Szabad Földműves, 1975. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)

1975-01-18 / 3. szám

1в79. január II. SZABAD FÖLDMŰVES. 15 Darazsak a méhek A darazsak óriási előnye, hogy kora reggeltől késő es­tig röpülnek, nem úgy mint • méhek. A hűvös idő nem gátolja őket vadászútjukon. Már 8 fokon megindulnak •leségük után, s csak az eső, a fagy, meg az éjszaka kez­dődő sötétje veri vissza őket fészkükre. A telet csak a fiatal anyák vészelik át. Bár a dolgozók a fagyos idő eljöttével cso­móba húzódnak a sejtek te­tején, minimális élelemkész­letük és erőtartalékuk gyor­san kimerül, az egyébként szívós darazsak lehullanak, elpusztulnak. Az anyák tavasszal új csa­ládot alapítanak. Egymás­után építik a farágásból nyálukkal ragasztott bölcső­ket — maguk hordván nekik az élelmet mindaddig, amíg az első fiasitásból kikelő dolgozó-darazsak az élelme­zés és egyéb fészek-munkák nagy részét át nem veszik. Tavasszal jelenik meg a darázsanya először a méhes­ben. Szerényen szedeget a kijárók alatt. Á kidobott hullákat szakszerűen felda­rabolja, majd hazaviszi, a sejtekbe raktározza, hogy a petékből kikelő álcáknak le­gyen elegendő élelem a tel­jes kifejlődésig. A méhész sokszor ügyet sem vet a kaptárak előtt szedegető néhány darázsra, ha irtaná nem lenne annyi kellemetlensége nyáron, ősz­szel, hiszen minden kora ta­vasszal kiirtott anyadarázs száz meg száz meg nem szü­letését eredményezné. így hőnapról hónapra gyarapod­va, egyre nagyobb tömegben lepik meg a méheseket, nya­lábodnak, pusztítanak a to­lakodó darazsak. Különösen a nagyra nőtt lódarázs veszedelmes méh­­rablő. Ahol méhre talál, tá­mad és pusztít. Még nektár­­szívás közben is elcsípi a mit sem sejtő méhet. Ügy csap le áldozatára, mint egv zuhanó-bombázó. Fölülről ragadja meg, izmos lábaiból aligha menekül meg az ál­dozat. De nincs is az ellen­állásra ideje a meglepett jószágnak, hiszen a darázs mérge pillanatok alatt hat. A méhet elejtésekor a potroh gyűrűinek fzelődésénél szúr­ja le a sárga ragadozó. A megbénult kimúlt méhet fel­darabolja: a lágy részeket mohón belakmározza, a ma­radék tort fészkébe cipeli. Tanyáját legszívesebben méhesek, erdős részek kö­zelében üti fel. Gyakran építi fészkét a kaptártető belső falára, a vándorbódé tetőzete alá, az eresztékek­be. Kaptárnyitáskor nagy dongással elillan, de a kö­zelben portyázik. Fészek­bontáskor nem olyan tolako­dó, mint kisebb darázs-roko­nai. pl. a kecske-darázs. A gyakori zavarást nem tűri sokáig. Ha megúnta a zakla­tást, otthagyja álcás, petés , fészkét órákra is. sőt gvak­­ran végleg. Álcái roppant szívósak. Hideget, meleget, szomjúságot jól tűrik. A darazsak kártétele sok­rétű és jelentősebb mint gondolnánk. Mint édesség­kedvelők ősszel az érett gyümölcsöt, szőlőt erős rá­­góikkal megkezdik. Az elő­csorduló gyümölcslére a mé­zelő méh is rákap. A kert­tulajdonosok azután nehez­telnek a méhészre, hogy bo­garai a termést tönkrete­szik. Pedig a méh nem tudja megkezdeni a gyümölcsöt, szájszervei erre alkalmatla­nok! A darazsak terjesztik a betegségeket. Erre legtöb­ben nem is számítunk. Szin­te minden méhbetegséget képesek továbbvinni a kap­tárokba, a lépekre, az agyon­mászkált etetőkre, eszközök­re. Nem elhanyagolható a mé­­hekben ejtett kártétel sem. A fáradtan hazatért, kaptár előtt leszállt, esetleg megder­medt méhet a darazsak meg­támadják. Különösen a fa­lánk lódarázs fogyaszt so­kat: 20—30 méhet elcsíp naponta. . Elszaporodása szemmel látható kárt tehet az állományban. A darazsak szúrását is fi­gyelembe kell vennünk. Bár egyik fajta sem támad, csak érintésre, fészekirtáskor, mégis kellemetlen