Szabad Földműves, 1975. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)

1975-01-18 / 3. szám

jr Egyéb középnagy testű fajták Az előbbiekben tüzetesen is­mertetett középnagy testű nyúl­­fajtákon kívül, amelyek na­gyobb gazdasági jelentőséggel bírnak, tenyésztenek nálunk néhány további standard fajtát. Ezeknek a nyulaknak a te­nyésztése nem terjedt el na­gyobb mértékben, Inkább csak sportcélokból tartják őket. Ilyen fajták a következők: Az angol kosorrú nyúl (ang­lický baran) jellegzetes sport­fajta. Legnagyobb érdeme, hogy hathatósan elősegítette a nyúl­­tenyésztés terjesztését a XX. század kezdetén. Jellegzetes kosfejjel és kosfülekkel tűnik ki, amelyek hossza eléri a 60, sőt több centimétert is és szé­lességük 12—15 cm. Az angol kosorrú nyulat tarka nyűiként tenyésztik, mégpedig minden árnyalatban. A legkisebb enge­délyezett súly 3,5 kg, a legna­gyobb 5 kg. A meisseni kosorrú (meis­senký baran — Meissner Wid­der) a francia kosorrú nyúl és a fekete ezüstnyűi keresztezé­sével jött létre 1900-ban. Test­alakulásával a francia kosorrú nyúlra hasonlít. Alapjában véve nagy testű ezüstnyúl kosorrú nemesítésben. Tenyésztik feke­te színben (fekete ezüstnyúl), kékben (kék ezüstnyúl], barná­ban (barna ezüstnyúl). Vala­mennyi színváltozat világos, kö­zepes és sötét árnyalatban for­dul elő. A legkisebb engedélye­zett súly 3,5 kg, a legnagyobb 5 kg. A cseh albínó (Český albín) azonos a bécsi kék szemű fehér nyúllal, kivéve a szemek színét, amelyek pirosak, kárminpiros pupillával. Nem keresztezhető a belga óriás albínóval. A nagy ezUstnyulat (veľký strieborniak) két színben te­nyésztik, mégpedig fekete­ezüstben és kékesezüstben. Az ezüstösség a fehér és a sötét szőrvégek váltakozásával kelet­kezik. A legkisebb engedélye­zett súly 3 kg, a legnagyobb 4,5 kg. A japán nyúl (japonec) Fran­ciaországban keletkezett a va­daskerti nyúl és a hollandi nyúl keresztezésével. Egész testén telt piros színű és sárga foltok vagy csíkok takarják minden árnyalatban. Minél több ilyen folt vagy csík van a nyúl tes­tén, annál értékesebb a nyúl. A has és a lábak külső oldala világosabb, ne legyen azonban fehér. A színes mezők ne legye­nek élesen körülhatároltak, ha­nem észrevétlenül folyjanak egymásba. A legkisebb engedé­lyezett súlya ennek a nyúlnak 3 kg, a legnagyobb 4,5 kg. Pilzeni tarka nyúl (plzenský strakoS). A tarka nyulak nagy családjába tartozó fajta. Hason lit a cseh tarka nyúlra, de raj­zolata három színű, fehér ala­pon sárga és fekete foltokból tevődik össze. A legkisebb sú­lya ennek a nyúlnak 3 kg, a legnagyobb 4,5 kg. Türingiai nyúl (králik durin­­ský, kamzík). Franciaországban eredetileg Chamois, Németor­szágban Thüringer volt a neve. Véletlenszerűen keletkezett az orosz nyúl, a fekete ezüstnyúl és a szürke belga óriás keresz­tezésével. Hátán a szőrzet szür­­késsárga színű. Pehelyszálal sárgáspirosak, az oldalakon és a mellen világosabbak. A szür­késsárga alapszínt az orosz nyúl kevésbé kifejezett jegyei egészítik ki. A füleken, az or­ron, a lábakon és a farkon ké­kespiros színfátyol látható, a­­mely szabadon olvad egybe a szőrzet alapszínével. Az álarc­nak minél közelebb kell érnie a szemekig. A testoldalain és a