Szabad Földműves, 1975. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)

1975-01-04 / 1. szám

ф 1975. Január 4. SZABAD FÖLDMŰVES, 15 Ha kevés a család élelme! Mostanában már az átla­gosnál jóval alacsonyabb a napi hőmérséklet. Az esők zavarták a betelelést. Bizo­nyosan vannak, akik nem tudták beadni a biztonságos mennyiségű telelő élelmet. Most már etetésről szó sem lehet, de várható, hogy lesz egv-két enyhe nap, amikor a gyengén ellátott családo­kon cukorlepénnyel segíteni kelll Jő erre az ismert gyógy­szeres cukorlepény. Ha azt nem lehet beszerezni, készít­hető porcukorból, mézből és Fumagllln gyógyszerből há­zilag is megfelelő lepény. Elkészítési módja: 10 kg porcukrot kb. 3 kg langyos­ra melegített sajáttermésfi mézzel és 1 üveg gyógyszer­rel alaposan össze kell gyűr­ni. A nehezen összeálló keve­rékből műanyag tasakba (jé a literes tejeszecskö is) 1 kg-nyit rakva, azt egybeállö­­vá kell préselni (desskala­­pok között satuban, vagy a tasakot földre téve, deszkát ráhelyezve, ráállunk). A le­pénnyé összeállt anyag egyik felén a mfianyagtasa­­kon egymástól 4—5 cm-re egy cm széles csíkokat ke­resztben le kell hasítani. A telelő csomó fölé közvetle­nül a keretlécre ágy kell el­helyezni a lepényt, hogy a centiméteres szabad csíkok keresztezzék a léputcát. A- mikor a méhek a lépben le­vő mézet a felső lécig elfo­gyasztják, elérik a párától addigra kissé megpuhult le­pényt, rátelepednek és hosz­­szfi ideig jobb táplálékhoz jutnak, mint akkor, ha a méhész kockacukrot rakott volna föléjiik. Ne legyen á lepény könnyen kenhető, mert a méhek fölszálló pá­rájától túlságosan meglá­gyulhat és ráfolyhat a fürt­re. Ennek megakadályozását szolgálja az is, hogy a fása­kon csak 1 cm-es csíkokat teszünk szabaddá. (]. D.) Készítsünk cukros-mézes és cukros pékélesztós eleséget melleink részére! Tavasszal a nagyobb mé­hesekben esetenként a táp­lálék készletben hiány kelet­kezhet. Noha a méhész a családokat bőven ellátta téli eleséggel, a készlethiány ab­ból eredhet, hogy a fiatal anya sokáig petézett, vagy a család csendes rablás áldo­zata lett. A méhészek köte­lessége, hogy tavasszal el­lenőrizzék a családokat és szükség esetén segítsenek rajtuk. Legcélszerűbb a gyenge készlet kiegészítése tarta­­lékmézesléppel, de előzőleg a sejtfedeleket el kell távo­lítani. Ilyenkor a cukorször­­pös etetést lehetőleg mellőz­ni kell, mert a cukorszörp etetése a fészekben károsan befolyásolja a hőgazdálko­dást. Ott ahol a készlet meg­csappant (tehát a családot nem fenyegeti éhség), aján­latos az élelmet cukros­mézes lepénnyel, vagy pék­­élesztős-cukros lepénnyel pótolni. A cukros-mézes lepény készítése: Felmelegítjük a garantál­tan kórokozómentes mézet. Egy gyúródeszkára porcuk­rot szórunk, amelyben nin­csenek nagyobb cukormor­zsák. A porcukorhalomba készített gödröcskébe felme­­legltett mézet öntünk. Tisz­ta kezekkel az anyagot gyúrni kezdjük. Közben vi­gyáznunk kell, hogy a fo­lyékony méz ki ne folyjon. Á porcukor ezt meggátolja. Közben a halmot további porcukormennyiséggel eset­leg mézzel gyarapítjuk, ha a helyzet megkívánja. Az anyagot folyton gyúrjuk. Magam erre a célra azt a mézet használom, amelyet a sejtfedelezésnél nyerek. Ugyanis az olvasztóedény­ben a viasz felolvadását kö­vetően a felszínre kerül, s alul marad a méz. Amint elegendő mennyiség van a gyúródeszkán, nem szórok, illetve nem öntök ki több anyagot. Ha a kész anyagba Ujjúnkat bedugjuk s kihúz­zuk, a keletkezett gödröcs­ke nem horpad be. A cuk­ros-mézes lepénv kész Cso­magolhatjuk egy kg-os ada­gokba (müanyagzacskóba) s így bármeddig tárolhatjuk. Akad azonban több mé­hész, akinek e célra nincs méze. Ilyen esetben ajánla­tos a pékélesztős cukorle­pény készítése — porcukor­ból és