Szabad Földműves, 1975. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)

1975-04-26 / 17. szám

1975. április 26. SZÖVETSÉGI SZEMLE Behozták a lemaradást Ä Szlovák Testnevelési Szövetség kerületi bizottsága és a Spartakiád 75 szervezőbizottsága nemrég Košícén sajtótájékoztatót tartott. A tájékoztatás szerint Kelet-Szlovákiában — noha a különféle gyakor­latokat későn kezdték — a lemaradást behozták. Tizenkét féle gyakorlat bemutatására több mint 66 ezer gyakorlatozó készül. Az ellenőrzések alapján már kiválogatták azokat a csoportokat, akik a prágai országos bemutatón résztvesznek. Ennek alapján a kilencezer időseb b-korosztálybeli közül 1100-an, a fia­talok közül 408-an indulnak Prágába. Ezen kívül mintegy 1600 szaktanulő (lányok, fiúk), ugyancsak fellép a strahovi sportpályán. Legjobban a PHSZ-szervezetek tagjai örülhetnek: a 944 gyakorlatozó közül 720 jut el Prágába. Lényegében a prágai bemutatón — az erő, a szépség és az ifjúság — ünnepén 150 ezer sportoló mutatja be rátermettségét, felszabadulásunk 30. évfordulójához méltón. —ib— Sütkérezés tavaszi verófényben — a Jeseník-Lázne-i „Priessnitz“ szanatórium beutaltjainak egy maroknyi csoportja a kispadon. Foto: nki így könnyebben boldogulunk. Holiša, Fii. Kováčovce és Nitra nad Iptom (Galsa, Fülekkovácsi, Ipoly­­nyitra) szövetkezetei már három év­vel ezelőtt egyesültek. Az egyesített szövetkezet 326 tagja 1654 hektár földet művel közösen. Összvagyonunk értéke harminc millió korona. Mit hozott a három év? Mit az in­gó és ingatlan közös vagyon, a sze­mélyi állomány összeforrottsága? Olyan eredményeket, amelyeket kö­­lön-külön képtelenek lettünk volna elérni. Például búzából 54,5, tavaszi árpából 70,6 mázsás hektárhozamot takarítottunk be a múlt évben, amire eddig sosem volt példa. Cukorrépá­ból? Ötszázhúsz mázsát. S így a leg­jobbak közé tartoztunk a lučeneci (losonci) járásban, amiért magas ál­lami kitüntetést is kaptunk. Megmásíthatatlan tény az is, hogy a tejeladási tervet 110 százalékra teljesítettük, amivel a múlt évben nem sok szövetkezet dicsekedhet. Te­henenként 3200 liter tejet termeltek ki fejőink. Különösképpen dicséretet érdemel­nek a szocialista brigádmozgalomba bekapcsolódott munkacsoportok, vál­lalt kötelezettségeik példás túltelje­sítéséért. Például az ipolynyitrai üzemegység fejői — Havran zootech­­nikus irányításával — a vállalásukat csaknem kétszeresére teljesítették. Am a galsai udvar dolgozói is szoro­san felzárkóztak mögéjük Barta De­zső vezetésével. Az előbbiekben azt mondtam, kü­­lön-külön sokmindenre képtelenek lettünk volna: igenis, az egyesítés beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Csakis így teljesülhet a régi vágy: ez évben elkészül a 400 férőhelyes, korszerű tehénistálló, a terményszá­rító- és erőtakarmánygyár, az üzem­­anyagraktár és az adminisztratív épület. Ezt csakis a tagok jó munka­kedve, áldozatvállalása, összetartó ereje, szorgalma és a tervfeladatok példás teljesítése, valamint túlszár­nyalása teszi lehetővé. RUBINT JÓZSEF, Nitra nad Ipfom LJamran László mérnökkel az ■* irodájában beszélgetek. Nové Zámky-ban lakik, onnan jár be na­ponta autóbusszal vagy saját kocsi­ján már hét éve. 0 irányítja és szer­vezi a gépközpont dolgozóinak mun­káját, felelős azért, hogy a gépeket időben megjavítsák, hogy a munka közben