Szabad Földműves, 1975. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)
1975-01-18 / 3. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1 1975. ]anuár 18. VETS ESI : ASZOVCTKCim fÖLOMÜVfSEK SZÖVtJStGÍHEK FÓRUMA A munkás-paraszt szövetség a marxizmus—leninizmus elméletének egyik legfontosabb tézise. Létezésétől függ a munkásosztály hatalomért folytatott harcának sikere, a proletárdiktatúra megvalósítása és megerősítése, a szocializmus kiépítése. A szövetkezeti munka A Már a tudományos szocializmus megalapítói, Marx és Engels Is nagy figyelmet szenteltek ennek a kérdésnek. Marx a francia és a német parasztok gazdasági helyzetét elemezve megállapította, hogy a parasztság érdekel már nincsenek olyan összhangban a burzsoázia érdekeivel, mint a polgári forradalmak Idején, s kibékíthetetlen az ellentét a parasztság és a tőke érdekel között. „Csak a kapitalizmus megdöntése emelheti fel a parasztságot, csak a kapitalista-ellenes proletariátus vethet véget a parasztság gazdasági nyomorának és társadalmi elmaradottságának“ — olvashatjuk Marx és Engels műveiben. A dolgozó parasztság rosszabbodó gazdasági helyzete, s a tőkével szemben fennálló ellentéteinek kiéleződése következtében objektíve a proletariátus tartalékává válik. A parasztság a tőkésekkel folytatott harcban csak a tőke által kizsákmányolt munkásság vezetésével vívhatja ki a győzelmet. A németországi forradalmi mozgalommal összefüggésben Marx 1856. április 18-án ezt írta Engelsnek: „Ez a németországi ügy teljes mértékben attól függ, hogy sikerül-e alátámasztani a proletárforradalmat egy második kiadású parasztfelkeléssel.“ Az volt tehát a legfontosabb stratégiai és taktikai cél, hogy a város és a falu forradalmi mozgalma egy mederbe kerüljön, s olyan forradalmi erőt képezzen, amelyet a munkásosztály és annak kommunista pártja vezet. Ez a forradalmi erő képes megtörni a burzsoázia leghevesebb ellenállását is, képes megvalósítani, erősíteni és fejleszteni a proletárdiktatúrát. Ezzel logikusan összefügg Engels utalása a „Parasztkérdés Franciaországban és Németországban“ című müvében, ahol kijelenti, hogy a szocialista pártnak a hatalom kivívásához a városból először a faluba kell mennie, s a faluban kell erőt képeznie. Marx és Engels tanítását a munkás-paraszt szövetség döntő fontosságú forradalmi szerepéről teljesen összezavarták és elhallgatták a szociáldemokrata pártok Jobboldali opportunista vezetői, ök már régen elárulták a proletárforradalmat, a frázisok hangoztatása ellenére nem akarták a proletariátust harcba vezetni, ezért nem Is kerestek szövetségeseket a proletariátus számára a forradalmi harcban. A trockisták is tagadták a parasztság forradalmi szerepét, azt állították, hogy a proletariátus a szocialista forradalom Idején szembe kerül a parasztsággal, amely „reakciós tömegeket“ képez. V. I. Lenin a szocialista forradalom feltételeinek elemzése közben újból kiemelte a munkások és parasztok szövetségének döntő jelentőségét, kidolgozta annak konkrét szerepét a forradalom egyes szakaszaiban, s megvédte a proletárforradalom ellenségeivel, főleg a trockistákkal szemben. A munkás-paraszt szövetség megteremtését és megerősítését a kommunista párt alapvető feladatának és a forradalmi politika leglényegesebb kérdésének tartotta. A MUNKÄS-PARASZT SZÖVETSÉG FELADATAI ÉS CÉLJAI A munkásosztály és a dolgozó parasztság forradalmi együttműködése számára objektív alapot képez a gazdasági és politikai