Szabad Földműves, 1975. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)

1975-01-18 / 3. szám

SZABAD FÖLDMŰVES

1975. január 18.

A gazdaságosabb termelésért

Egységes földművesszövetkezeteink a napokban készítik évzáró mérlegeiket. Az előzetes adatok alapján örömmel állapíthatjuk meg, hogy mezőgazdasági dolgozóink sikeresen teljesítették az ötödik ötéves terv negyedik évének feladatait. A mezőgazdaság fejlődése az elmúlt négy évben igazolta a XIV. kongresszus által kitűzött irányelvek helyességét. A párt felhívására a mezőgazdasági dolgozók jelentős mértékben hozzájárultak a népazdaság megszilárdításához. Bebizonyosodott a szocialista nagyüzemi termelés vitathatatlan előnye, és kézzelfoghatóan kimutathatjuk a tervszerű gazdálkodás kedvező hatását a termelés fokozására. A beruházások a legtöbb esetben eléggé gyorsan viszszatérülnek.

A központi elemzések alapján öszszeállított mérleg szerint a mezőgazdasági termelés mennyisége, az 1973-as évihez viszonyítva, 2,3 milliárddal, 3 százalékkal több. Az árutermelés mennyisége több volt az 1975-ös évre tervezett mennyiségnél. Eredetileg az ötéves terv első négy évében úgy terveztük, hogy a mezőgazdasági termelés évente 2,7 százalékkal lesz több, azonban a munka termelékenységének fokozódása következtében 3,7 százalékos növekedést értünk el. A múlt évben a növénytermesztés mennyisége az előző évhez viszonyítva, 3,1 százalékkal, az állattenyésztési termelés pedig 3 százalékkal növekedett. Különösen szép sikereket értünk el a gabonatermesztésben, ahol 7,5 mázsával túlteljesítettük az 1975-ös évre előirányzott hektárhozamokat. Lelkes földműveseink 1 millió 716 ezer tonnával (19,3 százalékkal) termeltek több gabonát annál a mennyiségnél, amennyit az ötéves terv az 1975-ös évre előirányzott. Az állattenyésztésben szintén kedvező a fejlődés. Az 1974-es évben az 1975-ös évre tervezett termelési mennyiséget lényegesen túlszárnyaltuk. A szarvasmarha- és sertéshús mennyisége В százalékkal, a tejé 1,6 százalékkal, a baromfihúsé 16 százalékkal, a tojásé pedig 3,2 százalékkal volt több az idei évre előirányzott mennyiségnél.

Elégedetten állapíthatjuk meg, hogy a jó termelési eredmények lehetővé tették a lakosság jobb, kiegyensúlyozottabb élelmiszer ellátását, állati eredetű termékekkel. Nincs szükségünk többé vaj és tojás behozatalra és az előző évekhez viszonyítva lényegesen kevesebb húst kell vásárolnunk külföldről. Azt mondhatjuk tehát, hogy а XIV. kongresszus határozatából eredő feladatot — fedezni a lakosság növekvő élelmiszer fogyasztását hazai termelésből — eredményesen teljesítjük. Azonban hibát követnénk el, ha a jó eredmények önteltséggel töltenének el bennünket. Még mindig sok a megoldásra váró probléma. Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának novemberi plénuma is hangsúlyozta, hogy a jó eredmények ellenére is még mindig sok lehetőség van a mezőgazdaságban a termelés fokozására. A növénytermesztés és az állattenyésztés között nincs meg a kellő összhang és nagyon eltérőek az élenjáró és hátul kullogó mezőgazdasági üzemek termelési eredményei.

