Szabad Földműves, 1975. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)
1975-01-18 / 3. szám
2 SZABAD FÖLDMŰVES 1975. január 1*. Elismerés az odaadó munkáért KÖZTÁRSASÁGI ÉRDEMREND PETER COLOTKA ELVTÁRSNAK Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára a CSKP KB Elnöksége tagjainak és póttagjainak, a CSKP KB Központi Revíziós és Ellenőrző Bizottsága elnökének ás a CSKP KB Titkársága tagjainak jelenlétében jókívánságait fejezte ki PETER COLOTKA elvtársnak, a CSKP KB Elnöksége tagjának, a szövetségi kormány alelnökének, a szlovák kormány elnökének 50. születésnapja alkalmából. Gustáv Husák elvtárs ebből az alkalomból átadta Peter Colotka elvtársnak a Köztársasági Érdemrendet. • * • Dr. Peter Colotka 1925. január 10-én született Sedlická Dubová községben, munkáscsaládból. A gimnázium befejezése után a bratislavai Komenský Egyetem jogi karán végezte tanulmányait. 1950-ben, a főiskola befejezése után a Komenský Egyetem jogi karán tanított. A nemzeti demokratikus forradalom Időszaka főleg főiskolai tanulmányainak idején meggyorsította politikai érlelődését. 1947 márciusában belépett a kommunista pártba. Ifjúsági funkcionáriusként majd főiskolai tanárként rendkívüli igyekezetét fejtett ki az ifjú nemzedék eszmei-politikai arcélének formálásában. Tagja volt a CSKP KB ideológiai és jogi bizottságának és 1963-ban a Szlovák Nemzeti Tanács képviselője, és az SZNT igazságügyi megbízottja lett. 1969 óta az CSKP KB Elnökségének és az SZLKP KB Elnökségének tagja. 1968- ban kinevezték a CSSZSZK kormányának alelnökévé, 1969. január l-től 1969. május 4-ig a Szövetségi Gyűlés elnöke, 1969. május 4-től az SZSZK kormányának elnöke és a CSSZSZK kormányának alelnöke. 1971-ben megválasztották az SZNT képviselőjévé és a Szövetségi Gyűlés Nemzetek Kamarájának képviselőjévé. A szocialista építésben kifejtett áldozatkész munkájáért magas állami kitüntetésekben részesült. A jelentős évforduló alkalmából a szlovákiai kommunista párt, állami szervek köszönő levelet, sokan mások szerencsekivánataikat fejezték ki Peter Colotka elvtársnak születése 50. évfordulója alkalmából. MEGKEZDŐDÖTT a világűrkutatás JELENTŐS ÉVE A szovjet űrkutatási program keretében szombaton felbocsátották a Szojuz—17 űrhajót. A Szojuz—17 fellövésével immár 18 éve megszakítás nélkül folyamatban van annak a szovjet kozmikus kutatási programnak a megvalósítása, melynek első műholdját 1957. októberében juttatták Föld-körüli pályára. A Szojuz—17 űrhajó kutatási programja sokrétű, elsősorban a feladat az volt, összeköttetést teremtsen a december 26-án felbocsátott Szaljut—4 orbltális tudományos állomással. Az űrhajósok az űrutazás során kipróbálták az űrhajó fedélzeti berendező- | seinek működését az űrhajó legkülönfélébb ! helyzeteiben. Két nappal a fellövés után a Szojuz—17 megközelítette a Szaljut—4-et és a meghatá- I rozott feltételek között sikeresen megtörtént az összekapcsolás. Ezt követően Alekszej Gubarev ezredes, az űrhajó parancsnoka és Georgij Grecsko, fedélzeti mérnök, „átköltözött" a Szaljut—4-be. Ezt követően a további kitűzött feladatokat is sikeresen végezték el. Eredményesen tevékenykedő pártalapszervezet A feudalizmus végnapjai Az igényes politikai, ideológiai és gazdasági feladatok eredményes teljesítése járásunkban egyre nagyobb követelményeket támaszt a pártszervezetekkel szemben. Az első Ilyen döntő követelmény a munkabeli önállóság, a kommunisták kezdeményezése, aktivitása a párt irányító és szervező munkája színvonalának a szüntelen emelése. Mindezek a követelmények vonatkoznak az Ohrady-i (kürti) Efsz mellett működő pártalapszervezetre is. Kis Béla elvtárs, az üzemi pártszervezet elnöke kérdéseinkre elmondotta, hogy a XIV. pártkongresszus szellemében tovább növelik a párttagok aktivitását és törekednek a párt vezető szerepe elmélyítésére a társadalmi, kulturális, valamint a gazdasági élet minden