érdekazonosság, amely a kizsákmányolők hatalmának megdöntésére és az új társadalmi rend megépítésére irányul. V. I. Lenin hangsúlyozta: ... a bérmunkások ^érdekei nem térnek el a dolgozó és kizsákmányolt parasztság érdekeitől. A szocializmus kielégítheti mindkét osztály érdekeit. Ebből következik a proletárok és a kizsákmányolt dolgozó parasztok „becsületes koalíciójának“ lehetősége és szükségessége. Ezzel szemben a kizsákmányolt osztályok és a burzsoázia „koalíciója“ nem lehet „becsületes koalíció“, mert az osztályok között alapvető érdekellentétek vannak. A munkások és parasztok szövetsége nem jön létre magától, ösztönösen Ez a szövetség részben az objektív társadalmi fejlődés következménye, részben pedig a kommunista párt céltudatos tevékenységének az eredménye.'A munkásosztály és a kommunista párt vezető szerepe biztosítja a szövetség osztályjellegét, ami feltételezi a fő cél elérését, az osztályok teljes megszüntetését és a kommunista társadalom felépítését. A munkásosztályt azért Illeti meg a vezető szerep a munkásparaszt szövetségben, mert nem terheli őt a termelőeszközök magántulaldona. s ígv valamennyi dolgozó érdekében szállhat síkra mind a kapitalizmus megdöntésének, mind pedig a szocializmus felépítésének a szakaszában. A munkásosztály érdekei telles összhangban vannak a társadalmi haladással. A munkásosztály a leghaladóbb társadalmi osztály, mert kapcsolatban van a nagvüzemi termeléssel, s a tudományos-műszaki haladás érvényesítésével. Az osztályharcban a legtapasztaltabb, a legforradalmibb és a legjobban szervezett. A munkás-paraszt szövetség konkrét szerkezete és társadalmi feladata a történelmi korszakoknak és feltételeknek megfelelően változik. A munkás-paraszt szövetség konkrét történelmi lelenség, amelv mindig függ a forradalmi változások adott szakaszától, a falusi lakosság osztályösszetételétől, s az állam további társadalmi-politikai feltételeitől. A szövetség adott társadalmi feladata határozza meg, hogy a parasztságnak melv részét sikerül a marxista-leninista .párt által vezetett munkásosztálvnak megnyernie a szövetség számára. A társadalmi fejlődés konkrét szakasza, s az ebből adódó feladatok határozzák meg, hogv a szövetség melv oldala (gazdasági, politikal. ideológiai vagy egyéb] kerül előtérbe, vélik időszerűvé és döntővé A munkás-paraszt szövetség sokoldalú, s a társadalmi élet valamennyi területére kiterjed. Alapvető azonban a szövetség gazdaság) oldala, amelv a termékek kölcsönös cseréjében, a társadalmi bővített újratermelés feltételeinek megteremtésében, s a két osztály gazdasági érdekeinek kielégítésében jut kifejezésre Különösen fontos a szövetség politikai oldala, amelv feltételeket teremt a burzsoázia hatalmának politikai megdöntéséhez, a proletárdiktatúra létrehozásához, s a szocialista társadalom megvalósításához. A szövetség ideológiai oldala azt lelentl, hogy a munkásosztály Ideológiáját, a marxizmust-leninizmust fokozatosan a parasztság is átveszi. A burzsoázia uralma idején a munkás-paraszt szövetség objektív lehetősége még távolról sem jelent objektív politikai tényt. Többnyire csak átmeneti kapcsolatokat sikerül létrehozni. mindenekelőtt a falusi szegénységgel, a mezőgazdasági munkásokkal, a félproletárokkal és a törpebirtokosokkal. Sokkal nehezebb a középparasztokat megnyerni bizonytalan álláspontjuk, a magántulajdonon alapuló mélygyökerű gondolkodásuk miatt. A középparasztok ingadozása társadalmi helyzetük következménye, mert bár egyrészt saját maguk is kizsákmányolt dolgozók, ugyanakkor a termelőeszközök birtoklása kedvező években bizonyos fölöslegek kitermelését is lehetővé teszi, amit tőkére változtatva elég gyakran idegen munkaerő alkalmazására használnak fel. A középparasztok megnyerésében döntő szerepe van a kisüzemi termelés kilátástalanságának, a burzsoá hatalom megdöntésének, s a kommunista párt által vezetett munkásosztály növekvő társadalmi erejének és tekintélyének. Ilyen feltételek között a középparasztok is a szocializmus mellett foglalnak állást. A CSKP HARCA A MUNKÁSOK ÉS PARASZTOK FORRADALMI SZÖVETSÉGÉÉRT Nálunk a CSKP 1921. május lS-én történt megalapítása volt a munkás-paraszt szövetség létrehozásának alapfeltétele. Ez logikus következménye volt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatásának, az európai forradalmi helyzetnek, a szociáldemokrácia reformista és opportunista irányzataival folytatott harcnak. A munkásosztály és a dolgozó nép ezzel a történelmi jelentőségű aktussal olyan forradalmi szervezethez jutott, amely képes volt megdönteni a burzsoázia hatalmát és a kapitalizmust. A forradalom sikere érdekében meg kellett először nyerni e politika számára a dolgozó tömegek döntő többségét, tehát a parasztságot is. Ehhez sok politikai, szervező és ideológiai munkára volt szükség. El kellett végezni a szociális és gazdasági fejlődés marxista-leninista elemzését, s körültekintő politikai érzékkel kellett viszonyulni a mezőgazdasági dolgozók egyes szociális csoportjaihoz. A pártnak saját soraiban is harcolnia kellett az agrárkérdéssel kapcsolatos szélsőséges jobboldali és baloldali nézetek terjesztőivel. Nagyon bonyolult és kemény harcot Jtellett folytatni azért, hogy a parasztság megszabaduljon a burzsoá ideológia, az agrárizmus, a klerikalizmus és a polgári pártok befolyásától, s hogy az agrárkérdés következetes és szociális szempontból igazságos megoldást nyerjen. A Csehszlovák Köztársaság keletkezése után, 1918-ban, nálunk is érvényesülhetett volna az oroszországi példa. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a földről kiadott dekrétum erősen hatott a cseh és a szlovák falura, különösen a mezőgazdasági munkásokra és a szegényparasztokra. Erősödött a mezőgazdasági munkások ellenállása a kapitalista kizsákmányolással szemben. Egyre többen követelték a földbirtokok felosztását és felparcellázását üt földnélküliek és a kisparasztok között. A földtulajdon megoldatlan kérdése, a városokban és a szomszédos államokban kialakult helyzet kedvező feltételeket nyújtott a falusi forradalmi mozgalomhoz, s annak egybekapcsolásához a proletariátus forradalmi mozgalmával. A szociáldemokrácia azonban nem tudta kihasználni ezt a helyzetet. Részben azért, mert nem volt kapcsolatban a parasztság szociális rétegeivel, részben pedig azért, mert már régen lemondott a szocialista forradalomról. A szociáldemokrata párt csak a nagybirtokok államosításának követeléséig jutott el. E követelés szerint a föld állami tulajdonban maradt volna, s ez nem elégíthette ki a földosztásra váró parasztság igényeit. Ilyen politikai célkitűzéssel nem lehetett megnyerni a parasztságot. A CSKP megalapításával azonban új helyzet alakult ki. A CSKP végrehajtó bizottsága mellett már 1922-ben létrehozták az agrárprogram kidolgozásával megbízott különbizottságot. A CSKP I. kongresszusának vitájában számos javaslat hangzott el e kérdéssel kapcsolatban. További fontos lépést jelentett az agrárkérdéssel kapcsolatban megrendezett 1924-es brnói konferencia, majd a CSKP szlovákiai konferenciája, amely kizárólag csak a párt és a parasztság viszonyának kérdéseivel foglalkozott. Ebben az időszakban azonban a munkások és a parasztok együttműködésének a gondolata nem vert1 még mély gyökeret a falvakon. Nagy segítséget jelentett a Kommunista Internacionálé V. konngnresszusa is 1924-ben, amely a munkás-paraszt szövetséggel kapcsolatban világosan kijelentette: „ ... az olyan kommunista pártokat, amelyek nem sajátították el a parasztság soraiban végzett politikai munkát, nem tekinhetjük olyan kommunista tömegpártoknak, amelyek komolyan készülnek a hatalom megszerzésére“. A POLGÁRI FÖLDREFORM ÉS KÖVETKEZMÉNYEI A parasztság életében mindig döntő jelentőségű volt a föld, mint alapvető termelőeszköz és mint a megélhetés forrása. A kapitalizmus fejlődése során a földtulajdon egyre jobban a burzsoázia kezében koncentrálódott. Dél-Csehországban például a Schwarzenberg-család 153 ezer hektár mezőgazdasági földterületet birtokolt, míg az 5 hektárig terjedő kisbirtokosoknak az összes földterület alig 5 százaléka jutott. A földhiány és az agrártúlnépesedés éhezéssel fenyegette a mezőgazdasági jellegű területek dolgozóit. A mezőgazdasági munkások és a parasztcsaládok tagjai a városokban kerestek megélhetést, vagy kivándoroltak. 1922-tűl 1933-ig több mint 100 ezer ember vándorolt ki a köztársaság legszegényebb területeiről. A mezőgazdasági munkások munkabére a létminimumot sem fedezte. A mezőgazdasági dolgozóknak ilyen feltételek mellett csak a termőföld nyújhatott megélhetést, az első köztársaság megalakulása után tehát a földreform kérdése is előtérbe került. Az agrárpárt gátat akart vetni a forradalmi fejlődésnek, s a helyzetet saját politikai és gazdasági céljaira kihasználva élesztette az emberekben a reményt, hogy megoldást nyer a falu alapvető problémája. Még 1918-ban törvényt adtak ki a nagybirtokok korlátozásáról, majd 1919 áprilisában a kisajátítási törvényt is elfogadták. Ez a törvény kimondta a 150 hektár mezőgazdasági, illetve a 250 hektár földterületet (erdővel együtt) meghaladó birtokok államosítását. A törvény azonban különböző indoklásokkal kivételeket is engedélyezett, így a kisajátítás alá kerülő több mint négymillió hektárnak csupán egy részét osztották szét az új birtokosok között, azt is úgy, hogy 687 055 kistermelőnek átlagosan 1 hektár jutott, míg 2055 személyt átlagosan 100 hektár maradékbirtokhoz Juttattak. A földreform tehát nem sokat változtatott a dolgozó parasztság helyzetén, mert elsősorban a burzsoázia pozícióinak megerősítését szolgálta. Ebben a helyzetben tovább folytatódott a parasztság eladósodása, ami a cseh országrészekben a 12,5 milliárd koronát is jelentősen meghaladta. A CSKP V. KONGRESSZUSA — JELENTŐS MÉRFÖLDKŐ A PARASZTKÉRDÉS MEGOLDÁSÁBAN A CSKP V. kongresszusa 1929-ben megtisztította a pártot а szociáldemokrata irányzatoktól, felszámolta az opportunizmust és a passzivitást. A kongresszus a csehszlovák mezőgazdaság kapitalista fejlődésének marxista-leninista elemzését is elvégezte. A párt agrárpolitikájának alapelveit a következő jelszóban foglalta össze: „Kárpótlás nélkül ki kell sajátítani minden nagybirtokot, állami és egyházi földet, s át kell adni azt a szegényparasztoknak“. A kongresszus jelentősen növelte a párt falusi munkájának intenzitását, amely rávilágított az agrár-, a burzsoá és a reformpártok programjának osztályellenes jellegére. A harmincas években a mezőgazdaságot is súlyosan érintette a gazdasági válság. A mezőgazdasági termékek eladásából származó bevételek gyorsan csökkentek. A mezőgazdasági termelők kénytelenek voltak csökkenteni saját fogyasztásukat, hogy minél több terméket értékesítve legalább minimális bevételhez jussanak. A parasztok ennek ellenére képtelenek voltak megállítani az eladósodás növekedését, ami 1938-ban elérte a 38 milliárd koronát. A parasztgazdaságok többsége kilátástalan helyzetbe került, a végrehajtó is egyre gyakrabban jelent meg a falvakon. A párt támogatta a mezőgazdasági munkások és a dolgozó parasztok igazságos követeléseit, szervezte a kizsákmányolt falusi rétegek harci akcióit. Klement Gottwald így fogalmazta meg a CSKP irányvonalát a dolgozó parasztok pferovi konferenciáján 1931. június 7-én: „Azon a napon, amikor a munkások, a kisiparosok és a dolgozó parasztok összefognak, ütni fog az urak utolsó órája“. A FÖLD LEGYEN AZOKÉ, AKIK MEGMŰVELIK A fasiszta Németország legyőzésével és Csehszlovákia szovjet hadsereg által történt felszabadításával 1945-ben kedvező feltételek alakultak ki az agrárkérdés megoldásához. A háború utáni időszak egyik legjelentősebb intézkedése volt a dolgozó parasztság érdekeinek megfelelő földreform megvalósítása. A nagybirtokok felosztása döntő tényezőként hatott a munkásparaszt szövetség létrehozására és megerősítésére. Az igazságos földreform végrehajtását az tette lehetővé, hogy a CSKP volt az osztályharc vezető ereje. A földreform három szakaszában 1945-től 1948-ig összesen 1,7 millió hektárt futtattak a kis- és a köiépparasxtoknak. Ezzel megvalósult a Nagy Októberi Szocialista Forradalom jelszava: a föld legyen azoké, akik megművelik. A burzsoázia és a munkásosztály közötti harc 1948 februárjában csúcsosodott ki. A reakciós pártok attól féltek, hogy a CSKP tekintélyének növekedése következtében a közelgő választásokban elveszítik pozícióikat, ezért kormányválságot provokáltak ki és ellenforradalmi fordulatot készítettek elő. A CSKP Klement Gottwald vezetésével mesteri taktikához folyamodott, amely ismét bebizonyította, hogy a kommunista párt sikere a marxizmus-leninizmushoz való hűségben, a széles tömegekkel folytatott harci együttműködésben rejlik. Ebben a harcban nagy jelentősége volt a CSKP céltudatos politikája által létrehozott munkás-paraszt szövetségnek. A parasztság a parasztbizottságok országos kongresszusán, s a Vencel-téren 1949. február 29-én megrendezett tömeggyűlésen egyértelműen állást foglalt a CSKP politikája mellett. Ez a kongresszus páratlan volt a parasztmozgalom történetében. Az utána következő időszakban elfogadták az összes mezőgazdasági törvényt, amelyekért korábban éles harcot kellett folytatni a reakciós pártokkal, A volt hazai és külföld! földbirtokosok, az egyház és a spekulánsok földje véglegesen a dolgozó parasztság tulajdonéba került. A nép közös harcával elért politikai és gazdasági vívmányokat a Május 9. Alkotmány foglalta össze. A nemzeti és demokratikus forradalom a CSKP mesteri vezetésével proletárdiktatúrába nótt át. Oj helyzet jött létre, amely lehetővé tette a szocializmus megépítését. Ebben az új helyzetben tovább fejlődött a munkás-paraszt szövetség, érvényben maradtak Klement Gottwaldnak a parasztbizottságok manifesztációján elmondott emlékezetes szavai: „A munkás a parasztért, a parent a munkásért, s a világ olyan irányba lendül, ahová ez az erő elindul 1“
