Szabad Földműves, 1975. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)
1975-03-01 / 9. szám
A hozzáértők véleménye szerint nehéz elöírássseriten meghatérezai, melyik evezek a legmegfelelőbb a rózsák ültetésére. Enyhébb éghajlatá helyeken október—novemberben is lehet rózsát ültetni, sőt nem kizárt dolog, hogy a decemberi telepítés is eredményes lesz. Az általános szakvélemény szerint azonban a tavaszi hónapok a legmegfelelőbbek a munka elvégzésére. Ültetés előtt a tövek sérült gyökereit vissza kell vágni az egészséges részig. Tavaszi ültetéskor a gyökereket kiszáradástól, rágcsáló drötférgmk és pajorok ellen védelmet nyiftó pépbe — agyag, marhatrágya és víz keveréke és 1—2 % Hungária L 2 porozó szer — mártjuk, a föld feletti részeket visszavágjuk. A sérült vagy éretlen vesszőket tőből kell eltávolítani. A rózsatő gyökereit úgy kell elrendezni a kiásott gödörben, hogy a gödör oldalára merőlegesen helyezkedjenek el. Egyik kezünkkel tartsuk a tövet, másikkal húzzunk földet a gyökerekhez és jó szorosan nyomkodjuk meg, végül óvatosan tapossuk körül a tövet. A sikeres eredés érdekében azon legyünk, hogy jó erősen tartson a földben — két ujjunkkal ne tudjuk kihúzni. Az elültetett tövet minden esetben meg kell öntözni, szárazság idején bővebben, majd fel kell kupa-Az ültetésről colni. A felkupacolt földet később sem kell elegyengetni, mert az eső és az öntözés hatására a kupacok maguktól szétmállanak. A magastörzsííeket kikötjük. Őszi ültetés. A visszavágott gyökereket vízbe mártjuk és a nedves gyökerekre tőzeget vagy komposztot hintünk, száraz időben a tavaszi ültetésnél említett — de hígabb — pépbe mártjuk és a föld feletti részeket csak felére vágjuk viszsza. Az elültetett tövet felkupacoljuk, csak a veszszők végét hagyjuk „lélegezni“. A magastörzsűeket még az erősebb fagyok előtt lehajtjuk s koronájukat falombbal, földdel borítjuk. A töveket áprilisban kitakarjuk, 2—3 szemre visszavágjuk és újra felpucoljuk. Tövenként kettő vagy négy 2—3 szemes és három vagy egy darab 1—2 szemes csapot kell meghagyni. Az új hatások adják majd a bokor vázát, ezért következetesen járjunk el a metszéskor. A felső rügy mindig kifelé nézzen. Az ismételt kupacolás teljesen fedje a vesszőket — ez a tökéletes megeredés biztosítéka. A park- és kúszórózsák kiültetés előtti metszésére ugyanaz érvényes, mint a kerti rózsákéra, így kevesebb, de erősebb hajtást kapunk. Egyes tapasztalatok szerint a parkrózsákat átültetés után alig kell visszavágni (metszés tavasszal), a kúszórózsákat pedig egyáltalán nem kell metszeni átültetés után. A vesszőket azonban földre fektetve fel kell kupacolni ültetés után, majd tavasszal fokozatosan kell kitakarni a fakadó hajtásokat, nehogy elfonnyadjanak és a tő kiszáradását okozzák. Kötözni csak júniusban kell. Egyforma magas és ne túl rikító színfi karókat használjunk, a színes üveggömböktől pedig végképp tekintsünk el, mert giccsesen hatnak. A következő években takarás előtt feléig, kétharmadáig ismét vissza kell vágni a vesszőket. A visszavágott bokrokat úgy kell felkupacolni félre, hogy a szemzés helyét mintegy 13—20 cm földréteg védje a hidentől. A magastörzsőek koronáját földre hallítva rögzítjük és falombbal, földdel takarjuk be. (Következik: A rózsa trágyázása.) 