Az ötéves terv négy évének eredményei azt igazolják, hogy a mezőgazdaság képes nagyobb feladatok megoldására is. A novemberi plénum határozata szerint arra kell törekednünk, hogy elsősorban minél több gabonát termeljünk, és az összes lehetőségek felhasználásával a lehető legnagyobb mértékben fedezzük a lakosság élelmiszer ellátását. Ez a követelmény bár igényes, de a gyakorlat azt bizonyítja, hogy megvalósítható. Szükséges, hogy az 1975. év és a hatodik ötéves tervidőszak tervét már ebből a szemszögből állítsuk össze. E feladatok jegyében dolgoztuk ki a CSKP KB mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályán is az idei téli idény feladatait is. A téli kampány elsősorban az állattenyésztési termelés fokozására irányul. Nem azért, hogy talán ez a termelési ág lemaradt volna a növénytermesztés mögött, hisz az ötéves terv első négy évében az állattenyésztésben a termelés 14,6 százalékkal fokozódott, ezen belül az árutermelés 24 százalékkal. Ez lehetővé tette az élelmiszer fogyasztás növekedését is. Hogy csak egy példát említsünk, az egy főre jutó húsfogyasztás négy év alatt hét kilogrammal növekedett. Azonban annak ellenére, hogy az állattenyésztés gyorsabban fejlődött, mint a növénytermesztés, mégis számos olyan problémát kell megoldani, amely egyenlőre kedvezőtlenül befolyásolja a hasznosságot.

A téli kampány egyik fő feladata szerint, az állattenyésztés hatékonyságát az abraktakarmányok jobb felhasználásával kell fokoznunk. Napjainkban, amikor a világpiacon a szemestakarmányok és a takarmánydúsítók ára többszörösére emelkedett, jól meg kell gondolnunk, hogy a terimés takarmányok mellett mennyit

adagolunk belőle az állatoknak. Meg kell mondanunk, hogy az állattenyésztésben elért kiváló eredményeket az indokolatlanul magas abraktakarmány fogyasztással értük el. Sajnos, jelenleg többnyire azért fogyasztunk túl sok abraktakarmányt, mert a terimés takarmányok minősége nem felel meg a követelményeknek. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy egyes mezőgazdasági üzemekben szemestakarmány pazarlás folyik. A felmérések azt mutatják, hogy amíg az utóbbi tíz évben a gabonatermesztés mennyisége megkétszereződött, a terimés takarmányok mennyisége alig több. A gabonafélék hektárhozama az utóbbi négy évben 40 százalékkal növekedett, ezzel szemben a többéves takarmányoké pedig 9,5 százalékkal, a rétifűé pedig

12,5 százalékkal. Rétjeink lényegében olyan állapotban vannak, mint a háború előtti években. Évente megközelítőleg százezer hektár rét termését csak részben értékesítjük. Az alacsony hektárhozamok következtében mintegy 350 ezer tonna szálastakarmánnyal kevesebb a terimés takarmányalap.

Komoly hiba, hogy a fehérjedús takarmányok termőterülete évről-évre csökken. Néhány adattal érvelve, a lucerna területe az utóbbi hét évben 110 000 hektárral, a hüvelyeseké pedig 120 ezer hektárral csökkent, annak eljenére. hogy a tervekben mindig nagyobb területet irányoztunk elő.

Az állattenyésztés további fejlődése jórészt a megfelelő összetételű takarmányalap létrehozásától függ. Már a téli időszakban megfelelő intézkedéseket kell tennünk, a terimés takarmányok termesztésének fokozására, elsősorban a réteken, legelőkön, de a szántóterületeken is. Ha a rétifű hektárhozamát legalább tíz százalékkal tudnánk fokozni (elérnénk a 45 mázsás hektárhozamot), 380 ezer tonna szálastakarmányt nyerhetnénk, amelylyel pótolni lehetne mintegy 60 ezer hektár szántóterület takarmánytermelését.

Az elképzelések szerint tovább kell csökkenteni az abraktakarmány fogyasztást, főleg a marhahús- és a tejtermelésnél. Azonban sajnos, az abraktakarmány fogyasztás továbbra is növekedik. Ha összehasonlítjuk az 1974-es év kilenc hónapja alatt fogyaszott abraktakarmány mennyiséget. bizony az eredményekkel távolról sem lehetünk megelégedve. Országszerte a 76 mezőgazdasági üzemben végzett felmérések alapján a következő táblázat jött létre:

abraktak, fogyasztás 1 kg elősúlygyarapod. az 1973-as évben

ahraktak, fogyasztás 1 kg élősúlygyarapod. az 1974-es évben

hfzómarhánál

2,91 kg

3,07 kg

tenyészüszőknél

2,07 kg

2,11 kg

hízósertéseknél

3,70 kg

3,7B kg

1 liter tejtermelésre

0,30 kg

0,30 kg

Ebből a felmérésből is láthatjuk, hogy a helyzet komoly. Az elemzések azt is bizonyítják, hogy az abraktakarmány megtakarításra vannak lehetőségeink. Azokban a mezőgazdasági üzemekben, ahol a hízómarhákkal jóminőségű terimés takarmányt etetnek, az abraktakarmány fogyasztás 1 kg élősúlygyarapodásra mindössze 1,2—

