Szabad Földműves, 1975. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)

1975-01-18 / 3. szám

i 1975. január 18. SZABAD FÖLDMŰVES * Ô J Ú > ÉPÍTIK Л gedetten tapasztaltam, nemcsak a fe­­jéssel törődik, hanem abba Is bele­szól, hogy a zootechnikus melyik te­hén borját hagyja meg továbbtenyész­­tésre. Tehát hozzájárult ahhoz, hogy a lehető legnagyobb hasznossági! ál­latokat állítsák be a termelésbe. A többiekkel együtt lelkiismeretes gon­dozással, a leggazdaságosabb takar­mányozással, fokozatosan félllteren­­ként növelték a tehenek tejhozamát. A három házaspár céltudatos munkája végül Is eredményeket hozott. A múlt évben már sikerült elérniük a tehe­­nenkénti 4000 literes tejhozamot. A luőenecl (losonci) járás déli ré­szén levő Rapovce (Rap), Kalonda, Mulka (Kismulyad) község lakosai nemrégiben ünnepelték a felszabadu­lás 30. évfordulóját. A három évtized alatt a valamikor elég nehéz körülmé­nyek között élő lakosság gyarapodott, gazdagodott. Az új termelési mód le­hetővé tette számukra, hogy rendsze­resen bővítsék társadalmi, gazdasági és kulturális ismereteiket. A korszerű új családi házakban egyre több a könyv, a különböző szakirodalom, amely az élet mindennapi tartozékává vált. Lényegesen megjavultak az em­berek közötti kapcsolatok. Amíg a múltban a kis- és középparasztok el­szigetelten küzdöttek a mindennapi megélhetésért, ma a nagy családban együtt járják a boldogulás útját. KIBONATKOZOTT A SZAKOSÍTOTT TERMELÉS A három község szemlélgetése köz­ben találkoztam régi ismerősömmel Tóth {ánossal a „jövő“ nevű egyesült szövetkezet „Építésben szerzett érde­mekért“ címmel kitüntetett elnökével. A nagyüzemi szocialista mezőgazda­ság építéséből komoly részt vállalt, mert több közös gazdaságban töltött be vezetőfunkciót. Amikor újra vissza­tért abba a körzetbe, ahol született, Közlök Ferenc ökonómussal és a töb­bi megfelelő politikai szaktudással rendelkező vezetővel ugyancsak meg­hányták vetették, hogy milyen módon haladjanak tovább. A távlati tervek kidolgozásakor figyelembe kellett venni az Ipoly szabályozási munkála­tokat és az állatok legeltetési lehető­ségeit is. A késő éjszakáig tartó viták után végre is úgy döntöttek, hogy a helyi viszonyoknak megfelelően, a szakosítás keretében a tehéntenyész­tés kap nagyobb teret. Megtudtam tő­le, hogy a jövőben 700 tehenet tarta­nak, mégpedig korszerű körülmények között. Erre máris igyekszenek meg­teremteni a lehetőségeket. A mulkai részlegen 400 férőhelyes tehénistállót építenek. A teheneket a közeli dombo­kon legeltetik. A sok huzavonával folyó Ipoly sza­bályozási munkálatok befejezése után a mélyebb fekvésű földtáblákon bel­­terjesebb termelést valósíthatnak meg. Komoly beruházásokkal 500—600 hek­táron végzik el a talaj javítási munká­latokat és mintegy 300 hektáron öntö­zik a növényeket. Ha ez az elgondolás sikerül, akkor a növénytermesztésből jóval több haszna lesz a szövetkezet­nek, mint jelenleg. A,megfelelő poli­tikai és szaktudással rendelkező el­nök még több olyan távlati tervről tá­jékoztatott, amely arra enged követ­keztetni, hogy az egyesült közös gaz­szeresen ellenőrizték az egyes részle­gek, csoportok munkáját és ennek következtében napról-napra javult a munkafegyelem, fokozódott a munka termelékenysége. Az ökonómus csak néhány adattal érzékeltette a belterjesség szintjét. Az egy hektárra jutó termelés értéke ma már 17 828 korona, az árutermelésé pedig T5 102 korona. A közös gazda­ság minden hektár mezőgazdasági te­rület után 933 liter tejet ad el. Az egy hektárra jutó húseladásban is élen járnak a járásban. A lelkes szövetke­zeti tagok többsége bekapcsolódott