Szabad Földműves, 1975. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)
1975-04-26 / 17. szám
I 1975. április 28 ................... SZABAD FÖLDMŰVES ______________________________________________________________I A május elsejei felvonulásokat az alegorikus kocsik százai teszik színpompásabbá. Foto: —tt— Falunézőben A Besa-i (besei) egyesített szövetkezet mellett kertészet is működik. Hogy jól-e vagy rosszul?; erre kerestem választ akkor, mikor a dimbesdombos vidéken elhelyezkedő faluban jártam. A kertészet vezetője Kálnai Viktor fiatal, 24 éves szakember. Mikor együtt jártuk „birodalmát“, egy pici jel sem mutatott arra, hogy ez egy közepes, vagy teszem azt, jól működő termelési ágazata a gazdaságnak. A látottakat a kertész panaszos szavai is igazolták; — Mostoha körülmények között dolgozunk. A szövetkezet eddig a minimális dotációt nyújtja a kertészetnek, ehhez mérten a mi munkánkat mégsem érheti megrovás ... Legalább annyit dolgozunk, mint más jó kertészetekben, de munkánknak nincs látszata ... Mivel az idei év még nem mérhető le eredményeiben, érdekelt a kérdés; mivel a terméseredmények tavaly sem voltak kielégítőek, miben is látta ennek okait Kálnai Viktor? — Talán kezdeném ott, ahol a legnagyobbat tévedtünk — a dohánynál. Az említett növényfajtát elég nagy területen kellett kiültetnünk, s a vezetőség ki is jelölt erre egy parcellát. Időben szóltam; „az elővetemény búza volt“. A vegyszereszéshez tökéletesen egyikünk sem ért, így nem palántázhatjuk ki ezekre a területekre a dohányt! Erre a kijelentésemre aztán „fentről leszóltak“; más megoldás nincs, a korábbi határozatot betartva ... A gazdaság közben beszerzett „nagypénzért“ egy vadonatúj Csehszlovák palántaültetőt, s így gondoltuk; legalább az ültetés lesz problémamentes. Jóslatunk nem vált be. Képtelen voltam találni embert, aki az okos szerkezetet dohánypalánta ültetésére beállítaná. Aki persze haatásköre révén segíteni tudott volna azt nem érdekelte a dolog. Így kézzel ültettünk. A végeredmény pedig a következő lett; a dohányt betegségek sora támadta meg, s minőségileg gyenge termést kaptunk. A fele dohány kint is maradt a földeken ... kb. 170 ezer korona kár keletkezett ... Persze ezenkívül több hasonló problémába ütköztünk. Mivel öntözőberendezésünk nipcs, a paradicsom, paprika, uborka hozama rossz volt. így a gyenge minőségű termésre bizony nem volt könnyű megfelelő partnert keresni, az értékesítéssel kapcsolatossan. Aztán bajok voltak a munkaerővel is. A kertészetnek állandó dolgozója csak néhány von, mégis sokszor az ide beosztott dolgozókat akkor vonták el, mikor a legnagyobb szükség lett volna munkájukra. „Már végre tenni, s nem panaszkodni akarok .. Akkor, mikor tapasztalt dolgozókkal beszélgettem, ők így vélekedtek a kertészetről, s egyben e termelési ágazat vezetőjéről; „Viktor fiatalos lendülettel teli, sok elképzelést magában hordozó jó szakember. Azonban nincsenek lehetőségei, s egyelőre nincs is ember, aki igazán segíteni tudna neki... Ha a gazdaság törődne kertészetével, ez sokszorosan megtérítené a belé fektetett összeget, szervezéssel járó gondokat, munkát...