Szabad Földműves, 1975. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)
1975-01-11 / 2. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1975. január lí. Az állattenyésztési termékek felvásárlásának tavalyi mérlege A mezőgazdasági vállalatok tavaly 102,2 százalékra teljesítették a vágóállatok évi felvásárlási tervét. Ugyanez volt a helyzet a vágóbaromfi felvásárlása terén, amit 105,1 százalékra, a tej esetében 101 százalékra, a tojás terén pedig 110,1 százalékra teljesítették A terv előirányozta, hogy a CSSZSZK piaci alapjába 1 millió 320 ezer tonna vágóállatot, 155 ezer tonna baromfit, 4 milliárd 509 millió liter tejet és 2 millió 094 fezer tojást kell felvásárolni. A valóságban azonban vágómarhából 29 610 tonnával, baromfiból 7871 tonnával, tejből 44 millió 287 ezer literrel, tojásból pedig 211 millió 263 ezerrel vásároltak fel többet a tervezettnél. A vágóállatok felvásárlása terén minden kerületben túlteljesítést értek el, főleg vágómarhából, mégpedig 33 986 tonnával, ebből a CSSZK 25 665 tonnával, az SZSZK pedig 8321 tonnával részesedett. A CSSZSZK-ban a sertéshús felvásárlását 6348 tonnával, vagyis 1,4 százalékkal túlteljesítették — 277 tonna hiányt csupán az észak-csehországi kerület mutatott ki. Az SZSZK-ban a mezőgazdasági vállalatok adósak maradtak 5845 tonna vágósertéssel, tehát a tervezett eladást csak 97,2 százalékra teljesítették. Országosan a tervet 503 tonnával túlszárnyalták, ami terven felül 1 százalékot jelent. A vágóborjú felvásárlását országos viszonylatban csupán 90,3 százalékra teljesítették, tehát összesen 3800 tonna tartozás marad. A CSSZSZK-ban a tervezett 11 ezer tonna vágóbirka és kecske felvásárlása terén a CSSZSZK 619 tonnával, az SZSZK 480 tonnával kevesebbet szállított. A tej országos felvásárlási tervét a CSSZSZK valamennyi kerületében túlteljesítették, kivéve a kelet-szlovákiai kerületet, amely csupán 98,8 százalékos eredményt ért el. A tojás- és a baromfi-felvásárlási tervet, a CSSZSZK valamennyi kerületében jóval túlszárnyalták. Az 5. ötéves tervidőszak első évi (1971) eredményeivel szemben a CSSZSZK mezőgazdasági vállalatai az ötéves tervidőszak 4. évében a piaci alapba 211951 tonna vágóállatot, 32 793 tonna baromfit, 878 millió 890 ezer liter tejet és 293 millió 97 ezer tojást szállítottak. BÚCSÚ ONDREJ HOLEC ELVTÁRSTÓL 1975. január 4-én 51 éves korában elhunyt Ondrej Holec elvtárs, a Szocialista Munka Hőse és számos más állami kitüntetés tulajdonosa. Holec elvtárs, az SZSZK Nefnzetl Front Központi Bizottságának elnökségi tagja, a Szlovák Nemzeti Tanács elnökségi tagja és képviselője, a CSSZSZK Szövetkezeti Földművesek Szövetsége Központi Bizottságának alelnöke, a Szlovák Szövetkezeti Földművesek Szövetsége Központi Bizottságának elnöke és a Poniky-i Csehszlovák—Szovjet Barátság Efsz elnöke volt. Ondrej Holec elvtárs nehéz életkörülmények között nevelkedett. Tevékenyen bekapcsolódott a nemzett felszabadító harcokba, részt vett népünknek a fasizmus ellen vívott küzdelmében, s hazánk felszabadításában. A felszabadulás után életét a szocialista építőmunka szolgálatába állította. Nagyra értékeljük különösen a mezőgazdaság szocialista átalakításában végzett érdemes munkáját. A sokoldalú szakembernek jelentős érdeme volt a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége megalakításánál s további tevékenységének kibontakoztatásánál. Emlékét kegyelettel őrizzük. lillillllllllllllilllllliilllllllilllllllllill VIGYÁZZUNK A SAJÁTUNKRA A „szarkák" nem alszanak Hazánk lakosságának nagy részét szorgos, becsületes emberek alkotják, akik