Szabad Földműves, 1975. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)

1975-01-25 / 4. szám

SZABAD FÖLDMŰVES, A PÄRTPLÉNUM-HATÄROZATOK SZELLEMÉBEN: Tegyük hatékonyabbá az ellenőrzést Ülést tartott nemrégiben a Szövet­kezeti Földművesek Szövetségének központi ellenőrző bizottsága. Mind­járt elöljáróban meghallgatta a szö­vetség KB-а elnöksége a plenáris ülé­se által a múlt év harmadik negyedé­ben elfogadott határozatok végrehaj­tásáról szóló jelentést. Megállapította: ezeket a határozatba foglalt feladato­kat hiánytalanul teljesítették. Továbbiakban az ellenőrző bizottság részletesen megtárgyalta azt a jelen­tést, amely a múlt év második felében a szövetség járási szerveinek tevé­kenysége felülvizsgálásáról szólt, s egyúttal értékelte a járási ellenőr­ző bizottságok tagjainak, póttagjainak, aktivistáinak, valamint a jogi és el­lenőrzési szakosztályok dolgozóinak munkáját elemezte. A jelzett ellenőr­zések fő célja az volt, hogy felmérje a szövetség járási szerveinek — ple­náris ülésnek, az elnökségnek, s az egyes szakbizottságoknak — cselekvő­képességét, valamint ellenőrizze az egyes jb-ok anyagi eszközeinek cél­szerű felhasználását. Több járási bi­zottság szép eredményekről adhat szá­mot. Ez megmutatkozik a szocialista brigádmozgalom fejlesztésében és irá­nyításában, a dolgozók munka- és életkörülményeinek javításában, vala­mint a felnőttoktatásban (szövetke­zeti munkaiskola, tévé-iskola). Viszont az ellenőrzések nem csupán az eredményeket, hanem a fogyaté­kosságokat is felszínre hozták. Pél­dául a szövetség belső rendjét szabá­lyozó előírások (alapszabályzat, mun­karend, stb.) hiányos betartásában, a járási plénumokon való részvétel alig haladja meg az 50 százalékot a bra­­tislava-vidéki, a martini, a galántai, a trebišovi (tőketerebesi) és a Rim. So­­bota-i (rimaszombati) járásban. Bírá­lat illeti a bratislava-vidéki, a tren­­őíni, a Nové Zámky-i (érsekújvári), martini, žilinai és a galántai járási bizottság elnökségét, amiért nem tar­tották be a munkarendet, az ülések megtartására vonatkozóan. A járási bizottságok tevékenységének leggyön­gébb pontja: a szakbizottságokkal és aktivistákkal való törődés, főleg a martini, a luöeneci (losonci), galantai, žilinai, trebišovi és a trenéíni járás­ban. Pozitívan értékelhető ez a munka (a szakbizottsági tevékenység) a Lipt. Mikuláš-i, Banská Bystrica-i, rožňavai (rozsnyói), a humennéi, a prievidzai és a Rim. Sobota-i járásban. A szövetség járási bizottságai csak­nem valamennyi járásban az eddigiek­nél nagyobb figyelmet fordítanak a szocialista brigádmozgalom fejleszté­sére. Felvilágosító, meggyőző és szer­vezőmunkájuk révén számos kollektí­va nevezett be a szocialista brigád­mozgalomba. Sajnos, nem mindenütt működnek ezek a brigádok a kívánt szinten, tevékenységüket nemegyszer formaiságok jellemzik, a fő célt — az emberek tudatának átformálását, ne­velését — szem elől tévesztik, s ily­­mődon más munkacsoportokra sem hatnak mozgósltólag. Nem azon a hangsúly, hogy hol alakuljon több versenyző csoport, mindamellett el­gondolkoztató, hogy a szövetkezetek­nek mintegy felében még egyetlen csoport sem versenyez a megtisztelő szocialista brigád címért. Az ellenőrzések kapcsán felszínre kerül az a fogyatékosság is, hogy több