1iem а шесешяш múlik A Szabad Földműves májusi számainak egyikében tavaly arról adtunk hírt, hogy Hajabács Boldizsár tanító óknál a citromfa tizenkét év után hozott termést. Azzal fejeztük be, hogy a citromfa terméshozásához bizony szerencse kettr — Nos, nem ágy áll a dolog. Erről Sebők János Nitrianske Hrnéiarovce-t tNyitragerencsér) növény- és virágkedvelő barátom tájékoztatott. Elmondotta, egyetért azzal, hogy az odahaza, vagy üvegházban gondozott citromfa bizony hosszú évek során hoz csak termést. Néha eltelik 18—20 éo is. Van azonban egy módja annak, hogy a termés korábbi lehetőségét elősegítsük. Az pedig az „oltás“. Olyan citromfáról kell oltóágat szerezni, amely már terem és a beoltott — akár ceruza vastagságú — citromfa a következő esztendőben biztosan terméshozó lesz. A Mlyňany-i Arborétumban már évek Óta végeznek hasonló kísérleteket és szívesen szolgálnak tanáccsal, sőt az oltást is elvégzik. Sebők János saját tapasztalatai alapján tájékoztatott. Íme, van mit tanulnunk egymástól! Motesiky Arpád KASSAI VINCE Vefká Calomija-i olvasónk levelében arra kér tanácsot, hogyan védekezhetne eredményesen a kiskertjében elszaporodott lótetü kártétele ellen, amelyek nyáron a zsenge növények 50 százalékát is kipusztítják. Másik kérdésében aziránt érdeklődik, hogyan lehet a magas vezetékes szőlőt — a legcélszerűbb fajta kiválasztásán túlmenően — megvédeni a téli fagyok ellen. Kérdéseire szaktanácsadónk Alexej Cvíčela válaszol: 1. A lótetű, vakondtücsök, lótücsök (Gryllotalpa gryllotalpa) általában a jól porhanyított, kellő humusztartalmú talajokat kedveli és a komposzttelepek, trágyadombok környékén telel át. Kártétele a tavaszi hónapokban a legjelentősebb, amikor csaknem az összes zsenge növényt, a növények gyökerét elpusztítja. Jelentős károkat okoz a talaj széttúrásával és tyúktojás nagyságú, tapasztott oldalú fészkeinek építésével. Pusztítása különféle módszerekkel lehetséges. Vegyileg a drogériákban kapható cinkfoszfiddal mérgezett csírázó búzaszemekkel, mechanikai módon a fészkek kiásásával, a tojások, esetleg a lárvák elpusztításával, továbbá összefogdosásukkal olymódon, hogy síma falú üvegedényeket, befőttes-üvegeket ásunk le a földbe úgy, hogy az edények szája a talajjal egyszíntben legyen. Kiűzését elősegíti az is, ha a talajt mésznitrogénnel trágyázzuk. 2. A magasvezetékes szőlő fagykár elleni védelmével kapcsolatos kérdése Igen időszerű, mivel a szőlőtermesztés e progresszív formája egyre inkább terjed hazánkban is. Mind több kiskertben találkozunk magasvezetékes szőlővel, amelyek az utat övezik, esetleg a kertet választják el az udvartól, illetve a kerítés mentén díszítik a kertet. A magasvezetékes szőlő telepítését a talaj és az éghajlati feltételek befolyásolják. Több előnye közül megemlíthetjük. hogv jobban ki lehet használ! a hosszabb vesszők meghagyását, a tőke jobban megközelíthető, a fürtök szebben színeződnek és a szemekben elegendő íz- és aromatikus anyag keletkezik. Csekélyebb a szőlőrothadás lehetősége gombabetegségek fertőzése következtében. A szőlő kifagyása leginkább a kálium hiányára vezethető vissza, mivel a szőlő hajtásai nem fásulnak meg kellőképpen és igen ritkák. Ezért fontos a szőlő természetes védelme a tavaszi és az őszi fagyok ellen. Á tápanyagok arányában első helyen