Szabad Földműves, 1975. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)
1975-01-04 / 1. szám
ф 1975. Január 4. SZABAD FÖLDMŰVES, 15 Ha kevés a család élelme! Mostanában már az átlagosnál jóval alacsonyabb a napi hőmérséklet. Az esők zavarták a betelelést. Bizonyosan vannak, akik nem tudták beadni a biztonságos mennyiségű telelő élelmet. Most már etetésről szó sem lehet, de várható, hogy lesz egv-két enyhe nap, amikor a gyengén ellátott családokon cukorlepénnyel segíteni kelll Jő erre az ismert gyógyszeres cukorlepény. Ha azt nem lehet beszerezni, készíthető porcukorból, mézből és Fumagllln gyógyszerből házilag is megfelelő lepény. Elkészítési módja: 10 kg porcukrot kb. 3 kg langyosra melegített sajáttermésfi mézzel és 1 üveg gyógyszerrel alaposan össze kell gyűrni. A nehezen összeálló keverékből műanyag tasakba (jé a literes tejeszecskö is) 1 kg-nyit rakva, azt egybeállövá kell préselni (desskalapok között satuban, vagy a tasakot földre téve, deszkát ráhelyezve, ráállunk). A lepénnyé összeállt anyag egyik felén a mfianyagtasakon egymástól 4—5 cm-re egy cm széles csíkokat keresztben le kell hasítani. A telelő csomó fölé közvetlenül a keretlécre ágy kell elhelyezni a lepényt, hogy a centiméteres szabad csíkok keresztezzék a léputcát. A- mikor a méhek a lépben levő mézet a felső lécig elfogyasztják, elérik a párától addigra kissé megpuhult lepényt, rátelepednek és hoszszfi ideig jobb táplálékhoz jutnak, mint akkor, ha a méhész kockacukrot rakott volna föléjiik. Ne legyen á lepény könnyen kenhető, mert a méhek fölszálló párájától túlságosan meglágyulhat és ráfolyhat a fürtre. Ennek megakadályozását szolgálja az is, hogy a fásakon csak 1 cm-es csíkokat teszünk szabaddá. (]. D.) Készítsünk cukros-mézes és cukros pékélesztós eleséget melleink részére! Tavasszal a nagyobb méhesekben esetenként a táplálék készletben hiány keletkezhet. Noha a méhész a családokat bőven ellátta téli eleséggel, a készlethiány abból eredhet, hogy a fiatal anya sokáig petézett, vagy a család csendes rablás áldozata lett. A méhészek kötelessége, hogy tavasszal ellenőrizzék a családokat és szükség esetén segítsenek rajtuk. Legcélszerűbb a gyenge készlet kiegészítése tartalékmézesléppel, de előzőleg a sejtfedeleket el kell távolítani. Ilyenkor a cukorszörpös etetést lehetőleg mellőzni kell, mert a cukorszörp etetése a fészekben károsan befolyásolja a hőgazdálkodást. Ott ahol a készlet megcsappant (tehát a családot nem fenyegeti éhség), ajánlatos az élelmet cukrosmézes lepénnyel, vagy pékélesztős-cukros lepénnyel pótolni. A cukros-mézes lepény készítése: Felmelegítjük a garantáltan kórokozómentes mézet. Egy gyúródeszkára porcukrot szórunk, amelyben nincsenek nagyobb cukormorzsák. A porcukorhalomba készített gödröcskébe felmelegltett mézet öntünk. Tiszta kezekkel az anyagot gyúrni kezdjük. Közben vigyáznunk kell, hogy a folyékony méz ki ne folyjon. Á porcukor ezt meggátolja. Közben a halmot további porcukormennyiséggel esetleg mézzel gyarapítjuk, ha a helyzet megkívánja. Az anyagot folyton gyúrjuk. Magam erre a célra azt a mézet használom, amelyet a sejtfedelezésnél nyerek. Ugyanis az olvasztóedényben a viasz felolvadását követően a felszínre kerül, s alul marad a méz. Amint elegendő mennyiség van a gyúródeszkán, nem szórok, illetve nem öntök ki több anyagot. Ha a kész anyagba Ujjúnkat bedugjuk s kihúzzuk, a keletkezett gödröcske nem horpad be. A cukros-mézes lepénv kész Csomagolhatjuk egy kg-os adagokba (müanyagzacskóba) s így bármeddig tárolhatjuk. Akad azonban több méhész, akinek e célra nincs méze. Ilyen esetben ajánlatos a pékélesztős cukorlepény készítése — porcukorból és pékélesztőből. Ilyenkor 