járási bizottságunk — a bratisla­va-vidéki, a galantai, a martini, stb. — nem vezet semmilyen nyilvántartást a beérkezett panaszokról és azok inté­zéséről. Sok még a tennivaló az ellenőrző bizottságok tevékenységének hatéko­nyabbá tétele szakaszán. E bizottsá­gok két éves működése eredményei­nek összegezése céljából kérdőívet kapott valamennyi járási ellenőrző bi­zottság. Nincs minden a legnagyobb rendben ezek a téren; azt mutatja az is, hogy semmilyen választ nem adott a Topol'őany-i, a őadcai, a Pov. Bystri­ca-i, a Vei. Krtíš-i (nagykürtösi), a bardejovi, a košicei, a michalovcei és más járások ellenőrző bizottsága. Viszont dicséretet érdemel a Lipt. Mi­kuláš-i, a Ban. Bystrica-i, a levicei (lévai), a trenčíni, a humennéi és a St. Lubovna-i járási ellenőrző bizott­ságunk, amelyek a szövetség belső rendjének, s a szocialista törvényes­ség betartásának — és betarttatásá­­nak — őrei. A feltárt hiányosságok kiküszöbölé­se érdekében a szövetség központi el­lenőrző bizottsága a járási szervei irányában (beleértve a járási ellen­őrző bizottságokat is!) több konkrét­intézkedést fogadott el, amelyek majd a szövetkezeti munkaiskola keretében lesznek megtárgyalva. Mindazoknak, akik munkájukkal kiérdemelték — a központi ellenőrző bizottság aktív tag­jainak, s a jól működő járási ellen­őrző bizottságok elnökeinek — jutal­mazására tettek javaslatot. Pártunk múlt év novemberi és de­cemberi plénumüléseinek határozata nem csupán a pártszervekre, hanem a társadalmi szervekre is vonatkozik, ami a gazdaságosság elvének betartá­sát, az ellenőrző szervek hatékonyabb tevékenységét illeti. Szövetségünk központi ellenőrző bizottsága legutób­bi ülésén ezeknek a plénum-határoza­­toknak a szellemében cselekedett, s tett javító intézkedéseket. —md— AZ ELAVULT JOGSZABÁLYOK 1975 január 25. fejlődést gátolják A Szövetkezeti Földművesek Szövet­sége Központi Bizottságának jogi albi­zottsága nemrégiben megvitatta mind­azon jogszabályok módosítását, ame­lyek jórészt már elavultak, s a közel­jövőben a szövetség felsőbb szervei elé kerülnek. A jogi albizottságban tevékenykedő szövetkezeti tisztviselők a szövetség jogi szakembereivel közös álláspontot képviseltek. A szövetke­zeti jog egyes rendeletéi, szabályai a sző szoros értelmében gátolják a fej­lődést, nehezítik a közös gazdaságok vezetőinek munkáját, mivel azok már elavultak, túl lépett rajtuk a rohanó idő. A jogi albizottság ülésének napi­rendjén szerepelt kérdések közül a legfontosabb volt a „Szövetkezeti Földművesek Szövetsége munkarendje módosításának szükségessége a szo­cialista mezőgazdaság új feltételei között“ című jelentés, amelynek egyik javaslata szerint nem célszerű a szö­vetkezeteken belül külön gazdasági és külön szövetségi szerveket létesíteni, hanem hatékonyabban működjenek közre a szövetkezet szervei a szövet­ségi munka kiteljesítése érdekében. Ennek a javaslatnak az értelmében a szövetkezet kiterjedtségét, nagyságát figyelembe véve, úgy kell a szövetségi munkát elosztani, hogy az összhang­ban legyen a termelési-gazdasági fel­adatokkal. Az albizottság tagjainak álláspontja értelmében a szövetkezetekben a ter­melési-gazdasági és szociálpolitikai tevékenység irányítása a taggyűlés, a vezetőség, s személy szerint az efsz­­elnök, valamint