Szabad Földműves, 1975. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)

1975-01-25 / 4. szám

1975. január 25. SZABA0 FÖLDMŰVES 3 Új arcú falu Buzica (Buzita) község a košicei (kassai) járásban található. Mint kot­­lőt a csibe, úgy üli körbe a négy gaz­daságilag hozzá csatolt község: Nižný Lanec (Alsólánc), Rešice (Reste), Ko­­márovce (Komáróc) és Cestice (Szesz­­ta). Nincstelen cselédek és nagybir­tokosok éltek itt a felszabadulást megelőző időben, sokcsaládos cselé­dek düledező nád- és szalmatetős, kisablakos viskókban laktak. A földek java része a földbirtokosok tulajdo­nában volt. A mezőgazdaságon kívül más munkalehetőség nem igen akadt. Gyakori hívatlan vendég volt a végre­hajtó. Az elmúlt 30 esztendő sok-sok egy­más mögé sorakozó lépés folyamata, mindegyik egy fok felfelé, és egyben előre. Ha valaki Buzitára utazik, új falukép fogadja. Oj iskolák, óvodák, kész és féligkész épületek a portala­­nított útak mentén mindmind azt mu­tatják: mozgásban van ma is minden, s a mozgás, az ütem folyamatos. És az emberek? Változtak. Változ­­níok kellett, hiszen szemük láttára épült újjá és folytatódott az építés az­zal, amit a merész ember megálmo­dott. Kisimultak a ráncok —, s ha ma­radt is a fájó emlékből a szívekben, a fejlődés köszöntése közben mind ritkábban törtek fel a sóhajok. Vajányi László, a szövetkezet elnöke így idézi a múltat. — Jól emlékszem a szövetkezet megalakítására. Sokan féltek a közös gazdálkodástól. Attól tartottak, hogy a traktor tönkre teszi a földet. Az el­ső években nehéz körülmények között gazdálkodtak. Nem termett a föld. Búzából 10, kukoricából 15 mázsás hektárhozamot értek el. A tehenek még ezer liter tejet sem adtak évente. Nem csoda, hogy rossz volt a hangu­lat. A forradalmárok, a régi kommu­nisták nem adták fel a reményt. Szö­vetkezeti dolgozóink saját bőrükön tanultak meg nagyüzemi módszerek­kel gazdálkodni. Egy éve, hogy társult a buzitai, al­­sólánci, restei, komáróci és a szesztai szövetkezet. Az egyesülés után sok minden — pozitívan — megváltozott. Rendeződött a fizetés, a szabadság kérdése. A szövetkezet központi ve­zetősége kirándulásokat, tanulmány­­utakat szervez és biztosítja számukra az üdülési lehetőségeket. Az idén búzából 1137 hektárról át­lagosan 40,6 mázsás hektárhozamot értek el, ez négyszerese az első évek átlaghozamának A szövetkezet elnö­kétől megtudtam azt is, hogy az állat­­tenyésztést szarvasmarha és sertés tenyésztésére szakosították. Különö­sen a szarvasmarhatenyésztés hoz szép jövedelmet a közös gazdaságnak. A 3065 szarvasmarha közül 1092 a te­hén. A sertéstenyészetük is jövedel­mező, a 4040 sertés közül 347 az anyakoca a többi hízó. A közös gaz­daság tart még 985 darab birkát, ami szintén szép hasznot hoz a közösbe. Ma az egyesített szövetkezet nyers termelése eléri a 60 millió koronát. A gazdasági udvarokat járva elbe­szélgettünk az ott szorgoskodó embe­rekkel. A komáróci farmon Benyus Józsefet és Konkoly Ferencet munka­közben találtuk. A két hízómarha­­gondozó szívesen válaszolt kérdé­sünkre. — Nem panaszkodhatunk — mon­dotta Benyus József. A 30 év alatt so­kat változott a világ. A szövetkezet élére hozzáértő, tanult emberek ke­rültek. Ez természetesen megmutatko­zik a szövetkezetünk gazdasági ered­ményeiben. A termelés szakosításával, az új technológia fokozott ütemű be­vezetésével, a kooperációs tevékeny­ség állandó fejlesztésével és nem utol­só sorban a termelés sokrétű ésszerű­sítésével tovább tudjuk fokozni a ter­melés hatékonyságát. — Ma más az élet, — veszi át a szót Konkoly Ferenc — már mi is úgy jár­hatunk munkába, mint az iparban dol­gozók. Pedig emlékszem, hogy hogyan ijesztgettek bennünket, sokan azt mondták, ha belépünk a