szakaszán. Tudatában vannak, hogy a párttagok nem lehetnek paszszlv szemlélői a társadalmi folyamatnak, mert a pártba lépésük idején tudatosították, hogy munkájukat minden szakaszon példásan kell végezniük. Az értékelő évzáró' taggyűlés közeledtével már a novemberi és decemberi taggyűléseken felmérték az alapszervezet egész évben végzett munkáját. A pártszervezet vezetősége aktívan tevékenykedik, az értékelésből kitűnik, hogy az aktivitás területén az utóbbi időben javulás állt be a szervezet munkájában. A tagsági gyűléseken átlagosan 7—8 felszólaló van. Különös érdeklődés kíséri a szövetkezet gazdasági eredményeit. Az is figyelemre méltó, hogy az utóbbi időszakban egyre több elvtárs folyamodik a nyílt építőszellemű bírálathoz. Ez a módszer pozitív hatással van a szövetkezet problémáinak megoldására, örvendetes az a tény is, hogy minden párttag heyesen értelmezi a taggyűlések jelentőségét és tudja, mit akar a taggyűlés útján elérni, mit akar mondani. A vezetőségi gyűlések a felsőbb szervek határozatai alapján nagy súlyt helyeznek arra, hogy a tagsági gyűlések minden hónap 20— 23-a között megvalósuljanak. A vezetőségi gyűlések is két szakaszban történnek, az első az elfogadott határozatok teljesítésének van méretezve, a második kimondottan a tagsági gyűlés előkészítésével foglalkozik. Elérték azt is, hogy egyes feladatok teljesítéséért nemcsak a vezetőségi tagok felelősek, a pártfeladatok teljesítésével a vezetőségi tagokon kívül további párttagokat is megbíztak, tehát konkrét feladattal látják el a párttagokat. így kedvezőbbek a káderfeltételek, valamint az új tagok felvételére is jobbak a lehetőségek. Arról, hogy a szervezet munkája jó irányba halad, tanúskodik az is, hogy a tagsági gyűléseken 85— 86 százalékos a megjelenés. Továbbra is ragaszkodnak ahhoz, hogy az igazolatlanul hiányzó tagok a pártvezetőség előtt számoljanak be arról, miért nem teljesítették a pértalapszabályzatból eredő kötelességüket. Nem elégszenek meg azzal, hogy a gyűlések lefolyása után a hiányzó személyek kimagyarázkodásokkal indokolják távollétüket. Ezzel a szigorú ellenőrzéssel is a pártszervezet aktivitásának a növelésére törekszenek, ami már eddig is meghozta a várt eredményeket. A pártszervezet elnökétől azt is megtudtuk, hogy a pártvezetőség megkülönböztetett figyelmet szentel a tagok eszmei-politikai nevelésének is. Az idei pártoktatásra már jóval előre biztosították az előadókat. Az alapfokú oktatást Horváth Ferenc és Török Ferenc tanítók vezetik be, melybe 24 párttagot és három pártonkívülit soroltak be. Az iskolázás főleg gazdasági témakörökkel foglalkozik, de megismerteti a tagokat községük szovjet hadsereg általi felszabadításénak 30. évfordulója jelentőségével és a falu fejlődéstörténetével. A pártoktatás eredményességét dicséri az is, hogy míg három évvel ezelőtt 45 százalék, addig jelen pillanatban már csak alig 20 százaléka jelentkezik a hitoktatására. Emellett újabb két névavatásra is sor került a községben. A helyes pártvezetés következtében tehát nem véletlen az sem, hogy kitűnően működnek a szövetkezetben a pártcsoportok. Ezek munkája állandóan időszerű kérdés, fő láncszemét képezi a pártépítésnek, elősegíti a tagsági gyűléseken való megjelenés növekedését, az aktivitás állandó fokozását a szervezetben. Tisztában vannak azzal, hogy a pértcsoportok a szervezet szerves részét alkotják. A szövetkezetben három pártcsoport tevékenykedik. Növénytermesztésben Németh László, gépesítésben Horváth István, állattenyésztésben Mészáros Lajos a vezetőjük. A pártcsoportok fő feladatai közé tartozik az emberek közti mindennapi szervezés és tömegpolitikai munka biztosítása. A decemberi tagsági gyűlésen értékelték a pártcsoportok egész évi tevékenységét. Kis Béla elvtárs, elismeréssel állapította meg, hogy már hagyományosan a legjobb eredményeket az állattenyésztési pártcsoport éri el, de a többi