az ellenőrző bizottság elnökének a feladata. A szövetkezet társadalmi szerepének jelentősége miatt kívánatos, hogy a szövetségi te­vékenységre vonatkozó feladatokat a szövetkezet elnöke végezze. Csak rendhagyó esetekben bízzák meg ez­zel a feladatkörrel az efsz alelnökét, illetve valamelyik vezetőségi tagot. Ez esetben is az egész tevékenységért az efsz elnöke lenn^ a felelős. A szövetségi (társadalmi-érdekvé­delmi) feladatok kitűzésekor a követ­kező munkamegosztás eszközlendő: — az alapvető kérdésekben a köz­gyűlés dönt; Egyetemi tan, nők ...? Egyik példás sertésgo r, orvos, tudós, mér­je! Csupán egyszerű, időző... Foto: nki I genyese щ SZAKOSÍTOTT ÜZEMSZERVEZÉS A TUDOMÁNY ÉS A GYAKORLAT TÜKRÉBEN Egy évvel ezelőtt tértünk át a háromlépcsős üzemszerve­zésre. Ennek fokozatai: a központi vezetőség, a szakosított üzérnek, s üzemegységek. Amíg idáig jutottunk, többféle vál­toztatás történt a minőségi követelmények előtérbe helyezése, a szakosított üzemszervezés rendjének megszilárdítása érdeké­ben. Az üzemszervezés e tökéletesebb rendje, formája lehetővé teszi azt, hogy a központi vezetőség az elvi jellegű gazdaság­­politikai, üzemszervezési kérdésekre, valamint a szövetkezet távlati célkitűzéseit figyelembe véve, a legfontosabb feladatok teljesítésére összpontosíthassa fő figyelmét. Az évi termelési terv teljesítésével kapcsolatos műszaki­üzemszervezési szakkérdések megoldását a szakkáderekre, s az elnök irányította termelési tanácsra bíztuk. Ez lehetővé tette, hogy a szövetkezet vezetőségében több dolgozó tevékenyked­jék, ami igényesebb munkára, nagyobb felelősségérzetre ösz­tönöz, tökéletesebbé válhat az ellenőrzés, az irányítás. Erre az elhatározásra а XIV. pártkongresszus azon irányelve késztetett minket, amely feladatul tűzte a szövetkezeti tagok nagyobb arányú részvételét az üzemirányításban. VÁLTOZÁSOK az üzemszervezésben Az Irányítás egyes lépcsőfokain a következő változásokat eszközöltük: az irányítás első lépcsőfokát jelentő központi vezetőségben, amelyet eredetileg az elnök, az alelnök, a főmérnök és törzs­kara, a főüzemgazdász és beosztottjai alkottak, 1974 július el­sejétől a következő változás történt: a főmérnök törzskarához tartozó szakemberek közvetlenül a szakosított üzemegységekbe kerültek, azzal a céllal, hogy megerősítsük a közvetlen terme­lést. Előnyösségének elemzésére majd a további időszakban kerül sor. Alapvető változást jelent az új személyzeti szabályzatban, hogy a személyzeti munkát Irányító elnökhelyettes egyúttal a pártszervezetek csúcsszervének elnöke is. Uymódon jobban érvényesül a párt vezető szerepe a gazdálkodás egész meneté­ben, az irányításban, az ellenőrzésben, a káderpolitikában egy­aránt. Az új, tökéletesebb üzemszervezési rend megkövetelte az irányítás ésszerűsítését is. E célból ésszerűsítési előadót rend­szeresítettünk. Valamennyi mérnökre, műszaki dolgozóra kö­telező érvényű az ésszerűsítéssel, újítással járó problémák megoldásának segítése. Ami pedig az irányítás második lépcsőfokát illeti — ami eredetileg hét üzemre terjedt, hatra csökkent. A múlt év első negyedének végén feloszlattuk a beszerzési- és értékesítési osztályt Ezáltal megszűnt az egyes üzemekben az anyagbe­szerző- és értékesítői tisztség. Mint az eddigi tapasztalatok