Szabad Földműves, 1975. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)
1975-04-26 / 17. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1Я75- április 26. határozatainak teljesítéséért Mezőgazdasági nagyüzemeinkben kétségkívül az állattenyésztés továbbfejlesztése, korszerűsítése okozza a legtöbb gondot, fejtörést és erőfeszítést Vajon miért? Mert — valljuk be őszintén, — a mezőgazdaság e fő termelési ágazatának fejlesztése, a növénytermesztéshez viszonyítva kissé lemaradt. Üzemvezetők, ágazati szakemberek, műszakiak s állatgondozók az esetek többségében egyaránt érzik: előbbre kellene lépni! Annál is Inkább, mert a társadalom-szabta nagyobb követelményeknek mindenképpen eleget akarnak tenni. Ennek érdekében vetik latba szorgalmukat, áldozatkészségüket; tapasztalataikat, szakismereteiket, amelyeket főleg az utóbbi években a szövetkezeti munkaiskolákban, tanfolyamokon, tanulmányutakon szereztek. S a tudományos-műszaki vívmányok gyakorlati alkalmazásának szükségszerűségét is megértik . .. Csakhogy ennek nemegyszer éppen a fejlődés korlátái szabnak határt. Lerombolni ezeket a korlátokat — bármennyire is szeretnénk! —, egyik napról a másikra nem lehet. A mezőgazdaság továbbfejlesztését célzó, nagyobb és magabiztosabb előrelépéshez elsősorban a jobb anyagiműszaki és személyi megalapozottság szükséges. Ehhez hatványozott mértékben hozzájárulhat az üzemek belső erőforrásainak, rejtett tartalékainak következetesebb feltárása és célszerűbb hasznosítása. Továbbá, a fokozatosság elvéhez is igazodni kell, nehogy a népgazdaságfejlesztési tervünk teljesítése forogjon veszélyben. LÉPCSŐZETES PROGRAMTERV Ä közelmúltban Csallóköz alsó részében járva, felkerestük a hroboriovoi (alistáli) szövetkezetét. A vezetők — Wimmer László efszelnök, Hodossy Benjámin pártelnök és Kozma György főzootechnikus — elmondották, alaposan megtárgyalták a legutóbbi KB-plénumhatározatokat, saját viszonyaikra alkalmazták, figyelembe véve a járási párt- és mezőgazdasági irányító szervek jótanácsait, főleg az üzem termelésfejlesztése távlati jellegét illetően. Mivel gazdasági épületeik — más szövetkezetekéhez hasonlítva — már nagyon elhasználódtak, elavultak, háromszakaszos beruházási-építkezési programtervet dolgoztak ki. A fő cél: a szarvasmarha- és sertéstenyésztés fejlesztése, korszerűsítése. A lehető legnagyobb gond fordítása a munkatermelékenység fokozására, kevesebb munkaerővel. Vagyis, mindinkább előtérbe kerül a gépi munka, a kulturáltabb munkakörnyezet kialakítása, a tökéletesebb munkaszervezés, a gazdaságosabb férőhelyhasznosltás és az állatállomány létszámgyarapitása. Az előbb említett ötéves fejlesztési programnak (amely lényegében három részre tagolódik] a megvalósításához már az idén hozzálátnak. Kivitelezői: a járási meliorációs és mezőgazdasági építkezési vállalat, s jetős részt vállal e munkálatokból a szövtekezet két építkezési csoportja. ÉSSZERŰ MUNKASZERVEZÉS Ha csupán azt mondjuk, hogy az eddigi 450 darabos tehénállomány félezerre gyarapodik, s a mostani 34 gondozó helyett mindössze 16 marad, akikre a tennivalók elvégzése vár, ez egymagában is sokat sejtet. Megszűnik az alomszalma szállítása, 4—5 kilométerről, éppen a korszerűbb termeléstechnológia következtében, s a takarmányelőkészítést (öt istálló állománya részére] csupán három traktoros végzi majd. Érdemes idefigyelni: a 98-as tehénstálló jobb térkihasználásával 115 tehén elhelyezése válik lehetővé. Míg most száz tehenet hét ember gondoz, az új, ésszerűbb szervezés alapján három gondozó látja el az említett 115 tehenet. Lényegében a nőknek csupán a fejés lesz a dolguk. Természetesen, a DZ—9 típusú fejőberendezés helyett a DA—100-asat fogják üzemeltetni, s központi tejgyűjtő létesül, amely szavatolja a tej szakszerű hűtését, s tisztaságát. 