szövetkezet­be koldusbotra jutunk, csajkából fo­gunk enni. A fejlődés azonban min­dent igazolt. Megszűnt az ember em­ber által való kizsákmányolása. Min­denki becsületesen megélhet munkájá­ból. Néhány lépéssel odébb Komjáti Irén éppen végzett a délutáni etetéssel, amikor betoppantunk a sertésistálló­ba. — Hogy s mint érzik magukat? — érdeklődtem. — Jól, szépen keresünk. — Megéri nőnek annyit dolgozni? —' Föltétlenül. Régen a nők számá­ra nem volt munkalehetőség. Ma aki keresni akar találhat magának való munkát. A szövetkezetben mindenkire szükség van. Járjuk a községeket. Alsóláncon már első látásra azt hihetne az idegen, hogy városban jár. Rendezett a szö­vetkezet gazdasági udvara, szépek az utcák, kár, hogy a község arculatát elrontja az elhanyagolt, egészségtelen állami gazdaság udvara. S ha már itt tartunk ugyanezt elmondhatjuk Buzi­tárói is. Itt már nemcsak a község arculatáról van szó, hanem egyéb problémákról is. E- sért, hogy megtud­jam az igazságot aa erre illetékesek­hez a hnb irodá­jába kopogtattam. Képes Elemér a hnb titkára barát­ságosan fogadott és szívesen vála­szolt kérdéseimre. —■ A község la­kosságának telje- j sen jogos a pana- | sza — mondotta a í titkár. Az állami gazdaság udvará­tól a kutakban fer­tőzött az ivóvíz Ez a gazdaság a köz­ség fejlődését a múltban hátráltatta. Az állami gazdaság igazgatóságával és a felettes szerveinkkel már többször tárgyaltunk a gazdasági udvarok fel­számolásáról, illetve áthelyezéséről, j Kérésünk megértésre és támogatásra j talált, legújabb értesüléseink szerint j Zsarnőn rövid időn belül befejezik egy korszerű tehénistálló építését. —Ha j ezt befejezték — folytatja a titkár — | akkor rövidesen hozzáláthatnánk egy ; korszerű művelődési ház építéséhez, j A járás legnagyobb egészségügyi köz­pontja községünkben van, új közpon-! tot szeretnénk létrehozni. Ugyancsak ! az állami gazdaság udvarára terveztük a hnb, posta és az új üzlethálózat fel- i építését. Tervek szerint a község la- ' kosságának hozzájárulásával az épít­kezéseket három év alatt befejezzük, s azután a többi problémák megoldá­sához is hozzáláthatunk. — Milyen problémákra gondol? — A lakásprobléma megoldására. | — Milyen munkát valósítottak meg? ; — A községünkben a fejlődés fel­mérhetetlen, csaknem újjá épült a falu. A Nemzeti Front választási prog­ramját időarányosan teljesítjük. A Jed­nota fogyasztási szövetkezet és a hnb épülete előtti tért alagcsöveztük. Ezt a munkát a Z-akció keretében végez­tük el és a község lakossága 590 bri­gádórát dolgozott le ezen munkála­toknál. Szárító tornyot építettünk a tűzoltószertár mellett. Az építkezési beruházás keretében 15 család részé­re 342 300 korona ráfordítással rész- [ leges vízvezetéket létesítettünk. Egy- ! szóval mindent megteszünk, hogy a falu lakossága a legkulturáltabb kö­rülmények között éljen. Illés Bertalan Fagyos téli napok A polgári ügyeket intéző bizottság az ezüstlakodalmasokat köszönti. Balról az álló Lipcsei János a hnb elnöke, mellette Medve Ernő, Fzsuga Géza, a másik sorban Hrickó László és Makó Pál feleségeikkel. (A szerző felvételei) Hrickó István, a hízó szarvas­­marháknál kitűnő eredményeket elérő gondozó. Millióst (Migléc), most már a Kech­­nec (Kenyhec) köz­séggel egyesített Hraničná pri Hor­náde (Határfalva, košicei járás) köz­ség 1944. december 21-án, az első téli napon nagy lázban élt. Erőteljesebbek lettek az ágyuk dörgései, csikorog­tak a harckocsik láncai, délután há­rom órakor megje­lentek az első szovjet és román kato­nák, estére ide értek a felszabadító hadsereg többi egységei is. Sokáig azonban nem tudtak maradni, mert a fasiszta hadsereg katonái Seüán (Aba­­ujszina) a Patay kertben jó védőállás­ban voltak s innen