Szabad Földműves, 1975. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)
1975-01-18 / 3. szám
A szőlő téli metszése A szőlő metszésének idejére nézve a vélemények meglehetősen különbözőek. Nem is olyan régen még az volt a nézet, hogy a tavaszi időszak (március) a legmegfelelőbb erre a munkára. Ma, a nagyüzemi kordonművelésű szőlőkben a gyakorlat beigazolta, hogy a szőlő a nyugalmi idő alatt bármikor metszhető. Természetesen mind az őszi-téli, mind pedig a tavaszi metszésnek megvannak az előnyei és hátrányai. A korán metszett szőlő előnye hogy tavasszal korábban fakad és így hosszabb tenyészidő áll rendelkezésére. A metszési helyek a vesszőkön beszáradnak, így tavasszal nem könynyezik, nincs felesleges tápanyagveszteség és elkerülhető a rügyek esetleges bevakulása. Ezzel szemben a téli metszés hátránya lehet, hogy erősebb fagyok esetén a metszési sebeken keresztül a vesszők fagykárt szenvedhetnek. Egyes körzetekben a rügyek áttelelése elég bizonytalan és ilyen esetben tavasszal már nincs módunkban a kárt szenvedett rügyeket pótolni. Kistermelőknél, házikertekben, ahol csak néhány ár szőlő van, ott ki lehet a metszésre a koratavaszi legideálisabb időpontot választani. De nagyüzemekben, ahol sok esetben száz, vagy még ennél is több hektár a szőlő területe, ott ezt lehetetlen megoldani. Mi tehát a teendő? A nyugalmi állapot beálltával feltétlenül megkezdeni a metszést és folytatni egész télen át, amikor arra az időjárás megfelelő. Annál is inkább, mert télen más mezőgazdasági munka szünetel, jobban van idő a metszésre és a levágott vesszők eltávolítására a sorok közül, mint tavaszszal. Téli időben a fagyra kevésbé érzékeny fajtáknak a metszését vegyük sorra, mint pl. az Olaszrizling, Leányka, Burgundi, Szentlőrinci stb. Az érzékenyebb fajták Müller, Semillon, Ezerjó, Mézesfehér stb. metszését inkább halasszuk a későbbi időpontra. Metszéskor a tökén, illetve a termőkarokon meghagyott rügyek számát terhelésnek nevezzük, ami függ a tőkék erősségétől, a fajtáktól, természeti adottságoktól, ' talajviszonyoktól, stb. A meghagyott rügyek száma még a környezettől és a különböző alanyfajtáktól is függ. A környezetet több tényező is befolyásolhatja: pl. ugyanazon területen vagy körzetben az éghajlat (napfény, csapadék) nem mutat különösebb eltérést, de az egyes talajok között nagy különbségek lehetnek. Sovány, száraz vagy homokos talajokon a szőlő hajtásai gyengén fejlődnek, így ebben az esetben a terhelést ennek figyelembevételével kell beállítani. Viszont a jó erőben levő, jól trágyázott talajokon a szőlő sokkal nagyobb terhelést is elbír. Hasonlóképpen függ a megterhelés a különböző alanyfajtáktól is. Vannak kimondottan erős fejlodésíi, dús hajtásokat nevelő alanyok, amelyeken a ráoltott fajtát is több rüggyel kell megterhelni, hogy a termőegyensúly biztosítva legyen. Ilyenek a Vinifera x Rupestris és kötöttebb talajokon a Kober 5 BB is. Más alanyok a ráoltott fajtának kisebb fejlődési energiát adnak át, s így ezek csak kevesebb rüggyel terhelhetők meg. A fentieket összefoglalva megállapítható, hogy a metszéskor meghagyott rügyek száma, vagyis a megterhelés a tőkék erősségének a függvénye. Minden tényező, ami a tőkék erősségét fokozza, maga után vonja a megterhelés emelésének szükségességét. Ugyanez érvényes