hátsó lábak combjain kékes­fekete árnyékolás van. A farok felső része koromfekete, alsó része világos. A legkisebb sú­lya ennek a nyúlnak 3 kg, a legnagyobb 4,25 kg. Alaszkai nyúl (alalfan). Ezt a nyulat 1903-ban Németország­ban nemesítették ki. Szőrzete telt fekete, fényes, sötétkék pe­­helyszálakkal. Alakjával a ha­vanna nyúlra hasonlít. Hasának alsó része mattabb, szőre test­hez simuló és puha, Igen sűrű pehelyszálakkal. A legkisebb engedélyezett súlya ennek a nyúlnak 3 kg, a legnagyobb 4,25 ШШ kg. Az alaszkai nyulat védeni kell a közvetlen napsugarak elöl, mert szőrzete könnyen rozsdás árnyalatú lesz. Bécsi szürke nyúl (viedenský sivák). Testalakjával és test­nagyságával azonos a bécsi kék nyúllal. A vadas szín összes árnyalatában előfordul, de a fő súlyt a szín körülhatárolására és a fedőszínre fektetik. Hototi fehér nyúl (hototský belák). Franciaországban neme­sítették ki. A tarka nyulak cso­portjába tartozik, csupán egy­szerű, kb. 3—4 mm széles szí­nes szemgyűrűje van, egyébként egész teste fehér. A legkisebb súlya 3 kg, a legnagyobb 5 kg. Ideális а 3,75—4 kg súly. Rajnai tarka nyúl (rýnsky strakoS). Németországban ne­mesítették ki. A tarka nyulak csoportjába tartozik. Hasonlít a cseh tarka nyúlra, csakhogy rajzolata több színű. Nálunk úgy bírálják, mint a cseh tarka nyulat és a pilzeni tarka nyu­lat. Fehér felszúrű nyúl (bielo­­pesíkatý). Nálunk ismeretesek ennek a nyúlnak a fekete és a kék színváltozatai. Ami a raj­zolatot Illeti, a követelmények hasonlóak, mint a fekete cser­nyúl esetében, melynél azonban a követelmény a telt piros fel­szőr és a lángvörös színeződés, míg a fehér felszőrű nyúlnál a fehér, sőt az ezüstszürke színe­ződés a kívánatos. A legkisebb súly 3 kg, a legnagyobb 4,25 kg. Cseh megfejtő (český luštič). Űjnemesítésű hazai fajta. Leg­kisebb súlya 3 kg, legnagyobb 4,25 kg. A szőr színe az egész testen sárga, világosszürke ár­nyalattal, amely szembetűnőbb a fejen, a füleken, az oldala­kon és a test alsó részén. Meg­fejtőnek azért nevezték el, mert keresztezés esetén felhasznál­ható az egyéb fajták tisztavérű­­ségének megállapítására. (-1 JANUÁR a kisállattenyésztésben Aki a téli hónapokban is ** megfelelő szintű tojás­­hozamot akar elérni, annak fo­kozott gondot kell fordítani a tyúkok gondozására és takar­mányozására. A tojók most kü­lönösképpen érzékenyen rea­gálnak az igényelt tápanyagok hiányára, ezért igyekezzünk teljes értékű eledelt biztosítani számukra. A tapasztalatok sze­rint célszerű a baromfi napi adagjának összeállításakor fi­gyelembe venni, hogy búzakor­pán kívül takarmány-kel és sárgarépa is van a világon! Ke­mény hidegek idején az esti etetéskor egy kevés kukoricát is ajánlatos juttatni az állatok­nak. A kacsákat is kiadósán kell takarmányozni mert csak ebben az esetben kezdik meg a várt időben a tojástermelést. A szük­séges jó minőségű tápot házilag is elkészíthetjük. A keveréket árpa-, búza- és kukoricadarából készítsük, majd adjunk hozzá egy kevés Konvit-ot, vagy más, vitaminokban gazdag készít­ményt. A ludak januárban már pár­zanak. Ezt tartsuk szem előtt a napi adag összeállításánál is. A gyenge minőségű, tápanyag­szegény takarmány kedvezőtle­nül befolyásolja