aknavetőikkel Miglécet erős tűz alá vették. Borzal­mas összeütközésekben ember ember ellen harcolt, nagyon sok szovjet és román katona számára itt ért véget a háború. Vérükkel áztatva a fagyos ta­lajt, a legdrágábbat — életüket adták szabadságnnkért. E kemény harcok után s nagy áldozatok árán az éjsza­kai órákban a község már végleg a felszabadítók kezében volt. A milhosťi lakosok a felszabadulás előtt szegénységben éltek, csak pár na­gyobb gazdának volt mit a tejbe aprí­tania, a többiek a Grünstein nagybir­tokos malmára hajtották a vizet s az erszényébe a verejtékük által termelt javakat. A felszabadulás után azonnal megalakult a kommunista párt helyi szervezete. Működését megkezdte a helyi nemzeti bizottság is, és már 1945 elején, a tavaszi hónapokban a volt földbirtokos földjeit felparcelláz­ták azok között, akik a földön tényleg dolgoztak. Négy évig folyt így a mun­ka, amikor 1949 tavaszán Kovács Ist­vánnal. az élen megalakult 28 taggal a szövetkezet elődje — a gépi szövet­kezet. Ez a kis szövetkezet tulajdon­képpen csak az egyházi és volt föld­birtokos földjén gazdálkodott, 16 da­rab szarvasmarhával és 25 darab ser­téssel kezdett. A szövetkezet fokozatosan azonban egészközségi efsz-szé alakult. Évről­­évre poijtikailag, szervezésileg és gaz­daságilag is erősödött s az utóbbi években a járás legjobb szövetkezetei közé tartozott. Három évvel ezelőtt például a Migléci Egységes Földmü­­vesszövetkezet gabonából hektáron­ként átlagban 51,4 mázsát takarított be, cukorrépából tiszta súlyban pedig hektáronként 593 mázsa volt a ter­més. Sőt, 1972-ben a jubilejná és Au­rora nagyhozamú szovjet búzafajták­ból minden hektárról 55 mázsát taka­rítottak be. megbecsültei a termelés növeléséért A csilízközi egyesült szövetkezet baromfitelepén kiváló eredményeket értek el a tojástermelésben. Foto: —tt— suló jó politikai munka által a dolgo­zók odaadása eredményezte, hogy az első évben nem volt megtorpanás, sőt kiváló eredményekkel dicsekedhetnek a termelés minden szakaszán. Különö­sen nagyra értékelendő a tojásterme­lésben elért eredmény, amellyel „já­rási méretben“ a második helyen vé­geztek. * Tisztaság, rend, fegyelem. Rácz Ferencnek a Bakai Efsz zootechniku­­sának ez a jelszava. Aki betartja a jel­szót, megbecsült ember, viszont a ha­nyag „megkapja“ a magáét. Az egyesülés előtt a nádasdi rész­leg gazdasági telepén elég nagy volt a rendetlenség, s az eredmények is csak minimálisak voltak. Legnagyobb problémát a malacelválasztás okozta. Napjainkban is ugyanabban az istál­lóban történik az anyakocák gondo­zása, mégis ez a részleg élenjáró a malacelválasztásban. Az ott levő 100 anyadisznót a két András (Kucsera és Mészáros) gon­dozza. Nem gondoltam, hogy Kucsera And­rás hetykebajúszos legény — alig 25 éves — és már tíz esztendeje szor­goskodik az állattenyésztésben. Az esti etetéskor köszöntünk rá a fiatalemberre. Nem lepődött meg, mert olyan példás rend volt minde­nütt, mintha legalább is kormányde­legációt vártak volna a gazdaságba. Negyvennyolc anyát kezel a fiatal­ember, és a malacelválasztási átlag 1974-ben 22,5 volt. — Látja, itt 12—14 malac van egy kutricában — mutogatja örömmel a friss szalmában összebújt meztelen állatkákat. A zootechnikus nagyon pontos em­bernek tartja az anyasertésgondozót. Kucsera nem egyszer megteszi, hogy napközben is „kinéz“ a telepre, hogy nincs-e valami rendellenesség. Gondos munkájának megvan az eredménye, hiszen 3000 koronán felül keres havonta. A versenyfeltételek alapján is kapnak néhány százast, hi­szen minden terven felül elválasztott malac után 20 korona üti a markukat. Nemcsak a malacelválasztásban jók a bakaiak. Száz tehéntől például 97 borjút választanak el és súlygyarapo­dásban