Szabad Földműves, 1975. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)

1975-01-11 / 2. szám

1975. január 11. SZÖVETSÉGI SZEMLE Közös erőfeszítéssel előre az új feladatok teljesítéséért írta: ONDREJ HOLEC, a Szó cialista Munka Hőse, a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége Szlovákiai Központi Bizottságának elnöke. Már hagyomány, hogy az áj év kez­detén barátainknak és az ismerő­­seinknek tolmácsolt, szívélyes jókí­vánságok, üdvözletek mellett, a múlt év eredményeit felmérjük, összegez­zük, s kitűzzük mindazon feladatokat, amelyek teljesítése az új évben reánk vár. Az 1974. év végén örömmel álla­pítottuk meg, hogy a mezőgazdasági termelésben olyan eredményeket ér­tünk el, amelyekért a* szövetkezeti parasztságnak nem kell szégyenkez­nie. Gabonából a hektárhozamátlag kiváló volt: 42,1 mázsa. Az állatte­nyésztésben is szép eredmények szü­lettek, amit mit sem bizonyít jobban az,hogy tej, vaj, tojás, hús volt bő­ven az üzletekben. A kedvezőHen idő­járás ellenére sokhelyütt hősies erő­feszítéseket kellett tenni az őszi mun­kák sikeres befejezése érdekében, melyhez a munkásosztály, a néphad­sereg, a diákság is példásan hozzájá­rult, hogy a termés ne menjen ve­szendőbe. Büszkeséggel tölt el bennünket az a tudat, hogy a CSKP XIV. kongresz­­szusa kitűzte feladat — saját forrá­sainkból fedezzük az alapvető élelmi­szerszükségletet — teljesítése helyes úton halad: napról-napra javul a köz­ellátás, növekszik a személyi és tár­sadalmi fogyasztás. A munkásosz­tállyal együtt örülünk annak, hogy a termeléssel, az életszínvonal növeke­désével együttjár szocialista társadal­mi rendünk megszilárdulása, a szocia­lista demokrácia és népünk erkölcsi­politikai egységének fejlődése. Mezőgazdaságunk dinamikus fejlő­dése ellenére azonban még sok a ki­használatlan tartalék: főleg az állat­­tenyésztés, a növénytermesztés lehet­ne összehangoltabb, s az egyazon A felvételen: a selicei szövetkezet tánccsoportja látható. Bemutatjuk a selicei szövetkezet kultúrcsoportját A nyugdíj­­járadék­különbség MIKOR SZŰNIK MÄR MEG EZ A VISSZÁS ÁLLAPOT?! A SMENA Ifjúsági napilap ban E. Bombová kommentárja felméri a CSKP XIV. kongresz­­szusa utáni időszak szociálpo­litikai fejlődését. Kiemel sok pozitívumot, amelyet Kelet- Szlováklára vonatkoztat. Csakis helyénvalók ezek a jó értelemben vett változások. Egy dolgot azonban nem említett, ami.fájó kérdés: egy szövetke­zeten belül is nagyon eltérő az egyes tagok nyugdíjjáradéká­nak összege — például a nö­vénytermesztésben dolgozóké jóval kevesebb, holott gyakran ki vannak téve egészségük megkárosításának, az időjárás szeszélyeinek, az évi, közősből eredő egyéni jövedelem átlagé: nak alacsonyabbságáről nem is beszélve. Hát a növénytermesz­tő tehet-e arról, hogy erre a szakaszra osztották be? Az ál­latgondozó védettebb helyen, s jóval kevesebhet dolgozik na­ponta ellentétben a mezőn dolgozóval Mindamellett a nö vénvtermesztő (a kertészeti, gyümölrsészeti. szőlészeti dől gozőkat is ideértvell Időszaki munkára kényszerül, foglalkoz tatása nem állandó jellegű. Miért ez az indokolatlan meg kOlönböztetés, egyetlen szövet­kezeten belül is ..? jó lenne ha a törvényhozó testületben gondolnának