fordítva is. A rügyek száma természetesen a termesztési céltól is függ. Ha minőségre törekszünk, a megterhelés mindig kisebb. Viszont ha nagyobb mennyiségű termést tervezünk, akkor több rügyre kell metszeni. Most már az a kérdés, milyen legyen az ideális terhelés, mennyi legyen a meghagyott rügyek száma? Ez fajtánként különböző. Néhány ismertebb fejtánál hektáronként 130—ISO mázsás terméshozam eléréséhez az alábbi megterhelés ajánlatos. Magasvezetékes kordonművelésnél: Müller Thurgau, Zöld veltelíni, Olaszrizling, Semillon, Ezerjó, Zöldszilváni 120—150 ezer rügy (tőkénként 40—50 rügy). A minőséget adó fajtáknál, mint pl. a Leányka, Szürkebarát, Sauvignon, Tramini, Rajnai rizling 100—110 mázsás hozamhoz 150—175 000 rügy (tőkénként 50 —00 rügy) szükséges. Természetes, hogy ez a megterhelés ulyan metszési időszakra szól, amikor már rügyveszteséggel nem, vagy csak minimális mennyiségben lehet számolni. Nos, az őszi vagy téli metszéskor előfordulhat bizonyos fokú rügykiesés, amivel számolni kell. Ezért ilyenkor a fenti mennyiségnél minden esetben 25—30 százalékkal több rügyet kell hagyni, akár termőcsapos vagy szálvesszős metszést alkalmazunk. A felesleges rügyeket azután tavasszal, amikor a termés már teljesen felmérhető, utómetszéssel vagy zöldválogatással távolíthatjuk el. Az így levágott vesszők, vagy hajtások eltávolítása a sorokból nem okoz különösebb gondot, mert kultivátorral bedolgozható a talajba. Mindent összevetve, a téli metszést a magasvezetékes telepítésekben ajánlatos szorgalmazni, mert a hosszú tél folyamán mindig van erre megfelelő enyhébb időszak. Amellett, hogy foglalkoztatjuk a beosztott dolgozókat, jelentős időmegtakarítást, előnyt nyerhetünk a sürgős tavaszi munkák időbeni elvégzéséhez. VARGA JÓZSEF A közjó érdekében A Kráí-1 székhellyel működő Együttműködés EFSZ-t a legszínvonalasabb zöldségtermesztő mezőgazdasági üzemek között emlegetik a Rimavská Sobota-! (rimaszombati) járásban. A helyzet ilyetén alakulásához nagyban hozzájárult a Varga János vezette, szocialista munkabrigád megtisztelő címért versengő munkaközösség odaadó, szorgalmas munkája is. A munkacsoport tagjai meggyőződéssel vallják, hogy az agrotechnikai követelmények betartása mellett fontos szerep Jut az emberi tenniakarásnak, a munkához való viszonynak is. A közös összesen 20 hektáron termeszt zöldségféléket. A legfigyelemreméltóbb sikereket a králi részleg kertészeti csoportja éri el. Itt a tíz hektáron tevékenykedő zöldségtermesztő csoport munkáját Papp Géza, a környéken közismert és elismert kertészeti csoportvezető irányítja. Géza bácsi immár nyugdíjkorhatáron túl van, mégis szívesen dolgozik tovább. Ügy mondja, ilyen kollektívával öröm dolgozni, no és az eredmények sem váratnak magukra hiába. A múlt évben ez a részleg érte el a legjobb eredményeket a kertészeti termelést illetően, ezért Géza bácsitól kértem választ az alábbi kérdésekre. — Milyen eredménnyel zárták az évet, Géza bácsi? — A tervteljesítéssel több mint elégedett vagyok, s gondolom ez nemcsak az én véleményem. Eredetileg úgy terveztük, 52 ezer 500 korona bevételt kellene elérni egy hektárról. A végeredmény? Mintegy 82 ezer korona hektáronkénti bevétel. — Hogyan sikerüli ilyen sikert elérni? — Elsősorban az emberek szorgalmát, egészséges munkakedvét és a