munkájuk révén teremtik elő szükségleteik fedezését. Ennek ellenére élnek közöttünk olyan egyének is, kik társadalmunk törvényeit figyelmen kívül hagyva, csalással, jogtalan tulajdon elsajátításával Igyekeznek anyagi javakra szert tenni, — megkárosítva polgártársainkat és az egész társadalmat. Köztudott, hogy bűnügyi rendőrségünk jól kiképzett apparátussal rendelkezik annak érdekében, hogy az elkövetett kihágásokat gyorsan felfedje, azonosítsa a tett elkövetőinek személyét, s büntessen. Amint ez év elején szokásos, munkájukban a bűnügyi szervek is felmérést végeztek az 1974-es év első tíz hónapjával kapcsolatban; a kimutatás utalt arra, hogy a jelzett idő alatt összesen 40 000 bűneset történt, minek következtében 150 millió korona kár keletkezett. Az összbűntény mintegy 70 százalékát vagyonjogi kihágás képezte, melyet a következő képpen lehetne csoportosítani; betörés, csalás, zsebfosztás, motoros járművek lopása és kirabolása, közönséges lopások. Annak ellenére, hogy a betörések megelőzésével kapcsolatban történtek intézkedések, mégis igen magas az в csoportba tartozó bűntények száma. Itt elsősorban azt kell megemlíteni, hogy a betörő személyen kívül més „bűnös“ is szerepel; sokszor a felelősséget magukon viselő üzletvezetők stb. nem tesznek megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy az esetleges bűntényeket megelőzzék. (Nyitvafelejtett ablakok, rácsok hiánya, gyenge zárak stb.). Hasonló a helyzet az egyes családi háztulajdonoknál is. (A lábtörülő alatt „elrejtett“ kulcs, nyitott pinceablak.) A jelentés szerint a múlt év első tíz hónapjában 32 esetben történt kasszafúrás, trezor-feltörés, ahol 880 ezer korona kárt okoztak. A csalások különböző formái hazánkban elég gyakoriak. Azonban az általában jól kiépített ellenőrző szervek, a rendőrség következetes munkája a legtöbb esetben felfedi a szocialista vagyon ellen elkövetett szabálysértéseket. A motoros járművek lopása és kifosztása, a közönséges lopások a legtöbb esetben a fiatalkorúak által elkövetett bűntények közé sorolhatók hol sajnos nagy mértékben hibáztatható a család, az iskola és egyben a társadalom is. Az olykor szabadjára engedett, kószáló fiatalok alkalmi lopásokkal igyekeznek anyagi szükségleteiket biztosítani. A bűnügyi rendőrség jelentése szerint, Trnaván és Komáromban a kerékpárok számának lopása jóval túllépi az országos átlagot. Ebben az esetben' a lopás megelőzése jóformán csakis a tulajdonos feladata. A bűnesetek legtöbbjére természetesen — rendőrségünk ébersége révén — fény derül. Azonban ennek tudatában sem szabad a becsületes, dolgos állampolgárainknak megfeledkezni a magukkal és a társadalommal szembeni kötelességekről, a bűnesetek megelőzésével kapcsolatosan. Ez igenis fontos, mivel sokszor a túlzott emberi hiszékenység csalódásba fullad és komoly anyagi károkat okoz. KALITA GABOR A kenyér egyenlő az élettel. Már jóval az Időszámításunk előtt ts Ismerték a gabonából készült kenyeret. Rómát időkben gyakori volt: fiat panis “ legyen kenyér, panem et circenses =• kenyeret és cirkuszt — mondás. Azóta sok víz lefolyt a Tiberisen, a Danubiuson vagy ha úgy tetszik, az Isleren, mert mindkét név a Dunát jelenti. Sok nép megszűnt létezni azóta, csak a történelemben él a nevük. A kenyér azonban maradt, mert nélküle nincsen élet. Már az egyiptomiak nagyon sokra tartották a kenyeret. A feltárt piramisokban a kutatók búzát is találtak, bizonyságul annak, hogy az eltemetett fáraókkal nemcsak arany- és drágakő kincseket, hanem a nagy becsben tartott kenyérmagot is vele temették. Más népek