a kálium álljon, éspedig káliumszulfát formájában (nem pedig a káliumklorid). Ha nincs elegendő káliumszulfát, úgy tavasszal kálisót dolgozunk be a talajba, hogy a klórt a téli, illetve tavaszi nedvesség kilúgozza. Ha a tőke és a hajtások elég érettek, úgy az átlagos fagyok kárt nem okoznak. ADJANAK TANÁCSOT jeligére egy olvasónk aziránt érdeklődik, milyen metszési módszerek ajánlatosak a különböző szőlőfajták esetében. A szőlő liánszerfl kúszónövény, amit kiválóan fel 'lehet használni a középmagas, illetve a magas vezetésű módszerek alkalmazásakor. Fontos azonban a szőlő polaritása, tehát az a képessége, hogy a tőke kellőképpen felhasználhassa az asszimilációs felületet, a napsugarakat és a fényt, jobban mint a többi környező növényzet. Az alsó szemek kevésbé termékenyek, mint a magasabban elhelyezkedők. Ezt a tulajdonságot jól felhasználhatjuk a vesszők hosszabbra metszésével, illetve kikötésükkel vízszintes helyzetben. A magasvezetésű módszer alkalmazására gyakorlatilag a szőlő minden fajtája alkalmas, ha figyelembe vesszük a fajta igényét a metszéskor. Rövidre metszést igényelnek á Müller-Thurgau, Zöld veltelíni, Szilván!, Szentlőrinci, Bouvier, Portugál kék és szürke (négy-, hatszemfl veszsző és kétszemű tartalékcsapok). Közepes metszést igényelnek a Burgundi fehér, Rizling, Sárga muskotály, Burgundi szürke (Rulandí), Vörös veltelíni, Furmint, Szőlőskertek királynője. Csabagyöngye (Négy nyolcszemű vessző és négy kétszemű tartalékcsap). Hosszú metszést igényelnek: a Rajnai rizling, Tramín, Neuburgi, Ottonel-muskotálv. Korai vörös veltelini, Sauvignon, Kékfrankos (négy tízszemű vessző és négv kétszemű tartalékcsap). BAROMFITENYTÉS. Márciusban már igen intonsív ú tojástermelés, keltetésre azonban csak a fajtatiszta állatoktól hagyjunk meg tojást. A keltetési tojások termelése idején tehetőség szerint zöld takarmányt vagy reszelt sárgarépát, esetleg csíráztatott zabot, árpát vagy búzát Is adjunk a baromfinak. E hónapban már be kell telepíteni a csibenevelőt is. A csibenevelés eredményességének legfontosabb alapkövetelménye a megfelelő hőmérséklet és a tisztaság. A LÜDTENYÉSZTÉSSEL FOGLALKOZÓK —• ha nincs keltetőgépük — a hónap elején rakják a kotlós tojó alá a tojásokat. A tojó gyakran maga készíti a fészkét, ám nem ritka eset, hogy a tenyésztőnek kell elkészítenie a fészket, hogy a költés zavartalanul menjen végbe. A kislibák 30 nap alatt kelnek ki. Néha a tenyésztők segítenek a kislibáknak kikelni, ez azonban nem célszerű és ésszerű cselekedet, mert az így kikelt kislibák gyengék, tenyésztésre csak kevésbé vagy egyáltalán nem alkalmasak, sőt rendszerint idő előtt elhullanak. Akinek keltetőgépe van sohase tegyen tyúktojással együtt lúdtojást a gépbe! A KACSÁK — főleg a pekingiek vagy más nagy haszonosságú fajták — már szorgalmasan tojnak. A kacsa általában januárban kezd tojni, ha nem módosítottuk a napfény tartamot — és júniusban hagyja abba a topásrakást. Az elhelyezésben, takarmányozásban, gondozásban eszközölt változásokra a kacsák általában lényeges termelés-csökkentéssel reagálnak. Nem árt tudni, hogy az első 5—6 tojás általában még nincs megtermékenyítve, ezért ezeket nem tanácsos keltetni. Az általános tapasztalat szerint a kacsa szinte sohasem költi ki tojásait, ezért természetes