Szabad Földműves, 1975. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)

1975-01-04 / 1. szám

Dieffenbachis

Kedveli szobanövényeink egyike, ax üvegházak nyári hasznosítására alkalmas levéldísznövény. Amerika trópusain harminc faját tartják nyílván. Keresztezésre általában a Brazíliából származó Dieffenbachia pieta SCHOTT-ot használják. A vaskos, ízelt szárú növény esetenként 1 méternél nagyobbra is megnő. A levélnyél szárölelő, a fehér foltos levéllemez ovális. Jelentéktelen torzsavirágzata és fellevele van. Több változata ismeretes. A Dieffenbachia pieta cv. például tojásdad, hegyes, sárgászöld levelű, a levelek széle sötétzöld foltokkal tarkított (a képen). A középső levélerek kifejezően sötétzöldek. Májustól angusztnsig virágzik, más változatok áprilistól szeptemberig. Kedveli a meleg, félárnyékos helyiséget, roszszul tűri a közvetlen napfényt. A talaj pH-értéke

4,5—5,5 lehet. Nyáron kiadósán, rendszeresen kell öntözni. hogy földje mindig nedves legyen. Télen csak mérsékeljük az öntözést, de beszüntetni nem szabad. Nyáron nagy légnedvességet, télen az átlagos lakás-légnedvességnél nagyobb páratartalmat igényel. Március —augusztus között kell átültetni. Tápanyagpőtlást ugyanekkor, sőt egyes változatoknál még októberben is végezhetünk. A részleges nyugalmi időszak novembertől februárig tart. Egész évben szaporítható fejdugványozással vagy törzsfeldarabolással (a D. pieta cv. gyökérfeldarabolással is). A dugványok 25 C°-n 3—4 hét alatt begyökereznek.

Kôp és szöveg: —bor—

A gyümölcsösben. Az utakról , eltakarított havat

Üupacoljuk fel a fák törzsei körül. Ezzel nemcsak a tavaszi nedvességet biztosítjuk, hanem megvédjük fáinkat a napsugarak kedvezőtlen hatásától és a száraz fagyoktól is. A zúzmarát, a képződött jégpáncélt óvatosan lerázzuk vagy pálca segítségével leütögetjük a fákról. A nagy szögben szétágazó fákat kötözzük meg, nehogy s zéthasadjanak a hóréteg súlya alatt. Ha nincs hótakaró, takarással védjük telelő növényeinket (pl. eper) a száraz fagyok ellen. Legalkalmasabb a fenyógallyal vagy repceszalmával való takarás. A közönséges szalma vagy falevél átnedvesedik, a levegő nehezen járja át s könnyen megkárosodik alatta a növényzet.

Ha nincs befagyva a föld, még befejezhetjük az ásást, javítsuk ki a kerítésen észlelt hibákat, hogy a mezei vad ne juthasson be a kertbe. A nyulak által okozott rágás! sebeket simítsuk el éles késsel és kenjük be oltőviasszal. Az éhes egerek és pockok is nagy károkat okozhatnak a kertben, ezért irtsuk őket. Am vigyázzunk, hogy a baromfi be ne Jusson a kertbe, mert felszedi a mérgezett csalétket és elpusztul I

Még megszedhetjük az oltévesszőket Is, ha erre decemberben nem tudtunk sort keríteni. A késön szedett vesszők esetleg korán fakadnak, de nem biztos, hogy megerednek. A vesszőket csomózva, cédulával ellátva hideg pincében (egyik végüket elföldelve) tároljuk. Ha a föld még nincs befagyva, akkor a vesszőt egyszerűen beszúrhatjuk a fa alatt a földbe.

A kajszi- és őszibarackfák törzsét és vastagabb ágait permetezzük le 15 %-os mésztej- Jel, hogy ne fakadjanak ki túl korán. Januárban ugyanis Időnként nagy a hőingadozás, ami a korai nedvkeringés esetén káros következménnyel Járhat. A permetanyagba 5 % Arborolt is tegyünk. A fagy által okozott sebeket még beszáradás előtt kenjük viasszal, hogy könnyebben gyógyuljanak.