ennek a visszás állapotnak a módosítására Mária Smajdová, • Zád. Dvorníký (Szádudvarnbk] A selicei szövetkezet jól műkö­dő kultúrcsoporttal rendelkezik, mely 1971-ben alakult. A szereplő­­gárdát a szövetkezet fiatal tagjai alkotják. Vancsík Ferenc konkrétan szólt munkájukról. Az 1972-es aratási ünnepély volt az, amit kezdetnek lehet nevezni a kultúrcsoport éle­tében. Ez alkalommal ugyanis egy olyan hangulatos, színvonalas programmal álltak a közönség elé, mely nagy lendületet, bizalmat adott további munkájukhoz. Ilyen program megszületéséhez jófor­mán egy egész falu összefogása szükséges. Ebben az jelenti a po­zitívumot, hogy ez a műsor a köz­ség lakosságának nagyobb örömet jelent, mint egy központi népi együttes sokszázszor előadott da­rabja. A közös jó munkát közös öröm kíséri. Nógely Jenő tanító a ma­gyar tannyelvű AKI pedagógusa például azt a feladatot vállalta el, hogy begyakoroltassa,, Irányítsa az énekcsoport munkáját. A Mandák­­házaspár táncokat tanított be, és átadta növendékeinek ezzel kap­csolatos ismereteit. A kultúrcsoport nemcsak ottho­nában és a környéken adta elő műsorát, hanem „messze földön“ is. Az év elején a pardubicei já­rásban léptek fel Turkovicén és Lhotán, mely községekkel baráti kapcsolatban állnak. Az összeállí­tásban — annak ellenére, hogy a főcél az itteni szokások, táncok, dalok, versek bemutatásában fo­galmazódott meg — olyan nép­szerű cseh dalok is szerepeltek, melyekkel hangsúlyt kapott a két nép barátsága, ennek szorosabbra fűzése is. Habár a szereplők kivétel nél­kül elismerést érdemelnek, mégis szükséges megemlíteni néhány ne­vet, olyanokat kik sokat tettek a szövetkezeti kultúrcsoport sike­reiért; Balázs Árpád az építkezési csoport dolgozója (Jelenleg kato­na) és Otyázek Erzsébet szólótán­cosok, — Oláh Mária kertészeti dolgozó, ki szavalataival és Bilik Mihály népdalénekes, aki a szö­vetkezet sertésgondozója hozzájá­rultak a műsorhoz. Az egész napi munka után ki ne szeretné kipihenni fáradalmait, el­olvasni egy jó könyvet, együtt len­ni a családdal? A felelet nyilván­való, de ... vannak sokan, kik szabad időt feláldozva — bármi­lyen haszonérdek nélkül — a szó­rakoztatás, a kultúra érdekében tevékenykednek. így van ez a sell­­ceiek néhányával Is. Az olykor ne­héz fizikai munka után összegyűl­nek, szerepet próbálnak, „csak“ azért, hogy majd bizonyos alkal­makkor kellemesebbé tegyék em­bertársaik délutánjait, estéit. A jó munka azonban jutalmat érdemel. Vancsík kultúrcsoportve­­zető kifejtette azt, hogy a szövet­kezet minden évben néhány kisebb nagyobb kirándulást rendez, me­lyen az arra érdemes szövetkezeti dolgozók vehetnek részt. A tevé­kenységet, hozzáállást figyelembe­­véve, ezen az akciókon érdeklődés szerint a kultúrcsoport tagjai Is részt vesznek. A selicei példa követésre méltó. Ezt főleg azoknak a szövetkezetek­nek kellene respektálniuk, me­lyeknek lehetőségeik vannak, kul­­túrcsoportjuk azonban nincs. KALITA GABOR LEFÜLELTÉK A SPEKULÁNSOKAT ÉS CINKOSTÁRSAIKAT „Hízódisznót vegyenek...!