a marás hatása. A legtöbb póruljárt ember nem azt mondja, hogy megszúrt a darázs, hanem hogy megmart a méh. Bizo­nyos ellenszenvet vált ki ez a tény a méhek iránt. A dara­zsak marása égető, fájdal­mas. Gyakran orvost beavat­kozásra is szükség van! Kü­lönösen veszedelmes a gyü­mölcsök fogyasztásakor — főként a gyerekek szájához — került darázs szúrása. Nekünk, méhészeknek ele­gendő elviselnünk méheink szúrását, nem még a dara­zsak mérgét isi Hogyan védekezzünk hát a kellemetlen vendégek el­len? A kljárőkat idejében szűkítsük. Ne legyen a kap­tárban olyan mézes lép, amit nem borítanak a mé­hek, mert az szinte terített asztal az ínyenc darázsnak, amely az édesség mellé szí­vesen falatozik a hízott, őszi méhekből is. Már tavasszal a kaptárak előtt kóválygó darázsanyók pusztítását kezdjük el. Le­ütésükre alkamas a tenisz­ütőhöz hasonló, rostszövet­tel borított eszköz, amit minden méhész könnyen el tud készíteni. Keressük meg a padláso­kon a darázsfészkeket. Esős időben, kora hajnalban ott­hon ül a sárga had. Vagy léccel összenyomjuk a leló­gó fészket, vagy a füstölő parazsára hintett kénporral lekábltjuk a fürtöt, majd összesöpörve vízbe dobjuk, eltiporjuk. Gyerekekre ne bízzuk ezt a munkát az eset­leges szúrások és a tűzve­szély miatt. Jobb, ha ma­gunk is sisakban végezzük az egész műveletet. Ha a darázs fészke föld­ben van, a bejárón öntsünk be karbidot, utána vizet. A fejlődő gáz végez a kárte­vőkkel. A meggyújtott kén­­lap behelyezése itt is ered­ményes lesz gondos zárás mellett. Százával fogja a darazsa­kat a csalis üveg. Szűknya­kú, fehér színű palackba öntsünk pár ujjnyi sört, vagy kissé ecetezett cukor­szörpöt. Szép eredményt mu­tat az ősi idők óta alkalma­zott savó-töltésű üveg is. A csalis üveget nyakánál akasszuk fel a fák ágaira. A falánk darazsak csak be­menni tudnak, kifelé a falon próbálkoznak, majd erejük fogytán a folyadékba fullad­nak. (Zs. B.) Gazdacf vadállomány — eredményes vadászat A vadászegyesiiletnek tör­vényei vannak, úgynevezett „íratlan törvényei“. E törvé­nyek egyike a vadászavatás, amelyen minden egyes va­dásznak keresztül kell es­nie. Ez abból áll, hogy a fiatal vadász rendszerint a szervezet legöregebb tagját választja „keresztapjának“ s miután az „újszülött“ részt vett a vadászaton, bizottság értékeli munkáját, felróják hibáit. Aznapi tévedései sze­rint szárazra és nedvesre büntetik. A nedves büntetést könnyen lehet viselni, a száraz büntetés azonban a tréfálkodás „komolyabbik“ odala. Ugyanis ebben az esetben a hibás vadász fek­ve kér bocsánatot a lelőtt nyuszitól, amiért rosszul ta­lálta őt el, s csak azután múlt ki miután megfogta a vadászkutya, majd a sza­kácsnő előveszi a főzőkana­lat. a nyelével jól elnáspá­­golják a vadászt. Persze megfizettetik vele a nedve­set is, ami rendszerint öt liter bor, végül egy kilőtt töltényhüvelyt kap, amelyre rá van írva hol és melyik napon avatták vadásszá. Hasonló büntetésen esett keresztül Hobot József Is 1960-ban, amikor a Nová Dedinka-i (Ojfalusi) vadász­egyesület tagja lett. Sikere­sen vizsgázott, 1962-ben az egyesület vadászgazdájává választották. Tud egy sereg vadászviccet, egyet mindjárt el is mond: „A legfiatalabb vadász megy a határba. Ész­re veszik őt a nyulak, a leg­fiatalabb nyuszi fölfigyel és azt mondja: — Szaladjunk el, mert jön a szervezet leg­fiatalabb vadásza. Puskát is hoz magával. — Erre a leg­öregebbik nyúl azt válaszol­ja: — Eh? Ez még nem tud vadászni, nem lő le bennün­ket. — Mire a fiatal nyuszi: — Nem attól félek, hogy le­lő. hanem attól, hogy rálép a lábamra“. Hobot József idestova ti­zennégy éve