Szabad Földműves, 1975. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)
1975-04-05 / 14. szám
1873. április 3. SZABAD FÖLDMŰVES Nehéz problémák A napokban röszt vettem a Safárlkovol (tornaijai) körzet legjobb méhészeinek értékelő gyűlésén. A vitaindító előadást Kuna méhésztárs tartotta. Feltárta az évek óta tornyosuló nehézségeket, — a méhészeket országosan érintő problémákat. Három pontban foglalhatjuk Össze mondanivalóját, amely nagy visszhangot váltott ki a Jelenlevők között. Biztosra veszem, hogy hazánk minden méhészét érintik a vitában felvetődött alábbi problémák: 1. évrOl-évre csökken a méhlegelő. Az efsz-ek és állami gazdaságok minden talpalatnyi területet felszántanak, szabályozzák a patakokat, s ezáltal kiirtják a fűzfákat, feltörik a réteket; 2. az egyre fokozódó kemlzálás, — vegyszeres gyomirtás — a kultúrnövények közül kiöl minden virágzó gyomnövényt, nem beszélve arról, hogy egy-egy permetezés alkaímával óriási károk érik az éle méhállományt; 3. a méhészetre ható előbbi két „negativ“ tényező mellett Is keresni kell a legjárhatóbb utat, hogy Szlovákia méhészetét megmentsük. Környékünk legjobb méhészei élénken reagáltak a fenti megállapításokra. Holló István méhész mester Is arról panaszkodott, hogy az elmúlt évben csak azoktól a családoktól pergetett, amelyekkel vándorolt. Az Itthon hagyott méhcsaládokat pedig az éhhalál környékezte. Antal Zoltán nyilvántartott anyanevelő ugyan nem fizetett rá a mült évre sem, — bár 6 Is szerény hordásról számolt be —, de szerinte Is hiába telepítik a legjobb anyákat méhészeink, ha az egész nyár hordástalan. Kerekes méhésztársunk az akácosok védelmében emelt szót. Joggal. Lépten-nyomon azt látjuk, hogy Irtják az akácost, de nem pótolják új telepltvénnyel. Hová jut a külföldön is híres szlovákiai méz minősége, ha kipusztul az akác? Danko, Forgon, Vlczén, Hegedűs méhésztársak Is hasonlóképpen vélekedtek. Az értekezlet résztvevői megállapították, hogy a méhészet megmentése érdekében fokozottabban élni kell az 1963/37. sz. törvényerejű rendelettel, amely szerint a nagyüzemi mezőgazdaságoknak támogatniuk kell a méhészeket, mert a szorgalmas méhecskék nemcsak a méhésznek hoznak némi hasznot, hanem a beporzást segítő munkájukkal elsősorban a népgazdaság számára Jelentenek nélkülözhetetlen segítséget I Sajnos, sok agronómus figyelembe veszi a méhek hasznosságát, pedig a jobb hektárhozamokért ők Is dicséretben részesülnek, nem beszélve arról, hogy a nagyobb termésből több Jut mindenkinek az asztalára. Ha elgondolkodunk a mőhlegelők rohamos csökkenésén, még a laikus Is hamar rádöbben arra, hogy a méhészetet válság fenyegeti, ezért kiutat kell keresnünk. Egyik — amely némileg kárpótolja a méhészt —, hogy az erdők felé északra kell vándorolnia. A málna mindig hoz egy kis mézet. A másik: a mezőgazdasági nagyüzemek a saját területükön tervszerűen vessenek minden évben néhány hektár mézelő növényt, — olyat —, amelyből nekik Is hasznuk van. Gondolunk Itt a pillangósokra. A harmadik: az agronómusok nagyobb körültekintéssel válasszák meg a permetezési Időszakot. Azzal egyetértünk, hogy ez szükséges. Am azt kérjük, hogy a mezőgazdasági kultúrákat még virágzás előtt vegyszerezzék, mert Így a méhek csak minimális veszteséget szenvednek! Ügy érezzük, — állapította meg Zelina méhésztársunk Is, — hogy a vázolt problémák súlyosak, de nem megoldhatatlanok. Ezen a téren sokat segíthetnének a Járási mezőgazdaság Igazgatóságok azzal, hogy a vetésterület tervezésénél hivatalból előirányoznák a méhlegelőket. A felszólalók szinte kivétel nélkül a múlt év nullával egyenlő hordásáról panaszkodtak. A tél folyamán sok méhcsalád le Is gyengült, majd elpusztult. Kérjük a szlovákiai méhészeket, hogy gyűléseiken ők Is fejtsék ki véleményüket. Segítsenek Jó tanácsaikkal, hiszen a méhek munkája országos érdek. A méz