** A szövetkezeti borkimérőben emel­kedett hangulat uralkodott. A tájjel­legű bor gyorsan fogyott a kancsók­ból. Egy feketeszemű, ringó derekú, tüzrőlpattant menyecske alig győzte a mulatozök kiszolgálását. Nem saj­nálta a fáradságot, hiszen tudta, bu­sás lesz a bayravaló. Ismprte már őket, valahányszor átlépték a borozó küszöbét, szórták a pénzt. Törzsven­dégek voltak. Ez alkalommal közülük a legvidá­mabb, borgözös fejjel kurjantott egy nagyot: — Hé, atyafiak! Hízódisznót vegye­nek! Olcsón adjuk. Nem bánják meg, ha tőlünk vásárolják ... Hamarjában „kötélnek állt“ egy kövérerszényű, kajlabajuszú férfi, aki félrehlvta a csoportvezetőt. Egyezked­tek, paroláztak. A ropogós bankók gazdát cseréltek. A tivornyázók felke­rekedtek, s a tehergépkocsi a vevő portájára szállította a hízót. A nagy alkudozásban észre sem vet­ték a spekulánsok, hogy egy közép­korú ember felfigyelt a beszélgeté­sükre, aki nyomban felhívta telefonon a komárnot járás közbiztonsági szer­vét, s jelentette: a Komárno! Mező­­gazdasági Felvásárló és Aruellátó Üzem hurbanovoi (ógyallai) kiren­deltségének felvásárlói az általuk át­vett hízósertések egy részét áruba bo­csátják. Más körzetekből Is érkeztek már hasonló bejelentések, s ellenőriz­ték a kirendeltség felvásárlási szám­láit. Néhányah hamarosan nyomra bukkantak. Ugyanis, a nyomozó szerveknek fel­tűnt, hogy egyének, s kisebb létszámú családok rövid idő alatt féltucat hízót is eladtak. Magdaléna S. például öt hízósertésért vett fel komoly össze­get. Amikor a közbiztonsági szervek dolgozói meglátogatták, ijedten, hímez­­ve-hámozva közölte velük: ő sosem adott el sertést, csak a nevére utaltak ki pénzt, amiből viszont nem volt semmi haszna, mert a felvásárlók ka­parintották a kezükbe, mind elvitték tőle. Miután több hasonló gyanús esetet felülvizsgáltak, rájöttek a jogtalan pénzszerzés alattomos fortélyára, módjára. A felvásárlók egy csoportja a mező­gazdasági üzemektől több vágósertést vásárolt fel, mint amennyit a számlán feltüntettek, vagy alacsonyabb minő­ségi osztályba sorolták a hízókat. Aránytalanul nagy veszteség-százalé­kot számítottak a spekuláns felvásár­lók. Ilyen visszaélések következtében „súlytöbbletre“ tettek szert, vagyis a mezőgazdasági üzemeket megkárosí­tották. De a jogtalan pénzszerzéshez cinkosokra volt szükségük. Amint a nyomozás kiderítette, sikerült meg­vesztegetniük néhány zootechnikust is, akiket már azóta megfosztottak tisztségüktől Természetesen felelősségre vonták azokat is, akik bizonyos juttatások el­lenében felvették az általuk el nem adott hízósertésekért a pénzt, s azt a spekuláns felvásrlók kezébe juttatták, ahelyett, hogy az esetet jelentették volna a bűnüldöző szerveknek. Ilymódon a komárnoi járásban több mezőgazdasági üzem keveredett bele a spekuláns pénzhajhászók csoportjá­nak kivetett hálójába. Kimutatások szerint a príbetait (perbeteit) hatszáz, a chotínit (hetényit) négyezerhetven­öt, a naszvadit háromezerháromszáz­­kilencven, a madarit ezerkilencszáz­­ötven, a Dolné Peter-it (alsópéteritl háromezerháromszáz, a vojniceit (bá­­torkeszit) négyezerhatszáztíz, a mar­­tovceit (martoslt) ezerhatszázötven, a Šrobárovou pedig ötezernégyszáznegy­­venöt koronával károsították meg a spekuláns felvásárlók. Ezeknek a károknak az összege nem nagy, mégis bűncselekmény-soro­zatról van szó. A különféle kapcsola­tokat, spekulációkat