365 HELYETT 260 MUNKANAP Köztudott, hogy a munkaerők megtartása — az állattenyésztésben — nagyon körülményes. Főleg a fiatalabbak, hallani sem akarnak az állattenyésztésben való munkavállalásról. Ez érthető, hiszen a hagyományos állattenyésztés munkaszervezése szabadnapot szinte nem ismer: vagyis, az illető az év 365 napjára kötelezi el magát. Tehát: ünnep, nem ünnep, mennie kell, mégpedig korán, ha helyt akar állni. 4. Ezt a kemény, egész embert kívánó helytállást az idősebb nemzedék évtizedekkel ezelőtt megszokta. Ám a fiatalnak nyolc órás munkaidő, fizetett szabadság, szabadszombat- és vasárnap az ideálja. S még ehhez hezzátehető: munka, de kulturált körülmények között. Másképp hátat fordít a közösnek! Inkább vállalja a napi, vagy heti ingázást. . a városba, körülményességével együtt.. . Nos, a hroboiíovoi szövetkezet vezetői ezt az igényt kielégítve, jogosnak ítélve, úgy döntöttek: az ötéves termelésfejlesztési programterv valóra váltásával egyidőben 104 nappal lerövidítik az évi munkanapok számát. Vagyis hetenként két nap szabad lesz. Termelésfejlesztés, korszerűsítés AZ ILLETÉKESEKNEK JAVASOLJAK ... Tekintettel az alomszalmás, hagyományos módszer mellőzésére, a tehenek gumipadlózaton állnak majd, s fekszenek. Ennek az utóbbinak azonban van egy hátránya: csúszik. Ha pedig a tehén alól kicsúszik a láb, sérülés következtével magasabb lesz a selejtezési arány, ami nemegyszer kényszervágáshoz vezethet. S ez a veszély fokozatosan fennáll a bő tejelékenységű egyedek esetében, mivel azok fizikuma gyöngébb. Mindezt a megfelelő állás ellensúlyozhatná, megelőzhetné. Az illetékesek felé! A hroboftovoiak hallottak valamiféle kísérletezésről; Boxit és gumi keverékéből állították elő padlózatot. Ez puhább, rugalmasabb. De sima helyett harántcsíkolt lehetne, kevésbé csúszna, s nem sértené fel a tőgyet. Ezt a javaslatot iparunk gyakorlatilag megoldhatná, ami kétségkívül dicséretére válna ...! ÜTLETLÁDAK RENDSZERESÍTÉSE Miről is érdemes még szót ejteni?! Arról, hogy a szövetkezeti tagok többsége ma már nemcsak öntudatos, hanem találékonysága, ötletgazdagsága is figyelemre méltó. Hát, gondolt egyet a „vezérkar“ három tagja: vezetőségi gyűlés elé viszi a kezdeményezést, vagyis ötletládák rendszeresítését a gazdaság főbb helyein: az állattenyésztő telep fő bejáratánál, a műhelyben, a kertészetben, a szőlészetben stb. Mi célt szolgálnának — vagy már szolgálnak?! — ezek a ládácskák? (Azért ez a kettősség, mivel a terv megvalósításáról mindeddig nem tájékoztatták szerkesztőségünket). Mivel az ötlet nagyon hasznosnak mondható, közre adjuk: ezekbe a ládácskákba valamennyi tag beleteheti papírra vetett észrevételeit, tanácsait, javaslatait, a szövetkezet gazdálkodásával, irányításával, az egyes ágazatok, munkahelyek problémáival kapcsolatban. Természetesen, az illető a nevét is aláírja, hogy a háromtagú műszaki-fejlesztési bizottság az esetleges vitás ügyeket, vagy hasznos javaslatokat megoldhassa, esetleg az illetőket jutalomban részesíthesse. SERTÉSTENYÉSZTÉSÜK KORSZERŰSÍTÉSE Egy sertéshizlaldát már a múlt évben átépítettek: 600-ról 1200-ra bővítve a férőhelyet. A súlygyarapodási átlag: 0,59—0,60 kg naponta. Míg másutt