elsőrendű, egészséges táplálék. A pempő kiváló orvossági A méhméreg szintén értékes és nélkülözhetetlen gyógyszeralapanyag. Ügy érezzük, valóban országos érdek, hogy megmentsük Szlovákia méhállományát az évről-évre történő csökkenéstől. Kovács István A Méhészszövet ség Králové pri Send (szene királyiéi) telepén természetben levő méhészmúzeumot adtak át rendeltetésének. Ez az egyetlen ilyen jellegű múzeum Szlovákiában s kevés méhésznek van róla tudomása. Itt kü lönféle méhészeti kellékek adnak áttekintést a méhészet fejlődéséről. A múzeumban legérdekesebbek a régi kaptárok, amelyeket az ország különböző részeiből szedték össze. Felvételünkön is egy ilyen több mint 250 éves kaptár láthatói Krajcsovics Ferdinánd HIRDETÉS öt család méh — Balog képtárakkal együtt —, 15 kg tiszta kiolvasztott viasz és egy alig használt viaszolvasztó eladó. Ar megegyezés szerint. Érdeklődni az alábbi elmen lehet: Hauke István, Dunajská Lužná (Jánošíkovo) 88-as házszám alatt (Bratislava-vidéke járás). Áprilisi teendők Fokozzuk ■ terülatellenőrsést, s a szőrmés- és szárnyas kártevők apasztásával biztosítsuk a szaporodáshoz szükséges nyugalmat. A benépesedett rókakotorákokat kutassak fal, a éljünk a kotorék-vadázsat lehetőségeivel. Még kilombosodáa előtt figyeljük meg a szarkák é* a szürkevarjak fészkelőfáit, lőjük ki a kotlákat, tojásaikat és fészküket Így semmisítsük meg. Emellett foszforszörpös tojással, mfiféssekben mérgezzük a szárnyas kártevőket. A foglyokat és fácánokat, amelyek fainhoz közel, útszélen, korai kaszálásra kerülő helyeken, áradásos vagy talajvizes helyeken készülnek fészkelni, gyakori zavarással riasszuk el a veszélyeztetett helyekről. A kőbor kntyák és macskák nagy előszeretettel járják a határt — fogdossák a fiatal márciusi nyulakat — Irtsuk őket! Nagy szolgálatot teszünk ezzel «próvadállományunk szaporodásának. A csenderesekben a szőrmés kártevők ellen a csapdákat rakjuk ki, készítsünk osapdautakat, illetve terelő sövényt. Kezd dörögni a túzok, ahol megengedi az állomány helyzete, kérjünk 1—1 kakasra kilövési engedélyt. A tyúk- és jérce állandó tilalom alatt van. A túzok Szlovákiában a következő határokban fordul elő: Farná (Farnad), V. Ludinca (Nagyölved), Kvetná és Csallóköz kiterjedt sík, fátlan szántóföldjeinek a területén. (J. M. H.) A ragadozók gyérítése Szinte ösztönösen tiltakozom ellene, amikor vadásztársaim a ragadozók irtásáról beszélnek. Vannak, akik leintenek mondván: „irtás“ vagy „gyérítés“, a Játék egyre megy, végül úgyis a ragadozók húzzák a rövldebbet. Minek akkor a finomkodó kifejezés? Nos, Ilyen véleményekkel nem érthetünk egyet, mert a „gyérítés" szónak lényegében az erkölcsi oldalát kell értenünk és néznünk. A közelmúltban a Szabad Földműves Vadászat rovata két egymást követő Írása Is foglalkozott a ragadozókkal. Az Írások mindkét esetben leszögezték a ragadozók előfordulásának fontosságát a természetben. Sorrendben az első cikket Ján Habrovský Irta és a róka, hiúz, valamint a szárnyas ragadozók természetbeni előfordulásának szükségességével foglalkozott. Írásának szinte minden sorára szeretném felhívni a figyelmet, de most Idézzük (számomra) a legmeggyőzőbb részt: „Nincs olyan vadállomány, melyben ne lenne néhány csenevéez, beteges, tenyésztésre alkalmatlan példány. Felmerül a kérdés, hogyan szabaduljon meg tőle a természet. Itt kerül előtérbe a ragadozó szerepe, mely megtisztítja az állományt a nem kívánatos egyedektől“. Eddig az idézet és azt hiszem, hogy különösebb magyarázat szükségtelen. A másik cikket „Korántsem olyan ellenség“ címmel S. E. jelzéssel a gatyás ölyvről, könnyű kitalálni (szerző megj.) a neves magyarországi ornitológus Schmidt Egon Irta. Írása elemzi a madár élettanát, de kiemeli, hogy téli szállásán, tehát nálunk, zsákmányllstájának a legnagyobb részét a mezei pockok képezik. A mezei pocok káros