különféle munkákhoz való becsületes hozzáállását említeném meg. Sok múlik azon is, milyen az együttműködés a termelők és felvásárlók között. Nálunk e tekintetben nincsenek különösebb problémák. Persze arról sem szabad megfeledkezni, hogy az agrotechnikai követelmények pontos betartásának is döntő szerepe van. Ezt talán azzal tudnám leginkább indokolni, hogy sokéves tapasztalataim ellenére sem tudtam a múlt évben megbirkózni a zöldségnövények egyik legádázabb ellenségeivel, a lótetűkkel. Egy hektár káposztában 70, két és fél hektár paprikában — PCR és Jubilant — pedig mintegy 50 %-os pusztítást végeztek. E tény mutatja, hogy további céltudatos munkával még javíthatunk termelési eredményeinken. — Ha jól tudom, Šafárikovo város közvetlen zöldségellátására termelték a „vitaminokat“. A fogyasztók elégedettek voltak a minőséggel? — Igen. Ez annak köszönhető, hogy mindig csak minőségi árut szállítottunk. Jelszavunk — „Mindent a közellátás színvonalának javításáért!“ Tudatában vagyunk annak, hogy aki ma termelő, holnap már fogyasztó, s bizony mi sem vennénk meg a rossz minőségű árut. — Még talán néhány szót a jövőről. — Igaz, a múlt évinél „szigorúbb“ tervet készítünk, ismét feljebb emeljük a mércét, de a feladatok teljesjtésétől nem félünk. Dolgozóink szorgalma és példás terv- és munkafegyelme a biztosíték arra, hogy ismét pozitív eredménnyel zárjuk az évet. Beszélgetett: Panöík Titus Béres Mária (jobbról az első) már csaknem 80 éves, mégis jó kedvvel, örömmel dolgozik a közösben és munkatársaival együtt örül az elért szép eredményeknek. (A szerző felv.) KOMMENTÁR Tovább kell A Szlovákiai Kisállattenyésztők Szövetségének II. kongreszszusa a többi között mélyrehatóan elemezte a szövetség nyúltenyésztéssel foglalkozó tagjainak tevékenységét is. Pozitívumként kell megemlíteni, hogy a főbeszámoló és a felszólalások nem korlátozódtak csupán az elért eredmények és sikerek szemléltetésére, hanem a fejlődés ütemének és a szlovákiai nyúltenyésztés jelenlegi helyzetének valós vázolása mellett áttekintést nyújtottak a résztvevőknek a megoldásra váró problémákról is. Sőt! Esetenként a megoldás módjának ismertetésére is sor került. A kétnapos tanácskozáson megtudtuk például, hogy bár nem dicshimnuszokra méltó, de aránylag sokatmondó fejlődésen ment keresztül Szlovákia házinyúl-tenyésztése az SZKSZ I. kongresszusa óta eltelt öt esztendőben. Több mint valószínű, hogy e ténynek tudható be például az az örvendetes jelenség is, hogy az utóbbi években megnövekedett a szervezeti nyúltenyésztési tevékenység iránti érdeklődés. Hogy csak néhány számadatot említsek, 1969-ben mindössze 13 ezer 497 kisállattenyésztőnk hódolt a házinyúl tenyésztésének, tavaly — a kongresszusi kimutatás szerint — pedig már több mint 19 ezer nyilvántartott nyúltenyésztőnk volt. Az elismert és nyilvántartott tenyészállatok száma ugyanezen időszakban 64 ezer 959 darabról 83 ezer 542 darabra nőtt. AZ SZKSZ központi bizottságának nyúltenyésztési szakbizottsága munkáját elemző beszámoló méltatta azt az ügybuzgalmat, amellyel a bizottság sokéves tenyésztői tapasztalattal rendelkező tagjai munkához láttak az I. kongresszus után. Nem csoda, hisz valóban sokat tettek nyúltenyésztésünk fejlesztése érdekében. Először megrendezték a bíráló bizottsági tagok és a járási