1,5 kg között mozog, azonban a mezőgazdasági üzemek 50 százaléka több mint 3 kg abraktakarmányt etet fel az állatokkal, 1 kg élősúly eléréséhez, de jónéhány mezőgazdasági üzemben még 4 kg-nál is többet. Az egy liter tejre jutó 30 dkg abrakszükségletet is soknak tartjuk. A szakemberek véleménye szerint jó minőségű terimés takarmány fogyasztása mellett csak 20—25 dekára lenne szükség. Az ötéves terv első négy évében az 1970-es évhez viszonyítva, minden 1 millió korona értékű állattenyésztési termelésre 12 százalékkal növekedett az abraktakarmány fogyasztás. Az adatok alapján jó lenne, ha minden mezőgazdasági üzemben konkrét tervet dolgoznának ki a gazdaságos takarmányozásra.

A mezőgazdasági termelést megfelelő állategészségügyi intézkedésekkel, a fertőző- és járványbetegségek elterjedésének korlátozásával, valamint az elhullás csökkentésével is fokozhatjuk. A kimutatások szerint az 1973-as évben főleg a Szlovák Szocialista Köztársaságban hullott el sok malac. A járások egynegyedében az élve született malacok több mint 8 százaléka pusztult el. Tizenhét járásban a borjúelhullás több mint 6 százalék volt. Összesen 95 ezer borjú és 599 ezer szopósmalac pusztult eL Többek között a galántai járában 11,8 százalék volt az elhullás. Sajnos, az 1974-es évben sem javult sokat a helyzet. A legújabb kimutatások szerint a Cseh Szocialista Köztársaságban az 1974-es év első tíz hónapjában az élve született borjak 5,5, a Szlovák Szocialista

Köztársaságban pedig 7,1 százaléka hullott el. A malacok elhullási százaléka a Cseh Szocialista Köztársaságban 6.6 sázalékos, a Szlovák Szocialista Köztársaságban pedig 8,2 százalékos volt.

Megfelelő egészségügyi intézkedések foganatosításával lényegesen korlátozhatjuk a fertőző betegségek terjedését amelyek igen komoly károkat okoznak.

A lakosság élelmiszerrel való Jobb ellátásának érdekében fokozatosan javítanunk kell az álattenyésztési termékek minőségét. A fogyasztók elsősorban soványabb, kevésbé zsíros húsárut kérnek. Ezen igényt a hústípusú hibridsertések tenyésztésével elégíthetjük ki. Ennek érdekében meg kell gyorsítanunk a hibridizációs program megvalósítását. Minden erőnkkel arra kell törekednünk, hogy a zsírtípusú sertések számát a lehető legkisebbre csökkentsük. Ezt a folyamatot az illetékes szervek megfelelő árpolitikával is támogatják.

Természetesen a kitűzött célok megvalósítása a termelő munkát végző emberektől függ. Ezért a mezőgazdasági dolgozók között az eddiginél jóval hatékonyabb agitációs-politikai munkát kell végezni. A kitűzött igényes feladatokat csak akkor teljesíthetjük, ha minden vezető, zootechnikus, csoportvezető, állattenyésztési dolgozó törekszik a termelés fokozására. Mezőgazdasági dolgozóink a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság 25., valamint felszabadulásunk 30. évfordulója tiszteletére számtalan olyan kötelezettségvállalást tettek, amelyek jobb takarmányozási módszerrel segítik elő az állatok hasznosságának fokozását, A nemes mozgalmat továbbra is támogassuk, hogy sikereink minél nagyobbak legyenek!