jelzik, ez nem volt a legcélszerűbb intézkedés, ezért e problé­makör — raktározás, anyagbeszerzés, termékértékesítés, a bel­ső- és a kifelé irányuló szállítás, stb. a mi, illetőleg a ve­lünk együttműködő tudományos intézetek tüzetes vizsgálatát képezi. Az új üzemszervezési rend gyakorlatából máris kitűnik, a második lépcsőfok — a szakosított üzem — jelentősége, amely az irányítás legfontosabb láncszemévé válik. A szakosított üze­mek megerősödésére nagy gond fordítandó, mert ezek képezik a jól átgondolt szakosítás és ésszerűsítés gerincét. Ugyanezen lépcsőfokon még a következő változás történt: a múlt év derekán feloszlattuk a zootechnikus-specialisták törzs­karát és a zootechnlkusokat a jelentősebb üzemegységek veze­tőivé neveztük ki. E változtatás — vagyis ésszerűsítés — javu­lást hozott, mert a szakemberek közvetlenül a termelésbe ke­rültek, ahol jól hasznosíthatják tudásukat, alkotókészségüket. Az irányítás harmadik lépcsőfokát jelentő szakosított tele­peknek ma a termelés és a gazdálkodás szempontjából kulcs­szerepük van. Az üzemszervezés és irányítás tudományos rend­szerének gyakorlati érvényesítése szempontjából növekszik a munkaszervezés és a termelés iránti igényesség, s ezzel kap­csolatban a vezetők szakismereteinek gazdagítása is mind szükségszerűbb. A termelésszakosltás továbbfejlesztése köve­teli ezt. Ezért van az irányítás e lépcsőfokán a legtöbb szemé­lyi változás, kádercsere. A múlt év első felében épp emiatt — a nagyobb követelményeket illetően — kellett a részlegveze­tők, telepvezetők többségét leváltani, s helyükbe rátermettebb, s szakképzettebb személyeket állítani. Az istállók szétszórtsága miatt a szakosítási program korlá­tolt; ez a tény is az irányítás harmadik lépcsőfoka jogosultsá­gának és fennmaradásának bizonyítéka. Megjegyzendő azon­ban, hogy a szakosítás jelenlegi színvonala magasabb, mint az egyesítés előtt volt, s mindjobban fejlődik. Az üzemszervezés tökéletesebb formája gyakorlati előnyei­nek elemzése alapján megállapíthattuk, könnyebb a már kita­posott úton járás, de a még járatlant kell nemegyszer válasz­tani, az előrehaladás, a társadalmi rend további megszilárdí­tása, a népjőlét előfeltételeinek megteremtése érdekében. BETARTANI A FOKOZATOSSÄG ELVÉT Az eddig elmondottakból is világosan kitűnik, az új, tökéle­tesebb, tudományos alapokon nyugvó üzemszervezés valójában egyet jelent a gazdálkodás ágazati rendszerének bevezetésével. Ez hosszabb folyamat, közbeiktatott szakaszokkal, amelyeket nem lehet átlépni anélkül, hogy bizonyos feltételeket ne telje­­sitenők. Tehát, időben mintegy három évre határolható el ez a folyamat, amelyet három időszakra oszthatunk. 1. Megfelelő káderek, állő- és forgóeszközök biztosításával, a felelősség és jogkör meghatározásával létrehozni ágazaton­ként szakosított üzemeket. 