a szocialista mezőgazdaság születésé­nek 25. és a felszabadulás 30. évfor­dulója tiszteletére indított szocialista munkaversenybe. Különösen a socia­lista brigád címért versenyző kollek­tívák váltak a verseny mozgatóivá. Az adott sző sem maradt papíron, a felszabadulás 30. évfordulója tisztele­tére 300 ezer koronával teljesítették túl vállalásaikat. A dolgozók munka­kezdeményezése tovább fokozódik, és egyre többet és olcsóbban termelnek. AZ ALKOTÖ MUNKA HŐSEI A szövetkezeti tagok egyre inkább gazdának érzik magukat munkahelyü-Riportutam alkalmából ellátogattam szépen berendezett lakásukba is. Ogy láttam, harmonikus családi életet él­nek. A férj nem fékezi a feleség tár­sadalmi tevékenységét sem. Az asz­­szony komoly pártmegbízatásokat tel­jesít, mindenütt ott van, ahol a köz érdekében társadalmi tevékenységet kell kifejteni. Gyerekeiket szocialista szellemben nevelik az életre. Barna­bás gimnazista, László pedig főiskolán sajátítja el az orvostudomány titkait. Hálásak a szocialista rendszernek, hogy nekik jő megélhetési körülmé­nyeket, gyerekeiknek pedig kedvező érvényesülési lehetőséget biztosít. Nagy Barnabás, a kalondai részle­gen eteti az állatokat, felesége pedig tejkezelő. Mindketten az indulás óta dolgoznak a közös gazdaságban. Át­élték a nehéz időszakot is, amikor csak 700—800. koronát kerestek fejen­ként havonta és bizony többször meg­fordult fejükben, hogy más üzemben, kevesebb munkával többet kereshet­nének. Azonban a tétovázás ellenére is hűek maradtak a közös gazdaság­hoz. Szorgalmas munkájukkal ők is hozzájárultak ahhoz, hogy ma már aki becsületen dolgozik, jól boldogul a közös gazdaságban. A vezetőség nagyra értékeli a kiváló etető mun­Kozlok Ferenc, Albert Béla a helyi nemzeti bizottság titkára és Tóth János a szövetkezet elnöke beszélgetnek a napi problémákról. Nagy Barnabás és felesége a család kedvencével. (A szerző felv.) W7 daságban igazán kibontakozhatnak a szocialista mezőgazdasági nagyüzem előnyei. JÖL INDULTAK Az igazság kedvéért meg kell mon­dani, sok vihar után kelt egybe a há­rom gazdaság. Eleinte előtérbe kerül­tek az egyéni- és csoportérdekek, ne­hezen szoktak össze a vezetők és a dolgozók egyaránt. Azonban a tapasz­talt funkcionáriusok végüiis megszi­lárdították a központi vezetést, rend­kön. Javaslatokat tesznek a termelési feladatok korszerűsítésére, ésszerűsí­tésére. Nem elégednek meg az elért eredményekkel, és a vezetőség segít­ségével igyekszenek még magasabb szintre emelni a termelést. Ezek kö­zül kiemelhetjük a mul!kai részlegen dolgozó Mišániková Klára által veze­tett, hattagú versenyző kollektívát is. Az öntudatos asszony már tíz éve feji a teheneket. Pár évvel ezelőtt sikerült elérnie a tehenek évi átlagos 3000 literes tejhozamát. Az elmúlt időszak­ban többször találkoztam vele és elé­káját, és többször küldte külföldi ju­­talom-tanulmányútra is. ÜJ POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KULTURÁLIS KÖZPONT ALAKUL A három községben eddig is pezsgő társadalmi és kulturális élet volt. Ka­­londán többször rendeztek találkozó­kat írókkal, újságírókkal, és rendsze­resen tartottak kulturális rendezvé­nyeket. Az új gazdasági központ lét­rejötte azonban nagyobb igényeket tá­maszt és ezért Rapovcén átadták ren­deltetésének a tágas, minden igényt kielégítő kultúrházat, amelyben he­lyet kapott a nemzeti bizottság, az eskető helyiség és a mozi is. Albert Béla, a helyi nemzeti bizott­ság sok tapasztalattal rendelkező tit­kára, a többi képviselővel együtt, ar­ra törekszik, hogy a nagy létesítmény ne kongjon az ürességtől. A társadal­mi és kulturális élet fellendítésében már eddig is rendkívüli nagy érdeme­ket szerzett. Éjt nappallá téve sikerült a falu lakóit aktivizálnia. Mivef a polgárok ugyancsak kivették részüket a faluszépítési akcióból, a társadalmi munkából, a választási tervet eredmé­nyesen teljesítették. A lakosok a 30. évforduló tiszteletére vállalásukat 600 ezer koronával túlteljesítették. A nem mindennapi sikerekért a nemzeti bizottság több elismerő oklevelet ka­pott. Többek között a „Győzelmes út“ című versenyben második helyezést értek el járási méretben, és tízezer korona jutalmat kaptak. A helyi nem­zeti bizottság irodája olyan oklevelek­től díszeleg, amelyek arról tanúskod­nak, hogy hozzáértő, lelkes funkcio­náriusok vezetésével a lakosok nap­­i'61-napra szebbé teszik falujukat. • BÁLLÁ JÓZSEF Görföl József, a helyi nemzeti bizottság elnöke köszönti az ötvenéveseket. (A szerző felvétele) A derékhad találkozott örvendetes tény, hogy legtöbb községben kezd sokoldalúan tevé­­k'enykedni a polgári ügyek bizott­sága. Sorra rendezik meg a név­adó ünnepségeket, ezüst-, arany­lakodalmakat, jubiláris évforduló­kat, ateista temetéseket. Jelkán {Jóka, galántai járás), amely községben nagyon is ragasz­kodnak a hagyományokhoz, nincs könnyű feladata a tizennégy tagú bizottságnak, holott Szakái Jenő, a szerv elnöke és Tóth Piroska, tit­kárnő odaadással, hozzáértéssel Irányítják a bizottság munkáját. Az eddigi tevékenységük során már rendeztek névadó ünnepséget, ezüst-, aranylakodalmakat és pol­gári esküvőket. Emellett az egy­házi temetések alkalmával sok esetben mond beszédet a bizottság képviselője. A helyi nemzeti bizottság elnöke Görföl József elvtárs, és társai nem türelmetlenek, bíznak a bi­zottság tevékenységének kiszélesí­tésében. Érthetően a szél fuvatlan, nem indul. Ezért a közeli időszakban, főleg az ifjúság részére, előadás­­sorozatot indítanak az ateizmus kérdéseiről. De nagyra becsülendő Tóth Piroska tanítónő ilyen irányú munkássága az iskolában, vagyis a kollégáival együtt mindent meg­tesznek a gyerekek tudományos világnézeti nevelésének érdekében. Jól tudják, a jövő nemzedék helyes formálása lesz az alapja az ateista gondolkozásnak, amely a marxiz­­mus-leninizmus ideológiáján alap­szik. A polgári ügyek bizottsága leg­utóbb az ötvenévesek találkozóját rendezte meg. Az a derék had gyűlt egybe, akik az elmúlt ne­gyedszázad alatt sokat fáradoztak a szövetkezet és a falu fejlődéséért A kezdet kezdetén ezernyi nehéz­séggel kellett megküzdeniük, s ab­ban az időben akadályozója volt az egyetértésnek a napról-napra megismétlődő nemzetiségi súrló­dás. Most, a félszáz évesek — szlovákok, magyarok mosolyogva emlékeznek azokra az időkre. Nap­jainkban legjobb barátságban él­nek. A fiatalok összeházasodtak s az idősebbek pedig kéz a kézben együtt harcolnak a szövetkezet, a község fejlődéséért. A munkájuk és az egész falu közösségének te­vékenysége megmutatkozik, hiszen az efsz a legjobbak közé tartozik a galántai járásban, és a középüle­tek létrehozásában is csak a leg­nagyobb elismerés hangján beszél­hetünk a község irányítóiról, a szorgos lakosságról. A kitűzött választási tervet is komplexül akarják teljesíteni. A közeljövőben átadnak rendelteté­sének egy 120 személyes — minden igénynek megfelelő — közel négy­millió költséggel épülő óvodát, egy korszerű üzletházat, amit nagyon vár a falu lakossága. Minden lehe-, tőség meg van arra is, hogy meg­oldják az ivóvíz bevezetését a leg­közelebbi években. A derékhad ünnepi összejövete­lén szó esett a múltról, a kibonta­kozásról az egyre szépülő jelenről. Kitűnő többéves borral köszöntöt­ték egymást azok, akik az elmúlt évtizedek során oroszlánrészt vál­laltak a feladatok megvalósításá­ban. Tóth Dezső A gépkocsi és az ember Meghökkentő volt, amit a hazai autózás szakértői elmondottak. 