“ A bešai egyesített szövetkezet kertészete olyan értelemben van specializálva, hogy minden részlegen másmás növényt termeszt a gazdaság. Az egyes termelési körzetek csoportvezetői idősebb, hosszú évek tapasztalataival rendelkező kertészek. Ezek az emberek odaadóan, „féltékenykedés“ nélkül adják át egymásnak tapasztaltaikat, tudásukat. Kálnai Viktor főkertész szívesen hallgatja az idősebbek véleményeit, egyeztetve az általa ismert új módszerekkel, ismeretekkel. Az önszorgalomból gyűjtött és tanulmányozott szakkönyvtár, a munka iránti — mindig kereső és kutató — érdeklődés kétséget kizárva jelzi: a bešai szövetkezet kertészete olyan vezető szakemberrel és csoportvezetőkkel rendelkezik, akik igenis képesek volnának olyan termelési eredményeket felmutatni, melyek a gazdaság becsületére válhatnának. Azonban a lehetőség számukra —- egyelőre — nem adatott meg. Ahhoz, hogy egy kertészet megfelelően működhessen, állandó munkaerőre is szüksége van. Hogyan állnak ezzel a bešaiak? Nem olyan rosszul, mint ezt az egyes vezető beosztásban levő személyek lefestették. A 2400 hektáron gazdálkodó szövetkezet alkalmazottainak több mint a felét nők képezik, kiknél a munka jellege természetesen meghatározott. A kertészeti munkákat jóformán teljesen nők végzik, a többi termelési ágazatban viszont csakis bizonyos munkakörökben dolgoznak. Az egyesített szövetkezet falvaiban több iskola Is működik, melyek tantestületei — a korábbi évek ezt már igazolták — szívesen szerveznek brigádokat akkor, mikor erre a szövetkezet felkéri őket. Ez a két fent említett tény is igazolja, hogy munkaerő lényegében van — másutt sem .rózsásabb“ a helyzet — ezt azonban okos szervezés nélkül természetesen nem lehet megfelelően irányítani, alkalmazni. „Bízom a felújított vezetőgárdában“ Tények, körülmények, szervezési problémák lettek felsorakoztatva, melyek jellegüknél fogva megfogalmazzák a kérdést: a szövetkezet kertésze milyen intézkedéseket tart szükségesnek, annak érdekében, hogy a gazdaság e termelési ága is a többiekhez hasonlóan — legalább kielégítően működjön?. Kálnai Viktor erre így válaszolt: — Az idén — első lépésként — azt tartanám a legfontosabbnak, hogy vásároljunk és a vízben elég gazdag tisztavizű patak mellett állítsunk fel fóliasátrakat. Az öntözést kezdetben nagyon egyszerűen egy kisteljesítményű szivattyúval, s alkalmi jellegű vízvezetékkel is megoldhatnánk. Ennek révén jövőre már időben olyan jó minőségű zöldséget tudnánk termeszteni, ami bevételi szempontból is számottevő lenne. Természetesen ha ez beválna, mint oly sok helyen — komolyabb öntözőberendézést kellene beszerezni, ami több hektár „kiszolgálására“ lenne alkalmas. így nem kellene vízre igénytelenebb, de kis jövedelmet adó termények kiültetéséhez folyamodnunk, mint eddig. A termény értékesítésére is nagyobb gondot kell majd a jövőben fordítani. Értem ezalatt az olyan „partnerek“ kerülését, — van már ezzel kapcsolatosan rossz tapasztalatunk — kik túl adva a terméken, jelentősebb haszonhoz jutnak. A szövetkezet keretén belül gyakran elhangzik a panasz, hogy kevés falubeli fiatal kíván a gazdaságban dolgozni. Erre fel megkérdezhetné: mit tesz a szövetkezet a fiatalok érdeklődésének felkeltése céljából?! A válasz nem túl örvendetes: — keveset. A gazdaság mellett nem működik SZISZ helyi szervezet, s a kulturális alap nincs olyan célra felhasználva, hogy megnyerjék az embereket a szövetkezet részére. Sajnos, itt lenne még mit tennünk ... Az 1975-ös év elején kezdődően új elnöke, felújított vezetőgárdája van a szövetkezetnek. Ezek a szakemberek fő feladatuknak tartják az eddig közepesen gazdálkodó szövetkezet tartalékainak feltárását, a lehetőségek kihasználását. Habár a központi kimutatások azt jelzik, hogy a gazdaság továbbra is kíván kertészettel foglalkozni, az eredmények javítására még — határozott intézkedések nem születtek. Éppen ezért a lelkes szakember, Kálnai Viktor — a köz