általában 40 kg-os a süldők hízóbaállítási súlya, a hroboáovoiak a 25 kg-osat praktizálják. A takarmányfelhasználás a sertéshús kilójaként 3,95 kg. Külön malacneveidét rendszeresítettek, battériás megoldásút. Egy-egy dróthálós ketrecbe tizenkét malac kerül. A leválasztási időt ötvenről harminc-harmincöt napra csökkentik. Említést érdemel még: úgynevezett „kanszállást“ hoznak létre, s öt-hat apaállat közé eresztik a görgő nőstényegyedet, ami a biztosabb fogamzást segíti elő. Tavaly kétszeri malacbzásra került sor anyakocánként, az idén a kanszállás létrehozásával (csoportos búgatással] 2,2-szeres ellésre számítanak. Kocánkénti malacszaporulati tervük 17,5 darab. Tavaly az elhullás mindössze 5,5 százalékos volt, faólakban, kedvezőtlen körülmények között. A mostani malacneveidében határozottan kedvezőbb feltételek alakultak ki, ami elősegítheti az elhullási arányszám további csökkentését. Az állattenyésztés továbbfejlesztésével, korszerűsítésével párhuzamosan a fehérje- és erőtakarmánykérdést is megoldják. Kétszázról négyszáz mázsára növelik az olajosok termését, százötvenről háromszáz mázsára a hüvelyesekét. Ugyanakkor 13 százalékkal fokozzák a lucerna vetésterületét. Napraforgóból húsz helyett harminc hektárnyit termesztenek. S mindehhez, más mezőgazdasági üzemmel társulva, közösen terményszárítót, illetőleg „erőtakarmánygyárat“ létesítenek, ami ugyancsak nagy előnyére szolgál majd a társüzemeknek. N. Kovács István TAKARÉKOSABBAN! Jobb munkaszervezés és ellenőrzés — kisebb fogyasztás A tvrdošovcei (tardoskeddi) szövetkezetben is megtárgyalták a takarékosabb gazdálkodásra ösztönző pártfelhívást, a legutóbbi pártplénumok határozatait. Az üzemanyaggal való takarékosabb gazdálkodás lehetőségeinek felmérése után úgy döntöttek, a múlt évihez képest az Idén 1 °/okal csökkentik a fogyasztást. Major Károly főgépesítő ezzel kapcsolatban elmondotta, mindent megtesznek annak érdekében, hogy az üzemanyag-megtakarítással kapcsolatos célkitűzéseiket és vállalásaikat maradéktalanul teljesítsék. Fő céljuk az erőgépek maximális kihasználása, minimális fogyasztás mellett. Ezt az irányelvet figyelembe veszik a napi munkaelosztásoknál is. A Ján Rusek vezette szocialista munkabrigád tagjai vállalták, hogy a korábbinál is nagyobb gondot fordítanak a gépek javítására. Gyakrabban ellenőrzik a karbantartás minőségét — egy csavar meglazulása jelentős üzemanyag és kenőanyag pazarláshoz vezethet! — és a hengerek tömítését, mert a meghibásodott tömítés következménye a túlméretezett fogyasztás és a kisebb teljesítmény. Állandóan szem előtt tartják a szövetkezetben az üresjáratok csökkentésének fontosságát, s ügyelnek arra is, hogy ne traktorral járjanak haza ebédre a határból a dolgozók. Az üresjáratok csökkentése megköveteli az erőgépek önindító berendezésének hibátlanságát is. Erről sem feledkeztek meg a tvrdošovceiek — már folyamatban van az önindító berendezések működésének, üzemképességének ellenőrzése, a hibásak javítása vagy kicserélése. Így lehetőség nyílik arra, hogy munkaelosztás, rakodás, várakozás és ebédszünet közben leállítsa a gépkezelő a motort, majd munkakezdéskor — vontatás nélkül — újra beindítsa. A főgépesítő a többi között hangsúlyozta, hogy a javító műhelyben dolgozó szocialista munkabrigád tagjainak az újítómozgalomban megnyilvánuló kezdeményező készségét továbbra is támogatni fogják, s újítási javaslataik közül elsősorban azokat igyekeznek rugalmasan átültetni és kamatoztatni a mindennapi gyakorlatban, amelyek