Ha az Időjárás engedi és nincs —5 C foknál hidegebb, hozzáláthatunk a gyümölcsfák gallyazásához. Először a száraz és beteg ágakat, majd a fattyúhajtásokat vágjuk le és dolgozzuk fel, hogy április végéig el is tüzelhessük, mert a kártevők feleslegesen elszaporodnának más esetben. Utána átvilágító, ritkító metszést végzünk. Közben ne feledjük, hogy a merőlegesen felfelé törő és buja növésű ágak nem, vagy csak keveset teremnek, viszont a 30°-bau, vagy ennél kisebb szögben ívelő ágak adják a termést. Azt is tartsuk szem előtt, hogy a rövidre metszés a gyors fakadást és a fiatal hajtások erőteljes növekedését, a mértékletes metszés pedig a virágképzést és terméshozést serkenti.

A fiatal fáken nevelő metszést végzünk — célunk a szép és erős koronaváz kialakítása. A ribiszke- és kőszmétebokrok

és fák legöregebb, valamint leggyengébb fiatal hajtásait távolítsuk el úgy, hogy egy bokorban ne maradjon csak 8—12 két-négyéves hajtás. Az egresfák vezérhajtásait 6—8, oldalhajtásait pedig 2—3 szemre vágjuk vissza. A sűrű koronát ritkítsuk, nagyobbak lesznek a gyümölcsök. Az oldalhajtások kurtításával csökkentjük a köszméte-lisztharmat előfordulási lehetőségét.

Kaparó segítségével tisztogassuk meg a fák törzsét és vastagabb ágait, a kaparékot égessük el. Metszés, tisztogatás után, fagymentes, napsütéses száraz időben elvégezhetjük az Arborolos permetezést. Ha a kemény fagyok tartósak, februárban Is permetezhetünk, de ha erre nincs kilátás, január végéig kerítsünk sort erre a munkára. Ha tavaly Arborolt használtunk, most Inkább a Nitrosan N 50 mellett döntsünk és 1—2 %-os permetlevet készítsünk belőle. Ezen szerrel párás (nem esős) időben kell

és üvegházat, vásároljuk meg a hajlatóházhoz szükséges fóliát, fertőtlenítsük (pl. Nematinnal) a talajt.

A virágoskertben. A tűlevelűkről és örökzöldekről vékony pálcával ütögessük le a hayat, nehogy letörjenek a nagy súly alatt. A gyepre szórjunk jól érett kómposztot. Készítsük el a komposztot az évelők átültetéséhez és az egynyáriak vetéséhez. A hajtatott tulipánt, jácintot és sáfrányt vigyük meleg helyiségbe, de takarjuk le papírsüveggel. Vágjuk le a díszcserjék száraz vagy beteg ágait. Az örökzöldeket és a kora tavasszal virágzókat nem szabad metszeni! Azokat a cserjéket, amelyek januárban még nem fejlesztenek virágrügyeket, ritkíthatjuk. Azokat a bokrokat, amelyek az egyéves fán hoznak virágot (pl. Budleia, Caenothus, Spiraea), jól vissza kell vágnil Aki szaporítani akar, szedje meg a vesszőket.

Időnként ellenőrizzük a rózsafák takarásánank állapotát

JANUÁRI

TEENDŐK

permetezni, nehogy túl gyorsan megszáradjon a permetanyag. Permetezés után a hasznos madarakra is gondoljunk: adjunk nekik elég táplálékot, nehogy a lepermetezett rovarokkal kelljen táplálkozniuk, mert ez a pusztulásukat jelentené.

Ne feledkezzünk meg a tárolt gyümölcsről sem. A tárolóban 2—4, esetleg 8 C fok legyen a hőmérséklet, ha kell szellőztetéssel és öntözéssel vagy párologtatással biztosítsuk a kellő légnedvességet.

A zöldségeskertben. Aki nem ért rá megtrágyázni és felásni a kertet, még megteheti, ha nincs befagyva a föld. At kell dobni az éretlen komposztot is, miközben adjuk hozzá a Thomasz-lisztet vagy az őrölt szuperfoszfátot.

Ellenőrizzük, miiyen magvaink vannak a vetéshez, végezzünk prébacsíráztatást. A dughagymát óvjuk a hidegtől, mert ha „megfázik“ magba fut a tavaszi ültetésből fejlődő növény. Ültetési-vetési tervünknek megfelelően már most vásároljuk meg a szükséges ültető- és vetőanyagot.