2. A központi vezetőség és a szakosított üzemek irányítóinak kapcsolatában érvényesüljön a rendszeresség és a célratörés, a szakosított üzemen belüli műszaki-gazdasági rendszabályok gyakorlati érvényesítése nélkülözhetetlen. Ez egyben a köz­— operatív üg: ek intézése a veze­tőség, illetőleg a szakbizottságok ha­táskörébe tartozi — a termelő-ej ységekben a szövet­ségi tevékenység kérdéseit munkaér­tekezleteken tárj yalják majd, melye­ket valamelyik n egbízott vezetőségi tag közreműködéi ével műszaki-gazda­sági dolgozók hí nak össze; — a munkacso tortokban (mint pél­dául a szociálist, brigád, vagy brigá­dok!), ilyen értei ezleteket a termelési egység vezetőjén зк és a szövetkezet megbízott szervé íek beleegyezésével a csoportvezető iív egybe. Az említett ja /aslatot a szövetség központi és járí si szervei, valamint a szövetkezetek az efsz-ek IX. kong­resszusának ele készítő időszakában vitatják meg. Továbbá, a szí vétség jogi albizott­sága a szövetség egyes szerveinek tej vékenységével к ipcsolatos jelentése­ket tárgyalt me| , s több intézkedést javasolt. JUDr. Michil Üurdiak, a szövetség jogi albizottságának titkára ponti ellenőrzés szerves része. A szako ított üzemek rendsze­rének, igazgatásának, az önelszámolás ( telüzemi számvitel) és az önköltségvizsgálat rendszerének bevi zetése — amely szem előtt tartja a mezőgazdasági nagyüzem célkitűzéseit. 3. A termelés, a szervezés és az irányítás tökéletesebb for­májának gyakorlata az elmélyültebb sze nélyl felelősségre ala­pozódik, az egyes hatáskörök rendszert re ez a jellemző. AZ IRÁNYÍTÁS HÄROM AI APFORMÄJA A termelés irányításában három alaj forma bontakozott ki: az önkormányzati, az utasítási, valami] t az ellenőrző napok formája. a) Az önkormányzati formát elsősorb in a termelési értekez­letek képviselik. Az irányítás mindháro n lépcsőfokán hetente, előre elfogadott terv szerint tartjuk ez 3ket az értekezleteket. b) Az utasítások formája abból áll, íogy a mezőgazdasági nagyüzem feladatainak teljesítése érdé kében utasítások fog­lalják össze a főbb tennivalókat az irá nyitás mindhárom lép­csőfokára vonatkoztatva, nemcsak az e »yes kollektívákra, ha­nem személyekre is méretezve. c) Az ellenőrző napok formája csak r őst kezd teret hódítani nálunk. Elsősorban a központ részéről a szakosított üzemek irányába. Ezt a formát továbbfejlesztji к az üzemrészlegek, illetve szakosított telepek bekapcsolásé irnl is számolva. Célja? Az egyes munkahelyeken közvetlenül 13lülvizsgálni és megte­remteni a termelési feladatok teljeslté ;ének az előfeltételeit. AZ IRÁNYÍTÁS ES5 KÖZEI Nálunk az irányítás eszközeit így jel: emezhetjük: — Az évi termelési-pénzügyi terv f ladatait negyedévekre és hónapokra bontottuk le. E terv telje ütését a termelési érte­kezleteken — és a szövetkezet közpon' i vezetősége ülésein — rendszeresen elemezzük. — Fontos irányító eszközünk — a sz icialista munkaverseny. Ennek a továbbfejlesztését szorgalmazzuk. Célunk: a Szocia­lista szövetkezet nagyon megtisztelő c m kiérdemlése. Ez ké­pezi A szocialista munka- és életkörni ezetért! című verseny alapját is. — Az anyagi érdekeltség a prém um-rendszeren alapul. A premizálási szabályzat pontosan m igállapítja, milyen fel­tételek teljesítése jogosít prémium kif: zetésére. — A személyzeti szabályzat pontosa 1 megállapítja minden dolgozó feladatkörét, a vele járó hatá körre), s felelősséggel. — A Szövetkezeti Híradó tájékoztatja a dolgozókat az idény­munkák menetéről. Tekintettel arra, h. gy a híradó nagyon jó szolgálatot tesz az irányítás mindháröi 1 lépcsőfokán, rendsze­resen megjelenő üzemi újság kiadásán к kérdését latolgatjuk. Milan Harušťák, a VIRRADAT Efsz elnöke

Next

/
Thumbnails
Contents