Szabad Földműves, 1975. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)
1975-03-08 / 10. szám
1975. március 8. SZABAD FÖLDMŰVES Cél a szocialista termelési viszonyok továbbfejlesztése! 9 A közös célok érdekében 9 A szakosítás alapvető irányai 9 Az állattenyésztési objektumok kihasználása, bővítése és korszerűsítése 9 A szakágazati irányítás formái 9 A további eredmények érdekében 9 Mezőgazdasági termelésünk hatékonyságának ma már elengedhetetlen eszköze az összpontosítás és a szakosítás. Mindkettő korunk törvényszerű jelensége és az előrehaladás, a tudományos-műszaki fejlődés fontos követelménye. Az egyes termékek tömeges termelése teszi lehetővé a korszerű, tudományos-műszaki ismeretek teljes érvényesítését, a munkafolyamatok ésszerűsítését, s ugyanakkor a munka és általában a megfelelő munkakörnyezet kialakítását. Az összpontosítás és a célszerű szakosítás módot nyújt az okszerű munkaszervezés haladó módszereinek a bevezetésére, egy termelési ágazatra jutó munkaerő és társadalmi munkaráfordítás mennyiségének a csökkentésére, és a korszerű technika igénybevételével, a növények és a gazdasági állatok biológiai képességének teljes mértékű kihasználására. Ebben a tekintetben tehát a termelőerők további fejlődésének és a mezőgazdaságban rejlő tartalékok optimális kihasználásának alapvető feltételéről van szó, a termelés tartós növelése és gazdaságossá tétele érdekében. A nagyüzemi összpontosítás és szakosítás gyakorlati megvalósítását, a szakágazati irányítás eredményességét a közelmúltban a Kék-Duna Efszben mértük fel — Pisch Ladislav mérnök, 'az egyesített szövetkezet elnökének összefoglaló értékelése alapján. Egyesülés a közös célok érdekében A CSKP Központi Bizottsága 1972. április 13-1 plenáris ülésének határozataival összhangban — közös elhatározás alapján, 1973. február 1-től a 5amoríni, MlieCnoi, MáCi és a Vojkai szövetkezetek egyesítették termelőerőiket a közös célok érdekében. Az egyesített szövetkezet mezőgazdasági földterülete 3350 hektár, ebből 3000 ha szántóföldterület, 350 hektár pedig legelő, szőlő és gyümölcsös. A szakosítás alapvető irányai A szakosítás a növénytermelésben gyorsabban kezdődött, mert ennek megvalósítása nem igényelt külön beruházásokat. Az egyesített szövetkezet természeti feltételeinek kihasználása szempontjából, a fő figyelmet a szemesek termelésére helyezték. Ebben a struktúrában jelentős helyet foglal el a kukorica.. melynek termelése 1400 hektáron, tehát a szántóterület 40 százalékán folyik! Ezen a területen a szemeskukorica domináló, mely a takarmánytápok fontos összetevője. A kukorica belterjesebb termelése céljából hatékonyan alkalmazták a gyomirtó vegyszereket, komplex módon gépesítették a betakarítást, valamint a betakarítás utáni kezelést. Táblásították a növénytermesztést és ezzel a korábbi 20 hektárról 50 hektárra növekedtek a területek. Az egyes növényeket úgy osztották el, hogy azok szomszédos parcellákra kerüljenek," s így a munkaerő és a gépek kihasználása is ésszerűbb lett. A szövetkezet a szemeseken kívül cukorrépát (250 hektári,' szóját (100 hektári és tömegtakarmányokat termel. A szóját második éve termelik, bár ezen a téren külön tapasztalatokkal még nem rendelkeztek, igyekeztek kiismerni sajátosságait és igényeit. Az elért 13 mázsás hektárhozam nem éppen kiemelkedő, azonban járási viszonylatban a legjobb hozamok egyike, s ha a jövőben sikerül kiküszöbölni az észlelt hiányosságokat, bizonyára jobb termésátlagot érnek el, amire főleg az új fajták biológiai képessége a garancia. A Romániából származó Merit, az amerikai Clay, valamint a szovjet Smena szója fajták hektárhozama túlszárnyalja a hazai Zora fajta hozamait. A szója termelését elsősorban azért tartják fontosnak, mert tudatosították a növény népgazdasági jelentőségét, ami elsősorban a hiányzó állati fehérjét helyettesítheti. A szántóföldterület maximális