BÁLLÁ LASZLÖ mérnök.

a CSKP KB dolgozója

ii!iiiin;i

■iii

un

■ни

Hasznosítsuk a belső tartalékokat

A tervidőszak utolsó évébe léptünk. .Derűlátással, bizakodással, s azzal a szándékkal, hogy — a megváltozott igényekhez igazodva — többet teszünk a tegnapinál. Gondosabban tervezünk, körültekintőbben, nehogy majd év közben, vagy a következő zárszámadáskor kelljen megállapítani: felszínesnek, megalapozatlannak, s fölöttébb megvalóslthatatlannak bizonypultak az elképzelések, a kitűzött feladatok. A tervezésnél feltétlenül tartsuk szem előtt a legújabb követelményeket: a gazdaságosság elvének minden eddiginél következetesebb alkalmazását, végre necsak beszéljünk az ésszerűbb gazdálkodásról, hanem a termelés minden ágazatában érvényesüljön a tartalékok feltárása, s célszerű hasznosítása.

Az új feltételek új termelőegységeket, korszerűbb munkahelyeket, s ezek jé szakmai-politikai felkészültségű szakembereket követelnek. Örvendetes jelenség, hogy ezt a nagyon is figyelemre méltó követelményt éppen az egyesített, nagy kiterjedésű szövetkezetekben tudatosítják a legjobban. Erre a szakosítottabb termelés, a fejlettebb, tökéletesebb üzemszervezés, a gépesítés magasabb foka, a haladóbb technológia kényszerítő körülményként hat... S még valami: ezek az iparhoz hasonló termelési adottságok — akarva-nemakarva — formálják a vezetők, dolgozók gondolkodásmódját, helyes irányba terelik azt. jobbára a távlatokban gondolkodnak az emberek ... Ezt ma már gyakorlati tapasztalatok is bizonyítják.

Nézzük csak, mik a meghatározó tényezők.

Alső-Csallóköznek Окой—Sokolec-t (ekecs-apácaszakállasi) egyesített szövetkezete 3080 hektáros. Ebben még nincs semmi különös, hiszen működnek már ötezer hektáron felüli közös gazdaságok is Szlovákiában! Viszont az, ahogyan az említett szövetkezetben élére állítják a takarékosabb, ésszerűbb gazdálkodás, valamint a szakmai-politikai tudásgyarapítás fontosságának kérdését — és cselekszenek is ez iránybanl —, az már követésre méltó. Ehhez elöljáróban annyit: először a kommunisták dugták össze a fejüket, mit tehetnének a szövetkezet műszaki fejlesztése érdekében, majd a munkacsoportok tűzték e kérdés megtárgyalását napirendre, azután taggyűlés hagyta jóvá a közös gazdaság távlati műszaki-fejlesztési tervét.

Erre azt mondhatja a Kedves Olvasó: „Tervezni lehet! Ez még nem minden .. .1“ jómagam sem állítom, hogy ez a műszaki-fejlesztési távlati terv „megváltja a világot“,

nem is ez a cél vezérelte készítőit. Annál inkább az, hogy világosan lássa a hatszázegynéhány szövetkezeti gazda, milyenek a kilátásai, s felmérhesse, mekkora erőfeszítéseket kell tennie az örömteljes cél elérése érdekében. Ez mozgósító erővel hat valamennyiükre! Viszont: a távlatnélküliség elkényelmesedésre, önelégültségre gerjeszt, ami viszahúzó erőként jelentkezik, gúzsba köti az emberek kezdeményezőkészségét, alkotóképességük kiteljesedését.

Miként mozgósít, serkent nagyobb igényességre, több felelősségérzetre a közeljövő láttatása? Summázzuk: a gyümölcsészet, kertészet, szőlészet aránylag sok dolgozót foglalkoztat. Ezek jelentős része kellő szakképesítéssel nem rendelkezik. Atiskolázásukról a szövetkezet semmiképp sem mondhat le, s nem is akar. Sőt, kihelyezett osztály létesítését vette fontolóra a vezetőség. Mintegy 25—30 fiatal szerezhetne ílymódon — kétszer négyhónapos téli tanfolyamon (decembertől március végéig) — szakképesítést. A szövetkezetben működő szaktanfolyam fölött, előreláthatólag a Kravany nad Dunajom-i (karvai) Mezőgazdasági Szaktanintézet vállal védnökséget.