pékélesztőből. Ilyen­kor 4 kg porcukorhoz fél kilő pékélesztőt keverünk. Nagyobb lapos edénybe te­szünk 1 kg porcukrot s rá­szórjuk a szétmorzsolt fél kiló pékélesztőt. Főzőkanál­lal elkeverjük. Tíz perc múl­va az anyag folyékonnyá vá­lik. Ekkor hozzászórjuk a második kg porcukrot s újra elkeverjük. Amint az anyag folyékonnyá vált, hozzászór­juk a harmadik kg cukrot, s az anyag elkeverése után a negyedik kg cukrot. Ala­pos keverés után a pékélesz­tős cukros lepény elké­szült. A következő napon már egy kg-os csomagokban tárolhtatjuk, vagy ha szük­ség van reá, felhasználhat­juk a méhcsaládokban. A pékélesztős cukros le­pény etetésének előnye, hogy tartalmaz elegendő méhek által emészthető fe­hérjét. így kitűnő serkentő­anyag tavasszal. Akkor ugyanis mindent el kell kö­vetnünk, hogy a családokat minél hamarabb termelő­képessé tegyük, főleg ha á káposztarepce, baltacím, akáchordást ki akarjuk használni. Az egészséges család ta­vasszal egy hét alatt elfo­gyaszt egy kg lepényt. Ha egyik vagy másik család a lepényt tavasszal vontatot­tan fogyasztaná, vagy nem hordaná el, akkor anyátlan, esetleg gyomorvészben (no­­szémában) szenved. Téves volna feltételezni, hogy a lepény teljesen pó­tolja a mézet! Tavasszal mézből a fészekben legalább három kg-nak kell lenniel Most a téli Időben, ha a méhésznek egy kis szabad ideje van, elkészítheti az említett lepényeket és tava­szig tárolhatja. Azonban ügyeljen arra, hogy a han­gyák el ne lepjék. Ezért a lepényt tartalmazó zacskó­kat legcélszerűbb 161 zárha­tó pléhdobozban, vagv mé­zeskannában tárolni. Svancsr Lajoc Példás vadásztársaság A' jelkai (jókal — galántal járás) vadásztársaság már évek óta szép vadállománnyal rendelkezik. Ez elsősor­ban annak köszönhető, hogy a tagok nem csak a vad elejtését, hanem azok etetését li szívügyüknek tartják. Strlchovaneo Pavel (aki a szövetkezet ellenőrző bizott­ságának elnöke) Immár 15 éve vadászgazda. Tőle tudtam meg, hogy vadászterületük 2500 hektáros, s az egyesület 20 tagot számlál. A fentiekből könnyen ki lehet számíta­ni, hogy egy vadászra több mint 120 hektárnyi terület Jut. Az etetés nem okoz különösebb gondot, mivel a Ga­­lantai Mezőgazdasági Terményfelvásárló és Ellátó Válla­lattól évente 20 mázsa hulladék magot vásárolhatnak. Persze ez a mennyiség nem elegendő, ezért a tagok tár­sadalmi munkában az ősziek betakarításánál több száz órát dolgoznak le. Ezt az igyekezetei értékeli a szövet­kezet vezetősége, s munkájukért cserébe évente 30—40 mázsa hulladék magot bocsát a vadásztársaság rendel­kezésére. Tény, hogy a gondos vad-védelem tette lehetővé a jel­kai vadászoknak, hogy az elmúlt idényben 1100 nyúlra és 350 fácánkakasra kaptak lelövésl engedélyt. Az élő­­vadfogásból pedig 100 nyulat és ugyanannyi foglyot ér­tékesíthettek. —6p— Emlékeztető A legutóbbi hónapok szél­sőséges esős. hideg időjárá­sa nem nagyon kedvezett a mezei vadállomány egészsé­gi állapotának, jól lehet Szlovákia területén nem vol­tak kegyetlen hidegek, az állatok még decemberben is csipegethették a vitamindús zöldet, meg aztán azokban a körzetekben, ahol kukoricát termesztenek az állatok jó zsiradék tartalékot, energiát gyüjthettek télire. Sok helyen azonban a na­pi természetes eleség felku­tatása a vastag hótakaró vé­gett már egyenlő a lehetet­lennel, ezért itt van az ideje annak, hogy a vadásztársa­ságok tagjai szorgalmasan etessék a vadakat. Az ete­tőkbe az eleséget meghatá­rozott Időközökben helyez­zék el, hogy a törzsállo­mány a lehető legkisebb veszteséggel telelhessen. Ha a vadásztársaságok tagjai körültekintők voltak, az etetőket vlzforrások, pa­takok, csermelyek közelé­ben helyezték el. Télen ügyelnek arra is, hogy a víz­felület mindig hozzáférhető legyen a vad számára. Az esetleges