Időnként ellenőrizzük a tárolt zöldséget, a romlásnak indult egyedeket — az őket körülvevő kevés homokkal együtt — távolítsuk el. Mélyebb edényekben, cserepekben világos, meleg [10—20 °C) helyen hajtathatunk petrezselymet, zellert, vöröshagymát. Elég petrezselyem- és cellerzöldet nyerünk úgy Is, ha a gyökér fejrészét levágjuk és lapos edénybe vízbe helyezzük.

Készítsük elő a • melegágyat

és hogy az egerek és pockok nem károsítják-e a növényt. A felfedezett lyukakba tegyünk mérgezett csalétket. Hótakarő hiányában fenyőgallyakkal védjük telelő növényeinket a száraz fagyok hatásától. Ne feledkezzünk meg a pincében tárolt virághagymákról és gumókról sem. A pince hőmérséklete ne csökkenjen fagypont alá. Készüljünk a tavaszi vetéshez, ellenőrizzük magvaink csírázóképességét és töltsük fel készleteinket.

A szőlőben. Védjük ültetvényünket a mezei vad kártétele ellen. Kedvező időjárás esetén még kijuttathatjuk az Istállótrágyát vagy komposztot. A hónap végén már olthatjuk a szőlőt. Ügyeljünk az oltóanyagra, nehogy penészt fogjon: a fűrészporba tegyünk ként és fa-, szén darabkákat.

Ha tavasszal lesz időnk metszeni, akkor még ne fogjunk hozzá a metszéshez, mert a kedvezőtlen tavaszi időjárás esetleg megtréfálhat bennünket.

A boroshordők körül is van mit tenni, különösen most, hogy a múlt évi termés nem a legjobb bort adta.

Végül még annyit: a kiskertészkedőnek a téli hónapokban van legtöbb szabad ideje, s ilyenkor tüzetesen megvizsgálhatja, kijavíthatja kellékeit, hogy tavasszal ismét segítségére legyenek a munkában. Persze, a szakirodalom lapozgatásáról, az önképzésről és a téli szervezett iskolázásokról sem szabad megfeledkezni.

CVtCELA ALEXEJ

Előtérben a tudásgyarapítás

A Szlovákiai Kisállattenyésztők Szövetségének 33 helyi alapszervezete működik a komárnoi járásban. Munkájuk eredményessége mellett szél, hogy évente több ezer korona értékű tojást, húst, gyapjút, gereznát stb. értékesítenek. Az alapszervezetek egyike Vojnicén (Bátorkeszin) tevékenykedik. Ennek titkárával, Cingel Milan elvtárssal, a Steiner Gábor Hajógyár dolgozójával a minap arról beszélgettünk, hogyan biztosítja az alapszervezet a kisállattenyésztők szakmai nevelését, s milyen hatással van a tenyésztők munkájára ez a tudásgyarapítási lehetőség.

— Titkár elvtárs! Mivel foglalkoznak leginkább községükben a kisállattenyésztők? — tettem fel az első kérdést.

— Községünkben már régen meghonosodott a kisállattenyésztés, sokan tartanak baromfit, kacsát, libát, juhokat és sok háznál megtalálható a kecske, a galamb és a nyúl is. Sőt egzotikus madarakkal is foglalkoznak páran. A szervezeti élet, a tervszerű munka azonban csak 1966-ban vette kezdetét. Jelenleg 87 tagja van szervezetünknek, ami a lakosság létszámához viszonyítva bizony nem sok. Itt azonban szükségesnek tartom megjegyezni, hogy tagjainktól szigorban megköveteljük a tiszta vérvonalá állatok tartását. Csak megfelelő állománnyal lehet jó munkát végezni, szép eredményt elérni és kellően hasznosítani a kiutalt takarmányokat. Ezt csak kevesen hajlandók megérteni és magukévá tenni, s a többség inkább továbbra is kitart a hagyományos háztáji kisállattartás mellett. Tagjaink túlsúlyban baromfiakkal foglalkoznak, de a haszongalambok iránt is nagy az érdeklődés. Az idősebbek kecskét, juhot, pulykát és nyulat tenyésztenek.