a tojások meg­termékenyítésére, ez viszont a kelthetőségre. A napi takar­mányadagot szeletelt sárgaré­pával vagy takarmány-kellel gazdagíthatjuk. A kecskék ilyenkor már álta­lában előrehaladott vemhességi állapotban vannak, ezért sok­kal nagyobb igényeket támasz­tanak az istállózással szemben, mint korábban. Lehetőleg szá­raz, tágas, nem túl hideg istál­lóban tartsuk az állatokat, ahol elegendő fény is van. Fon­tos tényező a takarmányozás is. Jó minőségű szénát, lóherét és abraktakarmányt etetünk az állatokkal. A gyengébb minő­ségű takarmányozás később megnehezíti az ellést és kiha­tással lehet az utódnevelés eredményességére. A házinyúl télen jó minőségű gereznát és ízletes fehér húst ad. Ez sok könnyen emészthető fehérjét tartalmaz, ezért főleg a sokgyermekes családok asz­taláról nem szabadna hiányoz­nia. A nyulakat kiadósán takar­­inányozzuk, hogy tavaszra jó dondicióban legyenek. A ketre­ceket, ólakat védjük a hidegtől, az állatokat a huzattól. Ne riad­junk vissza a téli szaporítástól sem. A galambok takarmányozásá­ra is fordítsunk kellő gondot. A napi adag legyen tarka, vál­tozatos, de bükköny és borsó nélküli. Nagy hidegek esetén kevés kukoricát is adhatunk galambjainknak. Ha lehet, eb­ben a hónapban még nemek szerint külön-külön neveljük őket, mert februárban így köny­­nyebben kialakulnak majd a pá­rok. Rendszeresen adjunk tisz­ta ivóvizet és ügyeljünk a ga­lambház tisztaságára, higiéniá­jára. Az egzotikus madarakat tar­tók most a tenyészidöben szo­kásosnál valamivel gyengéb­ben etessék kedvenceiket, ne­hogy fészekrakásra serkentsék őket. Meleg helyiségben tartott madarak számára minden nap biztosítsák a fürdési lehetősé­get. A madárkalitka legyen mindig tiszta, legyen állandó helye. Ne dugjuk el a sarokba! A papagájokkal valamivel több gond van. Nem szerint kü­lön helyiségbe kell helyezni őket, hogy ne hallják egymás énekét. A hónap vége felé már kiadósabban takarmányozzuk őket, hogy fokozzuk párzási hajlamosságukat. Akkor sem siettük el a dolgot, ha február végén már megjelennek az első utódok. Bedárek Karel brnoi lakos két üvegházban, összesen mint­egy 80 m2-en termeszt citrom­féléket, túlsúlyban Meyer citro­mot és Unsia mandarint, mivel tapasztalatai szerint ezek a faj­ták érnek be a legkorábban. Az üvegház falai süllyesztettek, te­tejét nyáron le lehet szerelni. A növények többségét cserépbe, a többit szabadföldbe ültette. Termelői tapasztalatairól így nyilatkozik: „Megfigyeltem, hogy ha a szabadban —20 C fokra csök­ken a hőmérséklet, akkor a fűtetlen üvegházban —4 vagy —6 C fokra hűl le a levegő. Ilyenkor a még éretlen gyü­mölcsök teljesen megfagynak, de a növények károsodás nél­kül áttelejnek. Ezért szükség esetén mindig beffltök egy ki­csit az üvegházba, hogy ne süllyedjen fagypont alá a hő­mérő higanyszála. Megfigyel­tem továbbá, hogy erős fagyok idején a talaj hőmérséklete 3 C fokra csökken, a levegő relatív páratartalma pedig 95— 98 %-ra emelkedik az üvegház­ban. Ha ilyenkor nem szellőzte­tek megfelelően, akkor a me­chanikailag megsértett növény­részek penészt fognak s néha egész ágak elhalnak. Napfényes decemberi—januári napokon 20 C fokra is felmelegszik az üvegház levegője, a talaj azon­ban nehezebben melegszik át, s ez többnyire mérsékelt levél­hullást okoz. Tavasszal azonban elegendő új levelet növesztenek ezek a növények is.