4 kg porcukorhoz fél kilő pékélesztőt keverünk. Nagyobb lapos edénybe teszünk 1 kg porcukrot s rászórjuk a szétmorzsolt fél kiló pékélesztőt. Főzőkanállal elkeverjük. Tíz perc múlva az anyag folyékonnyá válik. Ekkor hozzászórjuk a második kg porcukrot s újra elkeverjük. Amint az anyag folyékonnyá vált, hozzászórjuk a harmadik kg cukrot, s az anyag elkeverése után a negyedik kg cukrot. Alapos keverés után a pékélesztős cukros lepény elkészült. A következő napon már egy kg-os csomagokban tárolhtatjuk, vagy ha szükség van reá, felhasználhatjuk a méhcsaládokban. A pékélesztős cukros lepény etetésének előnye, hogy tartalmaz elegendő méhek által emészthető fehérjét. így kitűnő serkentőanyag tavasszal. Akkor ugyanis mindent el kell követnünk, hogy a családokat minél hamarabb termelőképessé tegyük, főleg ha á káposztarepce, baltacím, akáchordást ki akarjuk használni. Az egészséges család tavasszal egy hét alatt elfogyaszt egy kg lepényt. Ha egyik vagy másik család a lepényt tavasszal vontatottan fogyasztaná, vagy nem hordaná el, akkor anyátlan, esetleg gyomorvészben (noszémában) szenved. Téves volna feltételezni, hogy a lepény teljesen pótolja a mézet! Tavasszal mézből a fészekben legalább három kg-nak kell lenniel Most a téli Időben, ha a méhésznek egy kis szabad ideje van, elkészítheti az említett lepényeket és tavaszig tárolhatja. Azonban ügyeljen arra, hogy a hangyák el ne lepjék. Ezért a lepényt tartalmazó zacskókat legcélszerűbb 161 zárható pléhdobozban, vagv mézeskannában tárolni. Svancsr Lajoc Példás vadásztársaság A' jelkai (jókal — galántal járás) vadásztársaság már évek óta szép vadállománnyal rendelkezik. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy a tagok nem csak a vad elejtését, hanem azok etetését li szívügyüknek tartják. Strlchovaneo Pavel (aki a szövetkezet ellenőrző bizottságának elnöke) Immár 15 éve vadászgazda. Tőle tudtam meg, hogy vadászterületük 2500 hektáros, s az egyesület 20 tagot számlál. A fentiekből könnyen ki lehet számítani, hogy egy vadászra több mint 120 hektárnyi terület Jut. Az etetés nem okoz különösebb gondot, mivel a Galantai Mezőgazdasági Terményfelvásárló és Ellátó Vállalattól évente 20 mázsa hulladék magot vásárolhatnak. Persze ez a mennyiség nem elegendő, ezért a tagok társadalmi munkában az ősziek betakarításánál több száz órát dolgoznak le. Ezt az igyekezetei értékeli a szövetkezet vezetősége, s munkájukért cserébe évente 30—40 mázsa hulladék magot bocsát a vadásztársaság rendelkezésére. Tény, hogy a gondos vad-védelem tette lehetővé a jelkai vadászoknak, hogy az elmúlt idényben 1100 nyúlra és 350 fácánkakasra kaptak lelövésl engedélyt. Az élővadfogásból pedig 100 nyulat és ugyanannyi foglyot értékesíthettek. —6p— Emlékeztető A legutóbbi hónapok szélsőséges esős. hideg időjárása nem nagyon kedvezett a mezei vadállomány egészségi állapotának, jól lehet Szlovákia területén nem voltak kegyetlen hidegek, az állatok még decemberben is csipegethették a vitamindús zöldet, meg aztán azokban a körzetekben, ahol kukoricát termesztenek az állatok jó zsiradék tartalékot, energiát gyüjthettek télire. Sok helyen azonban a napi természetes eleség felkutatása a vastag hótakaró végett már egyenlő a lehetetlennel, ezért itt van az ideje annak, hogy a vadásztársaságok tagjai szorgalmasan etessék a vadakat. Az etetőkbe az eleséget meghatározott Időközökben helyezzék el, hogy a törzsállomány a lehető legkisebb veszteséggel telelhessen. Ha a vadásztársaságok tagjai körültekintők voltak, az etetőket vlzforrások, patakok, csermelyek közelében helyezték el. Télen ügyelnek arra is, hogy a vízfelület mindig hozzáférhető legyen a vad számára. Az