hozzájárulnak a takarékossági mozgalom sikerességéhez. Az üzemanyaggal való takarékosabb gazdálkodást célzó célkitűzések maradéktalan valóra váltása előreláthatólag 362 ezer korona értékű megtakarítást eredményez a tvrdošovcei szövetkezetnek. Bogdány Géza Az első eredmények A Nyugat-Szlovákiai BaromfiUzcm galantai üzemegységének dolgozói is megtárgyalták az év elején a novemberi pártplénum határozatait. A takarékosabb gazdálkodás lehetőségeit mérlegelve értékes kötelezettségvállalást tettek az üzem dolgozói. Elhatározták például, hogy a gépek, a teherautók jobb kihasználásával csökkentik az üresjáratok számát és terjedelmét, a felvásárláskor feleslegesen lefutott kilométerek számát, s ezzel 5 ezer liter üzemanyagot takarítanak meg. Továbbá vállalták, hogy 6 ezer kWó villanyáramot és 6 ezer mázsa tüzelőanyagot is megtakarítanak az év folyamán. A közelmúltban tartották meg a vállalások teljesítésének első üzemi szintű értékelését. A dolgozók örömmel nyugtázták, hogy a takarékossági mozgalom érdekében tett első lépések eredménnyel jártak. Már az első két hónapban ezer liter hajtóanyagot, 1370 kWó villanyáramot és 500 kg tüzelőanyagot takarítottak meg. Az üzem dolgozói és vezetői úgy határoztak, hogy a takarékossági mozgalom még eredményesebbé tétele érdekében az elkövetkezőkben havonta foglalkoznak a vállalások teljesítésének értékelésével. Krajcsovics Ferdinánd A SZÁRÍTÓ ÜZEM MAXIMÁLIS KIHASZNÁLÁSÁT SZORGALMAZZÁK Az alkatrészhiány késlelteti a felkészülést A korszerű mezőgazdasági nagyüzemekben ma már nélkülözhetetlen a szárító berendezés. Az egyesült Ižai Béke EFSz szárító üzeme három évvel ezelőtt épült fel, dolgozói tehát már a negyedik idénymunkához készülődnek. A Magyarországról behozott MGF típusú univerzális szárító valóra váltotta a tagság és a vezetők elképzeléseit, hozzá fűzött reményeit. Az univerzális szárítót 1972-ben, az akkor még önállóan gazdálkodó patincei és komárnoi szövetkezettel együttműködve építettük fel. Ennek következtében módosíthattuk a takarmányok betakarítási technológiáját, ésszerűbbé és gazdaságosabbá tehettük magát a takarmánytermelést és a gazdasági állatok takarmányozását. A betakarítás módosítása és a szárító üzemeltetése lehetővé tette, hogy egy hektár termőterületről jóval több fehérjét nyerjünk, mint korábban. A szárító üzem évente 250—300 vagon lucernalisztet képes előállítani, ezenkívül igen hasznos segítséget nyújt a gabona és kukorica betakarításakor — főleg csapadékos időjárás esetén —, mivel a 30—35 százalék nedvességet tartalmazó szemest is száríthatjuk benne, s ezáltal jelentős károsodásnak, felesleges veszteségnek vesszük elejét. Egyesült szövetkezetünk 700 hektáron termel kukoricát, a betakarítást gépekkel végezzük, tehát feltétlenül szükséges a betakarítás utáni szárítás. Nehéz lenne ezeket a tényeket közös nevezőre hozni, vagy koronában kifejezni a szárító üzem működésének előnyeit, de azt hiszem ez nem is fontos, mert az egyszerű tények is a szárító berendezés üzemeltetésének üzemi és össztársadalmi hasznossága és jelentősége mellett szólnak. A többéves takarmányok — főleg a lucerna — hagyományos módon történő betakarításával egy hektárról mintegy 60 mázsa 5—6 °/o fehérjetartalommal rendelkező szénát tudtunk kazalba rakni pár évvel ezelőtt. Ez természetesen sok kézi munkát igényelt. Ma már egy hektárról 100 mázsa herelisztet nyerünk, melynek fehérjetartalma mintegy 15 százalék. Ez annyit jelent, hogy egy hektárról körülbelül 12 mázsával