csoport munkája is dicséretet érdemel. Az állattenyésztők az utóbbi két évben 2700 literről 3550 literre növelték a tehenenkénti fejési átlagot. Ezenkívül az 1974-es évben egy vagonnal túlteljesítették a szarvasmarhahús állami eladási tervét, emellett terven felül több üszőt is eladtak. A növénytermesztési csoport és a többi dolgozó szorgalmát dicséri az elmúlt csapadékos aratás során is, a terven felül 30 vagonnal több szemest tudtak betakarítani. Az ősz folyamán is hősiesen helytálltak, cukorrépából 450, kukoricából 50 mázsás hektárhozamot értek el szárított állapotban, ami arra utal, hogy a veszteséget minimumra tudták csökkenteni. Ez természetesen a gépesítési csoport szorgalmának is köszönhető, amely éjjel-nappal, két műszakban dolgozott és javította a meghibásodott gépeket, hogy a termést minél előbb fedél alá hozzák. Az elért eredmények alapján tehát elmondhatjuk, hogy az Ohrady-i efsz pártalapszervezete nagyon komolyan veszi a pártmunkát, az elkövetkezendő évzáró taggyűlésnek tehát lesz mit értékelnie az egész tagság előtt. Krascsenics Géza A múlt év februárja óta, vagyis amióta a fegyveres erők koordinációs bizottsága nevet ! viselő szerv lett a tényleges úr j Etiópiában, a katonatisztek cél- I tudatosan dolgoztak programj juk megvalósításán. A katonatisztek mozgalma azzal a szilárd meggyőződéssel indult, hogy Etiópiában gyökeres reformokra, a társadalmi rendszer lényeges megváltoztatására van szükség. Meggyőződésüket még csak erősítette az országban pusztító aszály, amely több millió embert kárhoztatott éhínségre. Nyilvánvaló lett ugyanis, hogy az ország félfeudális társadalmi rendsze- I re az óriási kiterjedésű földbirj tokok, valamint az tény, hogy I a területnek mindössze egytizedét művelték, fékezte a fejlö- I dést, a gazdaság olyan fellendülését, amely megmenthetné j az éhhaláltől a lakosságot. A szakaszos forradalom — a ! katonatisztek így nevezték mozgalmukat — abban jutott kifejezésre. hogy fokozatosan bővítették az őrizetbe vett személyiségek körét. Az első szakaszban a volt kormány tagjait tartóztatták le, azzal a váddal, hogy elárulták népüket, a hatalmat nem az ország felvirágoztatására, hanem vagyonszerzésre használták fel. A második szakaszba következett az arisztokrácia neves tagjainak, köztük a császár közvetlen munkatársainak és rokonainak letartóztatása. Aztán került sor Halié Szelaszié eltávolítására. Éppen akkor ünnepelték Etiópiában az újévet (szeptemberben), s az egyházi naptár első napja így lett egy új korszak nyitánya, amely igazában februárban kezdődött, amikor a fiatal tisztekből álló katonai tanács vezetésével fellázadt a hadsereg, és a tömegektől, munkásoktól, diákoktól támogatva, megkezdődött a harc a romlott feudális rendszer ellen. Ennek a harcnak logikusan kellett vezetni a császár megbuktatásáig, hiszen a felelősség az elmaradottságért, korrupcióért őt is illette, a harácsolásnak ő maga is részese volt. Lassan eltelik egy év s azóta az események gyorsan zajlanak, Afrika egyik legrégibb, sokak által változtathatatlanak hitt országában, de még mindig nehéz választ adni, merre tart Etiópia. Az viszont már bizonyos, bogy szakit a háromezer éves múlttal, a zsarnoksággal, az elnyomatással, a feudális rendszerrel. Különösen az ősszel történt események igazolják ezt. E tekintetben a nagyjelentőségű fordulat az volt, amikor fogságba vetették a császárt, illetve a trónörökös visszalépésével, nyiittá vált az államforma kérdése. Folytatódott a feudális arisztokrácia képviselőinek letartóztatása, a volt korrupt politikusok őrizetbe vétele. Aman Andorn tábornok-miniszteralnök, azonban még mindig ezer szállal kötődött a visszaháló erőkhöz, a feudális uraságokhoz, akik még letartóztatásban is igyekeztek aláásni a forradalmi szellemű tisztek mozgalmát, a változás iránti törekvésüket. Ezek vezettek aztán oda, bogy a katonai koordinációs bizottság olyan