is a legjobbak közé tartoznak a járásban. Természetesen a jó ered­mények eléréséhez jelentősen hozzá­A Koiosz kombájn nálunk az elmúlt nyáron került „bevetésre“. Az óriás arató-cséplőgépek versenyé­ben Fazekas László, és Csapkov Pál, a Bárcai Gép­es Traktorállomás dolgozói lettek az elsők 351 hektár learatásával. járul, hogy a szocialista munkaver­senyben példás eredményeket elérő­ket anyagilag megfelelően jutalmaz­zák és erkölcsileg nagyra becsülik te­vékenységüket. Az 1975-ös esztendő az ötéves terv utolsó éve nagy feladatokat ró a me­zőgazdaságra Pártunk múlt év novem­beri plénuma megállapította, hogy a rajtunk kívülálló okokból megválto­zott gazdasági helyzet és a belőle fa­kadó nagyobb követelmények megér­tése és elfogadása, a kommunistáktól és a pártonkívül dolgozóktól mégna­­gyobb odaadást kíván és a jó munka az idei terv és költségvetés megvaló­sításának elengedhetetlen feltétele. Nem úgy kell feltenni a kérdést, aka­runk-e korszerűbben termelni, hanem úgy, hogy növelni akarjuk-e népünk jólétét — ahhoz pedig korszerűbb ter­melés kell, mert ez szolgálja a közös­ség általános érdekét. A kitűzött igé­nyes, de megvaló­sítható feladatok a mezőgazdaságban is megkövetelik, hogy naponta min­den munkahelyen mindenki a legjobb tudással, odaadás­sal végezze mun­káját s a vezetők ne fukarkodjanak az erkölcsi és anyagi elismerés­sel. Remélhető, ha­zánk felszabadítá­sának 30. évfordu­lójára kibontako­zott országos mun­kaverseny még job­ban elősegíti a ki­tűzött feladatok időbeni, minőségi teljesítését, amely nagyban hozzájárul az 5. ötéves terv­időszak utolsó évé­ben kitűzött fel­adatok sikeres megvalósításához. TÓTH DEZSŐ A növénytermesztés ilyen eredmé­nyei alapján hasonló eredmények vol­tak az állattenyésztésben is. Kima­gasló a 220 darab tehén fejésátlaga, ami már elérte a háromezres liter ha­tárát, 2941 liter volt. Fejős teheneit többek között nagy hozzáértéssel, oda­­adóan gondozza a Csécsből idekerült szerény Szekeres János, aki már gyer­mekkorától eltanulta a gazdálkodás minden csínját-bínját. Persze a nagy igyekezet és becsüle­tes munka nemcsak a szövetkezet fej­lődését, a termelés emelését lendítet­te elő, de évről-évre növekedett a tag­ság bevétele is. Az utóbbi években a kereseti átlag havonta 1723 koronát tett ki, de a traktoristák és tehené­szek megkeresték a havi 2500—2800 koronát is. Fillér a fillérhez, korona a koronához s az alig ötszáz lakosú akkori községben fokozatosan 65 új családi lakóház épült fel, ebből 21 házban központi fűtés van. Migléc és a szomszédos Kenyhec között kőhajításnyi a távolság, a köz­ségek politikailag már az 1964-es vá­lasztásoknál egyesültek, s ezért az utóbbi években egyre gyakrabban esett szó arról is, hogy a szövetkeze­tek is találják meg az egymáshoz ve­zető utat. Még az egyesülés előtt kise­gítették egymást gépekkel és alkatré­szekkel, ha a helyzet úgy kívánta, együttesen silóztak, egyengették az utakat, s így ez év július elejétől, pon­tosan a 25 éves fennállásuk évében, összeházasodtak. A nagyobb szövetke­zetben a tagok átlag életkora 45 év, elnöke Tóth Imre lett. A harminc szabad év eltelte után alaposan megváltozott a község képe is. Oj kultúrház, élelmiszerüzlet épült, mint mindenütt — ide is elke­rült a villany, helyi hangszóró, porta­­lanították az utakat, szabályozták a patakot, építettek járdákat, bekerítet­ték a temetőt. Az államhatár melletti térségben neon világítás létesült, úgy­szintén épült egy espresso, a község­ben két híd is. A harminc évvel ezelőtti kemény, fagyos téli első napra emlékeztünk vissza Miglécen, ahol azóta az új tár­sadalmi rendben nagy lépésekkel ha­ladnak előre a fejlődés útján. IVÁN SÄNDOR

Next

/
Thumbnails
Contents