érdekében — gyors segítséget vár annak bebizonyítására, hogy igenis megvan a lehetősége a jó gazdálkodásnak, ami néhány éven belül sokszorosan megtérítené a nemigényes befektetéseket. Hogy a bešai szövetkezet kertészete hogyan működik, ezt egy bizonyos idő elteltével; ismét megnézzük. KALITA GÄBOR Beszédes, közlékeny ember a Streda nad Bodrogom-i (Bodrogszerdahelyi) Állami Gazdaság gépkocsivezetője. Szíveden hallgatom. Gyorsabban fogy így a 25 kilométeres útszakasz. — Eddig a szomotoriak határa. Ez a tábla már a miénk. Jó, tömött búzavetés. Kitűnően eldolgozták a földet traktorosaink. Gazdag termésre számíthatunk a nyáron. A múlt évben sem fizettek rosszul a szerdahelyi földek. A búza 48,4 mázsát adott hektáronként... A kereset? Nagyobb volt a tervezettnél. Aki a gazdaságban megfogja a munkát, az boldogul... Hanem ezt a főutat megcsinálhatnák már. Amióta községünkben felépült a központi gabonasiló és a takarmánykeverő, megnövekedett a forgalom. Péntek van. Verőfényben fürdik a falu. S a jómódról árulkodó porták, családi házak vendégszeretően tárulkoznak ki a fürkésző tekintetnek. — Hogy mi újság a községünkben? — mér végig a válaszon gondolkodó, a hnb-elnök Dubik Sándor. — Hát erre úgy lehetne röviden válaszolni, hogy gyümölcsözik a szorgalom. Bizony az elmúlt harminc év alatt sokminden változott nálunk a közjó javára. Felszabadulásunk harmincadik évfordulója alkalmából talán ezekről is illő elmondani egyet-mást. Például azt, hogy nagyott változott a község arculata. Egytőlegyíg eltűntek a zsindelyes házak, a szalmafedeles viskók. A község teljes újjáépüléséröl magam is meggyőződtem. — Községünkben az utcákat, portalanítottuk, a járdákat aszfaltoztuk. Új egészségügyi központot, iskolát, óvodát, napközit, éttermet építettünk ... — A kultűrházat, a szabadtéri színpadot, a mozit, a sportpályát is meg lehet említeni. Meg a szolgáltatást is. Borbély- és fodrászüzem, tévé- és rádiójavitó, háztartási gépek javítása, cipő javító műhely van a községben — viszi most már a szót a hnb titkára, az embereket, a szerdahelyi életformát kitűnően ismerő Vaskó Emília. — Ma már minden házban megtalálható a mosógép, a hűtőszekrény és a különböző, modern háztartási gépek. Az öreg bútorokat padlásra, raktárba szorították az újak. S e változások kovásza a jobb élet forrása, itt van, az állami gazdaságban. Igen, itt van. Az összefogásban, a gépesítésben, a kemizálásban. A belterjes mezőgazdálkodás ígéretesen sarjadó hajtásaiban. Erről beszél Stefán Miklós elvtárs is, a gazdaság igazgatója. — Jól zártuk az elég mostoha, szeszélyes múlt évet. Az átlagos kereset elérte a kétezer koronát. Dolgozóink szorgalma, félig-meddig ellensúlyozta a kedvezőtlen időjárást. Akárhogy is vesszük, tisztes gabonatermésnek számít a 48,4 mázsás búza, 50 mázsás árpa és a 61,2 mázsás szemeskukoricahozam. De ha nem jön a kétszeri jégverés, és ha nem szakad le annyi eső, akkor ... Node nincs okunk keseregni, mert ha üggyelbajjal is, de kihoztuk a határból, a földből azt, amit lehetett. Több mint 23 millió folyt be a növénytermesztésből és az állattenyésztésből, A helyzet ura, a gazdaság pontos ismerője ez az ember — nyugtázom magamban, miközben az igazgató sorolja a számokat. — Tavaly 3899 mázsa marhahúst 1761 mázsa sertéshúst és több mint másfél millió liter tejet adtunk a dolgozóink asztalára. Gazdaságunk csupán tíz éves múltra tekint vissza, ezalatt óriási feülődést értünk el. Az alapeszközök értéke 25 millióról 69 millió koronára nőtt. A korszerűsítésre 79 millió koronát fordítottunk. Tíz év alatt 45,5 millió korona tiszta jövedelmet értünk el. Este hat óra. Lassan benépesül a klubhelyiség. A CSEMADOK énekkara tart próbát. Nem zavarjuk őket. Figyelmesen meghallgatunk néhány magyar és szlovák nótát és búcsúzunk. Kísérőm Dubik Sándor sok mindent elmondott a község kulturális életéről, közművelődéséről. Nem feledkezik meg a problémákról sem. — Nagy a falu, sok a probléma. Községünk lakossága önzetlenül bekapcsolódik a választási programban meghatározott munkálatokba. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy rúár mindent megoldottunk, sőt ellenkezőleg, nagyon sok még a tennivalónk. Községünkben sok a gyerek, az iskola bővítésre szorul. Meg kell oldanunk a tanuló ifjúság étkeztetését is. Csupán nyolcvan gyereket tudunk ebéddel ellátni holott 200-an igénylik. Üj napközit kellene építeni. A szolgáltatás szakaszán a községünk modern áruházat igényel. A jelenlegi üzletek már nem felelnek meg a mai kor követelményeinek. A munkatervünkben szerepel a kastély renoválása, ahol klubhelység, könyvtár, olvasóterem, zeneiskola kapna helyet. Bízom benne, hogy a község lakosságának segítségével a problémákat rövidesen megoldjuk. Egy napig voltam ebben a szép, rendezett, nagyon tiszta bodrogközi faluban, ahol a gazdasági fejlődéssel együtt gyarapodnak a népjóléti és művelődési igények, ahol a közboldogulást, az ígéretes holnapot teremtő kezek kovácsolják. Illés Bertalan „Becsületesen dolgozunk, munkánknak mégsincs eredménye“ — mondják a bešai asszonyok. ♦3» »3« v ♦♦♦ *♦* **• ♦«* *«• *** *1* *3* *3* *t* *** *** *4,* »I* ♦$* «$♦ *J* *3» *3» *3* *3» «3* Ajándékkosár Ültünk a vén eperja alatt a rozoga kispadon. Az Öreg, túl a kilencvenen, egykedvűen pipázgatott. Fején kopottas kucsma díszelgett. Mindketten hallgattunk. Az eperja sárgásvörös leveleket szórt közénk. — Tudod, fiam — törte meg a csendet az Öreg, — nekem már mindenegyes nap ajándék. A napokban múltam kilencvenkett'ó. Szép kor — és egy-egy mondat között apró szüneteket tartott. —■ Kevés embernek adatik meg ennyi év. Húsz éve élek már egyedül. A feleségem hetvenkettő volt, amikor meghalt — az Öreg tiszta kék szeme befátyolosodott, elhallgatott. — Nehéz így egyedül — a mélyről jövő sóhaj ismét elhallgattatta. Hirtelen ne mis tudtam mit válaszoljak neki. Együttérzően hallgattam tovább vele. A pipa füstje enyhe bagószagot árasztott. Az Öreg nagyokat húzott belőle, fején lágyan hátrább tolta a kucsmát. _ Világéletemben sokat dolgoztam, gürcöltem. Megértem két világháborút — a háború szó említése után elkomorodott. — Mindkét fiam ottveszett a második világháborúban--------fáradtan felsóhajtott, mint akinek nehezére esik a beszéd. Hosszan eltűnődött. A fáról peregtek a levelek. Talán az Öreg is így pergette vissza az éveket, az emlékeit, észre sem véve, hogy pipájában kialudt a tűz, hiába szívja. — Sokat ki kell bírni az embernek, míg eljut a sírig — mialatt beszélt pipájában a tüzet élesztgette. — Nincs rosszabb érzés, mint a magány. Te ezt még nem érted, ne is értsd meg soha. Sajnos, az élet ilyen. Soksok kellemetlenséget, megpróbáltatást kell átélni. Persze, az életben örömök is vannak. Egynek örülök nagyon, hogy mindig, bármilyen körülmények között, s veszélyben, megmaradtam egyszerű, őszinte parasztembernek. Örülök, hogy mostanáig is megbecsülnek a faluban. Végsősoron ezeknek az ajándéknapoknak is örülök, ki tudja még meddig?.., Hallgattam őt és úgy éreztem, mintha egy ajándékkosár ülne mellettem, az élet vegyes ajándékaival tetézve. Bodzsár Gyula |