történetében is mindig fontos szerepet játszott a gabona. Őseink a Kárpát-medencében, nem csak halban gazdag folyókat, kövér legelőket, hanem búzakalászokat is találtak. nyérjegy“. Ez már azt jelentette, hogy van elég kenyér, ki-ki annyit szelhet magának, amennyi jólesik. Hányszor estémbe jutnak ezek a dolgok, amikor eldobott kenyeret látok a lépcsőházban, az utcán, amikor az éttermekben, iskolát és tízemt ebédlőkben azt látom, hogy az asztalokon halomban vannak a kenyérszeletek, amelyekből csak égy falatot törtek, egyszer vagy kétszer haraptak bele — azután otthagyták, mert most van elegendő, s közben a világon 800 millió ember éhezik, és évente milliók halnak éhen. Nálunk mindenkinek van kenyere, de azért jobban meg kellene becsülni, hiszen a mag termelése még ma, a szocialista mezőgazdaság modern felszerelése mellett is fáradságos, kockázatos és nehéz. Emlékezzünk csak vissza az idei aratásra. Milyen hallatlan eőfeszítésre volt szükség, hogy a megtermett gabonát be tudjuk takarítani. Gondoljunk az idei őszre, a vetésre, amikor a mezőgazdasági dől-Vallomás a kenyérről Az egyes népek nyelvében is másképpen fejezik ki a keresetet. Például a német ha dolgozik, megszolgálja; az angol pénzt csinál; a magyarban: „Kenyeret keres“. A kenyérkereső az már egész ember. Először is kenyérért dolgozunk, és még a mi keresztényeink is a „negyvenegynéhány évesek“ vuta sután eldadogtuk imáinkban a mindennapi kenyérért való fohászt. Hajdan a búza vetésében mindig volt valami szertartásos, felemelő. A magvető úgy érezte: életet vet. Az aratás és a behordás is ünnepszámba ment, hát még a cséplés. Sok helyen egyszerűen „éleinek" hívták a búzát I Csallóközben az idősebbek ma is így hívják), és a belőle készített foszlós bélíí, ropogós kenyeret. Az új kenyeret még nem is olyan régen, áhítatos csendben a bsalád jelenlétében szegték meg. A kedves, nagyrabecsült vendéget még napjainkban is friss cipóval és sóval fogadjuk . Negyvennél több nyár telt el immár, amikor először haraptam kenyérbe. Több mint fele életem a múltba hullott, s a kenyérből hol többet, hói kevesebbet ehettem. Kukoricából — sárgát, rozsból feketét vagy finom búzalisztből foszlót-puhát. Mikor milyet hozott a változó világ ... Móra Ferenc „Kincskereső kisködmönében“ olvashatjuk, hogy gyermekkorában mindig arról faggatta szüleit, mit kap ebédre, vacsorára. Kérdésére rendesen ezt a feleletet kapta: „Három félit: kenyeret, hélát, bélit". Az Idősebb olvasók jól emlékeznek azokra az időkre [a fiatalabbak persze csak hallásból], amikor a napi fejadag 20 deka kenyér volt. Milyen szépnek tűnt a szemünkben, amikor negyedszázaddal ezelőtt az újságokban ezt olvashassuk: „Megszűnt a kegozók csak ct legnagyobb nehézségek árán tudták földbe tennt a jövö kenyerének a magvát. A szülőknek jobban oda kellene figyelniük a gyerekekre, akkor kevesebb kenyér heverne a lépcsőházban és az utcán. Sokszor a gyerek a szülőtől is azt látja, amint kissé keményebb kenyeret elegáns mozdulattal a szemetesvödörbe dobja, nem gondol arra, mennyi munka, gyötrelem, aggódás áll mögötte, amíg a búzából liszt lesz. Ma, ha elfogy a kenyér, veszünk az üzletben, hiszen fillérekbe kerül. Kenyérgond nincs, hiszen olcsó a kenynér. De vajon hogyan becsült a munkát és a munkást az, akt nem becsüli a kenyeret? Vajon takarékoskodhat-e mással, anyaggal, energiával a munkahelyén az, aki a kenyérrel pazarol? Vajon nem egy nem kívánt életfelfogás jele-e az eldobott kenyér és a többi sok elpazarolt érték? Társadalmi, történelmi gyökerei vannak a ténynek hogy a kenyér szinte