— Milyen fajtákat tartanak?

— A new hampshire, a ROSS—1 és a hubard van legjobban elterjedve. A galambtenyésztő szakosztály tagjai közül néhányau tagjai a komáromi bukó galambokat tenyésztők klubjának, sőt már egy sikeres kiállítást is rendeztünk a klub megbízásából. Ez a rendezvény nagyban hozzájárult a fiatalok érdeklődésének felkeltéséhez. Évi átlagban 200 kg gyapjút, tagonként cca 100 kg tojást stb. értékesít alapszervezetünk.

— Miben rejlik az eredményes munka titka?

— Véleményem szerint nagy fontossága van annak a ténynek, hogy kisállattenyésztőink megértették, nem szabad felaprózni a tevékenységet és a tudást. Vagyis, inkább kevesebb állatféleséget tartani, de nagyobb szaktudással és hozzáértéssel. Természetesen nagy jelentőséget tulajdonítunk a megfelelő fajtamegválasztásnak is. A szakmaii smeretek bővítésére, gyarapítására is nagy ogndot fordítunk. A szakmai előadásokon leginkább a baromfitartással, az ésszerű takarmányozással és a betegségek megelőzésével foglalkoztunk és kívánunk foglalkozni a jövőben is, hiszen tagjaink többsége a barnmfitartás felé vonzódik a leginkább. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a galambászokat, nyúltenyésztőket stb. háttérbe szorítjuk, vagy lemondunk szaktudásuk gyarapítási lehetőségeinek megterem téséről.

— Kik a legeredményesebb tenyésztők községükben?

— A baromfitenyésztők közül Gergő Istvánt, a galambtenyésztő szakosztályból pedig Himpán Lászlót és Bohos Jánost említeném meg, de tagjaink többsége igen eredményesen dolgozik, dicséretre méltó munkát végez. Himpán László például több, különböző színben pompázó komáromi bukó galambot tart, s velük több kiállításon nyert különféle dijakat. r

— Jövővel kapcsolatos terveik?

— A lehetőségekhez mérten szeretnénk még eredményesebbé tenni tenyésztői munkánkat, és a fiatalokkal, főleg az iskolásokkal való együttműködést is szeretnénk kibővíteni, sokrétűbbé, gyümölcsözőbbé tenni. Azonkívül kora tavasszal szeretnénk beszerezni vagy kétezer darab Babcock В—390 S csirkét tagjaink számára. Igaz, a csirkék darabja állítólag kilenc korona lesz, de a jezernicei baromfikeltető vállalat tájékoztatója szerint megéri a ráfordítást. A tojók barna héjű tojást termelnek s a tojások átlagsűlya 83 gramm. A darabonkénti átlagos tojástermelés 255—265 db/év. A kísérleti tapasztalatok szerint 175 napos korban már 50 %-os a tojástermelés és a tojő 72 hetes korban 2,25 kg átlagsúlyt ér el. miközben az elhullás átlaga 8 %. А В—390 S tojó 2,77 kg takarmány felhasználása révén termel 1 kg tojást. Persze, a nagyüzemi feltételeket nem tudjak biztosítani, de reméljük, viszonyaink között is beváltja majd a hozzá fűzött reményeket.

Beszélgetett: KÄDEK GABOR

g^flížská Némán (Koiozsnémán) Веке Ernő, Dömötör László és Pocsai Gábor zootechnikus kezdeményezésére 1969-ben alakult meg a Szlovákiai Kisállattenyésztők Szövetségének helyi szervezete. Megalakulását elősegítette az a tény is, hogy a szövetkezet

1966-ban likvidálta tojótyúk állományát, s így a községben tojást már csak az élelmiszerboltban lehetett venni. Az emberek viszont hozzá voltak szokva, hogy a szövetkezetben mindig volt apró, illetve törött tojás, amit kedvezményes áron vásárolhattak meg.

Az első évben a szervezet huszonkét tagot számlált, de azóta már ez a szám megduplázódott. Fő állományukat a tyúkok képezik. Túlsúlyban a hampshire és a Plymouth fajtákat tenyésztik. A tagok évente egy tyúktól általában 3,5 kilogramm tojást adnak el a felvásárló üzemnek. Tavaly is például 130 ezer tojást értékesítettek. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy Pocsai Gábor személyében hozzáértő szakembert választottak a szervezet élére.