jégpáncélt az ele­ség kihelyezése alkalmával eltávolíthatják a vízfelület­ről. Enyhébb Időjárás alkal­mával a napos lejtőket kis területen meg kell szabadí­tani a hőtakarótól, hogy a szárnyasvad az apró zöld füvet csipegethesse, s ezzel természetes vitaminhoz jus­son. Gondoskodni kell továbbá az etetőkhöz vezető vadcsa­pások rendben tartásáról is. Helyenként meg kell szaba­dítani a hótakarótól a boró­kacserjéket és a málnabok­rokat, mert ezek télen jó táplálékot nyújtanak a va­dak számára. Közben ne feledkezzünk meg arról sem, hogy amint hidegebbre fordul az időjá­rás, ezzel egyidejűleg a ká­ros vadak nyugtalanítják a mezei vadállományt. Ezért védenünk kell tőlük a hasz­nos vadakat. Kutassuk fel a rókák és más ragadozók bú­vóhelyét, de könyörtelenül Irtsuk a vadászterületeken ólálkodó kóborkutyákat és macskákat Is. —hal— A póruljárt vadász A gyerekkort kisebb csíny­­tevések esetenként komo­lyabb dorgálás büntetés nél­kül megbocsájthatók, ha a­­zonban felnőtt ember követi el azokat, másképpen kell elbírálni. Ez természetesen mtndlg az elkövetett kihágás fajtájától függI Esetünk egy vadásztársa­ság tagjáról szól, akt tilalom idején légpisztolyt dugott a zsebébe és felesége társasá­gában — „a természet sze­relmeseként* — kiballagott a vadászterületre. Természe­tesen fácánlövés céljából. A vadász, feleségének a társaságában a vadászterü­letnek azon része felé Igye­kezett ahová a továbbtartás­­ra, Illetve a szaporításra szánt fácánokat szoktatták. Óvatosan lépegettek elő­re, hogy alkalmasint szép példányok kerüljenek terí­tékre. A felfedezéstől nem nagyon tartottak, hiszen a légptsztoly nem dörren, nem csap áruló zajt. Amikor megközelítették a fácánokkal sűrűn benépesí­tett területet, a feleség egy dombról figyelte a tájat, felügyelt férje biztonságos tevékenységére. Nagyon fon­tos volt küldetése, mert ha rajtakapják őket, bizony nem ússzák meg büntetés nélkülI Megfigyelői tevékenysége közben észrevette, hogy tisztes távolból a vadász­gazda távcsővel figyelt őket, akt ellenőrzés céljából Járta a vadászterületet. Az asi­­szony figyelmeztette férjét, mire mindketten a szomszé­dos vadászterületre stettek, le nem mondva a fácánvadá­szatról. A vadászgazda felismerte őket, de a másik területre már nem kísérhette a házas­párt, azonban távcsővön Jól látta, amint a fácánok egy­más után terítékre kerültek. Érthető, hogy elítélte a lel­kiismeretlen tevékenységet és jelentette az lletékesek­­nek a Jogtalan vadászatot. A fegyelmi bizottság nem volt elnéző a kapzsi vadász­­szal szemben. Megfosztotta öt vadászati jogától. így fi­zetett rá kapzsiságára. —hal— A fenekezo­készség is fejlődik Jól emlékszem még azokra a néhány évtized előtti idők­re, amikor a horgászok szin-­­te kizárólag fenekes hor­­gászskészséggel horgásztak. Néha ugyan bevetettek egy úszós horgot is, hogy az unalmas várakozást kissé megrövidítsék. £s rendsze­rint amikor a horgász az úszós készségre akadt apró halat figyelte, akkor csapó­dott vízbe, nagy halat Ígér­ve, a fenekes zsinór botja. Mire a horgász észbe kapott, már késő volt. A régi felszerelés jó vas­tag zsinórból, frissen vágott vesszőből, hatalmas ólom­súlyból és legalább 4—5 ho­rogból állt. Akkor ez így volt szokás, és csakis az ilyen készség adott reményt a valamit érő harcsa, ponty, márna stb. fogására. Ma már persze másként van, de nem mindenhol. Ma is látunk még olyan horgászokat, akik a megengedett számú bottal horgásznak ugyan, de jő messze szúrják le egymástól őket, csengőt tesznek rájuk, aztán elnyújtóznak a kelle­mes napsütésben vagy vala­milyen fa árnyékában. Én az ilyen horgászatot nem tar­tom igazi sporthorgászatnak. A fenekező horgászatban a technika fejlődése úgy­szólván a felszerelés minden részét