Szabad Földműves, 1975. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)
1975-01-25 / 4. szám
1975. január 25. SZABAD FÖLDMŰVES 13 TANULMÁNYI SEGÉDANYAGOK # TANULMÁNYI SEGÉDANYAGOK ф TANULMÁNYI SEGÉDANYAGOK ф TANULMÁNYI SEGÉDANYAGOK Ш TANULMÁNYI X О u < < a из u w сл 2 z '< 2 3 D z < H x о c < z < a из и ы сл wť 2 kJ 3 2 c H X o u c >* 2 < Q из u и СЛ «Й 2 kJ s 2 c H x a o < < o из u Ы СЛ 2-a z < H x o u < >< 2 C Q U3 U u СЛ < 2-□ 2 C H ac o u < * 2 C Q íd U W СЛ X Z '<! 2 kj P 2 C H Szinte meg- a haladó számlálhatatla- TAPASZTALATOK nul sok szakcikk és kísérleti eredményekről tájékoztató közlemény jelent már meg a sertések takarmányozásának kü‘öniféile tech- ISKOLAÍJA nológiai módozatairól. Egyes, a sertésfajták takarmányozásával összefüggő kérdések újabb környezeti tényezők hatására folytonosan előtérbe kerülnek és tisztázást igényelnek. Így vetődhetnek fel rekonstrukciós, de komplettírozási igények is. MEGOLDÁSOK Padlóról etetés: A takarmányt a sertések a pihenő-tartózkodó helyükre kiadagolva kapják meg és onnan eszik fel. a) Ejtőcső nélküli kiadagolás: a pihenőtér felett vezetett és elhelyezett térfogat, vagy súly szerint adagoló berendezések a takarmányt szabadon ejtik le a padlóra. b) Ejtőcsöves kiadagolás: a pihenőtér felett vezetett és elhelyezett térfogat vagy súly szerinti adagoló berendezést a padlóval egy üres Idom ún. „ejtőcső“ köti össze és az adagolóból kiejtett takarmány e csőben vezetve esik le a padlóra. Vályúból etetés: A sertések a takarmányt a külön e célra elhelyezett, s rendszeresített vályúból veszik fel. 1. Hosszúvályú: Az istállóban a kezelő, ellenőrző út mellett vagy azzal párhuzamosan elhelyezett vályú. a) Féloldalról történő etetést biztosító hosszúvályú. A vályúhoz a sertések csak az egyik oldalról férnek hozzá (egymással szemben nem). b) Hátoldalról történő etetést biztosító hosszúvályú. A vályúhoz a sertések mindkét oldalról (egymással szemben) hozzáférnek. c) Mobil hosszúvályú: Az a fél, vagy kétoldalas hosszúvályú, amely ási technológia a sertéstartásban hossztengelyének irányában kötött pályán elmozdítható. 2. Keresztvályú: Az Istállóban a kezelő, ellenőrző út hossztengelyére merőlegesen elhelyezett vályú. a) Féloldalról történő etetést biztosító keresztvályú: A vályúhoz a sertések csak az egyik oldalról férnek hozzá, e keresztirányban elhelyezett vályúhoz (egymással szemben nem). b) Hátoldalról történő etetést biztosító keresztvályú: A keresztirányban elhelyezett vályúhoz a sertések mindkét oldalról hozzáférnek (egymással szemben, is). 3. Körvályú: Egy kör kerülete mentén kialakított vályú. a) Egy rekeszben levő állatok etetését biztosító körvályú: A körvályú a sertések tartózkodási helyéül szolgáló rekeszben úgy helyezkedik el, hogy csak az abban a rekeszben levő sertések férnek hozzá. b) Két rekeszben levő állatok etetését biztosító körvályú: A körvályú a sertések tartózkodási helyéül szolgáló két szomszédos rekesz elyálasztóvonalában úgy van elhelyezve, hogy a szomszédos rekeszben levő sertések egyenlő arányban férnek hozzá. c) Mobil körvályú: Az a körvályú (általában csak az egy rekeszben levő állatok etetését biztosító körvályú), amely függőleges tengelyének irányában kényszerpályán rendeltetésszerűen felemelhető és süllyeszthető. ETETÉS ETETÖTÁLCÁRÖL Az etetőtálca olyan köralakú tálca, amely kerületén 3—6 cm magas peremezést képeznek ki. A