keltetés esetén tyúkokkal vagy pulykákkal kell kikeltetni a kacsatojást. Legmegfelelőbb azonban a keltetőgép igénybevétele! NYÜLTENYÉSZTÉS. A nyulak most kezdenek elleni. A kicsinyeket nevelő anyáknak a lehető legjobb minőségű takarmányt adjuk. Amíg nincs zöld fű, reszelt sárgarépával tegyük változatosabbá a napi adagot. Ne feledkezzünk meg a rendszeres ivóvíz-ellátásról, főleg az ellés és szoptatás időszakában. A víz tejjel is helyettesíthető. Mindig reggel itatjuk, de sohasem a zöld adagolásával egyidőben. Oltassuk be nyulainkat mixomatózis ellen. KECSKETENYESZTES. A kecs kék többsége e hónapban ellik. Jó, ha a tenyésztő olyan feltételeket teremt az istállóban, hogy az ellés felesleges komplikációk nélkül menjen végbe. A kecskéket — főleg a hasznossági ellenőrzés alatt állókat — világos és meleg istállóban kell tartani. Az ellés előtti napokban tökéletesen ki kell takarítani az istállót és jól be kell almozni az állat alá. Minden tenyészkecskét külön rekeszben kell tartani és nem szabad a jászolhoz kötni. A kiskecskéket ne hagyjuk az anya ketrecében, hanem egy külön ketrecben minél előbb szoktassuk rá a frissen fejt tej ivására. GALAMBTENYÉSZTES. A céltudatos munkát végző tenyésztők galambjai már első fiókáikét nevelik. A kirepülés mindig az időjárástól függ. A napi takarmányadagnak legalább 3—4 féle magból kellene összetevődni: nem szabadna hiányozni a takarmánybükkönynek, takarmányborsónak, borsónak stb. Nélkülözhetetlen kiegészítők a csíráztatott szemesek és az ásványi adalékanyagok. E- zekre főleg a madárházban tartott galamboknak van nagy szükségük. Naponta cserélni kell az ivóvizet és gondolni kell a fürdési lehetőség rendszeres biztosítására is. EGZOTIKUS MADARAK. Az idő még nem túl barátságos, ezért inkább továbbra is meleg helyiségben tartsuk madarainkat, főleg a melegigényeseket. A papagájokat már előkészíthetjük a nyári madárházba helyezésre. A takarmányozást í közeledő tavaszhoz kell igazítani, hogy madaraink a kerti madárházban azonnal hozzáláthassanak a fészekrakáshoz. A KANÄRIT mindig a lakásban tartjuk, ezért tenyésztésében az időjárásnak nem sok jelentősége van. Csupán a napokat kell meghosszabbítanunk, hogy az első fiókák már a rövidebb éjszakák és hosszabb nappalok idején keljenek és reggel a lehető legkorábban vehesse kezdetét az etetés. Az utódnevelésben, a fiókák takarmányozásában igen nagy jelentősége van a tojással kevert reszelt sárgarépának, de a többi szilárd eleségnek is á lehető legváltozatosabbnak kell lennie! (dp) Az utóbbi néhány év folyamán jónéhány kisállattenyésztővel beszéltem. Szinte sohasem mulasztottam el, hogy az eredmények és módszerek megismerése után megtekintsem a tenyészállományt. Bizony nem minden esetben voltak megfelelő körülmények között elhelyezve az elismert, fajtatiszta állatok. Tapasztalataim szerint ennek az az oka, hogy a tenyésztők szükebb környezetükben nem látnak a követelményeknek megfelelő nyúlketrecet, baromfiólat stb., s így maguk sem törekszenek arra, hogy állataik számára megfelelő szállást biztosítsanak. A helyzeten nemcsak lehet, de kell is javítani, mert a lehetőség megvan hozzá. Megfelelő szakirodalom is rendelkezésre áll — szlovák és magyar nyelven egyaránt — csak utána kell nézni. A Príroda Könyv- és Lapkiadó nemzeti vállalat 1971-ben jelentette meg lozef Zaoral „Hogyan készítsünk nyúlketrecet, barnmíiólat, даlamhdücm pnijňh áUots?