nem minden esetben sikerült felderíteni, vagyis az okozott kár még teljes egészében nem kimutatható. Am az iagzságszolgálta­­tás keze — a már felgöngyölített bűn­cselekmény-sorozat megcáfolhatatlan tényei alapján — lesújtott a Komár­noi Mezőgazdasági Felvásárló és Anyagellátó Üzem hurbanovoi kiren­deltségének törvényszegő felvásárlói­ra: Nagy Károlyt, Paradi Lajost és legközelebbi cinkostársaikat hosszabb Idejű szabadságvesztésre ítélte, s kö­telezte őket a kár egy részének visz­­szatérftésére. Tehát a spekulánsok, s legközvet­lenebb cinkostársaik elnyerték méltó büntetésüket. Akikre kisebb bünteté­seket szabtak ki, igyekeznek magya­rázkodni. Állítják, nem is oiy nagy­mérvű kihágást, illetve törvénysértést követtek el... Ehelyett Inkább miha­marabb levonhatnák a kellő tanulsá­got: a bűnösök kezére játszás — bűn­­részességnek, bűnpártolásnak minő­sül. Ez nem mentség a felelősségre­­vonás alól. Társadalmilag elítélendő, a szocialista közerkölccsel össze nem egyeztethető cselekedet. A spekuláns felvásárlók csoportja csakis azért dá­­ridőzhatott a mezőgazdasági üzemek­től jogtalanul szerzett pénzen, mert azt épp ők tették lehetővé — Judás­­alamizsna ellenében. Akadt közeli, távoli rokon, ismerős, kocsmáros, kedves, aki úgy számított — mint bűnpártoló —, hogy a laza ellenőr­zést kijátszva, sosem derül fény a spekulációra ... A nyomozó szervek ügyesen felgön­gyölítették a spekuláns-csoport tör­vénysértő űzelmeit. A vizsgálat egy­ben rámutatott a nyilvántartásban sokhelyütt fellelhető fogyatékossá­gokra. Feltehető a kérdés: miért vi­hetnek el spekuláns felvásárlók rako­dás közben Illetéktelenül egy-egy hí­zóval többet, mint amennyit a számlán feltüntettek? Ezek a hízók nem hiá­nyoztak az állományból? Helyénvaló lenne, ha adás-vétel alkalmával, rako­dásnál többen Is ellenőriznék — köz­tük az ellenőrző bizottság által meg­bízott személy is! —, hány állatot visznek el a felvásárlók .. .1 Elbeszélgettem néhány érintett szö­vetkezeti elnökkel a spekulációval kapcsolatban, mindnyájan azt állítot­ták: csakis a felületes ellenőrzés nyit­hatott utat a pénzhajhászók bűnös tevékenységének. S ha ez így van, rendszeres és következetes ellenőr­zéssel vegyék elejét hasonló bűncse­lekményeknek. Nagyonls helytálló az a szólás-mondás: ALKALOM SZÜLI A TOLVAJT! Baiia József termelési adottságok között gazdálko­dó szövetkezetek eredményei még mindig nagyon eltérőek; nem haszno­sulnak a gyakorlatban kellőképpen az általánosítható tapasztalatok, a tudo­mány és technika legújabb vívmányai, ugyanakkor az ellenőrzés is lehetne következetesebb, jobban segíthetné a fejlődést. A problémák okait ismerjük, s azt is, miként lehet azokat megoldani, a hibákat eltávolítani. Ehhez világosan, félreérthetetlenül utat mutatott a párt múlt év novemberi, illetőleg decem­beri plenáris ülésének határozata, a­­mely a párt-, az állami- és gazdasági szervek, valamint társadalmi szerve­zetek minden erőfeszítését a XIV. pártkongresszus célkitűzéseinek meg­valósítására összpontosítja. E plenáris ülések határozata a Szö­vetkezeti Földművesek Szövetségére is népgazdaságilag fontos feladatokat ró, mindenekelőtt a tömegpolitikai nevelőmunka, a közművelődés, a