szervezi, irá­nyítja az egyesületet. A múlt évben három község (Senec, Tureü, Nová Dedinka) egye­sült. Az egyesülés következ­tében vadászterületük 3800 hektárra bővült. Vadállomá­nyuk, különösen a fácán, az utóbbi húsz év alatt elszapo­fi 0ÄS7ÄT m rodott. Még a háború után ezen a tájon egyáltalán nem volt fácán, jelenleg ezret tartanak számon. Ezenkívül 1200 fogoly, 2500 nyúl és 80 őz képezi vadállományukat. Még az 1960-as években 120 nyúl, 30 fácán lelövése volt engedélyezve, 1972-ben ugyanazon a területen 700 nyulat és 350 fácánt lőhet­tek. A Nová Dedinka-i (gyesi­­tett vadásztársaság szép eredményeket ért el a múlt év november 17-től decem­ber 31-lg terjedő vadász­­idényben. Ebben az időszak­ban a Vasútmente-Huszárka és a Ráczverem vadászterü­let nyújtott gazdag zsák­mányt. A tervezett 250 fo­goly helyett 270-et, 400 fá­cán helyett 450-et, továbbá 1420 nyulat lőttek. Ez azért volt lehetséges, mert tuda­tában voltak annak, hogy a gondos vadász nem csak lövi, de tenyészti is a vadat. Különösen fontos ez nap­jainkban, amikor egyra több külső hatások kedvezőtlenül befolyásolják a mezei vad­állomány szaporodását. Ezért nélkülözhetetlen a vadak vé­delme Í8. Határjárás közben megfi­gyelik az állatok viselkedé­sét. A gyakorlott vadász pél­dául jó megtudja különböz­tetni az éhes, vagy rémül­döző pár napos nyúlflókák hangját a madárétól. Azt is tudja, hogy a fácánanyák fajfenntartási ösztöne erős. Életük kockáztatásával vé­dik tojásaikat, amelyeket nem hagynak el akkor sem, ha ember vagy veszedelmes vad közelíti meg fészküket, élettelennek tettetik magu­kat, s ha ez nem segít, az utolsó pillanatban menekül­nek dühös és fájdalmas rl­­koltozás közben s néha bi­zony már későn. Ilyenkor a vadász kötelessége, hogy az elhagyott tojásokat, esetleg az árván maradt fiókákat összeszedje. Ezenkívül sok kárt tesznek a vadállomány­ban a kóbor kutyák, macs­kák és bizonyos betegségek. Ezért ha a vadász határjá­rás közben valamilyen rend­ellenességet észlel, a legrö­videbb időn belül jelentést tesz az egészségügyi szer­veknél. Ilyen gyakori beteg­ség a tnlarémia, amely az emberre is káros, ezért nagy gondot fordítanak megelőzé­sére. Gondoskodnak arról, hogy állományukban ne le­gyen túlszaporodott vad faj­ta, és ellenálló egyedek ki­nevelésére. az állatok jó át­­telelésének a bebiztosításá­ra törekednek. A tél folya­mán etetők, sózók állnak az állatok rendelkezésére. Ele­­ségből sincs hiány: geszte­nye, lucerna, széna soha ki nem fogy az etetőkből. A jó átteleltetés fontos feltétele az ellenállóképesség, amit azzal érnek el, hogy elegen­dő menviségű fehérjedús ta­karmányt biztosítunk az ál­latoknak. A jó kondíció to­vábbi eredménye a jó szapo­rulat. Vadállományuk egész­ségvédelmi szempontjából rendszeres vérfrissítést vé­geznek. E célból a múlt év­ben 45Q0 korona értékű fá­cáncsirkét, és ezer korona értékű nvulat vásárolnak az Ivánkái Kísérleti Állomástól. Az utánpótlást még Így sem tudták a kellő szintre emel­ni, bár az arány évről-évre iavul. Mivel fácánállományu­­kat tovább akarták szaporí­tani. ezért a mült évben a vadászok 2500 facsemetét ül­tettek a Fekete víz mentén, amely a fácánok búvóhe­lyéül fog szolgálni. Az egyesített vadásztársa­ság előtt új feladat áll. A seneci vnb-tól kibéreltek a búrosi vadászterületen eev elhanyagolt házat. A vadá­szok szerződésbe foglalták, hogy a házat társadalmi munkával vadásziakká ala­kítják ót. Környékét már be­ültették gesztenyefákkal. melyeknek gyümölcsét fel­használják majd az őzek etetésére. A Nová Dedinka-i egyesí­tett vadásztársaság negy­vennyolc tagú. Az idősebb, tapasztaltabb