ň1- lást“ című könyvét, amely minden bizonnyal hasznos tudnivalókkal bővíthetné a kisállattenyésztéssel foglalkozók ismereteit. Ennek csak az vet gátat, hogy a tenyésztők vagy nem tudnak a könyv létezéséről, vagy egyszerűen nem tulajdonítanak nagyobb fontosságot annak, milyen „tákolmányokban“ vannak az állatok. Azon persze csodálkoznak egyesek, hogy a nagy reménynyel megvásárolt, jó haszontulajdonságokkal rendelkező fajtatiszta egyedek nem képesek azt nyújtani, amit elvárnak tőlük. Meglehet, hogy a gyengébb eredmények oka esetenként éppen a helytelen elhelyezésben rejlik. Az említett szakkönyv — 202 oldalas, rajzokkal, ábrákkal kiegészítve — nélkülözhetetlen tanácsot ad mindazoknak, akik a nyúl, a baromfi, a galamb, a kecske, a kutya vagy a prémes állatok számára megfelelő szállást kívánnak építeni, esetleg etetőket és Hatókat szeretnének készíteni. Ezen túlmenően a könyv ismerteti a házi barkácsolásnál számításba jövő szakipari munkák legfontosabb elveit és felsorolja a legszükségesebb anyagokat is. Jozef Zaoral „Hogyan készítsünk nyúlketrecet, baromfiólat, galambdúcot és egyéb állat szállást'' című könyve mindössze 12 koronába kerül. Orosz nyúl (RUS) Ez a nyúlfajta különböző neveken ismeretes. Angliában himalájai nyúlnak, a Szovjetunióban hermelin nyúlnak, másutt viszont kínai, szibériai stb. nyúlnak nevezik. Az orosz nyúl Angliában keletkezett a 19. század derekán. Az orosz nyúl teste mérsékelten zömök; a nőstények némileg karcsúbbak és rövídebb nyakúak. A fülük ezeknek a nyulaknak 10 cm hosszú, szőrrel jól benőtt. Az orosz nyúl alapszíne fehér, csupán az orrán látható fekete szín, amelyen a rajzolat ún. álarcot képez, továbbá a fülein, az egész farkán és térdig a lábain. Az álarc kb. 4 cm széles, ovális alakú, színezi a felső állkapcsot és az orrot, a homlok felé szűkül. A szemei ennek a nyúlnak világospirosak, sötét kárminplros pupillával. Kívánatos, hogy a karmok szaruszínűek vagy egészen sötétek legyenek. A rajzolatnak a fehér alaptól élesen kőrülhatároltnak kell lennie. A prém fehéren fénves sűrű szőrrel és jő sűrű pehelyszálakkal tűnik ki. A szőrzet puha, rövldebb és sima Súlyos hibák: Fehér szőrszálcsoportok a rajzolatban, teljecbrj hfj^nn V4í*v őrlőit. fekete szemgyűrük fehér karmok, nagy bőrredő, 2 kg-nál kisebb és 3,25 kg-nál nagyobb súly. Kisebb hibák: Barna árnyalat a rajzolatban, enyhén fekete árnyalat a szemgyűrűkben, a csecsbímbók környékén és a farok felett. Fogazott orrfolt, kisebb bőrredő. Az orosz nyúl fiókái teljesen fehérek, csak 4—6 hét elteltével jelenik meg az orrukon, aztán a füleiken, a farkukon ős a talpaikon fekete színeződés. Öthónapos korban színeződnek ki teljesen. Korral a jegyek megbámulnák és kifakulnak. Az 5—6. évben a jegyek teljesen eltűnnek, de az utódaik ezeknek a „kifehéredett“ orosz nyulaknak normális színezésnek. Az orosz nyúl haszonállat és díszfajta is. Igénytelen, edzett, elhelyezése és takarmányozása kevésbé költséges. A nőstények közepesen szaporák és jó ivadéknevelők Hogv a nvulak megőrizzék fehér szőrüket és sötét foltjaikat, fokozott gondot kell fordítani az almozásra. Alomnak nem ajánlatos zabszalmát használni. (-*