regisztrátorok szakmai oktatását, amit a járási bizottságok és helyi szervezetek mellett működű szakcsoportok vezetőinek elméleti továbbképzése követett. Ezután vette kezdetét nyúltenyésztésünk helyzetének felmérése, ami több szempontból is hasznosnak bizonyult. A szövetség nyúltenyésztéssel foglalkozó tagjairól és az elismert tisztavérű állatok számáról készített pontos áttekintés ugyanis fellebbentette a fátylat bizonyos — visszaélésnek is nevezhető — öncélú ténykedésekről is. Nem egy esetben kiderült, lépni hogy ez vagy az a járás jóval több takarmányt kér és kap a központi alapból, mint amenynyire a nyilvántartott elismert állatok száma szerint igényt formálhat. A helyzet ismeretében a bizottság — nagyon helyesen — határozatba foglalta, hogy a következő időszakban meg kel) szigorítani, pontosabbá kell tenni a nyilvántartást, s csakis a tetovált és regisztrált tisztavérü nyulak számának megfelelő takarmánymennyiséget szabad kiutalni a központi alapból egy-egy járás, avagy alapszervezet számára. A szakbizottság ezenkívül elrendelte a tenyésznyulak kötelező értékelését és kimondta, hogy a következőkben már csakis az ilyen értékelt szülőktől származó utódokat lehet tetoválni, nyilvántartásba venni. A nevezett intézkedések helyénvalóknak bizonyultak, hiszen a tapasztalatok szerint nagyban előmozdították a tenyészetek minőségi javulását, valamint a takarmányagzdálkodás következetesebbé, ésszerűbbé tételét. A dolgok ilyetén alakulása törvényszerűen maga után vonta a tenyésztői munka eredményesebbé válását, ami tulajdonképpen fő célunk volt. Szinte napról-napra nőtt a vágóállat-, illetve nyúlhús-termelés iránti érdeklődés. Aki valóban jó fajtát tartott és a követelményeknek megfelelően takarmányozta állatait, az már a saját szükségletének fedezésére elegendő húsnál többet tudott kiprodukálni. Kezdetét vette a piackutatás, s néni sokkal később — 1970-ben — a szövetség megállapodást kötött a Branko közös szövetkezeti vállalattal, miszerint az vállalta a vágóállatok 2,5—3,5 kg élősúlyban történő felvásárlását. Azóta — többkevesebb problémával — „megyeget“ is a felvásárlás. Az adott lehetőségeket a tapasztalatok szerint a Dunajská Streda-i járás kisállattenyésztői használják ki a legtökéletesebben. Ok értékesítik a legtöbb vágóállatot és minőség dolgában is övék a pálma. Kissé furcsa, hogy a nitraiak meglepően kis mértékben élnek az adott lehetőséggel. Tudniillik, Nitrán van a Branko székhelye s így az értékesítés aligha okozna különösebb problémákat a járás kisállattenyésztőinek. Persze más, aránylag sok szervezett kisállattenyésztőt nyilvántartó járásokban is kieszközölhetnének némi fejlődést e tekintetben. A vérbeli nyúltenyésztők egy időben gyakran érdeklődtek a klubtevékenységi lehetőségek iránt. A szakbizottság javaslatára a központi bizottság megteremtette hozzá a feltételeket. Az érdeklődők Zilinán megtartott értekezletén megalakították a belga óriás, az új-zélandi fehér és a nagy csincsilla nyálakat tenyésztők klubját. A kezdeti nehézségek leküzdése után mindhárom klub aránylag színvonalas tevékenységet fejt ki, bár a taglétszámmal — az eredeti nagy érdeklődés ellenére — korántsem lehetünk elégedettek. A belga óriás tenyésztőinek klubja 33 taggal működik, székhelye Žilina. A nagy csincsilla tenyésztőinek