előforduló hibákat kijavítsák, hogy a munka folyamatos legyen. Ehhez jó szakemberekre, becsületes dolgozókra van szüksége akik maguk is látják, érzik, hogy ezt vagy azt a munkát okvetlen el kell végezni. Tudatában vannak annak, hogy ma­gasabb munkatermelékenység csak akkor érhető el, ha a gépek is rend­ben vannak. Az egyesített szövetkezetben tizen­három szocialista brigád működik, amelynek összesen százötvennyolc tagja van. Ezek a csoportok a gép­udvarokon, az állattenyésztésben, a a javítóműhelyekben, a szárítóüzem­ben, a kertészetben, szőlészetben és gyümölcsészetben dolgoznak. — Fölöslegesnek tartanám a bri­gádok és brigádtagok közül bárme­lyiket, s bárkit külön kiemelni. Ügy gondolom ez csak rontaná a jó kö­zösségi, elvtársi viszonyt. Mert ezek az emberek olyan testvériesen, lel­kiismeretesen dolgoznak, mintha egy család tagjai lennének. Ismerik egy­más életét, problémáit, egymás gond­­ját-baját. Segítenek egymásnak úgy a munkában, mint például a családi házak építésénél, stb. Ha valaki meg­betegszik közülük, meglátogatják az illetőt. Ugyanúgy segítenek az idő­sebb embereknek is. Amikor a szö­vetkezet véradási akciót hirdetett, a brigádtagok elsőként jelentkeztek. Százhuszonnégy volt az önkéntes vér­adók száma. Míg beszélgetünk, gyakran szól a telefon. A fiatal mérnök nyugtalanul füléhez emeli a kagylót, kereken és EGY SZÖVETKEZET TIZENHÁRCM SZOCIALISTA BRIGÁD tömören, de amellett kedvesen és ha­tározottan válaszolgat. — Semmi reklamáció! A gépeket meg kell javítanil Mindjárt ott le­szek! — Sajnos, mennem kell — fordul felém — majd útközben beszélgethe­tünk még. Egy kis friss tavaszi leve­gő nem árt meg egyikünknek sem. ... Hol is hagytuk abba? — A brigá­dok, nevezetesen a zemnéí gépi bri­gád, valamint a szárítóüzem dolgo­zói aktív politikai-társadalmi munkát fejtenek ki. Főleg a propagáció­­agltáció terén tevékenykednek lelke­sen. Hogy mást ne említsek: a SZNF 30. évfordulója alkalmából szépen feldíszítették a falut a szovjet ven­dégek fogadtatása sem maradt el, sőt barátságos légkör alakult ki az ünnepélyen. i A kamocsai kovácsok- és szerelők tizenkét tagú brigádja az óvoda ud­varát hozta rendbe. Kovácsolt vasak­ból különféle játékokat készítettek a gyermekek számára. Még' azt szeretném megemlíteni — de nem dicsekvésből —, hogy az egyesített szövetkezet brigádjai a munkahelyi- és életkörnyezet szépí­tése terén folyó versenyben a Nové Zámky-i (újvári) járásban első díjat nyerte, de szlovákiai viszonylatban is az első tíz brigád között szerepeltek a múlt évben. A nyitott gépszínben csupa nagy­A géppark huszonegy tagú brigádja. Foto: Balia MÁJUSOK néhány évvel az első nagy világégés után — az 1925-ben lezajlott orszá­gos választásokon. A kommunista párt az ország legerősebb pártja lett, mivel egymillió szavazatot kapott. A kommunista párt akkori rendkí­vüli s későbbi nagy sikereiben a NOSZF győzelmének, a Magyar Ta­nácsköztársaság, majd a Szlovák Ta­nácsköztársaság kikiáltásának hatá­sára a május elsejék nagy tömegmoz­gósító és lelkesítő ereje is vitathatat­lanul megnyilvánult. Az olyan nehéz gazdasági helyzetben, amikor — a Csehszlovák Köztársaság 1933-as sta­tisztikai évkönyvének nyilván meg­szépített adatai szerint is — 920 ezer volt a hivatalosan nyilvántartott munkanélküli az országban, május elseje népszerűsége