kihasználása szempontjából a gyengébb termőképességű szántóföldeken — a mostani 52-ről 140 hektárra bővítik a szőlőtermelést. A telepítésnél már számolnak a munkálatok, de főleg a szüretelés komplex gépesítésével is. Mivel a szövetkezet városi jellegű, fokozott figyelmet fordítanak a zöldségtermelésre, hogy Időben friss árut adhassanak a piacra. E cél érdekében 4 hektáron fóliás zöldségtermelést folytattak és idén ezt a területet tovább bővítik. A növénytermelésben egyébként minden munkamenet gépesített, a cukorrépa egyelés kivételével. Ennek a megoldására idén sor kerülhet. Gépesítéssel elsősorban a nagyteljesítményű gépek felé orientálódnak, mint pl. a Skoda 180-as kerekes-traktor,, mellyel megoldható az őszi mélyszántás kétváltásos napi 22 órás üzemeltetéssel. A betakarítási munkálatoknál nagy szolgálatot tett a Fahr típusú kombájn, mely a hozzávaló adapterrel négyszer olyan napi teljesítményre képes, mint a korábban használt gabona-kombájnok. A géppark feltöltésével párhuzamosan — az eddigiekhez viszonyítva a munka minősége is pozitív módon fejlődött. Az összpontosítás és szakosítás adta lehetőségek optimális kihasználása a növénytermelés szakaszán máris pozitívan érezteti hatását, ezt a hektárhozamok igazolják a legjobban. Tavaly a szemesek termelésének átlaghozama 54,8 mázsa volt, ebből az árpáé 60,l, a búzáé 56,05, a kukoricáé 53 mázsa, a többéves takarmányoké pedig 90 mázsa volt. Az egyesített erő a takarmányellátás terén is éreztette hatását — már az egyesítés első évében egy univerzális szárítóberendezést állítottak munkába — Báčon (Bacsfán), Az MGF MGF —OB —HP 100-as típusú berendezés mindennemű takarmány szárítására és granulálására alkalmas. A szárítóberendezéshez tartozó granulálót ésszerűen kihasználhatják takarmány-pogácsa készítésére. Például idén a tehenek takarmányozásában áttérnek a takarmánypogácsa etetésére. A takarmánypogácsa „gyártásához“ szükséges kiegészítő komponensek receptúráját a Felvásárló Vállalatok Szakigazgatóságának bratislavai kísérleti intézetétől szerezték be. Az említett takarmánypogácsa 50 százalékát szerves ballasztanyag (Búza, kukorica, árpa és repce szalma], a többit pedig lucernaliszt, karbamid, melasz és egyéb takarmánykiegészítő képezi. Ennek etetésével tehenenként naponta 1,5—1,8 kg abraktakarmányt tudnak megtakarítani a régebbi adagokhoz viszonyítva! Az állattenyésztési objektumok kihasználása, bővítése és korszerűsítése Az állattenyésztés összpontosításéval járó szakosítás a növénytermeléshez viszonyítva lassúbb ütemű, annál is inkább, mert nagy beruházásokat igényel. Éppen ezért ezen a szakaszon hosszabb távú programról van szó. A szövetkezet maximálisan kihasználja a meglevő épületeket, átalakítja, korszerűsíti és bővíti azokat. Az állattenyésztésben az erőket elsősorban a szarvasmarha, valamint a tehénállomány, s ezzel párhuzamosan a borjúnevelésre összpontosítják. Idén befejezik a kocák összpontosítását. Erre lehetőségek a BáC-i farmon vannak, ahol 550 darab anyasertést helyeznek el. A malacok elválasztására 3—4 hetes korban kerül sor — bevezetik a batériás nevelést. A sertéshizlalást a szövetkezet több farmján végzik — modernizált istállókban. Kimondottan sertéshús-termelésre 1977-től szakosítanak, mert a járás szarvasmarhahústermelését integráció útján 8400 férőhelyes járási jellegű farm biztosítja. Tehénállományukat bizonyos mértékben sikerült már összpontosítani. A korábbi hétről egy farmon 500 tehenet helyeztek el és további 370 tehén pedig három farmon van. A cél az, hogy a hatodik ötéves tervidőszakban egy új, korszerű istállóba összpontosítsák a tehenészetet, a tejtermelést. Ezzel összhangban a jelenleg 100 hektárra jutó 26-ról 30-ra szaporodik a tehét-létszám, természetesen egyedenként 3500 liter feletti évi tejtermeléssel. A szakágazati irányítás formái A Kék-Duna Efsz-ben a szakágazati irányítást választották, amely biztosítja az üzemirányítás és a munkaszervezés összhangját, valamint az információk gyors összegyűjtését. Ilymódon a termelés dinamikus, a „törés“ teljesen kizárt. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a szövetkezet a vállalati, központi irányítást alkalmazza, s ennek megfelelően egy növénytermelési, egy állattenyésztési, egy szolgáltató- és anyagbeszerző részleg keretén belül —, melyek élén üzemvezetők állnak, s közvetlenül felelősek a szövetkezet elnökének. Az említett üzemrészlegek egyúttal önelszámoló rendszerre álltak rá. Az eredmények azt mutatják, hogy ez az irányítási forma megfelelő, melynek alkalmazásával megszilárdult a technológiai, valamint a munkafegyelem. Ez teljes mértékben visszatükröződik az efsz 1974- es gazdasági eredményeiben. Ugyanis az ötödik ötéves tervidőszak negyedik évében a mezőgazdasági nyerstermelés 32 százalékkal, az árutermelés pedig 49,9 százalékkal emelkedett az 1970-es évi eredményekhez képest. Az egy főre jutó munkatermelékenység elérte a 92 ezer koronát, az 1 hektár mezőgazdasági földterületre számított termelés a 16150 koronát, 27 százalékos rentabilitással! Az 1973-as kiinduló évhez viszonyítva (ekkor társultak) több mint 5 millió koronával emelkedett az árutermelés, az összkitermelés értéke pedig 9,5 millió koronával. Az efsz távlati programja, mely a szakosítás elmélyítésével, a termelés hatékonyabb fejlődésével számol, szerves részét képezi a mezőgazdasági igazgatóság által kitűzött — illetve a járási pártbizottság plenáris ülésén Jóváhagyott irányelvekkel. További eredmények érdekében Az elért eredményekből kiindulva az efsz vezetősége a CSKP KB novemberi, valamint a járási pártbizottság januári plenáris ülése irányelvei alapján mélyen elemezte a saját, az irányítás, valamint a tagság munkáját. Kritikusan rámutattak a felmerülő hiányosságokra, s konkrét tervet dolgoztak ki a fogyatékosságok eltávolítására. Ezek elsősorban az alábbiakra irányulnak: 0 a szemesek termelésének további fokozása, főleg a szemeskukoricán keresztül; 0 tömegtakarmányok gazdaságosabb kihasználása céljából törekedni kell az ésszerűbb tartósítási módszerekre, melyek lehetővé teszik a takarmányok magas fehérje és kalória értékének megóvását; • üzemanyag, az elektromos és egyéb energia-forrásokkal jobban kell takarékoskodni. A termelés hatékony fokozásával sem szabad túlszárnyalni az 1974. évi fogyasztást! 0 Az erőtakarmányok hasznosításában szigorúan be kell tartani az elérhető optimális határértéket. (Például 3,80 dkg erőtakarmányt 1 kg sertéshús kitermelésére, 0,28 kg erőtakarmányt 1 liter tej kitermelésére, 2 kg erőtakarmányt 1 kg szarvasmarhahús kitermelésére.) A Kék-Duna Efsz-ben szerzett tapasztalatokból elmondhatjuk, hogy a szövetkezet vezetősége és tagsága az összpontosítás és szakosítás szempontjából az adott természeti feltételek optimális kihasználásából indult ki. Feladatának tekinti az össztársadalmi érdekek és szükségletek teljesítését. így jutottak el a szocialista gazdálkodási módszer még magasabb formáihoz, melyek a szocialista termelési viszonyok további fejlesztéséhez vezetnek. CSIBA LÁSZLÓ Pisch mérnök erényei közé tartozik, hogy kezdeményezően keresi az utat a tudomány és technika széleskörű gyakorlati érvényesítésére. (A szerző felvétele) Mint ismeretes, hazánkban egy lakosra 0,5 hektár mezőgazdasági és nem egészen 34 ár szántóterület jut. Sajnos, ez a terület is egyre kevesebb. Évente többezer hektár földterület kerül más, nem mezőgazdasági jellegű felhasználásra. Az utolsó 23 évben — szocialista mezőgazdaságunk nagyüzemi módszerekre való átépítésének időszaka alatt — hazánkban a földterület 446 ezer hektárral csökkent! A földalappal való ilyen „gazdálkodás“ nagyon kedvezőtlenül befolyásolta népgazdaságunk fejlődését, ami abban mutatkozott meg, hogy a mezőgazdasági termelés jelentős emelkedése kapcsán is