klubjában általában sok problémát okozott a tisztségek betöltése, ezért annak székhelyét Košicére helyezték át. Persze ez nem a legideálisabb megoldás, mert az 55 fizető tagból legtöbben a nyugat-szlovákiai kerületben fejtenek ki érdemdús tevékenységet. Ezért ezt a kérdést nem szabad véglegesen megoldottnak tekinteni. Az új-zélandi fehéret tenyésztők a jelek szerint nem is érdemelték meg, hogy klubalapítási lehetőséget teremtetek számukra, hiszen a sok-sok érdeklődőből csak huszonnyolcán maradtak a „tettek mezején“. Igaz, túlsúlyban kiváló minőségű állománnyal rendelkeznek, ám a jövőben fokozott figyelmet kell szentelniük a taglétszám növelésének, mert a jelenben éppen hogy csak elérik a klubtevékenység egyik alapfeltételeként meghatározott minimális tagszámot. A Szlovákiai Kisállattenyésztők Szövetsége II. kongresszusának résztvevői közül többen is hangsúlyozták, még korántsem használták ki nyúltenyésztőink azokat a kínálkozó lehetőségeket, amelyek hathatósan elősegíthetik a háztáji nyúltenyésztés fejlődését. Néhányan igen helyesen mutattak rá, hogy az eredmények javítása érdekében elsősorban a tenyésztői munka színvonalát és a tagok szakmai hozzáértését szükséges javítani. Persze az állattartási-állategészségügyi feltételek javításáról és a takarmányozás szakszeéűbbé tételéről sem szabad megfeledkezni a jövőben, mert ezen problémakörök eredményes megoldása is a siker alapfeltételei közé tartozik! KADEK GABOR ♦г» ♦> ♦> ♦> о *т* о ♦>« v v v v > ♦% ♦% ♦% ♦> Л Л ♦% ♦> А Л A A A A A A A A A A A A A *; A^A Л Л V V V V A fürjtenyésztésről Genetikai tulajdonságából eredően a háziasított fürj évenként 300—390 db tojás termelésére képes. Ezt a termelékenységet azonban csak optimális körülmények között lehet elérni. A kistermelőknél általában biztosítható tartási viszonyok mellett évi 280—320. tojással számolhatunk. A tojástermelést már a fürjek nevelési időszakában kell megalapozni. A rossz körülmények között nevelt, fejlődésében elmaradt madártól nem várható nagy termelési eredmény. A nevelőtápról a 40. és 45. nap közötti korban fokozatosan térjünk át tojótáp etetésére. A jő és folyamatos takarmányozás mellett a friss, tiszta ivóvíz állandóan legyen előttük. Ennek hiánya esetén nem tudnak kellő mennyiségű takarmányt fogyasztani, ezért kevesebb és kisebb tojásokat tojnak. A keltetésre szánt tojásokat azonnal válogassuk ki, és a gépbe rakásig 16—18 °C hőmérsékleten tároljuk. Egy hétnél idősebb, deformált, kétszikű, gyenge héjú tojásokat ne keltessünk! Az étkezési tojásokat hűvös helyen huzamosabb időn át tárolhatjuk romlás veszélye nélkül. A szobahőmérsékleten tárolt tojások sem romlanak el, csupán kiapadnak. C*. J. A pulykahús színének változása E húsféle színhibái között gyakran előfordul a főzés ' utáni rózsaszín árnyalat, továbbá a zöldes és a szürkés elszíneződés. A rózsaszín hús főleg az idősebb állatok esetében okoz problémát. A zöldes elszíneződés a legtöbb esetben a kisebbik mellizom betegségére váll. Állatorvosok tapasztalatai szerint atrófiás jelenség a leggyakrabban a 10 hónapos pulykáknál fordul elő. Ügy tűnik, hogy ez öröklődő tulajdonság. Az izmok pigment-tartalmában egyébként vonaleltéréseket és sex. differenciákat mutattak ki. A füstölés során nitrátok és nitritek befolyásolják a színt. (Turkey Worldl