szüntelenül nőtt. Nem isz tudta volna, semmilyen esz­közzel — még a fasizmussal való szö­vetkezéssel sem — a burzsoázia eltö­rölni a munkásszolídaritás nemzet­közi ünnepét. Dacolva az üldözéssel és terorral, május elsejét dolgozóink a burzsoá köztársaság idején is mindig meg­ünnepelték. Tették ezt elsősorban azért, mert nemcsak nemzetközi, ha­nem nemzeti ünnepnek is tartották a napot. Tulajdonképpen kezdettől fogva az is hiszen lársadalmunk ve­zető ereje a munkásosztály — a nem­zeti célok és érdekek leghatározot­tabb, legöntudatosabb képviselője — céljainak, törekvéseinek harci napja, seregszemléje május elseje. A munkásosztály és kommunista párt soha nem fukarkodott az áldo­zatokkal, amikor hazánk egész né­pünk érdekeiért kellett síkraszállnia. Sok szép példái lehetne erre meg­említeni Elég azonban ha csak a fa­sizmus elleni bátor, fegyveres felke­lés és a munkásosztály Í948 februári győzelmére utalunk. Különösen összeötvöződött orszá­gunkban május nemzetközi és nem­zeti jellege 1945. május 9., a második világháború befejezése, hazánk fel­szabadulása óla „Aki ezt a 30 évvel ezelőtti ese­ményt átélte — mondta Gustáv Husák elvtárs, a CSKP KB főtitkára, a Cseh­szlovák-Szovjet Baráti Szövetség nemrég tartott ünnepi gyűlésén — sosem feledkezik meg róla, mit je­lentett a cseh és a szlovák nép szá­mára a Szovjetunió győzelme, a szov­jet katonák felszabadító hősiessége. Népünk végtelen örömmel és lelke­sedéssel fogadta felszabadítóinkat, s jövőjét összekötötte az új távlatok­kal ...“ A felszabadulással a béke napjával — egyben másik nemzeti ünnepünk­kel — korlátlan lehetőségek nyíltak népeink egyenrangú nemzeteink szá­mára a felemelkedés útján. A Szov­jetuniónak a náci fenevad feletti történelmi jelentőségű győzelme nyo­mán — az európai és ázsiai konti­nens sok országával együtt — nálunk is kitéphetetlen gyökeret ereszthe­tett az azóta szüntelenül erősödő szocializmus. A Szovjetunió elévülhetetlen érde­me hogy kialakulhatott létrejöhetett a legyőzhetetlen szocialista világ­­rendszer, mint békénk legfőbb zálo­ga, a nemzetközi előrehaladás ösz­tönzője, segítője és biztosítéka. Májusnak köszönhetjük, hogy a Szovjetunió internacionalista, test­véri támogatásával, a CSKP marxista­­leninista politikájának valóraváltásá­­val, a közös munkában, a nemzeti összefogásban, a szocializmus esz­ményei és céljai érdekében kovácso­­lódott az a szocialista nemzeti egy­ség, az az erős alap, amelyre új tár­sadalmunkat biztosan építhetjük. Május ugyanakkor tanulsággal is szolgál számunkra — az 1968-as ese­mények méginkább aláhúzzák —, hogy sorsunk azóta ível állandóan felfelé, amióta összekapcsolódott a szocializmust építő többi nép sorsá­val és alkotó tettekkel, a Szovjet­unióval együtt menetelünk a haladás élvonalában. Amióta cselekvő haza­fiassággal bizonyítjuk első munkás elnökünk, Klement Gottwald hirdet­te jelszó „Örök időkre a Szovjetunió­val“ igazságát. A májusi seregszemle sosem volt oly hatalmas a világon, mint nap­jainkban. A májusi vörös zászló — amelyet egykor a mindennapi betevő falatért, az elviselhető bánásmódért küzdő munkások kicsiny csapata emelt fel — most jelképként ott pi­­roslik mindenütt, ahol a munkás­­milliók, az elnyomottak felszabadu­lásáért, a demokráciáért, az európai kollektív biztonsági rendszer megte­remtéséért