több fehérjét nyerünk, ami hozzávetőlegesen 10— 12 ezer liter tej kitermeléséhez elegendő. A dél-szlovákiai viszonyok között, ahol a szántónak majd harminc százalékán szemes kukoricát termelnek mezőgazdasági üzemeink, — ez a mutató egyébként szövetkezetünkre is érvényes —, szárító berendezés nélkül elképzelhetetlen a termés gépesített betakarítása. A múlt év időjárása ugyancsak kedvezőtlen feltételeket teremtett a többéves takarmányok betakarításához. A tenyészidőben kévés csapadék hullott, de a betakarítás idején csaknem naponta esett. Ennek ellenére tavaly 220 vagon lucernalisztet készített szárító üzemünk! Ebbűi 120 vagonnyit használtunk fel saját szükségleteink fedezésére. Ezenkívül mintegy 300 vagon gabonát és szemes kukoricát is szárítottunk. A hereszárítás mázsánkénti önköltsége 50—60 korona között volt, attól függően, milyen nedves volt a szárításra kerülő növényzet. A gabona és a kukorica mázsájának szárítása pedig 6—7 koronába került. A szárítás tehát nem éppen olcsó „mulatság“, de megéri, mert a szárítatlanul tárolt gabona és kukorica károsodása minden bizonnyal jóval nagyobb veszteséget okozott volna, mint amennyit a szárításra fordítottunk. Nem beszélve arról, hogy szárító kapacitás hiányában esetleg feltöltetlen maradt volna a takarmány alapunk és nem teljesíthettük volna gabonaeladási kötelezettségeinket sem. Ügy mondják, nem minden arany, ami fénylik. Természetes, hogy a szárító üzem jóvoltából sok problémát sikerült megoldanunk, ám helyettük azonnal felmerültek más jellegű problémák. Mint a cím is jelzi, az új idényre készülődünk. Jólehet, már azt kellene mondanunk, készen állunk a lucerna első kaszálásának begyűjtésére! Ez volna a helyes és az ideális, csakhogy nem mondhatjuk. Miért? Egy berendezés, amely már több éven át maximálisan ki volt használva, idővel kisebb-nagyobb javításra szorul. így van ez a mi esetünkben is. A javításhoz azonban megfelelő alkatrészek kellenek. Ezek behozatalával Szlovákiában az Agrotechnika zvoleni 02-es kirendeltsége van megbízva. Már sok benzint elhasználtunk és sok autógumit elkoptattunk — nesze neked anyagtakarékosság! — a Zvolenba vezető úton, de a szárító üzemképessé tételéhez szükséges pótalkatrészeket még mindig nem sikerült maradéktalanul beszereznünk. Az illetékesek ugyan bíztatnak, hogy rövidesen megérkezik a várt alkatrész-szállítmány, de kérdés mikor? Járásunkban rövidesen tizenöt ilyen típusú szárító üzem fog működni. S hány van belőlük más járásokban? A tervkészítéskor azon vagyunk, hogy biztosítsuk a szárító kapacitás tökéletes kihasználását, ezt azonban nem vagyunk képesek egyedül mi termelők biztosítani. Szükség van például az Agrotechnika által nyújtott szolgáltatások zavartalanságának biztosítására is. Meglehet, májusban vagy később megkapjuk a keresett pótalkatrészeket, de vajon miért nem gondoskodtak az illetékesek róla, hogy már az év elején, a holtidényben rendelkezésre álljanak a javításhoz igényelt alkatrészek? Az idén ismét igényes feladatok előtt áll szövetkezetünk tagsága. Minden erőnkkel azon vagyunk, hogy maradéktalanul teljesítsük a XIV. pártkongresszus, a novemberi és a januári pártplénum határozataiból reánk háruló feladatokat, de ugyanakkor elvárjuk üzleti partnereinktől, hogy ők is hiánytalanul és időben teljesítsék kötelezettségeiket, biztosítsák számunkra a szükséges pótalkatrészeket stb., mert csakis ez esetben tudunk eleget tenni termelési feladatainknak és eladási kötelezettségeinknek. POLLÁK JÁNOS, mérnök