megváltoztatta. Még ma is a horgászok többsége ezt a készséget kedveli, és valószínűleg így is van rend­jén, különösen ha fizikailag fáradt, pihenni vágyó embe­rekről van szó. De igen so­kuknak van már korszerű felszerelése, és ez kétségte­lenül az életszínvonal emel­kedését és a horgászsport fejlődését bizonyltja. Sok fenekező horgász ma már mfianyagbotot használ, nem hosszabbat 2,10 m-nél, ás elég merevet ahhoz, hogy a nagy távolságon levő ho­rog a bevágás pillanatában jól akadjon. Mindig fáj azon­ban a szívem, amikor az ilyen értékes, parafafogós, elsősorban pergetésre ké­szült botokat a horgász csak ágy beleszúrja az agyagos partba. Olyan egyszerű a bottartó készítése, még két ágdarabkáből is, hogy kár a szép botokat Így bemocskol­ni. Persze vannak, akik ml is az alig 40—50 cm-es vesz­­szőt, vagy rúgós fémbotocs­­kát szeretik, mert a zsinór így jobban a kezük ügyében van. Egy azonban biztos: a bot rugalmassága sokat se­gít a hal fárasztásánál és a bevágásnál is jobb szolgála­tot tesz, mert ha a zsinór csak egy kicsit is öblös, ak­kor kezünk rendszerint rö­vidnek bizonyul. Az orsók nagy változást vittek a fenekes horgászat­ba. Amíg nem volt orsó, rendszerint sok hal tépte el a zsinórt, mert nem volt tar­talék a nagyobb hal klfá­­rasztásához. Ezért Is kellett a nyers erőt alkalmazó hor­gásznak a vastag, erős zsi­nór. Az orsó (eleinte a for­gó dobú) valóban csak a zsi­nór tárolására szolgált, és a horog bevetése előtt a hor­gász lehúzta róla a 20—40 méter zsinórt, úgy dobta be a jókora súllyal ellátott készséget. Hogy az Ilyen be­dobás néha hogyan sikerült, arról beszélhetnénk. A hor­gász a súly felett egy méter­nyire megragadta a zsinórt, megforgatta a súlyt, mint valami parittyát, és ha nem jó szögben dobta, bizony félre kellett ugrania, hogy a merőlegesen fellvelő súly a fejére ne essen. Számta­lanszor akadt bele a horog is a horgász ujjába, hogy ne is említsük a földön fekvő zsinór gubancolódását. A ho­rog bevetését ezért néha kétszer-háromszor is meg kellett ismételni, ami a csali leszakadásával járt. Az álló dobú orsó gyökeres válto­zást hozott. Erről az orsóról kis súllyal is könnyedén le­het messzire dobni, és a hor­gászok rájöttek, hogy a vé­kony zsinór bizony előnyö­sebb. Könnyebben kezelhető, több fér belőle az orsóra, a víz sodrának jobban ellenáll, és ami a fő: „halasabb". Ma már a fenekező készséghez is vékony, 0,30—0,40 milli­méteres zsinórt használunk, és csak a nagy harcsákhoz vagy akadályos terepen te­szünk fel vastagabbat. Ez a zsinórcsere pillanatok alatt elvégezhető, ha az orsónak tartalékdobja van, amelyre vastagabb zsinórt csévél­tünk. Az ilyen készség már a mai értelemben is valóban sportszerű, és a hal térosz­tása, a zsinór visszacsévélé­­se nemcsak könnyű, hanem a fárasztásnál a bot rugal­massága is jól kihasznál­ható. Ez a fejlődés a horgok számát is kettőre redukálta. Állóvízben nem egyszer lát­ni dugóból, asztalitenisz­labdából készített kapásjel­zőt. Az ilven készség, a bot két karikája között lazábbra hagyott zsinórrészen függ, de olyan lazán, hogy a zsi­nór könnyen fut át a kapás­jelző kapcsán. Az érzékeny fenekező készség futóólma a burkolá­sok és még sok-sok apróság nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a fenekező horgászat ma már egész finom kész­séggel is űzhető, és az ilyen készségekkel is kifogható még a harcsák legjava is. G. Baromfihullából halcsaíétek Az angol POULTRY WORLD arról ad hírt, hogy egy vállalkozó hetenként 10—15 tonna elhullott csirkét vásá­rol halcsalétek-tenyészete részére. Egy tonna csirkehullából 200 liter kukacot, pontosab­ban nyfivet, lágylárvát termel. A tenyésztést gondosan zárt szobában végzi, nehogy megszökjenek a legyek! (bt)

Next

/
Thumbnails
Contents