esetleges jégpáncélt az eleség kihelyezése alkalmával eltávolíthatják a vízfelületről. Enyhébb Időjárás alkalmával a napos lejtőket kis területen meg kell szabadítani a hőtakarótól, hogy a szárnyasvad az apró zöld füvet csipegethesse, s ezzel természetes vitaminhoz jusson. Gondoskodni kell továbbá az etetőkhöz vezető vadcsapások rendben tartásáról is. Helyenként meg kell szabadítani a hótakarótól a borókacserjéket és a málnabokrokat, mert ezek télen jó táplálékot nyújtanak a vadak számára. Közben ne feledkezzünk meg arról sem, hogy amint hidegebbre fordul az időjárás, ezzel egyidejűleg a káros vadak nyugtalanítják a mezei vadállományt. Ezért védenünk kell tőlük a hasznos vadakat. Kutassuk fel a rókák és más ragadozók búvóhelyét, de könyörtelenül Irtsuk a vadászterületeken ólálkodó kóborkutyákat és macskákat Is. —hal— A póruljárt vadász A gyerekkort kisebb csínytevések esetenként komolyabb dorgálás büntetés nélkül megbocsájthatók, ha azonban felnőtt ember követi el azokat, másképpen kell elbírálni. Ez természetesen mtndlg az elkövetett kihágás fajtájától függI Esetünk egy vadásztársaság tagjáról szól, akt tilalom idején légpisztolyt dugott a zsebébe és felesége társaságában — „a természet szerelmeseként* — kiballagott a vadászterületre. Természetesen fácánlövés céljából. A vadász, feleségének a társaságában a vadászterületnek azon része felé Igyekezett ahová a továbbtartásra, Illetve a szaporításra szánt fácánokat szoktatták. Óvatosan lépegettek előre, hogy alkalmasint szép példányok kerüljenek terítékre. A felfedezéstől nem nagyon tartottak, hiszen a légptsztoly nem dörren, nem csap áruló zajt. Amikor megközelítették a fácánokkal sűrűn benépesített területet, a feleség egy dombról figyelte a tájat, felügyelt férje biztonságos tevékenységére. Nagyon fontos volt küldetése, mert ha rajtakapják őket, bizony nem ússzák meg büntetés nélkülI Megfigyelői tevékenysége közben észrevette, hogy tisztes távolból a vadászgazda távcsővel figyelt őket, akt ellenőrzés céljából Járta a vadászterületet. Az asiszony figyelmeztette férjét, mire mindketten a szomszédos vadászterületre stettek, le nem mondva a fácánvadászatról. A vadászgazda felismerte őket, de a másik területre már nem kísérhette a házaspárt, azonban távcsővön Jól látta, amint a fácánok egymás után terítékre kerültek. Érthető, hogy elítélte a lelkiismeretlen tevékenységet és jelentette az lletékeseknek a Jogtalan vadászatot. A fegyelmi bizottság nem volt elnéző a kapzsi vadászszal szemben. Megfosztotta öt vadászati jogától. így fizetett rá kapzsiságára. —hal— A fenekezokészség is fejlődik Jól emlékszem még azokra a néhány évtized előtti időkre, amikor a horgászok szin-te kizárólag fenekes horgászskészséggel horgásztak. Néha ugyan bevetettek egy úszós horgot is, hogy az unalmas várakozást kissé megrövidítsék. £s rendszerint amikor a horgász az úszós készségre akadt apró halat figyelte, akkor csapódott vízbe, nagy halat Ígérve, a fenekes zsinór botja. Mire a horgász észbe kapott, már késő volt. A régi felszerelés jó vastag zsinórból, frissen vágott vesszőből, hatalmas ólomsúlyból és legalább 4—5 horogból állt. Akkor ez így volt szokás, és csakis az ilyen készség adott reményt a valamit érő harcsa, ponty, márna stb. fogására. Ma már persze másként van, de nem mindenhol. Ma is látunk még olyan horgászokat, akik a megengedett számú bottal horgásznak ugyan, de jő messze szúrják le egymástól őket, csengőt tesznek rájuk, aztán elnyújtóznak a kellemes napsütésben vagy valamilyen fa árnyékában. Én az ilyen horgászatot nem tartom igazi sporthorgászatnak. A fenekező horgászatban a technika fejlődése úgyszólván a felszerelés