tálca a tartózkodási helyül szolgáló rekesz közepén van elhelyezve. A sertések a takarmányt a tálcára kiadagolva veszik fel. A "éjtógarat <17szállítócsiga I i takarmány tároló hely takarm. keverő emelóberendezés sű vályúboritóhoz forróviztóroló felhordó bunker'^ j takarmány ejtőcső ť \mobil vályú /álLjúboritó Kötött pályán elmozduló mobil hosszúvályúból történő etetéstechnológia vázlatrajza. tálcára a sertések rálépnek és rá is feküdhetnek. Etetés önetetőkből: Az önetető olyan etetőberendezés, amely meghatározott mennyiségű takarmány tárolására alkalmas, s az alsó vályúszerű részhez a takarmány szabadon hozzáfolyhat. a) Hosszanti önetető: Téglalap alakú önetető. Készül fél-, illetve kétoldalas kivitelben. Az önetetőhöz az állatok csak az egyik, illetve mindkét oldalról hozzáférhetnek. Az önetető a rekesz homlokfalánál, illetve a két szomszédos rekesz közötti válaszfalban helyezhető el. b) Kör alakú önetető: Általában egy rekeszben levő állatok takarmányozásánál használják. Padlóról etetés csak száraz takarmánnyal történő etetésnél alkalmazható, a takarmányveszteség mérséklése magas szilárdságú, pelletált takarmány alkalmazását igényli, ellenkező esetben magas a kiosztási porképződés: a takarmányadagolás magasfokú szakértelmet igényel; az egy légtérben levő állatok azonos Időpontban történő etetését biztosítja, automatizálható; alkalmazásához stabil berendezés szükséges. Az ejtőcső nélküli kiadagolóberendezéssely üzemelő, padlóról etetéses technológiát több helyen alkalmazzák. E berendezésnél az ejtőcső a jelenlegi szilárdságú pelletált takarmányok használatánál a porzást alig mérsékli. Műszakilag a padlóról etetés praktikus megoldás, gépei egyszerűnek ítélhetők, annak ellenére, hogy automatizáltak — könnyen kezelhetők. Hizlaló épületben 1 fh fférőhelvl létesítéséhez 0.9—1,0 m2 istálló alapterület szükséges. A vályúból etetés mindenféle takarmánnyal történő etetésnéni alkalmazható. A takarmányt pelletálnl nem szükséges; a takarmányadagolás különösen magas fokú szakértelmet nem igényel; stabil vagy mobil berendezéssel egyaránt kiosztható a takarmány, és stabil berendezés alkalmazása esetén az azonos időpontban történő kiadagolás is megoldott. A mobil berendezések általában a féloldalról történő etetést biztosító hosszvályúknál alkalmazhatók. A keresztirányban elhelyezett vályúk előnyösek az épület belső elrendezését, kialakítását illetően. E megoldással az 1 fh-re jutó 0.9— 1.0 m2 istállóterület elegendő. Hátrányosnak ítélhető a takarítás, tisztítás szempontjából, s megkötöttséget jelent a kiszolgálógépet, Az Eichholz-féle mobil körvályú a gyakorlatban. a gépesítési lehetőséget illetően. Alapvetően folyékony takarmányozásra alkalmasak, s mobil berendezéssel vagy nem, vagy csak körülményesen adagolható ki a takarmány a keresztvályúba. A kétoldalról történő etetést biztosító vályú stabil kiszolgáló gép esetében jelent előnyt, különösen a hosszirányú vályúelrendezésnél, amikor Is 1 fh-hez 1,0 m2 épületalapterület felhasználással kialaható. A hagyombányos, a hosszanti irányban elhelyezett hosszúvályús etetési technológiánál a gyakorlatban 1 fh létesítéséhez 1,5— 1,8 m2 épület-alapterület szükséges. A mobil megoldást Csehszlovákiában elsősorban tömbös, kis légteres hizlaló istállókban alkalmazzák. Száraz, dercés, vagy pelletált takarmányt adagolt, vagy ad libitum etetésre alkalmas; alkalmazásával