mindenütt az élei, a megélhetés jelképe. Nemcsak azért, mert akkor hiányzik, amikor nincsen, hanem mert kenyéren és vizen — ha szűkösén is — él lehet élni. Meg ts tanultuk mi idősebbek becsülni a kenyeret, mert már volt a föld bármilyen gazdag is, igen sokszor még kenyeret sem adott a szegény embernek. A mai fiataloknak — sajnos, sokszor a nem fiataloknak ts, szinte nevetségesnek tűnik, ha ma — kenyérről szó esik. Sokféle kenyeret eszünk, ilyet is, olyat is. Am akárhogy is sikerül a sütés, egyet senki sem vitathat. Azt, hogy elég kenyerünk van, s jut mindenkinek bőven. Éppen ezért kell jobban vigyáznunk rá... Molnár K. Ferenc Az Igazi költői képek a helyszínen mutatják meg értéküket. Az Idegen könnyen észreveszi, hogy milyen csodálatosan szép és gazdag Rožňava (Rozsnyó) vidéke. Komor sziklák, lankás hegyoldalak, jég- és cseppkőbarlangok váítják egymást. A felszabadulás után új élet kezdődött ezen a vidéken is. Kommunisták tudták, hogy a 83 község csaknem 80 ezer lakójának sorsa azokon múlik, akik ott élnek. A városok és a községek megváltoztak. A felszabadulás után 15 ezer családiház épült fel, 3,7 lakosra esik egy lakásegység — s ez pedig már nem rossz arány. A közúti hálózat fejlődésére jellemző, hogy 1948-ban mindössze 1 százalékát alkották portalanított utak, ma 90,87 százalék a korszerűen megépített utak aránya. A reális í:élok, tervek, embert szolgáló elképzelések valóra váltak. A felszabadulás után Szlovákia iparosításával egyidejűleg a rozsnyói Járásban számos új üzem épült. Revúcán lenfeldolgozó üzem létesült. Lubeníken és Jelšaván felépültek magnezltiparunk korszerű létesítményei. Az új gyárak, feldolgozó üzemek építésével párhuzamosan korszerűsítették a régebbieket, többek között a gömörhorkal és slavošovcel cellulóz- és papírgyárat, a rozsnyói és alsóSajót vasgyárat stb. A jelentős építkezések közé sorolható továbbá a Rozsnyó—Torna között létesített új vasútvonal, amely a járást összeköti. Az alsósajói vasércbánya komplexumának kiépítése a jelšavai és lubeníki magnezit üzemek bővítése a gombaszögi mészégető befejezése, a járás Gömöri változások székhelyén a tejüzem és a péküzem felépítése, a revúcai Lykotex rekonstrukciója és így sorolhatnánk tovább. Említést érdemel, hogy a járásban 51 községben létesítettek vízvezetéket. Harminchárom községben épült új iskola, illetve korszerűsítették a régit, a járás településeinek 70 százalékában építettek művelődési otthont. A mezőgazdaság szocializálása, majd átszervezése történelmi jelentőségű fordulópontot eredményezett. A korábbi 60 kisebb szövetkezet helyett ma 21 korszerű mezőgazdasági nagyüzem működik. Az élet a mezőgazdaság szakaszán még mindig elég nehéz. A Sajó meg-megujulón, vészjelző módon mutatja: erre kanyargók. A termést sokszor viszi a víz, és a 21 szövetkezetből 18 ma Is kedvezőtlen adottságúnak minősül. Ennek ellenére nem áll a munka, senki nem veszíti el a fejét, 6657 efsz-tag birkózik a gépekkel, a gépek mellett. Az elmúlt években nőtt az állatállomány is. A szarvasmarha-tenyésztés, sertéstenyésztés, a juhtartás kifizetődőnek bizonyult a tágas réteken és legelőkön. Az ember itt a rozsnyói járásban ezektől a kis, sokszor alig észrevehető változásoktól lett jobb kedvű. Mert a hétköznapok forgatagában kinek is maradt volna ideje, hogy minden újat ünnepeljen. Ki jártában-keltében, ki tudatos felfedező útján észlelte a változást. És sokan tették fel a kérdést; az előrehaladó új körülmények között vajon nem kell-e majd itt is másféle ember? Másféle, de milyen? Tanultabb, műveltebb, a fejlődé iparhoz is