minden részét megváltoztatta. Még ma is a horgászok többsége ezt a készséget kedveli, és valószínűleg így is van rendjén, különösen ha fizikailag fáradt, pihenni vágyó emberekről van szó. De igen sokuknak van már korszerű felszerelése, és ez kétségtelenül az életszínvonal emelkedését és a horgászsport fejlődését bizonyltja. Sok fenekező horgász ma már mfianyagbotot használ, nem hosszabbat 2,10 m-nél, ás elég merevet ahhoz, hogy a nagy távolságon levő horog a bevágás pillanatában jól akadjon. Mindig fáj azonban a szívem, amikor az ilyen értékes, parafafogós, elsősorban pergetésre készült botokat a horgász csak ágy beleszúrja az agyagos partba. Olyan egyszerű a bottartó készítése, még két ágdarabkáből is, hogy kár a szép botokat Így bemocskolni. Persze vannak, akik ml is az alig 40—50 cm-es veszszőt, vagy rúgós fémbotocskát szeretik, mert a zsinór így jobban a kezük ügyében van. Egy azonban biztos: a bot rugalmassága sokat segít a hal fárasztásánál és a bevágásnál is jobb szolgálatot tesz, mert ha a zsinór csak egy kicsit is öblös, akkor kezünk rendszerint rövidnek bizonyul. Az orsók nagy változást vittek a fenekes horgászatba. Amíg nem volt orsó, rendszerint sok hal tépte el a zsinórt, mert nem volt tartalék a nagyobb hal klfárasztásához. Ezért Is kellett a nyers erőt alkalmazó horgásznak a vastag, erős zsinór. Az orsó (eleinte a forgó dobú) valóban csak a zsinór tárolására szolgált, és a horog bevetése előtt a horgász lehúzta róla a 20—40 méter zsinórt, úgy dobta be a jókora súllyal ellátott készséget. Hogy az Ilyen bedobás néha hogyan sikerült, arról beszélhetnénk. A horgász a súly felett egy méternyire megragadta a zsinórt, megforgatta a súlyt, mint valami parittyát, és ha nem jó szögben dobta, bizony félre kellett ugrania, hogy a merőlegesen fellvelő súly a fejére ne essen. Számtalanszor akadt bele a horog is a horgász ujjába, hogy ne is említsük a földön fekvő zsinór gubancolódását. A horog bevetését ezért néha kétszer-háromszor is meg kellett ismételni, ami a csali leszakadásával járt. Az álló dobú orsó gyökeres változást hozott. Erről az orsóról kis súllyal is könnyedén lehet messzire dobni, és a horgászok rájöttek, hogy a vékony zsinór bizony előnyösebb. Könnyebben kezelhető, több fér belőle az orsóra, a víz sodrának jobban ellenáll, és ami a fő: „halasabb". Ma már a fenekező készséghez is vékony, 0,30—0,40 milliméteres zsinórt használunk, és csak a nagy harcsákhoz vagy akadályos terepen teszünk fel vastagabbat. Ez a zsinórcsere pillanatok alatt elvégezhető, ha az orsónak tartalékdobja van, amelyre vastagabb zsinórt csévéltünk. Az ilyen készség már a mai értelemben is valóban sportszerű, és a hal térosztása, a zsinór visszacsévélése nemcsak könnyű, hanem a fárasztásnál a bot rugalmassága is jól kihasználható. Ez a fejlődés a horgok számát is kettőre redukálta. Állóvízben nem egyszer látni dugóból, asztaliteniszlabdából készített kapásjelzőt. Az ilven készség, a bot két karikája között lazábbra hagyott zsinórrészen függ, de olyan lazán, hogy a zsinór könnyen fut át a kapásjelző kapcsán. Az érzékeny fenekező készség futóólma a burkolások és még sok-sok apróság nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a fenekező horgászat ma már egész finom készséggel is űzhető, és az ilyen készségekkel is kifogható még a harcsák legjava is. G. Baromfihullából halcsaíétek Az angol POULTRY WORLD arról ad hírt, hogy egy vállalkozó hetenként 10—15 tonna elhullott csirkét vásárol halcsalétek-tenyészete részére. Egy tonna csirkehullából 200 liter kukacot, pontosabban nyfivet, lágylárvát termel. A tenyésztést gondosan zárt szobában végzi, nehogy megszökjenek a legyek! (bt)