a takarmányozáshoz különösebb szakértelem nem szükséges; stabil és mobil berendezésekkel egyaránt feltölthető. önetetőkkel lehet az épületeknél a legkötetlenebb, belsőtérkialakítást, elrendezést megválasztani, az 1 fh-re 0,9—1,0 m2 épület-alapterület elegendő. A BERENDEZÉSEK ÜZEMBIZTOSSÁGA Stabil száraztakarmány-kiosztők közül a csigás szállítővonalak rendelkeznek a legjobb üzembiztossági tulajdonságokkal. E berendezéseknél a ritkán előforduló meghibásodások gyorsan felfedezhetők és azonnal elháríthatók. Láncos és sodronyköteles berendezéseknél a gyakori meghibásodások (szakadás) helyeinek meghatározása körülményes, az elhárítás hosszadalmas, és szakipari munkát igényel. Folyékony csővezetékes takarmánykiosztóknál a kézi kiadagolásra készült, kiadagolócsapokkal ellátott berendezések az üzembiztosak. Az automatikus (pneumatikus, vagy mágnesszelepes kiosztórendszerek — alapvetően a kukoricára alapozott takarmánykeverékek miatt — nem váltak be, sok problémával üzemelnek. A BERENDEZÉSEK ENERGIA-FELHASZNÁLÁSA Stabil száraz takarmány-kíosztóknál 1—3 kWh/t, míg folyékony takarmány kiosztóknál 5—10 kWh/t takarmányértékek között van a fajlagos energiafelhasználás. Mobil Diesel-motoros kiosztóknál 1,5—2,5 kg/t takarmány fajlagos gázolajfelhasználás számolható. A komplettírozásnál, rekonstrukciónál számos egyéb tényező játszik szerepet, ezek technológiai jellegére nem térünk ki. A tárgyalt gépesítési megoldások, csak lehetőségek a sertések takarmányozásánál. A termelés eredményességében a szerepük döntőnek egyáltalán nem nevezhető, mert a jó takarmány, a gondos, a fegyelmezett, szakszerű munka elsődleges a termelés eredményességéhez. —Csórni— Mezőgazdaságunk tudományos fejlesztésében fontos szerepet tölt be a Nitrai Állattenyésztési Kutatóintézet. Erről tájékoztatott bennünket Jan Antal docens mérnök CSc., aki a növendékmarhák ésszerű takarmányozásáról beszélt. A NEVELÉS RENDSZERE Az 1—50 napos borjakat folyékony takarmánykeverékkel etetik. Ilyen volt korábban a Laktosan, később pedig a Laktavit és Nukamel ОТ. Ezek igen jó összetételű takarmánykeverékek, amelyek lehetővé teszik a borjak optimális növekedését. Az ötvennapos kor után száraztakarmányt etetnek a borjakkal 180 napos korig. A rászoktatást a húsznapos borjaknál kezdik. Aztán a borjakat a folyékony takarmányon kívül szemcsézett (granulált) száraztakarmánynyal is táplálják. A 20—90 napos állatok száraz takarmánya főleg darált szemestakarmányből, szénalisztből, olajpogácsából. marhafaggyúból áll. A 90—180 napos növendékmarhák takarményösszetétele változik s az adag főleg szénalisztből vagy szecskázott szénából áll. Ezenkívül takarmányárpát, zabot, kukoricát némi szójapogácsa darát is tartalmaz. Ez a takarmány szintén tartalmaz energiaforrásként marhafaggyút. TAKARMÁNYMENNYISÉG A nevelés 10—50-ik napja közötti időben a napi alaptakarmányt a folyékony tejkeverék képezi. Ennek a szükséglete por alakban 28—32 kg. Előnyös a 10—14 napos állatokkal Kolostran tejkeveréket etetni. Ez olyan tejkeverék, mely nagymennyiségű vitamint és hatóanyagot tartalmaz, amely a stresszská Sobota-i (rimaszombati) Állami Gazdaságban, a Slepóany-i Efszben, valamint a Slov. Pole-i (úrföldi) Állami Gazdaságban a növendék-borjúnevelés ismertetett módszerével az állatok 10—180-ik napja közötti időben átlagosan napi 780 grammos súlygyarapodást értek el állatonként. Ez