“ Bedárek elvtárs a továbbiak­ban elmondja, hogy akárcsak a mi gyümölcsfáink esetében, a citromfélék szaporításánál is a jó alany a legfontosabb. Az ala­nyokat az importált gyümölcs magvalnak vetése útján nyer­jük. A citromfélék termesztől túlsúlyban citrommal, manda­rinnal vagy naranccsal foglal­koznak. Az alanyt szemzik vagy héj alá oltják. Bedárek elvtárs módszere a következő: Szemzéshez és oltáshoz egy­A kezelt növényeket csere­pestől földbe süllyeszti, nehogy túlságosan felmelegedjen vagy kiszáradjon a föld a cserépben. Igaz, ilyenkor fennáll a ve­szély, hogy az edénybe bejut­nak a giliszták, s bár egyesek szerint ez nincs káros hatással a növényre, 6 meggyőződéssel állítja, hogy tapasztalatai sze­rint azok a növények, amelyek­nek cserepében gilisztákat ta­lált, kimerültnek látszottak és a gyökereik is lassabban fej­A citromfélék termesztői nyilatkoznak aránt már termő fáról szerez oltóágat. Mivel az oltáshoz 2—3 szemre van szüksége, a szem­zéshez pedig csak egyre növé­nyenként, a szemzést tartja elő­nyösebbnek. Ez érthető, hiszen az oltóágat aránylag nehéz be­szerezni. Ettől eltekintve mind­két módszert alkalmazza, rész­ben azért, mert már vannak sa­ját termő fái, amelyekről oltó­vesszőt vehet. A gyengébb egye­­deket szemzl, a vastagabbakat (kb. ceruzavastagságúakat) olt­ja. A szemzés előnye, hogy ko­rábban végezhető és a növény is hamarább fejleszt koronát. lődtek. Ha az ilyen növények gyökereit lemosta és más föld­be ültette a fát, hamarosan újra virulni, fejlődni kezdett, s ami a legfontosabb, szépen termett. Évente 1200 ob citromot SZÜRETEL Ďobeš Antonín mérnök, dry­­sicel lakos (vyškovi járás] már régóta foglalkozik citromter­mesztéssel. Saját bevallása sze­rint az utóbbi években már egész eredményesen. Negyven négyzetméter üvegborítású te­rületről évente 100 kg-nál Is több citromot szüretel. Üvegházában 10 citromfa van, ebből hat már rendesen terem. Dominál a Meyer törpe fajta, amely az általános tapasztala­tok szerint már jól alkalmaz kodott az üvegházi viszonyok­hoz. Igen fontosnak tartja a szak­szerű szemzés és oltás mellett a metszést Is. Az alapmetszést tél végén végzi — eltávolítja a felesleges, koronasűrítő és ter­méketlen hajtásokat. A citrom­féléknél évente 3—4 növekedési időszak figyelhető meg, ezért elég sok az új hajtás. A felesle­­keseket eltávolítja, a mégha gyottakat visszavágja. Nagy gondot fordít az öntözésre is, mert tudja — a citromfélék kedvelik a csapadékot. Esővíz­zel öntözi a citromfákat. Tápanyagpótlásra jól érett is­tállótrágyát használ. Az üveg­házi környezet lehetővé teszi, hogy a C02-vel történő gáztrá­gyázást (propán-bután égetése] is alkalmazza. Műtrágyákat nem használ, de a növényvédő szerekből (Metation, Llmacid) készített permetlébe mindig tesz némi Mlkrola vagy OBM készítményt is. Gondosan védi növényeit a hidegtől. Ügyel arra, hogy már­cius 15 — december 15 között ne csökkenjen hozamosabb idő­re 10 C fok alá a hőmérséklet, december 15-tél március köze péig pedig —4 C fok alá az üvegház levegőjének hőmérsék lete. Két propán-bután hősugár zóval fűt, de végszükség esetén a kályhát Is megpakolja. Saját számítása szerint, ha évente 1200 darab citromot szü­retel, 58 fillér ráfordítással ter­mel egy gyümölcsöt. —z— {• ♦> ❖ ♦> •> <♦ •> ♦> ♦> ♦> <♦ «!