dol­gozók kezdeményezőkészségének to­vábbi kibontakoztatása, a mezőgazda­­sági tervfeladatok maradéktalan tel­jesítésének segítése szakaszán. E cél elérése érdekében a Szövetkezeti Földművesek Szövetségének Központi Bizottsága plenáris ülésén több konk­rét feladat 'kitűzését hagyta jóvá. E- zekuek a feladatoknak a teljesítésére nagyon alkalmas a mostani téli idő­szak, amikor „csendes a határ“, s bő­vebben jut idő a szövetkezeti munka­iskolákban, tanfolyamokon, szeminá­riumokon való tanulásra, tapasztalat­­cserékre, az általános művelődésre — vagyis az S. ötéves tervidőszak utolsó éve igényes feladatainak teljesítésére való alapos felkészülésre. Jelentős szerepet tulajdonítunk az efsz-ek közelgő évzáró közgyűlései­nek. Alkalmat nyújtanak majd ezek nemcsak a múlt évi gazdasági és tár­sadalmi eredmények mérlegelésére a fogyatékosságok elleni következete­sebb harcra, hanem az ötödik ötéves tervidőszak utolsó éve sikeres befeje­zésének jő megalapozására is. A Szövetkezeti Földművesek Szövet­sége járási bizottságai a járási mező­gazdasági igazgatóságokkal karöltve a zárszámadó közgyűlések előkészí­tése alkalmával figyelemmel kísérik majd, hogy a szövetkezetekben idejé­ben elkészítsék — az évi termelési­­pénzügyi terv készítésével egyidőbent — a dolgozókról való szociális gon­doskodás és társadalmi tevékenység tervét is, mivel a szövetkezet nem­csak termelési-gazdasági, hanem po­litikai-szociális egység is. A szociál­politikai és kulturális-társadalmi fel­adatok tervezése ezértis olyannyira fontos. A szövetkezeti tagok zárszámadó közgyűlésen tárgyalják meg és hagy­ják jóvá a hazánk Szovjet Hadsereg általi felszabadítása 30. évfordulója tiszteletére vállalt kötelezettségeket. A kezdeményezések az ágazati dolgo­zók, munkacsoportok, szocialista bri­gádok — vagy az e címért versenyző kollektívák — köréből induljanak ki, ne várjanak „kész recepteket“ a ve­zetőktől! A vezetőknek ez esetben az legyen a dolguk, hogy ügyeljenek a munkafelajánlások, vállalások reális voltára, s azok összehangolására, va­lamint arra, hogy a szövetkezet vala­mennyi tagja ismerje — idejében — azokat. Erre azért van szükség, hogy már az év elején hozzáláthassanak a vállalt kötelezettségek példás teljesí­téséhez. E felajánlások példás teljesí­tése méltó hozzájárulás lesz a fasiz­mus felett aratott győzelem, s hazánk Szovjet Hadsereg általi felszabadítása 30. évfordulójának a megünneplésé­hez. Feladataink igényesek, de megvaló­síthatók. Teljesítésük a kezdeménye­zéseinken, alkotó munkánkon, közös erőfeszítéseinken múlik, s azon, meny­nyire tesszük azokat magunkévá, mi­ként küzdünk a hibák, fogyatékossá­gok felszámolásáért, a feladatok tel­jesítéséért. Meggyőződésem, mindnyájan becsü­lettel helytállunk, közös erőfeszítéssel munkálkodunk a párthatározatokból a mezőgazdaságra háruló feladatok sikeres teljesítésén és túlteljesítésén. Ehhez a munkához kívánok mind­nyájuknak jó egészséget és sok sikert! (A szerző cikke, alighogy a szerkesztőségbe érkezett, jött a megrendítő hír: a szív, mely e sorokat diktálta, nem dobog többé... A Szocialista Munka Hősét elragadta körünkből a kegyetlen halál. Emlékét meg­őrizzük.)

Next

/
Thumbnails
Contents