Ugye, ez is tartalékfeltárás, mégpedig a javából! Hát még a gazdaságosabb takarmányozás érdekében tett nagyon jelentős intézkedésük! Két-három évvel ezelőtt ijesztő méreteket öltött Szlovákia-szerte a szalmaégetés. Ma már elítéljük. S nemcsak elítéljük, hanem teljesértékű takarmányt készítünk a szalmából, hugyany és ásványi anyagok hozzáadásával. Az ilymódon előállított takarmány-hibrikett gyakorlati hasznosításában már a múlt évben sok értékes tapasztalatra tettek szert. Elképzelhető, ekkora mezőgazdasági nagyüzemben a takarmányszükséglet egyharmadát ilyképpen fedezik. Ha a gyártási eljárásban nem lesz különösebb akadály, az idén már teljes mértékben hasznosítják ilyen célra a szalmát, a kukoricaszárat, s egyéb hulladékanyagokat.

Hányszor esett már szó központi, járási és szövetkezeti szinten az ésszerűsítés kérdéséről, főleg az utóbbi néhány évben? Sokszor. Számtalanszor. S a téma felvetésétől, megvitatásától nem jutottak tovább. Viszont Okočon (Ekecsen), s még számos szövetkezetben — cselekedtek.

Mint például a Salai (vágsellyei) BARÄTSÄG Efsz-ben is, ahol a felnőttoktatás a lehető legjobb mederben halad. Személyesen az üzemi pártelnök, Majdlen Ladislav mérnök irányítja. Ö az oktatási tanácsadó-testület elnöke. A szövetkezeti munkaiskola előadássorozatát a szakmai felkészültségnek, s a gyakorlati-elméleti követelményének megfelelően osztották fel a szakosított mérnökök (7) között. A szövetkezet elnöke rendkívül nagy figyelmet fordít a tagok tömegoktatása zavartalanságának, hatékonyságának biztosítására, sőt a politikai jellegű előadásokat is ő tartja. így azután nem véletlen, hogy például az 1973/74-es tanévben — a járási verseny keretében — a legjobbak között emlegették őket. Meg is érdemelték ezt a helyezést, hiszen olyan nagy közérdeklődést kiváltó szakelőadókkal, s példás iskolavezetőkkel kevés helyen büszkélkedhetnek, mint a šaíai BARÄTSÄG- ban: név szerint is említést érdemi Sedlák Mikuláš mérnök, szakelőadó, Simkó Mihály iskolavezető, s mások, akik mind azon fáradoznak, hogy a 3228 hektáros szövetkezet több mint félezer dolgozója tudásgyarapításat a legmesszebbmenőkig elősegítsék, s a közös javára fordíthassák.

Az ésszerűbb gépjavítással, alkatrészgazdálkodással kapcsolatos módszerüket csak ajánlhatjuk: a központi javítóműhelyben Salán végzik a több pontosságot kívánó gépjavításokat (fő javítás). Nem az alkatrészt viszik a termelőegységekbe, hanem a meghibásodott gép jön be a központi javítóba (vagy Ide szállítják). így sokkal rövidebb idő elegendő a javításra, s az szavatolt, mert itt korszerű esztergapadok, megmunkáló gépek állnak rendelkezésre. Azáltal, hogy a már használt — meg nem javítható — alkatrész leadását kötelezővé tették, lényegében az ésszerűbb alkatrészgazdálkodás feltételeit teremtetteék meg. Ami meg a gépjavítás központosítását illeti, fokozták a munkatermelékenységet, rendet teremtettek. Nagyon sok megtakarításra tettek szert ilymódon. Csakis helyénvalónak tartanánk, ha az üzemgazdász pontos számvetést készítene erről, s koronákban is érzékeltetné: mennyi a megtakarítás. Az ilyen megcáfolhatatlan érvek jól hasznosíthatók az egyéb új intézkedések bevezetését megelőző felvilágosító-nevelő munkában, csoportértekezleten, taggyűlésen, vagy a szemléltető agitáció szakaszán.

Csupán két szövetkezet házatáján szemlélődtünk, beszélgettünk, vitatkoztunk — a múlt évi pártplénumok határozatának szellemében. S találtunk jót, követésre méltót, amit e cikk keretében teszünk közkinccsé. Ügy lenne célravezető, ha nemcsak elgondolkoztatna, hanem cselekvésre is késztetne! N. KOVÁCS ISTVÁN