és a békéért tüntetnek. A vörös zászlós májusi sereg soraiba tartozik ma mindenki, aki erejéhez mérten az új világ, a szocialista tár­sadalom felépítésén fáradozik. Az örök májusnak első napja az emlékezés, a nemzetközi összefogás és szolidaritás mellett így vált a munka ünnepévé is, amelyről köl­tőink oly sok szép verset írtak: „En őt dicsérem csak az élet anyját, Kitől jövendő győzelmünk ered, A munkát dalolom, ki a szabadság Ütjára visz gyász és romok felett.. így szól Juhász Gyula a munkáról örökszép szonettjében. Hazánk is sok-sok nemzedék áldo­zatos munkájával, kitartó harcával épült fel és emelkedett olyan szintre, amelyről évtizedekkel ezelőtt csak álmodoztunk. Méltán jegyezhette meg Husák elvtárs a már idézett beszédé­ben, hogy „ ... a felszabadulás után 30 évvel népünk, munkásosztályunk, szövetkezeti parasztságunk értelmisé­günk joggal lehet büszke a terme­lésben, a népünk életszínvonalában, kultúrájában vagy más területen el­ért eredményekre. Milliók becsületes munkája révén Csehszlovákia olyan sikereket ért el, melyeknek barátaink is örvendenek és amit ellenségeink sem tagadhatnak le ...“ Nem bizony! Ellenlábasainknak tu­domásul kell venniök, hogy népgaz­daságunk dinamikus fejlődése, a me­zőgazdasági termelés színvonalának növekedése teszi lehetővé az élet­­színvonal folyamatos emelkedését, a nemzeti jövedelem gyors gyarapodá­sának eredményeit, a nagyobb meny­­nyiségű javak szétosztását. Ezért azt a munkát is köszöntjük május else­jén, amely a CSKP iránymutató és következetes politikája, a XIV. kong­resszus, valamint a legutóbbi KB- plénumhatározatok megvalósítására, a dolgozók megbecsülésére és né­pünk életszínvonalának szüntelen emelésére irányul. Az idei május elsejét és hazánk felszabadulásának 30. évfordulóját is azzal a szilárd meggyőződéssel ün­nepeljük, hogy egységben barátaink­kal és szövetségeseinkkel összefogva minden a haladásért s imperialista elnyomás elleni harcra kész erővel, becsületesen helytállunk. Maradékta­lanul végrehajtjuk a CSKP határo­zatait. Ezzel segíthetjük napjainkban legjobban a dolgozók nemzetközisé­gének ügyét, amire az örök májusok, a szívderítő május elsejék története is tanít bennünket. Május elseje, a harcos munkásün­nep vörös fénye számunkra most is újabb győzelmek útjára világít. Mert mint Várnai Zseni mondta, a május elsejéről a fent idézett költeményé­ben: „Világrengés szülte, világrengés hajtja, a vörös Keletről, a sápadt Nyugatra, és nincs megállás, és jaj a hadaknak, kik a szabadságnak barrikádot raknak, fölperzseli őket a nagy szabad Május, a nagy vörös Májust“ KANIZSA ISTVÄN teljesítményű gépet látok, de embert sehol. Elég hideg van — gondolom — bizonyára melegedni mentek valaho­vá, vagy elugrottak egy sörre. Meg­lepetésemre azonban a mérnök hívá­sára a gépek, alól, mellől, a gépek közül egymás után jöttek elő a sze­relők s csakhamar összeállt a hu­szonegy tagú csoport. Vezetőjük ifj. Balogh István. — Nem fáznak? — kérdezem in­kább csakhogy mondjak valamit. — Munka közben nem fázik az em­ber. Meg is szoktuk már ezt a jó friss levegőt. Ifj. Bombicz József még csak húsz éves, de amint hallom kombáj­­nos, méghozzá a javából. — Most például mit javítanak? — Készülünk az aratásra. — Máris? — A javításokat ilyenkor kell el­végezni. Közvetlenül az aratás előtt már késő