1980-ig több mint egymillió személygépkocsi lesz Csehszlovákiában. Arról is be­széltek a szakemberek, hogy az autó­zás felfutása szükséges jó, az élet­­színvonal emelkedésének egyik muta­tója (csak egyik), az új társadalmi helyzetkép egyik színfoltja, jelentős változásokkal jár a nemzeti fogyasz­tás szerkezetében. Az egyik népszerű folyóiratban ol­vastam, hogy a világon minden har­madik másodpercben meghal egy em­ber — közlekedési baleset következ­tében, és huszonhat súlyosan, negy­vennyolc pedig könnyebben megsérül. Megmondom őszintén, eleinte kissé sokalltam ezeket a számokat, de ami­kor egy másik lapból azt olvastam, hogy Csehszlovákiában minden ötö­dik, Magyarországon pedig minden hatodik órában meghal egy ember a közúti baleset kövekeztében, még töb­ben megsebesülnek, már kénytelen voltam elhinni a hírt. A rohamosan szaporodó gépkocsik szinte természetszerűen magukkal hozzák a balesetek számának növeke­dését is. Van itt azonban egy olyan dolog is, amiről szintén beszélnünk kell. Ez a lélektani háttér, ezúttal em­berektől és népektől igazságosan el­vonatkoztatva: a motoros „járvány" hússzor, harmincszor gyorsabb, mint a gyalog baktató ember, tehát aki be­ül az autóba, vagy aki vezeti, érthető módon gyorsabban akar célhoz jutni. A gyors helyváltoztatás lehetősége, a sebesség szédülete korunk egyik di­csősége- és átka. Sokszor a tragikus baleseteket el lehetne kerülni, ha a tébolyult száguldás ördögének sokan parancsolni tudnának. Mindezt elmondtam egy szűkebb táraságban, ahol képviselve volt a fiatalabb korosztály is, és az egyik pelyhesállú titán, aki az apukájának inár egy-két kocsiját összetörte — cinikusan megjegyezte: Nézze! Száz évvel ezelőtt a rablók több embert agyonütöttek az utakon, mint ameny­­nyien most meghalnak a balesetek következtében. Szép kis párhuzam, válaszoltam, de a rablók legalább ön­maguknak akartak jót az útonállás­­sal, míg a felelőtlen vagy könnyelmű száguldozók a saját életüket is koc­kára teszik. A negatív közúti morál pozitívra fordítása társadalmi ügy — mert senki sem vonhatja ki magát, családját a százezer és millió kocsi mozgó erőteréből. Talán nem is kel­lene külön közlekedési erkölcsről be­szélni, hiszen a pszichológusok meg­állapították: aki az országúton acsar­­kodik, előz amikor nem szabad, hen­cegésből eszi a kilométereket, az kocsin kívül is agresszív, hatalmas­kodó asszociális személy. Van itt azonban egy olyan dolog is, amiről szintén szólni kell. Ma az em­berek túlnyomó többsége olyan lehe­tőségekkel rendelkezik, hogy „egy kis lemondás árán" könnyen „öszedobhat­­ják“ a kocsi árát és utazhat a család. Vannak azonban olyanok is, akik azért nem kaphatnak jogosítványt, mivel egészségügyi, alkati, élettani okok miatt nem alkalmasak erre. A józanul értelmezett ön- és közérdek azt parancsolja, hogy az ilyen feltéte­lek hiányában senki sem rendelkezzék jogosítvánnyal, mert állandóan veszé­lyeztetné saját és forgalomban részt­vevők testi épségét is, nem beszélve a gyalogosokról. Sok derék ember szenved például színvakságban. Sajnos, ebben az eset­ben a természet állított korlátokat és bizony nemet kell mondani. A másik leggyakoribb ok: a rossz reflexek, ideggyöngeség, a gyenge látóképes­ség. Az utóbbi esetben mondják az illetékesek, hogy különösen sok bal­esetet okoz ilyenkor a férfiak hiúsá­ga, mert bár csak szemüvegben vezet­hetnének, de sokan mégis „megfe­ledkeznek“ erről. Molnár K. Ferend

Next

/
Thumbnails
Contents