alkalmazkodni tudó. És megjött a kedv ehhez is. Oj iskolák létesültek. És jöttek kedvvel új szakemberek az efsz-ekbe, az új üzemekbe, hiszen az egész Gömör korszerű életmódot ajánlott. És mindenki, akinek nem térkép e táj, hanem haza is egyben, úgy járja ma a falvakat sorra, hogy közben nem győzi agyéba rögzíteni az új képet. Keverve a régiekkel adják az új Sajó mente igazi arcát. A Sajó ártere mentén sárban úszó gyümölcsös, s onnan csak pór méterre szelíd réttel csábít a táj. Ott egy új falurész. A ház udvarán ott az autó. Jobbra öreg gyümölcsös vén fái hozták szűkülő marokkal a termést, de amott balra már élnek a friss csemeték. A szülő a gyermekkel jövendőről beszél, s szakmák közt válogathat a kislány és legény. És mégse idilli a kép. Míg sorolnak számot, sikert, koronát, kilométert, darabot, tonnát, addig azonnal megemlítik a holnap követelte igényt. Mert nem volt könnyű a harminc év, nem adódott semmi sem ingyen. A 83 község lakosainak számára is világos: mindez csak az alap. Egyre műveltebb és tanultabb emberek készülnek az új feladatok megoldására. A harminc év alatt épült 58 új művelődési ház és könyvtár teljessé tette a hálózatot. Csak az ötödik ötéves tervidőszakban 378 millió koronát fordítanak új lakások építésére. A 250 milliós egészségügyi beruházás, rendelők, egészségházak mutatják az emberről gondoskodás szorgos erőfeszítéseit. A helyi nemzeti bizottságok a lakosság ötleteinek tucatjaival adnak hozzá a tervhez újat, többet. Például Jelšaván körzeti egészségügyi központ épül, Rejdován iskola, Rozsnyón autószerviz, Revúcán szolgáltatások háza és új iskola. Manapság boldogan élnek az emberek a járásban. De a boldogságnak sincsenek határai s kiben-kiben ott a kívánság: még boldogabbnak lenni. A kívánság mellé megvan a szándék is, hogy ki-ki tegyen is érte. Hazánk felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére 77,5 millió korona értékű vállalást tették, amit már majdnem teljesítettek és ezzel még szebbé tették életüket. Beszél az ember az efsz-taggal, vagy a gyári munkással, a sző mindig odatér vissza: a jövőben így és így fogjuk csinálni. Ez a többesszám, ez a kategórikus . cselekvésvágy jelzi, nem várnak semmit ajándékba. Kemény 30 évet tudnak maguk mögött, és nem hiszik, hogy ezután már nem lesz nehézség. A Sajó menti emberek erejével készülnek arra, hogy bizonyítsák: az országnak e régen olyan mostoha része ma szívével és tudásával, munkájával és hitével tanúsítja, megtalálta helyét épülő világunkban. ILLÉS BERTALAN A nemzetközi nómozgalom jelentős éve (Befejezés az 1. oldalról.) amelyek kerékkötői a fontos társadalmi feladatok megvalósításának. Az 1975-ös évben az NDN sok lehetőséget teremt, hogy a szocialista országok nöszövetségei mélyebben megismerkedjenek a kapitalista és a fejletlen országok asszonyainak problémáival. Különösen nagy lehetőséget nyújt erre a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetségnek az idei őszön Berlinben megrendezendő VII. világkongresszusa. A kongresszus lehetővé teszi a nők millióinak számára, hogy küldöttei révén kifejezésre juttassák problémáikat, követeléseiket, A Csehszlovákiai Nők Szövetsége a legmesszebbmenően támogatja a nők valamennyi rendezvényét. Ez az időszak egyben alkalom lesz arra, hogy lemérjék azokat a változásokat, eredményeket, amelyet a 30 szabad esztendő alatt elértek és annak alapján újból megvitassák, felismerjék és eltávolítsák azokat az akadályokat, amelyek a gyakorlatban kerékkötői, hogy a nők nagyobb mértükben vehessenek részt a társadalom, a termelés irányításában. TÚTH DEZSŐ