előfordulását a mezőgazdasági kultúrákkal kapcsolatban, a mezőgazdaságban dolgozó vadásztársaim előtt felesleges fejtegetni. Ezúton szeretném felhívni vadásztársaim figyelmét Schmidt Egon: Madarakról — mindenkinek című könyvére. Könyvében részletesen Ír a ragadozó madarakról, de más madarakról alkotott tévhiedelmekről is. Elolvasását főként az Ifjúságnak ajánlom, mert legyünk őszinték, sokszor a tankönyveink sem tárgyalják különösebb fontossággal a ragadozók természetbeni előfordulásának fontosságát. A könyv nyelvezete érthető, kellemes, s tanulságos olvasmányt nyújt. Mielőtt gyakorlati példával élnénk szögezzük le: A természetben még nem fordult elő, hogy az egyik állatvilág a másik állatvilágot teljesen klpusztltotta volna. Az ember és maga a civilizáció annál inkább, legalább le bizonyos területekről... Alig két esztendeje alakult a „Stavný háj“ (Lábast Erdő) nevet viselő vadászegyesület. Taglétszáma 43, székhelye Veľký Cetínben (Nagycétényben) van. A három községből összetevődő — V. Cetln, Vinodol, Pafta (Nagycétény, Szőlős, Nemespan) — vadászok eredményesen dolgoznak. Vadászterületük háromezer hektár és az elmúlt idényben ezerkétszáz nyulat ejisis tettek, de teljesítették az óz kilövését, s ami még ezen a vidéken soha nem . fordult elő, egy vaddisznó is került terítékre. A fogoly- és a fácán állomány is Jó. Mi azonban Cslffáry Miklós vadászgazdátől a ragadozók kilövése lránt érdeklődtünk, mivel megtudtuk, hogy az elmúlt esztendő áprilisában tartott gyűlésükön konkrét határozat született. Úgy határoztak, hogy az elejtett ragadozókat pontbeli különbséggel értékelik és az évzáró közgyűlés előtt a pontokat összegezik (természetesen a bemutatott trófeák alapján), majd a vadászokat pénzbelileg jutalmazzák. A végeredmény: 7 róka, 59 kóborkutya, 111 kóbormacska, 200 hamvasvarjú, illetve szarka, görény, menyét valamint más ragadozók kerültek terítékre. A vadászható szárnyas ragadozók közül gatyásölyv, héja nem szerepelt. Miért? A feladatra felkészültek és mint Habrovský Irta „nem minden görbecsőrfl ragadozó“ ők is ezt tartották szem előtti Közeleg a tavasz és a jó gazda védi a vadállományát, elsősorban azonban a szarkákat és más fészekrablókat keli megtizedelnünk. Megadatott rá a mód és а lehetőség. Motesiky Arpád 15 A halastavak fenekén a *' szerves eredetű üledékből és más elegyrészekből pár év alatt vastag iszapréteg rakódik le, amely a viz oldott sóinak nagy részét leköti, ugyanakkor a sok kolloidanyagot tartalmazó lágy iszap záróréteget képez a fenék felett, amely jelentősen akadályozhatja a nyílt víz és a szilárd fenék közötti szoros kapcsolat kialakulását. A víz állandó hőmérséklet-változása miatt a vízben állandó függőleges irányú áramlások lépnek fel. A keverő áramlásoknak a halastavak életében van nagy szerepük, mert ezek hozzák fel a fenékről az oldott tápsókat, és oxigént visznek a fenék Iszapjába. Ha semmi sem zavarja az áramlást a tóban, úgy a fenék egészségesen lélegzik, jó a halhústermelés biológiai folyamata, mivel az épltő-raktározóelbontó szervezetek munkája egyensúlyban van. Az csökkenti a halászati önköltséget, hanem lehetővé teszi az iszap szerves trágyaként hasznosítását Is. Mivel a szerves trágyázás elmarad, nem növekszik ávről-évre a tóban rothadó anyagok mennyisége, 6s erős, hosszú telek idején nem lép fel a szerves trágya oxigénelvonással kísért redukciós folyamata, ami esetenként igen megtizedelte korábban a tavak halállományát. Az Iszapfeltárő megszünteti az Iszap káros felgyülemlését. Különösen nagy jelentőséggel bír ez a lápi talajokra épített tavakban — főleg a nyári felmelegedések Idején, amikor a szerves anyagok bomlása a melegebb vizekben meggyorsul. Az iszapfeltáró megszellőzteti az iszapot. Ennek különösen napjainkban van jelentősége, amikor részben a kétéves üzemelés nagyobb fokban történő