bizonyos élelmiszerekből és nyersanyagokból külföldi behozatalra szorultunk. Az 1973-as évben külföldről behoztunk: 0 950 ezer tonna búzát, 0 601 ezer tonna takarmányrépát és kukoricát, 0 663 ezer tonna egyéb takarmányt, továbbá más növényi és az állati termékekből több ezer tonnát. Az említett adatok arra ösztönzik a mezőgazdaság dolgozóit, hogy még további tartalékokat tárjanak fel a termelés hatékonyabbá tétele érdekében. Nagy tartalék többek közt a szántók belterjesebb kihasználása! Tartalékaink Ügy tűnik, hogy az utóbbi években kevés figyelmet fordítottunk a termelés fellendítésére, ezen belül a szántóterület kihasználására. Ez alatt azt kell értenünk, hogy egy tenyészidőben ugyanarról a területről, hány termést takarítottunk be! A növénytermesztés egyes ágazataiban — például a zöldségtermesztésben — az egyes fajták okszerű megválasztásával egy év alatt ugyanarról a területről két, három vagy több téra növénymést is betakaríthatunk! A növénytermesztés más ágazatában persze ez ilyen mértékben nem jöhet számításba. Akadnak azonban ott is lehetőségek a szántó gazdaságosabb, többszöri kihasználására. Néhány mezőgazdasági üzemben ugyanis a gyakorlatban van erre példa. A szántók belterjesebb kihasználásának a problematikáját mintegy 60 üzemegységből álló szövetkezeti csoportnál figyeltük az 1972-es évben. termesztésben Ebben voltak szövetkezetek a kukorica-, a répa- és a burgonyatermelő körzetekből is és a terület több mint 60 ezer hektár volt. Az egyes körzetekben ugyanarról a területről egy éven belül egy terméssel többet takaríthattak be: 0 a kukoricatermelő körzetben 102,0, 0 a burgonyatermelő körzetben 103,2, 0 a répatermelő körzetben pedig 101,5 százalékra hasznosították a földterületet. Az is kitűnik, hogy leginkább a kukorica- és a répatermelő körzetekben vannak nagy tartalékaink. Ha például olyan növények után, amelyek már a tenyészidő első felében termést adnak — mint például az őszi takarmánykeverékek, a zöldborsó, a korai burgonya, és más növények — megfelelő utóveteményt vetünk, akkor erről a területről elég idő marad egyéb termések elérésére is. A mezőgazdasági földterület hatékonyabb kihasználásában további jelentős tartalék, hogy az alacsony színvonalat elérő mezőgazdasági üzemeket az átlagosak, az átlagosokat pedig az élenjáró üzemek színvonalára fejlesszük, az egy hektárról elérhető termék mennyiség tekintetében. Komplex elemzéssel bizonyították, hogy mezőgazdasági üzemeink egynegyedében az utóbbi években az átlagos hozamokat feem érték el. Ezzel szemben mezőgazdasági üzemeink ugyanilyen hányada magasan túlszárnyalta az átlagos eredményeket. Ez talán figyelmeztetésként is szolgálhatna a maradozók részére. A minimális és maximális növénytermesztési eredmények közti variáns a kukoricatermő körzetben 5-,7; a répatermő körzetben 3,9; a burgonyatermő körzetben pedig 3,5 ezer korona volt, egy hektár átlagában. Közismert tény, hogy az utóbbi években az egyes termékek termésátlagának a fokozása közben valahogyan megfeledkeztünk a terlmés takarmányok termesztéséről. A fehérje-tartalmú takarmányok világpiaci ára ugyanis állandóan emelkedik. Ezen takarmányok nélkül azonban az állattenyésztésben nem lehet valamirevaló eredményekre számítani! Ezért ajánlatos, hogy a növénytermesztésben több figyelmet fordítsanak a terimés takarmányok termesztésére is. A jobb ellátás céljából napirenden kell tartani az alávetéseket, a fő növényeket követő tarlővetemények termesztését. A jövőben tehát a szántóterület okszerűbb, többszöri kihasználására, a terimés takarmányok termesztésére, s az abraktakarmányokkal való takarékos bánásmódra kell törekednünk! A CSKP XIV. kongresszusának az irányelvei arra hívják fel a mezőgazdasági üzemeket, hogy a lehető leggazdaságosabban bánjanak a termőfölddel, termelőképességét a társadalom igényeinek megfelelően használják ki. Vincent Rapant, mérnök