vadászok mel­lett fiatalok is találhatók. Számuk huszonötéves korig kilenc. Eredményeik azt mu­tatják, hogy mind az idő­sebbek, mind a fiatalok ko­molyan veszik ezt a tevé­kenységet. NAGY TERÉZ Д pontyfélék családjába tartozó tipikus ragadozó a balin. Kora tavasztól késó őszig a víz felső rétegeiben, vagy közvetlenül a felszín alatt tartózkodik, itt les zsákmányára, az apró ha­lakra (főleg küszökre) és a vízbe hulló rovarokra; mind­ezt hangos csobogással te­szi, ezzel elárulja a halak tartózkodási helyét. Fogható élő csalival (ez­zel most külön nem foglal­kozunk], villantóval (2. sz. kép), de még a villantózás­­nál is érdekesebb, sportsze­rűbb és többnyire eredmé­nyesebb a műlegyezés. Sajnos, a műlegyező fel­szerelés meglehetősen drága és ha nincs csónakunk, nem tudunk a parttól távolabb rabló hal közelébe jutni. Hogy megkíméljük magun­kat a nagy kiadásoktól és a bosszankodástól, elegendő beszereznünk egy 2,5—3 mé­teres vékony rugalmas bo­tot, meg egy egyszerű pe­­remfutós orsót. A vastag zsinór használata hátrányos, mert megnehezíti a dobást és a műlegyek vezetését. Elegendő a 0,25—0,30 mm átmérőjű. A műlegyet vízigolyó vagy tát. Egyrészt, mert as áru­­sltott mülégy meglehetősen drága, másrészt pedig nem­igen tudják, melyik mülégy a legcélszerűbb. A továb­biakban néhány tanácsot kí­vánok adni, és röviden is­mertetném a műlégy készí­tésének módját is. (A hor­gászember számára к Is kellemes Időtöltés.) A bálin szerencsére nem olyan válogatós, mint a pisztráng vagy a pér. Ked­veli az élénk színű, tarka, piros vagy sárga, fehér, barna vagy zöld nagy műle­gyeket. A csali készítéséhez olyan horgot használunk, amelynek le vagy felfelé görbített füle van. A horog 4—8 vagy 8-as nagyságú le­gyen. A horog közepétől annak hajlata felé haladva szoro­san egymás mellé csavarjuk a képen A-val Jelölt alapfo­nalat. Lehet közönséges cér­na vagy selyemszál. A hajlat előtt az А-szállal a kívánt piros, sárga, fehér stb. színű, mintegy 10—12 cm hosszú selyemszálat (B) rögzítjük a horoghoz. Ezután a A-fonal­­lal visszatérünk a horog fü­léig és ezután ugyanebbe az irányba haladva a tetejére csavarjuk a színes selyem­szálat, ezzel kialakítva a műlégy testét. A horog fülé­nél lekötjük a selyemszálat. A kimaradt darabot ollóval levágjuk. A továbbiakban csak az A-alapfonallal dol­gozunk. Segítségével felköt­jük először a légy szárnyalt. A szárny kisebb színes tol­iakból készült (fácán, fo­goly, seregély, vadráce, ge-Házilag készített műlégy - balinozáshoz 2-ie\<ÍömI ▲ hosszúkás ólom segítségével minden különösebb nehéz­ség nélkül dobhatjuk a kí­vánt helyre. Ha ólmot hasz­nálunk, ajánlatos azt egy kis hármashoroggal ellátni; előfordul ugyanis, hogy a bálin a műlégy helyett az ólomra kap rá. A vízlgolyót félig vagy kétharmadáig megtöltjük vízzel és az így kapott úszó­­nehezéket kötjük a zsinór végére. Eléje egymástól fél­fél méterre 2—3 műlegyet kötünk, 20—30, Illetve 40 cm-es elókére. (Egy műle­gyet köthetünk a vízigolyó után is.) A horgászok több okból Is kerülik a műlégy használa­lamb stb.,). A műlégy lábalt kakas nyaktollából szokták készíteni. Kevés ilyen tollat C a szárny elé a horogra csavarunk és az A-szállal rögzítjük. Ezután az alapfo­­nállal legalább három hur­kot kötünk (ebből egy a ho­rog fülén menjen keresztül) és műlegyünk elkészült. A csomókat fekete nitrolakkal kenjük be. így megakadá­lyozzuk azok kioldódását és egyben feje is lesz a légy­nek. A fent leírt módon némi ügyességgel bárki készíthet magának műlegyet, és a ve­lük fogott balinok bőségesen kárpótolják a fáradságot. Futá A.

Next

/
Thumbnails
Contents