bevezetésével a nyáron lehalászott tavak sem pihennek, másrészt mindinkább előtérbe kerül — balegészségi okok miatt — az őszi kihelyezés, s emiatt a tavak téli szárazon tartása korlátozódik. Azáltal, hogy levngőt áramoltatunk át a vizen, nő a víz oxigéntartalma. Egy hirtelen beálló oxigéncsökkenéskor tehát elkerülhető a pánikszerű lehalászás és a vele járó károsodás. ! \z iszap feltárás jelen tősége élővizeknek nagy az öntisztuló képességük, de minél idősebb a tó, vagyis minél több iszap halmozódott fel, annál nehezebben megy végbe az öntisztulás. A tófenéken felgyülemlő iszapréteg adott esetben ún. oxigénemésztő sajátossága miatt lefojthatja a fenék élővilágát, de felboríthatja a tó egész oxigén-háztartásának egyensúlyát is. A vízi életben az építő, termelő szervezetek, az algák — a fitoplankton. Az algák asszimilációjához széndioxidra van szükség, viszont az asszimilációs faktorok közül ebből van a legkevesebb a vízben. Ezért a tógazdasági gyakorlatban általános a tó vizének szerves trágyázása, mivel a szerves anyagok bomlásának végtermékeként széndioxid keletkezik. Az lszapfeltáróval az iszapba juttatott sűrített levegő feltépi és elkeveri a vízzel a tófeneket egészségtelenül elzáró latyakot és ezzel biztosítja a fenék és a víz felszíne közötti kedvező gázcserét, vagyis a tófenék kívánatos lélegzését. Így oldatba kerülnek az algák asszimilációjához szükséges ásványi sók és vegyületek, amelyeket az Iszap lekötött. A sók a víz ún. termőrétegébe jutva megsokszorozzák a fitoplankton asszimilációs lehetőségeit, s ezzel növelik a tó halhúsprodukciőját. Az iszapfeltáró használata meggátolja, hogy a tófenék biogén eredetű anyagainak bomlása oxigénelvonó folyamatokhoz vezessen, sőt ellenkezőleg: az iszap szerves anyagainak bomlása során, most már aerob közegben, végtermékként széndioxid keletkezik, amely a fitoplankton legfontosabb asszimilációs faktora. Az iszap szerves anyagainak meglebegtetésével sok szerves anyag oldódik fel, s ezeket az algafajok jó hatásfokkal értékesíthetik. Ezáltal Is nő a tó termőereje. Az iszapfeltárő szükségtelenné teszi a szerves trágyázást, s ezáltal nemcsak Ismeretes, hogy az elsőnyaras ivadék és a másod nyaras növendék nem tudja kellőképpen fogyasztani a fenéklakó szervezeteket, mivel nem képes kellő erélylyel túrni az Iszapot. Esért ilyen állományokkal nem tudjuk hasznosítani a tó teljes termelőerejét, s a tó természetes táplálékkéssletének jelentős része évente veszendőbe megy. Az Iszapfeltáró működése során mintegy „kinyitja" az iszapot a fiatalabb évjáratok számára, s ezzel biztosítja a tavak jobb kihasználását. Mivel az első- és másodnyaras állomány nem képes a hfzóállománynál tapasztalt alapossággal átdolgozni a tófeneket, nem lehet a tóban több éven át fiatal állományt tartani, mert a tó elhlnárosodna, elvadulna stb. Az iszapfeltáró használatával már több éven Is nevelhető ivadék vagy növendék hal a tóban, mindenféle károsodás nélkül. Az Iszapfeltáró a nagy kiterjedésű, halászatilag alig hasznosítható holtágak halászati üzembe való beállításakor is felhasználható, sőt a téli időben a telelők vizének oxigén-dúsítására is bevált. Gyenge vlzutánpótlás, erős lefagyás esetében nagy károk, elhullások előzhetők meg vele. Az eddigi vizsgálatok azt is igazolták, hogy sziksós tavakon, ahol a víz pH-ja 10 fölé emelkedett és a hal már nem találta meg életfeltételeit, az iszapfeltáró alkalmazásával és egyidejű vlzátáramoltatással kimosható a tó vízéből a káros mennyiségben jelen levő só. Az iszapfeltáró használatával tehát megfelelő biológiai művelést adhatunk a tónak. Elősegítjük vele a tó jobb produkcióját és a hal kedvezőbb súlygyarapodását, ugyanakkor knltúrállapotban tartjuk tavainkat. Csökken a trágyázással járó költség s elejét vehetjük az oxigénhiányból adódó elhullásoknak. (Halászat 1974, 5. ex.— rövidítve)