lépésre határozta el magát, amely ugyan világviszonylatban kedvezőtlen visszhangot keltett, de Etiöpia sajátos helyzetében megmagyarázható. A letartóztatott feudális nagyságok közül kivégeztek 6fl főt, köztük Aman Andomot és két előbbi polgári miniszterelnököt, sőt a császár unokáját is. A katonai bizottság ezt azzal magyarázta, hogy az arisztokrácia és császári család tagjai folytatták az összeesküvést ■ börtönön belül és kfvül Is, hogy megtörjék a forradalmat, az országot polgárháborúba, vérfürdőbe taszítsák. Etiópiában tehát súlyos csapás érte a sorsukban belenyugodni képtelen feudális erőket. A novemberi eseményeket követően több változás történt. Kifle Volajo személyében tapasztalt diplomata lett a külügyminiszter s a hadügyminliiteri tárcát is polgári személy kapta meg. A legfontosabb katonai, rendőrségi vezetőhelyakre is 13 új ember került. Mindezek ellenére koránt sem mondható, hogy teljesen leszámoltak volna a feudális renddel. A katonai bizottság forradalomról beszél ugyan, de még eldöntetlen az államforma kérdése. Még érintetlenek a nagybirtokok. Kérdés az is, merre tart a katonai vezetés, mikor adják át a hatalmat a polgári politikusoknak, ami nem könynyű feladat. Még mindig nam kezdődött meg a pártok szervezése. Egy viszont tény, hogy gyökeresen kívánják felszámolni a földbirtokos rendszert. Ezt országos méretben szeretnék végrehajtani, ami azt jelenti, hogy földhöz jut a mezőgazdaságban dolgoző lakosság. Ez a folyamat nehéz küzdelmet hoz, hiszen az egyház a legnagyobb földbirtokos. Sok nehézséget kell még leküzdeni, a minden téren elmaradt, fejletlen országban. Tény azonban, hogy megindult a forradalmi folyamat, amely rövidesen választ ad arra: marra tart Etiópia. —tt— Az egyedüli Közel-Keleten újra feszültté vált a helyzet. Az izraeli-libanoni határon fegyveres provokációkra került sor. Izraeli egységek több esetben betörnek libanoni területekre és megtámadják az ottlévő palesztin településeket. Akciójukat azzal indokolják, hogy a Palesztin Felszabadítási Szervezet egységeit korszerű tankokkal, légelhárító fegyverekkel szerelték fel, és ezek veszélyeztetik Izrael biztonságát. Azonban ez az állításuk nem fedi a valóságot, és a provokációk célja egy újabb háborús öszszetűzés kirobbantása. A világ haladó közvéleménye érthetően egyre nagyobb aggodalommal figyeli a napról-napra éleződő közel-keleti helyzetet, amellyel kapcsolatban államférfiak, neves diplomaták tesznek nyilatkozatot. A kapitalista országok lagagresszívabb köreinek az a célja, hogy Indokolttá tegyék a közel-keleti háború kirobbantását, a tömegek félrevezetése céljából azt hangoztatják, hogy az egész világot érintő energiaválságért egyedül az arab országok a felelősek. Arról azonban mélyen hallgatnak, hogy a nemzetközi monopóliumok többszörös hasznot vágnak zsebre az olaj szállításáért és feldolgozásáért. Az olajtermelő országok nyeresége a monopóliumokhoz képest jóval kisebb. Az üj év első napjaiban világszerte nagy felháborodást keltett Henry Kissinger amerikai külügyminiszter nyilatkozata, amelyben nem zárta ki a lehetőséget egy esetleges katonai beavatkozásnak, az olajtermelő országok ellen. Igaz, később már azt fejtegette, hogy az erőszak alkalmazása Szaúd-Arábia és Irán ellen kiváltaná az arab országok ellenállásénak fokozódását, de ez nem változtat a tényeken. A legagresszívabb Imperialista országok — elsősorban az Amerikai Egyesült Államok — vezetőkörei, már hónapokkal ezelőtt is azzal fenyegették a függetlenségükért küzdő arab országokat, hogyha nem szállítják le az olaj árát, akkor esetleg háborús konfliktusra Is sor kerülhet. Ismeretes, hogy még az Időpontot Is kitűzték a megtorló akcióra, de a világ haladó közvéleményének nyomására kénytelenek voltak takarodót fújni. helyes út, A kapitalista államok hamis prófétái mélyen hallgatnak arról, hogy a kapitalista rendszer általános válsága