megfelelt azoknak a kívánalmaknak, amelyeket a szabvány a szlovák-tarka növendékállatokkal szemben támaszt. Az ismertetett módszerrel a borjúnevelés 1 kg élősúlyra számított lye kisebb. A növendékbikákat a neveidében 4 hónapos korig kellene hagyni, utána pedig a hizlaldába átcsoportosítani. Ennek az az előnye hogy a nevelési időszak lerövidítésével az ötödik hónapban hizlalótápot lehet etetni. Ez azt kívánná meg, hogy a növendékbikák 90 napos koruk előtt megtanulják az elegendő teriméstakarmány fogyasztását. Minél kevesebb eleséget kapnak a növendékállatok folyékony formában, annál nagyobb a száraztakarmány felvételük. az üszők 14 hónapos korától lehet kezdeni. A befolyatás esetleg már a 13. hónapban is elvégezhető, amenyiben a szlovák-tarka fajta elérte a 380 kg-os élősúlyt a pinzgaui pedig a 340 kg-ot. Az üszők napi súlygyarapodása a befolyatás idején 600 gramm körüli. Növendékmarhák takarmányozása hatás semlegesítésére szolgál. A száraztakarmány szükséglet a növendékállat 20—90-ik napja közötti időben 85 kg körüli és ennek fogyasztása tetszés szerinti. A 90—180 napos borjak szemcsézett takarmányadagja részben szabályozott. Állatonként ne haladja meg a 360—380 kg összmennyiséget. A felsorolt takarmányok fogyasztásakor az állatok növekedése igen jó. Ezt a kutatási eredmények, valamint egyes mezőgazdasági üzemekben szerzett gyakorlati tapasztalatok igazolták. Például a Rimavköltségei nem haladják meg a 14 koronát. A 180 napos növendékborjakat élősúly kilogrammonként 16 koronában értékelik. EGYÜTT VAGY KÜLÖN A kutatóintézet az eddigi tapasztalatok alapján azt ajánlja, hogy a növendékbikákat külön kell nevelni a növendék üszőktől, tekintettel azok eltérő növekedési képességére. A növendékbikák takarmányadagjának 10—15 százalékkal nagyobbnak kell lennie, mert a növendék üszők súlygyarapodási eré-ÜSZÖNEVELÉS Az üszők nevelését úgy szeretnék a jövőben megoldani, hogy azok részben legeljenek, részben pedig kukoricából készült silótakarmányt fogyasszanak. A téli időszakban az üszőnevelést szenázs etetésével végeznék kisebb abraktakarmány adagolással való kombinációban. Az üszőnevelésnek hathónapos kortól igen intenzívnek kell lennie, mivel az álatokat minél előbb be kell folyatni. A kutatóintézet megfigyelései szerint a befolyatást Az üszőnevelésben különös jelentősége van az abraktakarmánynak. Mivel általában kevés abraktakarmány áll rendelkezésre, ezért ennek adagolását az erőteljes növekedés időszakában, vagyis a 6. és a 12. hónapok között tanácsos végezni. Az üszővel 12 hónapos korától a vemhesség 4. hónapjáig főleg terimés takarmányokat kell etetni. Télen táplálékként főleg a szenázs jön számításba, nyáron pedig a zöldtakarmány, — optimális mennyiségű szilázs kiegészítésével, így az állatok 14 hónapos korukban elérik a kívánt 380 kg-os élősúlyt. Megfigyelés szerint az üszőnevelésben kisebb adagban felhasználható a hugyany, mégpedig úgy, hogy azzal pótoljuk az importált takarmányliszteket és a takarmánypogácsát. Hugyanyt a jövőben az ipari takarmánykeverékekben kellene adagolni a hízóbikák tápjába. KUCSERA SZILÁRD TANULMÁNYI SEGÉDANYAGOK • TANULMÁNYI SEGÉDANYAGOK • TANULMÁNYI SEGÉDANYAGOK • TANULMÁNYI SEGÉDANYAGOK Ш TANULMÁNYI # TANULMÁNYI SEGÉDANYAGOK ф TANULMÁNYI SEGÉDANYAGOK ф TANULMÁNYI SEGÉDANYAGOK ф TANULMÁNYI SEGÉDANYAGOK Ш TANULMÁNYI SEGÉDANYAGOK M TANULMÁNYI SEGÉDANYAGOK
