gátolják a vázágak fejlődését. A vázágakat karócskákhoz kötjük olyan szögben, amely a fajtának a legmegfelelőbb. Az erős fejlődésü fajtákat jobban, a gyengébbeket pedig (ilyenek a james Grieve, Wealthy) mérsékeltebben hajtjuk le.

Nyáron újra eltávolítjuk azokat az erős hajtásokat, amelyek főleg a törzs közelében akadályozhatják a vázágak fejlődését és visszavágjuk a vezérágon

Az olyan fajtáknál, amelyek hajtásaikat megfelelő szögbqp nevelik (Starking, Téli aranyparmen stb.) a felső termőrészt a vezérág visszavágásával alakítjuk ki megfelelő szinten. Az olyan fajták esetében, amelyeknél a hajtásfejlesztés rendszertelen, a vezérágat lehajtjuk éspedig valamelyik irányba (elsősorban a Jonathan, Wealthy, Сох renet stb. fajtáknál). A negyedik évben az alsó termősoron megfelelő termést érünk el. A szabadnövésű sövény alakító metszését a negyedik évben fejezzük be. E sövényfal magassága általában 2—2,5 méter.

A termőrefordulás első esztendeiben a fák elég erősen fejlődnek, szilárd hajtásokat nevelnek. A felesleges hajtáso kát nem vágjuk vissza, hanem tőből eltávolítjuk. Csak mérsékelt metszést alkalmazunk a keresztező hajtások eltávolításával. Ifjító metszést csupán a későbbi esztendők során végzünk, ha a fejlődési erély legyengül és csökken a termés

V >0.1,-у-Sövényművelésű alniafák, ültetési távolság 2,5 X 3 méter.

foto: —bor—

levő hajtást. A harmadik évben a vázágak már annyira kifejlődtek, hogy a szomszéd fa vázágaival összeérnek. A szomszédos hajtásvégeket összekötjük és a krókat, amelyekhez az ágakat kötöztük, eltávolíthatjuk. A vázágak vízszintes irányban saját maguktól, a termés súlya alatt lehajlanak. A Vezérág hajtását azonban már nem vágjuk vissza. A harmadik évben az egész metszés mindössze a felfelé törő erős hajtások eltávolításából áll.

A negyedik évben a fák rendszerint már annyira kifejlődtek, hogy kialakíthatjuk a második emeletet, a második termősort. Ezt általában az alsó'termősortól kb. 60—80 cm-re létesítjük.

minősége. Rendkívül erős termőrügy-beállásnál mérsékelt ifjító metszéssel szabályozzuk a termést és ezzel megelőzzük a szakaszos terméshozam kialakulását. A nemkívánatos, erősen fejlődő hajtásokat nyári metszéssel is eltávolíthatjuk. Több éves nagyobb terméshozam után a gyümölcs minősége és a hajtásfejlődés érdekében erősebb ifjító metszést végezhetünk a 3—4 éves hajtásokon, vagy csupán az alsó, esetleg mindkét termőfelületen.

Természetesen hazánkban is több támaszrendszerfl és támasz nélküli sövényfejlesztési mód terjedt el, de a metszési elv nagyjában megegyezik a fentebb ismertetett módszerrel.

termés-Csupán a termőkarok, a termőrész kialakítása különböző. Ezek közül néhányat az aláb biakban ismertetünk.

Olasz palmetta. Ez drótváz mellé kikötözött egysíkú sövény, amelynek termőrésze általában 3—4 emeletből áll. Minden emeletet két szemben levő vázág képez, amelyek 45— 55 fokos szögben haladnak. Az egyes emeletek közötti távolság típusalanyon 70 cm. A legfontosabb, hogy a termőkarok kialakításához meghagyott hajtásokat ne vágjuk vissza, csupán a vezérhajtást ott, ahol a következő termősort alakítjuk ki. Metszése csak ritkító legyen, tehát csak a felesleges hajtások eltávolítására szorítkozik.

Hungária sövény. Ennél a módszernél ajánlatos a fákat M IV-es alanyon kinevelni 3X4 méteres sortávolságra ültetve. A támrendszer oszlopai 15 méteres távolságban legyenek, amelyekre 3 sor drótot húzunk 60—120 és 180 cm magasságban. Ültetés után csak a vezérhajtást vágjuk vissza középmélyre. Az oldalhajtásokat a tavaszi nedvkeringés után vízszintesen lekötözzük az alsó dróthuzalhoz. A következő években is csupán a vezérág hajtását vágjuk vissza a dróthúzal magasságában, és a hajtásokat visszavágás nélkül futtatjuk a dróthuzalon. Ha már mind a három termörészt kialakítottuk, a legkötözött vázágakon levő hatásokat már az első évtől kezdve ritkítjuk és azok termőrészeit mérsékelt ifjító metszéssel tartjuk egyensúlyban.

Bouché-Thomas sövény. Az

oltványt már a faiskolában két vezérágra neveljük M IV-es alanyon. Ültetéskor az oltványt ferdén ültetjük éspedig kettőt egymással szemben úgy, hogy az oltáshely 4—10 cm mélyre kerüljön a talajba. Az egyik vezérágat kb. 30 fokos szögben megdöntjük, majd az ültetés után a másik vezérágat ellenkező irányba kis karócskához kötjük. A megmaradt kisebb hajtásokat a belső rész felé lekötözzük. A következő évben az erős vesszőket és hajtásokat meghajlítva kötjük a törzshöz, esetleg a karóhoz, vagy ha már összeérnek a szomszéd fa ágához. Ez esetben a sortávolság 3—4 X 2—2,5 méter. A hajtásokat nem vágjuk vissza. A metszés csupán a felesleges ágak és hajtások eltávolítására szorítkozik. Támrendszer nem szükséges.

Az előbbiekben ismertetett sövényformákon kívül még több különböző módszer terjedt el, főleg külföldön. Az alapkövetelmények azonban nagyjából azonosak. Fontos a termőterület ésszerű beosztása és a sövény túlzott elsűrűsödésének megakadályozása, mivel mérsékelni lehet a különböző betegségek és kártevők elszaporodását.

VARGA JÓZSEF