agyra jobban elmélyül, és ez váltja ki az egyre nagyobb méreteket öltő energiaválságot és az inflációs jelenségeket. Az Amerikai Egyesült Államokban például az évi inflációs növekedés meghaladja a 12 százalékot. Egyes iparágakban túltermelés mutatkozik, és ennek következtében a munkások ezreit kell elbocsátani. Kapitalista közgazdasági szakembereknek is el kell Ismerniük, hogy az USA-ban 1901 óta a jelenlegi időszakban a legnagyobb a munkanélküliek száma. A legújabb felmérések szerint az infláctós jelenségek egyre több ágazatban mutatkoznak, mert sem az amerikai kongresszus, sem a kormány nem dolgozott kt egy olyan gazdaságfejlesztési programot, amely az energiaválság leküzdésére irányulna. Szovjet közgazdasági szakemberek konkrét adatokkal, példákkal bizonyítják, hogy hőerőművekkel, atomerőművekkel, és más módon a jövőben elég energiát biztosíthatunk, persze ezek létrehozása komoly beruházásokat Igényel. Az energiaválságot tehát nem lehet csakis az olajhiűnnyal Indokolni. Az arab országok természetesen védik álláspontjukat és azt javasolják, hogy hívják össze az olajtermelő és olajfogyasztó országok konferenciáját. Ilyen, az egész világra kiterjedő értekezleten össze lehetne egyeztetni az érdekeket és a tárgyalóasztal mellett dönthetnék el a vitás problémákat. Az imperialista körök viszont erről egyenlőre hallani sem akarnak. Bár vannak olyan hangok is, hogy figyelembe kell venni az olajtermelő országok ajánlatait-javaslatait, és képviselőikkel a békés rendezés útját kell választani. Többek között s Német Szövetségi Köztársaság kormányának álláspontja is a tárgyalásokat tartja a helyesnek. Az arab' országok között egyre élénkebb diplomácia folyik. A rabat! találkozó után, sor kerül Egyiptom, Szíria, Jordánia és a Palesztin Felszabadítási Szervezet képviselőinek négyes találkozójára. A felek kinyilvánították véleményüket, hogy rendezés folytatni kell a genfi békekonferenciát és a tárgyalóasztal mellett kell megvitatni a problémákat. Anvar Szadat egyiptomi elnök, a legutóbbi nyilatkozatában szintén a tárgyalások felújítását sürgette, és elítélte mindazokat a próbálgatásokat, amelyek háborús tűzfészekké akarják változtatni a közelkeleti térséget. Bár az arab egység még mindig nem alakult kt teljesen, azonban egyre jobban növekednek azok az erők, amelyek nem dőlnek be az imperialisták megtévesztő politikájának. Rasid Szolh, libanoni kormányfő kijelentette, hogy egyedül Izrael formál jogot libanoni területek megszállására. Biztató jelenség, hogy a Palesztin Feszabadítási Szervezet tekintélye napról-napra nagyobb. A szervezet képviselőit az arab országok egyenjogú partnernek ismerik el. Ez érthetően nincs ínyére az izraeli agresszornak, és mindent megtesz azért, hogy provokációival a palesztin hazafiak ellen hangolja az arab tömegeket. f Az imperialista propaganda egyik főcélja, hogy éket verjen a Szovjetunió, és az arab népek barátsága közé. Azonban ez a próbálkozás kudarcba fulladt. Anvar Szadat ezzel kapcsolatban kijelentette, hogy hosszú időre lerakták az együttműködés alapjait és az arab népek függetlenségi harcukban mindig támaszkodnak a Szovjetunióra. A közel-keleti problémák megoldásával kapcsolatban a Szovjetunió álláspontja változatlan, továbbra is támogatja a Biztonsági Tanács határozatát, miszerint az agresszornak ki kell vonulnia a megszállt arab területekről és az évek óta húzódó problémákat az erőszak kizárása nélkül tárgyalóasztalok mellett kell megoldani. A jelenlegi erőviszonyok figyelembevételével az egyedüli helyes út a békés rendezés, mert eddig még egyetlen háború sem járult hozzá a problémák rendezéséhez, sőt ellenkezőleg, elmérgesitette a népek közötti viszonyokat. Remélhető, hogy a világ haladó közvéleményének nyomására eloszlanak a háborús fellegek Közel-Kelet fölött, és inkább a diplomáciai csatározások jelentik majd a megoldás kulcsát. (balia) a békés