lenne. Meg időnk se lenne, hiszen valamennyien aratni megyünk. Most épp ezt az SZK—4-est, meg az E—280-as silókombájnt javítjuk. Hamran elvtárstól azt is megtu­dom, hogy ezek az emberek bizony bőven kiveszik részüket valamennyi mezőgazdasági munkából: (talajelő­készítés, vetés, ápolás, aratás, beta­karítás, egyszóval mindenütt ott van­nak, ahol szükség van rájuk. Azt is megtudom, mi mindent valósítottak meg a brigádok tagjai társadalmi munkában. — A pénzbeli értékét nem tudom pontosan — mondja Balogh István. — De például itt van ez a gépállomás. Ennek a környéke még nem régen olyan volt, mint valami rozsdateme­tő. Hazánk felszabadulása 30. évfor­dulójának tiszteletére kötelezettséget vállaltunk, hogy az udvart és környé­két rendbehozzuk. Vállalásainkat teljesítettük. A telepet ma már meg lehet nézni: parkosítottuk, füvesítet­tük, virágokkal, díszfákkal ültetjük be. A Z-akciő keretében sok brigád­órát ledolgoztunk a buszmegálló, a járdák stb. építésénél. Hirtelen eszembe sem jut, mi-mindent csinál­tunk még. — Mit csinálnak szabad idejükben? — Hát szabad időnk nem nagyon van, de ha mégis akad, esténként te­levíziót nézünk, vagy egyéb kedvtelé­seinknek élünk. Ha valamilyen kul­turális műsora van a faluban, pl. el­jön a MATESZ, a SZŐTTES, vagy az Ifjú Szívek — a műsort közösen meg­nézzük. Elbúcsúzok e kedves kis csoport­tól, ezektől a talpraesett emberektől, akik a mai napon vidámabbak is ta­lán mint máskor, mert fizetési nap van. Útközben Hamran mérnök még elmondja, hogy a szövetkezet felhí­vására a gépi brigád, valamint a szárítóüzem brigádja kötelezettséget vállaltak, hogy ebben az évben csök­kentik a selejtet, 43 ezer fűtőolajat, 23 ezer liter naftát takarítanak meg a gép üres járatainak csökkentésével, húzóerejének tökéletesebb kihaszná­lásával. A gépjavítók- és szerelők az újítőmozgalomba is bekapcsolódtak. A következő újítási javaslatot való­sították meg: eddig SPC típusú hat­soros vetőgéppel vetették a cukor­répát. Az idén ugyanezt a gépet, ti­zenkét sorosra átalakították. Ezzel a módszerrel természetesen sokkal nagyobb lett a hektáronkénti telje­sítmény. Vagy a tizenkétsoros vető­­gépre elektromos jelzőberendezést szereltek fel, amely figyelmezteti "a traktorvezetőt ha valamelyik szekció nem működik. így a cunkarrépa­­egyedek számának betartása sokkal pontosabb. Még dicséret illeti a műhely és szárítüzem együttes tizenhat tagú csoportját, akik hatvanöt nap alatt összeszerelték, illetve üzemképessé tették’ a Bábolna típusú nagyteljesít­ményű gabonaszárító-berendezést. E- zért a kiváló és gyors munkáért a Bábolnai Mezőgazdasági Gépgyár dol­gozói egynapos ingyenes tanulmányi vendéglátásra hívták meg a csopor- ■ tot. Végül még megkérdem Hamran elvtárstól, mit olvasnak és mikor a dolgozók? — Mindennap politikai tízpercet tartunk, ilyenkor eszmecserét folyta­tunk a legfrissebb eseményekről. Té­mánkat leginkább az Új Szóból és a Pártéletből merítjük. Ám gyakran tartunk szakelőadásokat is. Vélemé­nyem szerint szövetkezetünk dolgo­zói a Szabad Földművest kedvelik a legjobban. Hogy ezt a mérnök elvtárs nem „bóknak“ szánta, — ha hiszi a kedves olvasó, ha nem — erről akkor győződtem meg, amikor megkérdez­tem az egyes elvtársakat és szinte egyöntetű volt a válasz. NAGY TERÉZ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents