Szabad Földműves, 1975. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)
1975-04-05 / 14. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1975. április 5. 14 Tanácskoztak cukorrépa-termesztőink # A kutatás, a feldolgozás és a termelés szoros egységéért ф Értékes dijak a verseny győzteseinek # Nem újkeletű az a már csaknem közhellyé vélt mondás, hogy a cukor köztársaságunk fehér aranya. S ez a fehér arany ma még hatványozottan nagyobb értéket képvisel. Ha köztársaságunk egész területén cukorrépát termesztenénk, az ebből előállított cukormennyiséget Is kiválóan tudnánk értékesíteni. A cukor világpiaci árának emelkedésével arányosan megnőtt a cukorrépa termesztőnek Jelentősége Is. A kérdés fontosságának tudatában gyűltek egybe Szlovákia legkiválóbb cukorrépa-termesztői Piešťanyban arra az össz-szlováklal értekezletre, amelyet a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium a Cukoripar vezérigazgatóságával karöltve rendezett meg. Az értekezleten résztvettek az érdekelt kutatóintézetek, nemesítő állomások vezető dolgozói is, hogy munkájukról tájékoztassák a gyakorlati szakembereket és egyúttal meghallgassák a gyakorlati dolgozók hozzászólásait is e kérdéscsoporthoz. Bevezető beszédében Ladislav Közel mérnök, az SZSZK mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterének helyettese rámutatott arra, hogy az elmúlt 1974-es év a cukorrépa-termesztés és feldolgozás szempontjából a közeli, sőt a távolabbi múlt egyik legnehezebb esztendeje volt. A kimondottan szélsőséges időjárás az egész tenyészidőszak alatt éreztette hátrányos befolyását. Maga a cukorrépa termésének betakarítása pedig minden eddigi tapasztalatot meghazudtolóan nehéz volt. Így a feldolgozás, a cukorkampány is rendkívüli körülmények között folyt le és kétszer olyan hosszú ideig tartott mint egyébként, a normálisnak mondható esztendőkben. A nehézségek ellenére mégis komoly eredményt sikerült elérni: a cukorrépa felvásárlásának tervét szlovákiai viszonylatban 115,6 százalékra teljesítettük. Földműveseink az 56 322 hektárnyi, cukorrépával bevetett területről 2 millió 438 ezer 200 tonna répát takarítottak be és átlagban 452,8 mázsás hektárhozamot értek el. Ez a kiváló eredmény azonban, amely egész társadalmunk hatalmas erőkifejtését, összefogását és önfeláldozó hozzáállását követelte meg, csupán pirhuszi győzelem volt, mert a tervezett cukormenynyiséget nem sikerült előállítani. Feldolgozó iparunk a kitűzött terv teljesítésében 122 812 tonna cukorral maradt adós. Történt pedig ez azért, mivel a tavalyi csúcshozamot jelentő répatermelés cukortartalma jóval a sokéves átlag alatt maradt, csupán 12,3 százalékot tett ki. Az elmúlt év rendkívülisége azonban nem befolyásolhatja azt az igyekezetünket, hogy folyamatosan ne akarjuk javítani és fejleszteni a cukorrépa termesztésének, betakarításának, tárolásának, szállításának, végtermékké történő feldolgozásának adottságait. Hiszen e téren számos tartalékkal rendelkezünk. Vegyük csak a répa cukortartalmát. A legmegfelelőbb fajták kinemesltésével és a helyes agrotechnika alkalmazásával — a Mezőgazdasági Ellenőrző és Vizsgáló Központi Intézet (UKSŰP) szakembereinek tudományosan megalapozott véleménye szerint a répa cukorfoka minden különösebb beavatkozás nélkül is még kb. 5 százalékkal növelhető. Ha ez sikerül, úgy népgazdaságunknak a tavaly betakarított cukorrépa azonos mennyiségéből 120— 150 ezer sőt még ennél is több tonnával túlszárnyalhatnánk az idei évre tervezett cukormennyiséget. Nagyon sokat segíthet a legoptimálisabb agrotechnika, a kellő tápanyagellátás és a szükség szerinti öntözés. Az értekezlet többi felszólalója legkülönbözőbb szemszögből világította meg a kérdést. Bartolomej Sedlák mérnök, a Buőany-i Növénynemesítő Kutatóállomás igazgatója a tudományos kutatás jelenlegi állásáról számolt be. Felemlítette, hogy. legfőbb céljuk új, egycsírájú, nagyhozamú fajták kinemesítése, amelyek Jobb technológiai tulajdonságokkal, nagyobb cukortartalommal rendelkeznek és kedvezőbben értékesítik a műtrágyákat. Ilyennek Ígérkezik a DU 650 Jelzésű, újonnan kinemesített egycsírájú cukorrépa, amely az előbbiekben említett követelményeknek a legjobban megfelel s 1978-ban már nagy területeken termeszthető lesz. A Mezőgazdasági Ellenőrző és Vizsgáló Központi Intézet képviseletében Hlavička mérnök hangsúlyozta a hektáronkénti legmegfelelőbb egyedszám betartásának fontosságát, mert a jelenleg nagyon elharapódzott módszer, az 55—71 ezer növényegyed meghagyása hektáronként nem biztosíthatja a minőségi répatermés valamint a megfelelő cukortartalom elérését. Igen érdekes és megszívlelendő megállapítása szerint át kellene térni a répatermés cukortartalom szerinti minősítésére, értékelésére. A fokozottabb cukortartalom esetén kevesebb répát kellene beszállítani a cukorgyárakba, s mégis több cukrot nyerhetnénk. Ezáltal a cukorgyári kampány is lerövidülne, nem beszélve a szállítás költségmegtakarításáról, valamint a hosszú tárolás következtében beálló veszteségek kiküszöbölése által elérhető jelentős megtakarításról. A termelőket ez esetben az elért minőség, a megállapított cukorfok szerint fizetnék. Az Öntözőgazdálkodási Kutatóintézet dolgozója Derco mérnök az öntözés jelentőségére mutatott rá kiemelve, hogy sajnos a gyakorlatban nem használják ki maradéktalanul az öntözés adta lehetőségeket. Ugyanis az öntözhető területeken termesztett cukorrépának csupán 65—70 százalékát öntözik a szükséges adagokkal. Pedig hazai körülményeink között a természetes csapadék általában csupán 45 százalékra fedezi a cukorrépa vízszükségletét s így az öntözés nélkülözhetetlen. A vitában felszólalók még egy lényeges tényre hívták fel a figyelmet. Elengedhetetlen ugyanis, hogy a hektáronkénti egyedszámot mindenütt legalább az optimális 80—85 ezer növényre emeljék. A jó termést azonban már a szántással, a talajelőkészítéssel és az egyenletes vetéssel kell megalapozni, természetesen betartva a helyes agrotechnika minden követelményét. A talajelőkészítést azonnal kövesse a vetés, mivel csupán így lehet fenntartani a Jó! előkészített magágy kedvező tulajdonságait. Mindenütt ügyelni kell a gépkezelők megfelelő felkészítésére, hogy az új technikát, a korszerű gépeket a legcélszerűbben tudják felhasználni. A hozamfokozás szempontjából a vetés már a betakarítás feltételeit is nagymértékben meghatározza. Az értekezlet keretében értékelték a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, valamint a cukorgyárak vezérigazgatósága tavalyi versenyének eredményeit. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium által a legnagyobb átlagos hektárhozam eléréséért kiírt versenyben az egyes csoportok szerint első helyezést értek el a Nemőinany-i, a Mýtná Nová Ves-i, a podoliei szövetkezetek és a Calovoi nagyhizlalda. Második a svinicai, a Zlatná na Ostrove-i, a trebaticei szövetkezetek, valamint a Nové Mesto nad Váhom-i Állami Gazdaság lettek. Kiváló eredményeket értek el e versenyben a zátíni (zétényi), a Kutníky-i (hegyétei), a koltai, a Topoi'níky-i (nyárasdi), a Dvory nad Zitavou-1 (udvardi) szövetkezetek valamint a trnoveci (vágtornócij állami gazdaság. A cukorgyárak által a hektáronkénti legoptimálisabb egyedszám elérésére meghirdetett verseny győztese a nyugat-szlovákiai kerületben a zemnéi (szímőij efsz lett, amely 300 hektár répatermesztő területén hektáronként átlag 78 200 egyeddel vitte el a pálmát és jutalomképpen egy 89 700 koronás utalványt kapott háromszoros répabetakarító gépsor beszerzésére. A közép-szlovákiai kerületben a versenygyőztes a Seőianky-l (szécsénkei) szövetkezet, a kelet-szlovákiai kerületből pedig a zatíni (zétényi) szövetkezet ért el első helyezést. Az értékes díjakat nyert szövetkezeteknek szívből gratulálunk azzal a meggyőződéssel, hogy elért eredményeik még kiemelkedőbb sikerekre ösztönzik majd. A többi — intenzív cukorrépa-termesztéssel foglalkozó — mezőgazdasági üzemünk számára pedig legyen az idei évre meghirdetett verseny kedvező alkalom arra, hogy ügyességüket, tudásukat és szorgalmukat latba vetve jövőre e verseny értékelésekor ők állítassanak a győzteseknek kijáró emelvényen. OBENAU KAROLY A nyugat-szlovákiai kerületben több cukorrépát termelnek Az előző évhéz viszonyítva a nyugat-szlovákiaí kerület mezőgazdasági üzemel idén 2800 hektárral nagyobb területen kaptak cukorrépa termesztési feladatot, amelynek elosztása már megtörtént. Macháček Anton mérnök a Nyugat-szlovákiai Kerületi Mezőgazdasági Igazgatóság agronómusa szerint újabb feladat megoldásán fáradoznak, mert az eredetileg 42 800 hektárban megszabott cukorrépa vetésterületet további több mint 1000 hektárral kell növelniük. Ennek szétírása, elhelyezése folyamatban van. Az egycsírájú Slovmona-H cukorrépafajta a vetésterület 33 százalékán kap helyet. Ez a biológiai anyag optimális időben végzett vetést kíván, mert hajlamos a gyors jarovizációra, minek folytán sok a magba futott növényágyad, s az ilyen felfutás 10 százalékkal Is csökkentheti a répagyökér mennyiségét. A vetés időpontjának helyes megválasztásában a cukorgyári agronómusok feladata segítséget nyújtani. Mivel a cukorrépa betakarítása ma már túlsúlyban gépesített, ezért a növényegyedek hektáronkénti számát növelni kell. A répafejelő gép a gyökérfej aránylag nagy részét levágja, ami növeli ugyan a takarmányalapot, viszont csökkenti a cukorgyártás alapanyagát. Ezért fontos, hogy hektáronként a régebben szokásos 50— 55 ezer növényegyed helyett legalább 75—85 ezer növényágyadét termesszenek a mezőgazdasági üzemek. Öntözött területeken a növényegyedek száma még növelhető. A répatermesztők múlt évi értekezletén hektáronkénti 90— 100 ezer, sőt öntözött körülmények között 120 ezer cukorrépa növényegyed termesztéséről is szó volt. A járási mezőgazdasági igazgatóságok ellenőrzési munkája folyamán idén főleg azokra a mezőgazdasági üzemekre irányftják majd tlwelmüket, amelyekben a cukorrépatermesztés tavaly nem érte el még az átlagos szintet sem. Az ilyen gazdaságokban nyilván fontos a tanácsadás. Az egyes járásokban és mezőgazdasági üzemekben kidolgozták a cukorrépa termesztési programot és ezzel konkretizálták az agrotechnika, a gépesítés valamint a kemizáció elveit, s feltüntették a helyileg legmegfelelőbb fajtaösszetételt. Kívánatos, hogy az őszi talajelőkészítés folyamén megfelelő mennyiségű istállétrégya kerüljön a talajba. Ugyanis ez a cukorrépa hozamfokozásának egyik alapvető tényezője. Sajnos, az elmúlt év őszén uralkodó rossz időjárás miatt megkésett a szántás és a munkatorlódás folytán sok mezőgazdasági üzemben nem végezhették el az istállétrágyázást, csupán műtrágyát juttattak a földbe. A szakemberek szerint a nagy cukortartalom elérése érdekében a tavaszi nitrogén fejtrágyázást legkésőbb májusban kell befejezni. A trágyázást egyébként a kerületben az ötévenként ismétlődő talajvizsgálatok alapján végzik, vagyis fölöslegesen nem pocsékolják a tápanyagot. A cukorrépaterületek vetés előtti és vetés utáni vegyszeres gyom- és kártevő Írté szerekkel végzett kezelése az elmúlt években hiányos volt. Állami szerveink segítségével idén sikerült olyan mennyiségű vegyszert beszerezni, hogy Burex, Pyramin és Bétánál alkalmazásával mezőgazdasági üzemeink legalább egy alkalommal végezhessenek jó minőségű vegyszeres védőpermetezést. Nem szabad megengedni ezen fontos vegyszerek cél nélküli pazarlását. Az agronómusok feladata a „vegyszeres sarabolás“ idejében történő alkalmazása, mert fontos, HOgy a gyom a kultúra fejlődését ne akadályozza. A cukorrépa vetésének gépesítése az utóbbi években jelentősen javult. Ez évben 44 darab nagyteljesítményű, tökéletesített 12— SEPUZ jelzésű vetőgépet kaptak a kerület mezőgazdasági üzemei, ami lehetővé teszi ez újtlpusú vetőgép kipróbálását különféle körzetekben és egymástól eltérő feltételek között. Az eddigi géppark tovább növekedett a legújabb B—JECZ jelzésű cukorrépaegyelőgéppel, emeiyből a kerületbe 15 darab érkezett. Igen fontos ezen gép helyes beállítása hogy betartható legyen a hektáronként megkívánt növényegyed mennyiség. A nyugat-szlovákia! kerület átlagában idén cukorrépából 400 mázsás hektárhozamot terveznek. Az elmúlt év őszén a cukorrépa fejelését részint kézileg kellett végezni, ami a vártnál nagyobb gyökérmennyiséget eredményezett, így sikerült kerületi átlagban hektáronként 440 métermázsás cnkorrépa termést elérni. A kerületi agronómua nézete szerint a hatsoros cukorrépa betakarító gépek alkalmazáséval csökken a répagyökért részaránya viszont a mélyen levágott répafej levelestől olykor az egész növény 80 százalékos részarányát éri el. A kézi répafejelés ezzel szemben viszont csak 50 százalékos répafej részarányt mutat. A gépgyárak feladata hogy a közeljövőben megoldják a földből alacsonyabban és magasabban kiemelkedő répanövények ún. kopírozását mert jelenleg túl nagy répafej mennyiség jut a takarmányalapba. Ez a kérdés jelenleg csakis a tökéletes, egyenlő mélységű vetéssel és a szabályszerű cukorrépa egyeléssel oldható meg. Az elmúlt év március 25-ig a cukorrépa összterület 11,7 százalékát vetették be a kerületben, míg idén hasonló időpontig mindössze 6 százalékát. Ez attól függ, hogy mint már említettük a Slovmona-H fajtával a tervezett répa összeterület 33 százalékát vetik be, s az elsietett vetés terméscsökkenést okozhatna. Fajta-összetétel tekintetében a kerületben a cukorrépa összeterület 85 százalékán Dobrovická-A fajtát, a terület 1,5 százalékán Dobrovická-C fajtát a fennmaradó területen pedig Solorave fajtát. A cukorrépa-termesztés feladatét a kerületben és a járásokban a mezőgazdasági üzemekre szét- Irják, s Így a cukorgyári agronémusoknak sok munkát megtakarítanak amit azelőtt a szerződéskötésre kellett fordítaniuk. Ezért kívánatos lenne, hogy a cukorgyári agronómusok gyakrabban meglátogatnák a mezőgazdaság! üzemeket, mert ezeknek esetenként tanácsra van szükségük. Kerületi szinten az a nézet, hogy a cukorgyári agronömnsok ezen feladataikat lehetőségükhöz mérten hiányosan teljesítik. Erre számos üzemi agronómus is panaszkodik, jelenleg, amikor a cukorrépa külkereskedelmi szempontbél stratégiai növénnyé vált. minden tartalékot ki kell használni annak érdekében. hogy a hektárhozam adott körülményeink között a lehető legelőnyösebben alakuljon. Ilyen tartalék a vetés idején végzett ésszerű tanácsadás is. KUCSERA SZILARD A méh- és tőgygyulladás tejeléscsökkentő hatása a kocáknál Főként a szakosított telepek elterjedésével nőtt meg a jelentősége annak a mind több nagyüzemben fellépő szindrómának, amelynek központjában a kocák tejhiánya áll. A legnagyobb veszteséget az agalactiát követő —■ és sokszor a 20—30 °/o-ot is meghaladó — malacelhullás teszi ki, de néhány koca elhuulásával számolni is leheti Bár a kocák nagyrészt meggyógyulnak, de azokat, amelyeknél Idült tőgyelváltozások maradnak vissza, selejtezni kell, — ugyanakkor a betegségen átesett kocák „elhúzódó“. későbbi búgatása is súlyos gondot okoz a szakosított telepeken. A BETEGSÉG TÜNETEI A betegség legjellemzőbb tünetei a méhgyulladás, a tőgygyulladás és a tejhtány, de a szindróma központjában a tejhiány vagy a csökkent tejtermelés áll. A kocák bágyadtak, étvágytalanok és többnyire lázas hőmérséklet-emelkedést mutatí ak, gyakran észlelhető gennyes, gennves-nyálkás vagy savós hüvelyfolyás, amely a büvelv és a méh baktériumos fertözöttségére utal. Több kocánál jelentkezik tőgygyulladás, amikor a gyulladásos , tőgyszakaszok bőre kivörösödött, környezeténél, melegebb, duzzadt, fájdalmas, tömött tapíntatú. Ugyanakkor több betegségnél észlelhető bélsárpangás, máskor a füleken és a has alján a bőr cianotikus elszíneződése. A beteg koca többnyire hason fekszik és a malacait nem hagyja szopni. A malacok tápláltsági állapota a tejhiány miatt szemlátomást romlik, és ha a koca nem gyógyul meg gyorsan, a malacokat pedig nem sikerül daikaságba adni, a malacoknál hamarosan hasmenés jelentkezik és a kis állatok rövidesen elhullanak. Ml VÄLTJA KI A BETEGSÉGET? A betegség oktanát Ismertető leírások meglehetősen változatosak. A szerzők többsége a vemhesség alatti hibás takarmányozást okolja a szindróma jelentkezéséért, nevezetesen a romlott és penészes takarmány etetését, az esszenciális aminosavak hiányát, az E-vitamln és a szelén hiányát, a takarmány összetételének a nem megfelelő arányát, az állati fehérjének a növényi fehérjével való helyettesítését stb. A szerzők többsége a betegséget baktériumos eredetűnek tartja, mely többnyire az emésztő csatornából indul ki, sokszor az emésztési zavart követő bélsárpangás kíséretében. A takarmánvártalom következtében megváltozott bélflóra kedvez a kórokozók elszaporodásának, az elléskor legyengült szervezet pedig kedvező lehetőséget biztosít a toxinok felszívódásához, vagy szeptíkémia jelentkezéséhez. Az elléskor különösen a tőgy és a méh érzékeny. A fertőzés kiindulhat a nemi utakból Is, ha az elhúzódó elléskor — mely a takarmányozási ártalmakkor különösen gyakori jelenség — szakszerűtlen beavatkozás történik. Természetesen az elapasztás számos egyéb olyan okból is bekövetkezhet, amely nem tartozik a MMA-szindromához, mint például a fertőző ere detű tőgygyulladás, lázas, fertőző betegség, az ösztronhatás elhúzódását követő hormonzavar, az örökletes agalactia, vagy a tejmirigyek fejlődési rendellenessége, az önálló anyagforgalmi betegségek, mint például a ketozis vagy a hypokalcaemia, de leírták a tejhiányt a magzatburkok viszszamaradása vagy felfalása után. valamint olyankor. amikor a rendszeres szopás vagy szootatás elmaradt, a koca rosszindulata, a csecsbimbók sérülése, vagy az életképtelen malacok stb. ORVOSLÁS ÉS VÉDEKEZÉS A gyógykezelés legfontosabb feladata a nemi szervekben és a tőgyben kialakult baktériumos folyamatok mielőbbi megszüntetése. E célból ajánlatos antibiotikumokat applikálni: Tetrán, Pe nicilln, Streptomycin, Chlorocid stb. injiciálásával parenterélisan, ugyanakkor ajánlatos valamllven méhpálcát, vagy méhtokot (Exuter, Septimetron, Furazolidon-méhpálca stb.) mélyen a hüvelvbe felhelyezni. A tejelválasztás megindítására és még a mielőbbi lnvolválődásának elősegítésére oxytonetnkészítmény ípplikálását javasolják. A betegek mielőbbi felismerésére az érintett állományokban ajánlatos a kocák hőmérőzését naponta egy-két alkalommal elvégezni. Különös gondot kell fordítani a higiéniás viszonyok biztosítására. Az elhúzódó elléseknél állatorvosi segítséget kell igénybe venni! Ugyancsak gondosan ügyelni kell a vemheskocák megfelelő minőségű és összetételű takarmányozására (állati fehérjékkel való ellátottság, a takarmányváltoztatások elkerülése, a bőséges ivóvízellátás, a vitaminok és ásványi sók biztosítása stb.). Ajánlatos a kocák takarmányát az ellést megelőző két hétben lecsökkenteni! -Rat-