A fiatal zootecnikus a tél folyamán előadásokat tart a tagság részére. Főleg a baromfitenyésztés problémáival, Illetve előnyeivel foglalkozik. Ha netán valamelyik kisállattenyésztő állományában betegség üti fel a fejét, nyomban Igyekszik azt orvosolni. Azonkívül otthoni tenyésztésében megfigyelte, hogy a tyúkok közül — figyelembe véve a helyi körülményeket — legkifizetődőbb a kendermagns plymouth fajta tartása. Ugyanis az említett baromfi jobban ellenáll a betegségeknek, mint a hampshire, szeret legelni, ami nem megvetendő a háztáji tenyésztésnél. Évente 150—160 az egy tojóra jutó tojáshozam, s amellett a tyúkok súlya eléri a 2—2,50 kilogrammot. Ezekből a jő tulajdonságokból kiindulva a vezetőség arra a megállapodásra jutott, hogy a jövőben a szervezet a kendermagos- plymouth fajtát tenyészti majd. Ezért már az idén a tagok részére 20—25 darab naposcslrkét vásárol. S hogy kiváló fajtáról van szó (darabja tíz koronába kerül), azt mutatja az eladási ár Is.

A takarmányozásnál nagy segítséget nyújt a Szlovákiai Ktsállattenyésztók Szövetségének Járási Bizottsága, mivel lehetővé teszi, hogy a tagok évente 150 kilogramm takarmánytápot vásárolhatnak az apróállatok

számára. Érdemes még megemlíteni, hogy a fiatal csirkéknél gyakori betegség a kokcidlőzís, amely ellen a Streptomicln nevű gyógyszerrel védekeznek.

Pocsai Gábor, a szervezet elnöke beszélgetésünk során saját véleményét Is elmondta a takarmányozásról. Többek között megjegyezte, hogy ősztől kora tavaszig a tyúkoknak reggel és délben a darált takarmányt langyosan adja, melybe főtt burgonyát Is kever. Hideg időben az ölből nem engedi ki korán a baromfit és ügyel arra, hogy az ivóvizük langyos legyen. Ugyanis a hideg víz a szárnyas állatoknál legtöbb esetben torokgyulladást Idéz elő. A tojáshozam növelése érdekében egyedenként 3—4 csepp halolajat is kever naponta a tyúkok darájába. Tapasztalata szerint a halolaj alkalmazása tíz nap után már éreztet) hatását. Sőt, a pecsenyecsirkéknek is ad naponta egy-két cseppet egyedenként. Természetesen, aki alkalmazza a halolajat, tudnia kell: hogyha a iojást keltetésre akarjuk használni, egy hónappal előtte már nem szabad halnlajat adni a tyúkoknak, mivel az a kelteiési arányra nincsen jó hatással! Továbbá a pecsenyecsirkék sem kaphatnak levágásuk előtt már háromnégy héttel balolajat, mert ha a levágásukig kapnának, akkor a csirkék húsán hal fzt lehetne érezni.

A fiatal kísállattenyésztó tapasztalatait én is aláhúzhatom, mivel alkalmaztam a módszerét. Amióta halolajat kapnak otthon a tyúkok, azóta a tojásellátás körül nincsen problémám. Aki ezt mégsem akarja elhinni, Javaslom próbálja ki a „receptet“, s nem fog csalódni. Halolajat minden gyógyszertárban lehet vásárolni.

övAry Péter

MORZSÄZOTT TAKARMÁNYBAN ELPUSZTUL A SZALMONELLA

Külföldi vizsgálatok szerint a húslisztek /<5 része kimutathatóan szalmonellával fertőzött. Minden takarmány-alapanyaggal Összehasonlítva a húslisztben találták a legnagyobb fartőzöttséget. Ha azonban az ilyen hásliszt-tartalmú keveréktakarmányt „morzsázzák“ Ipaleltáljdk), a szalmonella elpusztul. A hatást a morzsázói következtében előálló hőhatásnak tulajdonítják.