♦ «5* ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> «5* ♦> ♦> *> ♦> ♦> *> *;« ♦> *j* ♦♦♦ «$♦ »•» *j* A galagonyapille kártételének megelőzése A galagonyapille (Aporia cra­­taegi) hernyói gyakran okoz­nak tetemes károkat gyümölcs­fáinkon. A lepke fehér színű, szárnyerezete fekete. A nőstény rendszerint nagyobb. A hernyók kezdetben sárgák, fekete fe­­jüek, később sárgászöldek vagy vörösesek. A báb kénsárga, fe­ketén pontozott. A kártevő her­nyóként telel át, tavasszal fel­éled, előbújik rejtekhelyéről, s a fakadó rügyeket, később a bontakozó leveleket, virágokat rágja. Hűvös időben sűrű levél­­gubancokat szőnek s ebben tar­tózkodnak. Sok táplálékra van szükségük, ezért nagyobb elő fordulás esetén felkopasztják a fát. A hernyéfejlődés május vé­­végi, kedvezőtlen időjárás ese­tén júniusig is eltart. Dtána be­­bábozódnak, de előbb derekuk­nál fogva selyemszállal a fához erősítik magukat. A báb fejjel felfelé, ritkábban vízszintes helyzetben csüng a fán. A báb­nyugalom ideje 14 nap, a lep­kék hozzávetőleg másfél hóna­pig tartózkodnak a különböző növények virágain. Jő repülők, fejlődésükhöz sok vízre van szükségük, ezért kedvelik • nedves helyeket. A nőstények a levelek színére vagy fonákjá­ra rakják tojásaikat, 15—100-as csoportokban. Az embrionális fejlődés ideje 20—25 nap, a ki­kelt hernyók csoportosan telep­szenek meg a leveleken. Július végén a harmadik fejlődési sza­kaszban levő hernyók két­­három levélből téli kis hernyó­fészket szőnek, s ezekben 10— 70 hernyó telel át. A kis her­­nyéfészkek tavaszig a fán csüngve maradnak. A kártétel különösen tavasszal nagy a gyümölcsfákon, mert ekkor a fakadó rügyeket rágják a her­nyók. Az utóbbi évtizedben fő­leg a kelet-szlovákiai kerület­ben, a nyugat-szlovákiai kerü­let déli részén volt észlelhető tetemesebb kártétel. Védekezés. A háziker­tekben és a kerttelepeken köny­­nyen elvégezhető a téli her­nyófészkek eltávolítása, ezárt erre kell összpontosítani a vé­dekezés alaptevékenységét. E- zenkívül — főleg a nagyüzemi gyümölcsösökben — segítségül kell hívni a hatásos vegyi ké­szítményeket is. Tavasszal a hernyók kikelésekor azonnal permetezni kell kontakt hatású készítményekkel (pl. 0,2 5b-os Metation E—50 stb.) a fákat. Igen hatásos, ha nyár dere­kán, amikor a hernyók hozzá­látnak a levelek hámoxgatásá­­hoz, ismét permetezünk. Ilyen­kor ugyanis könnyen elpusztft­­hatók a kártevők, s ezzel elejét vesszük a téli hernyófészkek készítésének is. A vegyszer megválasztásakor figyelembe kell venni a szüret várható idő­pontját és a hatóanyag előírt várakozási idejét. Az alábbi ké­szítmények közül választha­tunk: 0,2 °/o-os Metation E—50; Zolone-liquide vagy Nexion WP 25; 0,1—0,2 */o-os Nexion ЕС 40; 0,15 */o-os Diazinon 80; Thio­­dan; Phosdrin 24 ЕС; Gesfid vagy Anthio; 0,1—0,15 ®/o-os Unden; 0,075—0,1 */o-os Ultra­­cid EM. VANEK ARANKA, mérnök A galagonyapiile kifejlett hernyója. (A szerző felvétele.)

Next

/
Thumbnails
Contents